Szombathely, 2012. március 8.
Elmondta: Berta Tibor ezredes, általános helynök
"Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe. Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok."
A magyar katonaság képzeletbeli diadal egén vitéz Both Béla tábornok is tündököl, miként az ég csillagai.
Hiszen ő is érteni tudó volt és igazságra tanított, sokakat: pedig nem volt professzor, vagy tanár, sem pedagógus. De tanár volt, mester volt a maga módján.
Kihúzott derék, utánozhatatlan elegancia, egyedülálló katonás és fegyelmezett viselkedés, egy magyar, egy európai úriember, kifogástalan öltözék, választékos beszédstílus: egy elfeledett, meghazudtolt és szándékosan eltorzított világ igazi példaadó úri-polgári katona- és kultúrembere.
Őszinte vallásosság, megélt hit, szilárd istenfélelem jellemezte, mely bensőséges hazaszeretettel, nemzetét féltő aggodalommal, de a jövőbe mindig bizakodással tekintő jóakarattal járt együtt nála.
Megbocsátással volt a múlt felé, melyet ugyanakkor nem akart elfeledni, hanem tanulságait megőrizve tovább akarta adni mindenkinek, akivel csak találkozott.
Elkötelezett ember volt: elkötelezett és tántoríthatatlan volt a hitében Isten és egyháza iránt. Elkötelezett volt a honvédelem ügye iránt, elszánt és rendíthetetlen a múlt igaz feltárásában, a háború borzalmait megjárt volt katonatársak megsegítésében, az igazságtalanság börtöneit és a diktatúra táborait megjártak támogatásában, a hősök és áldozatok megbecsülésében, a róluk való megemlékezések szervezésében és megtartásában.
Az örök világosság fényeskedjék neki!