1997 - Balassi-kard átadási ünneség - Ladocsi Gáspár

Balassi-kard átadási ünneségen mondott beszéd

Budapest, 1997. február 14. Elmondta: dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, katolikus tábori püspök

 

Valentin napja könnyed flört, negédes vallomás, titkos-édes szerelmi jeladás harsogó napja szerte a világban. Nem kívánunk senkit fausti utánzásra invitálni, hogy mennyi álnok, mennyi felületes, mennyi számító, szerelmet hazudó csokor útját tudnánk ma követni, az igaz hűség szerény virágainak átadására ezen az úton csak olyan lenne, mint forráshoz érkezése a naiv, jámbor zarándoknak.

Egy pap - pásztorló püspök a nap varázsának titkát akarja megfejteni. A két Szent Bálintról kapta nevét február 14.: Az üldözőket is jóra fordító, áldozatos Bálint papról, aki imára indított ártatlan és bűnbánó szíveket. Mikor Valentin napján arany és piros oldalakat mutató szíveket látok, én erre gondolok.

A másik: Szent Valentin püspök volt szintúgy vértanú, gyógyító, szívbéli sebeket hegesztő és áldozatos tanító, mint ez püspökhöz illő. Ezért vennie kellett a szenvedés kelyhét.

Vértanú papok példája a szerelem könnyed eszményévé nem válhatnak. Ide a hűségre törekvőknek - még ha a könnyelműség sebzettségét is kellett gyógyítani önmagában - igaz patrónusára lelhetett a szíveket szelídítő, megbékélt szeretetre segítő Isten szolgája, Terni püspök. Így vált a szerelmesek zarándokhelyévé testi maradványait őrző székesegyháza.

Nekünk magyaroknak szépen hunyorgó szerencsecsillagunk van: Gyarmati Balassa Bálint, a hitehagyottból hitet valló, a hűtlenségek után hűségért szenvedő, a reménytelen haldoklásban igazhitű reményre bátorító poéta-katona.

Tóth Bálint életpályája a Balassa Bálint-i sorsot hordozta. Ezért érdemesült ő erre a kardra. Vannak érett férfivé és öreggé lett Balassák a költészetben, ez köti össze őt, Tóth Bálintot a reneszánsz katonaköltővel.

Balassa Bálint halálában adta át küzdelmének gyümölcsét: az emberben a könnyed nem lehet könnyelművé, a hit derűs békéjébe torkollik, a reményteli kapaszkodás a remény biztos kötelének megragadásához jut el: a nagy tenger viharai ellenére. Az igaz küzdelmében a veszteség a nyereség tőkéje: a számkivetés vagy a börtön lírája az utókornak lélekemelő, a műfordítás ajándék. A remény embere hisz utolsó hajszálban is, mit művei hitelesítenek, mint Balassa vagy Tóth Bálintét.

A remények szimbólumai vannak: ezek itt vannak a katonák által tartott táblán: A kard, mely küzdelemre bátorítja a fiatalt, és róla meg nem feledkezteti az érdemeket szerzett öreget; a költő arcképe, mely figyelmeztet a történelembe lépő ember nem magányos harcos, - a fehér rózsa, mely a tiszta nemeslelkűség kimutatója, emlékeztet, és csüggedésben bátorít, és a pecsét az átadótól, ezüstből, hitelesítő jelként kíván szolgálni!

Isten áldja Önt, Tóth Bálint uram, katonaként küszködő költőt, poéta vatesként legyen metsző ereje, mint a kard, legyen reményt keltő verselő a tisztaságra és a kibontakozásra intő, mint rózsa, Balassa Bálint költeményei legyenek éltető imái, szeretetünk legyen pecsét életén!

 

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
szerda, 1997, január 1