1995. március 15. Szombathely - Világháborús és szabadságharcos emlékmű megáldása - Ladocsi Gáspár

Világháborús és szabadságharcos emlékmű megáldása

Szombathely, 1995 március 15. - Elmondta: dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök

 

Gondviselő Istenünk, Történelem Ura!

Az emberi emlékezet törekszik a maradandóságra, de az idők múlása enyészetnek vet alá mindent. Egyedül a Te emlékezeted örök, Istenünk, ezért a hívő reád bízza emlékezésének megőrizését. Századunk emberpusztító viharai emlékművel állítására kötelezik az emberi szívet, főként azokét, akiknek életét sok viszontagság közepette megkímélted, s de a fiakét és unokákét is, akik apáik és anyáik arcáról olvasták le az emberséget megpróbáló idők maradandó jeleit.

Méltán jár ki az emlékezet a hősöknek és az áldozatoknak egyaránt. Mert a hősöket és az áldozatokat testvéreknek tudhatjuk abban, hogy az emberhez méltatlan körülmények között, az embert állattá silányító körülmények között megmaradtak igaz embernek, ismerve magukban a gyengeségeket és a megingathatatlan erőt egyaránt.

A háború, a diktatúrák és a szabadságharc hősei áldozatok voltak. A remélt szebb jövendőért adták életüket, tudatosítva vagy csak átérezve Üdvözítő urunk szavát: Ha a búzaszem nem hal meg, nem tud termést hozni. - vagy azt a kínzó és egyben megnyugvást is adó tanítását: aki meg akarja menteni életét, elveszti azt, de aki elveszíti életét érettem, megmenti azt. Nem emberfeletti hősök voltak ők, hanem az emberi lét vállalásának hősei.

- Ők tudtak megbocsátani az ellenük fordulónak, tudva azt, hogy a gyűlölet rabja nem tudja mit cselekszik:
- ők tudtak békét teremteni szívükben, ott ahol a bosszúvágynak gátat kellett szabni:
- ők tudtak áldást mondani a Te Szent Nevedre és Áment mondani a Te akaratodra, ott ahol kigúnyolták és leköpték az Istent. Igen, hősök voltak ők, az igaz emberé, a Te képmásodé.

Emléküket tedd maradandóvá bennünk Urunk, mert javunkra válik szívünkbe zárása.

A háború, a diktatúrák és a szabadságharc áldozatai hősök voltak. A Te megaláztatásaidat, meghurcoltatásaidat, kínjaidat és gyalázatos halálodat öltötték magukra keresztutat járó Krisztusunk. Imáik is egyesültek a tiéddel: Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem e pohár, de mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ők ismerték, hogy milyen mélységes az a szenvedés, amit még nem sokallt meg az Isten jósága sem. Mi kifosztott testüket ismerhetjük, de Te Uram drága lelküket. Te magad légy örök jutalmunk!

A mi lelkünkben pedig őrizd meg és tápláld a reájuk való emlékezés lángját. Legyen világosságunk az igazság útjának követésében, legyen melegségünk a gyűlölködés árnyékában vagy örvényeiben! Jutalmazd meg azokat, akik ezt az emlékművet létrehozták!

Áldd meg Istenünk, - és szenteld meg ezt a köztéren felállított emlékművet, mely a háborúk, a diktatúrák és a szabadságharc hőseinek és áldozatainak emlékezetét teszi maradandóvá közöttünk. Jóságod adja meg, hogy mindenki, aki elhalad mellette, szívébe vésse és el-elgondolkozzon azon. Hogy szebb és igazabb jövőnkért kik áldozták életüket, és hogy mekkora kincs az áldott béke, az emberi becsület és megbecsülése minden igaz értéknek. Indítson ez az emlékmű a kegyelet érzése mellett erős elhatározásra, hogy a nemzet szabadságáért, a magyar nép boldogulásáért mi is meghozzuk a korunk követelte áldozatot, és igyekezzünk mások áldozatvállalásán enyhíteni a kölcsönös szeretetben.

Krisztus, a Béke Fejedelme őrizze életünket! Magyarok Védasszonya oltalmazza családjainkat! Szent Márton püspök, az első magyar hadak, Szent István királyunk seregének mennyei pártfogója legyen égi segítsége Szombathely minden polgárának Istenünknél, a gondviselő Jóságnál, aki él és uralkodik mindörökké. Ámen.

 

 

Típus: 
Ima
Tartalom dátuma: 
vasárnap, 1995, január 1