2011 - Megemlékező imádság a Sukorói Haditanács évfordulóján - Berta Tibor

Megemlékező imádság a Sukorói Haditanács évfordulóján

2011. szeptember, Sukorói Református Templom - Elmondta: Berta Tibor ezredes, általános helynök

 

„Mit Istennek megfejthetetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal és az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet.” (Görgey Artúr)           

Élet Ura, gondviselő Istenünk!

Hozzád fordulunk, aki a történelemben az emberi szabad elhatározásból fakadó bajainkat oly nagylelkűen eltűröd és csak az idők végezetén alkotsz ítéletet mindenható tudásod és végtelen irgalmad szerint.

1848-49-ben úgy gondolták dicső eleink: szeretnének Európa szabad és magyar polgárai lenni, hiszen ezek adhatták és adhatják meg az ember valódi méltóságát. De azt is tudták, hogy ez a vágy és remény csak úgy tud teljesülni, ha a nemzet tagjai meg tudják fogni egymás kezét egy lelkesedésben, egy eszméért, odafigyelve a másikra, odafigyelve egymásra.

Amikor most a sukorói haditanács egykori helyén lélekben és gondolatban felidézzük 1848-as forradalmunk és a nemzet szabadságért vívott küzdelmeink eseményeit, a dicső tettekben meg kell látnunk egykori elődeink arcát, személyét, alakját, melyre úgy is tekinthetünk, ahogy egyetemes egyházunk megítéli vagy sokkal inkább felmutatja az embereket értékelő példaadást ás példamutatást, mellyel sorrendet állít szentjei között.

Egyházunk legelőször a vértanúkról emlékezik meg, mert senki többet nem tud adni, mint ők, kik mártíromságukban életüket adták meggyőződésükért. Szabadságharcunk emlékezetében is ők az elsők, kik feláldozták, odaadták életüket csatákban és harcokban, a meghurcolás börtöneiben és a kivégzések gyalázatos óráiban.

Másodikként egyházunk azokról emlékezik meg, akik bölcsen és okosan tanították kortársaikat és a jövendő nemzedéket. Szabadságért vívott küzdelmeink emlékezetében másodikként azokat kell megemlítenünk, akik 1848-49-ben meg tudták mutatni a helyes utat, akik okos szóval és tettel tudták nevelni, tanítani a körülöttük levőket a jövő számára, akik jó vezetői és gondos pásztorai voltak népüknek, s akik a jövő kibontakozását a kudarcok ellenére a szívükben elidegeníthetetlen kincsként tudták hordozni.

Az egyház harmadikként azokat állítja elénk példaképül, akik tiszta szívvel és igaz lélekkel tudtak élni az eszme iránt, melyet Krisztus adott nekünk. Szabadságharcunk emlékezetében harmadikként azokat a fiatal falusi és városi fiatalokat kell meglátnunk, kik a forradalom zászlói alá ugyancsak igaz és tiszta szívvel álltak oda, s kiknek nevét alig őrzik történelmünk könyveinek lapjai.

Negyedsorban a tevékeny szeretet gyakorlóit szeretné az egyház megismertetni velünk, hogy föl tudjunk nézni rájuk, s ebből erőt merítsünk. És szabadságharcunkban is ott voltak azok, akik a bajban mutatták meg igazi nagyságukat, a katonák sebeinek bekötözésében, a menekülök bújtatásában, a száműzöttek menekítésében.

Imánkban, gondolatainkban és emlékezésünkben így lesznek ők valamennyien példaképek, példaadó és példamutató eleink:

akik életüket adták, hogy a haza szeretetben tudjon kibontakozni;

akik megtanították, hogy a hazaszeretetben a szép hűséget mindenáron őrizni kell a jövő gazdagsága számára;

akik színtiszta lelkesedéssel vállaltak minden megpróbáltatást és a remény soha nem tudott ki a szívükből;

s akik a szolgáló és tevékeny szeretet, a felebarát és a hazafi jóságával tudták gondozni, óvni és oltalmazni az arra rászorulókat.

1849-ben a túlerő legyőzte ezt az igazságos, igaz ügyet felmutató, jogvédő és nem más jogát támadó szabadságharcot. De a történelem annak a szép deputációnak adott igazságot, melyben magyar, német, örmény, horvát, pravoszláv, evangélikus, református és katolikus együtt tudott élni és halni egy – ahogy Görgey Artúr megfogalmazta - igaz ügyért, mely örökre veszve nem lehet.

Rájuk való emlékezésünkben, minduntalan előre kell tekintenünk, az igaz szabadság eszméje felé, mely által meg tudjuk valósítani a teremtett rend nyugalmát, mely békességet ad Isten és ember, ember és ember, nemzet és nemzet között.

Ehhez kérjük az Élet Urának támogatását, hiszen Ő tudja megújítani életünket

Típus: 
Ima
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2014, július 28