2011- Fegyverek között a szeretet

INTER ARMA CARITAS – FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

II. János Pál 25 éve hirdette ki a katonai lelkipásztorkodásról szóló Apostoli Konstitúciót

 

A Püspöki Kongregáció és a Justitia et Pax Pápai Tanácsa szervezésében 2011. október 20-23. között tartotta meg a Vatikánban a Katonai Ordinariátusok VI. Nemzetközi Találkozóját, valamint a Katolikus Tábori Lelkészek Emberi Jogokról szóló képzését a „Spirituali Militum Curae” apostoli konstitúció kihirdetésének 25. évfordulója alkalmából.

A találkozó október 20-án Szent Péter Apostol Sírjánál bemutatott szentmisével kezdődött. A szentmise főcelebránsa Marc Quellet bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa volt, aki homíliájában kiemelte: a tábori lelkészi szolgálat tanúságtétel a Krisztus iránti szeretetről és hitről. Összejövetelünk Szent Péter sírjától indul, hogy megerősödjünk indentitásunkban és mi is, mint Szent Péter apostol hitelesen haladjunk a tanúságtétel útján. A szentmise Boldog II. János Pál pápa sírjánál végzett imádsággal zárult.

Az előadók II. János Pál pápa „Spirituali Militum Curae” apostoli konstitúciója nyomán a katonai ordinariátusok, illetve a tábori lelkészi szolgálat feladatait fogalmazták meg.

Az 1986. április 21-én kihirdetett dokumentum új alapokra helyezte a katonák között végzett lelkipásztori munkát. A szolgálat ezen formája az Egyház missziós jellegéből fakad: ott kell hirdetni az evangéliumot, ahol az emberek élnek. Nem felejthetjük el, hogy a béke szolgálata, amelynek a katona és a lelkipásztor egyaránt elkötelezettje, természetfölötti és eszkatológikus jelleggel rendelkezik.

Az egyház mindig törekedett arra, hogy ellássa a katonák lelkipásztori gondozását. Már Nagy Konstantin császár idejéből hiteles feljegyzések szólnak erről. A történelem során a területi pasztoráció mellett hamarosan kialakult a személyi lelkipásztori szolgálat. A katonák lelkigondozása az utóbbihoz tartozott. A katonai lelkipászori gondoskodást érintő fontosabb pápai dokumentumok: X. Ince pápa brevéje a „ Cum sicut maiestati”, amely megerősíti a személyi prelatúrákat; X. Piusz pápa 1910-ben „In hoc beatissimi Petrae Catedrae” elrendeli a tábori vikariátusok felállítását; XII. Piusz 1951-ben a „Solemne semper” kezdetű instrukciójában bölcs szabályokkal megerősítette a Tábori Vikáriátusok jurisdikcioját. II. János Pál pápa 1986-ban a „Spirituali Militum Curae” kezdetű apostoli konstitúciójában - figyelembe véve, a II. Vatikáni Zsinat szándékát, amely sürgeti, a különböző társadalmi rétegek pasztorációját, hogy speciális egyházi struktúrák keletkezzenek - a katonák lelkigondozását segítendő elrendeli a Katonai Ordinariátusok felállítását: „ A Katonai, vagy Tábori Ordinariátusok, amelyek jogilag a megyéspüspökségre hasonlítanak, olyan sajátos egyházkerületek, amelyeket a Szentszék által kibocsátott statutum szabályoz… A Katonai Ordinariátus élére egy saját ordinárius van kinevezve, aki a megyéspüspök minden jogát élvezi, és minden kötelezettségét viseli („Spirituali Militum Curae”  I. 1; II. 1).

A Tábori Lelkészi Szolgálat a speciális szükségletek pasztorációját vállalja fel. Katonai keretek között tevékenykedik megőrizve lelkiismereti szabadságát. A szolgálat nem szűkül le a háború idejére vagy veszélyhelyzetekre. Feladata: az értékek (igazságosság, béke, szabadság stb.) intenzív közvetítése, a lelkiismeret formálása az egyetemes egyház közösségében. A békét szolgálja a fegyverek között, pontosabban Krisztust, aki a Béke Fejedelme. A világiak, akiket szolgál, nem maradhatnak az evangélium passzív szemlélői, hanem nekik is Isten népének élő tagjaiként az evangelizáció cselekvő alanyává kell válniuk (Magyarországon ezt a célt szeretné szolgálni a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre).

Figyelembe véve a II. Vatikáni Zsinat tanítását, mint minden egyházi intézménynek, úgy a Katonai Ordinariátus célja sem lehet más, mint az életszentség szolgálata. Minden embernek a maga körülményei között kell szentté válni (vö. Lumen Gentium 36. 37.). Hogy ezt a feladatát teljesíthesse a Tábori Püspökség, együtt kell munkálkodnia a püspöknek, a presbytériumnak és a világi híveknek Krisztus testének építésében (CIC 208.). Csak így válhat kovásszá a katonaság életében. A Tábori Lelkészi Szolgálat sajátos iránya és különleges karaktere, hogy együtt mozog a rábízott katonával, ott van a kiképzések színhelyén, a külföldi misszióban, hogy mindig közelében maradhasson. Ez a flexibilitás és mobilitás adja a Katonai Ordinariátus életének sajátosságát. Jogilag a személyi prelatúrák és az egyházmegyék között áll. Sajátos struktúrájával szolgálja a katonák érdekét. A Katonai Ordinariátus nem csupán jogi struktúra, hanem a Szentlélektől összehívott egyházi közösség, amely az igét és a szentségeket közvetíti a rábízottak fele, részesedik Isten egész népének küldetéséből, ezért szüntelen keresi az egységet azzal az egyházmegyével, ahol működik. (Joghatóságának cumulatív jellegéből is következik ez.) A Tábori Lelkészi Szolgálat fő jellemzőit a „Spirituali Militum Curae” szellemében az egyik ünnepi előadás az alábbiakban foglalja össze. A katonai lelkigondozás nem politikai döntésen alapszik, hanem a vallásszabadság jogában gyökerezik, ezért nem lehet ignorálni, vagy akadályozni. Biztosítani kell annak szabadságát. A tábori lelkész saját jogon végzi munkáját, amely személyes, folyamatos, elkíséri a katonát ahova éppen küldve van (itinerans). A tábori lelkipásztorkodás hagyományait tisztelve a jelen realitások között missziós felelősséggel végzi munkáját. Fontos, hogy jelen legyen a katonai felsőoktatásban, bekapcsolódjon az etikai képzésbe, a lelkiismeret formálásába. A katonai lelkipásztorkodás nem szorítkozhat pusztán kultuszra, vagy funkcionáriusi szerepre. A tábori lelkész éli az evangéliumot így jeleníti meg a rábízottak körében Krisztust, a Jó Pásztort. Evangelizációs tevékenysége lényegében nem más, mint életével megjeleníteni Krisztust. Munkájában fontos a személyes találkozás, a dialógus. Prédikációja, katekézise a Katolikus Egyház Katekizmusán nyugszik. A tábori lelkész egész személyiségével megjeleníti Isten elsőbbségét, benne felismerhető, hogy Isten embere. Így lesz az igazi odaadás, a béke és szabadság jelévé. Fontos, hogy a tábori lelkész szilárd identitással álljon helyt a szolgálatban és megtalálja azokat a formákat, amelyekkel elérheti a gondjára bízottakat. A Justitia et Pax Pápai Tanácsának elnöke homíliájában ezekkel a szavakkal foglalta össze a tábori lelkészi szolgálat lényegét: „Inter Arma Caritas”.

A konferencia hosszasan foglalkozott a tábori lelkészek etikai felkészültségének szükségességével, hogy szélsőséges helyzetekben is védelmezhessék az emberi méltóságot. Az etikai értékek nem csak horizontális, hanem vertikális dimenzióval is bírnak. A transzcendens irány, az Istenre figyelés emelhet ki bennünket partikuláris érdekeinkből és elvezet bennünket a valódi értékekhez. Az ember méltósága, békéje, szabadsága abból a tényből fakad, hogy Isten képmása. A pozitivista jogalkotás nem képes megvédeni az embert a másik embertől. A Tábori Lelkészi Szolgálat ennek a vertikális dimenziónak a jele.

A konferencia záró napján a Szentatya fogadta a tanácskozás résztvevőit az Apostoli Palota Kelemen-termében. Beszédében méltatta a „Spirituali Militum Curae” jelentőségét. Az apostoli konstitúció segíti a tábori lelkészi szolgálatot, hogy megfelelő és jobban szervezett tevékenységgel tudja biztosítani a katonák és családtagjaik, a civil munkatársak lelkipásztori ellátását. A papoknak szilárd emberi és spirituális formálódásra van szüksége, hogy hatékonyan segíthessék a katonákat küldetésük teljesítésében. Gyakorlati együttműködésre van szükség a humanitárius szervezetek és a tábori lelkészek között, hogy együtt szolgálhassák az emberi méltóság védelmét, enyhíthessék a konfliktusok okozta keserűségeket, segíthessék a megbocsátást és a kiengesztelődést. A katonaság evangelizálásához megnövekedett felelősségvállalásra van szükség, hogy segíthessék a szívek megújulását.

Befejezésül az Osztrák Katonai Ordinariátus általános helynökének gondolatát idézem: a tábori lelkész hasonlít a turista ösvények útjelzőihez. Ezeknek az apróka tábláknak nagy jelentőségük van az úton járók számára, de csak akkor jelentenek segítséget, ha láthatóak, ha olvashatóak, ha egyértelműen mutatnak a cél irányába. Az útjelző táblák nem az út közepén, hanem az út szélén állnak nehogy akadályozzák a haladást. Az útjelző táblák végig kísérik a turistát az úton, míg el nem érik a célt. A Tábori Lelkészi Szolgálat valami hasonlót szeretne tenni, sok-sok lelkesedéssel és találékonysággal.

 

Bíró László  püspök, Magyarország Katonai Ordináriusa

Típus: 
Nyilatkozat
Tartalom dátuma: 
szombat, 2011, október 1