Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai a bűnbocsánat szentségéről

Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai a bűnbocsánat szentségéről

 

Szent I. Szilveszter pápa - I. Nikaiai zsinat: Kánonok (325)

13. Azokat illetően, akik halálukon vannak, most is az ősi és szabályszerű törvényt kell megtartani; úgy hogy azt, aki meghal, az utolsó és szükséges útravalótól egyáltalán ne fosszák meg. Ha azonban a feloldozás és egészségének visszanyerése után ismét az élők közt találtatik, azok közé tartozzék, akik csak az imádság közösségét nyerik el....

Szent I. Incepápa : "Consulenti tibi" levél (405)

Az volt a kérdés, mire kell figyelemmel lenni azokat illetően, akik a keresztség után egész idő alatt az önmegtartóztatás hiányában az élvezeteknek adták át magukat, s életük legvégéhez érve a bűnbocsánatot s egyszersmind a szentáldozásban való újra részvételt esdeklik.

Rájuk nézve a rendszabály előbb keményebb volt, később közbeszólt az irgalom, s a szabály engedékenyebb lett. Mert előzőleg úgy tartotta a szokás, hogy engedélyezzék nekik a bűnbocsánatot, de a szentáldozást tagadják meg....
De miután a mi Urunk visszaadta a békét egyházainak... már az az elhatározás alakult ki, hogy az eltávozókat szentáldozásban részesítsék, és az Úr irgalmassága miatt mintegy útravalóul adják nekik, akik nagy útra kelnek, és nehogy az legyen a látszat, hogy a megbocsátást tagadó novaciánus eretnek keménységét és szigorát követjük. Meg van engedve tehát a bűnbocsátással együtt a legutolsó áldozás is...

Nagy Szent I. Leó: "Sollicitudinis quidem tuae" levél (Kr. u. 452)

(2.) Isten sokszoros igazságossága úgy siet segítségére az emberi bukásoknak, hogy nemcsak a keresztség kegyelme révén, hanem a bűnbocsánat orvossága által is meg lehet újítani az örök élet reményét, hogy akik az újjászületés ajándékait meggyalázták, a saját ítéletükkel önmagukat elítélve elnyerjék bűneik bocsánatát: de az isteni jóság segítségnyújtása úgy van megszervezve, hogy az Isten bűnbocsánatát nem lehet elnyerni, hacsak nem a papok Istenhez való könyörgései által. Ugyanis "a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus" [1Tim 2,5] azt a hatalmat adta át az Egyház elöljáróinak, hogy egyrészt a gyónóknak biztosítsák a penitenciatartás [bűnbánat megtartásának] rendjét, másrészt az üdvös elégtétel által megtisztulva a szentségek vételéhez a kiengesztelődés kapuján át őket odabocsássák. ...

Szent I. Gelasius pápa: A "Ne forte" értekezés az egyházi kiközösítés kötelékéről 495)

Amint az következetesen meg van írva Szent János apostolnál: Van halált jelentő bűn: nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjenek érte; és van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal: az ilyenről mondom, hogy imádkozzanak érte [vö. 1Jn 5,16-17]. A bűn halált jelent azoknak, akik ugyanabban a bűnben megmaradnak; de nem jelent halált a bűn azoknak, akik felhagynak ugyanazzal a bűnnel. Természetesen semmi olyan bűn nincs, amelyért vagy nem imádkozik az Egyház, amikor megbocsátja, vagy hogy ne tudná feloldozni, az Istentől neki adott hatalomnál fogva azokat, akik azzal (a bűnnel) felhagynak, vagy hogy ne tudná a bűnbánókat megújítani ő, akinek mondatott: Bármit megbocsátotok a földön... [vö. Jn 20,23]; "bármit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is" [Mt 18,18]. Akárkiben van mindez, akármennyi és akármilyen, azért nem kevésbé marad igaz a rájuk vonatkozó megítélés, amely figyelmeztet, hogy sohasem oldják fel azt, aki azokban folyamatosan megmarad, és később sem hagy fel ugyanazzal.

III. Gyula pápa - Tridenti Zsinat:Tanítás a bűnbánat szentségéről (1551)

Krisztus eljövetele előtt azonban a bűnbánat nem volt kifejezetten szentség, sőt még eljövetele után sem, kinek.kinek a megkeresztelése előtt. Az úr a bűnbánat szentségét jelesen akkor alapította, amikor a halálból feltámadt, s rálehelt a tanítványokra, mondván: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, az bűnben marad" [Jn 20,22].

Ezzel a rendkívüli tettel, s ezekkel a félreérthetetlen szavakkal a bűnök megbocsátásának és megtartásának hatalmát közölte az apostolokkal és az ő törvényes utódaikkal a keresztség után bűnbe esett hívek kiengesztelődése végett. Ezt az összes atyák [3. kánon] egybehangzóan mindig így értették. Amikor a novaciánusok csökönyösen tagadták, hogy van megbocsátási felhatalmazás, a katolikus Egyház nagyon ésszerűen eretnekekként vetette ki és ítélte el őket.

Ezért az Úr ama szavainak ezt a legigazabb értelmét e szent zsinat jóváhagyja és újra elfogadja, egyben elítéli azok kitalált értelmezését, akik ezen szavakat - meghamisítva - az Isten igéjét hirdető vagy Krisztus evangéliumát hírül adó hatalomra forgatják ki a szentségalapító szándék ellenére.

Kánonok a bűnbánat szentségéről

Ha valaki azt állítaná, hogy Megváltó Urunk ama szavai: "Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad" [Jn 20,22k], nem a bűnök megbocsátásának és megtartásának hatalmára értendők a bűnbánat szentségében, amint a katolikus Egyház kezdettől fogva mindig is értette; hanem kiforgatná ezeket a szavakat, a bűnbánat szentségének rendeltetésével ellentétben, az evangélium hirdetésének tekintélyére értve: legyen kiközösítve.

Tanítás és kánonok az egyházirend szentségéről (1563)

Isten rendeléséből az áldozat és papság úgy össze van kötve, hogy mindkettő megvolt mind a két szövetségben. Ha teát az Újszövetségben az Oltáriszentség szent áldozatát a katolikus Egyház az Úr rendelése szerint mint látható áldozatot kapta meg, akkor azt is vallani kell, hogy abban egy új, látható és külső papság létezik [1. kánon], amelybe a régi papság átalakult [vö. Zsid 7,12]. Igazolja a Szentírás, és ezt mindig tanította a katolikus Egyház hagyománya, hogy ugyanaz az üdvözítő Urunk alapította ezt is [3. kánon], és az apostoloknak és utódaiknak a papságban átadta a hatalmat teste és vére átváltoztatására, felajánlására és kiosztására, valamint a bűnök megbocsátására vagy megtartására is [1. kánon]

1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetségben nincs látható és külső papság, vagy hatalom arra, hogy felajánlják és átváltoztassák az Úr testét és vérét, vagy a bűnök megbocsátására és megtartására, hanem csak egy hivatal és egy puszta szolgálat az evangélium hirdetésére, vagy akik nem szoktak prédikálni, egyáltalán nem is papok: legyen kiközösítve.

 

 

Típus: 
Gyónás
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2014, július 10