1999 - Ladocsi Gáspár: Ökumené Magyarországon - Római Katolikus szempontok

Dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök:

ÖKUMENÉ MAGYARORSZÁGON - Római Katolikus szempontok

 

A katolikus egyház ökumenikus törekvéseinek útmutatást adnak azok az alapvető dokumentumok, amelyek ennek a nagyon fontos tanúságtételnek sürgető feladatával foglalkoznak. Ezeket jelen esetben csak felsorolom. Elsőként említendő a II. Vatikáni Zsinat Unitatis Redintegratio kezdetű határozata az ökumenizmusról, de mellette ugyanúgy meg kell említeni a Dignitatis Humane kezdetű nyilatkozatot a vallásszabadságról, és az ugyancsak nyilatkozatot: a Nostra Aetara kezdetűt egyházunk viszonyáról a nem keresztény vallásokat illetően.

Későbbi dokumentumok közöl konkrétabb útmutatást nyújt számunkra az Ökumenikus Direktórium II., amely a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács kiadványa, 1993.március 25.-i keltezéssel és II: János Pál pápa jóváhagyásával. Ugyancsak jelentős számunkra II: János Pál pápa 1995. május 25.-én kiadott Ut unum sint kezdetű körlevele a keresztények közötti egységre törekvésről. A hatodik kiemelkedő jelentőségű dokumentum a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) idevonatkozó cikkelyei. Istennek legyen hála, mindegyik dokumentumnak van magyar fordítása illetve kiadása.

A számomra biztosított rövid idő alatt nem a kiadványokról akarok beszélni, hanem annak a szellemiségéről, amely az Ökumenét nekünk mint feladatot állítják elénk. Négy feladatot kell komolyan vennünk, és megvalósulásaiért munkálkodnunk, ha a keresztény egységre törekvést valósággá akarjuk váltani. A Ökumené legelső feladata az evangalizáció. Amikor a II: Vatikáni Zsinat az Egyház küldetéséről ír, ugyancsak ezt teszi elsőnek (Lumen Gentium 17). A hiteles evangéliumhirdetés mindenkor közelebb hozza azokat, akik felvették a sacramentum fideit, vagyis a keresztséget.

Az evangélium hirdetése mellett másodikként említendő feladatunk a keresztények közötti egységre törekvésben a liturgia ápolása. Kevés az a magyar szó rá, hogy istentisztelet. Én inkább úgy mondanám, Isten népének Krisztussal, a Közvetítővel a Mennyei Atya elé járulása. Azt hiszem, nem túlzom el, amikor azt állítom, hogy egyházunkhoz tartozó hívő nép erre nagyon érzékeny. A liturgiát kísérő gazdag imádságos örökségünk összekapcsolása, vagy inkább összeszedése a mi nemzedékünknek szabott feladat itt és most Magyarországon.

Harmadikként kiemeljük a missziót Európában újramisszionálásról beszélünk, de Európán kívül a misszió, mint küldetés sokkal konkrétabb tetteket mutat fel. A magam részéről jelnek tartottam azt, amikor VI. Pál pápa szentté avatta az ugandai vértanúkat, Lwanda Károlyt és társait, akiknek vértanúságában anglikánok is osztoztak. A kutakodó kérdésekre a pápa nem akart különbséget tenni Krisztus mártírjai között. A jelenlegi római pápa is többszörösen hangsúlyozza, hogy egyházai vértanúi a missziókban közelebb hozzák a jelen és a jövő krisztushívőit. Számomra, mint tábori püspöknek illendő megemlíteni azt  amit a II. Vatikáni Zsinat előkészítése is méltányolt -, hogy a II. világháború őrületében a katolikus és a protestáns lelkészek egymás híveit áldozatos szeretettel, hivatásuk identitásának megbecsülésével ápolták. Számtalan esetben megtörtént  az élet tragédiáját nézve sajnálatosan, de a közös krisztusi hit megvallásáért örvendetesen -, hogy a református tábori lelkész a haldokló katona fölött imádkozta az Üdvözlégy Máriát és ennek párhuzamaként a katolikus pap a református katonával együtt, mondta egyházának szeretet zsoltárát: Erős vár a mi Istenünk, kezdetűt. A missziók mindig elgondolkodtató példát adnak nekünk európaiaknak, teológusoknak, egyházi vezetőknek az Ökumené megvalósításába.

Negyedikként fontos említenünk a karitászt avagy, diákoniát, talán közös szóval: a szeretetszolgálatot, mely az Ökumené feladata. Ez nem annyira szóban, hanem beszédes tettekben mutatta meg az egységre törekvés útját. Szeretnék erre is egy példát felhozni. Pár évvel ezelőtt halt meg Budapest melletti nagyközségben, solymáron az idős református lelkipásztor. A katolikus plébános nehezen készült a temetésen való beszédre, mert félt attól, hogy elsírja magát. A temetés utáni vasárnapon a katolikus plébániatemplomban szentmisét mutattak be az elhunytért. A két lelkész ugyanis életében együtt készítették a karácsony és nagy ünnepek előtt a szeretetcsomagokat a környék szegényeinek, elesettjeinek, öregjeinek a két egyházközség fiataljaival. Ezek azok az értékes példák, amelyek egyházaink közötti compassiót felmutatják, vagyis az együttérzést. Együttérzést a Krisztus könyörülő szeretetére rászorulók iránt, amely egymás mellé állít bennünket a krisztusi egységet tanúságtevően kifejezve.

Amit eddig tettünk vagy tenni fogunk a jövőben, ezen négy tanúságtevő feladatot igazolja az emberek előtt és számunkra is a testvéri együttlét örömét és a jövőbeli egység megvalósulásának reményét.

 

Típus: 
Írás
Tartalom dátuma: 
péntek, 1999, január 1