2014 - Beszéd az MH Ludovika Zászlóalj Kvasz András Századának megemlékezésén - Kálinger Roland

Ünnepi beszéd az MH Ludovika Zászlóalj Kvasz András Századának megemlékezésén

Szolnok, 2014. november 14. - Elmondta: Kálinger Roland százados, tábori lelkész

 

A héten a világ az űr egy távoli pontjára, egy üstökösre figyelt. Történelmi pillanatnak voltunk tanúi leszállt egy ember által készített eszköz egy üstökösre. Bár nagyszerű az eredmény a tudósok mindezt egy jó meleg kutatóközpontból figyelték és irányították.

Kvasz András saját bőrén kísérletezett és hódított meg új ismeretlen közeget, a levegőt. Munkája annyira úttörő volt, hogy nem támaszkodhatott az elődök tapasztalatára és tudására. Mindent magának kellett kitalálnia, feltalálnia. Csak magára és megszerzett tudására számíthatott.

De nem csak úttörő feltaláló, bátor pilóta, hanem jó katona is volt. Az első világháborúban pilótaként harcolt, gépével együtt fogságba esett. Ez a momentum, hogy gépével együtt esik fogságba a II. világháborúban már elképzelhetetlen lett volna. De tudjuk, hogy az első világháború égi lovagjai között voltak olyanok, mint, Manfred von Richthofen (80)·és Ittebei Kiss József (19).

Min ment keresztül a repülés tudománya 1910 és 1974 között? Milyen rohamos fejlődést láthatott Kvasz András (Békéscsaba, 1883. november 21. – Budapest, 1974. január 27.) kovácsmester, pilóta, repülőgép-szerelő, a magyar aviatika úttörője. Látta a Wright fivérek első repülését 1903. dec. 17 és ő is beleszeretett a repülésbe, és azt is megélhette, hogy a holdon is járt ember.

Az idő előrehaladtával vannak olyan dolgok, melyek szükségszerűen fejlődnek, dinamikusak, pl. a tudomány a technika és vannak olyan dolgok, melyek statikusak, állandóak és nem is szabad változniuk. Ilyenek pl az erények.

Az első ilyen állandó erény a repülőknél a bátorság. A bátorság nem tévesztendő össze a vakmerőséggel, mert a bátorság tud mérlegelni. A bátorság önfeláldozó, hiszen a bátorság teszi lehetővé, hogy a pilóta hazatérjen a csatából, ám ha kell, életét áldozza hazájáért, de nem saját nagysága érdekében, nem öncélúan, hanem az özsznemzeti célért, a haza becsületéért.

A második erény a becsület. Ismert az a tény, hogy az I. VH-ban a levegő lovagjai, mint már említettem, milyen becsületesen küzdöttek. Egymásban inkább a nemes ellenfelet, mintsem az alávaló, elpusztítandó ellenséget látták. Mai világunkban is nagyon fontos ez az erény, ugyan (jó esetben) nem a csatákban, hanem a mindennapi munkavégzés során, a repülők felkészülése kapcsán. Mert távol a földtől a hajózó, kizárólag a saját és a földi személyzet becsületes felkészültségében, tettrekészségében és odafigyelésében bízhat. Tábori lelkészként had jegyezzem meg, hogy a Jó Istenre is számíthatunk.

A mai ünnepen tehát ne távoli üstökösre figyeljünk, hanem arra a férfira, aki sok társával együtt, üstökösként tündököl a magyar aviatika egén. Élete, munkássága legyen példa nekünk, valamint állítsuk például az utókor számára.

Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk, mint ahogy atyáinkkal volt, ne hagyjon el és ne vessen el minket, hanem hajlítsa magához szívünket, hogy mindenben útjain járjunk, s megtartsuk parancsolatait, szertartásait s rendeleteit, amelyeket atyáinknak meghagyott. (1Kir 8,57-58)

 

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, december 2