Hitetlenség

Hitetlenség

Latinul infidelitas

A hittel ellentétes vícium. Szoros értelemben az Istenbe vetett hit teljes hiánya, tág értelemben egy vagy  néhány hittétel (dogma) ismeretének hiánya.

Negatív hitetlenségről beszélünk, ha valaki nem ismerte meg a hitet, pozitívról, ha a megismert hitet utasítja el. A keresztség utáni teljes, pozitív hitetlenség a hittagadás, aposztázia. A részleges pozitív  hitetlenség az eretnekség és a skizma.

A negatív hitetlenség önmagában nem bűn, csak annyiban, amennyiben valaki felelős érte, de lehet idegen bűn vagy botrány is. A pozitív hitetlenség a legnagyobb bűnök egyike, mert a megigazulás és az igaz élet alapföltételét zárja ki. Forrása lehet a gőg, a szabadság helytelen fogalma, szenvedélyek. Megjelenési formái az agnoszticizmus, ateizmus, deizmus, materializmus.

A hitetlenség víciumától és bűneitől jól meg kell különböztetni a hitetlenség érzését. Ilyenkor valójában nem hitetlenségről van szó (jóllehet a személy így éli meg hitellenes, azaz a már megismert igazságot támadó, rossz gondolatait), hanem kísértésről. Amíg az akarat nem utasítja el Istent, e kísértésben valójában a hit bizonyosságának időleges eltűnéséről van szó. Ez az egyik legnehezebb próbatétel, amit Isten a lélek tisztulása, szeretetének „ingyenessége” miatt enged meg. Nagy szentek is hosszú ideig átélték.

A keresztény embernek ezért naponta imádkoznia kell a hit ajándékáért: „Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!” (Evangélium Márk szerint 9,24), vagy amint a tanítványok kérték Jézust: „Növeld bennünk a hitet”.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
péntek, 2015, április 17