Erkölcsi bizonyosság, erkölcsi felelősség

Erkölcsi bizonyosság

Latinul certitudo moralis

Egy dolog igazságáról alkotott ítélet indoklásának gyakorlati (legáltalánosabb) szintje; értelmes meggyőződés egy esetleges dolog igazságáról, emberek tanúsága vagy az erkölcsi törvény alapján.

Az erkölcsi bizonyosság mellett az elméleti bizonyosság lehet fizikai (a tárgyi világ természeti törvényeire épít, tudván, hogy a fizikai törvényekkel ellenkező dolog számunkra képtelenség, de a természet Ura számára nem; csoda) és metafizikai (a dolgok lényegére támaszkodik, s a belső szükségszerűség alapján ítéli meg azzal a bizonyossággal, hogy az ellentéte lehetetlen; evidencia).

A bizonyosság az erkölcsi élet alapföltétele, mivel a lelkiismeret mint az erkölcsiség végső szabálya az erkölcsi törvényt alkalmazza egy konkrét esetre, s ehhez biztosnak kell lennie a cselekedet igazságában, azaz jóságának v. rosszaságának megítélésében. A jó erkölcsi cselekvéshez elegendő az erkölcsi bizonyosság, s ennek birtokában cselekedni kell.

Ha az erkölcsi bizonyosság sem szerezhető meg egy adott esetben, azaz a lelkiismeret kétes marad, nem szabad cselekedni, vagy ha mégis cselekedni kell, az erkölcsi rendszerek valamelyikét kell segítségül hívni.  

 

Erkölcsi felelősség

Számadási kötelezettség az erkölcsi rend ura, Isten előtt.

Előfeltétele az emberi cselekvés és a beszámíthatóság, következménye az érdem. Az életet végigkíséri a lelkiismeretben, végső megnyilvánulása az ítélet, végeredménye az örök jutalom vagy büntetés.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2015, november 23