1997 - Ladocsi Gáspár: A passiók katonái

Dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök:

A PASSIÓK KATONÁI

Megjelent a Magyar Honvéd, 1997. április 1-ei számában

 

Ezzel a címmel fényes Húsvét ünnepéhez illeszkedő kiállítást nyitottam meg a Hadtörténeti Múzeumban március 20-án. Minden elismerésem a rendező művészettörténészeké: Fehér Ágnes és Cs. Kotra Györgyi-é. A középkori táblaképektől a századunkig láthatjuk Krisztus szenvedésének jeleneteiben a jelenlevő katonákat. A kiállítás április 27-ig tekinthető meg.
A képek szépen segítenek bennünket elgondolkodni azon, hogy milyen jellemvonásokat mutatnak fel a katonák ebben a végzetes drámában, ahol a szenvedést elviselő erősebbnek bizonyult a szenvedés okozóinál és eszközlőinél. Bűnök és erények kavarognak a Megfeszített körül. A katonákban is. Ez nemcsak nekik - de elsősorban nekik - intő és bátorító példa.
Jézus passiója a Getszemáni kertben kezdődik. Ennek zárójelenete a letartóztatása. Már-már lincshangulat alakul ki a katonák és a tanítványok között. Mint a történelemben annyiszor - most is - megnyilvánult a zsoldosok erőszakoskodása a „polgári lakosság” felett. A békefenntartás éppen ennek a visszájára fordítással kezdődik.
A többszörös kihallgatás szüneteiben a Vádlott Jézust kigúnyolják és megostorozzák a katonák. A töviskoronás Királyban az emberi méltóságot köpték le. Nemcsak Jézusban, hanem önmagukban is.
Aztán az elítéltet patibulum-mal (a kereszt gerendájával) a vállán kikorbácsolták a Via Crucis-on át a Golgotára, a keresztúton a vesztőhelyre. A gonosztevők közé feszítették, mint elrettentő példát, mert így szólt a parancs. A katona sokszor nem tépelődhet azon, hogy mi az emberséges és embertelen parancs, de azon már igen, hogy végrehajtásában ő maga embertelen, avagy emberséges.
Elosztották maguk között Jézus ruháit, köntösére sorsot vetettek. Lepecsételt sírját őrizték. Feltámadása jeleinek tanúi voltak, de a főpapok és a nép vezetőinek megvesztegető pénzét elfogadták. A megbízhatatlan, megvesztegethető katona mindig belső romlást mutat és okoz. Ezeken bukott meg a római Impérium.
Így láthatjuk a katonák bűneit Krisztus passió jeleneteiben. De lássuk csak meg az erényeket is! Néha nagyon furcsán mutatkozhatott meg, de hát maga az esemény is gyalázatos.
Jézus hamar kiszenvedett a kereszten. Némelyik katona, aki őt ostorozta, tapasztalatból tudhatta, hogy a legyengített, megroncsolt szervezet nem bírja sokáig a kereszten függést. A megszabadító irgalmas halál előbb érkezhet. Amikor a kereszt gerendáját Cirenei Simonra tették, a könyörület jelét adták, éppen úgy amikor ecettel kevert bort kínáltak neki, hogy bódulatban enyhítsék a fájdalmát. Jézus ezt nem fogadta el, a szenvedés kelyhét akarta fenékig kiüríteni. Talán Franco Zefirellinek is igaza van, mikor híres Jézus filmjében Máriát, az édesanyát a keresztre szegezéskor távol tartják (Miért lássa az édesanya a kínok legiszonyatosabb állomását?), majd közel eresztik megértő gesztusokban. Melyik katona ne gondolt volna itt saját édesanyjára?
A mérhetetlen fájdalom a halállal vége szakadt. Katona volt, aki kijelentette: „Ez valóban Isten Fia volt” ( Mt 27,54). A legegyenesebb és legtömörebb hitvallás a Golgotán katona ajkáról hangzott el. A halál beálltát is katona mutatja meg - talán azt előbbre hozni is akarta - megnyitja Jézus mellkasát a szívet megcélzó lándzsával. A keresztény hagyomány szentként ismeri ezt a katonát: Longinuszt.
Az Istent és az Embert mi mindannyian a múltban, a jelenben és a jövőben bűnökkel és erényekkel vesszük körül, ahogy a szenvedő Jézust egykor katonák és nem katonák. Csak az a kérdés melyik bennünk a több és erősebb. A Jézus keresztjét körülvevő katonákat szeretném minden magyar katona elé állítani okulásul a rosszban és indíttatásul a jóra.

 

 

Típus: 
Írás
Tartalom dátuma: 
szerda, 1997, január 1