Gyűlölet

Gyűlölet

Latinul odium

Az akarat cselekedete, természetes reagálása a felismert rosszra; tudatos elfordulás a rossztól, visszautasítás.

Ellentétpárja a szeretet, ami az akarat tetteként természetes reakció a jóra. Amennyire szeretni való a (Isten és az Ő ajándékai az emberben és dolgokban), épp annyira gyűlölni való a rossz (a sátán vagy a bűn). Az egészséges lelki élet föltétele az idejében és helyesen fölismert rossz gyűlölete.

A gyűlölet rosszasága az elutasított jótól függ. Legsúlyosabb esete az Isten iránti gyűlölet, bár minden gyűlölet magában rejti az Isten iránti gyűlöletet is. Ezért minden halálos bűnnek a gyűlölet a forrása. Sajátos megnyilvánulásai: tudatos szembefordulás Isten parancsolataival, a személy méltóságával, rágalmazás, szándékos ártás, manipulálás, károkozás, gyilkosság. Forrása lehet a jó helytelen fogalma, félreismerése, a jó és a rossz fölcserélése, a tudatosan keltett gyanakvás, félrevezetés. A gyűlölet nem tévesztendő össze a haraggal, ami az erkölcsi megítélést enyhítheti, a gyűlölet mindig súlyosbítja.

A 20. század végén a gyűlölet manipuláció tárgya lett, ezért rendkívül fontos a gyűlölet kétféle értelmének világos látása. A különféle gyűlöletellenes mozgalmak összemossák a és a rossz gyűlöletét. Miközben látszólag mindenféle gyűlölet ellen föllépnek, valójában óriási igazságtalanságok mellett szó nélkül elmennek rejtett önérdek vagy a téves lelkiismeret miatt. Az embernek elsősorban nem a gyűlölet ellen kell harcolnia, hanem a rossz ellen. A saját magában fölismert rosszat épp úgy gyűlölnie kell, mint a másik emberben észrevett rosszat. A rosszal (bűnnel) szembesülő embernek mindig arra kell törekednie, hogy szeresse az embert, akinek hibáját, bűnét, rosszaságát meglátta, és gyűlölje annak az embernek a bűnét. Ez az egyetlen mód, mellyel a rossz legyőzhető újabb gyűlölet fölkeltése nélkül.

A keresztények számára sajátos és az egész életen át tanulandó lecke az irántuk ismételten föllobbanó gyűlöletre a szentek és vértanúk példájával, azaz szeretettel és megbocsátással válaszolni. Ennek a magatartásnak alapja azonban az a természetfölötti erény, az a természetfölötti szeretet, mely egyedül Isten ajándéka, az ember önmagától nem képes tartósan birtokolni (föllobbanó lelkesedésként, kis időre igen).

A Szentírás a rossz és a jó gyűlöletét egyaránt ismeri (A zsoltárok könyve 45,8), sőt ennek alapján beszél igazakról és gonoszokról: a gonoszok gyűlölik az igazat, mert Istent is gyűlölik. Az Ószövetségben ugyanakkor a bálványok iránti gyűlölet az istenszeretet föltétele. A bálványokat és a hamis kultuszt maga Jahve is gyűlöli, ezért fizet meg mindenkinek gonoszságáért (Második törvénykönyv 12,31; Ámosz jövendölése 5,21; A példabeszédek könyve 6,16-19; Malakiás jövendölése 1,2). Az embertárs iránti gyűlölet terén az Ószövetség megkülönbözteti a zsidóságon belüli gyűlölködést a más népek fiai iránt érzett gyűlölettől, s az utóbbit kisebb bűnnek tekinti. A testvér gyűlöletét különösen elítélték, főként a rabbinista irodalomban.

Az Újszövetségben Jézus fölkészíti tanítványait arra, hogy a világ gyűlölni fogja őket az Ő nevéért (Evangélium Máté szerint 10,22; 24,9; Evangélium Márk szerint  13,13; Evangélium Lukács szerint 21,17). Mivel az Atya és Jézus egy, aki Jézust gyűlöli, az Atyát is gyűlöli (Evangélium János szerint 15,23). A Leviták könyve 19,17 félreértelmezéséből következett magatartás helyett, mely megengedte a nem-izraeliták gyűlöletét, Jézus ellenségszeretetet követel (Evangélium Máté szerint 5,43-48;. Levél Títusznak 3,3). A testvérgyűlölet tilalma magától értetődő (János első levele 2,9.11; 3,15; 4,20). Mivel Isten a világosság és a szeretet, a gonoszok a sötétséget szeretik és a világosságot gyűlölik (Evangélium János szerint 3,20).

Ugyanakkor az Újszövetség beszél a rossz gyűlöletének szükségességéről is. A  Levél a zsidóknak 1,9 Jézusra vonatkoztatja  A zsoltárok könyve 45,8 szavait: „Szereted az igazságot, gyűlölöd a jogtalanságot” (vö.  Júdás levele 23). „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert az egyiket szeretni fogja, a másikat gyűlölni” (Evangélium Máté szerint 6,24;. Evangélium Lukács szerint 16,13). Aki elkötelezi magát Krisztusnak, annak gyűlölnie kell a családját, sőt saját magát is; azaz ha választásra kényszerül, Krisztus mellett kell dönteni családja rossz befolyása vagy önmaga gyöngesége ellenében (Evangélium Máté szerint 10,37;. A rómaiaknak írt levél 7,17: „amit gyűlölök [=a rosszat], azt teszem”)

 

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2015, június 15