2014 - Berta Tibor: Meg kell tanulni a leckét - A szív megtérése

Berta Tibor: MEG KELL TANULNI A LECKÉT - A szív megtérése

Ferenc pápa zarándokútján és szentmiséjén Fogliano-Redipugliában

Megjelent a Mária Rádió Magazin 2014. októberi számában

 

Esős volt szeptember 13-án, szombaton kora reggel az észak-olaszországi Friuli-Venezia Giulia régió Gorizia megyéjének Fogliano nevű településén, amikor a Magyar Honvédség két autóbusza mintegy 80 katonával egy több, mint 9 órás út után megérkezett Budapestről. Az előző napokban kiutazott előkészítő csoportnak sikerült pénteken beszélnie Antonio Calligaris polgármesterrel, aki nagyon kedvesen felajánlotta, hogy városában parkolóhelyet biztosít a buszoknak. A település elöljárójának kedvessége bizonyára abból is adódott, hogy a városka a lázas készülődés tevékeny munkálataival és a várakozás intenzív örömével hangolódott a fontos eseményre: Ferenc Pápa érkezett meg ezen az esős szombati napon, hogy egy kegyeleti megemlékezés keretében imádkozzon minden háború halottaiért, valamint fejet hajtson és virágot helyezzen el a település határában levő osztrák-magyar I. világháborús temetőben, ahol 14 ezer katona nyugszik. A nagy háború kitörése utáni 100. évben a Szentatya június 6-án jelentette be a Szent Péteren Rómában e zarándokútját, amikor az olasz csendőröket fogadta. Ettől az időponttól készültek Fogliano-ban és a szomszédos Redipuglia-i Olasz Katonai Emlékhelyen (ahol több mint 120 ezer első világháborús olasz katona nyughelye van) Ferenc pápa látogatására. A pápa zarándokútja előtt a régió - Gorizia, Udine, Trieszt és Concordia-Pordenone - főpásztorai egy üzenetet fogalmaztak meg, amelyben ezt írták: „Ferenc pápa a kiengesztelődés és a béke zarándokaként jön határvidékünkre,... jelenléte arra szólít bennünket, hogy elismerjük: a népek jelenlegi jogos vágya a világ minden részén a békére, az igazságosságra és a fejlődésre, kapcsolódik az isteni irgalomba vetett hit tapasztalatához. Az igazságosság keresése és a valódi társadalmi fejlődés előmozdítása a jóra, az őszinte és tiszteletteljes párbeszédre nyitott szív gyümölcse. Olyan párbeszédre van szükség, amely képes felismerni mindenki és minden egyes ember javát a népek és nemzetek különböző történelmi környezetében.”

A Magyarországi Katonai Ordinariátushoz augusztusban érkezett meg az a levél, amelyben Santo Marcianò olasz katonai érsek meghívta Bíró László tábori püspököt és a katonalelkészeket a Redipuglia-i szentmisére. Bíró püspök atya tájékoztatta a meghívásról a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetőit és elöljáróit, majd közös döntés született arról, hogy egy magyar katonákból álló megemlékező zarándokcsoport is kiutazik az eseményre. Ilyen előzmények után érkeztek meg a reggeli órákban magyar katonáink Fogliáno-ba, hogy katonai egyenruhában vegyenek részt Ferenc Pápa szentmiséjén. A Redipuglia-i Olasz Katonai Emlékhelyen a magyar katonák a Gorizia-i Érsekségtől kapott belépőkkel tudták elfoglalni a pápa által bemutatott szentmisék megszokott rendjének megfelelően  kialakított egyik kijelölt szektorban a helyeiket. A várakozás és a szentmisére való készület idején 9 óra előtt érkezett meg a pápa a közeli Ronchi dei Legionari repülőterére, ahonnan személygépkocsival a Fogliano-I Osztrák-Magyar Katonai Temető elé ment, ahol a település polgármestere és Nardin don Duilio plébános köszöntötte. Ferenc pápa a temető előtti utszakaszon összegyűlt gyermekek és felnőttek üdvözölése után kezében egy virágcsokrot tartva lépett be a katonatemetőbe, amelyet az egyik közeli sírra helyezett el, majd keresztet vetve röviden imádkozott. Ezután tovább ment a sírok között, szelíden megköszönve egyik munkatársának a föléje tartott esernyőt, melyre ezután nem tartott igényt. Teljesen egyedül indult el a sírok között, meg-megállva, majd a temető központi emlékművénél ismét imát mondott. Lehajtott fejjel, lassan indult vissza a kijárat felé, ahol néhány percre odament tolókocsiban odahozott gyermekekhez, akikkel és a helyi plébánossal együtt egy rövid imát mondtak el közösen, majd Ferenc pápa beszállt az autóba, mely elindult a mintegy 800 méterre található Olasz Katonai Emlékhelyre. (22 év telt el azóta, hogy II. János Pál 1992. május 3-án felkereste az emlékhelyet.) A 10 órakor bemutatott szentmise előtt a pápa ezúttal nem ment körbe a megszokott nyitott autóján, ennek oka, hogy egész útját végig kísérte a mély áhítat és az emlékezet csendes lelkülete. Ferenc pápa szentmiséjére több mint tízezer olasz katona, csendőr, haditengerész és rendőr jött el, de sokan érkeztek a környező országokból: Szlovéniából, Ausztriából, Horvátországból. A szentatyával együtt mutatta be a szentmisét  Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek, az olasz püspöki kar elnöke, volt tábori érsek, Christoph Schönborn bécsi bíboros érsek, Josip Bozanic zágrábi bíboros érsek,  Carlo Roberto Maria Redaelli  gorizia érsek, a régió megyéspüspökei, valamint a bosznia-hercegovinai, az osztrák, a szlovák és a szlovén katolikus tábori püspökségek vezetői, köztük Bíró László magyar katonai ordinarius valamint mintegy 200 olasz és külföldi köztük hét magyar katonalelkész.

A szentmisén jelen volt dr. Hende Csaba Magyarország honvédelmi minisztere és Győriványi Gábor hazánk szentszéki nagykövete. Itáliát Roberta Pinotti asszony Olaszország védelmi minisztere képviselte, de megjelentek az olasz fegyveres erők vezető tábornokai és a tartomány számos vezetője.

A megemlékező szentmise homíliájában Ferenc Pápa többek között ezt mondta: „Miután megszemléltem e térség szép vidékét, ahol férfiak és nők dolgoznak, hogy eltartsák családjukat, ahol gyermekek játszanak,…itt, ezen a helyen,.. csak azt mondhatom: a háború őrültség. Mialatt Isten folytatja teremtését és nekünk, embereknek az a hivatásunk, hogy együttműködjünk művével, a háború pusztít. Lerombolja Isten legszebb teremtményét is: az emberi lényt. A háború mindent felborít, a testvérek közötti köteléket is. A háború őrültség!

A kapzsiság, az intolerancia, a hatalomvágy… olyan mozgatórugók, amelyek háborús döntésre sarkallnak, és ezeket az indokokat gyakran egy ideológiával igazolják; de előbb ott van a szenvedély, ott van az eltorzult indíttatás. Az ideológia egy igazolás, de amikor nincs ideológia, akkor ott van Káin válasza: „Engem mit érdekel a testvérem?”, „Talán őrzője vagyok testvéremnek?” (Ter 4,9). A háború nem tesz különbséget senki: idősek, gyermekek, anyukák, apukák között … „Engem mit érdekel?”. Ennek a temetőnek a bejárata fölött lebeg a háború csúfondáros mottója: „Engem mit érdekel?” Ezeknek az embereknek, akiknek a maradványai itt nyugszanak, mind megvoltak a maguk tervei, álmai… de életüket szétzúzták. Mert az emberiség azt mondta: „Engem mit érdekel?”.

Ma is, egy újabb világháború másodszori kudarca után talán egy harmadik háborúról beszélhetünk, amelyet „részletekben” vívnak, bűntényekkel, öldökléssel, pusztítással… Ha őszinték akarunk lenni, az újságok címlapján ennek kellene állnia: „Engem mit érdekel?”. Káin azt mondaná: „Talán őrzője vagyok testvéremnek?”. Ez a magatartás éppen az ellenkezője annak, amit Jézus az evangéliumban kér tőlünk. Hallottuk: Ő a legkisebb testvérünkben van jelen: Ő, a Király, a világ Ítélőbírája, az éhező, a szomjazó, az idegen, a beteg, a bebörtönzött… Aki gondját viseli testvérének, belép az Úr örömébe; aki azonban nem teszi ezt, aki mulasztásaival azt mondja: „Engem mit érdekel?”, az kívül marad.

Itt és a másik temetőben sok áldozat nyugszik. Ma rájuk emlékezünk. Sírás van, gyász, fájdalom. És innen emlékezünk valamennyi háború összes áldozatára. Ma is sok az áldozat… Hogyan lehetséges ez? Azért lehetséges, mert a színfalak mögött ma is érdekek húzódnak, geopolitikai tervek, pénz- és hataloméhség, ott van a fegyvergyártó ipar, amely oly fontosnak látszik! És a terrornak ezek a tervezői, az összecsapások szervezői, mint ahogy a fegyverkereskedők is azt írták a szívükbe: „Engem mit érdekel?”.

Bölcs emberre vall, ha beismerjük hibáinkat, fájdalmat érzünk fölöttük, megbánást érzünk, bocsánatot kérünk és sírunk. Azzal az „Engem mit érdekel?” felirattal a szívükben a háborús üzérek talán sokat keresnek, de romlott szívük elveszítette a sírás képességét. Káin nem sírt. Káin árnyéka beborít ma minket itt, ebben a temetőben. Itt látszik. Látszik a történelemben, amely 1914-től napjainkig tart.

Fiúi, testvéri, atyai szívvel kérem nektek és mindannyiunk számára a szív megtérését: térjen át az „Engem mit érdekel?”-ből a sírásra. A „hiábavaló öldöklés” minden elesettjéért, a háború őrületének összes áldozatáért, minden időben. Az emberiségnek sírásra van szüksége, és ez a sírás órája”.

A szentmise záró áldása után Ferenc pápa egy-egy nagyobb méretű  lámpást adott át, a katonai püspököknek hogy az első világháborúra emlékező szertartások során gyújtsák majd azt meg.

A szentmise után találkozott Hende Csaba honvédelmi miniszter személyesen Ferenc pápával és a Magyar Honvédelmi Minisztérium ajándékát adta át egy díszes dobozban, amely egy magyar katona imakönyvét aki megjárta az I. világháborús olasz frontot és olyan azonossági jegytartót tartalmazott melyen a honvédek viseltek a nagy háborúban.

A magyar katona-zarándokok a déli órákban keresték fel a Fogliano-ban található Osztrák-Magyar Katonatemetőt, ahol a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém zenei szolgálatával emlékeztek meg az ott nyugvó több mint 7000 magyar katonáról, valamint az első világháború összesen több mint 600 ezer magyar katonaáldozatáról, köztük az olaszországi frontokon elesett több mint 250 ezer honvédről. A megemlékezésen dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter mondott beszédet, majd Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus lelkész megemlékező imádsága hangzott el. A koszorúzás után a katona-zarándokok mécseseket gyújtottak a temető központi emlékművénél és az elhunyt katonák sírjainál.

A megemlékező zarándokcsoport délután ellátogatott abba a magyar katonák által 1918-ban épített kápolnába, amely a Fogliano-tól mintegy 10 kilométerre fekvő Visintini-ben található. A Magyar Kápolnát elesett katona-társaikra emlékezve építették, a szegedi 46. gyalogezred és a Székesfehérvári 17. gyalogezred honvédei. A kápolna előtt tartott megemlékezésen elhangzott Somlyó Zoltán Doberdói Mária című költeménye valamint a Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész imája a nagy háború halottaiért.

A magyar katonák megemlékező zarándokcsoportja szeptember 13.-án, a késő esti órákban érkezett vissza Budapestre.

A Katolikus Tábori Püspökség tisztelettel kéri a Mária Rádió hallgatóit és e sorok a olvasóit, hogy ezzel a verssel és egy Miatyánk elimádkozával emlékezzünk közösen az első világháború 600 ezer magyra katonájára. Őszintén reméljük ezáltal is közelebb juthatunk ahhoz, hogy megértsük a leckét: szívünk megtérését.

 

SOMLYÓ ZOLTÁN: A DOBERDÓI MÁRIA

Fönt a Doberdón kis kápolna áll,

Fehér falát az idő megcibálta.

A napfényben s a hold sugárinál

A vándornak a megnyugvást kinálta.

És hervadt koszoruk közt odabent

Egy fehérarcú szent szobor pihent –

- A jobb karján az istennek fia –

A doberdói Mária ...

 

S a vad bozót közt úgy éjfél felé

A kápolnát egy üteg célbavette,

A tüzér keze bizton lőtt belé,

A láng pokoli fénnyel szállt felette.

A golyó épp a szobornak szaladt,

A jobb kar és a gyermek leszakadt

És csonkán állt a hold sugáriba

A doberdói Mária ...

 

Pokoli éj volt, - de lecsöndesült;

Hajnal felé elült a harci lárma.

Itt-ott kúszott még néhány sebesült

S a tüzér is ott feküdt eltalálva.

A szobor arca feléje tekint,

A sebesült vitéznek búsan int.

S a szánalomnak kínja hatja át

A doberdói Máriát ...

 

És mielőtt még reggel lett a tájon,

A szentelt helyről csöndesen leszállt.

Utána nem maradt egyetlen lábnyom,

Csak ment, csak ment s a tüzérnél megállt.

És megmaradt karjára vette őt,

Az alélt katonát, a szenvedőt.

És boldog volt, hogy újra van fia,

A doberdói Mária ...

 

 

 

 

Típus: 
Írás
Tartalom dátuma: 
péntek, 2015, február 13