2006. - Beszéd a Balassi-kard átadásán - Szabó Tamás tábori püspök

Beszéd a Balassi-Kard átadásán

Budapest, 2006. február 14. Elmondta: dr. Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök

 

„Az Isten szava ugyanis eleven, átható

és minden kétélű kardnál élesebb,

behatol a lélek és szellem,

az íz és a velő gyökeréig,

megítéli a szív gondolatait és érzéseit.”

(Zsid 4.12)

A kard legalább ötezer éve jelkép a különböző kultúrákban. Nem csak az erő és a hatalom, hanem a béke és az igazságosság kifejezője is. A kard nyelv is: a beszéd, az ékesszólás nyelve. S a legfontosabb jelentésköröket egyesíti az a kard-fogalom, amely Isten igéjét, a világ legegyetemesebb léttörvényeit szimbolizálja. Vajon nem ezeknek az egyetemes léttörvényeknek a kifejezője kíván-e lenni mindenkor a költészet? Láthatjuk tehát, hogy a kard és költészet ma is közel áll egymáshoz.

Bizony a költők évszázadokon keresztül csatáztak a harcmezőkön e kardokkal. Tette ezt Balassi Bálint is, akinek emléke előtt ma is tisztelgünk.

Ő az első mindenestül európai költő. Mintha a semmiből teremtette volna meg a színpompás magyar költészetet a mindössze negyven év alatt, amíg élt. Vele a magyar költészet egy lett az európai költészet egészének élgárdájával.

A rendkívül művelt költő tanul is az egész világtól, és mint minden igazi nagy, senkinek nem lesz utánzója.

Ismeri a középkor lovagköltészetét. Témavilága világosan oszlik az akkor hagyományos három körre: vallásos, harci és szerelmes költészetre. Vagy ahogy akkor mondották: vitézi, virág- és istenes énekekre.

Vitézi énekei egyrészt a férfias kalandokat eszményítik, másrészt a friss nemzettudatot erősítik és hozzák felszínre.

Virágénekei az újkori ember életvágyát, életszeretetét, a szerelmet fogalmazzák meg az érzelmek széles skáláján: a pokoltól a paradicsomig.

Istenes énekeiben az áhítatos hinni akarás, a kétely keveredik a lélek háborgásával, egy nyughatatlan ember reménytelen vágya a belső nyugalomra. Kegyelmes Isten kezdetű versében így vall:

Kegyelmes Isten, kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomot, vezéreld utamot,
mert csak rád maradtam.

Világirodalmi szinten hoz újat istenes költészetével.   A költő, mint egyén áll kapcsolatban Istennel.  Ez, az Istennel való új helyzet újfajta költői megoldásokat teremt.

Erre nagyon szép példa az Adj már csendességet című versének könyörgő hangja. Az élet harcaiban, küzdelmeiben megfáradt ember könyörög békességért és a lélek nyugalmáért. A kérés egyszerre irányul a földi életre és a végső csendességre, a nyugalomra, a halálra és a halál utáni életre.

Szókincse és költői képvilága nemcsak rendkívül gazdag, de oly életképes, hogy versein semmit sem koptatott az évszázadokban mérhető idő. Sorai frissen hangzanak és szólnak a ma emberéhez. Lángelméjének legbiztosabb bizonyítéka, hogy minden következő nemzedéknek kortársa tudott maradni.

Költészete a teljes nemzethez szól: földműves és professzor, ifjú és öreg egyaránt lelhet strófái közt szívet dobogtatót.

Az emberségből példát, vitézségből formát mindeneknek adó alakja napjainkban is megelevenedik.

Balassi kimeríthetetlen téma: regényeket, drámákat, lélektani és kortörténeti tanulmányokat igényel élete. Egyszerre vonzó és riasztó egyénisége és halhatatlan költészete méltóan izgalmas kezdet az ezerszínű újkori magyar költészet történetéhez.

Az „édes haza”, „vitézlő oskola”, „keresztyénségnek paizsát viselő Magyarország”, a „seregben tündöklő és fénlő frissesség” megóvásához a négy évszázados messzeségből is bizakodást sugároz Európa egyik legeredetibb költője.

A Balassi-kard markolatának kereszt-formája emlékeztessen minket az európai és benne a magyar kultúra meghatározó gyökerére, a kereszténységre, s ebben segítsenek minket Balassi Bálint sorai:

Áldj meg minket, Úr Isten, az te jóvoltodból,
Világosíts meg minket irgalmasságodból
Orcád világosságával, lelked ajándékával,
Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal!

 

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
kedd, 2006, február 14