Borovi József: A Magyar Tábori Lelkészet története - Mellékletek

BOROVI JÓZSEF: A MAGYAR TÁBORI LELKÉSZET TÖRTÉNETE

 

Mellékletek

1. számú melléklet

A KATONAI EGYHÁZI SZERVEZETEK JOGFORRÁSAI

A katonai egyházi szervezetek felállítását és működését egyházi és állami (katonai) rendeletek szabályozzák.

Az egyházi jogforrásokat a következők alkották:

A katonai lelkészet a rendes egyházmegyei kormányzat alól kivételt (exemtio) képezett, amit csak a pápa engedélyezhetett. Ezt a kivételes helyzetet legrészletesebben VI. Pius pápa 1778. évi október 12-én kelt, az osztrák-magyar hadsereg részére adott brévéje szabályozta, amely a IX. Pius által kiadott kiegészítéssel együtt érvényben volt az Oszták-Magyar Monarchia felbomlásáig, illetve az apostoli tábori helynökség megszűnéséig;

A katonai lelkipásztorok papi működésére, kötelességeikre, általában az egyházi viszonyaikra a közönséges egyházjogi kanonok, saját egyházmegyéik rendeletei, a szerzeteseknek pedig saját szerzetesrendjük szabályai voltak mérvadóak.

Az általános egyházjogtól való eltéréseket az idézett brévén kívül az apostoli tábori helyettes részére adott pápai felhatalmazások (facultates ad septennium duraturae), valamint az apostoli tábori helyettes, vagy saját megyéspüspökük által a katonai lelkészeknek kiadott joghatósági végzések, felhatalmazások (facultates capellanorum castrensium) és utasítások (instructiones pro capellanis castrensibus) szabályozták.

A protestáns, görögkeleti és az izraelita egyházak tábori lelkészei a legmagasabb hazai egyházi felügyelő szervüktől kapott felhatalmazás alapján gyakorolták papi hivatásukkal járó kötelmeiket.

A második világháború után a római katolikus katonai lelkészek a kalocsai érsektől, a protestáns és az izraelita egyházaké pedig a legfelső egyházi hatóságuktól kaptak felhatalmazást a működésre.

Az állami (katonai) rendeletek 1869. év előtt kiadott csoportját két rendelettár tartalmazza:

Az 1842-ben megjelent Verfassung der Militárseelsorge in den österreichischen Staaten usw... és az 1848-ban kiadott Nachtrágliche Verordnungen der Militár-Seelsorge in den k. k. österreichischen Staaten.

Ezeket követték az 1867-, 1883- és 1892-ben kiadott szervi határozványok (Organische Bestimmungen für die Militár-Seelsorge), illetve az 1887-ben megjelent lelkészi szolgálati szabályzat (Dienstvorschrift für die Militár-Geistlichkeit vom Jahre 1887.).

A M. Kir. Honvédségnél 1874-ben jelent meg a Szervi határozványok a magyar királyi honvéd lelkészet számára, amely kizárólag a mozgósításkor megszervezendő katonai lelkészi szolgálatra vonatkozott. Ezt követte 1898-ban az új szervi határozvány és az 1899-ben megjelent Szolgálati Utasítás a m. kir. honvéd lelkészek számára. Meg kell még említeni a Szervi határozvány a hadra kelt sereg számára (1894) rendeletet, amely a lelkészetek szervezetét, helyét és feladatát határozta meg háború esetére.

1919 után a katonai lelkészet működését a legmagasabb kormányzói elhatározások, továbbá a mindkét tábori püspökség részére kiadott ideiglenes szervi határozványok szabályozták. 1930-bari életbe lépett az Ideiglenes szervi határozványok és szolgálati utasítás a M. Kir. Honvédség lelkészei számára, majd 1940-ben a „Tábori lelkészi szolgálat".

A lelkészi szolgálatot szabályozó központi utasítás 1945. után nem jelent meg. A szervezeti működést - a HM Elnökség keretén belül - a három lelkészi osztály irányította. A lelkészi szervezet létrehozását és megszüntetését a Honvédelmi Minisztérium és a csapatok állománytáblái tartalmazták.

 

2. számú melléklet

A TÁBORI LELKÉSZEK MEGNEVEZÉSE A XVII. ÉS A XVIII. SZÁZAD HADSZERVEZETÉBEN

A gyalog- és lovasezredeknél: Regiments-Caplan, vagy RegimentsPater.

A tüzérségnél, hidászoknál: Feld-Caplan.

A katonai lelkészeknek, a felsoroltakon kívül, még a következő kategóriái voltak:

haditengerészeti lelkész: Marine-Caplan;

testőrségi lelkész: Garde-Caplan;

vár, vagy helyőrségi lelkész: Festungs-Caplan; Gatnisons-Caplan;

kórházi lelkész: Spitals-Caplan;

katonai akadémiai lelkész: Seelsorger der k. k. Militár-Akademie.

 

3. számú melléklet

A KATONAI LELKÉSZET LEGFELSŐ IRÁNYÍTÓ SZERVEI 1918-IG

A katonai lelkészi szolgálat legfelső irányító szervei a következők voltak (megnevezéseinek változása 1918-ig):

Bécsben:

Apostolisches Feld-Vikariat der k. k. (k. u. k.) Armee. Magyarországon:

K. k. ungarische Armee Feldsuperiorat zu Ofen (1757-1873).

K. k. Militárpfarramt des Seelsorge-Bezirkes von Budapest (1874-1890).

K. u. k. Militárpfarramt des Seelsorge-Bezirkes von Budapest (1891-1903).

K. u. k. Feldsuperiorat des Seelsorgebezirkes von Budapest (1904-1914).

K. u. k. Feldsuperiorat des Militárkommandos in Budapest (1915-1918).

1848. december 19-én kelt levél papírfelzetes pecsétjén „KIR. MAGYAR ORSZ. TÁBORI EGYH. FŐNÖKSÉGE" lenyomat található „Budapest" dátumhellyel.

A tábori főpap hivatalos címzése a fenti időszakban (vagylagosan) az alábbi volt:

Reverendissime Domine Abbas, Superior et Vicariae Generalis Castrensis Regii Exercitus!

S. C R. A. Majestas per Hungariam, Slavoniam, Croatiam et Banatum Generalis Vicarius et Superior Castrensis!

K. k. Feldsuperior in Ungam, Croatien, Slavonien und Banat! (ez a cím 1848-ig volt érvényben).

K. k. Felsuperior in Ungarn! (1848-tól).

Császári-királyi magyarországi tábori egyházi Főnök! (ezt a megszólítást főleg a protestáns egyházközségek elöljárói használták az 1850-es évektől).

 

4. számú melléklet

A MAGYAR KATONAI LELKÉSZET IRÁNYÍTÓ SZERVÉNEK MEGNEVEZÉSEI 1920-1951 KÖZÖTT

M. kir. tábori püspökség (1920-1921).

M. kir. római katolikus tábori püspökség (1921-1923). M. kir. protestáns tábori püspökség (11921-1923).

M. kir. VKM l./B. osztály, a M. Kir. Honvédség katolikus egyéneinek lelki ügyeit intéző osztálya (1923-1928).

M. kir. VKM Il./B. osztály, a M. Kir. Honvédség protestáns egyéneinek lelki ügyeit intéző osztálya (1923-1928).

M. kir. római katolikus tábori püspökség (1928-1945). M. kir. protestáns tábori püspökség (1928-1944).

1940-ben mindkét hátországi tábori püspökség felvette a „Honvédelmi Minisztérium... lelkészi osztálya" megnevezést. Joghatóságuk csak a hátországi alakulatokra terjedt ki. A hadra kelt sereg lelkészi irányítását a Fővezérség vezető lelkésze végezte.

A felszabadulás után a katonai lelkészi szolgálatot a magyar Honvédelmi Minisztérium római katolikus, protestáns és izraelita lelkészi osztályai vezették (1945-1951).

 

5. számú melléklet

A KATONAI LELKÉSZETEK VEZETŐI

A) Az apostoli tábori helynökök 1773-1918 között

Dr. Kerens Henrik János (1733-1792)

Ősi nemesi családban született 1725. május 22-én. Jezsuita lett és rendi minőségében utolsó állomáshelye a bécsi katonai iskola, a Tereziánum volt, ahol mint tanár és rektor működött. 1769-ben felszentelt címzetes püspök. 1773-ban a bécsújhelyi püspökség vezetője, és még ugyanabban az évben, a rend feloszlatása után apostoli tábori helynök a császári-királyi hadseregnél. A bécsújhelyi püspökség megszüntetése után az újonnan alapított St. Pölten püspöke lett. Az apostoli tábori helynöki hivatalt 1792. november 22-én bekövetkezett haláláig irányította. Tizenkilenc éves tevékenysége az Apostoli Tábori Helynökségben megteremtette az alapját mindannak, amire utódai építhettek.

Hochenxwarth Zsigmond Antal (1794-1803)

1730. május 2-án született. Ő is a jezsuita rend tagja lett és a rend feloszlatása után a későbbi Ferenc császár tanáraként működött. 1792ben triesti püspök, majd 1794. január 10-én St. Pölten püspöke, április 10-én pedig apostoli tábori helynöknek nevezte ki a császári kegy. 1803. június 29-én elbúcsúzott katonalelkészeitől, mert a bécsi érseki széket kapta meg. 1820. június 30-án halt meg Bécsben.

Crüts Cottfried, Jó sef (1792-1794; 1803-1815)

1757. március 11-én született. Fiatalon, 31 éves korában mint világi papkanonok lett Kerens munkatársa, irodaigazgatója, és mint ilyen, 1792-1794. között széküresedés idején az Apostoli Tábori Helynökség ideiglenes vezetője lett, amíg a St. Pölten-i püspökséget be nem töltötték. 1803-ban a Bécsbe távozó Hochenwarth helyébe, már mint Dornau prépostját a császár a császári-királyi hadsereg apostoli tábori helynökévé nevezi ki. A St. Pölten-i püspöki széket csak 1806. október 19-én foglalta el. 1815. április 5-én halt meg.

PauerJózsef, Krizostom (1815-1826)

Bécsben született 1756. június 29-én. Ő már csak novicius volt a jezsuita rendben, mert 1773-ban átlépett a barnabita rendbe. 1794-ben a „Német Testőrség" káplánja lett, és mint ilyen, az Apostoli Tábori Helynökségen dolgozott. 1815. április 17-én a császári kegy apostoli tábori helynökévé nevezte ki, és ugyanakkor tagja lett az esztergomi káptalannak is. Csak 1823-ban lett St. Pölten püspöke, természetesen az előbbi hivatalának a megtartásával. Meghalt 1826. december 19-én.

Schachtner József Alajos (1827-1830)

Olmützben született 1758. október 19-én. Crüts mellett ő volt a a második világi pap, ebben a méltóságban. Ötévi káplánság után lett katonalelkész, és végigjárta a katonalelkészi ranglistát egészen a bécsi kerület főlelkészetéig, ahonnan nyolc évi szolgálat után, 1818-ban vonult be központi szolgálatra az Apostoli Tábori Helynökségre, mint irodaigazgató. Innen emelte őt a császári kegy 1827. július 16-án a helynöki méltóságba, és a magyarországi lébényi apátságba. Hosszú idő után ő volt az első, aki nem lett még címzetes püspök se. Pauer halálával megszakadt St. Pölten és az Apostoli Tábori Helynökség kapcsolata. Ettől az időtől kezdve már az apostoli tábori helynökök nem a nuncius meghatalmazottjaként működtek, hanem önállóan, közvetlenül a pápától nyert kinevezés alapján. Ennek azonban nem volt velejárója a püspöki rang, csak a joghatóság. Az Apostoli Tábori Helynökség székhelye Bécs volt, a hivatali apparátus is itt székelt, Schachtner csak 3 évig volt hivatalban.

Billig Vince (1830-1832)

Rövid ideig volt az Apostoli Tábori Helynökség vezetője. Ő volt az első azok közül, akik a Kerens püspök által szorgalmazott önállóság gyümölcseként létesített katonai papnevelő intézet növendékeként ilyen magas egyházi és katonai méltóságra emelkedett. A katonalelkészi kiképzést követő hároméves kötelező egyházmegyei szolgálat után lépett a tényleges katonalelkészi szolgálatba. 1814-től a grazi kerület főlelkésze lett, és a Seckaui káptalan tiszteletbeli kanonokja. 1827-ben követte az apostoli tábori helynökké kinevezett Schachtnert az irodaigazgatói munkakörben, és annak halála után pedig a helynöki munkakörében is, a lébényi javadalommal együtt. 55 éves korában, 1832. szeptember 22-én fejezte be életpályáját.

Wagner János, Mihály (1833-1836)

Ő is csak három évig volt apostoli tábori helynök. Linzben született 1788. augusztus 12-én. Felszentelése után előbb káptalanként működött, azután teológiai tanár lett Linzben, tanulmányi igazgató Bécsben, a reichstadti herceg hittanára, Ferenc császár gyóntatója. 1833. április 27-én a császár kegyéből apostoli tábori helynökké és címzetes Belgrád-Samandria püspöke lett. A püspökké szentelése Győrben volt. Győrre azért esett a választás, mert 1 829-től győri kanonok, pagrani címzetes apát és szentadalberti prépost volt. Amikor 1836-ban elnyerte az St. Pölten-i püspöki széket, lemondott minden eddigi viselt tisztségéről, és így az Apostoli Tábori Helynökség is megüresedett.

Leonhard Mihály János (1836-1863)

Egyike volt azoknak, aki leghosszabb ideig viselte ezt a tisztséget. 1782. szeptember 23-án született Alsó-Ausztriában. Tanulmányainak befejezése után lépett a bencések közé a melki kolostorba, de egészségi okokból a bécsi egyházmegye papja lett. Oktatási és tanulmányi területen végzett munkája révén az udvari tanulmányi tanács tagja lett. 1828-1835. között a bécsi érsekség általános helynöke és Aladia címmel segédpüspöke volt. 1835. május 14-én St. Pölten püspökévé nevezték ki, erről azonban még ugyanebben az évben lemondott és elfogadta kinevezését az Apostoli Tábori Helynökségre. Felcserélte helyét Wagner Mihállyal és ő már ezentúl mint Dioklecianopoli címzetes püspök működött tovább 1836. április 24-től. Harmincéves katonalelkészi szolgálat után 81 éves korában fejezte be életét, 1863. január 19-én.

Maver Domonkos (1863-1875)

Szintén Alsó-Ausztriában született 1809. augusztus 1-jén. Teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol doktorátust is szerzett. A császári-királyi udvari plébánia káplánja lett, és innen az érseki papnevelő intézetbe került mint annak rektora és pasztorális tanára. Leonhardt halála után, 1863. április 1-jén a császári kegy az Apostoli Tábori Helynökség vezetőjévé, a pápa pedig címzetes püspökké nevezte ki. Szentelése 1863. december 13-án volt. Tevékenységén észre lehetett venni, hogy nem volt katonalelkészi gyakorlata. 1875. május 4-én halt meg Bécsben.

Landt Ágoston (1875-1878)

Ugyanabban az évben született, mint elődje, és csak valamivel több mint három hónappal volt idősebb nála, mert 1809. november 9-én született Morvaföldön. Tanulmányait az olmützi egyetemen végezte. Káplánkodás után 1839-ben lett katonalelkész és ettől kezdve végigjárta a katonalelkészet minden fokát, és állomáshelyeinek sokasága miatt jól ismerte a hadsereg katonai lelkipásztorkodásának minden gondját. Működött többek között Milánóban, tábori főpap volt Nagyszebenben, Brünnben, Udinében és Grazban. 1866-ban az Itáliában harcoló hadsereg tábori főlelkésze volt. Amikor 1868-ban átszervezték a katonai lelkészet beosztását, tábori plébános lett Grazban. 1874-ben átvette az Apostoli Tábori Helynökség központi irodájának a vezetését, és a császár 1875. november 1-jén apostoli tábori helynökké nevezte ki. Három évet sem töltött el ezen a poszton, amikor 1878. február 1-jével nyugdíjba ment. Ő volt az első nyugdíjas apostoli tábori helynök. Meghalt 1896. október 9-én.

Dr. Gruscha Antal József (1878-1890)

Bécsben 1820. november 3-án született. Felszentelése és hétéves káplánkodása után hittanár lett a Theresiánum növendékei között. Kolping Adolffal együtt megalapította Bécsben a Katolikus Legényegyletet 1852. május 31-én. Különböző egyházi kitüntetések birtokában, többek között mint a bécsi Szent István-dóm kanonokja lett 1878. június 27-én apostoli tábori helynök. Ehhez kapta a carrhái c. püspöki címet március 28-án, és a szentelése is megtörtént április 28-án. De nem sokáig maradt meg a katonai lelkészet vezetőjének, mert a császári kegy 1890. január 24-én a bécsi érseki székbe emelte.

Dr. Belopotoczky Kálmán (1890-1911)

Rózsahegyen született 1845. február 6-án. A felvidéki származású ifjút a szepesi püspök tanulmányainak elvégzésére Innsbruckba küldte. Felszentelése után még Bécsben tanult, és amikor visszatért az egyházmegyéjébe, ott a szemináriumban a moralis-pasztoralis tantárgy oktatója lett. 1876-ban Simor prímás a budapesti Központi Szeminárium tanulmányi felügyelőjévé nevezte ki. Hatéves budapesti tevékenység után a bécsi Augusztineum tanulmányi igazgatója és udvari káplán lett. 1890. június 6-án Ferenc József apostoli tábori helynökké nevezte ki, mivel elődje bécsi érsek lett. Egy hónappal később, 1890. július 22-én a pápa, XIII. Leó, Tricala címzetes püspökévé nevezte ki, és október 5-én püspökké is szentelték. 1911-ben lemondott, és május 10én nyugállományba vonult.

Bjelik Imre (1911-1918)

A Trencsén vármegyei lllaván született 1860-ban. Teológiai tanulmányait Nyitrán végezte, 1888-ban felvétette magát katonalelkésznek. E minőségben a szarajevói hadtest területén működött, majd 1891-ben Pozsonyban. 1894-ben az Apostoli Tábori Helynökségre titkárnak nevezték ki. 1903-ban pápai prelátus, 1908-ban a konzisztérium igazgatója, az apostoli tábori helynök helyettese lett. Belopotoczky lemondása után 1911. június 1-jével a királyi kegy apostoli tábori helynökké nevezte ki. Kevéssel ezután a nagyváradi káptalan egyik irodalmi stallumát kapta meg, és így nagyváradi kanonok lett az irodalmi tevékenységet is kifejtő apostoli tábori helynök. Ő írta meg a császári és királyi tábori lelkészet történetét, még mint titkár. Címzetes püspökké 1913. február 2-án nevezte ki X. Pius pápa. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával az ő hivatala is megszűnt, 1918. végén nyugdíjba vonult. 1919-ben Nagyváradra vonult vissza, ahol 1927-ben bekövetkezett haláláig apostoli kormányzóként működött.

 

B) A Tábori Egyháztanács igazgatói 1773-1918 között

Schumacher Péter kanonok (1773-1778)

1778-tól St. Pölten-i püspöki helynök volt.

Crüts Gottfried. József (1778-1803)

Dornaüi prépost, 1803-tól apostoli tábori helynök lett.

1803-1806 között nem volt betöltve az igazgatói hely.

Pauer János, Krizosztom (1806-1815)

A Tábori Egyháztanács titkára volt, 1806-tól ugyanott igazgató, majd 1815-től apostoli tábori helynök.

1815-1818 között nem volt betöltve.

Schachtner Alajos, József (1818-1827)

1788-tói katonalelkész volt különféle beosztásokban. 1810-1818 között a bécsi katonai kerület tábori főpapja, 1818-1827 között igazgató, végül 1827-től apostoli tábori helynök.

Billig Vince (1827-1831)

1803-tól katonalelkészi beosztásban működött különböző csapattesteknél. 1814-1827 között a grazi katonai kerület tábori főlelkésze. 1827-1831 között igazgató, 1831-től apostoli tábori helynök volt.

Seidl Zsigmond (1831-1840)

1806-tól katonalelkészként működött, 1822-1831 között a cseh katonai kerület tábori főpapja, 1831-1840 között mint igazgató működött.

Richly Péter (I840-1862)

1810-ben katonalelkészként kezdte pályáját. 1829-1840 között a morva-sziléziai katonai kerület tábori főlelkésze volt, és 1840-1862 között a Katonai Egyháztanács igazgatója lett.

Frank Zsigmond. Ferenc (1862-1866)

1848-ban az ulánusoknál kezdte katonalelkészi szolgálatát. 1851-ben az Egyháztanács titkára, 1856-ban mint tábori főlelkész előadó lett a tábori szentszék házassági törvénykezési részlegénél. 1862-től mint az Egyháztanács igazgatója működött.

Kallmünzer Eberhard (1866-1873)

Theresienstadtban kezdte katonalelkészi szolgálatát 1834-ben. 1857ben a Tábori Egyháztanács titkára lett. 1865-ben a prágai katonai kerület tábori főpapja volt és Königgrátzban kanonok. l 866-tól egészen 1873-ig bekövetkezett haláláig töltötte be az igazgatói hivatalt.

Landt Ágoston (1874-1875)

1839-ben kezdte katonalelkészi szolgálatát. Sokfelé megfordult, amikor is tábori főlelkész lett 1856-ban Nagyszebenben, 1857-ben Brünnben, 1865-ben Udinében, 1866-ban Grazban. Az 1869-es átszervezés után továbbra is Grazban maradt, de már mint katona plébános, egészen 1874-ig. A következő évben az alig egy éve elfoglalt igazgatói széket felcserélte az apostoli tábori helynöki székkel.

Stropnicky Vilmos (1876-1884)

1840-től mint katonalelkész működött. Több kápláni hely betöltése után 1867-ben az Egyháztanács másod-, majd első titkára, 1876-ban pedig igazgatója lett. 1884-ben nyugalomba vonult.

Sladoivnik Tamás (1884-1897)

Káplánként kezdte katonalelkészi pályafutását 1 869-ben. A tábori Egyháztanácsban folytatott karrierje után 1876-ban másod-, majd 1880-ban lett első titkár, 1884-1897 között ugyanott igazgató volt. Ő is, mint elődje, nyugalomba vonult 1897-ben.

Confalik Ferdinánd (1897-1917)

Világi papként kezdte működését, és csak 1864-ben lett katonalelkész. 1881-ben az Egyháztanács másod-, 1884-ben első titkára lett. Tizenhárom éven keresztül végezte itt teendőit, amikor 1897-ben az igazgatói méltóságra emelkedett.

 

C) A magyar- Apostoli Tábori Helynökség vezetői

P. Zadravecz István címzetes püspök (1920-1926)

A magyar katolikus tábori lelkészet első püspöke a Zala megyei Csáktornyán született 1884. július 26-án. A kor szokása szerint korán, 14 éves korában belépett a ferences rend Kapisztránról elnevezett tartományának tagjai közé. Iskolai tanulmányait Dunaföldváron és Baján végezte el. A teológia tanulmányozását Rómában kezdte meg és ott is fejezte be. ahol 1907. március 30-án a lateráni bazilikában pappá szentelték.Teológiai tanulmányainak befejezése után tért vissza Magyarországra, ahol előbb Baján, majd Gyöngyösön teológiai tanárként működött. 1914-ben került le Szegedre mint házfőnök és plébános. Itt élt és működött 1914-1920 között. Itt élte át Zadravecz az egész világháborút. Károlyi Mihály polgári forradalmát, Kun Béla proletárdiktatúráját és a Horthy nevével fémjelzett, úgynevezett „keresztény kurzus" kibontakozását. Zadravecznek keménységig makacs természete, a ferences lelkiségből táplálkozó, mindvégig idealista gondolkodásmódja, plébánosi hivatala nyújtotta tekintélye, és mindezek fölött szónoki képessége Szeged lelki, szellemi, társadalmi és politikai vezéregyéniségévé tette őt. Nem szabad elfelejteni: 30-34 éves volt akkor, amikor az úgynevezett „szegedi gondolat" szolgálatába állította képességeit. Nem volt diplomata, nem volt a kompromisszumok embere, nem volt politikus alkat, és mégis politikát akart csinálni. Tábori püspökségének első három esztendeje kemény szellemi és lelki küzdelmekben telt el. Ekkor több mint fél évre kiment Amerikába missziós körútra. A missziós út nagyszerűen sikerült, de itthon a katonai lelkészet a lecsökkentett létszám mellett sorvadozni kezdett. Ennek oka nem Zadravecz volt, hanem a közben megváltozott politikai, gazdasági, társadalmi, szellemi légkör, és a változatlan katolikus egyházi törvények. Amikor kipattant a „frank perben" való részvétele, lemondott az Apostoli Tábori Helynökségről, amit a pápa elfogadott. Ugyancsak lemondott a katonai lelkészet vezetéséről is, amit viszont Horthy fogadott el. Csáky minisztertől két hivatalos irat érkezett Zadravecz címére. Az elnökség szám nélküli irata 1927. január 17-én arról értesítette őt, hogy „az 1926. június 13-án előterjesztett kérelme alapján a Kormányzó úr Oméltósága folyó évi január 9-én kelt 5/titk. K. I. számú magas elhatározásával folyó évi március hó 1-jével nyugállományba helyezését elrendelni méltóztatott". A másik irat február 9-én kelt 5497/4/1927. szám alatt: A saját kérelmére a megejtett felülvizsgálat eredményéhez képest mint »Szolgálatképtelent« 1927. évi március hó 1-jével az 1921. évi XXXII. t. c. 2. § alapján nyugállományba helyezését elrendelni méltóztatott. Havonként 528 P összegből álló nyugdíja 1927. márciusától, törvényes lakbére pedig 1927. június hó l. napjától a m. kir. honvédelmi minisztérium nyugdíjszámfejtősége által folyósíttatik." (PJ Archívum, Zadravecz-iratok.) A Zadravecz lemondásával megüresedett római katolikus katonalelkészi hivatal vezetésével a hadügyminiszter dr. Árvay Nagy Bálint pápai prelátust (1926-1928), a székesfehérvári hadtest vezető lelkészét bízta meg. A hosszan tartó helyettesítésnek az volt az oka, hogy a Szentszék kölcsönös tárgyalás nélkül 1927 márciusában Horváth Győző felszentelt püspököt, kalocsai nagyprépostot tábori püspöknek nevezte ki. A kormány - formális okokból - nem fogadta el a nuncius közlését és a kinevezést. A kölcsönös levélváltások és az újabb tárgyalások még közel egy évig elhúzódtak.

Révész István címzetes püspök (1928-1929)

Az 1926-ban lemondott apostoli tábori helynök helyét egyházi és állami kinevezés folytán 1928. március 20-án Révész István pp. prelátus, kecskeméti plébános, felsőházi tag foglalta el. Révész István 1862. november 12-én Vácott született. Szülei egyszerű, kétkezi földművesek voltak. Elemi iskoláit és a gimnázium első hat osztályát szülővárosában végezte. Kassán érettségizett. Vácott lett kispap. Lelkipásztori működését Fóton kezdte meg, de kétéves kápláni működése után már a dunakeszi plébánia adminisztrátora lett. Közel húsz évet töltött itt mint adminisztrátor, majd pedig mint plébános. Szervezőtevékenysége, a politikai életbe való bekapcsolódása és jó szónoki képessége megteremtette Dunakeszin a katolikus iskolát, a hitelszövetkezetet és a katolikus kört. 1906-ben gr. Csáky Károly váci püspök Kecskemétre küldötte adminisztrátornak, ahol egy év után a plébánosválasztással rendelkező egyháztanács plébánossá választotta őt. Itt folytatta azt az iskolaszervező tevékenységet, amelyre már dunakeszi plébános korában felfigyeltek. De a legmaradandóbb és legértékesebb volt Révész István működése az alföldi tanyavilág lelki, szellemi és társadalmi fölemelkedésének megteremtésében. Az 1913-as katolikus nagygyűlésen hatalmas beszédben fordította az ország figyelmét az Alföld tanyavilága felé. Ennek következménye volt, hogy rövid időn belül öt tanyai lelkészséget és rengeteg új iskolát szervezett. Az egyházi és társadalmi életben kifejtett tevékenysége a politikai életben is ismertté tették őt. Talán már az eljövendő püspöki cím érdekében történt, hogy 1926. október 4-én - Zadravecz lemondása után - megkapta a magyar polgári érdemkereszt II. osztályát, és 1927-ben pedig Kecskemét városa felsőházi taggá választotta. Nem volt tehát hiány egyházi és polgári elismerésekben. Csak katona nem volt sohasem. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy nem volt kapcsolata a katonákkal, hiszen Kecskeméten jelentős katonai állomány tartózkodott. Ilyen életpálya és társadalmi, politikai tevékenység után 66 éves korában XI. Pius pápa az 1928. március 3-án kelt 137/titk. K. J. számú leiratával trebenai címzetes püspökké nevezte ki. (Acta Apostolicae Sedis, 1928. 105.) A kormányzó 1928. március 20-án megbízta a magyar honvédség katolikus tagjainak lelki gondozásával. Így lett Zadravecz utódja az új magyar apostoli tábori helynök Révész István. Révész 1928. június 4-én lemondott a kecskeméti plébániáról, de azt a püspöki rendelkezés szerint tovább vezette. (Vác, PL 2567/1928.) Az apostoli tábori helynöknek a magyar püspöki karban elfoglalt helyzetének a minőségét jól jellemezte a püspöki kar állásfoglalása, mely szerint: „A püspöki kar szívélyesen köszönti az új püspököt és kimondja, hogy valahányszor oly ügyeket fog tárgyalni, amelyek a haderő lelki gondozásával összefüggnek, meg fogják hívni az értekezletre." (Gergely: A püspöki kar tanácskozásai 139.) Ez a határozat nem csak azért történt, mert Zadravecznek a frankhamisításba keveredése a magyar püspöki karra rossz fényt vetett, hanem mert Révészt, valamint utódját jogilag a püspöki kar nem ismerte el egyenjogú tagnak. Hanauer A. István váci püspök külön kérésére mondotta ki a püspöki kar 1928. október 10-én, hogy Révész István püspök a püspökkari gyűlésekre mindenkor meg fog hívatni. (Ez az elhatározás azonban csak a jelenlegi tábori püspök személyére vonatkozik, s nem alkothat olyan praecedenst, amelynek alapján ezen állás betöltői a püspökkari konferenciára való meghívást igényelhetnék. A jegyzőkönyv nem is sorolja fel a jelenlevők között, jóllehet a tárgysorozatban szerepelt egy beadványa.) A Hanauer által kieszközölt püspökkari hozzájárulással már nem tudott élni Révész, mert 1929. január 18-án meghalt. Temetése a Kapisztrán-templomból 1929. január 21-én volt. A temetésen a protestáns püspökséget - Soltész Elemér püspök betegszabadsága miatt - Taubinger Rezső és Tuba András képviselték.

Dr. Hász István címzetes püspök (1929-1945)

Hász István Kisbéren született 1884. szeptember 22-én. Teológiai tanulmányait Győrben és Bécsben végezte. 1908. július 14-én szentelték pappá. Királygyűrűs teológiai doktor volt. Az új püspök Serédi Jusztinián hercegprímás osztálytársa. Hász Brokád karmelita tartományfőnök, Horthy Miklósné gyóntatójának a testvére volt. Vele a hadsereg is, meg a püspöki kar is egy aránylag fiatal, szélsőségektől mentes, egyházi és állami tekintélyt tisztelő és követő, de egyházi és katonai kormányzatban járatlan tábori püspököt kapott. A püspöki kar ülésén 1929. március 13-án a hercegprímás kegyelettel emlékezett meg Révész István tábori püspök elhunytáról. Egyúttal azt is jelentette a püspöki karnak, hogy Ószentsége a Révész István elhalálozásával megüresedett tábori püspöki méltóságra 1929. február 28-án kinevezte dr. Hász István Győr egyházmegyei áldozópapot, teológiai tanárt, aki a surai püspöki titulust kapta és a hadsereg Ordináriusa lesz. A püspökszentelést maga Serédi végezte Győrben 1929. április 28-án. Dr. Hász István 1929-től 1945-ig volt a magyar katolikus katonalelkészek apostoli tábori helynöke, a katolikus katonalelkészet vezetője. Dr. Hász István a mástél évtizedes működése alatt történt hadseregfejlesztésnek sem a Gömbösi-, sem a Darányi-féle irányvonalát nem tudta a katonalelkészet javára kihasználni. Igaz, hogy az újrafelfegyverkezési program elsősorban katonai és ipari jellegű volt, de azért a nevelésnek lelki és szellemi vonalába a lelkészi állomány gyarapításával bele lehetett volna kapcsolódni. Az 1923-ban meghatározott, csökkentett létszámú keret változatlanul fennmaradt minden országgyarapítás, minden új honvédelmi törvény és minden új katonalelkész-képzés ellenére is. Hász István a német győzelembe vetett hittel végezte főpapi tevékenységét. A német csapatokkal együtt és katonai parancsnak is engedelmeskedve elhagyta Magyarországot, és a svájci Untersegeriben telepedett le. 27 éven keresztül volt az ingenbohli keresztesnővérek zárdalelkésze. Életének utolsó két évét kórházban töltve, 1973. január 27én halt meg.

Folba János vezéresperes, lelkész vezérőrnagy (1945-1948)

A Zemplén megyei Morvaszentjánoson született 1880. augusztus 31én. Tényleges katonalelkészi szolgálatba 1909. március 1-jén lépett. A többfelé végzett katonalelkészi szolgálat után Révész és Hász püspökök alatt 1926-1940. május 1-jéig mint főesperes (ezredes) a római katolikus tábori püspökség irodaigazgatója és püspöki helynöke volt. 1940. május 1-jétől 1944. október 15-ig mint nyugállományú lelkész külön felkérésre - a testőrség lelkészeként működött. Szálasi hatalomra jutása után illegalitásban volt. 1945. március 16-án jelentkezett a budapesti kerületi parancsnokságnál. A honvédelmi miniszter 1945. április 13-án szolgálattételre behívatta és 1945. április 1-jei hatállyal vezérőrnaggyá léptette elő. A HM, 23.687/Eln. 1945. sz. rendeletével 1945. április 28-án megbízta a római katolikus tábori püspökség vezetésével. Ez a katonalelkészi rang vezéresperes címmel jár. Kinevezését 1945. június 12-én kapta meg, az igazolóbizottsági eljárás után. A honvédelmi miniszter megbízatása után megkereste soraival Grősz József kalocsai érseket, aki akkor - a nuncius távollétében - a Szentszék képviselője volt Magyarországon, hogy tőle Hász István külföldre távozásával megüresedett Apostoli Tábori Helynökség vezetésére egyházi joghatóságot kapjon. Grősz érsek 1945. április 29-én kelt 470/1945. sz. leiratával különféle joghatóságokkal ruházta fel Folba Jánost. Ennek birtokában Folba, mint a tábori püspökség vezetője 1945. május 8-án felhatalmazási okmányt küldött a tényleges katonalelkészi szolgálatot teljesítő lelkészeknek. (HL VI/35. 2/3. rk.) Az alatt az idő alatt, amíg bujdosott, átdolgozta és befejezte az 1926. XXX. tc. kapcsán megindított „Azonossági szám" alapján felállított nyilvántartási rendszer kiépítését. Még székesfehérvári katona lelkészi szolgálata alatt - 1925-26-ban - kidolgozta a honvéd analfabéta és továbbképző tanfolyam 80 órás részletes tantervét, és részt vett annak a végrehajtásában is. Az irodalmi munkásságán kívül 1946-ban és azután is hozzá kellett kezdenie - a megfelelő igazolóeljárások után - a katonalelkészi kar újjászervezéséhez. 1848. május 31-én nyugdíjba helyezték.

Dr. Német József lelkész alezredes, tábori esperes (1948-1950)

Ő volt az utolsó katonalelkész, aki Farkas Mihály honvédelmi minisztertől a tábori püspökség vezetésére megbízást kapott 1948. december 11 -én. Amikor pedig 1950. augusztus 10-én letartóztatták, vállpántjait letépve megfosztották rangjától, gyakorlatilag megszűnt a római katolikus tábori lelkészet. Jogilag akkor, amikor 1951. március 12-én elmarasztalták és négy évre elítélték.

 

D) A protestáns tábori püspökség vezetői

Soltész Elemér tábori püspök, lelkész altábornagy (1923-1948) 1874-ben született Ombódon. A lelkipásztori családból származó, és majdnem negyed századig nagybányai református lelkész 49 éves korában, 1923. február 1-jével lett protestáns le1k. vezérőrnagy és a püspöki hivatal vezetője. Püspöki beiktatása 1924. december 17-én volt. Komoly küzdelmet kellett vívnia egyházi feletteseivel csakúgy, mint a politikusokkal és a miniszterekkel. O is csakúgy, mint Zadravecz, a katonák lelkipásztori ellátásának a kiépítésére törekedett. A közöttük való ellentéteknek az alapja egyházjogi alkotmányjogi jellegű volt, a püspöki rangban Zadravecz egyházi hivatalt, Soltész címet látott. Együttműködésüket ez a jogdogmatikai vita a későbbiekben sem zavarta, sőt Zadravecz többször hivatkozott is a katolikus püspöki kar előtt Soltész joghatóságának a nagyságára, szembesítve vele a saját korlátait. A protestáns tábori püspökség létjogosultságának szükségességére nézve úgy szokott fogalmazni, hogy a tábori lelkészi szervezet nem öncélú alakulás, hanem az egyetlen lehetőség adta mód a katonák lelkipásztori gondozására. Amikor negyedszázaddal később mindenfajta katonai lelkészi szolgálat kérdésessé vált, akkor Soltész Elemér Révész Imre debreceni püspöknek többek között azt írta: „Nem csinálok titkot belőle, hogy én a tábori püspökség intézményét soha nem tartottam nélkülözhetetlennek. Ellenben, hogy a protestáns tábori püspökség létesítését annak idején parancsoló szükséggé tette és fenntartását azzá teszi ma is a rk. tábori püspökség létezése, az minden rendes észjárású kálvinista magyar előtt nyilvánvaló." Mindezek dacára és ellenére a protestáns egyházalkotmánynak megfelelően kiépítette, szervezte és alakította a katonai egyházközösségeket. Úgy tartotta, hogy a katonákat a polgári gyülekezetek adják „kölcsönbe" a katonai egyházközségeknek, hogy leszerelésük után visszatérjenek a polgári egyházközségeikbe. A gyülekezeti elv érvényesült Soltész szervezőmunkájában és eleven szellemi, lelki, anyagi kapcsolat marad a katonai egyházközségek és a polgári gyülekezetek között. A katonaságot különleges missziós területnek tartotta, ahová beférkőzni csak egyenruhában lehetett. A protestáns tábor lelkészei - munkája nyomán - szerkezetileg jobban bele tudtak épülni a katonai szervezetbe mint a katolikus. 1944. július 1-jén - 70. születésnapjára - a kormányzó lelkész altábornaggyá léptette elő. Az 1944. október 15-i fordulatkor Soltész felfüggesztette tábori püspöki tevékenységét. A püspöki hivatal november elején Kőszegre (Gyepü I.) evakuált, Soltész Budapesten maradt. A hivatal vezetését, mint püspökhelyettes, Bátorkeszi Kiss Sándor vette át, aki a beosztott Szüle Miklóssal a hadműveletek befejezéséig Kőszegen maradt. Soltész az új hadseregben 1945. április 30-án kezdte meg működését, hivatali beosztása és rangja meghagyása mellett. Érdemének és katonasággal kialakult jó viszonyának tudható be, hogy a honvédelmi miniszter 2631/Eln. 1947. számú, február 10-én kelt körrendeletében megerősítette a 4826/Eln. 1925. számú miniszteri rendeletet és újbóli életbe léptetését elrendelte. 1948. november I-jével nyugállományba helyezték.

Dr. Szimonidesz Lajos lelkész vezérőrnagy (1948-1951)

Az 1884-ben Pusztaföldváron született Szimonidesz Lajos példátlan katonai karriert futott be. Evangélikus teológusként Pozsonyban tanult, majd külföldön, Göttingenben is megfordult tanulmányútjai során. Nagybörzsönyben lett lelkész, ahol 1919-ben KMP-tag és a helyi Direktórium elnöke lett. Radikális-liberális felfogása csakhamar összeütközésbe hozta őt az egyházi feletteseivel 1922-ben, az 1919-es magatartása miatt „nemzetgyalázásáért" a Kúria 400 P büntetésre ítéli. Egyházi állásától felfüggesztette az evangélikus Egyetemes Közgyűlés. Néhány év múlva ugyan megnyerte a perét egyházi főhatóságával szemben, de többé egyházi beosztást nem kapott, hanem mint író tevékenykedett. Felfogásának megfelelően 1947-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. Ebben az időben a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, ahol az V. fizetési osztályba sorolták. Ebben a minőségben írta meg a már említett folyamodványt 1947. július 14-én a honvédelmi miniszterhez. Ettől az időtől kezdve, ha nehézségekkel is, de katonalelkészi karrierje biztosítottnak látszott, csak el kellett távolítani az útból Soltészt, a tényleges protestáns tábori püspököt. Az ilyen akciók 1948. őszén már nem voltak meglepők. 1948. április 1-jén ezredesi ranggal a honvédség állományába vették 64 éves korában. Egy hónappal később már beosztást is kapott az akkor szervezett határőr lelkészethez. 1948. szeptember 1-jei hatállyal Farkas Mihály honvédelmi miniszter protestáns tábori püspökké nevezte ki. A Honvédelmi Minisztérium nem vette figyelembe a protestáns egyházakkal kötött megállapodást, és azok javaslata vagy legalább hozzájárulása nélkül püspökké nevezte ki Szimonideszt. Amikor az illetékes egyházi szervek ez ellen tiltakoztak, Farkas Mihály levélben megígérte, hogy a jövőben ehhez fogják magukat tartani, de ez a jelenlegi tényen nem változtat. 1949. február 1-jén vezérőrnagy lett, és június 15-én püspöki avatásban is részesült. Cím, rang, fizetés már megvolt, csak lelkészek nem voltak a régi számban a protestáns lelkészet keretében. A püspökön és titkárán kívül csak Debrecenben volt egy lelkész, de ez is a nevelőtiszti szolgálat keretében működött. Szimonidesznek egyetlen lelkészi behívást sikerült eszközöltetni Farkasdi Dezső személyében, aki előbb a Határőrséghez, majd annak a Belügyminisztérium kötelékébe való beolvadása és az ottani lelkészet megszűnése után, a budapesti I. kerülethez került. Amikor 1950 nyarán a katolikus és izr. tábori lelkészeti hivatal vezető nélkül maradt, Szimonidesz hajlandónak mutatkozott, hogy mindkét „hivatalt" elvezeti. Ekkor a 12759/Szü. 1950. sz. rendelettel - 1950. augusztus l-jei hatállyal - megbízták a püspökség(ek) és az izraelita lelkészet ügyeinek intézésével. Az 1951. évi őszi hadrendben megszűntek a lelkészetek, de Szimonidesz a következő év márciusáig a HM szervezetében maradt. 1952. március 1-jével kinevezik a Hadtörténelmi Levéltárba osztályvezetőnek. A minősítési lapja szerint, összeférhetetlensége miatt leváltják 1953. december 1-jével, és átminősítik önálló levéltári munkatársnak. E beosztásából 1955. november 4-én nyugállományba vonult. Katonai szolgálati ideje alatt több kitüntetést kapott. Nyolcvanegy éves korában, 1965-ben meghalt.

 

E) Az izraelita tábori lelkészet vezetői

Önálló, szervezett izraelita tábori lelkészetről sem az Osztrák-Magyar Monarchiában, sem az azt követő Magyar Királyi Honvédség kötelékében nem beszélhetünk. Ez nem jelentette azt, hogy akár a Monarchiában, akár Magyarországon a hadseregekben nem lettek volna izraelita vallású sorkatonák, tisztek. Ok azonban lelki ügyeikkel a helyileg illetékes rabbikhoz fordulhattak, mert létszámuk nem indokolt önálló lelkészi szervezetet. Amikor a Magyar Királyi Honvédség keretében önálló, munkaszolgálatos izraelita vallású részlegeket állítottak fel, méltányos és a genfi egyezményeknek megfelelő eljárás lett volna, hogy részükre rabbikat nevezzenek ki lelki szolgálatukra. Ezektől a részlegektől - büntető jellegük miatt - még ezeket az alapvető emberi jogokat is megtagadták, megcsúfolva minden emberi és keresztény kötelezettséget. Nem sokkal a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormánynak Budapestre történő áttelepülése után, 1945. áprilisában - a katolikus és protestáns tábori lelkészeti vezetők kinevezése után, Vörös János honvédelmi miniszter kezdeményezte a másik kettőhöz hasonló önálló izraelita tábori lelkészet szervezeti kiépítését. Az alakuló új, nemzeti, népi hadseregben nem az izraelita vallású katonai személyek száma indokolta a miniszter kezdeményezését. Az új szervezet kiépítésének kettős oka volt. Az egyik: az akkor minden téren megnyilatkozó egyenlőségesdire, a paritásosságra való törekvés. A másik egy önálló, más egyházak által alig elvégezhető feladat: a munkaszolgálatosok halotti okmányainak regisztrálása. Amíg a katolikus és protestáns lelkészeteknek ez utóbbi - anyakönyvezési ügyekben- könnyebb dolguk volt, mert ott voltak a lelkészek háborús jelentései, veszteséglistái, temetőkataszterei és az azonossági jegyek, addig a munkaszolgálatosok elhalálozásáról, eltűnéséről, elpusztításáról csak az életben maradottak elmondásai alapján lehetett valami listát összeállítani. A létszámban lecsökkent katolikus és protestáns lelkészi hivatal ezt a regisztrálófeladatot nem tudta magára vállalni. Ennek a sok utánjárást, kihallgatást, igazolást, tanúk keresését jelentő munkának az elvégzésére is kellett létrehozni az izraelita tábori lelkészetet. Bármennyire is azonos létszámú lelkészkeretet biztosított a Honvédelmi Minisztérium a katolikus-protestáns-izraelita lelkészet számára, az izraelita tábori lelkészeti vezetés nem töltötte be mindenütt tényleges szolgálatban álló rabbikkal. Ahol lehetett, ott polgári lelkészeteket, rabbikat állítottak szolgálatba.

Dr. Hevesi Ferenc (1945-1946)

Az izraelita tábori lelkészet megszervezésével az Orsz. Rabbi Egyesület alelnökét, dr. Hevesi Ferencet bízta meg 1945. május 17-én Vörös János miniszter (25. 286/1945. Eln. sz. rendelet), vezető lelkészi kinevezése aug. 17-én kelt. Az új vezető lelkész titkára dr. Morgenstern Benő lelkész főhadnagy volt. Ezzel a miniszteri rendelettel megszűnt az a jogi helyzet, hogy az izraelita lelkészetet a protestáns lelkészet vezette és képviselte. Az új izraelita tábori lelkészeti vezető még tanulmányai időszakában amerikai kapcsolatokat épített ki, és 1946. őszén szabadságot kérve Amerikába távozott. Helyét ideiglenes vezetőként Duschinszky Jenő foglalta el.

Duschinszkv Jenő (1946-1948)

A szabadságra Amerikába távozott Hevesi még sokáig nem mondott le hivatalosan és jogilag az izraelita tábori lelkészet vezetéséről. Lemondása után hosszú ideig - belső problémák miatt - nem történhetett intézkedés az utódlásra. Így az ideiglenes vezetőnek maradni kellett. Az izraelita vallás két hitfelekezete, az ortodox és a kongresszusi (neológ) nem tudtak egymás között egységre jutni, hogy melyik hitfelekezet közül kerüljön ki az izraelita tábori lelkészet vezetője. Duschinszky - az ideiglenes vezető - az előírásoknak megfelelően beszámolt a honvédelmi miniszternek a tábori lelkész rabbik 1947. évi lelkipásztori tevékenységéről, az ünnepek megtartásának megszervezéséről, a Joint anyagi támogatásának elosztásáról stb. Ott voltak az elpusztult emlékművek helyreállításának ünnepségein, eskütételek, zászlóavatások rendezvényein. A jelentés szerint az izraelita lelkészet számára a legnagyobb feladatot és munkát a munkaszolgálatos honvédek halotti anyakönyvezése jelentette. Mint vezető, tisztán látta, hogy az izraelita tábori lelkészet működését nem annyira a kis létszámú izraelita vallású egyének lelki gondozása tette indokolttá, mint inkább az elmúlt második világháború során elpusztult több mint százezer katonai munkaszolgálatot teljesítő bajtárs halotti adatainak felkutatása és kegyeletben való megőrzése. A hivatal kezdeményezésére adta ki a honvédelmi miniszter a 40.626/Eln. sz. rendeletét, amelynek alapján minden hazatérő hadifoglyot megkérdeztek arra vonatkozólag, hogy kinek az elhunytáról van tudomásuk. Ilyen alapon több mint tízezer családnak sikerült segítségére lenni abban, hogy sok olyan halálesetre is fény derült - amelyekhez sehol, semmiféle nyilvántartás nem szolgáltatott adatot. A két hitfelekezet közötti vita megszűntével a honvédelmi miniszter Dr. Rácz Zoltán lelkész alezredes (1948-1950) személyében új vezető lelkészt nevezett ki az izraelita tábori lelkészet élére. Az 1948. október 13-án kelt rendelkezés mindhárom - akkor már tábori lelkészeti osztályt - a Honvédelmi Minisztériumból, az akkor Rákóczi (aktanyának nevezett épületbe (Veres Pálné utca) helyezte át. Az átköltöztetést azzal indokolták, hogy a lelkészeti osztályok szobáira a minisztériumnak szüksége volt. Dr. Rácz Zoltán alezredes lelkésznek előbb a segítője Duschinszky volt. majd 1949: november 2l-étől Schück Jenő. Dr. Rácz Zoltán is Amerikába távozott. Helyét már nem töltötték be 1950ben, így az izraelita tábori lelkészet befejezte működését.

 

6.számú melléklet

A KATONALELKÉSZEK SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYA 1943-1944 KÖZÖTT

A) A római katolikus tábori lelkészi kar

Beosztási táblázata 1943. október 1-jétől - hadtestenként és intézményenként sorolja fel a tábori lelkészeket.

Dr. Hász István táb. püspök, 1929. III. 1. Katonai szolgálat kezdete: 1929.IV. 1.

vitéz Ökrös László táb. főesperes, 1940. IX. 1. Katonai szolg. kezdete: 1914. VIII. 1.

dr. Krasznai Jenő táb. főlelkész,1942. III.31. Katonai szolg. kezdete: 1939. X. 1.

Gál Károly táb. főlelkész 1940. IX. 1.Katonai szolg. kezdete: 1934. IX. 1.

Borbándy János táb. esperes 1942. IV. 1. Katonai szolg. kezdete: 1914. X. 28.

Horváth Dénes táb. esperes 1942. IX. 30. Katonai szolg. kezdete: 1927. I. 1.

Polgár György psz. főlelkész Katonai szolg. kezdete: 1943. X. 15.

Pintér János táb. főlelkész 1942. IV. 1. Katonai szolg. kezdete1941. II. 15.

Berta Lajos táb. főesperes 1942. III. 30. Katonai szolg. kezdete: 1916. VII. 1.

Ákos István táb. főesperes 1942. III. 30. Katonai szolg. kezdete: 1914. XII. 1.

dr. Nemes László táb. főlelkész 1941. XI. 1. Katonai szolg. kezdete: 1938. VIII. 1.

dr. Gróh Béla táb. lelkész 1942. IX. 1. Katonai szolg. kezdete: 1942. V. 1.

dr. Horváth-Kis Ambrus táb. főlelkész 1942. III. 31. Katonai szolg. kezdete: 1939.X.1.

dr. Edelényi Achilles táb. főlelkész 1943. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. X. 1.

Varga Gábor táb. lelkész 1940. IX. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. I. 1.

Csóti Gergely tán. főlelkész Katonai szolg. kezdete: 1941. X. 1.

Szkladányi Ákos. táb. főlelkész 1942. IV. 1. Katonai szolg. kezdete: 1940. XII. 1.

Németh József táb. főlelkész 1942. III. 30. Katonai szolg. kezdete: 1938. XI. 15.

Zámbó Dezső táb. esperese 1940. IX. 1. Katonai szolg. kezdete: 1922. IX. 1.

Ekker Lajos táb. főlelkész 1942. III. 30. Katonai szolg. kezdete: 1939. XI. 15.

Kálló Ferenc táb. esperes 1942. IX. 30. Katonai szolg. kezdete: 1927. V. 1.

Lőrincz György táb. főlelkész 1943. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. VIII. 1.

Medvigy Ágoston gk. táb. főlelkész 1942. III. 31. Katonai szolg. kezdete: 1939. II. 15.

Kertész Gyula táb. főesperes 1943. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1920. V. 1.

Dévényi Tihamér táb. főlelkész 1943. VIII. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. X. 1.

Mihályi Bertalan gk. psz. lekész Katonai szolg. kezdete: 1943. X. 15.

dr. Péntek Kálmán táb. főlelkész 1941. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1936. XI. 1.

Poór Albert tart. táb. lelk., psz. lelkész Katonai szolg. kezdete: 1942. X. 1.

Sági Károly táb. főlelkész 1943. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. V. 15.

Winter György táb. alesperes 1940. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1926. V. 1.

Nyék Sándor tart. táb. lelk., psz. lelkész Katonai szolg. kezdete: 1943. X. 15.

Tiborcz Nándor táb. alesperes 1942. XI. 1. Katonai szolg. kezdete: 1930. X. 1.

Szépréthy Ottó táb. esperes 1942. X. 1. Katonai szolg. kezdete: 1922. III. 1.

Kalmár László táb. főlelkész 1943. VIII. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. X. 1.

Gyulai Gábor táb. főlelkész 1943. VIII. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. X. 1.

Vizy István táb. főlelkész 1943. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. V. 15.

vitéz Füredy József táb. alesperes 1942. IX. 30. Katonai szolg. kezdete: 1929. VII. 1.

Kovács László táb. főlelkész 1943. VIII. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. X. 1.

Tóth László táb. főlelkész 1942. IV. 1. Katonai szolg. kezdete: 1940. VIII. 1.

Szenthelyi Molnár István psz. lelkész Katonai szolg. kezdete: 1943. X. 15.

Zsellér Gábor táb. főlelkész 1940. IX. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. II. 15.

Hunn Ernő táb. alesperes 1942. X. 31. Katonai szolg. kezdete: 1930. VIII. 1.

Albert József lelkész Katonai szolg. kezdete: 1943. IX. 1.

Láncz László táb. lelkész 1940. IX. 1. Katonai szolg. kezdete: 1942. III. 1.

dr. Deák János táb. főesperes 1942. III. 30. Katonai szolg. kezdete: 1920. X. 23.

P. Szelényi Imre táb. főlelkész 1943. VIII. 1. Katonai szolg. kezdete: 1942. VIII. 1.

Tollár István táb. alesperes 1942. X. 31. Katonai szolg. kezdete: 1930. XII. 1.

Regős Gyula táb. főlelkész 1943. VIII. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. X. 1.

Kádár György táb. lelkész 1943. X. 1. Katonai szolg. kezdete: 1943. X. 1.

Csaba László táb. főlelkész 1943. V. 1. Katonai szolg kezdete: 1941. V. 15.

Taál János táb. főlelkész 1943. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. VIII. 1.

Dallos Ferenc táb. főlelkész 1943. V. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. X. 1.

dr. Géczy Lajos táb. alesperes 1942. XI. 1. Katonai szolg. kezdete: 1933. IX. 1.

ifj. Farkas Gyula táb. főlelkész 1942. IV. 1. Katonai szolg. kezdete: 1941. V. 15.

Nemes Román prsz. gk. lelkész Katonai szolg. kezdete: 1943. X. 15.

Szakécs Károly táb. főlelkész 1942. IV. 1. Katonai szolg. kezdete: 1940. XII. 1.

vitéz Négyessy Kálmán psz. lelkész Katonai szolg. kezdete: 1943. X. 15.

 

B) A protestáns tábori lelkészek 1944. október 15-ról fennmaradt névsora, mely rangjuk szerint sorolja fel a tábori lelkészeket.

Tábori püspök 1923.11.3.

Dr. nemes Soltész Elemér ref. 1923. II. 1. vezérőrnagy (1844. IV. 18.) 1944. VII. 1. altábornagy

Főesperesek 1940. IX. 1.

Balikó Lajos (1884.11. 26.) év. 1922. X. 9. - 1906. (püsp. irodaigazgató)

1942. IX. 30.

vitéz nemes bátorkeszi Kiss Sándor ref.(1890. XII. 1.) 1926. V. 1.-1912. (LA)

1942. X. 31.

Vikár Ödön ref. (1891. X. 21.) 1920. VIII. 25.-1912. (IX. hot.) (nyá.-ba helyeztetett 1943. V. 1. Ugyanakkor a tényi. állományba ideigl. visszavétetett.)

1943. V. 1.

Borbás Antal ref. (1889. VII. 31.) 1922. XI. 1.-1913. (I. hot.)

Lazáry Sándor ev. (1892. IX. 13.) 1922. XII. 12.-1914. VIII. (IV hot.)

1943. VIII. 1.

vitéz Horkay Béla ev. (1896. X. 3.) 1924. IX. 26.-1914. VIII. (VI. hot.)

Esperesek

1937. V. 1.

nemes Matler László ref. (1888. X. 17.) 1920. VII. 15. - 1910. (VII. hdt.)

1944. XI. 1.

Dobos Rezső ref. (1902. IX. 1.) 1931. VII. 1.-1924. (Rep.hv.)

Alesperesek

1943. V. 1.

Asbóth Gyula ev. (1904. IX. 7.) 1929. IX. 1.-1927. (B.I.)

1943. VIII. 1.

Dr. Schulek Tibor ev. (1904.11. 3.) 1930. IX. 1.-1927. (VIII. hdt.)

1944. XI. 1.

Dr. Dezső László ref. (1904. XII. 11.) 1933. IX. 1.-1929. (III. hdt.) (teológiai m. tanár)

Főlelkészek

1942.11. 30.

Szüle Miklós ref. (1911.V.10.) 1938. VII. 15.- 1934. (HM)

1942.11. 31.

Dr. Harsányi Lászó ref. (1909. X. 13.) 1938. XII. 1.-1935. (ZM)

Kiss István ref. (1911. XII. 9.) 1939. I. 15.-1935. (V hdt.)

Rédei Károly ev. (1905. XII. 2.) 1940. XI. 1.-1935. (IX. hdt.)

1942. IV. 1.

Dr. Kalmár Lajos ref. (1909. IX. 22.) 1940.1. 1.-1936. (VI. hdt.)

Körmendi Lajos ref. (1912. V. 19.) 1940. IX. 1.-1936. (HI)

1943. V. 1.

Cseh Andor ref. (1910. XI. 25.) 1940. XI. 1.-1937. (KP)

Kara Pál ref. (1911. X. 3.) 1940. XII. 1.-1937. (II. hdt.)

Dr. Koncz Sándor ref. (1911. V. 7.) 1941. VIII. 1.-1937. (Cs.K) (egyet. m. tanár)

Nagy Zoltán unitárius (1914.1.8.) 1941.11.1.-1937. (IX. hdt.)

1944.1.1.

Biró Sándor ref. (1912. VIII. 28.) 1941. X. 1.-1938. (GA)

Dr. Tussay János ref. (1914. XII. 22.) 1941. X. 1.-1938. (VII. hdt.)

Mesterházy Ferenc ev. (1914.111. 6.) 1941. IX. 15.-1938. (GA)

Nádasdy Gábor ref. (1915. II. 12.) 1941. X. 1.-1938. (HM 40. oszt.)

Pécsvárady Béla ref. (1916. X. 14.) 1941. X. 1.-1938. (IV. hdt.)

1944. VII. 1.

Eötvös Ferenc ref. (1921. V. 12.) 1942. III. 1.-1938. (Püsp. titkár)

Szende Ernő ev. (1912.111. 8.) 1942. IV. 1.-1938. (V. hdt.)

Varga József ref. (1911.) 1943. X. 1 -1938. (1. sch.)

Peti Zoltán ref. (1907.) 1943. X. 1.-1938. (1. rep. ddr.)

Stéphán László ref. (1909.) 1943. VIII. 1.-1938. (VIII. hdt.)

1944. XI. 1.

Balikó Zoltán ev. (1917. VIII. 7.) 1942. VIII. 1.-1939. (HH. hdt.)

Dr. Finta István ref. (1915. VII. 17.)  1942. X. 1.-1939. II. (Of. fh. Szanatórium Budakeszi)

Göndöcz László ref. (1915. VI. 29.)        1942. X. 1.-1939. II. (II. sch.) Komárom

 

Lelkészek

1941.X. 1.

Bartha János ref. (1914.) 1943. IV. 1.-1939. II. (10. kh.)

Próbaszolgálatosok

Mónus Ferenc ref. ( ) 1943. X. 1.-1939. II. (2. rep. ezr.)

Révész István ev. () 1943. X. 1.-1944. X. 20. (11. kh.)

Kádár Gyula ev. ( ) 1943. XII. 1.-1939. (I. hdt.)

Medgyessy István ref. ( )  1944. IV. 1. (Rep. kik. ddr.)

Pusztai László ev. ( )  1944. IV. 15. (RF)

Bachát István ev.( )  1944. IX. 1. (III. hdt.)

A névsor - 1945. VIII. 15. után ugyanattól a kéztől kiigazítást nyert a következő bejegyzésekkel:

Balikó Lajos ev. főesperes 1945. II. 1-jén nyug. áll. helyeztetett Bartha János 1945. IV. 1. főlelkésszé lépett elő - református Schulek Tibor 1945. IV. 1. esperessé lépett elő Szüle Miklós ref. főlelkész 1945. VILI. 15-én szolgálaton kívüli állományba helyeztetett 1945. X. 1-jei hatállyal nyíregyházi vallásokt. lelkésszé választatván. Kőmives Sándor ref. lelkészről talán azért nem emlékezik meg, mert ő a debreceni kormánynál működött és 1945 őszén már le is szerelt. Arról sem tanúskodik az 1945-ben foganatosított kiigazítás, hogy a felsorolt 42 lelkészből ki távozott Nyugatra, ki került hadifogságba. Ezért ez inkább csak az 1944. október 15-i állapot bemutatására alkalmas - mint a katolikusoknál az 1943. október 1. állapot is.

 

7. számú melléklet

BEADVÁNY A HONVÉDELMI MINISZTERHEZ A TÁBORI LELKÉSZSÉG VISSZAÁLLÍTÁSA ÉRDEKÉBEN

Vezérezredes Honvédelmi Miniszter Bajtárs!

Alulírott örömmel vettem részt 1989. szeptember 29-én a Fegyveres Erők Napján a történelmi tárlat megtekintésén s az azt követő fogadáson, mely alkalommal Miniszter Bajtárs és Tábornoki Kara, a meghívott papság között meleg baráti légkör alakult ki. Több kollégám felszólalt, de sajnos az idő rövidsége miatt reám már nem került sor. Ezért legyen szabad ezennel írásban előterjesztenem, amit ott élőszóval szerettem volna elmondani.

Tisztelettel kérem, hogy szíveskedjék megfontolás tárgyává tenni a tábori lelkészség nagymúltú intézményének visszaállítását a Magyar Néphadseregben, annál is inkább, mert megalakulásának kezdetén már megvolt a lelkészség Debrecenben. Amikor pedig a Honvédelmi Minisztérium Budapestre érkezett, Vörös János honvédelmi miniszter az első napokban megszervezte a Római Katolikus Tábori Püspökséget, a Protestáns Tábori Püspökséget és az Izraelita Tábori Lelkészséget, melyek azonnal meg is kezdték működésüket.

Az intézmény fennállott róm. kat. részről 1951. április 2-ig, amikor engem nyugállományba helyeztek. Protestáns részről még évekig létezett, az izraeliták hamarabb megszűntek.

A róm. kat. táb. lelkészség működéséről az utóbbi időben 3 riport jelent meg az újságokban, a Magyar Néphadsereg magazinjában, az IGAZ SZO-ban, a Honvédelmi Minisztérium központi politikai hetilapjában a NÉPHADSEREG-ben, valamint az ÚJ EMBER katolikus hetilapban. Ezeket tájékoztatás végett tisztelettel mellékelem. Ez a három cikk nagyjából fényt vet a tábori lelkészség működésére.

A tábori lelkészi kar mindenkor becsülettel megállta helyét a hadseregben, s a vallásos nevelés mellett hazaszeretetre, a katonai erényekre nevelte az ifjakat. Erre ma is nagy szükség van.

Nógrádi Sándor altábornagy, h. honvédelmi miniszter többször hangoztatta, hogy a lelkészekre szükség van a hadseregben. Aki akarja, vegye igénybe, aki pedig nem akarja, ne vegye igénybe őket.

Ismételten tisztelettel kérem Miniszter Bajtársat, hogy szíveskedjék visszaállítani a tábori lelkészség intézményét a Magyar Néphadseregben, mely nagy örömet és megnyugvást okozna minden vonalon.

Maradok Miniszter Bajtársnak szolgálatára mindenkor készen.

Budapest, 1989. október 7-én.

Csatolva: 3 db melléklet                                 

Bajtársi tisztelettel: Dr. Szenthelyi-Molnár István s.k. volt lelkész őrnagy

 

Típus: 
Történet
Tartalom dátuma: 
kedd, 2015, június 2