2016 - Rózsa János Nándor posztumusz tűzszerész hadnagy búcsúztatása - Kótai Róbert

Rózsa János Nándor posztumusz tűzszerész hadnagy búcsúztatása

Gyömrő, 2016. július 23. Elmondta: Kótai Róbert százados, tábori lelkész

 

Evangélium Szent János könyvéből (Jn11,17-27)

Amikor Jézus megérkezett Betániába, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” „Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.”

 

Gyászoló Család, Rokonok, Barátok, Bajtársak, Ismerősök, Mindannyian, akik eljöttünk, hogy szeretett halottunktól méltó képen elbúcsúzzunk, elköszönjünk egy utolsó istenhozzádot mondván. Visszaadván az Ő testét az anyaföldnek, melyből vétetett és alkottatott, s hogy közös imádságunkkal vigasztalást, vigasztolódást nyerjünk, az ő lelkét Istennek ajánljuk, mert hiszen a lélek Istentől való.

Az első gondolatom mindenképpen a szomorúságé, az együttérzésé, mert osztozom, osztozunk a Család mély gyászában a néhai Rózsa János Nándor hadnagy úr tragikus elvesztése okán. Gyászoljuk az odaadó Fiút, a hűséges Férjet, az Édesapát, akinek ölelő karja pótolhatatlan hiány; gyászoljuk a Testvért, a Bajtársat, a kiváló, szakmailag felkészült Katonát, aki az esküjéhez híven a kötelességteljesítés legmagasabb formáját mutatta meg nekünk. Személyes érintettség okán, gyászolom Nándit, akivel egy jó hangulatú, de komoly beszélgetésnek már nem lesz fizikai értelembe vett folytatása.

Lelkipásztori kötelességemnek érzem, hogy kimondjam gyászoló mindannyiunk, a honvédelmünk nemes ügyén fáradozó nagy családunk nevében, kegyelettel és megrendülten állunk itt. Kevésnek bizonyul most a szó, az értelmi megfontolások is megbicsaklanak. Csak a kérdések áradata visszhangzik mindenkiben: miért!? Napok óta bennem is egyetlen kérdés tör felszínre, újra és újra az imént felolvasott evangéliumnak töredéke kavarog a gondolataimban, - „Uram, ha ott lettél volna, nem halt volna meg testvérem!” - „Uram, ha ott lettél volna, nem halt volna meg testvérem!” – Hol voltál!? – Miért nem voltál ott a Fiúkkal!?

Előttem a kép, az evangélium történetéből, szinte hallom, hogy Jézusnak szemére vetik, „Uram – szólította meg Márta Jézust, – ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. – vagy, ahogy Tamás apostol olyan egyszerű természetességgel mondja - „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” s Jézus amikor látta, hogy sírnak, lelke mélyéig megrendült. - Jézus könnyekre fakadt. Erre a körülötte állók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” Nem üres, vallásos klisé ez!

Az Isten nekünk íródott üzenete, az Örökélet üzenete akar ez lenni. Jézus természetes módon megrendül, mikor értesül barátja haláláról. Megmerem kockáztatni, ha tovább gondoljuk ezeket a szavakat, egy pillanatra Ő (Jézus) is meghalt ott Betániában, megmerem kockáztatni, hogy Ő (Jézus) is meghalt ott a Hortobágyon a Fiúkkal. Ő is ott volt Velük, Ő is bírta Velük a nap hevét, a szolgálati feladatok terhét, Jézus is ott volt a Fiúkkal, - Attila, Ádám, Gábor és Nándi mellett élettelenül. A történet, ha csak ennyi lenne, remény nélküli, jövő nélküli lenne. – A végességet vésnénk szavakba, a pusztán fizikai valóságba zárnánk be életünket és ez szomorú lenne.

A történet azonban folytatódik, Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Jézus meghalt, hogy értünk éljen, értünk támadjon fel, Értük és Velük együtt támadjon fel. Jézus emberi oldala megrendül, sír a sírókkal, szenved a szenvedőkkel, az isteni oldala feltámaszt, távlatot – örök életet ad! Hiszed ezt? Hiszed ezt!?

Sík Sándor ezt a Ne Félj című versében így fogalmazza meg:

Ember, ne félj a rossztól!

Arkangyal áll a poszton,

Van, aki hallja hangod:

Szabadíts a gonosztól.

Ne félj a fájdalomtól:

Nem kontár kése koncol,

Próbált sebész az Isten;

Megifjodol, ha boncol.

A bűnt se féld: a pázsit

Gyomot is hajt, ha ázik.

Ravasz művész az Isten:

A rossz is jót csírázik.

Még magadat se féljed:

Isten kezén a mérleg.

Ha még oly semmi volnál:

Majd megnagyít a Lélek.

Ha napba, holdba lőnek,

Örülj a szép erőnek:

Minden javára munkál

Az Istent szeretőnek.

A kék magasba nézz föl,

Ne kérdd, hogy meddig érsz föl.

Egyet pillant az Isten,

És egész lesz a részből.

A halál is csak ennyi:

- Ne félj elébe menni –

Édesapád az Isten,

Röpül eléd, ölelni.

Már ne keressük a pillanat okát. Hitünk arra tanít bennünket, hogy az időt és az eseményeket az isteni Gondviselés ismeretében próbáljuk értékelni. Mert mi célja az életnek? Ha pusztán úgy tekintjük, hogy születés és elmúlás, és a kettő közötti élet, tanulás, munka, kihívás, öröm, szomorúság, szenvedve szeretés, siker vagy sikertelenség és óhatatlan elmúlás, akkor céltalan lenne. Reménytelen semmivé levés! Az Isten nélkül erre a kérdésre válaszolni, választ adni nem tudunk. Igen, mert az Ő végtelen szeretetében saját Fia által gondoskodott arról, hogy örök életünk legyen. Az élettel, az igazi élettel vígasztal bennünket az Isten saját Fia által. A halált legyőzi az élet, a halál hatalmát megtöri az élet Ura, Jézus Krisztus. – „Egy pillanat az Isten és egész lesz a részből.”

Bajtársaim! Gyászoló Család! Rokonok, Ismerősök!

Egy másik kép is feldereng előttem. A napokban egy hétköznapi kis notesz került elő, amolyan értéktelennek látszó jegyzetfüzet, melybe az ember följegyez dolgokat, hogy ne felejtsen el értelemszerűen fontosnak tűnő dolgokat, emlékeztesse… s ennek a kis notesznek jövőt formáló üzenete lett számunkra!

Parancsnok Úr gyászbeszédéhez csatlakozva engedtessék meg nekem, hogy egy mondatnak:

"Höher als das Leben steht die Pflicht" - "A kötelesség előbbre való, mint az élet", a fiumei monarchiás Haditengerészeti Akadémia jelmondatának, mint pusztán csak egy újabb, pátoszos idézetnek jelentőséget tulajdonítsak.

Egy mondat így kel életre, egy mondat így teremti meg a HŐST. Az a kis jelentéktelen notesz Nándié volt. Ezt a hangzatos jelmondatot az első oldalra Ő rótta fel magának emlékeztetőül, figyelmeztetőül.

Mert egy hősi életre egész életében készülhet az ember, de a pillanat teszi azzá!

Hadnagy Úr! Nándi!

Most megköszönöm Neked ezt a mondatot, melynek az értékére Te világítottál rá! Súlyos mondat, súlyos melynek az ára, a zsinórmértéke az életáldozatod volt.

Az emberiség történelmébe örökérvényű tényként van bevésve az az igazság, hogy egyes nemzetek csak akkor érhették el és élhették nemzeti virágzásuknak, jólétüknek, jövőjüknek csúcspontját, ha tudták lelkesen, odaadóan csodálni hőseiket és ha tudták azokat követni!

A mondatra tőled kapott örökségként, feladatszabásként tekintünk, mely kötelez minket, mert egy hősi élet bizonyítéka lett!

A Hazáért Mindhalálig! Amen.

Könyörögjünk! Urunk Jézus Krisztus, te három napon át sírban nyugodtál, és ezzel megszentelted híveid sírját. Ezért a sírbatétel számunkra nemcsak a test temetése, hanem a feltámadás növelése is. Add, hogy testvérünk, akit e sírba eltemettünk, békességben nyugodjék mindaddig, amíg majd életre kelted őt a feltámadás napján, mert te vagy a feltámadás és az élet. Engedd, hogy a mennyei örök világosságot a te tündöklő arcodon lássa meg! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

Elhunyt testvérünk a keresztvíz által Krisztushoz kapcsolódott a múlandó földi élet idejére. Megváltónk jósága engedje, hogy dicsőséges feltámadásában is részesülhessen az utolsó napon!

A mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjének ╬ szent jele legyen rajtad! E jelben váltott meg téged a Megváltó, e jelben van üdvösségünk.

Porból lettél és most visszatérsz a porba, de Isten feltámaszt téged az utolsó napon. Béke veled!

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, július 27