2012 - Karácsonyi beszélgetés Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkésszel Afganisztánban

Karácsonyi beszélgetés Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkésszel Afganisztánban

Elhangzott az „Inter arma caritas – Fegyverek között a szeretet” című rádiós magazinműsor 9. adásában 2013. január 9.-én.  

 

Mi a legnehezebb amivel megkell küzdenie egy tábori lelkésznek azok közül a kérdések közül, amivel a katonák fordulnak hozzá?

 Én azt hiszem, hogy önmagának is meg kell maradnia valahol embernek, és ha emberszabásúan tud közeledni a többiekhez, akkor igazándiból a válaszok nem okoznak problémát. A probléma inkább az, hogy az igazán nagy gondokra itt helyben választ és megoldást adni nem lehet. Annyit tud tenni az ember, hogy megpróbálja együtt viselni azt, amit viselni kell, a kereszteket. És talán az ott létével megpróbálja egy picit segíteni azt, hogy a másik el tudja mondani a problémáit, s ha néha emberileg megoldani nem is lehet, de talán valami más erő segítségével próbálja ezt megoldatni, vagy egyáltalán segíteni elviselni.

Lehet arról tudni, hogy mik általában azok a legnagyobb keresztek, amiket cipelnie kell itt a katonáknak?

 Én úgy gondolom, hogy a katonák bár elsősorban a magyarokról tudok nyilatkozni, vannak annyira korrektek és erősek, hogy igazándiból a külső kihívások, azok nem okoznak akkora problémát, azokat lehet kezelni. A legnagyobb probléma mindig az, ami otthon van, ami távol van, amit gyakorlatilag kézzel foghatóan nem tud megoldani, érinteni, kezelni, ami tőle gyakorlatilag független probléma, amit igazándiból csak elviselni tud. Ezek azok a helyzetek, amik igazán nehézzé teszik a missziós katonák életét.

Legtöbbször a hétköznapok monotonságát nehéz elviselni. De a legnagyobb hiány mindig akkor jelentkezik, amikor valami ünnepre készül az ember. Egyrészt lehet-e egy katonai táborban megfelelő ünnepet tartani, gondolok itt most különösen a karácsonyra? Van-e lehetőség, hogy az ember tényleg úgy kiszakadjon a hétköznapok közül, mint otthon?

 Jobban bele gondolva, ami a hátránya egy missziós ünnepnek, karácsonynak az, az előnye is. Hátrány az, hogy azok hiányoznak számunkra, akik közel állnak hozzánk, akik otthon az ünnepet sokszor ünneppé varázsolják. Az előnye pedig az, hogy itt lecsupaszított ünnepek vannak. Nincsenek külső sallangok, nincsenek olyan dekorációk, amik elvonnák a figyelmet. Itt az ünnepnek általában a lényege marad meg. Az, hogy összejönnek, az emberek egy kicsit beszélgetnek, néha akár imádkoznak. Néha csak az, hogy együtt vannak, és együtt nézik ugyanazokat a gondokat, örömöket, amiket a másik is ugyanúgy érez. Egy-egy szál gyertya mellett, egy-egy ünnepi gondolat mellet. És talán pont ezek a karácsonyok majd megadják otthon az otthoni karácsonyoknak is az értelmét és az értékét. Mert amikor az ember elveszít valamit, valaminek a hiányát érzi, és majd újra visszakapja később, akkor meg tanulja újra értékelni azt, ami otthon teljesen egyértelmű és teljesen megszokott volt. Itt ebben a táborban nyilván lesznek lehetőségek azoknak, aki éppen nincsenek szolgálatban. Akik szolgálatban vannak, azokhoz talán-talán el fogunk jutni külön is. De én azt hiszem, hogy itt az emberek egymás között is tudnak ünnepelni. Az, az egy, két, három ember, aki egymás közelében él mindent megtesz annak érdekében, hogy legalább azon az estén, azon az ünnepen egy picit más legyen a hangulat, egy picikét talán díszesebb legyen az olyan megszokottnak tűnő hálókörlet. És ezek az apró, pici kis jelek, ezek segítik őket abban, hogy „átvészeljék” az ünnepet, és talán vigyenek is majd haza valamit magukkal az ünnepből.

Van-e valami bejáratott terv arra, hogy a tábori lelkészség hogyan ünnepli a karácsonyt?

 Hála Istennek a december az elég ünneplős hónap, így aztán végig pörögjük ezt a részét. És jó benne az is, hogy nem csak karácsony, van benne egy kis mikulás is, ami a komolyság mellet egy kis „örömködésre” is alkalmat ad. Mert azt hiszem, hogy egy normális lelkületű embernek ugyanúgy szüksége van az örömre, a bolondozásra, mint a komoly, nyugodt, magába forduló ünnepre. És ez a kettő majd talán egy picit kiegyensúlyozza azt, ami hiányzik az ünnepnek az otthoniságából. Nyilván terveket készítünk, nyilván lesz közös összejövetel, közös szentmise. Lesz lehetőség arra, hogy aki akar, együtt ünnepeljen. És nyilván tiszteletben tartjuk az is, hogy vannak emberek, akiknek időnként akár személyes problémáik, otthoni gondjaik miatt szükségük van arra, hogy saját kis szobájukban egy pár percet, pár órát egyedül töltsenek. De biztos vagyok abban, hogy aki itt van, az a másikat, egy picit családjának is érzi. És ha a hétköznapokban néha vannak is összezördülések, hiszen minden családban vannak, az ünnepek tájékán ezek az emberek, akár mennyire is kemény katonák, képesek arra, hogy a másiknak ünnepet varázsoljanak.

Takács Tamás alezredessel, kiemelt vezető tábori lelkésszel Afganisztánban, az ünnepek előtt készített beszélgetésünket hallották. A riporter Iványi Balázs volt.

 

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
kedd, 2014, június 3