2009 - Beszédek Bíró László tábori püspök beiktatási szentmiséjén

Budapest, Szent István Bazilika, 2009. január 9.

 

A beiktatott tábori püspök köszöntése

dr. Juliusz Janusz, címzetes érsek, apostoli nuncius

Eminenciás Bíboros, Prímás Úr, Excellenciás Érsek és Püspök Urak, a Honvédelem Mélyen Tisztelt Képviselői, Kedves Paptestvérek és hívek!

Még a Karácsonyi időben vagyunk, az Isten iránti öröm és hála idejében Fiának nagy ajándékáért, aki emberré lett. Ajándékokat és jókívánságokat cserélünk egymással, hogy emlékezzünk Istennek erre a különleges jóságára. És íme, a Szentatya, Tizenhatodik Benedek pápa egy szép ajándékot küldött a Magyar Egyháznak, amikor Őexcellenciája Mons. Bíró Lászlót Katonai Ordináriussá nevezte ki. Fogadjuk ezt az ajándékot élő hálával, és kívánjuk az új Katonai Ordináriusnak, hogy megvalósíthassa azt a feladatát, amely jól megfogalmazódott a kinevezési bullában, amelyet hallottunk. Legyen képes a feladatát, ahogy a Szentatya mondja, nemcsak az Egyház javára, hanem az oly kedves haza, Magyarország szabadságának, fejlődésének és szilárd békéjének növekedésére is végezni. Ezekben a bizonytalan és kritikus időkben azt kívánjuk neki, hogy legyen annak a reménynek is a tanúja, amelyet Jézus, a Megváltó hozott nekünk. Az Úr áldja meg és tegye kedvessé szolgálatát mindenki számára, aki szolgálata során találkozik vele.

 

Erdő Péter bíboros homíliája Bíró László tábori püspök beiktatási szentmiséjén

Excellenciás Nuncius Úr, Érsek és Püspök Urak,
a Polgári és Katonai Hatóságok Igen Tisztelt Képviselői,
a Testvéregyházak Megjelent Vezetői,
Kedves Paptestvérek, Krisztusban Kedves Testvérek!

Mindnyájan nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy Szentatyánk, XVI. Benedek pápa új tábori püspököt állított a katonai ordinariátus élére Bíró László püspök úr személyében. Püspök úr mint kalocsa kecskeméti segédpüspök és a Központi Papnevelő Intézet rektora sok éven át tanúságot tett lelkipásztori szeretetéről. A családok lelkipásztori gondozásában végzett, és reméljük, a jövőben is ugyanilyen lelkesedéssel folytatódó munkájával méltán vívta ki sokak elismerését. Arra a különös feladatra pedig, amelyet új állomáshelyén a Gondviselés rábíz, a mai Evangélium szavai adják meg a leghitelesebb útmutatást. 

Jézus a Lukács-evangélium felolvasott szakaszában meggyógyít egy leprást. Ezt a gyógyítást Jézus csodáinak sorában találjuk. Nem kétséges tehát, hogy a tanítványok meglátták benne annak bizonyságát, hogy Jézusban Isten ereje működik. Mégis, bár Jézussal Isten maga lép közvetlenül az emberiség történetébe, a Mester azt mondja a meggyógyult betegnek, hogy mutassa meg magát a papnak, és ajánlja fel hálából az előírt áldozatot Mózes rendelése szerint, tanúbizonyságul számukra. Ezekből a szavakból érződik a régi törvény iránti tisztelet és a Jézussal beköszöntő szabadság dinamikája. Jézus tudja, milyen erővel műveli a csodát, tudja, hogy vele elközelgett az Isten Országa, mégis, vagy éppen ezért kívánja annak megtartását, ami épp az ő eljövetele miatt már nem tűnik kötelezőnek. Tanúságtételként kívánja ezt.

Szent Péter jut eszünkbe, aki túl hamar mondta azt Jézus nevében, hogy a Mester is fizet templomadót. Bár Jézus szabadnak vallja magát az ilyen kötelezettségtől, hiszen a Fiú, az egyszülött Fiú nem adófizető viszonyban van az Atyával, mégis egy hal szájából csodálatos módon megszerzi az adópénzt, hogy Péter megfizesse, amit az emberek elvárnak tőlük: Fizesd be értem és magadért mondja Szent Péternek.

De a mai Evangélium gyógyítási történetében a záró mondatok világítják meg leginkább Jézus személyes magatartását. Ez kell, hogy példaképe legyen az apostolutódoknak is, ez kell, hogy jellemezze a püspökök és a papok szolgálatát. A hiteles tanítás, a gyógyító erő vonzza az embereket. Sokan jönnek Jézushoz. Sokan kérhetik egy pap, egy püspök lelki segítségét is. Sokan akarják hallani tőle, vagy várják öntudatlanul is magának Jézusnak a tanítását. Azért mennek az emberek, hogy hallgassák Jézust, és meggyógyuljanak betegségeikből, bajaikból. Jézus pedig vállalja ezt. Meg is jegyzik a tanítványok néhol, hogy még a pihenésre is alig marad idő. De Jézus akkor is gondoskodik a hallgatóiról, amikor puszta és elhagyott helyeken tanít. A kenyérszaporítás csodái ilyen körülmények közt történnek.

Katonák és családtagjaik között szolgálva, elkíséri őket az Egyház életüknek nehéz helyzeteiben is. Akkor is, ha otthonuktól távol, kietlen vidéken teljesítik a kötelességüket. Ahogyan Jézus éppen ilyen helyzetben tudott és akart csodálatosan segíteni, úgy nekünk is az emberszerető Istennek ezzel a csodákra képes erejével és Jézus erőt sugárzó tanításával kell támogatnunk azokat, akik erre legjobban rászorulnak.

De az Evangélium utolsó mondata megmutatja, hogy nekünk, papoknak sem elég az akciók világába belevetnünk magunkat. Bármilyen nemes és szent legyen is a látható szolgálatunk, a mi munkánk nem csupán külsőleg mérhető teljesítményekben áll. A lélek világában pedig az Istennel való személyes együttlétünk, imádságunk teremti meg azt a kapcsolatot, amely lehetővé teszi, hogy Isten erejét és szeretetét sugározzuk mások felé is. Az imádság, a csend számára is időt kell találnunk az életünkben, mert ez minden erőnk és minden eredményünk forrása. Minél nehezebb a szolgálat, annál inkább rászorulunk arra, hogy egészen szoros, bensőséges kapcsolatot tartsunk Krisztussal, aki gazdánk, urunk, mesterünk és barátunk.

A katonák lelkipásztori ellátását Egyházunkban II. János Pál pápa 1986-ban kiadott Spirtuali militum curae kezdetű apostoli rendelkezése szabályozza. Ez a rendelkezés az egész Világegyház szintjén a katonai ordinariátust tekinti a katonák lelki gondozása általános formájának. A katonai ordinariátusok hasonlóan az egyházmegyékhez részegyházat alkotnak, püspökből, papokból és világi hívőkből állnak. Működési szabályzatukat az Apostoli Szentszék bocsátja ki (Art. I. § 1). Erre vonatkozó részleteket természetesen a Szentszék és az egyes országok közötti megállapodások pontosabban is meghatározhatnak.

A változó helyzetek és feladatok azonban ugyanazt az emberi és lelkipásztori hűséget kívánják meg. A tábori lelkészek személyében is Krisztus akar szólni az emberekhez, ő akarja tanítani, erősíteni, az életszentségre vezetni őket. Bármilyen nagynak érezzük is ezt a feladatot, bármilyen távoliak is sokszor a katonáskodás körülményei mondjuk a plébániai közösségek életétől, mégis ott a helyünk a katonák mellett is, mert Jézus mindenkihez szól, mindenkit hív magához. És nem mindig az az ember áll legközelebb hozzá, aki a polgári élet körülményei között nyugalomban és elégedetten él. Sokszor aki az élet határhelyzeteibe kerül, annak a legnyitottabb a szíve az Örömhír befogadására.

Ehhez a nemes szolgálathoz kérjük Bíró László püspök úr, az összes tábori lelkészek és minden munkatársuk számára Isten áldását.

Magyarok Nagyasszonya, Kapisztrán Szent János, Szent László király, könyörögjetek értünk! Ámen.

 

A főpásztor köszöntése a beiktatási szentmisén

Berta Tibor ezredes, általános helynök

Eminenciás Bíboros Urak, Excellenciás Apostoli Nuncius Úr, Excellenciás Érsek és Püspök Urak! A Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar és az Összhaderőnemi Parancsnokság Nagyrabecsült Vezetői, Parancsnok Urak, Igen Tisztelt Katonák, Kedves Testvéreim!

A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség általános helynökeként nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindnyájukat. Kérem, engedjék meg, hogy most a szentmise végén a püspökség hivatásos tábori lelkészei, a kisegítő lelkészek és valamennyi munkatársa (személyi állománya) nevében had köszöntsem Excellenciás és Főtisztelendő Bíró László püspök urat, a Katolikus Tábori Püspökség főpásztorát, Magyarország beiktatott katonai ordináriusát.

Excellenciás Püspök Úr, Kedves Püspök Atya!

A Katolikus Tábori Püspökség életében bizton állítom, nagy nap ez a mai, hiszen új főpásztorunkat köszöntjük ebben az ünnepi órában. Sokan kérdezték tőlem az elmúlt napokban mit is fogok majd mondani, milyen gondolatokkal köszöntöm püspökünket, mit kívánok Neki és mit kérek Tőle. Akik ismernek, bizonyára nem csodálkoznak majd az alábbiakon. Szeretném a végén kezdeni, vagyis azzal, hogy mit kérek! 

Dr. Erdő Péter bíboros, érsek, Magyarország prímása egyik karácsonyi homíliájában ezeket mondta: „Ha nehézzé válik körülöttünk az élet, csak még inkább arra hív az Isten, hogy radikális, nagylelkű, vakmerő szeretettel éljünk, hogy minden energiánkat belevessük az élet szolgálatába és az összetartó szeretetbe.”

Püspök Úrnak ezeket kérem elsősorban, ezeket kívánom; radikalitást, nagylelkűséget és vakmerő szeretetet a katolikus tábori lelkészek iránt. Legyen vezetőnk és atyánk életünkben és szolgálatunkban, lássa meg ínségeinket, de lássa meg örömeinket és törekvő jószándékainkat. Mutasson utat, hogy minden energiánkat az élet szolgálatába, a katonák életének szolgálatára, a katonacsaládok segítségére és támogatására fordítsuk.

Kérem Püspök Urat, hogy szeretettel figyeljen ránk, lássa meg buzgólkodásainkat, és bátran figyelmeztessen, ha ez lanyhulni látszik. Legyen olyan főpásztorunk, aki összetartó szeretetben egybegyűjti a rábízottakat, vagy katonásan fogalmazva még jobban összekovácsolja a katolikus tábori lelkészek közösségét.

Mit is kívánunk a jövőre nézve új főpásztorunknak?

Legyen és váljon a katonákért végzett szolgálatában a „Názáreti Rabbihoz” hasonlóvá, legyen „Jó Pásztor”! Lássa meg, hogy a magyar katonák szolgálatukban nagyon gyakran a hősiességig menően odaadóak és nagylelkűek. Ők azok, akik „a biztonságnak és a népek szabadságának szolgái” a világ számos pontján, ahogy a Spirituale Militum Curae kezdetű apostoli konstitúció megfogalmazta 1986-ban.

Kívánom Püspök Úrnak, hogy világító példával és hősies odaadással hirdesse az áldott béke szolgálatát a fegyverek és katonák között.

Kívánom, hogy tekintsen úgy katolikus tábori püspöki szolgálatára, mint olyan célra, melyet a Magyar Honvédelem nemes ügyéért és javára végez, melyben minden katona megláthatja saját hivatásának teljességét, akiknek „szükségük van konkrét és speciális lelkipásztori szolgálatra” - ahogyan szintén a Spirituale Militum Curae konstitúció megfogalmazta.

És végül kívánom, hogy ebben a katonai világban legyen só, legyen világosság, legyen kovász, hogy a különböző gondolkodásmódok minél teljesebben a béke teljességére irányuljanak Püspök Úr szolgálata által, vagyis a Teremtő által elgondolt és akart rendre, ahogy azt Szentséges Atyánk, XVI. Benedek pápa megfogalmazta.

Excellenciás Tábori Püspök Úr, Igen Tisztelt Főpásztorunk! Isten hozta a Katolikus Tábori Püspökségre!
Kérem Őt, az Örökkévalót tartsa meg közöttünk gondviselésével, és jóságos szeretetével, erőben, egészségben!

 

 

 

 

 

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2009, január 1