2016 - Frantisek Rabek szlovák tábori püspök prédikációja a Cirill-Metód megemlékezés szentmiséjén

Frantisek Rabek szlovák tábori püspök prédikációja

Szent Cirill és Szent Metód megemlékezés szentmiséjén - Zalavár, 2016. június 18.

 

Az irgalmas szeretet cselekedete – a tudatlanokat tanítani

Az idei zalavári zarándoklatunk ezen atörténelmi helyen az irgalmasság rendkivüli évében történik. Feltehetjük tehát azt akérdést, hogy Szent Cirill és Szent Metód és Kocel fejedelem tevékenysége hordozta e magában az irgalmassgág jegyeit?

Az evangéliumban hallhattuk, hogy Jézus e szavakkal küldi az apostolait – és rajtuk keresztül a keresztényeket: „tanítsatok minden nemzetet... tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!“.

Jézus Krtisztusban láthatoan megjelenik az Atyaisten irgalmas szeretete. Az irgalmas szeretetet nem csak bűnök megbocsájtásával, betegek gyógyításával mutatta meg, hanem a tanításával is. „Megesett a tömegen a szíve, ezért sokmindenre tanította őket.“ Jézus az Atya igazságát osztja meg velünk. Ez számunkra nagy ajándék és segítség is – mert egyrészt vágyunk az igazság megismerésére és arra, hogy szerinte éljünk, másrészt vannak olyan kérdések, amikre nem tudunk saját erőnkből válaszolni. Ezért Jézus legnagyobb ajándéka az, hogy elhozza nekünk a legfontosabb dolgokról a teljes és megbízható igazságot. Ezen igazságok tanítása az ő irgalmasságának a megnyilvánulása irántunk.

Szent Cirill és Metód válaszoltak Rastiszlav fejedelem meghívására, aki ezzel a kéréssel fordult Konstantinápoly felé: „Népünk elfordult a pogányságtól és a keresztény törvényhez ragaszkodik, de nincs olyan tanítónk, aki a mi nyelvünkön magyarázná az igaz hitet“. Az ő küldetésük tehát az volt, hogy érthető nyelven tanítsák a népnek a kereszténység igazságait. Teljes erővel ezen fáradoztak. Az irgalmasság cselekedetének – „a tudatlanok tanításának“ – teljesítése közben leleményesek votlak. Nyelvünk számára létrehozták a glagolita írást. A Szentírás fordításán dolgoztak. Egyházi szertartáskönyveket is készítettek.

Róma felé vezető útjukon itt, Mosaburgban, Kocel érdeklődött a tevékenységük iránt. Arra kérte őket, hogy az ő fejedelemsége tehetséges fiatal férfiainak is tanítsák meg a glagolita írást, ami a szentírás és imák írását-olvasását is jelentette. Kocel fejedelem minderre megteremtette a megfelelő körülményeket, amivel is az irgalmasság ezen cselekedetének a megvalósulását segítette.

Tudjuk, hogy maga Jézus mondta, hogy aki a másik embernek segít jót tenni, az ő jutalmában is részesül. Kimondhatjuk tehát, hogy Kocel is tevékenyen részt vett ez irgalmasság eme cselekedetének a megvalósításában – a tudatlanok tanításában. Így tehát remélhetjük, hogy miként Szent Cirill és Szent Metód örök jutalomban részesültek ezen tevékenységükért, ugyan úgy Kocel is – bár őt szentként nem tiszteljük – részese a mennyei jutalomnak.

Mire buzdít minket az ő példájuk?

Ránk is és sok kortársunkra is érvényesek Rasztiszlav szavai, hogy ugyan kereszténynek tartjuk magunkat, de nem ismerjuk a keresztény tanítást és a hitünk szerint sem tudunk élni. Pedig, ha szeretnénk, meg tudnánk ismerni a keresztény tanítás. Saját nyelvünkön elérhető a szentírás, a Katolikus Egyház Katekizmusa és még sok más jó keresztény irodalom. De az a baj, hogy sokan érdektelenek a hit iránt és nem szakítanak időt az ilyen könyek olvasására. Tanítóink is vannak – püspökök és papok, sőt a tömegtájékoztatási eszközökön át még maga a Szentatya is naponta látható-hallható-olvasható – de mi inkább minden egyébbel foglalkozunk...

Hogy tudnánk mi is megcselekedni az irgalmasság ezen lelki cselekedét – „a tudatlanok tanítását“?

Elsősorban úgy, hogy saját magunk - akik tiszteljük Szent Cirillt és Metódot - akik tisztában vagyunk az ő irgalmas cselekedetük nagyságával és tisztelettel csodáljuk Kocel fejedelem nekik nyújtott nagylelkű segítségét – nekünk magunknak kell, hogy ne csak csodálóilegyünk a szent testvérpárnak és a fejedelmnek, hanem sajátítsuk is el mindazt, amit hoztak nekünk – a keresztény tanítást és az evangélium lelkületével éljünk életünk minden területén. Majd továbbá az is feladatunk, hogy érthető módon és lelkesítően adjuk át kortársainknak és az ifjúságnak Krisztus üzenetét.

Jövő hónapban a lengyelországi Krakkóban találkozik az ifjúság a Szentatyával. Körülbelül két millió fiatal jelezte részvételi szándékát. Érdeklődnek Krisztus tanítása iránt és a „Boldog az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak“ lesz a jelszavuk. Péter utodjára fognak figyelni.

A remények az egyik jele ez: A mai világban is sok fiatal van, akik vágynak az Istenre, szeretnék megismerni Jézus Krisztust és az ő igéi szerint szeretnének élni.

Erre tudunk mi is építeni: reméljünk, hogy körülöttünk is számos olyan fiatalabb vagy idősebb ember van, aki vágyik Istenre, az evangélium igazságaira, az Isten szerinti életre. Kell, hogy leleményesek legyünk, és megtaláljuk a módját a keresztény tanítás átadására.

A jó tolmácsolás titka az, hogy a tolmács saját maga is ismerje és értse azt, amit a többieknek át szeretne adni és a hallgatóság nyelvével és kultúrájával is tisztában legyen. Ez igaz a keresztény tanítás továbbadására is. Saját magunk is kell, hogy jól értsük a keresztény tanítást. Ennek a legjobb módja, ha a keresztény tanítás a személyes tapasztalatunk és mindennapi életünk. Egyúttal kortársaink gondolkodás módjának és életének a megértése is fontos, hogy életünk példájával és a megfelelő szavakkal tudjuk nekik át adni a hitünket.

Már Boldog VI. Pál pápa is úgy foglamazott az Evangelii nuntiandi megnyilatkozásában, hogy a mai ember inkább hallgat a tanúkra mint a tanítókra. A tanítókra csak akkor, ha egyben tanúk is.

Mindegyikünk az élő hit tanújává vállhat, sőt, mi több, Krisztus által mindannyian erre vagyunk hivatottak.

Kérjük Szent Cirill és Metód közbenjárását – és úgy gondolom, Kocel égi közbenjárásában is reménykedhetünk – hogy élő tanúivá váljunk a keresztény hitnek; hogy a Krisztusi tanítás „glagolita betűivel“ – a hitből fakadó cselekedetekkel  tudjuk átadni az igazságot a többieknek az Egyház hitében.

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, június 22