2012 - Ünnepi beszéd a Logisztikusok Napján - Markovics Milán Mór

Ünnepi beszéd a Logisztikusok Napján 

Kaposvár, 2012. december 1. Elmondta: Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész

 

Polgármester Úr, Dandártábornok Úr, Hölgyeim és Uraim!

A csend. A csendet szóval töröm meg. A szó önmagában csak egy hang. Általában a legtöbb emberi szó, értelmes szó. Azzal válik azzá, hogy a hang az emberi agyban, értelmessé válik.

Egy közeg hulláma képeket, hangokat, eseményeket és összefüggéseket idéz elő egy emberben. Így válik a hang szóvá, a szó pedig értelmes jelentéssé, ésszerűvé. A kimondott, a már értelemmel bíró szó a görög nyelvben így hangzik: logos. Értelmes szó - logos.

Megannyi helyen használjuk, amikor azt próbáljuk kifejezni, hogy valamiről értelmesen, rendszerezetten gondolkodunk. Mindig hozzátesszük, hogy logos, vagy ragozva: lógia. Így beszélünk pszichológiáról, filológiáról, biológiáról, geológiáról, meteorológia és sorolhatnám. A logisztika, nem logisztikológia, hiszen már önmagában is a szó maga.

Bár a görög eredetét:LOGISTIKOS többféleképpen lehet fordítani, alapvetően a magyar logikus jelentése áll hozzá a legközelebb. Valami, ami érthetővé vált, racionális lett, ésszerű. A kimondott és értelmessé vált szó nemcsak logikus a szó magyarul érthető fogalmaként, hanem következményekkel is bír.

Ahogy mondjuk: tartsd meg a szavad! A szó kötelez!

Amikor egy pár házasságkötéskor kimondja egymásnak az igent, szavakkal teszi. Nem félrebeszélnek, és szavaik messze többet jelentenek pusztán az akarom-nál. Amikor egy katona nemcsak mondja, hanem megérti, amikor esküt tesz, hogy élete árán is megvédi Magyarországot, akkor válik az ő görög lexis-sze, vagyis puszta szava elővételezett valósággá: logosszá.

A logisztikai ezred katonái sem elméleti tudósok, hanem ki-ki a maga területén megvalósítja az elvont, de logikus világot. Sokan azt gondolják, hogy a logisztika száraz matematikai világ, melyben az ember csak szükséges rossz, aminek jelentős részét gépek is el tudnának végezni. Részben igaz ez. Ám, ahogy George Smith Patton (Jr.) amerikai tábornok mondta: “A háborút fegyverekkel vívják, de emberek nyerik meg.” Mondhatjuk erre: a logisztikát gépekkel is végrehajthatjuk, de emberek mondják meg: miért. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy lelkészként miért akarok meg tanulni lőni, vagy más katonai alapképességet elsajátítani?

A válaszom egy nagy harcművész szavai. A harcost az különbözteti meg a többi embertől, hogy a harcos dönthet.

Igaz ez minden katonára. Egy jól felkészült katona dönthet: öl, vagy megsebesít. Egy kényes helyzetet tárgyalással, vagy erőszakkal old meg. Lefegyverzi az ellenséget egy mozdulattal, vagy lelövi. A nem felkészült katona helyett viszont az ellenség hozza meg a döntést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kereskedelmi forgalomban is kapható könyvben olvastam egy riportot, amiben egy Afganisztánban szolgáló katona elmondja, hogy az életük nem egyszer került veszélybe egy-egy apró hiba miatt. Ha a járműveiket nem tudják ellátni pótalkatrészekkel, ha nem tudnának étkezni, ha nem lenne elég a lőszer, az életük csak egy hajszálon múlna. Ezt a munkát, a háttérben, de szintén katonák végzik. Éppen azok, akik ünnepe van ma. Mindezek után érhető: az ember mondja a miértet, és ez az ember katona. De vajon mi az, ami értelmet ad ennek?  Mi az a logos, amit keresünk? Egy katona lelkében, ha nincs jelen néhány érték, akkor munkája zsoldos munka lesz. Az egyik ilyen jól ismert érték a bátorság: Patton tábornok egy másik mondása szerint: a morális bátorság a legnagyobb és talán legritkább értéke az embernek.  Ez nem puszta bátorság, ezt fűti a lélek. Jó esetben álomként indul meg egy fiatal szívében, amikor úgy határoz, hogy katona szeretne lenni. Később ebből lesz elkötelezett, majd idős korában bölcs harcos, veterán.

Olyan ember, olyan katona, aki dönthet.

 

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
vasárnap, 2012, január 1