Hankovszky Béla: Felkészülés a zarándoklatra

Hankovszky Béla: Felkészülés a zarándoklatra
 

 

Mi teszi a zarándoklatot zarándoklattá, és a zarándokot zarándokká?

Az alábbiakban szeretnénk szellemi, történeti, spirituális segítséget nyújtani azoknak, akik zarándokká akarnak válni.

A célunk elsősorban a Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatra való fölkészülés szolgálata, de minden más ide tartozó tevékenység segítése is, irányuljon az akár Makkosmáriára, a Nemzeti Katonai Zarándoklatra, vagy Csíksomlyóra, az összmagyar kegyhelyre, hogy akik elindulnak nehogy önmagukat csalják meg és csapják be lelki és fizikai útjuk során.
Lássuk magunkat tisztán, pontosan, reálisan és legyünk tisztában motivációinkkal.
Kultúrális, vallástörténeti, történeti, teológiai és liturgiai kapaszkodókat szeretnénk nyújtani mindazoknak, akik vállalják a lelki és fizikai "kalandot" a megújulásra és a végső cél megtalálására.

MITŐL ZARÁNDOKLAT A ZARÁNDOKLAT?

Örkény István: Az élet értelme

Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.

Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú.

Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős.

De mégse koszorú.

Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi.

Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.

Hát akkor mi?

Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

A zarándoklat mint egyetemes, felekezet fölötti jelenség utazást, útonlétet jelent, innen oda menni: elindulni, menni, megérkezni, hazatérni; távolodni, közeledni, visszatérni. Ugyanakkor ez az út csak olyan, mint a „madzag a paprikakoszorúban”, hiszen a sétáló, a kiránduló, a túrista, vagy a menekült is úton van, mégsem zarándok. A szándék, a lelkület teszi a dolgokat azzá, amik.
A zarándok - bármilyen vallású is legyen - az Istennel, istenséggel, vagy vallástörténeti fogalommal élve a „szenttel” akar találkozni, spirituális céljai vannak. Egyfajta kötelezettséget teljesít, nehezedjen az rá akár kívülről, mint vallása elvárása, vagy belülről, lelkiismerete szavaként. Tehát nem a kíváncsiság vezeti. Megtisztulásra, bűnbocsánatra, érdemszerzésre vágyik, és ennek megfelelően találja meg zarándoklásának eszközeit is: böjt, fizikai – lelki tisztulási ritusok, lemondás, önkorlátozás, erőfeszítés és áldozathozatal.
A zarándoklat külső és belső elvárásokhoz is igazodik, megnyilvánul az ember öltözékén, viselkedésén, és nyomot hagy lelkiállapotán, hangulatán, gesztusain, meghatározza mit tegyen, vagy ne tegyen az ember. A zarándoklás az egész embert érinti - bármilyen vallás keretei között végezzék is azt - úgy, ahogy azt a keresztény antropológia is állítja: a testet, a lelket, a szellemet.
A zarándoklás kizár bizonyos motivációkat: haszon, kíváncsiság, nyugtalanság; és föltételezi az engedelmesség, a türelem, az előzékenység, az áldozatvállalás, az ima és a böjt lelkületét. A zarándoklat vallási, egyfajta hitből eredő és fakadó aktus.

A ZARÁNDOKLÁS ARCHAIKUS GYÖKEREI

„Embernek lenni azt jelenti: vallásosnak lenni.” (Mircea Eliade)

Minden „valamire való vallásban”, amelynek van történelme és vannak archaikus gyökerei, megtalálható a zarándoklás jelensége.
A felszínes szemlélőnek, aki csak a hitvitákat, vagy vallási indíttatású háborúkat látja, úgy tűnhet, hogy alapvető különbség van az egyes vallások között, holott a töréspont nem itt húzódik. A valódi különbség a vallásos és a profán világszemlélet között van. A nem vallásos világszemlélet szerint a világ egynemű, azaz homogén: minden hely, idő, dolog, személy egyforma. A vallásos ember számára, tartozzon bármelyik valláshoz is a világ magától értetődően törésekkel, szakadásokkal van tele, ami azt jelenti, hogy vannak erővel telített, azaz szent helyek, idők, személyek, és vannak erő híján lévő dolgok. Minden kor minden embere megszentelt világban akart élni, egészen a „modernitás” megjelenéséig, amely deszakralizálta, profanizálta az univerzumot.
A zarándoklás igénye és késztetése a vallásos tapasztalatból fakad, amely szerint egyes helyeken megnyilvánul a „szent”, akit a vallások Istennek, vagy isteneknek neveznek, és különböző nevekkel illetnek. Ezeken a szent helyeken „összeér a föld az éggel”, itt jobban lehet könyörögni, megtisztulni, kérdezni és választ kapni. (A legújabb régészeti föltárások alapján valószínűsíthető, hogy a Stonehegne is ilyen zarándok célokat szolgált már Kr.e. 4. évezredben, hiszen körülötte nincsenek település nyomok.)

A vallásos világtapasztalás tudatosítja az ember bűnösségét, tisztulási vágyát és lehetőségét. A modern ember (a modernitás nem értékkategória, hanem a világhoz való viszonyulást fejezi ki, szemben az archaikussal) elfojtja a bűntudatát, helyette inkább „szomatizál”, azaz pszichoszomatikus betegségekben szenved. A zarándoklás a testi-lelki gyógyulás szándékával történik.
A vallásos, archaikus világszemlélet megtapasztalja az ember kiszolgáltatottságát, függését a természet erőitől, a „sorstól”, az Istentől. Ez a bizonytalanság azonban nem fenyegető, hiszen a vallások közmeggyőződése szerint a „szent” jóindulatát ellehet nyerni. A modern ember elhitte, hogy a sorsa mindenestől a saját kezében van, így magára maradt szorongásaival, és nincs eszköze arra, hogy ezt föloldja. A zarándoklás a biztonság és az oltalomvágyból fakad.
A zarándok, tartozzon bármelyik valláshoz is, azzal, hogy elindul, távolodik az otthontól, bizonyos értelemben régi énjétől és gondjaitól. Közeledik a „szenthez”, a „nálánál nagyobbhoz”, s a Vele való találkozásban megtalálja a jobbik énjét. A különböző vallási rítusok és eszközök segítségével megtisztul, föloldozódik, megerősödik. Így indul hazafelé: megerősödve, megváltozott gondolkodásmóddal, s így lehetősége van arra, hogy az otthon gondjait megoldja, önmagát jobban elfogadja.
A zarándoklás valóságát a katarzis élményével lehet leírni. Maga a katarzis tisztulást, tűz általi tisztulást jelent, ami arra utal, hogy az ember találkozva a „széppel” - általában a művészetek közvetítésével - fájdalmasan tapasztalja annak hiányát, s ugyanakkor a vágyat is arra, hogy benne is ott legyen az az érték, amit átél. Az, aki már átélt ilyen katarzist, tudja hogy az olyan, mint a tűz égetése. A különböző vallások hasonlítanak abban, hogy a „szent” számukra „misterium tremendum et fascianus” azaz „félelmetes és elbűvölő titok”. Ezt fejezi ki a Zsidókhoz írt levél fölkiáltása is: „Rettenetes az Élő Isten kezébe esni” (10,31), s mégis vonzza az embert, mint Mózest az égő csipkebokor. A zarándoklás tehát szenvedés vállalást jelent.

ZARÁNDOKLAT AZ ISZLÁMBAN

Az idén (2010.) november 14. és 18. között zajlik a Korán által előírt hagyományos mekkai zarándoklat, ami az iszlám öt alappilléréhez (hitvallás; ima; alamizsna adás; böjt; zarándoklat) tartozik.
Ezt a kötelező mekkai, medinai zarándoklatot HADDZS-nak (elindulás, futás) nevezik, ami a muszlim év utolsó hónapjának első felére esik, és végső célként a Kába-követ keresi föl. (Az iszlám hold-naptárt használ, ami eltér a nap-naptártól.)
A Kába szentély már az iszlám kialakulása előtt is kiemelkedő helyett foglalt el a nomád arab törzsek hitéletében. A vallásalapító Mohamed 628-ban rendelte el a zarándoklatot. Megkülönböztette az ún. kis és nagy zarándoklatot, az első esetben (umra) csak körbefutják a szentélyt, ez nem kötelező a muszlimok számára. A nagy zarándoklaton, a haddzs-on a Korán szerint minden olyan muszlimnak kötelessége életében egyszer részt vennie, aki épelméjű, egészséges, szabad, akinek nincs tartozása, aki képes biztosítani zarándoklatának költségeit, s egyúttal az otthonmaradottak ellátásáról is gondoskodni tud. A zarándoklaton szigorúan csak muszlimok vehetnek részt.
A muszlim zarándoklatnak szigorú szabályai vannak, amelyek a szent helyek fölkeresésének sorrendjére, a zarándoklat alatt tanusított magatartásra és öltözetre vonatkoznak, de fontos szerepe van a lelki előkészületnek is.

A zarándoklat menete:
1. A zarándoklat kezdete nem a lakóhelytől való elindulás pillatana, hanem a Mekkához közeli Mikába való megérkezés. A zarándoklat szabályai ekkortól érvényesek. A megérkezés után első a rituális fürdő. A férfiak varrások nélküli fehér ruhába öltöznek, amire tilos bármilyen csomót kötni, vagy tenni. A nők pedig egész testüket elfedik. Mindenki egyformán van öltözve, nem látszódnak a társadalmi különbségek. A zarándokút alatt tilos a haj­- és a körömvágás, a parfümhasználat, a nemi élet, a férfiak pedig nem fedhetik be fejüket. A hívőknek az út alatt kerülni kell az erőszak minden formáját.
2. A második állomás a Kába-kő. A reggeli imát követően a muzulmánok hétszer körbejárják „körbefutják” a szentélyt a mecseten belül, miközben folyamatosan imádkoznak.
3. A Mekka közelében fekvő két hegy (Szafa és Marwa) közötti utat hétszer „futva” teszik meg, mialatt imádkoznak.
4. Az éjszakát a zarándokok Mina városánál a völgyben töltik.
5. Arafat-hegy fölkeresése, ami két szempontból is fontos: az iszlám szerint Ádám és Éva ennél a hegynél imádkozott, továbbá az Allah itt nyilatkoztatta ki a Korán utolsó részét Mohamednek, ezért az itt elmondott imák biztosan eljutnak Allahhoz.
6. Muzdalifa-síkság fölkeresése, mivel a Korán szerint Ábrahám itt álmodta meg, hogy fiát Izmaelt föláldozza Istennek (a fiú nincs megnevezve, de a muszlim hagyomány többsége Izmaellel azonosítja, hiszen a zsidók Izsáktól származtatják magukat), Allah viszont nem fogadta el az áldozatot. (az Ószövetség szerint Izsákot követelte Isten) Minden hívő legalább hét kavicsot gyűjt a síkságon, hogy a következő napon meg tudja kövezni a Sátánt.
7. A Sátán jelképes megkövezése Minaban, hiszen a Korán szerint Ábrahámot és Izmaelt az ördög itt kísértette meg. Az előző nap összegyűjtött kövekkel megdobálják azt a három kőoszlopot, amely a kísértésnek állít emléket. Ábrahámhoz hasonlóan, aki egy kost áldozott föl fia helyett, a muszlimok is állatokat áldoznak kecskét, tehenet vagy tevét, de legalább egy juhot fejenként. A rituálé után következik a zarándokút jelképes befejezése: a tilalmak megszűnnek, kivéve a házaséletre vonatkozó szabály.
8. Mekka, Kába-szentély: a végső állomás a Kába-szentély, ahol ismételten körbejárják a szent követ. Ezután szűnik meg a nemi élet tilalma.

A zarándoklatot teljesítő férfiak megkapják a hadzsi, a nők pedig hadzsah nevet.

ZARÁNDOKLAT A ZSIDÓSÁGBAN

A zsidóság vallási életét meghatározó Ószövetség többször is megemlíti a zarándoklat kötelezettségét:
„Közüled minden férfi háromszor jelenjék meg esztendőnként az Úr, a te Istened előtt.” (Kiv23,17; 34,23)
„Esztendőnként három ízben meg kell jelennie közüled minden férfinak az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt: a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén, s a sátrak ünnepén. De ne jelenjék meg senki sem üres kézzel az Úr előtt, hanem mutasson be mindenki áldozatot ahhoz képest, amije van, ahhoz az áldáshoz képest, amelyet az Úr, az ő Istene juttat majd neki.” (Mtörv16,16-17)

Ezek a szövegek a zarándoklatok idejét is rögzítik:

peszach – kovásztalanok ünnepe, ez a zsidó húsvét;

sávuot – hetek ünnepe, a törvényadás ünnepe, ez a zsidó pünkösd;

szukkót – sátoros ünnep, a pusztai vándorlás ünnepe.
A zarándok ünnepek eredetileg mezőgazdasági jellegűek voltak, ami azt jelentette, hogy az egyes termények betakarításának kezdetén a termés „zsengéjét” fölvitték a Templomba hálaadományként Istennek.
Ezeknek a zarándoklatok a Jeruzsálemi Templom fölépülése után (Kr.e.~960.) a központosított Templomba irányultak.
A zsidó hagyomány szerint mindenkire kötelezőek, kivéve a nőket, kiskorúakat, fogyatékosakat, öregeket, súlyos betegeket, de Jézus életéből is tudjuk, hogy a nők és a gyerekek is részt szoktak venni ezeken a zarándoklatokon (vö. Lk2).
Zsidó források szerint Agrippa király idején (Kr.u.14-37) egymillió zarándok volt Jeruzsálemben, ezt azonban túlzásnak kell tekinteni, de jelzi a jeruzsálemi zarándoklat jelentőségét.

Kr.u.70-ben a rómaiak lerombolták a Jeruzsálemi templomot, (azóta zsidóságnak nincs szoros értelemben vett templomuk, csak zsinagógáik) így nem tudják bemutatni a Bibliában, a Tórában előírt áldozatokat. A mai zsidóság Templom híján a zsinagógába zarándokol és ott próbálja teljesíteni a Tóra előírásait.

A zarándok ünnepek
1. Peszách (Pászka) a szabadság ünnepe nyolc napig tart, és az egyiptomi kivonulásra emlékeztet. Ilyenkor tilos a kovászos ételek evése. Így kenyér helyett mácót (pászka) esznek.

A Peszách a zsidó időszámítás szerint Niszán hónap 14-én alkonyatkor kezdődik és 22-ig tart. Eredetileg mezőgazdasági ünnep volt, az árpa aratásának kezdete. Ebből a terményből vittek „zsengét” a Templomba. A húsvéti bárányra, amit a Templomban kellett föláldozni a Széder esten elfogyasztott vacsora emlékeztet.

2. Sávuot. A Tóra adás ünnepe. A „Hetek ünnepe”-nek nevezik, mert a Tóra utasítása szerint Peszách ünnep második napjától hét hetet kell számolni, és az ötvenedik napon tartják meg a munkaszüneti nappal összekapcsolt aratási ünnepet. Az ünnep mezőgazdasági jellege a Jeruzsálemi Templom pusztulása után háttérbe szorult, és ma abban nyilvánul meg, hogy virággal és zöld növényekkel díszítik fel a zsinagógákat

Sávuot elsősorban a Kinyilatkoztatás ünnepévé vált, és a Sínai hegyen a Mózes által átvett és onnan lehozott 10 parancsolatra emlékeznek, azt olvassák fel a zsinagógákban, amely az egész Tóra szimbóluma is egyben. Ez az oka, hogy tejes ételeket esznek ezen a napon, mert a Tórát a tejhez hasonlítják. Ahogyan a kisgyermekeknek szükségük van a tejre, úgy a zsidóságnak szüksége van a Tórára, amelynek fennmaradását köszönheti, hisz nélküle a szétszórtságban, számos más néphez hasonlóan, beolvadt volna.

3. Szukkot, a Sátoros ünnep. A zsidók pusztai vándorlására emlékeznek, amikor sátrakban laktak 40 éven át. A Tóra a „betakarítás ünnepe” nevet is használja ezzel kapcsolatban, ami arra utal, hogy eredetileg mezőgazdasági jellege volt a hét napnak. A vallásos zsidóság ilyenkor ma is sátrat épít házának az udvarán vagy az erkélyen, ugyanis a sátornak a szabad ég alatt kell állnia. Olyan fontos ünnep, hogy Anna Frank is megemlékezik róla a naplójában, hogy még a bújkálásuk alatt rejtőzködve is megtartották, és az asztal alatt aludtak.

Ezek a zarándok ünnepek Jeruzsálemi Templomhoz kötődtek, de Templom nélkül is eleven gyakorlat a zarándoklat megszentelt helyekre. Ezek közül a legkiemelkedőbb a Siratófal, ami a régi Templom támfala volt. Emellett fontosak még a különböző kiemelkedő rabbik, szent emberek, „rebék” sírjai. Ilyenek Magyarországon is vannak és messzeföldről is fölkeresik őket.

A ZARÁNDOKZSOLTÁROK 
122. Zsoltár

Zarándok-ének. Dávidtól.
Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:

»Az Úr házába megyünk.«

És lábunk már itt áll

udvaraidban, Jeruzsálem!

Jeruzsálem városnak épült,

részei pompásan egybeillenek.

Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei,

hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.

Ott állnak a bírói székek,

Dávid házának székei.

Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek:

»Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!

Békesség legyen falaid között

és bőség tornyaidban!«

Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom:

»Béke legyen veled!«

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért

jót kívánok neked.

A zarándok zsoltárok a Zsoltárok könyvének (Ószövetség) egyik belső egysége, és egyaránt használják a liturgiában a keresztények és a zsidóság is.
A zsidóságot és a kereszténységet egyszerre köti össze és válsztja szét az Ószövetség, ami Jézus és az Ősegyház számára „az Írás” volt. A szöveg közös, csak az értelmezés választ el. A kereszténység számára az Ószövetség értelme Jézus Krisztusban teljesedett be, így mindent Rá vonatkoztatva olvasunk és imádkozunk.
Most azonban a Lourdesi zarándoklatra fölkészülésként, átvezetésül a zarándoklást általánosságban tárgyaló fejezetekből a katolikus értelemben vett zarándoklatra pár gondolattal elemezzük a zsoltároknak ezt a gyönyörű csoportját.

A kutatók szerint a fogság után az Ún. „második templom”(épült Kr.e.515-ben) idején keletkeztek ezek a zsoltárok és a Jeruzsálembe történő zarándokláskor imádkozták őket, mintegy rákészülve a Templommal való találkozásra. A Károli biblia fordításban „grádicsok éneke”-ként ismert, ami onnan ered, hogy a zsidó hagyományból tudjuk (Misna), hogy a leviták a Nikánor kapunál levő tizenöt lépcsőfok mindegyikén egy dalt énekeltek. Körmeneti dalok tehát ezek, és ez az ami a számunkra is fogódzó lehet.
A zarándokzsoltárok sajátos motívumkincsükben a távolság és a közelség egyidejű kifejezésével az úton járó ember reményeit és kétségeit jelenítik meg. A Zsolt 120-134. egybefüggő olvasása, imádkozása egy egzisztenciális folyamatot tár fel előttünk, amelyben az imádkozó az idegenség és a lelki mélység átélésétől a remény, a bizalom és a különféle megpróbáltatások útján jut el az üdvtörténettel (Zsolt.132), a közösséggel (Zsolt133) és az Istennel való közösség (Zsolt134) megtapasztalásához.
A tizenöt zsoltár öt kis ciklusból épül fel, ezek mindegyikében visszatérnek a közös motívumok: a szabadítás és a védelem kérése, a bizalom kifejezése, Jeruzsálem szerepe, mint ahol a zarándok identitását az Istennel és a közösséggel való egységében megélheti.
Egy zarándoklat során mindíg történnek meghökkentő, nem várt, sőt zavaró élmények. Egy kegyhely, mint Lourdes is nem mindíg felel meg az izlésünknek, de pont ezek a zarándok zsoltárok mutatják, hogy ahhoz, hogy valamit szépnek láthassunk szeretettel kell becéznünk, különben a szokatlanság érzése viszolygássá változhat bennünk.
A mottóban szereplő zsoltár a Templom ilyen becézése. Dícséri a Templom arányait, áldást mond Jeruzsálemre és magasztalja Isten Templomát. Ez a recept minden zarándoklathoz, hiszen amire nem készülünk elő abból kimaradunk, mert egyáltalán nem biztos, hogy a testünk és a pszichénk úgy fog reagálni a bekövetkező élményre, mint ahogy akarjuk. Ezért kell akarattal készülni, hogy aztán az érzelmeknek legyen mit követnie. Az emberi tudat fölismeri Isten Templomának, a Kegyhelynek fontosságát, kiemelkedő jelentőségét, ezért nem bízza a találkozást a pillanatnyi ezernyi tényezőtől befolyásolt hangulatra. Saját magát akarja előkészíteni a találkozásra, a vallási élményre. Ezt fejezi ki a „főparancs” első része „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.” (MTörv 6,5) Teljes szívből, teljes lélekből, minden erőből szeretni, ezt jelenti az imádás. A zarándok zsoltárok ebből az imádásból fakadnak, és az imádásra a teljes ember hódolatára vezetnek Isten előtt.
Tükrözik a számvetést a múltal, és bár nem kendőzi el fájdalmat, de a végső szó a reményé és a háláé.
Ennek egyik legszebb példája a

130. zsoltár:
A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Uram, hallgasd meg szavamat!

Legyen füled figyelmes

hangos esedezésemre.

Uram, ha a vétkeket számon tartod,

Uram, ki állhat meg előtted?

Hiszen tenálad a bocsánat,

hogy féljünk téged.

Benned bízom, Uram.

Lelkem bízik az ő szavában,várja

lelkem az Urat,

jobban, mint az őr a hajnalt.

Jobban, mint az őr a hajnalt,

várja Izrael az Urat,

mert az Úrnál van az irgalom,

és bőséges nála a szabadítás.

Ő megszabadítja Izraelt

minden gonoszságától.

A hála és a remény által elfogadott és föloldott múlt már nem rágja pusztítja többé az embert. Ez a gyógyulás útja. A leírásuk idején is a zsidóság fönnmaradásának, identitásának megőrzésének egyetlen útja az Isten ígéretébe kapaszkodás volt, hogy Dávid dinasztiáján keresztül állítja helyre népét. Ez a remény óvta meg őket a beolvadástól. Nekünk is van ígéretünk, amire rá kell hagyatkoznunk, hogy krisztusiak, azaz keresztények maradhassunk: hisszük az Úr ígérete alapján a bűnök bocsánatát, a test föltámadását és az örök Életet. És hisszük, hogy Ő velönk marad a világ végezetéig. (Mt28,20) Ezek az imák is erősítik ezt a reményünket.

Ezek a zsoltárok tükrözik a zarándoklás másik fontos vetületét, ami a felebaráthoz fordítja az embert a „főparancs” második felének megfelelően: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Lk10,27). Ezért tartozik hozzá az emberi kapcsolatok rendezése, a kibékülés és kiengesztelődés a zarándokúthoz, illetve annak előkészületéhez. Aki Istennel találkozik, annak találkoznia kell a felebaráttal is. Nem lehet Isten az Atyám, ha elzárkózom a testvéremtől.
Így azt látjuk hogy ezek a zarándok zsoltárok tükrözik és elmélyíthetik bennünk a Jézus által megfogalmazot „főparancsot”, amely az egész ószövetségi törvény összefoglalása: „Jézus így felelt az Őt kérdezőnek »Az összes parancs közül a legelső ez: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5;]. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” [Lev 19,18;]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.«”(Mk12,29-31)
Ennek szellemében szellemében készüljünk a zarándok zsoltárokkal a zarándokútra.

120. zsoltár A BÉKE ELLENSÉGEI (Zarándokének.)

Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott. Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől! Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv? A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével! Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom! Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik. Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.

121. zsoltár IZRAEL OLTALMAZÓJA (Zarándokének.)

Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged. Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett. Az Úr a te oltalmazód, az Úr védelmez jobbod felől. Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold. Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre. Az Úr megőriz jártadban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.

123. zsoltár SZENVEDŐ EMBER IMÁJA (Zarándokének.)

Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz. Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat. Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot. Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.

124. zsoltár IZRAEL SZABADÍTÓJA (Zarándokének - Dávidtól.)

Ha az Úr nem lett volna velünk - Izrael bevallhatja - ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak, elevenen nyeltek volna le minket. Amikor fellángolt dühük ellenünk, elborítottak volna minket a vizek. A hegyi patak elöntött volna, 5<>a zúgó ár elragadott volna. De áldott legyen az Úr, mert nem vetett oda zsákmányul fogaiknak. Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk. Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet alkotta.

125. zsoltár ISTEN VÉDELMEZI ÖVÉIT (Zarándokének.)

Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké. Jeruzsálemet hegyek övezik: így veszi körül az Úr népét most és mindörökké. A gonoszság uralma nem marad meg azon a földön, amely az igazaknak jutott: nehogy az igazak keze is a gonosz után nyúljon. Tégy jót, Uram, a jókkal, azokkal, akiknek a szívük tiszta! De akik hajlanak a görbe utakra, azokat űzd el, Uram, a gonosztevőkkel együtt! Békesség Izraelnek!

126. zsoltár A HAZATÉRŐK ÉNEKE (Zarándokének.)

Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet. Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: "Az Úr nagy dolgot művelt velük!" Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki. Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod. Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd. Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.

127. zsoltár BIZAKODÁS A GONDVISELÉSBEN (Zarándokének - Salamontól.)

Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte. Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak. Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.

128. zsoltár ÁLDÁS A HIVŐRE (Zarándokének.)

Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni. Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján! És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!

129. zsoltár SION ELLENSÉGEI ELLEN

Ifjúságom óta sokat gyötörtek - Izrael elmondhatja -, ifjúságom óta sokat gyötörtek, de el nem tiportak. A szántók a hátamon szántottak, s hosszú barázdákat vontak. De az Úr, az Igaz szétszaggatta a gonoszok kötelékeit. Hátráljanak szégyent vallva mind, akik gyűlölik Siont! Legyenek, mint a fű a tetőn, amely elszárad a keleti szélben: nem tölti meg markát annak, aki learatja, és ha kévét akar, nem lesz tele karja. Akik arra mennek, nem köszönnek így: "Az Úr áldása van rajtatok!" De mi megáldunk titeket az Úr nevében.

131. zsoltár GYERMEKI LELKÜLET (Zarándokének - Dávidtól.)

Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem. Remélj, Izrael, az Úrban, most és mindörökké!

132. zsoltár A SZÖVETSÉG LÁDÁJA ÁTVITELÉNEK ÉVFORDULÓJÁN (Zarándokének.)

Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására! Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének: "Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre, nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat, amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének." Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején. Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya előtt. Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája. Papjaid öltözzenek igazságba, akik hűek hozzád, örömükben ujjongjanak! Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát! Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: "Testedből utódot emelek trónodra 1ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre." Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte. "Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki; igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom, papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak. Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek. Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta

133. zsoltár TESTVÉRI EGYETÉRTÉS (Zarándokének - Dávidtól.)

Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére. Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.

A KATOLIKUSOK ZARÁNDOKLATA

Míg a muszlimoknál és a zsidóknál (legalább is az ókori zsidóságnál) vallási kötelezettség,  és az istentisztelet része a zarándoklat, - így a zarándoklat alól vallásos ember ezeknél a felekezeteknél nem bújhat ki - addig a Katolikus Egyházban a zarándoklat nem kötelező része a vallásgyakorlatnak, hanem a buzgóság, az Isten iránti szeretet megnyilvánulása: „valami szépet tenni Istenért,” illetve a bűnbánattartás, és a vezeklés eszköze.
Mivel a zarándoklat vágya az emberi psziché része is, (gondoljuk csak meg, ha valaki elveszíti az Istennel való kapcsolatát, a zarándoklás ösztöne akkor is működik, csak éppen nevetséges módon teremt magának „kultuszhelyeket” pl. egy-egy „sztár” életéhez kötődően ld.: Elvis Presley, stb.) így nagyon hamar kialakult a zarándoklás keresztény formája. Ez a Krisztus-követés része is volt, hiszen Jézus maga is rendszeresen fölzarándokolt Jeruzsálembe. Így aki Jézus nyomába akart lépni, maga is így cselekedett. Ez a gyakorlat csak az „apostoli egyházban” volt lehetséges, hiszen a Jeruzsálemi Templom Kr.u.70-ben elpusztult, utána pedig „beindult a keresztények iparszerű üldözése”, így a zarándoklás ideje lejárt, legföljebb a vértanúk ereklyéit kereshették föl a hívők a katakombákban. 313-ban a Milánói-ediktummal újra lehetővé vált a szent helyek fölkeresése a Szentföldön, amelyet ötödik evangéliumnak is neveztek. Azonban Jeruzsálem 638-ban arab fönnhatóság alá került, mely ismét lehetetlenné tette, vagy legalább is nagyon megnehezítette a keresztények szentföldi zarándoklatát. A rövid ideig tartó keresztes uralom (1099-1118) után végleg lezárult a zarándoklatoknak az a módja, hogy a hívők fizikailag is Jézus „lába nyomába” lépjenek. Ekkor alakult ki az európai nagy zarándok út Santiago de Compostela-ba, amelynek templomát 1082-ben kezdték építeni. Ezen kívül folyamatosan tűntek föl újabb és újabb zarándokhelyek.
A katolikus zarándoklásnak azon túl, hogy Jézus nyomába akarunk lépni, van még egy nagyon fontos szempontja, ez pedig a „búcsúnye

A BÚCSÚ

Aki  egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. (Mt 5,19)

A búcsúval kapcsolatban az átlagembernek és a hívőknek is nagyon zavaros képzetei vannak, hiszen gyerekként falun talán volt búcsúban, aminek a fő nevezetessége a céllövölde és a körhinta volt, nem pedig a templom. A műveltebbek tudnak a reformációt kiváltó „búcsúcédula” ügyről is, de egyik sem túl emelkedett ahhoz, hogy abból megértsük az Egyház szenvedélyes zarándok vágyát.
A búcsú (indulgentia: elengedés) az Egyház nagy kincse, amiről nehéz mértéktartóan és adóan beszélni. Ha kiinduló pontot keresünk, két pillért kell megemlíteni, az egyik az Úr Jézus ítélete: „Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.”( Mt18,15-18). Ebből szorosan következik a másik pillér, hogy az Egyház fölismerve az igazságosság rendjét, amely szerint a rossz büntetést, a jó pedig jutalmat érdemel, a neki juttatott hatalom folytán el tudja engedni a már föloldozott és megbocsátott bűnökért járó ideig tartó büntetést. Ez a búcsú, amikor a hívő búcsút vehet a bűnei büntetésétől.
Érdemes elgondolkodni az „Igazságról”, az igazságosságról. Mi emberek emberi fogalmakat alkotunk, - még az Istenől is, - de az Ő Megtestesülése miatt nem Isten ellenes ez a nézőpont. Vannak helyzetek, amikor az ember számára az az Evangélium, hogy „enyém a bosszú, Én megfizetek” (Deut32,35; Róm12,19). Ez az osztó igazságosság, amikor mindenkinek megadjuk azt, ami jár. (Az Evangélium igazsága nem ez, hiszen így már mindnyájan eltűntünk volna a Föld színéről) Ennek jegyében beszél az Egyház a „búcsúról”, amikor valaki az Egyház által előírt érdem miatt elbúcsúzhat a bűneiért járó ideig tartó büntetésektől. Isten országában ugyanis rend van, a jó jutalmat érdemel, a rossz pedig büntetést. Ha valaki a szentgyónásban kiengesztelődik az Egyház által az Istennel, benne helyre áll a kegyelmi kapcsolat az Istennel, de ez nem törli el a bűnökért járó büntetést, hiszen az Isten-országában is érvényes az a pedagógiai alapelv, hogy a bűnösnek joga van a büntetéshez.
A bűnnek van örökké tartó büntetése, ez a Kárhozat. E fölött sem az Egyháznak, de még az Istennek sincs hatalma, hiszen az egyetlen dolog, amit nem Isten teremtett, az a Kárhozat, ezt mi teremtjük önmagunknak. A szó szoros értelmében nem is büntetés ez, hiszen nem Isten rója ki, hanem a „halálos bűn” következménye, amikor az ember, aki elvesztegette az időt, annak elmúlta után, saját halálában összezárva marad tetteivel és azok következményeivel. Nincs már ideje, hiszen meghalt, így nincs ideje változni, az, aki a halálában, mindörökre. Örökké látja magát és tetteit, azok következményeit, anélkül, hogy az irgalmat elfogadta volna.
A bűnöknek azonban van ideig tartó büntetése is. A „búcsú” ezek elengedését jelenti a krisztusi fölhatalmazás alapján. Ennek meglátásához, vagy inkább fölfogásához „természetfölötti szemlélet” szükséges. Ez a természetfölötti látásmód annak belátása, hogy mit is jelent a tisztulás, hiszen az Egyház tanítása szerint minden embernek tisztuláson kell átmennie a halála után, ezt nevezzük „tisztítótűznek”. Isten törvényei bizonyos dolgokat előírnak, másokat megengednek, ismét másokat tiltanak. E törvényes rendre ideális esetben a bennünk levő rend így válaszol: szeretem, amit a törvény előír; gyűlölöm, amit tilt; és kedvemet találom abban, amit megenged. A bűn következtében elhomályosult értelmünk és rosszra hajló akaratunk azonban éppen fordítva reagál erre a törvényre: szereti, amit a törvény tilt; gyűlöli, amit a törvény parancsol; és kelletlen abban, amit a törvény megenged. „Ki szabadít meg e halálra vált testtől?” kérdezi Szent Pál apostol (Róm7,24) Olyan nézőpont ez, amit csak a hit ismer föl, de ennek jegyében látja, hogy az ideig tartó büntetések alól van teljes, és van részleges föloldozás
A bűnök ideig tartó büntetése alóli föloldozás a „búcsú”, amit az Egyház, a Neki juttatott hatalom alapján végez (Mt18,15-18). Ennek elnyerése is a zarándoklathoz, ill. a zarándokhelyekhez kötődik, hiszen ezek a helyek, ha az Egyház jóváhagyta, engedélyezte azokat, a különböző föltételek teljesítése esetén alkalmasak arra, hogy a hívő számára a teljes kiengesztelődés kegyelmét meghozzák.
Ilyen hely Lourdes, amivel kapcsolatban az Egyház engedélyezte a búcsúnyerés lehetőségét. Nem a Szűzanya megjelenéséről, vagy meg nem jelenéséről ítélt az Egyház, hanem arról, hogy ezen a helyen, mindenki, aki teljesíti a búcsúnyerés föltételeit, kiérdemelheti önmaga és elhunyt szerettei bűneinek ideig tartó büntetésének elengedését. Nagy lehetőség ez.

A búcsú nyerés föltétele, hogy valaki kegyelemi állapotban legyen, (Ha szükséges volt gyónjon) szentáldozáshoz járuljon, imádkozzon a Pápa úr szándékára (Miatyánk; Üdvözlégy; Dicsőség). A többi föltételt mellékeljük.

Mi a búcsú?

A BÚCSÚ ISTEN SZÍNE ELŐTT, A MÁR MEGBOCSÁTOTT BŰNÖKÉRT JÁRÓ, IDEIG TARTÓ BÜNTETÉSEK ELENGEDÉSE RÉSZBEN VAGY TELJESEN, MELYET A KATOLIKUS HÍVŐ, AKI MEGFELELŐEN FELKÉSZÜLT, ÉS TELJESÍTETTE A KISZABOTT FELTÉTELEKET, ELNYER AZ EGYHÁZ SEGÍTSÉGÉVEL, AMELY MINT A MEGVÁLTÁS SZOLGÁLÓJA KRISZTUS ÉS A SZENTEK ELÉGTÉTELT NYÚJTÓ ÉRDEMEINEK KINCSTÁRÁT HIVATALOSAN KEZELI, ÉS ABBAN RÉSZESÍTHETI TAGJAIT.

Mit jelent a BÜNTETÉSEK ELENGEDÉSE?

Isten országában rend van és igazságosság: minden jótett jutalmat és minden rossz tett, azaz bűn, büntetést kap, vagy e földi életben, vagy a másvilágon. Miként a jutalom arányos a jótett érdemével, úgy a büntetés is arányos a bűn rosszaságával. A bocsánatos bűnökért ideig tartó, a halálos bűnökért örökké tartó büntetés, azaz kárhozat jár. Ha az ember bocsánatot nyer a bűneire, visszakapja az elvesztett kegyelmi életet, s újra kedvessé válik Isten szemében. Ez Isten irgalmának ajándéka. Isten azonban igazságos is, és igazságossága megköveteli, hogy az elkövetett bűnök büntetést kapjanak. Ezért marad vissza a bűnbocsánat, mind a halálos, mind a bocsánatos bűnök megbocsátása után bizonyos mennyiségű, azaz bizonyos ideig tartó büntetés, melyet az ember vagy leró, vagy elengedését külön ajándékként megkapja. Ez az ajándék a BÚCSÚ.

Miért nevezzük BÚCSÚNAK?

Ennek az ajándéknak a latin neve, "indulgentia'', ami azt jelenti, hogy, "elengedés''. A latin teológiai gondolkodás Isten vagy a pápa oldaláról nézi az ajándékot, és az elengedés gesztusát emeli ki. A magyar nyelv és gondolkodás inkább az ajándékot nyerő lélek oldaláról nézi a kérdést, és innen úgy látszik, hogy az ember búcsút vehet a különben reá váró büntetésektől, azaz megszabadul tőlük. E búcsúvétel alapján adták a nevet az elengedés ajándékának.
Mit jelent, hogy RÉSZBEN VAGY TELJESEN engedi el Isten nevében az Egyház az ideig tartó büntetéseket?

Az Egyháznak Krisztustól kapott oldó és kötő hatalma lehetőséget ad arra, hogy minden hátralevő büntetést elengedjen -- ebben az esetben beszélünk teljes búcsúról. De hatalma van ahhoz is, hogy csak a büntetések egy részét engedje el -- ekkor beszélünk részleges búcsúról.

Miért csak az IDEIG TARTÓ BÜNTETÉSEKET engedi el így Isten?

Azért, mert megtért gyermekeit részesíti Krisztus és a szentek érdemeiben. Az örök kárhozatot csak a megtéréssel lehet elkerülni; ezt pedig az ember helyett senki meg nem teheti. Örök büntetését tehát senki más nem tudja helyette kikerülni.
Miért fontos annak hangsúlyozása, hogy A MÁR MEGBOCSÁTOTT BŰNÖKÉRT JÁRÓ IDEIG TARTÓ BÜNTETÉSEK elengedése a búcsú?

Mert a búcsú kegyelmi ajándék, mely feltételezi, hogy a bűnbánat és a bűnbocsánat révén az ember a kegyelem állapotában van, és méltó ennek az ajándéknak a fogadására. Ellentmondást jelentene a kegyelem rendjében, ha bűnös külön kegyelmi ajándékot kérhetne és kapna.

Mit jelent az, hogy a búcsú ISTEN SZÍNE ELŐTTI elengedése az ideig tartó büntetéseknek?

Azt jelenti, hogy a búcsú nem a földi jogrendbe tartozik, hanem kegyelmi ajándék, amely Isten előtt hatályos, és az örök életre szól. Ebből következik, hogy búcsút csak azok engedélyezhetnek, akik az Egyházban az oldás és a kötés hatalmának birtokában vannak, s amit feloldanak a földön, ,,fel lesz oldva a mennyekben is''.

Ki engedélyezhet búcsút az Egyházban?

Olyan búcsút, amely az összes katolikus hívő számára elnyerhető, csak a pápa engedélyezhet, akár részleges, akár teljes búcsúról van szó.

Egyházmegyéjükben bizonyos alkalmakkor a püspökök is engedélyezhetnek a hívőknek részleges, olykor teljes búcsút is.

Ki nyerhet búcsút?

Búcsút bármelyik katolikus hívő nyerhet, aki lélekben felkészült a búcsú fogadására, és teljesítette a feltételeket, amelyekhez az Egyház a búcsút kötötte.

Csak katolikus hívő nyerhet búcsút?

Igen, mivel a búcsú a Péternek, azaz a Pápának adott oldó és kötő hatalom ajándéka. Ezért aki nincs a hit, a szentségek és az egyházkormányzat közösségében a pápával -azaz nem katolikus -, az nem kaphatja meg a pápa közvetítésével a búcsú ajándékát sem.

Tehát a nem katolikusok nem nyerhetik el ideig tartó büntetéseik elengedését?

A búcsú módján nem. De jótetteikkel ők is szerezhetnek érdemeket, amelyek beszámítanak a büntetések törlesztéseként.

Mit jelent a búcsúra való LELKI FELKÉSZÜLTSÉG?

A lélek bizonyos cselekedeteit és állapotát, mely más a részleges és más a teljes búcsú esetében.

Milyen felkészültséget kíván a részleges búcsú?

A részleges búcsú elnyeréséhez a katolikus hívőnek:

a) Kegyelem állapotában kell lennie -- azaz nem lehet halálos bűnben. (tehát valamikor korábban részesült a bűnbánat szentségében)

b) Akarnia kell a részleges búcsú elnyerését. De ehhez elegendő az általános jó szándék, hogy mindig el akarja nyerni a lehetséges részleges búcsúkat.

És milyen felkészültséget kíván a teljes búcsú?

A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges:

a) A szentségi gyónás, de az időpontja nincs meghatározva -- annak kifejezéséül, hogy az Egyház bűnbocsátó hatalma által akar megbékélni a lélek Istennel.

b) A szentáldozás, lehetőleg a teljes búcsú elnyerésének napján -- a Krisztussal való szentségi közösség megvalósításáért.

c)  A teljes búcsú elnyerésének legalább általános szándéka.

d) Mentesség minden bűnhöz, még a bocsánatos bűnökhöz való ragaszkodástól is.

e) Imádság a Szentatya szándékára. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség)

Mit jelent az, hogy FELTÉTELEKET TELJESÍTENI kell?

Minden búcsú elnyeréséért valamit kell az embernek tennie. Hogy milyen cselekedet milyen búcsúval jár, azt lásd a III. részben.

Ha valaki búcsút nyer, továbbadhatja-e másnak?

Igen, de csak a tisztuló lelkeknek. A szenteknek nem ajándékozható, mert nekik már nincs rá szükségük. A földön élő embereknek pedig búcsú nem adható át.

Miért nem nyerhető földön élő felebarátink részére búcsú?

Azért, mert ki-ki maga viseli tetteinek jó és rossz következményeit. Aki a földön él, annak magának is van módja a búcsú elnyerésére, s ha akarja, neki magának kell kérnie.

S ha éppen azért akarom neki nyerni, mert ő nem akarja?

Akkor a megtéréséért és a hitért kell imádkozni, mert ahogy nem lehet más helyett üdvözülni, úgy helyette a földön adósságait sem törlesztheti más.

És a tisztuló lelkekért miért lehet felajánlani a búcsút?

Azért, mert ők már nem tudnak segíteni magukon, de a kegyelem állapotában vannak, és a búcsú által megnyilvánul irántuk is az Egyház anyai szeretete.

A pápa őket is feloldhatja büntetésük alól?

Úgy, mint a földön élőket nem, mert a halállal kiléptek a pápa szorosan vett joghatósága alól. A felajánlott búcsúknak azonban közbenjáró értéke van Isten színe előtt.

És hogyan mérjük most a részleges búcsú értékét?

VI. Pál pápa rendelkezése szerint a részleges búcsú mértéke a jótett érdeme, amely a búcsú feltétele, amit már nem napokban számolunk. Mintha a Szentatya így szólna: ,,Édes fiam! Ha részleges búcsút akarsz nyerni, tedd meg ezt és ezt. Én pedig a Krisztustól kapott hatalmamnál fogva megkettőzöm jótetted értékét Isten színe előtt. S ha a jó cselekedettel te kiérdemelted egy évig tartó büntetés elengedését, most a búcsú révén kétévi büntetéstől búcsúzhatsz el.''

Mire jó ez az értékelés-változás?

Arra, hogy felfigyeljünk jótetteink értékére. Mert nyilvánvaló, hogy a nagyobb hittel és szeretettel végzett jó cselekedet kedvesebb Isten előtt. Ez ösztökél arra, hogy nagyobb odaadással tegyük a jót, főleg a búcsúval járó jótetteket.

Hogyan lehet ma részleges búcsút nyerni?

A Búcsúk Kézikönyve szerint a részleges búcsúnak van három általános nyerési lehetősége:

I. HA VALAKI HITTEL ÉS LELKIISMERETESEN VÉGZI ÁLLAPOTBELI KÖTELESSÉGEIT, ÉS VISELI ÉLETÉNEK TERHEIT, ÉS LEGALÁBB EGY FOHÁSZ EREJÉIG ISTENNEK AJÁNLJA A DOLGAIT, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.

Azaz, ha állapotbeli kötelességeinket -- ki-ki a maga dolgát, amit tennie kell -- nem haraggal és kelletlenül, hanem jó szívvel és Isten iránti engedelmességgel tesszük, és legalább egy fohásszal Istenhez emeljük a lelkünket napközben, a Szentatya megkettőzi cselekedeteink értékét, feltéve természetesen, hogy a részleges búcsú elnyerésére a szükséges lelki felkészültség (lásd a 13. kérdésnél) megvan bennünk.

II. HA VALAKI HITBŐL FAKADÓAN SEGÍT RÁSZORULÓ FELEBARÁTJÁN, AKÁR ANYAGI JAVAIVAL, AKÁR SZEMÉLYES SZOLGÁLATAIVAL, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.

Azaz, ha valaki hittel gyakorolja az irgalmasság lelki vagy testi cselekedeteit felebarátaival szemben: nemcsak azoknak segít, akiktől a kétszeresét várhatja vissza, hanem a nyomorultaknak is, akiknek nincs miből visszaadniuk, a jó cselekedet Isten színe előtt a pápa jóvoltából kétszeres értékű.

III. HA VALAKI ÖNKÉNT ÉS A BŰNBÁNAT SZELLEMÉBEN LEMOND SZÁMÁRA MEGENGEDETT ÉS KEDVES DOLOGRÓL, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.

Ennek megértéséhez meg kell gondolnunk a következőket: Isten törvényei bizonyos dolgokat előírnak, másokat megengednek, ismét másokat tiltanak. E törvényes rendnek ideális esetben a bennünk levő rend így válaszol: szeretem, amit a törvény előír; gyűlölöm, amit tilt; és kedvemet találom abban, amit megenged.
Elhomályosult értelmünk és rosszra hajló akaratunk azonban éppen fordítva reagál: szereti, amit a törvény tilt; gyűlöli, amit a törvény parancsol; és kelletlen abban, amit a törvény megenged.
Ez a búcsúengedély feltételezi a belső rendet, és az olyan lemondások és önmegtagadások értékét kettőzi meg, amelyekkel az ember számára megengedett és kedves dolgokról mond le. Ezért pl. ha valaki utálja a dohányfüstöt, számára nem jár búcsúval, ha nem gyújt rá. Vagy ha csak hiúsági meggondolásokból nem eszem valamit, nem nyerhetek vele búcsút. De ha bűnbánó lélekkel fenyíti magát az ember, az búcsúval jár.

Ezek szerint a mindennapjainknak kétszeres értéke lehet?

Pontosan! És éppen ezzel akar a jóra serkenteni a pápa, hogy ne hagyjuk üresen futni az időt. Olyan ez, mintha valakinek felkínálják, hogy ha akarja, munkája gyümölcsét valutáért átveszik tőle. Oktalan volna az az ember, aki ilyen lehetőség mellett aludni kezdene a műhelyben, ahol milliós értékeket is létrehozhatna.

Ezen kívül is lehet részleges búcsút nyerni?

Igen. A különböző imádságok és áhítatgyakorlatok is járnak részleges búcsúval. Felsorolásukat megtalálod a III. részben.

Ez azt jelenti, minden katolikus hívő mindjárt a mennyországba jut?

Nem azt jelenti, hanem hogy büntetésszerűen nem kell a tisztítótűzben szenvednie. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tökéletességéhez hiányzó természetfeletti szépségért ne kelljen még szenvednie a vágy tüzében, mielőtt beléphetne a mennyek országába.

Rendes körülmények között hogyan lehet teljes búcsút nyerni?

Feltételezve a 13. kérdésben mondottakat, teljes búcsú nyerhető:

a) A szentévben

b) Félórás jámbor szentírásolvasással.

c) Félórás szentségimádással.

d) A keresztút elvégzésével.

e)Templomi vagy családi közösségben legalább öt tized Rózsafüzér elimádkozásával.

f) Bizonyos időpontokban:

Halottak napján és nyolcadában.

Nagypénteken a Kereszt imádásakor.

Urbi et orbi áldás vételekor.

EGYETEMES ÉS MAGÁNKINYILATKOZTATÁS

A katolikus teológiában, eltérően a protestáns teológiától a hangsúly azon van, hogy Isten egyetlen teljes és egyetemes kinyilatkoztatása egyetlen személy, a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő Isten Igéje, a láthatatlan Isten képmása, tehát nem egy szöveg, legyen az bármilyen szent is.

Istennek ezt a kinyilatkoztatását két forrásból ismerhetjük meg, egyrészt a Szentírásból másrészt a Szent Hagyományból, amelynek minden vallását gyakorló hívő a részese, s amelyet az Egyházi Tanítóhivatal felügyel és irányít. A Szent Hagyomány segít abban, hogy a hívőkben kialakuljon az a hitérzék, amivel a Szentírást értő módon tudják olvasni. Mivel Krisztus ismerete a személyes ismereten alapul, ezért az egyetemes, minden teremtménynek szóló kinyilatkoztatás az utolsó Apostol, ill. apostoltanítvány halálával lezárult, és újabb már nem lesz. Maga a kinyilatkoztatás (görögül apokalüptó, latinul reveatio: fátylat föllebbenteni) azt jelenti, hogy valami ami rejtett, mert az ember számára nem kikutatható, láthatóvá válik Isten irgalma folytán. A kinyilatkoztatás mindig az Ő tette. Ez az egyetemes kinyilatkoztatás az egész emberiségnek szól, és az Egyházra bízta az Isten.
A minden embert üdvözíteni akaró Isten azonban nem hagyja magára az Ő népét, ezért időről-időre, korról-korra újra megszólítja a hívőket saját koruk nyelvén, stílusán. Ezeket a szólongatásokat magánkinyilatkoztatásnak nevezzük. Ezek nem kötelezőek a hívők számára, csak annyiban amennyiben azok egybeesnek az egyetemes kinyilatkoztatás tanításával. Ilyen magánkinyilatkoztatások kötődhetnek szentekhez, vagy az Istenszülő Szűz Máriához. Ha valakinek látomása van, vagy úgy gondolja, hogy magánkinyilatkoztatást kapott, az Egyház megvizsgálja, hogy összhangban van-e az Egyház tanításával, az egyetemes kinyilatkoztatással. Ha igen, akkor szabadon lehet rá hivatkozni, hiszen tartalmát az Egyház ugyis tanítja, ha nem, akkor pedig a Tanítóhivatal nem engedélyezi, mert nem jöhet Istentől.

 

 

 

Típus: 
Könyvtár
Tartalom dátuma: 
kedd, 2014, július 15