Bölcsesség

Bölcsesség

Görögül: sophia, latinul: sapientia

Az Ószövetségben isteni tulajdonság, mely a világ teremtésében és kormányzásában nyilvánul meg.

A bölcsességi könyvek megszemélyesítik és a Törvénnyel azonosítják (A példabeszédek könyve 8,14; és Jézus, sírák fiának könyve 1,1; 9,1-5-ben a bölcsesség megépítette házát, hét oszlopot állított, asztalt terített és lakomára hív.

Az Újszövetségben Isten megtestesült Igéje (Evangélium János szerint 1,1; Első levél a korintusiaknak  1,24.30).

Az egyházatyák tipológiájában Krisztus, a Boldogságos Szűz és az Egyház előképe.

Az erkölcstanban az értelmet és a tudományt is magában foglaló értelmi, szerzett erény, mely arra képesít, hogy a lélek mindent végső okával és céljával összefüggésében szemléljen, s ennek megfelelően cselekedjen.

Az antik kultúrában gyökerező szimbóluma a bagoly. Jelképe a ciprusfa, és ékes ruházatú, koronás, nimbuszos nőalak, nem mindig lehet megkülönböztetni a filozófia allegóriájától.

A bölcsesség mint templomtitulus (Hagia Sophia) a megtestesülésre utal, s Máriát, a bölcsesség székét, vagy az egyházat jelzi. 

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2014, június 23