2000 - Katonák bérmálásán mondott beszéd - Ladocsi Gáspár

Katonák bérmálásán elmondott beszéd

Budapest, Mátyás-templom, 2000. május Elmondta: dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, katolikus tábori püspök

 

Szeretett testvéreim, akik a bérmálás szentségét most felvenni óhajtjátok és kedves Hívek!

Mint az mindannyiatok előtt ismeretes a szentségfelvételt előkészítő katekézisből a bérmálás szorosan kapcsolódik magához a keresztséghez és az Egyház ősi tanúságtétele szerint az Eukarisztiával együtt a hármas beavatás szentségeiként szoktuk emlegetni. A keresztségben hangsúlyozzuk a bűnt eltörlő erőt és az Isten fiává fogadás méltóságát. A bérmálást a konfirmáció, azaz megerősítés szóval szoktuk illetni, mert a Lélek ajándékainak erejébe öltözteti a tanúságtételre hivatott keresztényt. A bérmálást a szentségi szöveg signaculumnak mondja, ami megjelölést jelent: a Szentlélek ajándékának jele. Ezzel a kifejezéssel azt hangsúlyozza az Egyház, hogy a keresztény ember lelkére eltörölhetetlen jelet kap, ősi hasonlat szerint olyat, mint a katona a testére, hiszen a keresztényüldöző Róma katonáinak vállára sütötték a hadseregbeli hovatartozás jelét, amely eltörölhetetlenül megmaradt, még akkor is, ha valaki elpártolásakor kiégette ezt az ismertetőjegyet. A keresztény ember tehát a bérmálásban ennek az életre szóló eltörölhetetlenül elkötelezett tanúságtételnek ajándékát és erejét kapja meg. Ezért korunkban méltán nevezzük a nagykorú tanúságtétel szentségének.

A bérmálás szentségében a püspök kezét a megbérmálandó fejére helyezi és hüvelyujjal az illatos krizma kenetében rajzolja homlokára Krisztusnak egyetemes jelét, a halálára és győzelmére mutató jelet: a keresztet. Legismertebb Szentlélekről szóló himnuszunk, mely a tudós Hrabanus Maurus ihletett költeménye, a harmadik isteni személy sz Isten áldásosztó jobbjának ujjaként állítja a hívek elé. Egyházunk régi hagyománya az is, hogy a kézfeltétel és a kézrátétel között különbséget tesz. A kézrátétel a bajokból való isteni orvoslást hivatott közvetíteni, a kézfeltétel az isteni felruházást jelenti. A bérmálás szentségénél az utóbbira gondolunk. Az illatos krizma emlékeztet bennünket arra, hogy Krisztus lakomájára vagyunk, meghívottak, melynek lelki előízét adja az Eukarisztia, az Oltáriszentség, a beavatás teljességére mutató szentség, amiben most is részesültök.

A keresztség és a bérmálás szentsége - ahogy az egyházi rend szentségfokozatai is - megismételhetetlenek. Lelki pecsétet adnak, melyek eltörölhetetlenek, hiszen e három szentségben egyszer és mindenkorra szóló elkötelezettséget vállal felvevője. A keresztség szentsége Istentől kapott méltóságunkra mutat, - a bérmálás szentsége a világban való küldetésünk kötelezettségét jeleníti meg, - a papság szentsége egyházban való szolgálatunk betöltésére hatalmaz fel és kötelez el bennünket.

Mint a többi szentséghez, a bérmáláshoz is kötődik a kimutatott jel és a kimondott szentségi szavak elé olyan imádság, melyben a kiszolgáltató főpap előbb összetett kézzel, majd kiterjesztett karral esdi le az erőt adó Isten kegyelmét. Az előbbi gesztus a szent hatalom befogadására való készségre mutat, míg az utóbbi a minden hatalom Ura és forrása felé való kitárulkozást szimbolizálja. Ezen ima elhangzásakor a hívő nép, de főleg a szentséget felvenni kívánók lélekben alkossanak egységet, a szentséget kiszolgáltatni készülővel, mert így tudják felmutatni az Egyház teljességét, Krisztus Titokzatos Testének egységét és közösségét. Amikor az első Pünkösdkor az apostolokat a Lélek ereje töltötte el, egy volt a szívük és a lelkük, az imádságban, az igehirdetésben és a testvérek szolgálatában. Ezt az egységet szeretnénk a történelmi századokat zarándokló Egyházban is minduntalan és megszakítás nélkül meg valósítani. Erre kérünk benneteket, mindannyiatokat, kik már részesültetek ebben a szentségben, vagy most részesülni fogtok, hogy így legyetek a Szentlélek erejében Krisztusarcot hordozó tanúságtevők a világban az atyaisten dicsősségére. Amen.

 

 

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
kedd, 2000, május 2