1998 - Ladocsi Gáspár: Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje

Dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök: ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDNEK GYÖNYÖRŰ IDEJE
 

Jézusnak meg kellett halnia, hogy a tanítás élhessen, de feltámadt, és a Lélek ma is megadja az erőt, mint kétezer éve mindig.

A Messiás meghalt, keresztre feszítették, látták a farizeusok, a jelenlévők, a katonák, meg a két lator, akik később szintén meghaltak. A római százados igazolta, nagy formátumú volt ez a férfi, de amikor átszúrta, melléből víz és vér folyt ki, halott. A katonák hazamentek, a zsidók megették a húsvéti bárányt, a világ kerek lett, mert az írás beteljesedett. Húsvét volt, a kovásztalan kenyerek ünnepe. A kísérlet nem sikerült, a régi törvény diadalmaskodott. Hiába akartunk újbort tölteni a tömlőkbe, a tömlők régiek voltak és elszakadtak, hiába akartunk új posztót varrni a ruhára, a ruha régi volt és elszakadt. Hiába volt hangos a „Hozsanna”, hangosabb volt a „Feszítsd meg!”. A főtanács tudta, mi tesz, hamis tanúk jöttek bizonyítani a bizonyíthatatlant, és sikerrel. Consummatum est. Beteljesedett. Nincs tovább. A pár éves kísérlet nem sikerült, hiába minden, az aljas indulatok győztek. Hiába a két kenyér és az öt hal, nem volt elég. A nép csodálta a kenyérszaporítást, a halakat megették, de amikor választania kellett Barabás és Názáreti között, Barabást választották. Mert hiába a jó mag, a magok köves talajra estek és a tövisek közé, amint kikeltek, el is száradtak. A kenyér és a hal jól esett, de amikor választani kellett, már nem emlékeztek minderre. Barabás rabló volt, de őt sztárolta a média, s a tömeg arra hallgat, aki helyette gondolkozik. A tömeg bamba, a tömeg manipulálható. A farizeusok elhitették a néppel, hogy ez a Messiás megosztja a nemzetet, és veszélybe sodorja a népet. Ez a Messiás, aki azt mondta, add oda a köntösödet, ha a ruhádat kérik, ez a Messiás önző - mondták, saját zsebre dolgozik, s a nép elhitte, mert nem akarta a ruháját odaadni, hát inkább gyűlölte Jézust. Igaz, adott kenyeret és halat, de csak annak, aki vele tartott. Nem a nemzet jólétét akarta, csak a saját klientúráját növelte. Megosztotta a nemzetet, mert nem parolázott a Barabásokkal, a farizeusokkal, az írástudókkal. Veszélyes az ilyen fickó, mert megváltoztatja a megszokott világot, azt tanítja, szeressük az ellenségeinket, ami teljes hülyeség, az ellenségünket nem szeretni kell, hanem fogat fogért, le kell lőni, a fejét szét kell rúgni. Bolondság, hogy szeresd, ha valaki téged megbánt, üsd agyon ólmosbottal, terítsd le egy sorozattal, nyírd ki, mert ma ez a szokás. Nincs szeretet, mert aki szeret, az gyenge, és mi erősek akarunk lenni. Hát jól van ez így, hogy ez a szélhámos keresztre feszíttetett, azt kapta, amit megérdemelt, az egész procedúra befejeződött, egyesek ugyan perújrafelvételt akartak, de ennek semmi értelme. A hivatalos végeredményt kihirdették.

Persze, mindig vannak furkálódók, okoskodók, akiknek semmi sem jó. Ezek közül most egyesek azzal jönnek, hogy ez a Názáreti feltámadt, s megint kezdik elölről, mintha most már nem nyugalomra és békére lenne szüksége a népnek. Csak jönnek mindenféle álhírekkel, hogy él, hogy megjelent a tizenkettőnek, meg két másiknak Emmauszban, meg együtt evett velük. Micsoda kitaláció. Miért nem jelent meg a főtanács előtt? Miért nem jött el Pilátushoz és állt elé, itt vagyok, feltámadtam! Miért nem lépett Kaifás és Annás elé, s mutatta meg a sebeit, miért ez a titkolózás, miért ez a sustorgás, miért nem állt ki egyenesen? Miért akar zavart kelteni, hogy ő nyert, mert feltámadt, amikor a hivatalos döntés szerint ő vesztett. Mi ez a feltámadásosdi, mikor a nép szavazott, és ítélete halál volt? Miért akar nyerő lenni, aki vesztett, mi ez a megzavarás, miért akarnak mást, mint amit a hivatalos iratok mondanak? A per lezárult, Jézus halott, hogy feltámadt, hivatalosan senki nem látta. Ez csak kitaláció. Bizonyíték semmi. A barátai mesélnek mindenfélét, hogy nem úgy van, hogy megjelent nekik, de ezt nem fogadta el a hatóság. A tény egyértelmű: Jézus, aki virágvasárnap nyert, nagypénteken vesztett: A kérdés megoldódott, az ügy lezárult, be van fejezve. Akkor miről beszélünk? Mit akarnak ezek?

Gyanúsak ezek a tanítványok. Először féltek, de most már nem félnek, sőt szervezkedni kezdenek és kilépnek az utcára. Jézus feltámadott - hirdetik -, és azt mondják ez a jó hír. Először csak félve jöttek össze, eldugott házakban, bezárt ajtók mellett, de most már nem félnek. Már a templomban hirdetik a Názáreti igéit. Miért nem félnek, mikor vesztettek? Jézust keresztre feszítették, az evangéliumnak vége, mit akarnak ezek? Nincs tovább megbocsátás, nincs tovább felebaráti szeretet. Most már csak az erősebb győzelme a szabály, és a gyenge vesszen, ez a tétel. S mégis ezek nem félnek, úgy viselkednek, mintha Jézus élne, mintha igaz lenne a feltámadás, ami képtelenség, mert hazugság. Mert minden, amit nem mi mondunk, az hazugság. Csak az az igaz, amit mi magunk hirdetünk, és amit a mi írástudóink mondanak. Ezek a halszagú, primitív emberek egy csürhe, amitől nem kell félni. Ezek vesztett, aljas alakok, akik apostoloknak nevezik magukat, pedig gazemberek, akik nem látják be, hogy vesztettek, mert egy igaz hit van, amit Kaifás képvisel és Annás, az ő apósa, aki ugyan már nem főpap, de ma is megmondja Kaifásnak, mi a helyes, és mi nem. Veszélyesek ezek a halászok, mert nem tudnak veszteni, mert ma is azt hirdetik, hogy Jézus él, miközben már rég meghalt. Ezek nem akarják tudomásul venni a valóságot, mert a valóság, hogy Jézus halott, és csak mi élünk. És nem elég, hogy nem ismerik el a vereséget, de szervezkednek, csoportokat alkotnak, hirdetik, hogy él, pedig nem igaz, már rég halott nincs tovább jézusi tanítás.

S mégis, most pünkösdkor egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ezek egybegyűltek. És hihetetlen, de lángnyelvek lobbantak, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. És mindannyian nyelveken kezdtek beszélni és hirdették az Urat, mert az Úr mégis él, mert hiába a verdikt, hiába az annalesekbe írt végeredmény, a Messiás feltámadt. Kaifás ugyan a főtanács élén tagadja, Annás pedig a háttérből súg neki, de hiába minden, mert él a Messiás, mert a legyőzött győz! Mert megölhették, de resurrexit tertia die.

Hát mienk ez a pünkösd. Mienk, akik el vagyunk keseredve, akiktől elvették az Urat, akik láttuk, amikor Lázárt feltámasztotta, akik pálmaágat szórtunk eléje az útra, virágvasárnap, akik örültünk, mert kiverte a kufárokat a templomból, akiknek adatott a két halból és az öt kenyérből. Mert megostorozhatták, tövissel megkoronázhatták, és keresztre feszíthették, de mi tudjuk, hogy feltámadt, még akkor is, ha a világ most még nem tudja. Mi tudjuk, mert a mai napon elküldte a lelket, akik erőt ad nekünk a következő évekre, mert a lángnyelvek leszálltak ránk, és ez a láng megerősít minket. Mert lehet övék az ország, a hatalom, de mienk az igazság. Mert élünk még, és velünk él a hit, a remény, és a szeretet. Mert sokan zengik most a győztesek dicséretét, sokan, akik eddig is velük együtt kiáltották a „Feszítsd meg”-et, és egyre többen, akiknek most jut eszébe a farizeusok nagyszerűsége, az írástudók bölcsessége, de mi tudjuk, hogy sokan vannak a meghívottak, és csak kevesen a választottak.

Pünkösd van, amikor a vesztesek megalapítják az egyházat, azt az egyházat, amely kétezer éve, minden világi hatalom ellenében és sokszor saját gyengesége ellenében is él és felette áll mindannyiunknak. Krisztus egyháza mi vagyunk. Én is, és te is, mi éppen úgy, mint akik az egyházat vezetik. És nincs két világ. Nincs világ, ahol Kaifás a nyerő, és nincs másik világ, ahol az apostolok. Csak egy világ és egy a hatalom. Ha a főtanács azt hiszi, Krisztus meghalt és övék a hatalom, tévednek. Egy az igazság, és egy a következmény. Percemberek mindig vannak, de a pünkösd nem erről szól. Azt nézd meg, kinek a feje fölött lebegnek a lángnyelvek. És ezek a vesztes apostolok. A győztesek ünnepelnek, de a jövő az új hit apostolaié. A győztesek eltűnnek, és a vesztes tanítása határozza meg a világot kétezer éve, s ennek hordozója az egyház, amely ma született.

Kaifás meghalt, Annás meghalt, Heródes meghalt, a főtanács minden tagja meghalt, és senkinek a nevét nem ismerik, de Péter ma is él, Jakab él, János él. Jézusnak meg kellett halnia, hogy élhessen, de feltámadt, és a Lélek ma is megadja az erőt, mint kétezer éve mindig.

Ezért hát örüljünk, mert öröm ez a mai nap. Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje.

Típus: 
Írás
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 1998, január 1