Historia Domus 2018

HISTORIA DOMUS 2018

Megemlékező szentmise a Magyar Királyi 2. Honvédség Hadsereg katonáiért

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

 

A Magyar Királyi 2. Honvédség Hadsereg katonáiért mutatott be engesztelő-megemlékező szentmisét Bíró László tábori püspök, Magyarország Katonai Ordináriusa a katonalelkészi kar tagjaival 2017. január 12-én délután a Budavári Mátyás-templomban Budapesten.

A szentmise azt a  több napos megemlékezés sorozatot nyitotta meg a doni áttörés 75. évfordulója alkalmából, melyben 2. magyar hadsereg 1942-43. évi Don-kanyarnál megvívott harcairól, hőseiről, áldozatairól tart meg a Honvédelmi Minisztérium.

A szentmisén többek között részt vett Vargha Tamás a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, dr. Boross Péter egykori miniszterelnök, dr. Földváry Gábor és Sulyok János a honvédelmi tárca helyettes államtitkárai, Szabó István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnök koordinációs helyettese, dr. Holló József nyá. altábonagy, kegyeleti  diplomáciáért felelős kormányzati biztos, a tábornoki kar számos tagja, a Magyar Honvédség alakulatainak parancsnokai és képviselői, köztük az MH Ludovika Zászlóalj honvédtisztjelölt hallgatóinak egy csoportja.

 

 

 

Bíró László tábori püspök megemlékezett a magyar katonák Don melletti hősies áldozatvállalásának eseményeiről, a 2. hadseregben szolgálók küzdelmeiről, a hősi halottakról, azokról akik eltűntek a végtelen hómezőkön, a munkaszolgálatosokról, s azokról akik megjárták a hadifogolytáborok gyötrelmeit.

A katonai ordinárius homíliájában megemlítette, hogy számos történelmi esemény évfordulójáról emlékezünk meg ebben az évben, hiszen száz éve ért véget az első világháború, hetven éve fogadták el az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, de az idei esztendő Mátyás-király emlékév is lesz. A püspök rámutatott, évfordulók kapcsán sokszor emlegetünk szép vagy éppen közhelyes gondolatokat, de a konkrétumokról alig esik szó.A mai évforduló kapcsán az a konkrét kérdés fogalmazódhat meg bennünk, hogy mit tehetünk ma Európáért?

Bíró László elmondta, Európa a népességvákuumtól és az identitásvákuumtól szenved, melynek következménye az értékek elvesztése. A tábori püspök családtagjaira visszaemlékezve kifejtette: nagyapja az első, édesapja a második világháborúban harcolt, akik gyakran meséltek történeteket azokról az időkről, amikor a háborúk alatt semmibe kellett venni a másik ember emberségét.

 „Ki az ember?" – tette fel a kérdést Ferenc pápa nyomán Bíró László. – "Az ember személy. A mai médiában már alig esik szó a személyről: szavazatokról, szegénységi küszöbről és kvótákról beszélnek; a beszéd mögül eltűnik az ember, a személy.”

 

 

 

 

A püspök beszédében többször idézte Ferenc pápa 2017. október 28-ai megnyilatkozását, amikor beszédében személyessé tette a kérdést azon az „Európa elgondolása, újragondolása” című konferencián, melyet az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága és a Vatikáni Államtitkárság szervezett. A Szentatya ezen a konferencián Európa jövőjének gondolatával foglalkozott – emlékeztetett Bíró László – ahol, kiemelte a keresztények felelősségét, hiszen a földrészt melyet a keresztény hit évszázadokon át oly gazdagon formált, ma  egyre áthatóbban a kulturális és vallási sokszínűség jellemzi, ahol hitünket nagyon sokan a múlthoz tartózó idegen valóságként fogják fel. Amikor Európa és benne Magyarország jövőjéről gondolkodunk, akkor odafigyelve a pápa szavára, jó ha visszatekintünk a múltba, magunk elé állítjuk Szent Benedek alakját, „aki regulájában egy olyan emberfelfogásra irányítja kortársai figyelmét, és a miénket is, amely gyökeresen eltér a klasszikus görög-római és a barbár inváziókra jellemző erőszakos ember képétől.” idézte a tábori püspök Ferenc pápa szavait. A háború mindig ott kezdődik, amikor az ember, mint személy eltűnik, amikor a győző a legyőzöttet nem veszi emberszámba. A személy a közösség tagja is, a legkisebb közösség pedig a család. Az Egyház számtalanszor felszólította a társadalom képviselőit arra, hogy őrizzék a család intézményét, mert az a társadalom kovásza. A család olyan közösség, ami nem tud létezni párbeszéd nélkül, a párbeszéd csak ott tud létrejönni, ahol egyenlőnek tekintik egymást az emberek – mondta Bíró püspök utalva a pápa beszédére.

 

 

 

Amikor több alkalommal Oroszországban a doni harcok magyar katonáinak kialakított temetőiben jártam, az ottani köznapi emberektől többször is hallottam, hogy 1943-ban a magyar hadsereg visszavonulásakor az orosz falusi emberek hogyan segítették a magyar katonákat élelemmel, szállással - mondta a tábori püspök, majd így folytatta: Az emberek embernek, személynek tekintették a másik embert. Ferenc pápa a tavalyi októberi konferencián erről beszélt, amikor Szent Benedek személyét felidézte: Az ember többé nem egyszerű civis, vagyis nem olyan polgár, aki békés nyugalomban felélendő kiváltságokkal rendelkezik; többé nem miles, vagyis nem a soron következő hatalom harcos szolgája; többé egyáltalán nem servus, vagyis nem egy szabadságot nélkülöző árucikk, akinek egyedül a munka és a fáradozás a sorsa. Mai korunkban is követhető és követendő lenne Szent Benedek gondolata, aki nem törődve a társadalmi helyzettel, vagyonnal, hatalommal, az emberi lény közös természetére utalva úgy látta, hogy nem szerepek, hanem személyek vannak. Ezt hozta a kereszténység, ezt az alapvető értéket, ezt a személyfelfogást, ami az Isten képére teremtett ember jelentése… ebből a gondolatból elindulva épültek meg a bencések monostorok, amelyek Európa emberi, kulturális, vallási és gazdasági megújulásának bölcsőivé tudtak lenni.

Ferenc pápa beszédét követve Bíró László figyelmeztetett a laicizmus veszélyére is: a laicizmus nem látja a vallásban azt az értéket, hogy a személy méltóságát őrzi. Idézte a jelenlegi egyházfő XVI. Benedekkel folytatott párbeszédét: az emeritus pápa arra hívta fel utóda figyelmét, az egyformaság a legveszélyesebb, hiszen a tömegben, egyediségét elveszítve kerül az ember a legtávolabb Istentől; ilyen még nem volt az emberiség történetében, amikor szembe megyünk a Teremtő szándékával.

 

 

 

 

„Európa jövője szempontjából létfontosságú a szolidaritás és a szubszidiaritás is” – mondta Bíró László. A szolidaritás a másikra való odafigyelés, a szubszidiaritás, amikor mindenki megteszi azt, amire képes. Bíró püspök megemlítette, hogy Ferenc pápa októberi beszédében kihangsúlyozta a befogadás fontosságát is: a valódi befogadás esetén az a legfontosabb, hogy saját értékeinket is védelmezzük, miközben befogadunk. A vezetők nagy felelőssége, hogy olyan Európában gondolkodjanak, amely inkluzív közösség. Akkor vagyunk inkluzívek, ha nagyra tudjuk értékelni a különbözőségeket, s ahol a kormányzó hatóságoknak meg kell fontolni azt a kötelességet, hogy a migránskérdést megfontoltsággal kezelje, vagyis figyelnie kell arra, hogy nyitott szívre van szüksége, ugyanakkor meg kell vizsgálnia, hogy tudja-e társadalmi, gazdasági, politikai és számos más szempontból teljesen integrálni az országba érkezőket.

Végezetül a tábori püspök felelevenítette Ferenc pápa beszédének legfontosabb gondolatát: a béke ellensége a közöny. a béke munkásainak kell lennünk, ami  azt jelenti, hogy a béke kultúrájának előmozdítóivá kell lennünk az igazság szeretetében, emberi kapcsolatainkban.

 

 

 

„Legyünk Európa lelke! – mondta beszéde végén Bíró László tábori püspök – A doni áttörés során elesett katonák olyan hősök voltak, akik magukénak érezték a hazát, Európát, és a keresztény értékeket. Az ő példájuk nyomán gondolkodjunk el azon, ki-ki a maga helyén mit tehet ma Európáért?”

 

A szentmise után a megemlékezés a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán koszorúzással zárult, ahol Berta Tibor ezredes, általános helynö mondott imát a Magyar Királyi 2. Honvédség Hadsereg katonáiért.

**********

Hazánk katonai történelemének egyik legszomorúbb eseménye az 1943. évi doni áttörés valamint az azt követő események. Az 1942 nyarától 1943 februárjáig tartó Don melletti harcokban a több mint kétszázezres Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg vett részt.

1942 elején a német hadvezetés követelésekkel lépett fel a magyar és más országok haderejének háborúban való nagyobb arányú részvételét illetően, melynek oka a Barbarossa-tervmeghiúsulása és a szovjet ellentámadások során elszenvedett nagyarányú veszteség volt. A követeléseket először Adolf Hitler fogalmazta meg, majd 1942. január 6-9. közötti budapesti megbeszélésein Ullrich Friedrich Willy Joachim von Ribbentrop (1893-1946) német külügyminiszter először Magyarország teljes katonai haderejét, majd a felét követelte. Január 20-22. között Wilhelm Bodewin Johann Gustav Keitel (1882-1946)vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnoka folytatott tárgyalásokat elsősorban Bárdossy László (1890-1946) miniszterelnökkel és Szombathelyi Ferenc (1887-1946) vezérezredessel, a hadsereg vezérkari főnökével. Hosszas alkudozások után 1942. január 22-én született meg az írásba nem foglalt megállapodás, hogy Magyarország hajlandó - lehetőségeit figyelembe véve - a keleti hadszíntérre csapatokat küldeni. Horthy Miklós kormányzó a hadsereg vezetésével Jány Gusztáv (1883-1947) vezérezredest bízta meg. A 207 ezer fős Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg alakulatainak szervezése 1942 februárjában kezdődött el a minisztertanács 1942. január 26-i határozata értelmében.

A hadsereg-parancsnokság három hadtestből, egy páncélos hadtestből és egy repülődandárból álló haderőt állított össze az alábbiak szerint:

III. szombathelyi hadtest (6. komáromi könnyű hadosztály, 7. soproni könnyűhadosztály, 9. nagykanizsai könnyűhadosztály). Parancsnokai: Domaniczky Ödön (1889-1945) altábornagy; Rakovszky György (1892–1962) vezérőrnagy; Stomm Marcel (1890–1968) vezérőrnagy.

IV. pécsi hadtest (10. kaposvári könnyűhadosztály, 36. kaposvári könnyűhadosztály, 12. szekszárdi könnyűhadosztály, 13. kecskeméti könnyűhadosztály). Parancsnokai: Csatay Lajos (1886– 1944)  altábornagy; Heszlényi József (1890–1945) altábornagy.

VII. miskolci hadtest (19. miskolci könnyűhadosztály, 20. egri könnyűhadosztály, 23. kassai könnyűhadosztály). Parancsnokai: Gyimessy Ernő (1888-1957) altábornagy; Legeza János (1889-1953) vezérőrnagy.

1. magyar páncéloshadosztály (1. gépkocsizó lövészdandár, 30. harckocsiezred). Parancsnoka: Dálnoki Veress Lajos (1889–1976) altábornagy.

1. repülőcsoport (1. Távolfelderítő-osztály, 1. Vadászrepülő-osztály, 4. Bombázóosztály). Parancsnoka András Sándor (1899-1985) vezérkari alezredes.

A hadsereg felszereltsége és fegyverzete tekintetében arra törekedtek, hogy a legjobbat kell adni, de ez a szűkös anyagi lehetőségek miatt elmaradt a korabeli modern gépesített hadviselés színvonalától. A hadsereg csekély motorizált szállítókapacitással rendelkezett, annak ellenére, hogy a teljes honvédségi gépkocsipark mintegy felét megkapták. A haderő élelmezését a német központi parancsnokság látta el, cserébe a magyar kormány Németországnak szállított élelmiszert. A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg alakulatainak összeszoktatására és kiképzésére 6 hetet szántak, a keleti hadszíntérre történő kiszállításra 1942 áprilisa és júliusa között került sor.A magyar csapatok 1942 nyarától számos ütközetben és hídfőcsatában vettek részt, majd meglehetősen legyengült állapotban és létszámban megfogyatkozva ősztől védelemre rendezkedtek be a Don folyó mintegy 200 kilométeres szakaszán. A szovjet Vörös Hadsereg egységei 1943. január 12-én az urivi hídfőtől kiindulva egy újabb támadás során áttörték a védelmi vonalat, majd néhány nap múlva több részre szakították a magyar hadsereget, amelynek számos alakulata megsemmisült, hadifogságba esett illetve nyugat felé több szovjet támadás között visszavonult A magyar hadsereget január 24-én Adolf Hitler engedélye alapján a német parancsnokság kivonta az arcvonalból egy front mögötti körzetbe, hogy újjászervezzék. A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáit április 24-30. között szállították haza.

A veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok, a jelenlegi kutatások szerint 42 ezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el, ennek kapcsán 28 ezer Magyarországra visszaszállított sebesült volt, a Vörös Hadsereg 26 ezer magyar hadifoglyot ejtett.

Oroszországban a doni melletti harcokban elesett katonáink két temetőben nyugszanak: az urivi áttörés térségének, Boldirevka települése melletti I. Magyar Központi Katonai Temetőben 8375, a rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőben 19 110 magyar honvéd földi maradványait temették el.

*****

Típus: 
Historia Domus
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2018, január 15