Ima- és olvasókönyv - 15. rész - A családért és a közösségért

IMA- ÉS OLVASÓKÖNYV A MAGYAR HONVÉDSÉG SZÁMÁRA

15. rész

Szerkesztette és a tanítórészeket írta: dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész

Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség, Budapest, 2009

Nihil obstat. Berta Tibor ezredes, általános helynök Imprimatur. Nr. E-5/1/2010. Bíró László püspök, katonai ordinárius

 

A CSALÁDÉRT ÉS A KÖZÖSSÉGÉRT

„…hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)

 

Szülők imája gyermekeikért

Szent Atyánk, Örökkévaló Istenünk, Akitől minden békesség és jó származik! Könyörgök Hozzád a gyermekekért, akiket a Te jóságod ajándékozott nékem. Halhatatlan lelket ajándékozva, Te adtál nékik életet, és a Szent Keresztségben újjáalkottad őket, hogy a Te akaratod szerint éljenek és Isten Országának örököseivé

váljanak. Őrizd meg őket a Te jóságodban életük végéig, szenteld meg őket a Te igazságoddal és a Te neved szenteltessék meg bennük. Segíts nékem a Te kegyelmeddel, hogy a Te neved dicsőségére és felebarátaik hasznára neveljem őket. Add meg nékem az ehhez szükséges eszközöket: mind türelmet mind pedig erőt. Uram, világosítsd meg őket a Te bölcsességed fényével, hogy teljes lelkükkel és teljes elméjükkel szeressenek Téged. Ültess szívükbe félelmet és irtózatot minden törvénytelenség iránt, hogy feddhetetlenül járják útjaikat. Ékesítsd fel lelküket tisztasággal, munkaszeretettel, hosszantűréssel, elégedettséggel és minden tisztességgel. Őrizd ajkukat igazságban, hogy minden rágalom, hazugság és hízelgés utálatos legyen előttük. Hintsd meg őket a Te kegyelmed harmatával, hogy gazdagodjanak erényekben és szentségben, és növekedjenek a Te jóakaratodban és az istenfélő emberek szeretetében. Add, hogy mindig velük legyenek őrangyalaik, hogy megőrizzék ifjúságukat a hiábavaló gondolatoktól, e világ csábító kísértéseitől és minden gonosz csapdától.

Ha valaha is vétkeznek Ellened, ne fordítsd el a Te orcádat tőlük, hanem légy hozzájuk könyörületes: ébressz szívükben töredelmet, és könyörületességed sokasága szerint töröld el vétkezéseiket; ne vond meg tőlük földi javaidat, hanem adj meg nekik minden szükséges dolgot a maga idejében, a boldog örökkévalóság elnyeréséhez is. Őrizd meg őket minden betegségtől, haragtól, veszedelemtől, bajtól és bánattól, és életük minden napján takard be őket a Te irgalmaddal.

Jóságos Istenem, könyörgök még Hozzád, adj vigasságot és örömet gyermekeimben, méltass arra, hogy velük együtt állhassak Eléd a Te Utolsó Ítéleted napján, és szégyenkezés nélkül és bizodalommal mondhassam: itt vagyok, Uram, én és a gyermekeim, akiket nékem adtál, hogy velük együtt dicsőítve a Te kimondhatatlan jóságodat és örök szeretetedet, magasztaljam a Te szentséges Nevedet, az Atyáét és Fiúét és Szent Lélekét mindörökké. Ámen.

 

A családért

Áldd meg Atyánk családunkat (nevek felsorolása), hogy örömünket és boldogságunkat szeretetedben és az Irántad való szeretetben találjuk. Istenem óvj meg minket a Gonosztól, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

 

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

 

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

– itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem, köszönöm az édesanyámat.

 

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

 

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

 

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

 

Kosztolányi Dezső: Fényes koszorú

Megsértették az én édesanyámat,

azt mondják róla, hogy már öregasszony,

ráncos a homloka, napja mulóban,

s ily korba bizony látása homályos.

 

Ó jaj, be megértik a bölcsek a végzet

otromba parancsát, ó jaj, beh tudósok.

De én, a tudatlan nem érthetem ezt meg.

Hát ismeritek ti, hogy szólni merészel

izgága szátok a hű szeretetről?

Láttátok-e arcát és kék szeme tündérfényét

a sötétbe, ha rémeket űzve

hozzám suhogott a gyermekszoba mélyén,

s ágyamra hajolva körülötte csönd lett,

fény lett körülötte? Láttátok-e aztán,

hogy tűnt tova lassan, visszatekintve,

az éjt aranyozva, rám hagyva a békét?

Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen,

és nem fiatal nekem ő, nem is agg ő, –

csak édesanyám, akit angyali szó hív

Szépen-csevegőnek, Euláliának.

 

Nem hagylak el én, lásd, nem hagylak el, áldott

s mint egykor a gyermek, kis lovagod már

öklét mutogatta, ha bántani mertek,

úgy zördülök én most a vadkani-aljas

életre, mi megtép disznó-agyarával

a porba alázva téged, te magasztos.

Nem hagylak el sohasem te legelső

asszony a földön, a gyermeked itt van,

hogy védjen örökre és az időn túl

fölrakja fejedre fényes koszorúdat.

 

Ima a gyermekekért

Uram, áldd meg gyermekeimet, adj nekik testi, lelki, szellemi egészséget, s tedd őket boldoggá, hiszen Te vagy a mi Atyánk! Ámen.

 

Szergej Jeszenyin: Levél anyámhoz

Élsz-e, kedves, jó öreg szülém még?

Én is élek és köszöntelek!

A bukó nap esthajnali fényét

árassza el kis kunyhód felett!

 

Hallom, sokat búslakodol értem;

titkolva, hogy szíved nyugtalan,

régimódi, ócska ködmönkédben

ki-kijársz az útra untalan,

 

és a kéklő esti derengésben

gyakran rémlik föl neked a kép,

mintha kocsmai verekedésben

finn kés járná át fiad szívét.

 

Semmi bajom, nyugodj meg, te drága,

hessegesd el lidércálmodat.

Nem hal úgy meg, hogy viszont ne látna,

nem oly részeges a te fiad.

 

Rád a régi szeretettel gondol…

Él bennem és éltet a remény,

hogy zaklató, bomlott bánatomból

kis lakunkba visszatérek én.

 

Hazamegyek majd szüleimékhez,

mire vézna kertünkben a lomb

újra zöld. Csak aztán föl ne ébressz,

mint nyolc éve, kora hajnalon.

 

Föl ne keltsd, mi szunnyad már örökre,

meg ne bolygasd kihúnyt álmaim.

Elfáradtam, testem-lelkem összetörte

a koránjött sok csapás, a kín.

 

S ne taníts már imádkozni engem.

Nem kell! Nem visz út a múltba már.

Te vagy vigaszom, segítőm, életemben

te vagy az egyetlen fénysugár.

 

Édesanyám, ne szomorkodj értem,

ne legyen a szíved nyugtalan.

Régimódi, ócska ködmönkédben

ne járj ki az útra untalan.

(Urbán Eszter fordítása)

 

Imádság szülőkért, testvérekért

Mennyei Atyám, köszönöm Neked, hogy szüleimen keresztül számtalan jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben, vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a jóban és őrizd meg őket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban. Ámen.

 

Szülő önmagáért

Segíts, Uram, hogy hűséges lehessek Hozzád; házastársi, szülői hivatásomhoz, feladataimhoz! Küldd el Szentlelkedet, hogy fölismerjem, mit, és hogyan kell, tennem és erőt is Te adj hozzá. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

Házastársak imája

Uram! Segíts nekünk, hogy mindig emlékezzünk arra a napra, amikor megismerkedtünk, és megszerettük egymást. Segíts mindig meglátni a jót a társamban. Segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat. Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket. Tudjunk bocsánatot kérni egymástól. Uram! kezedbe adjuk házasságunkat! Ámen.

 

Szerelmesek imája

Óvd Urunk szerelmünket a túlzásoktól, az elhamarkodottságtól, a türelmetlenségtől,az önzéstől! Meg ne feledkezzünk a legszebb pillanatok között sem hatalmas felelősségünkről! Óvj meg bennünket attól, hogy kiüresedjünk, hogy tönkremenjen a szeretetünk! Adj elénk lépésről lépésre teendőket, mások felé fordító küldetést, élményeket, amelyekbe kölcsönösen kapcsolódhatunk. Add, hogy amíg egymás szemébe pillantunk, tudjunk közösen egy irányba nézni: elôre, Feléd, közös jövőnk, házasságunk, családunk jövője felé. Add, hogy egymást akarjuk boldoggá tenni, még jobban megismerni, a nehézségeket együtt átélni, egymást segíteni. Amiben a másik gyenge, abban erősnek maradni! Áld meg Urunk szerelmünket, szeretetünket, odaadásunkat! Ámen.

 

Ima a családért Szent Józsefhez

Szent József légy házunk ura, családunk pátrónusa. Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket. Az ég felé mutass utat, gyámolítsd az ellankadtat. Küzdelmünkben légy segélyünk, erényekben példaképünk. Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit. Zárd ki mindazt, ami káros, ami üdvünkre hátrányos. Engedd be az isten-áldást, minden jóban gyarapodást. Ajánlj minket Jézusodnak és szeplőtelen Szűz Arádnak, hogy családunk kisded háza Názáretnek legyen mása. Ámen.

 

Ima Szent József oltalmáért

Jóságos Szent József!

Oltalmazd családunkat / közösségünket: segíts, hogy Istennek mindenkor tetszésére legyünk.

Te mindent kérhetsz számunkra, hiszen Jézusnak nevelőatyja vagy.

Esdj ki mindnyájunknak igazi istenfélelmet, élő hitet, hűséget, világos és tiszta lelkiismeretet, természetes alázatosságot, nagy szeretetet Isten és minden felebarátunk iránt.

Könyörögj érettünk, hogy egyre tökéletesebben éljünk, a bizalom útján haladjunk és soha el ne lanyhuljunk.

Járj közben értünk, hogy Isten minket is szentekké tehessen!

Védelmezz bennünket, hordozd testi-lelki ügyeinket, ajánlj mindnyájunkat Jézus és Mária Szívének. Ámen.

 

Szent József Jézus nevelőapja és gondviselője az Egyházban a családok védőszentje, aki példája és közbenjárása által a családok pártfogója. (a szerk.)

 

Szülőkért

Istenünk, Te általad kapunk mindent, s Te tanítasz minket a jóra. Áldd meg apánkat s anyánkat, aki által megtanultuk mi a jó és a rossz, a szép és a rút, s akik által megtanultuk tisztelni és szeretni a Hazánkat, az anyanyelvet. Te légy erősségünk, amikor gondjainkban Hozzád menekszünk, s tekints ránk irgalmasan, hiszen minden népnek Te vagy az Atyja. Ámen.

 

Szüleimért

Jó Isten, te adtál nékem

Szerető szülőket,

Jóságukért oltalmazzad

S áldd meg, kérlek, őket.

Add, hogy mindig úgy szeressem,

Mint Te Szűz Anyádat,

Add, hogy sose érje őket

Miattam a bánat. Ámen.

Jézusom, földi életedet harminc évig a családban töltötted, s ezzel megszentelted a családi életet. Kérlek, áldd meg édesapát és édesanyát. Adj nekik erőt, jó egészséget és boldogulást az életben. A Te szereteted tegye boldoggá családi életünket. Áldd meg terveinket, kösd össze megértésben szívünket. Segíts engem is, hogy jó gyermekük legyek és soha ne okozzak nekik szomorúságot. Ámen.

 

Szülők imája

Istenem segíts

Te adj erőt, hogy bízni tudjak,

Ha megbántanak, ne zokogjak.

Te add meg, hogy elviseljenek,

Hogy hibáimmal szeressenek.

Te erősítsd meg erőtlenségem,

Hogy hősként vigyem a keresztem.

Te légy árvaságom erős támasza,

Tudom, Te vagy a gyöngék gyámola.

Te őrizd meg gyengülő eszem,

Hogy éltem nagy teher ne legyen.

Ó adj azoknak szeretetet,

Akiknek én adtam életet.

Légy szívükben jóság, irgalom

Öregségemet értő szánalom.

Áldd, őrizd őket, édes Jézusom,

Hogy találkozzunk Nálad egykoron.

Vezess, erősíts, oltalmazz,

A végső órámon irgalmazz.

 

Nagyszüleimért

Kérlek Jézusom, áldd meg nagyszüleimet. Adj nekik jó egészséget, de erőt is, hogy Istenben bízva fogadják a betegséget és a test gyöngeségeit. Segíts minket családtagokat, hogy megértéssel és szeretettel tudjuk őket körülvenni. Ámen.

 

Testvéreimért

Istenem, áldd meg testvéreimet (testvéremet); add, hogy szeretetben éljünk együtt, soha ne veszekedjünk, ne irigykedjünk egymásra. Engedd, hogy mindig vidámak és hálásak legyünk, és sok örömet szerezzünk szüleinknek. Ámen.

 

Tanítóimért, nevelőimért

Köszönöm Istenem, hogy olyan tanítókat adtál mellém, akik tudásukat önzetlenül átadják nekem. Áldd meg, és jutalmazd meg őket sok fáradságukért. Segíts abban, hogy minden jót és értékeset megtanuljak tőlük, és ezzel Neked is, nekik is örömet szerezzek. Ámen.

 

Barátaimért

Jézusom, Neked is voltak barátaid. Köszönöm, hogy én is találtam barátokat. Te adtad őket nekem gondviselő szeretetedben. Engedd, hogy önzetlen szeretettel, kitartó barátsággal közösen törekedjünk a jóra! De mindenkinél jobban szeretlek Téged Jézusom. Te vagy az én legnagyobb és legjobb Barátom. Ámen.

 

Isten atyai szeretettel kíséri életedet, veled van. Mondd el Istennek saját szavaiddal mindazt, ami történt veled és körülötted, aminek örültél, ami miatt bánkódtál, s azt is, amit senki másnak nem tudsz elmondani. Jó azt tudnod, hogy van Valaki, aki szeret, akinek te nagyon fontos vagy, aki veled örül, aki megért, s ha szomorú vagy, megvigasztal. (a szerk.)

 

Egyházamért

Úr Jézus! Mielőtt visszatértél az égbe, rábíztad Egyházadat Péterre. Az Ő utóda a pápa. Áldd meg a pápát, püspököket, papokat, egyházközségünk papjait és híveit. Adj mindnyájunknak erős hitet, kitartó reményt, és a Te szeretetedet. Amen.

Istenem, te adsz örömet és vidámságot a tiszta szívű, jóakaratú embereknek. Engedd, hogy minden adományodnak örülni tudjak és észrevegyem sok jóságodat… Segíts, hogy ne veszítsem el a kedvemet, ha sikertelenség, vagy megbántás ér. Add, Jézusom, hogy jó akarattal legyek mindenki iránt és észrevegyem, ha valaki segítségre szorul. Amen.

Jézus, az örök hazában így szól majd az üdvözültekhez: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadt tok. Beteg voltam, és meglátogattatok engem… Bizony mondom nektek, hogy amit legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. (Mt 25, 34-40)

 

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,

ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,

ki adtál életet, adj neki most álmot,

és mivel ígértél, szavadat kell állnod,

mert ő mindig hitt és sose kételkedett,

szájára suttogva vette a nevedet.

Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,

s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,

hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:

helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,

próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!

Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,

amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,

csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,

mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,

magadat operálod e föld alatti ambulancián.

Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod

a semmiből a semmibe a létező világot,

anyát és gyereket, az élőt s a holtat,

s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,

csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,

nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;

én sem káromollak, hallgasd meg imámat:

Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

 

Ratkó József: Zsoltár

Az anyák halhatatlanok.

Csak testet, arcot, alakot

váltanak; egyetlen halott

sincs közülük; fiatalok,

mint az idő.

Újra születnek

minden gyerekkel; megöletnek

minden halottal - harmadnapra

föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,

szerelmükért örökös hűség,

s adassék könny is, hogy kibírják

a világ összegyűjtött kínját.

 

Könyörgő imák

„…Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok,

zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” (Mt 7,7)

 

Ároni áldás (Szám 6,24-26)

Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked! Így hívják le nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket. Mondja az Úr.

 

Szent-Györgyi Albert: Mentsd meg gyermekeinket!

Uram, mentsd meg gyermekeinket.

Mentsd meg értelmüket,

hogy romlottságunk ne rontsa meg őket.

Mentsd meg életüket, hogy fegyverek, melyeket mások ellen

kovácsolunk,

ne őket pusztíthassák,

hogy jobbak lehessenek szüleiknél,

hogy építhessék önnön világukat,

a szépség, tisztesség, összhang,

jóakarat

és méltányosság világát.

Melyet a béke és a szeretet kormányoz

Mindörökké.

 

Stephen Vincent Benet: Az ENSZ imája

Földünk csak egy kicsiny csillagzat a nagy világmindenségben. A mi feladatunk, hogy olyan bolygóvá alakítsuk, amelynek a teremtményeit nem sújtják háborúk, nem kínozza éhség és félelem, nem szakítják szét értelmetlen válaszfalak faj, bőrszín vagy világnézet szerint. Adj nekünk bátorságot és előrelátást, hogy már ma megkezdjük ezt a munkát, hogy gyermekeink és unokáink egykor büszkén viselhessék az ember nevet!

 

Dsida Jenő: Könyörgés csodáért

Az ökör ismeri az ő gazdáját,

a szamár is tudja jászla urát,

csak te, Izrael,

nem ismered föl a te Uradat.

 

Pedig hajnalodik kelet felől.

A mérhetetlen fény és árnyék

itt áll jobbom felől

s vezeti vérembe mártott tollamat.

 

A siralmak völgyében nyüzsgő tömeg.

A vakok látni akarnak,

a süketek hallani

s a poklosok szája gyógyulásért vonaglik.

 

Arcom patakzó könnyét

a felkelő nap üstöke letörli

s az elnémult sokaság fölött

a lángrahasadt egekbe kiáltok:

 

Adonai, tégy csodát!

 

Søren Kierkegaard gondolataiból

Isten az Égben! Taníts meg minket helyesen imádkozni, hogy szívünk megnyíljék Előtted imádságban és kérésben, és ne rejtsen egyetlen olyan titkos kívánságot sem, melyről tudjuk, hogy számodra nem kedves; de ne legyen benne titkolt félelem sem, amely attól retteg, hogy bármit is megtagadsz tőlünk, ami valóban javunkat szolgálja; hogy a szorgos gondolatatok, a nyugtalan értelem, a félénk szív nyugalmat találjon abban és azáltal, amelyben és ami által ez a nyugalom egyedül megtalálható; hogy mindig boldogan mondjunk Neked köszönetet. Boldogan elismervén, hogy veled szemben soha nincs igazunk. Ámen.

 

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

 

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak –

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

 

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább simogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.

 

Atyánk, erőért könyörgünk Hozzád!

Magunkat szolgálatodra szenteljük: olyan ajándék ez, amely meghaladja a mi erőfeszítéseinket. Nyilatkoztasd ki magadat a jóságban, amely kifejezi Mester voltodat teremtett világunkban. Ments meg bennünket a felszínes kívánságok szolgaságából, hogy személyiségünk igazi és szabad legyen, s ilyen valóságban nyilatkoztasd ki nekünk folytonosan, hogy benned élünk. Add, hogy a világosság, amely megvilágítja sötétségünket, legyen úrrá a sötétségen, s hogy az igazság, amely bennünk van, legyen a tökéletes igazság fölöttünk! Urunk, az áramlatokban, amelyek jóvá vagy rosszá teszik életünket, Veled kell küzdenünk. Add meg nekünk a Te erődet, hogy ne hagyjuk abba, hogy ne fáradjunk bele, míg el, nem nyerjük áldásodat. Segíts bennünket törekvéseinkben, amíg fényed el nem oszlat minden bizonytalanságot. Ámen.

 

Szent Ágoston: Arcod keresem

Uram, Istenem, egyetlen reményem!

hallgass meg engem, nehogy megfáradva ne akarjalak

keresni Téged;

add, hogy mindig égő nyugtalansággal keressem Arcodat!

Te adj erőt keresésedhez,

aki megadtad, hogy megtaláljalak Téged,

és reményt adtál, hogy egyre jobban megtaláljalak.

Előtted van erőm és erőtlenségem:

őrizd meg erőm és gyógyítsd meg gyengeségemet!

Előtted tudásom és tudatlanságom:

ahol ajtót nyitottál, engedj belépnem;

ahol bezártad az ajtót, nyisd meg zörgetésemre!

Emlékezzem rád, ismerjelek meg és szeresselek Téged!

Növeld bennem ezt a hármat, mígnem teljesen

újjáalakítasz engem.

Szabadítsd meg, Istenem, a bőbeszédűségtől,

amely miatt lelkem mélyén szenvedek;

lelkem nyomorúság tekinteted Előtt,

de irgalmasságodba menekül.

Mert gondolkodásom akkor sem csitul el, amikor szám

hallgat.

Számos gondolatom támad:

tudod, emberi gondolatok, mivel hiábavalók…

Add, hogy ne egyezzek bele e gondolatokba.

és ne merüljek beléjük, mint valami álomba.

Amikor eljutunk Hozzád, megszűnnek ezek a szavak,

amelyeket szaporítunk, anélkül,

hogy elérnénk Téged:

akkor majd egyedül Te maradsz minden mindenben:

akkor majd vég nélkül egyetlen szót ismételünk,

együtt dicsőítve Téged,

és Benned egyek leszünk…

(Szabó Ferenc fordítása)

 

Filaret, moszkvai metropolita: Uram, nem tudom, mit kérjek Tőled

Csak Te tudod, hogy mire van szükségem. Te jobban szeretsz engem, mint ahogy én szeretni tudom önmagamat. Atyám! Add meg a Te szolgádnak azt, amit magam kérni sem tudok. Nem merem kérni sem a keresztet, sem a megnyugvást! Csak állok Előtted; és a szívem: nyitott. Te látod, hogy mire van szükségem, azt, amiről én nem is tudok. Nézzd! És tégy velem a Te kegyelmed szerint: sújts le rám és gyógyíts meg, taszíts le és emelj föl engem. Áhítattal és hallgatagon állok a Te szent akaratod és számomra felfoghatatlan döntéseid előtt. Önmagamat hozom Neked áldozatul. Átadom magam Neked. Nincs semmi vágyam, csak az, hogy teljesíthessem a Te akaratodat. Taníts meg engem imádkozni. Te imádkozzál énbennem. Amen.

 

Ludwig van Beethoven imája

Tágítsd ki lelkemet; ó emeld fel a nyomasztó mélységből, ragadd el művészeteddel, hogy félelem nélkül törjön fölfelé tüzes lendülettel! Mert csak Te, egyedül Te tudsz, egyedül Te vagy képes lelkesíteni!

 

Balassi Bálint: Zarándoknak vagy bujdosónak való ének

Pusztában zsidókot vezérlő jó Isten,

Ki előttök menél tüzes oszlopképben,

ígéret földében vezérelvén szépen,

kalauzok voltál minden szerencséken;

 

Te adtál csillagot három szent királnak,

Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak,

Heródes elől futó Szűz Máriának,

Te voltál vezére minden zarándoknak.

 

Könyörgök, nekem is hogy légy már vezérem,

Mert ím bújdosni űz vágy bú és szemérem;

Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem,

Őrizz meg gonosztól, félségedet kérem.

 

Építs fel elmémet az jó bölcsességgel,

Szívemet pediglen hittel, merészséggel,

Bújdosó fejemet törödelmességgel,

S te-adtad lelkemet buzgó könyörgéssel.

 

Jártamban, leöltömben hogy csak reád nézzek,

Búmban, leöltömben reád figyelmezzek

S jó, gonosz szerencsét csendesen viseljek,

Soha semmi helyen el ne felejtselek.

 

Hogy bújdosásom ideje tölte után

Én édes hazámban térjek esmég vígan,

Mindazokat jó egészségben találván,

Azkik szomorkodnak éntőlem búcsúzván.

 

Én édes hazámból való kimentemben,

Szent Mihály előtt való harmad hétben,

Az másfélezerben és nyolcvankilencben

Az ó szerént, szerzém ezt ilyen énekben.

 

Albrecht Dürer: Imádság

Mindenható Úr és Isten, bensőségesen szemléljük azt a nagy szenvedést, amelyet Jézus, egyszülött Fiad viselt el, hogy elégtételt adjon értünk. Ó Uram, adj nekem igaz bűnbánatot, hogy őszintén sajnáljam bűneimet és megjavuljak! Ezt kérem Tőled teljes szívemből! Uram, Te győztél, engedd, hogy részesedjem a győzelmi koszorúban! Ó Istenszülő, a legmagasabb trón mennyei Királynője, minden bűnösök legnagyobb reménysége, kérlek Téged szent Fiadért, Jézusért, aki teremtett Téged, hadd lássam meg megváltó művét! Üdvözlégy Krisztus keresztje! Aki nem hisz Benned, nem talál nyugalmat. Kérlek Téged, légy mellettem mindig, oltalmazz a világtól, a test és az ördög cseleitől, és segíts végső küzdelmemben, amikor a keserű halál érkezik! Amen

 

Szir Szent Efrém fohásza

Életem Ura és Uralkodója,

ne engedd hozzám a jóra való restség,

könnyelműség, pénzvágy

és megszólás szellemét!

Ajándékozd inkább szolgádnak

a józanság, alázatosság,

állhatatosság és szeretet lelkét!

Igen, Uram és Királyom,

add, hogy megismerjem bűneimet

és meg ne ítéljem felebarátomat,

mert Te áldott vagy mindörökké, Ámen.

 

Savoyai Jenő herceg: Mindennapi imádság

Tebenned hiszek, Istenem! Te erősítsd hitemet! Szeretlek téged. Te gyújtsd lángra mindjobban szeretetemet! Bánom bűneimet, de te erősítsd bűnbánatomat! Neked ajánlom gondolataimat, szavaimat, cselekedeteimet, keresztemet, munkámat, szenvedésemet. Azt kívánom, hogy mindig a szívemben légy, hogy munkámat a Te nevedben végezhessem, és minden balsorsot türelemmel viseljek. Nem akarok semmit, csak amit Te akarsz, Istenem, s azért akarom, mert az a Te szent akaratod! Hadd részesüljek kegyelmedben, hogy figyelmes legyek imádságomban, mértékletes az életemben, éber és óvatos mindabban, amit teszek s amit nem teszek, s rendíthetetlenül megmaradjak a helyes magatartásban! Add meg nekem, Istenem, hogy igaz legyek mindazokhoz, akik titkukat rám bízzák, hogy szerény és jótékony legyek minden emberrel szemben, hogy szóban és tettben példát adjak nekik! Kormányozd szívemet, hogy megcsodálja és magasztalja kegyelmedet, gyűlölje a tévedést és a bűnös életet, szeresse a felebarátot, s vesse meg a világot. Állj mellettem, kegyelmes Istenem, hogy vágyaimat testem sanyargatásával, fukarságomat bőkezűséggel, haragomat szeretettel, hidegségemet forró buzgósággal győzzem le! Tégy engem ügyessé, hogy minden ügyben okosan, a veszélyben bátran és rettenthetetlenül, a szerencsétlenségben türelmesen, a szerencsében alázatosan viselkedjek! Kegyelmed világosítsa meg értelmemet, irányítsa akaratomat, szentelje meg testemet, áldja meg lelkemet! Tégy engem serénnyé szenvedélyeim megfékezésében, buzgóvá kegyelmed segítségül hívásában, állhatatossá a szentségre való törekvésben! S végül, Istenem, engedd felismernem, hogy milyen csekély a világ, milyen nagy a menny, milyen rövid az idő, és milyen hosszú az örökkévalóság. Add, hogy szüntelenül féljem ítéletedet! Engedd, hogy megmeneküljek az ideiglenes és az örök kínoktól, s elnyerjem tőled, Istenem, az örök életet, Jézus Krisztus, a mi Urunk érdemei által! Ámen.

 

Szent Anzelm: Arcodat keresem, Uram!

Hát most, ember, hagyd el egy kicsit foglalatosságaidat, rejtőzködj el egy kicsikét gondolataid özöne elől. Feledd a terhes gondokat és tedd félre fárasztó szórakozottságodat. Időzz egy kicsit Istennél, és nyugodj meg egy pillanatra benne! Lépj be lelked hajlékába; zárj ki onnan mindent Isten és mindaz kivételével, ami segít az Ő keresésében; bezárva ajtód csak öt keresd. Mondd most, teljes szívem, mondd most Istennek: Arcodat keresem.

Most tehát Te, Uram és Istenem, tanítsd meg szívemet, hol és hogyan keressen Téged, hol és hogyan találjon meg Téged. Uram, ha nem vagy itt, hol keresselek Téged, távollevőt? Ha pedig mindenütt vagy, miért nem látlak téged, jelenlevőt? Az biztos, hogy megközelíthetetlen fényben lakozol. És hol van a megközelíthetetlen fény, vagy hogyan jutok el e megközelíthetetlen fényhez? Vagy ki vezet engem, ki vezet el arra, hogy meglássalak benne Tégedet? Tehát milyen jelek révén, milyen arc mögött keresselek? Sohasem láttalak Téged, Uram, Istenem; nem ismerem Arcodat.

Mit tegyen, Magasságbeli Isten, mit tegyen ez a Te távoli számkivetetted? Mit tegyen szolgád, akit szerelmed szorongat, és messze vettetett Arcod elől? Emészti a vágy; hogy lásson Téged, és távol van tőle Arcod, Szeretne Hozzád járulni, és lakásod hozzáférhetetlen számára. Arra vágyakozik, hogy megtaláljon, és nem tudja, hol vagy. Keresve keresne, de nem ismeri Arcodat.

Uram, Istenem és Uram vagy, és sohasem láttalak Téged. Te teremtettél és újraalkottál, és sohasem ismertelek Téged: Végül azért lettem, hogy lássalak, és sohasem tettem azt, amiért teremtettél. De, Uram, meddig tart még ez? Uram, meddig feledkezel el rólunk? Meddig fordítod el Arcod tôlünk? Mikor tekintesz felénk, hogy meghallgass bennünket? Mikor világosítod meg szemünk, és mutatod meg nekünk Arcodat? Mikor adod vissza Önmagad nekünk?

Tekints ránk, Uram, hallgass meg és világosíts meg bennünket! Mutasd meg Magadat nekünk! Add vissza nekünk Önmagadat; hogy boldoguljunk, mert Nélküled ínség a sorsunk. Könyörülj meg rajtunk, aki küszködve igyekszünk Feléd, akik semmit sem tehetünk Nélküled.

Tanítsd meg engem, hogy keresselek, és mutasd meg Magadat a keresőnek; mivel nem kereshetlek, ha Te nem tanítasz, és megtalálni se tudlak, ha nem mutatod meg Magadat. Keresselek vágyakozva, vágyakozzam Rád keresve, találjalak meg szeretve, és szeresselek, ha megtaláltalak!

(Szabó Ferenc fordítása)

 

Michael Faulhaber: Mennél hangosabbam káromolják azt a Nevet

Mennél hangosabban káromolják azt a Nevet, amelyben egyedül van üdvösségünk, annál hangosabban és annál nagyobb örömmel valljuk: Benned lakozik az Istenség teljessége! Neked szólnak a karácsonyi harangok! Neked ujjonganak a gyermekszívek! Előtted hajoljon meg minden térd, Téged valljon meg minden nyelv!

Te vagy minden kor sarokköve, minden világosságot kereső fényessége, minden éhező eleven kenyere, az örök béke hirdetője. Te vezesd mindazt, ami békétlen Isten békességére! A szeretet kötelékével fűzd össze mindazokat, akik idegenek lettek egymás számárai Engeszteld ki egymással mindazokat, akik ellenségek lettek! Add meg nekünk a békét! Amen.

 

Szalézi Szent Ferenc: Imádság kegyelemért

Kegyelmet, Istenem, kegyelmet! Kegyelemért könyörgök Hozzád és bűneim teljes elengedéséért, egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, aki üdvösségemért meghalt a kereszten. Belé helyezem minden reményemet. Ma megújítom, Istenem, a hűségesküt, amit a keresztségemben fogadtam Neked: tehát most ugyanúgy, mint akkor, ellene mondok az ördögnek, a világnak és a testnek, valamint minden cselekedetüknek, bujaságuknak és gyönyörüknek életem egész hátralévő részére, ó végtelenül jóságos, irgalmas Isteni Igen, ezzel a szándékkal szentelem Neked, ó Istenem, a lelkemet és minden erejét, a szívemet és minden dobbanását, a testemet és annak minden érzékét, és fogadom, hogy egész lényemnek egyetlen részét sem akarom használni isteni Fenséged akarata ellenére. Ha azonban az ellenség cselvetése becsapna, vagy emberi gyöngeségem vinne bűnbe, és ezért elmulasztanám a kegyelmeddel való hűséges együttműködést és a szándékomnak megfelelő cselekvést, úgy megfogadom neked, hogy nem késlekedem egy pillanatig sem, hogy a Szentlélek kegyelméből újra fölkeljek elestemből. Ez megváltoztathatatlan elhatározásom, visszavonhatatlan akaratom, minden fenntartás és kivétel nélkül. Örök, mindenható, végtelenül jóságos Isten, Atya, Fiú és Szentlélek, méltóztass elfogadni ezt az egész lényemből álló áldozatot kedves illatként. És mivel megadtad nekem a kegyelmet, hogy ezt az elhatározásomat áldozatul hozzam Neked, végtelen jóságod szerint, adj ahhoz is kegyelmet, hogy mindezt teljesíteni is tudjam. Ó, Isten, Te vagy az én Istenem, szívem Istene, értelmem Istene, lelkem Istenei Imádlak Téged, szeretlek Téged, imádni és szeretni akarlak örökkön örökké. Éljen Jézus! Ámen.

 

Kempis Tamás: Uram, íme itt állok Előtted (Krisztus követése IV,16. )

Uram, íme itt állok Előtted szegényen és ruhátlanul, kegyelemért könyörögve és irgalomért esedezve. Táplálj engem, éhező koldusodat, gyullaszd föl jéghideg szívemet végtelen szerelmed tüzével, világosítsd meg vakságomat jelenléted ragyogófényével. Változtass keserűséggé részemre minden földi dolgot, adj béketűrést minden nehézségben és viszontagságban, utáltass és felejtess el velem minden hitvány és teremtett dolgot. Emeld föl szívemet Hozzád a mennyekbe, és ne hagyj bujdosni e földön. Egyedül Te légy ezentúl az én gyönyörűségem örökké; mert egyedül Te vagy az én ételem és italom, szeretetem és örömöm, édességem és minden javam. Ó, vajha jelenléteddel egészen lángra gyullasztanál, elégetnél, és Magadba átváltoztatnál, hogy Veled egy szívvé, egy lélekké váljak a belső egyesülés malasztja és az égő szeretet olvasztóereje által. Bánj velem irgalmasságod szerint, amint gyakorta csodálatosan bántál szentjeiddel. Csoda volna-e, ha Általad egészen áttüzesedném és magamban megsemmisülnék; mivel Te tűz vagy, mely mindig lángol és soha ki nem alszik, szeretet vagy, mely a szíveket megtisztítja és az elmét felvilágosítja.

 

Francis Jammes: Imádság szép halálért

Uram, add, hogy halálom szép és tiszta legyen,

nagy béke járja át azt a napot, melyen

írói s más kétségek s a lét iróniája

megfáradt homlokom elhagyják tán valahára.

Nem úgy kívánom a halált, mint aki játszik

vele csupán, hanem nagyon-nagyon igazán,

úgy, ahogy egy babát a kisleány.

Te tudod, Istenem, hogy valami hiányzik

abból, amit az ember boldogságnak nevez,

és hogy nincs is ilyen, s nincs dicsőség egészen

teljes, se szerelem, se virág nincs hibátlan,

s egy csipet fekete mindig van a fehérben…

 

De add, Uram, hogy szép legyen s tiszta a nap,

midőn — így vágyom én, békés költő — az ágyam

körül majd nagyszerű gyermekek raját lássam:

éjszemű fiúkat, égszemű lányokat…

Könnyek nélkül állják körül a fekhelyem,

s a komolyságra, mely betölti arcvonásom,

hassa át őket egy édes-mély sejtelem,

amelyben kegyelemnek tűnik majd a halálom.

 

Fiaim ezt gondolják: mit ér a hír? hiszen

megnyugvást úgysem ád annak, ki tudja, hogy

csak egy költő van, Isten, midőn a hársszagot

a menyasszonyok hűsen édes ajkára lopja.

S ezt gondolják: a szerelem csak gúny lehet,

mely szétválasztja az egyesült lényeket:

lám, apánk szíve is mostig fájt amiatt,

hogy édes üdvöskéje szívétől elszakadt…

 

A lányaim pedig tűnődjenek eképpen:

a síron túl ki vár, nem tudjuk, de apa

úgy haldoklik, ahogy a víz siklik tova

simán egy őszi erdő tündöklő derűjében…

Uram, add, hogy halálom szép és tiszta legyen,

kezem pihenjen a gyermekeim kezében,

mint a derék gazdáé a La Fontaine-mesében,

s így haljak meg, nagy békével a szívemen.

(Rónay György fordítása)

 

Pierre Jean Jouve: Imádság

Mi vagyunk a Föld és Te vagy az Isten

Halld meg zsongó szavunkat s láss meg engem

Szikla vagyunk, turbékolás vagyunk

Ragyogó vizek és pálmák

S ó Téged is értsen meg a gondolkodó lény

S dicsérjen a természet hangján hatalmas Szellem!

Mi por vagyunk és Te vagy a Tekintet

Alvó dolgok vagyunk és Te vagy a Lélek

Anyag vagyunk homályos és riadt

Te vagy a Jóság

Lomhák vagyunk és súlyosak

Te vagy a Teremtő;

Mi ernyedtség vagyunk Te vagy a világosság

Tér és idő fölött a tiszta áram

Te vagy a lényegem s kibontod lényegemből lényemet

Te vagy a föltétlen úr a kéz s az eszme

Elhalmozol örömmel

Mert vért öntesz belém s természetet

Szellemet adsz nekem

Vagyis eggyé teszel magaddal

Megteremtesz elhagysz és nem hagytál el

Akarsz engem javalsz engem szeretsz lángoló szeretettel

S én csodáid célja hatalmad partja jóságod szomjú kelyhe

Ösztönösen a szíved felé tárulok

Hiszek és fölemelkedem

S szerelmesen teljességedbe hullok.

(Rónay György fordítása)

 

Orosz egyházi ének

Enyészendő ember, tekintsd elmúlásod,

időd letelik, közelegvén közeleg halálod.

Őrző angyalom, irgalmazz, segíts!

Szentkönyvét Isten ímé eléveszi,

mind az bűneink Isten számba veszi.

Megyünk messzi pusztába megigazulni,

magunkat sanyargatni, böjttel áldozni.

Imáinkkal a halált el nem űzhetjük,

szeretteinket attól meg nem menthetjük,

arany marhával a halált meg nem kérlelhetjük.

Leszünk setét földben férgek prédája.

Kél keleten a piros nap, nyugszik nyugaton,

hogy lenyugoszik,

testünktôl a lelkünk el is búcsúzik,

száll a lelkünk igazulni, földben lészen testünk múlása,

fejér tölgyfa rönk – léssz immár az ember lakása.

Lelkünk meg amott fizeti meg nehéz vétkeit,

lelkünk meg amott igazítja jóra bűneit.

Földben lakozó férgek lesznek eztán barátaink,

földben nyugovó kövek lesznek immár komáink!

Bűneimtől tisztulni, jó hívek; segítsetek!

Bűneimért Krisztus Úrhoz esedezzetek!

Dicsőség az Atyának, ő Szent Fiának,

az Szent Léleknek

ezen órában és örökkön örökké.Ámen.

(Rab Zsuzsa fordítása)

 

Eusebius püspök imája

Ó Istenem, add, hogy ne legyek egy embernek se ellensége, de legyek barátja annak, ami örök és maradandó!

Hogy soha ne tervezzek rosszat mások ellen, és ha velem esik meg ez, úgy meneküljek meg, hogy ne sértsem meg azt, aki ilyet akart velem tenni!

Hogy csak a jót szeressem, keressem és el is érjem!

Hogy mindenki boldogságát kívánjam és senkiét ne irigyeljem!

Hogy soha ne várjak arra, hogy mások feddjenek meg, ha valami rosszat mondtam vagy tettem, hanem magam feddjem meg magamat, míg meg nem javulok!

Hogy soha ne arassak olyan győzelmet, amely fájdalmat okoz nekem vagy ellenfelemnek!

Hogy újra megbékítem a barátokat, ha haragusznak, hogy erőim szerint segítsek mindenkinek, aki rászorul!

Hogy soha ne tegyem ki egyetlen barátomat sema veszélynek!

Hogy becsüljem önmagamat!

Hogy mindig megszelídítsem azt, ami bennem dühre képes.

Hogy soha ne szóljak arról, hogy valaki rossz vagy rosszattett, hanem keressem a jó embereket és az ő nyomukba járjak.

 

Nazianzi Szent Gergely: Betegen

Krisztus, segíts! Kiáltok és magamra hagysz?

Lankadt a nyelv, mely téged áldott. Tűröd ezt?

Adj gyógyulást! Kérlek, ne dobd szolgádat el!

Hadd álljak újra talpra, üdvösségedet

hirdetni, megtisztítva népemnek szívét!

Erőm tebenned, mindenem vagy, el ne hagyj!

Elhagytalak akár csak egyszer téged én?

(Madarassy Orsolya fordítása)

 

Nazianzi Szent Gergely: Nehéz órán

Fergeteges démon ragadott el a krisztusi útról,

két szemedet, szavadat; hallásodat összezavarta,

árva szívem? Hova kószálsz, távol az isteni fénytől,

balgatagon, vágyakba, sötét gondokba merülve?

Rezzen az árny, s remegőn menekülsz, sápadva felindulsz,

hogyha gonosz szó sért, fortyogsz keserű haragodban?

Ó, ne bolyongj, szívem, összezavart elméd viharában,

ó, ne feledd, örök életedet, testedbe tapadva,

tested tompa homálya borít, csak a bűn fele tárul.

Bátran vesd meg a bajt, a gonoszt szórd szét a szelekbe,

perdüljön csak a kocka, nyomán az idő adománya:

földi dicsőség, gazdagság, s a csalóka szerencse.

Krisztus, téged ölel szívem át, míg láthatom én is

színről színre a Három fényözön Egy ragyogását,

míg csak a test kötelékeiből már megszabadultan

képmásod hazatér hozzád, az egek magasába.

(Madarassy Orsolya fordítása)

 

Szent Basziliosz imája

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük Tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját Magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked zabolázza megféktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton örvendjünk a Te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Tiéd minden szent dicsérete és magasztalása mindörökké. Ámen.

 

John Henry Newman imája

Szükségem van Rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a lelkiismeretnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak Te tudod élessé tenni fülemet, tisztává tenni szememet, megtisztítani és megújítani szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál és hallgassam a szavadat. Ámen.

 

John Henry Newman gondolataiból

Istenem, egyedül Te vagy végtelenül bölcs és mindentudó. Hiszem, hogy Te tudod, mi válik javamra. Hiszem, hogy jobban szeretsz engem, mint én magamat, hogy végtelenül bölcs vagy gondviselésedben és mindenható védelmedben. Köszönöm neked egész szívemből, hogy kiragadtál önmagam őrizetéből és azt parancsoltad nekem, hogy adjam magam a te kezedre. Nem kívánhatok jobbat, mint hogy a te terhed legyek és nem a saját terhem. Uram, kegyelmed által követni akarlak, bárhová mégy is, és nem akarok elédbe vágni utadon. Várni akarok rád, a te vezetésedre, és ha megkaptam azt, egyszerűségben és félelem nélkül akarok cselekedni. Ígéretet teszek, hogy nem leszek türelmetlen, ha valamikor sötétben és kuszáltságban hagysz; akkor sem akarok panaszkodni, sem haragra gerjedni, ha szerencsétlenségbe esem, vagy ha félelem fog el. Ámen.

 

Thomas Merton: Imádság

Tedd lelkemet megigazulttá, ó Istenem, de akaratomat is töltsd meg tűzzel a Te forrásaidból. Ragyogj föl értelmemben, még ha ez talán „sötétség is tapasztalatomnak”. Töltsd be szívemet a Te roppant életeddel. Szemem ne lásson semmi mást a világon; mint a Te dicsőségedet, kezem ne érintsen semmi olyat, ami nem a Te szolgálatodra van. Nyelvem ne ízleljen olyan kenyeret, amely nem dicsőséged magasztalását erősíti bennem. Hallani akarom hangodat, és hallani akarom azt az Általad teremtett harmóniát; amely himnuszokat énekel neked. A juhok gyapja és a gyapot a mezőről adjon elég meleget ahhoz, hogy téged szolgálva élhessek, a többit szegényeidnek akarom adni: Add, hogy minden dolgot egyetlen céllal használjak: egyedül annak örüljek, hogy dicsőíthetlek Téged. Őrizz meg ezért mindenekelőtt a bűntől. Őrizz meg a halálos bűn pusztításától, amely pokollá teszi lelkemet. Őrizz meg azoktól a bűnöktől, amelyek ellenállhatatlan tűzzel rágják az ember testét, míg teljesen föl nem emésztik. De add meg az erőt, hogy csendben és békében várakozzam Rád. Adj alázatot, amely egyedül adhat nyugalmat, és szabadíts meg a gőgtől; a legsúlyosabb tehertől. Vedd birtokba egész szívemet és lelkemet a szeretet egyszerűségével. Foglald el egész létemet a szeretet gondolatával és vágyával: hadd szerethessek, nem azért, mert ez érdemszerző, tökéletes, erényes, szent, hanem egyedül Istenért. Mert egyetlenegy tudja kielégíteni és megjutalmazni a szeretetet: egyedül Isten. Ámen.

(Lukács László fordítása)

 

Søren Kierkegaard: Ima

Te, aki egyszer személyesen jártál-keltél a földön,

nyomot hagyva, amelyet követnünk kell;

Te, aki még most is letekintesz a mennyből minden zarándokra;

Te, aki megerősíted a fáradt utast,

megvigasztalod a levert lelket,

jó útra vezeted az eltévedtet,

enyhíted a harcos szomját;

Te, aki majd visszatérsz az Idők végén,

hogy külön-külön megítélj mindnyájunkat,

és meglássad, hogy ki követett Téged:

Ó, Istenünk és üdvözítőnk!

Példád tisztán ragyogjon a lélek előtt,

hogy szétoszlasd a ködöt.

Adj erőt, hogy egyedül és változatlanul

példádat kövessük,

hogy Hozzád hasonulva és Téged követve

megtaláljuk az utat,

amely biztosan elvezet az ítélethez,

ahol minden embernek meg kell jelennie

és amely – Általad – elvezet az égi boldogságba, Hozzád.

Ámen.

(Szabó Ferenc fordítása)

 

Pázmány Péter: A végig való állhatatosság kegyelméért

Mit használnak, én Istenem és üdvösségem, a jóságos cselekedetek a végig való megmaradásnak ajándéka nélkül? Mihaszna a szerencsés hajózásnak, ha a révparton elmerül a hajó? Vagy mi haszna a szántás-vetésnek és szépen-kelésnek, ha aratás idején elvész a gabona? Semminemű tökéletes élet, semmi jóságos erkölcs nem juthat a boldogságnak nyugalmára a végig való megmaradás nélkül, mert Te, igaz Isten, mindeneket abban az állapotban ítélsz, melyben halála óráján találod, és amely felé dűl a fa, ott marad örökké. Azért ezt a drága ajándékot, melyet csak Te adhatsz egyedül, Irgalmas Úristen, öntsd a te méltatlan szolgád lelkébe: hogy semmi háborúság és kísértet, semmi fáradság és kárvallás, semmi öröm és vigasság, semmi gyönyörűség és szomorúság el ne szakasszon engem a te szerelmedtől és az istenes élettől, a te szerelmes szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak drága szent vére hullásáért. Ámen.

 

August Strindberg: Imádság

Örökkévaló! Nem engedem el kezedet,

a keményet, míg meg nem áldasz!

Áldd meg emberiségedet, Uram!

Mert szenved, szenved az élet ajándékától.

Áldj meg mindenekelőtt engem, aki a legjobban

szenvedek a fájdalomtól,

hogy nem az vagyok, aki lenni szeretnék.

 

Zrínyi Miklós: Imádság (részlet a Szigeti veszedelemből)

Véghetetlen irgalmú szentséges Isten,

Az, ki engem segítesz minden ügyemben,

Te vagy énnékem győzhetetlen fegyverem,

Pajzsom, kűfalom, minden reménségem.

Hajtsd le füleidet az magas kék égből,

És nem csinálj törvént az én érdememből,

Hanem véghetetlen irgalmas szüvedből.

Nem-é én tetűled csináltattam földbül?

Nem nagy bűnnel jöttem-é anyám méhéhül?

De nagy irgalmaddal tisztultam meg ebbül,

S minden világi jómat vettem kezedbül.

Uraságot adtál, kivel én megérem,

S vitéz szűvel áldottál s van böcsületem

Világ előtt; nem érhet az én érdemem

Annyit, mennyi sok jókat tetüled vettem.

 

Mert az én érdemem nálad annyit tészen,

Mennyi vizet kis fecske szájában veszen.

Az megmérhetetlen tengermélység ellen,

Annyi én érdemem te kegyelmed ellen.

 

Mégis én nyomorult háládatlan vagyok,

Újabb bűnre mindennap sok okot adok

Uram, költs fel, kérlek, én mikor szunnyadok,

Moss meg szent lelkeddel, mert rút mocskos vagyok.

 

Atyáink vétkéről meg ne emlékezzél,

Sőt minden bűnökrül, kérlek, feledközzél:

Mert tégedet nem holt, hanem ki inast is él,

Dicsér és nevedről tisztességet beszél.

 

Nem nékünk, nem nékünk, Uram, tisztességet,

De szent nevednek adj örök böcsületet.

Minket azért áldj meg, hogy híjuk nevedet

Mi segítségünkre és bízzunk tebenned.

Uram, te Feleségedet arra is kérem;

Látod, immár a vénség majd elér engem,

Immár nem lesz oly erő az én testemben,

Hogy ellenségedet, mint előbb törhessem.

 

Vedd hozzád lelkemet, mely téged alig vár,

Miként segítséget hadtól megszállott vár:

Vedd ki én testemből, mellyen vagyon nagy zár,

Ne süllessze bűnöktül megnevelt víz-ár.

 

Pázmány Péter: Imádság keresztény egységért

Irgalmas Isten, ki minket egy örök életnek reménységére hívtál, hogy amint Te egy vagy, és egy a Tetőled rendelt keresztség, úgy mindnyájan egy hitben, egy szívvel szolgáljunk Neked: adj szívünkbe Szent Lelket, hogy mindnyájan egyet értsünk, egyet valljunk és a Te akaratodban való egységet szorgalmatosan megtartsuk. Add, hogy mindnyájan egy akolban legyünk az egy Pásztornak gondviselése alatt, és Téged minden visszavonás, gyűlölség és egymás rágalmazása nélkül dicsérjünk. Térítsd meg, Uram, a Te elszéledett juhaidat, vedd el a homályt szívünkről, nyisd meg a siketek fülét, világosítsd meg a vakok szemét, és a Te igaz hitedre tanítsad meg a tévelygőket. A Te szerelmes szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

 

Babits Mihály: Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,

vagy én lettem mint túláradt patak

oly tétova céltalan parttalan

s úgy hordom régi sok hiú szavam

mint a tévelygő ár az elszakadt

sövényt jelző karókat gátakat.

Óh bár adna a Gazda patakom

sodrának medret, biztos utakon

vinni tenger felé, bár verseim

csücskére Tőle volna szabva rím

előre kész, s mely itt áll polcomon,

szent Bibliája lenne verstanom,

hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

bujkálva, később mint Jónás a Halban

leszálltam a kínoknak eleven

süket és forró sötétjébe, nem

három napra, de három hóra, három

évre vagy évszázadra, megtaláljam,

mielőtt egy mégvakabb és örök

Cethal szájában végkép eltűnök,

a régi hangot s, szavaim hibátlan

hadsorba állván, mint Ô súgja, bátran

szólhassak s mint rossz gégémből telik

és ne fáradjak bele estelig

vagy míg az égi és ninivei hatalmak

engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

 

Aquinói Szent Tamás: Imádság keresztény erényekért

Engedd, irgalmas Isten, hogy mindazt, ami Neked tetszik, hőn óhajtsam, okosan keressem, igazán megismerjem, tökéletesen megtegyem Neved dicséretére és dicsőségére.

Rendezd Istenem, állapotomat és add hogy tudjam, mit akarsz, hogy cselekedjem, és add, hogy véghez is vihessem úgy, amint kell, és ahogyan a lelkemnek javára válik.

Add, Uram, hogy jó- vagy balsorsban egyaránt megálljam helyemet, hogy abban el ne bizakodjam, ebben el ne csüggedjek.

Semmin se örüljek, vagy sajnálkozzam, csak azon, ami Hozzád vezet, vagy Tőled elszakít. Senkinek se kívánjak tetszeni, se ne féljek nem tetszeni, csak Neked.

Legyen előttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami örökkétartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne kívánjak, ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van, legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van.

Add, Uram, hogy szívemet Hozzád irányítsam, és ha lankadnék vagy botlanék, a javulás szent szándékával állandóan tápláljam azt.

Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellentmondás nélkül; tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül; tiszta legyek sérelem nélkül, türelmes zúgolódás nélkül; alázatos színlelés nélkül, vidám pajkosság nélkül, megfontolt nehézség nélkül; féljelek Téged kétségbeesés nélkül; igazmondó legyek kétszínűség nélkül; jót cselekvő elbizakodás nélkül; felebarátomat megintsem büszkeség nélkül; épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.

Adj, Uram, igen éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje; adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse.

Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet, Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet; add, hogy életem Előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon; és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.

Add, hogy büntetéseidet itt a bűnbánat szellemében fogadjam, jótéteményeidet földi zarándoklásomban kegyelmeddel jól felhasználjam, és örömeidet élvezhessem az örök hazában. Ámen.

 

Assisi Szent Ferenc: Uram,tégy engem a Te békéd eszközévé…

Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé.

hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek

hogy megbocsássak, ahol bűn van,

hogy egyesítsek, ahol széthúzás van

hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van,

hogy hitet vigyek, ahol sötétség van,

hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van

Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem, hogy vigasztaljak;

nem azért, hogy megértsenek, hanem, hogy megértsek

nem azért, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,

mert amikor adunk – kapunk,

amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,

amikor meghalunk – új életre támadunk.

 

Istenem segíts!

Te adj erőt, hogy bízni tudjak,

Ha megbántanak, ne zokogjak.

Te add meg, hogy eltűrjenek,

Hogy hibáimmal szeressenek.

Te erősítsd meg erőtlenségem,

Hogy hősként vigyem a keresztem.

Te légy árvaságom erős támasza,

Tudom, Te vagy a gyengék gyámola.

Te őrizd meg gyengülő eszem,

Hogy éltem nagy teher ne legyen.

Ó adj azoknak szeretetet,

Akiknek én adtam életet.

Légy szívükben jóság, irgalom

Öregségemet értő szánalom.

Áldd, őrizd őket, édes Jézusom,

Hogy találkozzunk Nálad egykoron.

Vezess, erősíts, oltalmazz,

A végső órámon irgalmazz.

 

Ady Endre: Imádság háború után

Uram, háborúból jövök én,

Mindennek vége, vége:

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

 

Nézd: tüzes daganat a szívem

S nincs, mi nyugtot adjon.

Csókolj egy csókot a szívemre,

Hogy egy kicsit lohadjon.

 

Lecsukódtak bús, nagy szemeim

Számára a világnak,

Nincs már nekik látnivalójuk,

Csak Téged, Téged látnak.

 

Két rohanó lábam egykoron

Térdig gázolt a vérben

S most nézd Uram, nincs nekem lábam,

Csak térdem van, csak térdem.

 

Nem harcolok és nem csókolok,

Elszáradt már az ajkam

S száraz karó a két karom már,

Uram, nézz végig rajtam.

 

Uram, láss meg Te is engemet,

Mindennek vége, vége.

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

 

Loyolai Szent Ignác: Ima nemes lelkületért

Isten egyszülött Fia, Örök Ige! Taníts meg engem igaz nemeslelkűségre! Taníts meg, hogy úgy szolgáljak neked, amint az Téged megillet. Adni latolgatás nélkül – harcolni, nem ügyelve sebeimre – dolgozni, pihenést nem keresve – magamat egészen föláldozni, és érte jutalmat sohasem várni. Legyen nekem elég az a boldog tudat, hogy szent akaratodat mindig teljesítem.

 

Aquinói Szent Tamás: Ima életünk bölcs elrendezéséért

Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére. Rendezd el Istenem életemet és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem és megtegyem, amit kívánsz és úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.

Add Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el, Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését csak a Tiedet, ne féljek más rosszallásától csak a Tiedtől. Silányuljon el előttem Uram mindaz, ami mulandó és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el visszatetszéssel az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled ne legyen számomra kívánatos.

Add meg Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg és példával épülésére legyek színlelés nélkül.

Adj Uram, Istenem éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.

Ajándékozz meg Uram, Istenem értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen. Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által: ki élsz és uralkodol Isten, mind örökkön-örökké. Ámen.

 

Ady Endre: Istenhez hanyatló árnyék

„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik,

el kell mennem és ide s tova hányattatom,

mint a sáska” (109. Zsoltár)

 

Akaratomból is kihullasz,

Én akart, vágyott Istenem,

Már magamat sem ismerem

S hozzád beszélni rontás fullaszt.

 

Üldöztetésimben kellettél

S kerestelek bús-szilajon

S már-már jajomból kihagyom Neved,

mely szebb minden neveknél.

 

Szent Képzelés, örök hit-balzsam,

Ki létlenül is leglevőbb,

Meghajlok szent Színed előtt

S akarom, hogy hited akarjam.

 

Megűzeték s nem nyugszom addig,

Míg hitedet meg nem nyerem,

Mert kockán van az életem,

Mint árnyék, mikor elhanyatlik.

 

S hányattatom, miként a sáska,

Mert csak Tenéked van erőd

S mert nem láttam régen előbb:

Nem szabad hinni senki másba.

 

Balassi Bálint: Kegyelmes Isten, kinek kezében

Kegyelmes Isten, kinek kezében életem adtam,

Viseld gondomot, vezéreld utamot, mert csak rád maradtam.

 

Gyermekségemtűl fogván egyedül csak tetőled vártam,

Mint Atya után fiú kiáltván könyörögvén jártam.

 

Most is csak benned reménségemet, Uram, helyheztettem,

Magam rád hattam s rád támaszkodtam, te alád vetettem.

 

Mi hasznod benne, hogyha veszélre jutok kétség miatt,

Kit fiad által hozzád váltottál mint fogadott fiat?

 

Hallgass meg azért te nagy nevedért én könyörgésemben,

Mutasd meg jódot, sok áldásidot az én szerencsémben.

 

Add meg énnekem én reménségem szerént való jódot,

Áldd meg fejemet, ki bízik benned, viselled gondomot.

 

Az szép harmatot, miként hullatod tavasszal világra,

Sok jódot Uram, úgy hullasd reám, te régi szolgádra.

 

Hogy mind holtomig szüvem legyen víg, téged magasztalván,

Mindenek előtt s mindenek fölött szent nevedet áldván.

 

Ezeket írám az tenger partján Oceanum mellett,

Kilencvenegyet mikor jedzettek másfélezer felett.

 

Balassi Bálint: Egy könyörgés

Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem,

Mert körülvett éngem szörnyű veszedelem,

Segedelmem, légy mellettem, ne hágyj megszégyenednem!

 

Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,

Csak rút szégyentől ódd fejemet, ha bántod,

Halálomot inkább elhozd, hogynem rútíts orcámot!

 

Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel, névvel,

Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el,

Öltöztess fel fegyvereddel, jó ésszel, bátor szívvel!

 

Ne gyalázzon éngem kevély ellenségem,

Te légy, Uram, vélem, jótévô Istenem,

Nagy szégyenem ne viseljem tovább, s ne hágyj elesnem!

 

Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen,

Hogy mindenek ellen megtartottál épen,

Áldott Isten, hála légyen néked örökké, Ámen.

 

Balassi Bálint: Az te nagy nevedért tarts meg én Istenem

Az te nagy nevedért tarts meg én Istenem,

Győzhetetlen erőddel állj bosszút értem,

Hallgasd meg már sok imádságimot uram énnékem,

Ne feledkezzél teljességgel így el én felőlem,

Bizonyos reménységem

Segéll, most ideje, légy jelen nékem!

Én reám most mert nagy sokan támadtak,

Olyanok, kik veled semmit nem gondolnak,

Sürgetik lelkemet, mert szörnyű halálomra járnak,

Én penig segítségül csak téged egyedül várlak,

Im majdan elfogyatnak,

Ha elhadsz és torkokban vetsz azoknak.

 

Én életemet, uram, te támogatod,

Búal borult lelkemet megvigasztalod,

Ellenségimnek az kölcsönt te bővön megadod;

Igazságoddal az álnok szüveket is megrontod,

S nyilván megbizonyítod,

Hogy segélli az hív embert jobb karod.

 

Te néked akkor hálát adok örömmel,

És áldozom szűvem szerént szép dicsérettel,

Az te felséges nagy nevedet áldván tisztelettel,

Mint te teremtetted ember járhatok bátor szűvel,

Dicsérlek énekekkel,

Hogy veszteket láthattam két szememmel.

 

A görög katolikus liturgiából

Uram, ki megáldod a Téged áldókat, és megszenteled a Benned bízókat, üdvözítsd népedet, és áldd meg örökségedet, Egyházad teljességét őrizd meg. Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik. Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik Benned bízunk. Ajándékozz békességet a Te világodnak, egyházaidnak, papjaidnak és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván Tőled, a világosság Atyjától. És Téged dicsőítünk, imádunk s Neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.

 

Jakob Bohme: Isten nagy tüzes szeretetéhez

Szentséges Isten, Te olyan világosságban lakozol, amelyre senki el nem juthat, csak Fiad, Jézus Krisztus szeretetén keresztül, s Te ezt a szeretetet jóságos kegyelmedben kiárasztottad emberiségünkre. Már a világ teremtése előtt szerettél bennünket, szegény embereket, s örök szereteted által megmentettél bennünket haragodtól, a halál és a pokol hatalmától. S most ezt a szeretetet Jézus Krisztus, a te Fiad által mutatod meg nekünk tűzláng Lelkedben, hogy kérjük őt, s Te megadod nekünk. Én szegény, méltatlan ember, tudom, hogy nem vagyok rá érdemes. Mivel azonban szeretetedet kinyilatkoztattad hozzád tért emberségünkben, s magadhoz hívod vele a szegény tékozló bűnöst, testünkbe öltöztél vele, hogy megváltsd a bűntől és üdvözítsd, ahogyan szavad tanítja. Ezért, ó jóságos Atya, hozzád jövök; amikor hív a szavad, befogadom lelkembe szavadat és igazságodat, magamba foglalom mint ajándékodat. És kérlek téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új Szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és megmeneküljön a halál torkából. Ó Istennek tüzes szeretete, Te összetörted emberségünkben a halált, leromboltad a poklot, és lelkünknek győzelmet szereztél Krisztusban a halálon. Pünkösd szent ünnepén tüzes láng alakjában ezt öntötted az apostolok ajkára és szívébe, ez gyújtotta lángra szentjeidet, ezáltal művelted csodatetteidet. Hozzád jövök és egészen átadom magam neked, aki szereted és megtartod az egész világot és minden teremtményt. Ó Istennek hatalmas kútforrása, nyílj meg lelkem legmélyén, gyújtsd lángra bennem is szereteted tüzét, hogy lelkem is a te szeretetedben égjen, s én felismerjelek és magasztaljalak benne. Végtelen Szentség, Jézus Krisztus, az én üdvözítőm érdeme, szent vére és halála árán jutok elődbe önmagamban, s vetem bele magamat a lángodba: az ô feltámadása és mennybemenetele által vezesd el akaratomat magadhoz, sajátítsd ki egészen, tégy vele, amit akarsz, mentsd meg a hamis gyönyörtől, törd meg hatalmát, hogy csak terád tekintsen. Ó Istennek szent Ereje, aki a menny és a föld fölött lebegsz, aki közel vagy mindenhez, áraszd ki magad bennem, hogy újraszülessek benned, hogy kizöldüljek és jó gyümölcsöt teremjek benned mint vessző az üdvözítő Jézus Krisztus szőlőtőkéjén, örök dicsőítésedre és dicsőségedre. Ó Isten szentségének kapuja, ragyogj fel templomodban, a lelkemben, hogy a Te világosságodban járjak, mindig téged dicsérjelek, és neked szolgáljak szentségben és igazságban, hogy kedves legyek előtted, aki egy Isten vagy, Atya, Fiú és Szentlélek, örökké áldott. Ámen.

 

Uram, Jézus Krisztus!

Olyan környezetben kell ma tanúságot tennem Rólad, amely nem akar ismerni Téged, nem akar hallani sem nevedről, sem tanításodról. Mennyi botrányt okozunk ma is mi, követőid, hogy így elfordulnak Tőled az emberek!

Uram, ha már nem beszélhetek nekik Rólad, kérlek, segíts, hogy életem példája hirdesse mindenkinek, aki mellettem él, hogy emberhez méltóbb dolog:

megbocsátani – mint bosszút állni,

őszintének lenni – mint másokat léprecsalni,

mások igazáért üldöztetést vállalni – mint őket elárulni és kiszolgáltatni,

önzetlenül lemondani a magunk javáról – mint másokat kevéskéjükből is kiforgatni,

mindig és mindenütt a gyenge, az elnyomott pártját fogni inkább mint a hatalom, az erőszak mögött megbújni, és orvul még egyet ütni…

Megcsúfolt, arcul ütött Jézusom, irányítsd ma egész nap tetteimet!

 

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

 

II. János Pál pápa imádsága a békéért

1991. január 16-án

Atyáink Istene, nagy és teljes irgalmú, mindenek Atyja. Te a béke útjait tervezed, és nem a szenvedését, gyűlölöd a háborút és el- nyomod az erőszakosak büszkeségét. Azért küldted Fiadat, Jézust, hogy a közelieknek és a távoliaknak békét hirdessen és minden fajú és származású embert egyetlen családba gyűjtsön össze. Halld meg fiaid és leányaid egyöntetű kiáltását, az egész emberiség sürgető kérését: Ne legyen többé háború, visszafordíthatatlan kaland; Ne legyen többé háború, a szomorúság és erőszak útvesztője; Szűnjék meg a Perzsa-öböl háborúja! Máriával, Jézus anyjával együtt újra és újra kérünk Téged: Szólj a népek sorsáért felelősök szívéhez, tartóztasd fel a bosszú és a számonkérés logikáját, Lelked által adj ösztönzést új megoldásokra, nagylelkű és tisztességes gesztusokra, a párbeszédre és a türelmes várakozásra, amelyek gyümölcsözőbbek, mint a be nem tartott háborús feltételek. Add meg korunknak a béke napjait. Soha többé háborút! Ámen.

 

Godfried Danneels: Imádságok nagyböjtre

„Hogy meg tudjunk bocsátani…”

1

Istenünk, Atyánk,

Te mindig megbocsátón nyúlsz felénk;

taníts minket is megbocsátani.

Mivel a Te titkod,

csak Te tudsz rá megtanítani.

Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtunk

a régi, ismerős rossz,

hogy ütést ütéssel viszonozzunk.

Adj nekünk bátorságot,

hogy felismerjük önmagunk sötét oldalát.

Lássuk be,

hogy mi is képesek vagyunk elkövetni

mindazt a rosszat, amit mások

velünk tettek.

Ismerjük fel emberlétünk törékenységét.

Kérünk, adj bátorságot és alázatot,

hogy feltárjuk mások előtt fájdalmunkat.

Ne engedd, hogy magunkba zárkózzunk,

azzal a meggyőződéssel,

hogy ez jogunkban áll,

és azt az illúziót tápláljuk,

hogy egyedül ki tudunk lábalni a bajból.

Ne engedd elfelednünk,

hogy egymás testvérei vagyunk.

Taníts meg bennünket igaz módon látni.

Bűneinket, hibáinkat olyannak tudjuk,

amilyenek,

se nagyobbnak, se kisebbnek.

Óvj meg attól, hogy felnagyítsuk

és feleslegesen boncolgassuk a részleteiket.

Add, hogy hazánkban

az igazságszolgáltatás is

valóban az igazságot mondja ki,

teljesen, de ugyanakkor emberségesen.

Add, hogy megértsük azokat,

akik rosszat tettek nekünk.

Add meg a megbocsátáshoz szükséges

bátorságot.

Te azt kívánod, hogy szívünket elárassza

a béke.

Kérünk, szilárdítsd meg bennünk

a meggyőződést,

hogy nincs olyan rossz a világon,

amit Te ne tudnál jóra fordítani.

Add, hogy higgyük:

bocsánatod megelőz minket,

és nem várja meg,

hogy másoknak megbocsássunk.

Jó Urunk és Atyánk,

taníts arra is, hogy ellenségeinket szeressük

és sose számolgassuk,

hogy hányszor kell megbocsátanunk.

Szeretnénk a hetvenszer hétszeren túl

számolni,

hiszen Te kéred ezt,

és mert Te annyira számítasz ránk.

Ámen.

 

„Bocsásd meg bűneinket…”

2

Uram, bocsásd meg vétkeinket.

Nem úgy, ahogy mi szoktunk

megbocsátani,

kényszeredetten, vagy számítgatva,

hanem a Te irgalmasságod

(nagylelkűséged) szerint.

Bocsáss meg úgy, hogy szelídjóságoddal

és gyöngeségeddel találkozzunk.

Taníts meg, kérünk, megbocsátani

azoknak is, akikkel kenyerünket

megosztjuk,

nehogy a szégyen csüggedése

rajtunk erőt vegyen.

Ments meg, Uram,

minden gőgös moccanástól,

a lenézéstől, méltatlankodástól és

a képmutató jóságtól is.

Segíts hozzá,

hogy magamnak is meg tudjak bocsátani.

Add meg, hogy egymásnak adott

bocsánatunk

a tiédhez legyen hasonló.

Uram, bocsásd meg a mi vétkeinket!

 

Helder Camara érsek: Ha próbára teszel

Ha próbára teszed hitemet,

és utamat sűrű ködbe futtatod,

mely kioltja a tájékozódást,

add meg, ha lábam reszket is,

hogy tekintetem nyugodt és tiszta legyen,

élő tanúsága annak, hogy Te velem vagy,

és békében élek.

 

Ha próbára teszed hűségemet,

és megengeded, hogy levegőm is kevesebb legyen,

és az az érzésem,

mintha a föld kicsúszna lábam alól,

akkor is add meg, hogy tekintetem azt hirdesse:

senkinek sincs oly hatalma,

mely elszakíthatna tőled

akiben élünk, mozgunk és vagyunk.

 

Ha eltűröd,

hogy a gyűlölet bekerítsen,

és tőrbe csaljanak ellenségeim,

és szándékomat meghamisítsák és megcsúfolják,

akkor is engedd, hogy Fiad tekintete

derűt és szeretetet sugározzon

szemeimen át. Ámen.

 

II. Rákóczi Ferenc: Ima beszélgetés közben

Megváltó Krisztusom,

Te beszélgettél az emberekkel

üdvösségükért.

Add kegyelmedet,

hogy beszélgetésed ereje

beszédemet is megszentelje!

Add éreznem jelenlétedet,

Istenem, hogy amíg az emberekkel

foglalkozom a földön,

beszélgetésem veled

legyen az égben!

Ó, szívek világossága, szeretet,

ne hagyj el engem,

mert ha nem lesz velem

világosságod,

üres és haszontalan

lesz beszédem!

 

Ima a Szentlélek vezetéséért

Uram, átadom Neked életemet. Szívemből megbocsátok mindenkinek, aki életem folyamán megbántott.

Hálát adok mindenért, ami történt velem. Minden ajándékodat megköszönöm, Uram.

Hálát adok a szenvedésekért és a rossz napokért is, mert irgalmad és jóságod mindent javamra fordított.

Kérlek Uram, add nekem Szentlelkedet! Add, hogy fölismerjem mindig Lelked vezetését, és készséges szívvel engedelmeskedjek neki!

Vegyél el belőlem minden bizalmatlanságot és félelmet, és add, hogy gyermeki szívvel egészen Rád hagyatkozzam! Rád bízom életemet, halálomat és minden javamat.

Add meg nekem, Uram azokat a lelki adományokat, amelyekkel szolgálhatlak Téged ezután!

Fölajánlom Neked képességeimet és körülményeimet, odaadom minden kívánságomat és vágyamat.

Kérlek, légy Ura életemnek és változtasd át szívemet olyanná, amilyenné öröktől fogva eltervezted!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

 

Don Gabriele Amorth: Szabadító ima

Ó Uram, Te hatalmas vagy, Te Isten vagy, Te Atya vagy, Szent Mihály, Rafael és Gábriel arkangyalok közbenjárására és segítségével kérünk, hogy testvéreink szabaduljanak meg a gonosztól.

A félelemtől, a szomorúságtól, a lidércnyomásoktól, – kérünk Téged Uram, szabadíts meg minket. (ismételjük)

A gyűlölettől, a paráznaságtól, az irigységtől,

A féltékenység, a harag, a halál gondolatától,

Minden öngyilkossági és abortuszra irányuló gondolattól,

A szexualitás minden rossz formájától,

A család szétválásától, minden rossz barátságtól,

Az ördögi bajoktól, a varázslástól, a boszorkányságtól és mindenféle okkult baj minden formájától,

Könyörögjünk! Ó Urunk, Aki azt mondottad: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek.”, Szűz Mária közbenjárására add, hogy megszabaduljunk minden átoktól és mindig a Te békédet élvezhessük, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

Juhász Gyula: Utolsó imádság

Jó Jézusom, ki bús gyermekkoromban

Gyakran szálltál szívembe, merre mentél,

Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban

Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél?

 

Hisz a világnak minden tájain

Most Téged várnak és Benned remélnek,

A csodálatos földi születésnek

Meleg és fénylő ünnepnapjain.

 

S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknek

Szívébe szállnál újra, égi gyermek,

De nem vagyok én méltó erre, nem.

Legyen mindenki boldog, aki él itt

S halálra fáradt lelkem szenvedésit

Írd mind az ő javukra, Istenem!

 

Ima a betegekért

Mária, Jézus Anyja, kérlek virrassz a földkerekség minden betegének ágya mellett! Különösen azok mellett:

Akik ebben az órában veszítik el öntudatukat,

Akik haláltusájukat vívják,

Akiknek nincs semmi reményük a gyógyulásra,

Akik fájdalmukban sírnak és jajgatnak,

Akiket senki nem ápol,

Akik járni szeretnének, de ágyhoz vannak kötve,

Akiknek pihenniük kellene, de a szükség munkára kényszeríti őket,

Akik nyugtalanul hánykolódnak ágyukon, nem tudnak aludni, az éjszakát nyitott szemmel töltik,

Akiket betegségük miatt családjuk szegénységének gondja is kínoz,

Akiknek végleg le kell mondaniuk jövőbeli terveikről,

Akik nem hisznek az örök életben,

Akik nem tudják, hogy Krisztus szereti őket. Ámen!

 

Móra Ferenc: Kenyérért való imádság

Isten, ki végzetünk felett

Úr vagy örömbe, búba,

Ó, légy atyánk s tekints le ránk,

A tékozló fiúkra.

Bűnök tüskéin térdelünk:

Irgalmasságot tégy velünk

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

 

Imára kulcsolt két kezünk

Csörget csúfos bilincset,

Rab nemzetet, tudjuk mi jól,

Fehér kalács nem illet.

Ha szűkös lesz, ha íze vesz,

Ha csűreink ocsúja lesz:

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

 

Méltók vagyunk-e, vagy se rá,

Ítéleted ne nézze:

Erdőnek, mely elvénhedett,

Kivágatás a része.

Mi sorsunk: fejsze és fűrész,

De gyönge sarjainkra nézz

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

 

Ó, hány éhenhaló gyerek

Sír fel hozzád az égre!

Ó, hány szülőnek elpereg

Cseppenként szíve vére!

Teneked is volt egy fiad:

Az inges kis Jézus miatt

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

 

József Attila: Smá Jiszróel

Szegénység szennylepleiben

én nyughatatlanul bolyongtam

sírt, mint a gyermek, a szívem,

víg nép közt egyedül borongtam.

Hol az ágy, melyben megpihen

e fáradt lélek? – Kiáltottam:

Smá Jiszróel!

 

És leste szolga a szavam,

selyempárnán, hűséges nővel

számláltam marhám, aranyam,

gyarapodtam ésszel, erővel

s amikor adtam, boldogan

mondtam magamban s emelt fővel:

Smá Jiszróel!

 

És most is akármi jöhet,

dicsőség, sok pénz, nagy betegség;

akárki vethet rám követ

és bár halálos ágyam vessék,

a véghetetlen szeretet

szavát kiáltom, bármi essék:

Smá Jiszróel!

 

John Henry Newman: A jó lelkiismeretért

Falat kenyérként kellesz,

hogy napról napra oktass

minden nap gondja s küzdelme után.

 

Adj hát, Uram

világló tiszta elmét,

sugalmazást. Segítsél benne,

hogy fölfoghassam azt.

Mert két fülem süket,

sokszor nem hallom én meg hangodat.

 

Szemem látása gyönge,

nem ismeri föl a kezed jegyét.

 

Hallásomat Te élesebbé,

s tekintetem biztossá teheted,

megtisztítván s újítván szívemet.

 

Taníts meg hát, hogy lábaidhoz ülve,

csöndbe révedve, megfejthesselek.

(Possonyi László fordítása)

 

Uram, Istenem, szabadíts meg irgalmad szerint!

Szabadíts meg,

a kétségbeeséstől, mert nem bírok mozdulni;

a bánattól, mert elfelejtek örülni;

az árulástól, mert egyedül maradok;

 

A kísértéstől, mert elveszítem az eszem;

a keménységtől, mert nem lesznek érzéseim;

az átkoktól, mert nem védekezhetek ellenük;

 

A megaláztatástól, mert nem nézhetek az emberek szemébe;

a dühtől, mert kárt teszek másokban;

a szeretettől, mert fájdalommal jár!

 

Csak össze-vissza beszélek,

inkább legyen meg a Te akaratod!

 

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten

szerencsét,

szerelmet, forró

kemencét,

üres vékámba

gabonát,

árva kezembe

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ

ô küldjön,

hogy hitem széjjel

ne dűljön,

adjon az Isten

fényeket,

temetők helyett

életet -

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon úgyis, ha

nem kérem

 

Romano Guardini: Imádság nehéz órában

Újévi köszöntő helyett…

Élő Isten, hiszünk Benned.

Add, hogy megértsük ezt az órát,

amikor úgy érezzük,

mintha elhagytál volna minket;

mintha nem is léteznél,

pedig a Te hűséged örökké tart;

hiszen úgy nevezed magad:

Én vagyok aki vagyok.

Élő Isten, hiszünk Benned.

Adj erőt, hogy ki tudjunk tartani akkor is,

amikor úgy tűnik,

hogy már semmi sem fontos.

Mindenható Atya, aki élsz,

aki magad vagy az élet,

és nincs szükséged semmire.

Örökké szabad elhatározásodból

teremtetted a világot,

hiszen nincsen szükséged rá.

Azért van a világ,

mert Te akarod, hogy legyen,

mert gondolataid olyan gazdagok.

Földi értelem

föl nem foghatja elhatározásodat,

amelyből a világ ered.

De a Kinyilatkoztató, a Fiú,

elmondta nekünk a szót: szeretet.

A Te szereteted ez, Atyánk,

nem földi szív szeretete.

Hiszünk Benned,

mert amit mi világnak hívunk,

az a Te műved.

Te gondoltad ki,

Te akartad, hogy legyen,

csak általad áll fenn,

és Tőled kapja ragyogását.

Mindent Te kormányzol,

még a mi kis életünket is…

Te kormányozod azt, a Te néma,

titkos irányításoddal.

Csak a Te szeretetedben kell bíznunk.

Mégis, számítasz ránk nagylelkűségedben

Világodat a mi kezünkbe adtad,

azt akarod,

hogy a Te gondolataiddal törődjünk,

a Te rendedért tevékenykedjünk.

Jézus Krisztus, világ Megváltója.

Amikor minden beteljesedett,

Te hazatértél az Atyához.

Az ô jobbján ülsz a dicsőség trónján,

és várod az órát,

amikor visszatérsz majd hatalomban

ítélni élőket és holtakat.

Hiszünk Benned.

Taníts meg, hogy mindig tudjunk úgy hinni,

ahogyan azt az adott óra kívánja,

higgyünk akkor is, amikor úgy tűnik,

hogy nem világít a Te fényed;

pedig az a sötétben is ragyog,

sőt, akkor még jobban, mint máskor.

Mindent megváltottál

szereteted titkával, engedelmességeddel,

amely olyan nagy, mint az Atya parancsa.

Add, hogy irántunk való szereteted

ne legyen hiábavaló.

Szentlélek Úristen, aki hozzánk küldettél,

aki akkor is velünk vagy,

amikor körülöttünk minden olyan üres,

mintha távol lennél.

A Te kezedben van az idő.

Titokzatosan hallgatsz, amikor cselekszel,

és mindent véghez viszel.

Hisszük és várjuk az eljövendő világot.

Taníts meg arra,

hogy reménységben várjuk azt.

Adj nekünk részt az eljövendő világból,

hogy megvalósuljon rajtunk a dicsőség ígérete.

(Kerényi Dénes fordítása)

 

Pázmány Péter A kétségbeesés ellen

Tudom és megvallom, Úristen, hogy számtalanszor megszegtem törvényidet, sok gonoszságokkal megrútítottam életemet, kiért fél és retteg az én szívem. De Te, irgalmasságnak Atyja, kinek tulajdona, és minden cselekedetit fellülhaladja az irgalmasság; ki a bűnös embert Hozzád fogadod, valamely órában megtér, és meg nem emlékezel álnokságiról: fogadd Hozzád a Te tékozló fiaidat. Vétkeztem, Atyám, az ég ellen és Teellened. Ha álnokságimra számot tartasz, meg nem menekedhetem. De Uram, a megszáradt falevél ellen fel ne indítsad haragodat, és a por ellen ne mutasd hatalmadat; hanem irgalmasságodat. Ne nézd az én bűneimet, de tekints a keresztfára emelt Krisztus orcájára, és az Ô bôséges váltságára, kinek, noha csak egy csepp vére elég volt az egész világ váltságára, mindazáltal, hogy az Ô bűnös fiait bátorítaná, utolsó cseppig kiönté érettünk drágalátos, szent vérét. Nagyobb, Uram, a Te kegyelmességed az én gonoszságomnál; hatalmasb az igaz Ábel vérének kiáltása, hogysem az én álnokságim. Bízzál azért Istenben, én lelkem; nézd a te üdvösségednek bőséges kincsét, melyet teéretted az Istennek bemutata Üdvözítőd. Ha szent Fiad vállára raktad, én Istenem, az én bűneimet, és Őbenne megostoroztad minden álnokságinkat, ne büntesd újonnan az én gonosz életemet, hanem szent Fiadat nékünk adván, öntsd ki Véle egyetemben irgalmasságodat reánk. Sokszor igen megbántottalak Téged; de Te, irgalmasságnak atyja, nem raktad-e szent Fiad vállára az én terhemet? Nem gyógyítottad-e szent testének vérrel folyó kékivel lelki nyavalyáimat? Annyira kiterjesztéd, Uram, jóvoltodat, hogy midőn eleget nem tehetnénk bűneinkért, tennen Fiadat adád érettünk; hogy az Ő alázatossága megorvoslaná kevélységünket: az Ô kínja eleget tenne testi gyönyörűséginkért; az Ő engedelmes szelídsége haragos engedetlenséginket megtisztítaná. Miért esném tehát kétségbe? Miért nem bíznám az én megváltómnak véghetetlen érdemében, és a Te nagy szerelmedben? Ha gyilkosidnak kegyelmet kérél a keresztfán; ha Szent Pétert, ki megtagada Téged, ha a keresztfán könyörgő latort, ily künnyen Hozzád fogadád: most sem változott meg irgalmasságod; és mivel kegyes ígéretekkel hívod magadhoz a bűnnel terhelteket, és künnyebbséget ígírsz nékik: én is, szegény bűnös szolgád, Hozzád folyamom reménységemmel, mint erős vasmacskával; Tehozzád, mint erős kőszálhoz ragaszkodom. Ha soha ezelőtt meg nem utáltad a Benned bízókat; ha soha senki meg nem szégyenült, aki Benned vetette reménységét: ne utáld meg az én szegény fejemet is. Én Atyám, ki engemet színed látására teremtél, és az igaz hit által Krisztusban plántálál: ne szenvedd, hogy bűneim miatt elvesszek, és énbennem haszontalan légyen szent Fiadnak vére hullatása. Bátorítsad az én szívemet, és mondd azt néki: Én vagyok a te üdvösséged; valaki énbennem bízik, el nem vész. A Te szent vérednek drága érdeme, a Te üdvösséges Jézus neved, és hozzánk való eleven szereteted gerjessze fel bennem az igaz reménységet: hogy Tebenned, ki mind ítélô bírám, s mind kegyes szószólóm és oltalmazóm vagy, minden háborúságimban teljes szűvel állhatatosan bízzam. Ki élsz és uralkodol. Amen.

 

Pázmány Péter: A reménységért

Mennynek és földnek kegyelmes Ura, Tebenned vagyon reménységem, meg ne szégyenüljek. Tebenned bízom, mert Te gondviselésed alá vettettem, még anyám méhében. Uram, irgalmas vagy a Tebenned bízókhoz, és el nem hagyod, akik Benned vetik reménységeket: erősítsed szívemet az igaz reménységnek erős vasmacskájával, hogy evilági háború, szélvész között mindenkor állhatatosan bízzam Benned, és a Te szent Igéd vigasztalása minden nyavalyáimban biztasson engem.

Tebenned bíztak a mi atyáink, és megszabadítottad őket minden veszedelemtől: Tebenned bíztak, és meg nem szégyenültek. Jobb Tebenned bízni, hogysem az emberek fiaiban és fejedelmekben, kik meg nem szabadíthatnak. Átkozott, aki testben bízik, és emberi erőben veti bizodalmát: ennek reménysége, mint a pókháló; künnyen elvész. Noha azért, Uram, mikor gyarlóságunkat megtekintjük, méltán rettegünk; de a Te véghetetlen jóvoltod és irgalmasságod, mely fellyülhaladja a mi gonoszságinkat, bátorít minket. A mi Urunk, Jézus Krisztusnak drága sebei és szent vére hullása oka a mi bátorságunknak: ezek a mi kincsünk, reménységünk, bátorságunk, és győzhetetlen hajlékunk. Ugyanis miért nem bíznám Tebenned, Uram, ki énérettem a keresztfán megfeszíttettél? Oh én oltalmam, oh én reménységem, ki a Te szent kezedre írtál engem, hogy ha az anya elfeledkezik is egyetlenegyérűl, soha Te el ne feledkezzél rólam. Noha azért az én bűneim rettegtetnek, de a Te bővséges váltságod biztat. Mert Te vagy ama véghetetlen jó, kinek legkedvesb cselekedeti az irgalmasság; és csak azon nem könyörülsz, aki venni nem akarja ajándékidat. Ha azért engem meg nem utáltál, mikor tőled szántszándékkal elszakadtam, hanem mint eltévelyedett juhot, szorgalmatosan kerestél és válladra vettél: most sem utálsz meg, tudom, mikor a Te ajándékodból felindíttatván, alázatosan keresem szent felségedet. Adj, Uram, állhatatos reménységet nékem, hogy minden nyavalyáimban, minden betegségimben Benned bízzam; irgalmas Atyámban. Szent fiad által, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.

 

Pázmány Péter: A szeretetért

Úristen, ki annyira szeretél minket, hogy egyetlenegy Fiadat értünk adnád, az Ő nyavalyái, fáradsági, kínszenvedési által minket, háládatlan és pártos szolgáidat megváltottál. Ezért a Te véghetetlen szerelmedért kérlek, gerjeszd fel szívemben ama tüzet, melyet szent Fiad a világra hozott. Írd és oltsd bé lelkembe új parancsolatodat, melyben azt hagyád, hogy Téged mindenekfelett, felebarátinkat, mint magunkat és azon egy élő testnek tagjait, szeressük, nemcsak szóval és nyelvvel, hanem valósággal és cselekedettel. Adjad, Uram Isten, hogy nemcsak jóakaróimat, de Teéretted, ellenségimet is szeressem, és a Te szent Fiad példáját követvén, imádkozzam tiszta szűvel gonoszakaróimért. Végy ki, Uram, énbelőlem minden gyűlölséget, irigységet és felebarátom ellen való nehézséget, hogy a tekéletességnek kötele, az igaz szeretet lakozzék bennem: és miképpen Te megbocsátod vétkeinket, úgy mi is igazán megbocsássunk ellenünk vétetteknek. Téged pedig, Uram, oly állhatatos és buzgó szűvel szeresselek, hogy sem élet sem halál, sem szegénység sem gazdagság, sem öröm sem háborúság el ne szakasszon szerelmedtűl. Ki nem szeretne Téged, Uram, aki minden szépségnek, vigasságnak, gazdagságnak, gyönyörűségnek elfogyhatatlan kútfeje vagy? Csak kicsiny árnyéka a Te szépségednek minden világi szépség; csak asztalodnak apró morzsaléki evilági állatok jóvolta, melyben sok fogyatkozások vannak, és meg nem elégíthetik lelkemet. Azért térülj a Te nyugodalmadhoz, oh én lelkem, és csak azt szeressed, aki minden jóval bétölt és megelégít; aki Téged öröktűl fogva szeretett, és sokkal inkább szeretett, hogysem az anya szereti egyetlenegy fiát. Ha még a fene oroszlánok is szeretik véle jótévőket; miért nem szereted tehát, oh én háládatlan és kemény szívem, a Te Uradat Istenedet, ki Téged a földnek, tengernek és minden teremtett állatnak urává tett? Ki az Ô egyetlenegy Fiának iszonyú kínjával megszabadított Téged? Ki önnönmagát ígírte jutalmául szeretetednek? Szeresselek Téged, Uram, ki elébb szerettél engem, örökkévaló szeretettel szerettél engem és tennenmagádért teremtél engem; mikor elestem volna, felemeltél engem; mikor meghóltam volna, viszont megelevenítél engem, amaz igaz pelikán madárnak, a mi Urunknak drága vérével. Mindezekért, Uram, tartozom, hogy teljességgel néked adjam szívemet: és nem egyszer, hanem számtalanszor tartozom. Adjad azértén édes Istenem, hogy az én lelkem gerjedezzen és megemésztessék szerelmedtűl: és igazán azt mondhassam Szent Pállal: Élek én, de immár nem én, hanem él énbennem Krisztus. Uram, mit kívánok egyebet tôled e földön vagy az égben? Elolvad az én szívem és testem, oh én szívemnek Istene, a Te szerelmedben. Oltsd el, Uram, a Te szerelmed tüzével bennem evilági kívánságoknak tüzét. Lágyítsd meg akaratomat a Te akaratodra, keményítsd meg evilági kívánságokra. A mi szerelmetes Urunk és Megváltónkért, ki él és uralkodik. Amen.

 

Pázmány Péter: Háborúságinknak és nyavalyáinknak csendességgel szenvedéséért

Úristen, ki a gyarlóknak erôssége, az elfáradtaknak és megterhelteknek nyugodalma, a megkeseredteknek vigassága, az elhagyattaknak őrzője és oltalmazója vagy: Te minden vigasztalásnak Istene, látod az én gyarló és gyenge voltomat. Látod, hogy háborúságimat, melyeket bűneimért reám bocsátál, el nem hordozhatom szent malasztod nélkül. Jól tudod a sárból csinált edénynek gyenge voltát, mint a kis porocska elragadtatik a forgószéltűl, úgy az én erőtlenségem meggyőzetik a háborúságoktúl, ha Te nem segétesz engem. Azért alázatosan könyörgök szent felségednek, adj énnékem oly bátorító malasztot, hogy aminémű nyavalyával ostorozod engedetlen fiadat, jó néven és hálaadással vegyem; teljes hittel, csendes szenvedéssel hordozzam csapásidat; az én ítéletemet és akaratomat szent akaratodhoz szabjam mindenekben. Megvallom, Uram, hogy az én álnakságimért többet érdemlettem ennél, amit most szenvedek: és hálát adok néked, hogy nem fizetsz érdemem szerént, hanem a büntetésben is megmutatod atyai irgalmasságodat, és mint fiadat, kegyesen dorgálsz és ostorozol, hogy a hízelkedő világnak csalárdságitúl el ne ragadtassam. Légyen áldott, Uram, mindenben a Te neved, ki megsebesítesz, és ismét meggyógyítasz; megostorozol, és ismét megvigasztalsz. Oh én megváltó Istenem, csendes tűrésnek igaz mestere, ki a Te környülmetélésedtűl fogva szent halálodig számtalan fájdalmat, szidalmat, csúfságot, sebhetést, ostorozást szenvedél: adj nékem oly állhatatos szívet, hogy minden kárvallást, gyalázatot és szidalmat csendesen szenvedjek. Irgalmas, kegyelmes Isten, kinek könyörületessége fellyülhalad egyéb cselekedeteket, adjad, hogy szent malasztod által, amaz istenfélő Jóbnak példáját követvén, minden háborúságinkat csendesen viseljük; mivelhogy ezeket bűnünk szerént szenvedjük, kik a tőled adott békességet és jó szerencsét nem a Te szolgálatodra, hanem testi gyönyörűségünkre fordítottuk. Uram, Jézus Krisztus, ki énérettem a keresztfán megfeszíttetél, gyarlóknak gyámola, szomorúknak vigasztalója, lenyomattaknak erőssége, síránkozóknak öröme, elhagyattaknak oltalmazója, megepedteknek segétője, minden vigasztalásnak Istene: gyámolíts és bátoríts engem, hogy minden ostoridat és atyai látogatásidat békességgel szenvedjem. Nem panaszolkodhatom, Uram, ellened, ostorozásidért; mert tudom, hogy ha érdemem szerént büntetnél, sokkal nagyobb csapásokat bocsátanál reám. Hanem csak azon kérem szent nevedet, hogy e mostani háborúságom légyen lelkem üdvösségére, szent nevednek tisztességére; és ne szenvedd, hogy erőm felett reám tóduljanak a világ habjai. Látod, Uram, hogy a mi gyarlóságunk e világi sok háborúságot meg nem győzheti: azért adjad nékünk szent malasztodat, hogy bűneinkkel érdemlett ostoridat békességgel szenvedjük. Irgalmazz, Uram, irgalmazz nékünk; és noha szüntelen vétkeink szüntelen csapásokat érdemlenek: mindazáltal adjad, hogy életünk jobbítására, nem örök kárhozatunkra légyen minden háborúságunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.

 

Pázmány Péter: Hála legyen Néked, én mennyei szent Atyám

Hála legyen néked, én mennyei szent Atyám, hogy ennyi számtalan pogány nemzetek és hittűl szakadott tévelygők közül kiválasztván engem nem az én érdememért, hanem csak a Te jóvoltodért, igaz isméretedre, régi keresztyén vallásra vezérlettél. Mert ugyanis, mit használna világra születnem, ha igaz hitnek fényességével nem világosítanál engem? Mivel a hit nélkül lehetetlen üdvözülnöm.

Áldott légy én Istenem, ki az igaz hit által megmutattad gazdagságodnak gondolhatatlan kincsét, és Krisztus által minden lelki áldomásokkal megáldottál minket. Erősítsd, Uram, végig, amit elkezdettél bennem, oktasd az én tudatlanságomat, világosítsd vakságomat, vastagítsad gyarlóságomat, öregbítsed hitemet. Őrizd meg igaz vallásodnak drága kincsét énbennem, segéllyed gyenge hitemet, hogy igazán és minden kétség nélkül higgyem, valamit Terólad, a Te dücsőségedrűl, a Szentháromság egy Istenségrűl, a Te szent fiadnak testesülésérűl és az igaz hitnek minden ágazatirúl előmbe adott az anyaszentegyház, és ez ellen semmi okoskodásnak helyt ne adjak, hanem a hitnek engedelmessége alatt fogva tartsam értelmemet és érzékenységimet. Hiszem és tökéletesen vallom, én Istenem, valamint az Anyaszentegyház által, az apostolok helytartói által előmbe adtál. Ebben a hitben akarok ítélôszéked eleibe menni. Tarts meg, Uram, engem végig az igaz tudományban. A Te szent fiad, a mi urunk, Jézus Krisztus által. Amen.

 

Pázmány Péter Útonjárók könyörgése

Irgalmas, kegyelmes Isten, ki az Izráel fiait a tenger közepin száraz lábbal vidd által, és a három szent királyt csillagod által vezérléd; adj nékünk és a mi útonjáró atyánkfiainak jószerencsés utat, és csendes idôt; hogy a Te szent angyalod vezérlésébôl, ahová indultunk, és végre az örök életnek nyugodalmába boldogul juthassunk. Úristen, ki a Te szolgádat, Ábrahámot a pogányok közül, a kaldeusok tüzébűl kihozván minden utaiban megőrzéd: kérünk Téged, hogy minket is, Te szolgáidat, oltalmazz! Légy nékünk készületünkben segétségünk, utunkban vigasztalásunk, melegben árnyékunk, esőben és hidegben hajlékunk, fáradságunkban nyugodalmunk, szerencsétlenségben oltalmunk, gonosz utunkban istápunk, veszedelmünkben gyámolunk: hogy Teáltalad, ahová igyekezünk, békével juthassunk, és ismét egészségben jöhessünk házunkba. Hallgasd meg, Uram, könyörgésünket, és a Te szolgáid útját üdvösséges oltalmaddal igazgassad: hogy e világnak, és az útonjáróknak számtalan veszedelmi között, a Te segétségeddel megőriztessünk. Adjad, kérünk Téged, mindenható Úristen, hogy a Te szolgáid az üdvösségnek útján járjanak, és elôljáródnak, Szent Jánosnak intésit követvén, a mi Urunk Jézus Krisztushoz bátorságosan juthassanak. Uram, Jézus Krisztus, emberi nemzetnek hív és szorgalmatos oltalmazója, kérlek Téged, értünk való sok fáradságidért és zarándokságidért: bocsásd alá magas mennyből angyalodat, ki őrizzen és oktasson engem minden utaimban, miképpen megőrzé Ábrahámot, Jákobot, Tóbiást zarándokságokban. És engedd szent halálod által, hogy mindnyájan megismérjük e világban való jövevény voltunkat, és e földhöz ne ragaszkodjunk, hanem tiszta szűvel-lélekkel Tehozzád kívánkozzunk, és a megígért boldogságba juthassunk. Ki élsz és uralkodol mindörökké. Amen.

 

Pázmány Péter: Betegekért

Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erôs gyámola és oltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk felségednek a Te beteg szolgáidért: vigasztald őket, bátorítsad és erősítsed, hogy jó néven vegyék és csendesen szenvedjék látogatásidat. Gyógyítsd meg őket, szent nevedért, a reájok bocsátott csapásból, hogy megismérvén hozzájok való jóvoltodat, méltó hálát adjanak irgalmasságodért, és atyai ostorozásod által öregbüljenek szerelmedben és félelmedben. Ha pedig véghetetlen bölcsességed szerént hasznosbnak látod az Ô mostani kimúlásokat: adj Szentlelket nékik, hogy az igaz penitencia által, bűnök bocsánatját nyerhessék, és Teelőtted kedves kimúlások légyen e világból. Adjad szent malasztodat nékik, hogy megismérjék a testi nyavalyáknak és csapásoknak ostorit atyai kezedből származni. Mivel akaratod nélkül csak hajunk szála sem eshetik el, és azért ostorozz minket, hogy bűneinkből tehozzád térjünk, ki igaz élet és igaz boldogság vagy. Oh áldott Jézus, ki meggyőzted a halál fullánkját, légy segítséggel beteg szolgáidnak. Ki az Atya és Szentlélek Istennel egyetemben élsz és uralkodol. Amen.

 

Thomas Merton imája

Uram! Vedd életemet a kezedbe, és tedd vele azt, ami Neked tetszik. Ezentúl nem utasítom el magamtól sem az örömöket, sem a nehézségeket, amiket beleszőttél életembe. Elég, ha azt tudom, hogy minden dicsőségedre szolgál. Minden terved jó. Mert minden szeretet. Csak önmagamtól szabadíts meg! Add, hogy hallgatagon, csöndesen belenyugodjak szent akaratodba. Akkor majd fölgyullad szívemben örömöd fénye. Lángja a Te dicsőségedre lobbanjon. Csak ezért éljek! És töltse be egészen életemet a szeretet egyetlen gondolatával és egyetlen kívánságával, hogy szerethessek, nem az érdemért, nem is a tökéletesség, az erény szentségéért, hanem egyedül Érted, Istenem! Ámen.

 

Ima gondjaink átadására

Uram, átadom Neked minden gondomat, melyek saját személyem vagy hozzátartozóim miatt nyugtalanítanak, és átadom Neked minden lelki és testi szenvedésemet. Hiszem, amit Szent Péter apostol által üzensz nekem: „Minden gondotokkal forduljatok Hozzá, mert Neki gondja van rátok” Szavadnál foglak Uram, és minden gondomat a kezedbe teszem. Tégy vele azt, amit akarsz. Mostantól fogva minden gondom a Tied! Gondjaimmal együtt átadom Neked minden aggodalmamat, kínzó érzésemet is, amelyek nyugtalanítanak, és mindig újra feltörnek bennem, sőt kínoznak, és szerencsétlenné tesznek. Nem gondolok többé azokra az emberekre és körülményekre, amelyek ezeket előidézték. Átadom Neked ezeket úgy, ahogy vannak, ha nagy fájdalmat okoznak is. Minden bizonytalanságot és aggodalmat felvált bennem a bizalom, hogy Neked gondod van rám. Átadom Neked minden jogomat arra, hogy védjem és igazoljam magam. Nem akarom a rosszat rosszal viszonozni. Nem akarom többé magamban mindig csak a jót, másban pedig csak a rosszat látni. Rád hagyom minden helyzet és körülmény megítélését. Átadok Neked mindent, ami engem nyomaszt és megfélemlít. Átadom Neked betegségemet. Nem akarok többé arra gondolni, hogyan és miért kezdődött el valami. Elég, hogy Te tudod azt. Bizalommal karok a jövőbe tekinteni, mivel Te csak az én javamat akarod. Most összeszedem minden gondomat, és átnyújtom Neked azokat, legyenek a Te kezedben. Uram, bízom Benned, hogy Te azokat átveszed, gondoskodsz rólam, és segítesz nekem mindent a lehető legjobban megoldani. Uram, hálát adok Neked, és áldalak Téged, hogy határozottan felszólítasz, az aggodalmaskodás, bosszankodás, siránkozás és boldogtalanság helyett inkább Benned bízzak, és engedjem, hogy Te gondoskodj rólam. Köszönöm, hogy arra hívtál, hogy vidám és boldog életet éljek Veled. Ámen!

 

Urunk!

Te érintsd meg szívünket, amikor megállunk Előtted ne engedd, hogy túl sokat imádkozzunk magunkért. Amíg még van cipő a lábunkon, engedj imádkozni azokért, akiknek lábuk sincs. Amíg van fedél a fejünk felett, engedj imádkozni azokért, akik keserves verítékkel fáradoznak a fészek megteremtésén. Munkáld bennünk a hajlandóságot, hogy osztozni tudjunk azokkal, akiknek semmijük sincs. Légy kenyere a nincsteleneknek! Légy azokkal, akiket fojtogat az igazságtalanság! S Te légy azokkal is, akiknek mindenük megvan: autójuk, otthonuk, pénzük, s mégis folyton panaszkodnak, mégis elégedetlenek. Légy az éhezőkkel, s légy azokkal is, akik teli tálakat tolnak félre. Ámen.

Urunk! Mi mindnyájan gyermekeid vagyunk, s szükségünk van Atyára, hogy gyermeki életünk ne legyen fogyatékos és elhagyatott. Szükségünk van a szeretetedre, hogy szerethessük egymást bensőségesen. Szükségünk van a kegyelmedre, hogy az új élet jegyében élhessünk. Áldott légy, hogy ehhez a nemzedékhez tartozunk. Áldj meg bennünket és testvéreinket az egész világon! Ámen.

 

Szent-Györgyi Albert: Uram!

Fölfedted előttünk az anyagban rejlő

energia titkát,

Hogy munkánkat könnyebbé és az

életet magasztossá tegyük,

Megtanítottál a hangnál is sebesebb

utazásra,

Hogy a távolság ne válassza el többé az

embertől az embert.

Munkák gyümölcsét, a lövedékké

sűrített energiát

Mi eljuttatjuk a föld legtávolabbi sarkaiba,

Hogy egymást nyomorúságba és

pusztulásba taszítsuk,

Hogy a letarolt földről kiírtsunk minden

élőt.

 

Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az

élet templomát, –

Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás,

hogy hasznossá lehessek általa.

Adj méltóságot rövid napjaimnak.

 

Francis Jammes: Imádság egyszerűségért

A pillangó minden kis fuvalomnak enged,

mint a virágszirmok, miket a gyerekek

a körmeneteken elibéd hintenek.

Istenem, itt a reggel, és már az ima szárnyal

s libeg feléd ezzel a szirmos pillerajjal,

kakasricsajjal és a kőtörők zajával.

Július van, a föld éretten fölhasad,

és – zöld lombjuk ragyog – a platánok alatt

a zirrenő tücsök – nem látni őt, de halld csak! –

kitartóan dalolja mindenható hatalmad.

A nyugtalan rigó a sötét vizű lombban

füttyre hangol sokáig, de rákezdeni nem mer.

Nem tudja, hogy vajon mi bántja. Megpihen

s elröppen hirtelen, földet súrolva, s nyomban

messze nyilallva már, hol nem lel rá az ember.

Istenem, lám az élet most újra kezdi szépen,

mint tegnap s azelőtt és annyiszor már.

Mint ez a pilleraj, mint ezek a munkások,

és mint ez a napot habzsoló víg tücsök,

vagy a rigó a lomb fekete hűvösében,

hadd folytassam, Uram, én is életemet,

olyan egyszerűen, ahogyan csak lehet.

(Rónay György fordítása)

 

Gyógyíts meg engem Uram!

Uram, hiszem, hogy Te teremtettél, és hiszem, hogy ma is szeretszengem. Egészen átjár, és körülvesz a Te teremtő energiád, erőd, és szereteted, a jóság és a szépség hatalma. Jöjj a Te gyógyító erőddel és ajándékozz meg testem és lelkem egészségével! Néha a gyermekkor zavaraitól szenvedek: a hiányos odaadás, a kevés szeretet, de saját hibáim és kudarcaim miatt is. De hiszem, hogy Te mindent meg tudsz bocsátani és mindent képes vagy meggyógyítani. Segíts, hogy ne szenvedjek többé a keserű érzésektől és élményektől! Szabadíts meg engem Szentlelked által minden negatív tapasztalattól és rossz emléktől! Adj nekem új jövőt, az öröm és a biztonság új érzetét, új kapcsolatot Veled és felebarátaimmal! Engedd, hogy átéljem gyógyításod valóságát és teljességét! Uram, bízom segítségedben. Gyógyíts meg és fordíts Magad felé engem! Ámen!

 

A keresztény alázatosság litániája

Uram, irgalmazz nekünk! – Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, kegyelmezz nekünk! – Krisztus, kegyelmezz nekünk!

Uram, irgalmazz nekünk! – Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket! - Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket! – Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten, – Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten, – Irgalmazz nekünk!

Szentlélek Úristen, – Irgalmazz nekünk!

Szentháromság egy Isten, – Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos szívű Jézus – Hallgass meg minket!

A kívánságtól, hogy nagyra becsüljenek engem Ments meg engem, Jézus (ismételjük)

A kívánságtól, hogy mások előtt

A kívánságtól, hogy engem dicsérjenek

A kívánságtól, hogy engem mások elé helyezzenek

A kívánságtól, hogy tőlem tanácsot kérjenek

A kívánságtól, hogy engem elismerjenek

A kívánságtól, hogy engem megkíméljenek

A félelemtől, hogy engem megaláznak

A félelemtől, hogy engem lenéznek

A félelemtől, hogy engem háttérbe helyeznek

A félelemtől, hogy engem megrágalmaznak

A félelemtől, hogy engem elfelejtenek

A félelemtől, hogy engem kigúnyolnak

A félelemtől, hogy engem megvetnek

A félelemtől, hogy engem ócsárolnak és gyaláznak

A félelemtől, hogy engem szegénység ér

Hogy másokat többre értékelnek, mint engem – Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el! (ismételjük)

Hogy másokat igénybe vesznek és engem félreállítanak

Hogy mások a világ színe előtt gyarapodnak, én pedig kisebbedek

Hogy az erényt másokban dicsérik és a jót bennem nem veszik észre

Hogy másokat nálam jobban előtérbe helyeznek mindenben

Hogy mások szentebbek legyenek nálamnál és én csak olyan szent legyek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem

Hogy másokat jobban szeretnek, mint engem

Hogy semmilyen tisztséget ne kívánjak magamnak, függetlenül attól, hogy képességeimtől telik vagy nem

Hogy minden tisztséget azonnal elutasítsak, ha ellenkezik akaratoddal

Hogy készséggel elfogadjam a nekem nem tetsző feladatokat is, ha ez a Te dicsőségedet és tetszésedet szolgálja

Hogy elöljáróimban, ha más véleményen vagyok is, Isten küldöttjeit lássam

Hogy mindazoknak, akik nekem rosszat tesznek, szívből megbocsássak, szóval és tettel

Hogy minden halhatatlan lelket, a szegényeket, a bűnösöket, ellenségeimet egyforma szeretettel becsüljem meg

Hogy mindig készen legyek Érted mindent áldozatul hozni

Hogy a szegénységet, a megvetést, a szenvedést mindig szeressem

Ó Mária, az alázatos szívek Édesanyja! – Könyörögj érettünk! (ismételjük)

Szent József védelmezd az alázatos lelkeket!

Szent Mihály arkangyal, Te, aki először taszítottad el a gőgöt!

Ti összes szent angyalok, az alázatosság példaképei! Én Uram, én Istenem!

Végy el tőlem mindent ami akadályoz, hogy Hozzád jussak! Én Uram, én Istenem!

Adj meg nekem mindent, ami Hozzád segít! Én Uram, én Istenem!

Végy Magadhoz engem, és engedd, hogy egészen a Tied legyek!

Ámen.

 

Kányádi Sándor: Szelíd fohász

szelíd fohász az én fohászom

félig könyörgés félig hála

hogy nem juttattál s ezután se

juttass engemet szégyenfára

 

de eljut-e az én fohászom

eljuthat-e vajon tehozzád

útjaidat úton útfélen

szertartások barikádozzák

 

nem marad-e sziklára hullt

magokként vajon terméketlen

mit egy hosszú életen át

a jövendőnek elvetettem

 

tudom sokat eltékozoltam

abból mit rám bíztál sokat

de azért ne tagadd meg tőlem

holtomban se áldásodat

 

Mily boldog az, ki féli az Urat,

s az ő útjain jár!

 

Élvezed akkor kezed munkáját,

boldog vagy, és jó dolgod lesz.

Feleséged olyan lesz,

mint a bőven termő szőlőtő

házad oldalán,

fiaid, mint az olajfa-csemeték

asztalod körül.

 

Íme, ilyen áldás éri azt az embert,

aki féli az Urat.

Áldjon meg téged Sionról az Úr,

hogy lásd Jeruzsálem boldogságát

életed minden napján,

és lásd fiaidnak fiait.

Békesség legyen Izraelen!

 

A fejezetben található SZERZŐK ÉLETRAJZA a Magyar Elektronikus Könyvtárban, a Katolikus Lexikonban, a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában, a Magyar Életrajzi Lexikonban, a Magyar Tudományos Akadémia internetes adatbázisaiban, a Kulturális Enciklopédiában és a Wikipédiában található biográfiák alapján szerkesztve és kivonatolva készült.

 

DSIDA Jenő erdélyi magyar költő, hírlapíró Szatmárnémetiben született 1907. május 17-én. A gimnáziumot Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte, majd Kolozsváron jogot tanult, de nem fejezte be. 1931-től társszerkesztője, majd szerkesztője a nagyváradi Erdélyi Lapok című katolikus napilapnak. 1933-ban itáliai zarándokutat tett, 1937-ben Márton Áron eskette a Szent Mihály templomban, aki betegágyán is lelki gondozója volt. 1929-től a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság és a marosvécsi Helikon tagja. Az Erdélyi Katolikus Akadémia és a PEN Klub romániai tagozatának titkára. Első verseit Benedek Elek Cimbora című gyermekújsága közölte. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár), melynek létezését is megpróbálták örökre elfelejtetni. Gépírással terjesztették, de nagyon sokáig csak a legendákban létezett, ma szabadon olvasható. Kolozsváron hunyt el 1938. június 7-én, a Házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron végezte. Őszinte hittel ragaszkodott a katolikus vallás tanításaihoz, s költészetében nagy szerepet kapott Krisztus alakja és a megváltás tudata (Út a Kálváriára, Húsvéti ének). Vallásos költészetében a középkori ferences hagyományokat újította föl, igazi "poeta angelicus" módjára.

Nemeskosztolányi KOSZTOLÁNYI Dezső költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja Szabadkán született, 1885. március 29-én. Kosztolányi Árpád tanár, iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermeke. A gimnáziumot Szabadkán kezdi, ahonnan elbocsájtják, ezért Szegeden érettségizett. Gimnáziumi tanulmányai közben testvéreivel és unokatestvéreivel előadásokat szerveztek, ezek eleinte csak saját szórakozásukat szolgálták, később nagyobb nyilvánosság elé léptek műsoraikkal. A bemutatott jeleneteket, verseket gyakran maguk írták, melyben ő és unokaöccse, Brenner József (Csáth Géza néven ismert novellista) jeleskedett. 1900-tól, ötödikes gimnazistaként rendszeresen írt verseket, amelyekből az első a Budapesti Naplóban 1901 őszén látott napvilágot, ezután a helyi lapokban hamarosan újabbak is megjelentek.1903-tól Budapesten a bölcsészkar magyar-német szakát végzi, ahol megismerkedik és barátságot köt Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. 1904-ben beiratkozik a bécsi egyetemre, 1905-ben hazatér és újságíró lesz: a Szeged és Vidéke és Bácskai Hírlapnál, 1906-ban a Pesti Napló munkatársa. Több idegen nyelvet sajátított el, így olaszul, franciául, németül, angolul és spanyolul beszélt. A Nyugatnak megindulásától egyik vezető munkatársa. 1907-ben jelenik meg első verseskötete, a Négy fal között. 1913-ban házasságot köt Harmos Ilona színésznővel, aki Görög Ilona néven írt is. 1915-ben születik fia, Kosztolányi Ádám. Az I. világháború pusztításai és véráldozatai megrázták. A Petőfi Társaság tagja lett, de csakhamar kilépett. A Tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék című lap egyik rovatának szerkesztője, melynek cikkei vitriolos hangon szólnak a Tanácsköztársaságról és annak vezetőiről. A 20-as években sorra jelentek meg verseskötetei, elbeszélés gyűjteményei és regényei. Itthon és külföldön egyaránt elismerték, Thomas Mann megkülönböztetett figyelemmel és barátsággal érdeklődött iránta. 1929-ben A Toll körkérdést intézett az írókhoz: mit jelent számukra Ady öröksége, melyre Írástudatlanok árulása – különvélemény című írása volt  a válasz. József Attilát szeretettel segítette és támogatta. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, a La Fontaine Társaság pedig társelnöke, a magyar PEN Club első elnöke.  A 30-as évek elején rákbetegség támadta meg, felváltva kezelték hazai intézetekben és Stockholmban. Írói és újságírói tevékenységét élete utolsó hónapjától eltekintve – mindvégig folytatta. Műfordításaival Shakespeare, Oscar Wilde, a modern európai költészet megismertetésére törekedett. Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány című regényeit filmre vitték. Verseit, elbeszéléseit és regényeit több idegen nyelvre fordították. 1936. november 3-án halt meg Budapesten. Decemberben Nyugat emlékszámmal adózik emlékének, melyben Babits rehabilitálja fiatalkori barátját, művésztársát.

Szergej Alekszandrovics JESZENYIN orosz költő Konsztantyinovoban (ma Jeszenyino), rjazanyi tartományban született 1895. október 3-án. Édesapja és édesanyja falusi parasztemberek voltak, kisgyermekként anyai nagyszülei nevelték. Első verseit kilencévesen írta, szerette az orosz irodalmat, Puskint, Gogolt. Egyházi iskolába íratták, majd ennek elvégzése után a Moszkvai Tanítóképzőbe szánták, de erre nem került sor. 1912-ben Moszkvába költözött, ahol egy húsboltban, majd könyvesboltban, később egy nyomdában lektorként dolgozott, ahol megismerkedett Anna Izrjadnovával, akivel a Sanyavszkij Népi Egyetemen történelmi-filológiai tárgyakat hallgattak esténként. Polgári esküvőjük után 1914 végén megszületett fiuk, Jurij, akit a sztálinista tisztogatások idején letartóztattak, majd 1937-ben agyonlőtték. 1915-ben Szentpétervárra költözött, ahol Alekszandr Bloknak írt üzenete után a költő találkozásra hívta, majd bevezette az irodalmi társaságba és megjelentette négy versét a Golosz zsiznyi című folyóiratban. 1916-ban jelent meg első kötete Radunyica címmel. 1916-1917 között katonai szolgálatra sorozták be, de tekintélyes írók közbenjárására nem került ki a frontra, hanem a Carszkoje Szelo-i kórház írnoka lett. Az 1917-es forradalmat egy rövid ideig támogatta, de hamar elvesztette illúzióit. 1917 augusztusában Jeszenyin másodszor nősült, feleségül vette Zinajda Rajk színésznőt. 1918 szeptemberében saját kiadóvállalatot alapított, ahol megjelentette második verseskötetét Preobrazsenyie címmel. Ebben az évben született meg Tatjana lánya. 1920-ban két új kötete jelent meg és ekkor született meg harmadik gyermeke, Konsztantyin. Közben Dél-Oroszországban és a Kaukázusban utazgatott és ebben az időben kezdett el kocsmákba járni, és ettől kezdve hamarosan részeg botrányaitól volt hangos a társasági élet. 1921 őszén megismerte a Párizsban élő amerikai táncosnőt, Isadora Duncant, akivel 1922. május 2-án házasodott össze, majd elkísérte egy európai és amerikai turnéra, ahol gyakran részeg állapotban szállodai szobákat vert szét és botrányokat rendezett az éttermekben. Viselkedése nagy nyilvánosságot kapott az akkori sajtóban, ő pedig unatkozott a szerinte ál-művészi körökben, Amerikát kifejezetten nem kedvelte. Egyre többet ivott, barátai visszaemlékezései szerint tekintete tompa lett és fénytelen, életuntnak és betegnek tűnt. Csalódott a nyugati művészi körökben, akik nem voltak hajlandóak befogadni. Mivel házassága rövid ideig tartott 1923 májusában visszatért Moszkvába, ahol rögtön kapcsolatba bonyolódott Avguszta Miklasevszkaja színésznővel. Másik szerelme ebből az időből, Galina Benyiszlavszkaja, aki a költő halála után egy évvel öngyilkosságot követett el a sírjánál. 1924-ben újabb kötete jelent meg Moszkva kabackaja címmel, melynek versei őszinte vallomások a részegségről, a züllött kocsmázásokról, a botrányokról. Ugyanebben az évben fia született Nagyezsda Volpin költőnőtől, akit soha nem látott. (Alekszandr Jeszenyin-Volpin később híres költő lett és részt vett Andrej Szaharov disszidens mozgalmában az 1960-as években, majd az Egyesült Államokba költözve, Jeszenyin-Volpin néven matematikus lett.) 1924 szeptemberében újabb kaukázusi utazás következett, ez idő alatt Perszidszkije motyivi című verscikluson és az Anna Sznyegina című poémáján dolgozott. Az utazás jót tett a lelkének, a déliek szívélyesen és szeretettel fogadták, tenyerükön hordozták. Megnyugodott és művészete is kiteljesedett, az 1924-25-ös évben több mint száz költeményt írt, melyeket Sztrana szovetszkaja címmel adtak ki. Visszatérve Moszkvába nyugalmának vége szakadt, újra nekivettette magát a kocsmáknak, majd egyre paranoiásabb lett, emlékezések szerint pisztolyt vett, s folyton úgy érezte, hogy követik és figyelik a rendőrök. Depressziója elmélyült, verseiben egyre inkább eluralkodtak a halálhoz kötődő gondolatok. Utolsó két éve folyamatos tévelygéssel és részegséggel volt tele, ugyanakkor megalkotta költészetének legszebb darabjait. 1925 tavaszán Jeszenyin megismerkedett Lev Tolsztoj unokájával, Szofja Andrejevna Tolsztajával, aki az ötödik felesége lett. Házassága nem segített súlyosbodó depresszióján, felerősödött paranoiája, hallucinációk gyötörték. 1925 őszén idegösszeomlással kórházba került, ahol egy hónapig kezelték és december 21-én engedték ki. Ekkor kiadójától kikérte az összegyűjtött verseiből kiadott kötet honoráriumát, meglátogatta gyermekeit és Pétervárra utazott, ahol az Angletyer nevű szállodában szállt meg, amelynek az 5-ös számú szobában december 28-án találták meg a holttestét: a fűtőcsövekre akasztotta fel magát a jegyzőkönyv szerint. Itt találták meg saját vérével írt búcsúversét is. Moszkvában a Vagankovszkoje temetőben helyezték végső nyugalomra. Sztálin és Hruscsov alatt a legtöbb művének kiadását felfüggesztették, csak 1966-ban adták ki ismét műveit. Bár magánélete zaklatott volt, Oroszországban nagy hírnév övezi, számos versét megzenésítették, életéről televíziós sorozat készült, országszerte szobrokat emeltek a tiszteletére, külön irodalmi társaság foglalkozik élete kutatásával és költészete elemzésével. Magyar fordítói között van Rab Zsuzsa, Illyés Gyula és Weöres Sándor.

CSUKÁS István József Attila és Kossuth-díjas költő, író Kisújszálláson született 1936. április 2-án. Apja nehéz sorsú kovácsmester volt. A háború után egy zenetanár biztatására, anyja akaratából jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába, hegedűművész akart lenni. Nyaranta apja mellett dolgozott az építkezéseken, téglát hordott. Kamaszosan lázadt fel apja ellen, majd az intézet, s végül a zene ellen. Érettségi után előbb a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra, de tanulmányait nem fejezte be. Megjelentek első versei, írásaiból, irodalmi segédmunkákból élt, a Fiatal Művészek Klubjának vezetője volt, majd a Művészeti Alapnál, a Munkaügyi Minisztériumban, a Néphadsereg című lapnál dolgozott. 1968-tól 1971-ig a Magyar Televízió munkatársa, 1978-tól 1985-ig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője. 1989-től 1991-ig szerkesztőbizottsági tag az Új Idő című lapnál. Az ifjúsági irodalomért nemcsak a könyvkiadásban tevékenykedett, hanem a gyermeklapok szerkesztésében is részt vállalt. Alapító szerkesztője volt – Kormos Istvánnal – a Kincskeresőnek. Egy ideig a Kölyökmagazin szerkesztő bizottságának az elnöke, majd a Piros Pont főszerkesztője. A hatvanas évek közepén fordult a gyermekirodalom felé, s ettől kezdve verseskötetei jelennek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi. Nagy sikerrel mutatják be Ágacska című színdarabját, majd a többi színpadi művét. 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon a Keménykalap és krumpliorr című játékfilm megkapja a fesztivál Nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet.

RATKÓ József József Attila-díjas magyar költő Pestszenterzsébeten született 1936. augusztus 9-én. Iskoláit Pesterzsébeten kezdte, majd vidéken lelencgyerekként folytatta. Élt Vámosmikolán, Sándorfalván, Budaörsön, Miskolcon, Parasznyán, Erdőbényén, Hajdúhadházon, Tiszadobon, Nyíregyházán. Dolgozott állami gazdaságban, borpincészetben, illetve segédmunkásként az Építéstudományi Intézetben. 1956-58 között a Szegedi Tudományegyetemen magyar-olasz szakon tanult. 1955-től az Alföld, az Új Írás, a Napjaink, a Tiszatáj, az Élet és Irodalom, és a Kortárs közölte verseit. Első verseskötetének címe Félelem nélkül. Önéletrajza 1966-ban jelent meg. Nyíregyházán újságíróként dolgozott, majd a nagykállói Krúdy Gyula Járási Könyvtár igazgatója lett. Segítsd a királyt című színpadi művét, verses drámáját a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatta be 1985-ben. Rövid betegség után 1989. szeptember 13-án hunyt el Debrecenben.

SZENT-GYÖRGYI Albert Nobel-díjas biokémikus Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Anyai ágon a neves tudósdinasztia, a Lenhossék-család negyedik nemzedéke. Egyetemi tanulmányait 1911-17-ben Budapesten végezte. Már orvostanhallgatóként a morfológia érdekelte, később szövettani vizsgálatokat végzett nagybátyja, Lenhossék Mihály intézetében. Az első világháborúban medikusként vett részt, de sebesülése miatt leszerelték. Orvosi oklevele megszerzése után Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben, majd Cambridgeben (ahol kémiai doktorátust szerzett) folytatott tanulmányokat és tartott előadásokat. 1931-1945 között a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Orvosi Vegyészeti Intézetének professzora, 1945-1947-ben a budapesti orvosi karon a biokémia professzora, 1946-48-ban az Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke. 1947-től az USA-ban működött, ahol 1947-1962 között az USA Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója. 1962-1971-ben Darthmouthban egyetemi tanár. Megállapította a hexuronsav összetételét, amit azonosított az aszkorbinsavval, ami a C-vitamin. Felfedezéséért 1937-ben Nobel-díjat kapott. Már Szegeden elkezdett foglalkozni az izomösszehúzódás biofizikai és biokémiai mechanizmusával. A szubmolekuláris vizsgálatok után érdeklődése a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden keresztül foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. A II. világháború évei alatt szembeszállt a náci Németország politikájával. Szerepet játszott a Kállay-kormány kiugrási kísérletének diplomáciai akcióiban. Az 1960-as évektől kezdve rendszeresen hazalátogatott. Woods Hallban halt meg 1986. október 22-én.

Sören Aabye KIERKEGAARD dán egzisztencialista filozófus, teológus, költő Koppenhágában született 1813. május 5-én egy jómódú család hetedik gyermekeként. Apja, szegény juhászfiúból lett gazdag kereskedő, gyermekkorában nehéz sors következményeként elfordult a vallástól, Istentől. Mikor gazdag lett, megbánta tettét, bűnbánatot gyakorolt és búskomorrá vált. A valóságban egy házasságtörő kapcsolatból született gyermekének halálát fogta fel "isten büntetéseként", és innentől kezdve kényszerítette családját is valamiféle bigott vallásos életmódra; fia küzdelmei a kereszténység ellen és később meghasonlása is ennek tudható be. Kierkegaard gyermekkorára és későbbi életére, munkásságára apja vallási vezeklése nagy hatással volt. Apja szigorú, keresztény nevelésben részesítette és a legjobb iskolákba járatta gyermekeit, Kierkegaardnak papi pályát szánva. 1830-ban beiratkozott a koppenhágai egyetem teológia karára, ahol jobban megismerkedett az irodalommal és a filozófiával is. Időközben kétségei támadtak a papi hivatás választásáról és félbeszakította tanulmányait. Színházakba, kávéházakba, kocsmákba járt, ahol művészek, írók társaságát kereste. 1838-ban adta ki első könyvét, Hans Christian Andersen regényének a kritikáját. Ezen időben családját nagy tragédiák érték: meghalt öt testvére, majd édesanyja, később apja is. Mindezeket úgy élte meg, mintha az apja bűnei miatti átok súlya alatt élne. 1840-ben befejezte egyetemi tanulmányait, és egy év múlva doktori címet is szerzett. Doktori disszertációjának címe: Az irónia fogalmáról, állandó tekintettel Szókratészra. Az irónia minden további művében fontos kulcsfogalom lesz. 1841-ben Berlinbe utazott, hogy Schelling előadásait hallgassa. Azonban az elvárt siker helyett kiábrándult Schellingből. A következőket írta róla: „Schelling elviselhetetlenül fecseg… A potenciákról szóló egész tana a legnagyobb impotenciát árulja el.” De útja nem volt hiábavaló: megismerte Hegel Logikáját és Jogfilozófiáját, ami erős ellenérzést váltott ki belőle. Főleg azt a hegeli tant vetette el, miszerint a világ ésszerű és az egyén csupán a szükségszerűség véletlenszerű tényezője. 1842-ben visszatért Koppenhágába, ahol magányosan töltötte a napjait. Nem vállalt állást, saját költségén adta ki könyveit, ami élete végére már teljesen felemésztette családi örökségét. Sok újságcikket jelentetett meg, amik „erkölcstelenségük” miatt ellenszenvet és felháborodást keltettek az emberekben. 1855-ben saját újságot indított A Pillanat címen. Az újságban verseket publikált és a dániai lutheránus államvallást és az egyházvezetést támadta. 1841 és 1846 között írta meg nagy művét Vagy-vagy címmel. Ugyanezen években írta az Ismétlés, Félelem és reszketés; A szorongás fogalma; Filozófiai töredékek című műveit. Életének következő idejét sokan "teológiai" szakaszként nevezik, melyben Isten és az ember viszonyát tárgyalja. Ekkor megjelent művei Halálos betegség (1849); Keresztény nevelés (1850); Önvizsgálat Isten változatlansága (1851); Ítélkezz önmagadon (1852). Szerinte a logikai rendszernek csak gondolkodásunkat szabályozó értéke van, de nem adhatja vissza a valóságot, mely a reális időben velünk együtt folyton alakul, változik és sohasem jut oly lezártsághoz, hogy egészében áttekinthetnénk. A valóságról, mint egészről csak Istennek van ismerete. De valóságos léte csak az egyednek van, s reális értéke csak annak az ismeretnek van, ami a mi lelkünkből születik meg, amit egyéni küzdelem árán szereztünk: „az alanyiság az igazság”. A rendszerezéssel szemben az egyén ugrásszerű, vak döntését, a pillanat jelentőségét (idő) hangsúlyozza jelentősen. Gondolkodásmódját kvalitatív dialektikának nevezte, mely nem az egységre, hanem a különbségekre, az ellentétekre irányul. A folytonosság csak elménk elképzelése, a valóság ellentétek feszültsége, s az egyik állapotból a másikba csak ugrással lehet átjutni. Az élet értékét a feszültség és a fájdalom mértéke határozza meg. Legcsekélyebb értékű az esztéta pillanatnyi élvezetre korlátozott élete; értékesebb a családi és társadalmi kötelességeit bensőséggel teljesítő etikai élettípus; legértékesebb a vallásos élet, mert természet és szellem, végesség és végtelenség ellentétének az átélésével ebben éri el a szenvedés tetőfokát. A kereszténység nem filozófia, hanem a megtestesülés és a kereszthalál paradoxonja és ennek elfogadása. Rigorizmusa miatt került élete végén összeütközésbe egyházával. Több megértésre talált az ellentéteket hangsúlyozó protestáns dialektikus teológiában (K. Barth, R. Bultmann, E. Brunner, F. Gogarten). Hatása érezhető Heidegger (egzisztenciálék) és Jaspers (határhelyzetek) filozófiájában. Gondolatai eredetiek és megfontolandók (II. János Pál pápa Fides et ratio enciklikájában megemlíti őt), de adós maradt az ugrás célja és a paradox keresztény életmód meghatározásával. Koppenhágában halt meg 1855. november 11-én.

REMÉNYIK Sándor költő, lapszerkesztő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja Kolozsváron született 1890. augusztus 30-án. A kolozsvári református kollégiumban érettségizett, majd a Ferenc József Tudományegyetemen néhány félévig joghallgató a Dobsina és Vidéke, utóbb a kolozsvári Ellenzék, Újság és Kolozsvári Hírlap munkatársa, 1918-tól az Erdélyi Szemle munkatársa, 1921-23-ban a Pásztortűz alapító szerkesztője. Nagy hatást keltettek Végvári álnéven írt, Erdélyben gépírásos másolatokban terjesztett hazafias versei (melyért az oláhok halálra keresték), ezen álnéven 1921-ben a Kisfaludy Társaság, majd a Petőfi Társaság tagjának választották. 1924-ben addigi költői munkásságáért a Petőfi Társaság lírai nagydíjjal tüntette ki. 1941-ben megkapta a Corvin-koszorút. Sokan az Ady utáni nemzedék leghatásosabb magyar költőjeként tartják számon. Tüdőgyulladásban halt meg Kolozsváron 1941. október 24-én. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett költő a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Hippói Szent ÁGOSTON latin nevén Aurelius Augustinus püspök, filozófus, egyháztanító, a legnagyobb latin egyházatya Numidiaban született 354. november 13-án. Apja Patricius, anyja Szent Mónika. Tanulmányait Madaurában és Karthagóban kezdte, 383-84-ben Rómában tanult, 384-től a retorika tanára Milánóban. Sikeres világi pályafutásának 386 nyarán váratlan megtérése vetett véget. Már mint gyermek a katechumenek közé került, s édesanyja keresztény szellemben nevelte, de Ágoston nem keresztelkedett meg, majd tanulmányai során elidegenedett hitétől. Egy nővel való ágyasságából (akivel 385-ben szakított) született Adeodatus nevű fia. Diákként ismerte meg Karthagóban Cicero: Hortensius című dialógusát, mely fölkeltette benne a metafizikai érdeklődést, melynek következtében a filozófiában és az örök bölcsességben kereste és vélte megtalálni az igazi boldogságot. E keresés közben a Szentírás olvasása csalódást okozott, elsősorban tartalma, nyelvezete és stílusa miatt is. Így lett rabja a vallási megismerést és belátást ígérő manicheizmusnak 383-ig, majd amikor csalódottan elfordult tőle, és rövid ideig meggyőződés nélkül a szkeptikus akadémikusokhoz (szkepticizmus) csatlakozott. Milánóban Szent Ambrus prédikációi és az ottani keresztény újplatonikus hatás átsegítették a vallással kapcsolatos nehézségein. Kemény erkölcsi vívódás után a Római levél 13 ihletésére 386 nyarán véglegesen döntött: lemondott állásáról, hogy szerzetesi életformában az isteni bölcsességnek szentelje magát. 387 húsvétjának éjjelén keresztelte meg Szent Ambrus. 388-ban visszatért Afrikába, ahol Tagastéban apai örökségéből hozzákezdett új életformájának megteremtéséhez. 391-ben Hippóban pappá, 395-ben püspökké-szentelték. A megöregedett Valerius segédpüspöke lett, akit egy évvel később követett a hippói püspök székben. Papjaival kolostori közösségben élt. Tevékenységének kisugárzása hamarosan túllépte egyházmegyéjének határait. s elsősorban a manicheizmussal, a donatizmussal, 411 -től a pelagianizmussal, a szemipelagianizmussal és az arianizmussal szemben védte szóban és írásban az Egyház hiteles tanítását. Akkor halt meg Hippoban 430. augusztus 28-án, amikor a pogány vandálok ostromolni kezdték székvárosát. Először a város székesegyházában temették el. Az iszlám pusztítása elől a 7. században Szardínia szigetére, 725 körül Páviába menekítették ereklyéit, ma a Ciel d'Oro-templom főoltára fölött őrzik.  Műveit halála után tanítánya és barátja, calamai Possidius rendezte, aki megírta életrajzát is. A Vallomások (Confessiones) Istenhez szóló ima formájában mutatják be életében a kegyelem működését; levelei és a Retractationes (kritikai utószó az általa kiadott írásokhoz) élete hű tükörképét nyújtják. A későbbi korok, sőt napjaink számára sem veszített jelentőségéből. A Egyház tanításának fejlődésében szinte valamennyi szakterületen óriási jelentősége volt. A keresztény ókor legnagyobb filozófusa és teológusaként az ókor és középkor fordulóján jobban ismerte a keresztény filozófiát és teológiát, mint bárki más a következő századokban. Vallási lelkesedése termékenyítően hatott a misztikára; a dialektika iránti különös vonzódásával a skolasztikus teológia elvi megalapítója lett, tudományeszménye és államtana lényegesen hatott a későbbi korok társadalmi gondolkodásra, beszédeiben és írásainak stílusában új életre keltette az ókori latin nyelvet, és megtermékenyítően hatott az egyház latinitására. Amikor az újkor kezdetén a nyugati kereszténységet a reformáció két táborra osztotta, Ágoston szelleme mindkét félre továbbra is nagy hatással volt, tanításukban és megfogalmazásaikban a reformátorokat is befolyásolta (augusztinizmus, bajanizmus, janzenizmus, megvilágosodástan, ontologizmus). Korai írásain még a sztoa és az újplatonizmus hatása érezhető, később újplatonizmust kereszténnyé és a következő évszázadok teológiájában is használhatóvá tette. Dogmatikai tanításának fejlődésére az újplatonizmus több vonatkozásban is hatott, valódi forrása mindig a Szentírás és az Egyház hagyománya volt. Gondolkodásának középpontjában az Isten-kérdés áll: az üdvtörtörténet minden igazságát és problémáját, akárcsak a kegyelmi eszközök kérdését, erről az oldalról nézi. Gondolkodásában Istenből és a szellemi világból indult ki, és így számára az ember testet öltött szellemi lélek. Az emberi lélek szerinte az isteni megvilágosítás hatására mintegy belülről ismeri meg a dolgokat, ehhez az ösztönzést a kívülről, a testi szervek által ható benyomások adják. Az örök igazságok változhatatlan ideáit, melyek alapján a lélek megismer és ítél, a lélek nem maga alkotja, hanem már magában hordozza. A lélek megelőzően adott örök igazságai az egyetlen örök igazság felé mutatnak, aki maga az Isten. Az abszolút igazság után az ember éppen úgy vágyakozik, amint a boldog életre vágyódik az igazság keresése során. Istennek a világhoz való viszonyáról úgy tanít, hogy az mentes minden panteista tendenciától (panteizmus). A bibliai teremtés-fogalom világos kifejezést nyer gondolkodásában. Számára a teológia nem elvont tanrendszer, inkább a hívő ember kegyelem által megvilágosított tudása Istenről: a kegyelemnek, a szív misztikus tapasztalatainak és a keményen összeszedett emberi gondolkodásnak együttes gyümölcse, ami mindig az üdvösség vágyából fakad és a konkrét helyzetben születik meg. A teológia így sohasem lesz zárt rendszer. Számára természetes volt, hogy az ész tevékenysége a hit aktusában egyben a meghajlást is jelenti a tekintély előtt, mely igazolja az egyelőre még be nem láthatót, de ezt az igazolást a belátás és a hit elsőbbsége teszi lehetővé. A pelagianizmussal folytatott vitájában olykor egyoldalúan hangsúlyozta mind a bűnbeesést, mind az áteredő bűnt, akárcsak az isteni kegyelem és kiválasztás ingyenes és tévedhetetlen működésének tanát. Elsőként fejti ki a szentségi karakterről szóló tanítást és a látható Egyház szükségességét valló nézetét. A keresztény élet legmagasabb fokát a bölcsességben éri el, ami nem más, mint Isten és az isteni dolgok szeretetteljes élvezete.

Ludwig van BEETHOVEN német zeneszerző 1770 decemberében, feltehetőleg 16-án született Bonnban. Édesanyja szelíd, visszahúzódó asszony, apja muzsikus volt, aki fokozatosan az alkohol hatása alá került. Zenei tehetségét hamar felismerték, csodagyerekként koncerteztették, első hangversenye - 1778. március 26-án - nyolc éves korában volt. Apja fiának zenei nevelését Johann Gottlob Neefére bízta, akinek ajánlására 1784 júniusában udvari orgonistává nevezik ki a felvilágosult szellemű kölni választófejedelem, Miksa Ferenc udvarában. 1787-ben Bécsben felkeresi Mozartot. 1792-ig a Bonni Operaházban hegedűsként játszik, majd novemberben Bécsbe költözik. A választófejedelem anyagi támogatásával Haydnnál folytat tanulmányokat, majd 1794-től Salieritől és Albrechtsbergertől vesz leckéket, és nemsokára megkomponálja első opusát, a három zongoratriót. 1795. március 29-én adja első bécsi koncertjét. 1796-ban számos városban ad koncertet. 1800-ig több zongoraszonátát és számos kamarazenei művet ír, valamint az első két zongoraversenyét. 1800-ban mutatják be első szimfóniáját. 1802. februárban elkészül a II. szimfónia, és ugyanebben az évben Heiligenstadtban számot vet hallása tragikus méreteket öltő megromlásával. 1803 elején mutatja be a c-moll zongora­versenyt, és ezt követően komponálja élete addigi legfőbb művét, az Eroica-szimfóniát.  1804-ben komponálja meg a Waldstein-szonátát, és belekezd a Leonóra címet viselő operája komponálásába, melyet 1805. novemberben mutatnak be a Theater an der Wienben. 1806-ban komponálja meg a IV. szimfóniát és a Hegedűversenyt. 1807-ben megpályázza az állandó udvari komponista-állást, de nem kap választ. 1808-ban mutatták be V. és VI. szimfóniáját, a G-dúr zongoraversenyt és a Karfantáziát, valamint részleteket a C-dúr miséből. 1809-ben írja Fisz-dúr zongoraszonátáját. 1810-ben írja meg a Les Adieux-szonátát, majd 1811-ben az Esz-dúr zongoraversenyt és a Főhercegi triót. 1813-ban írta meg a Csataszimfóniát, és a VII. szimfóniát. A jótékony célú bemutatón a bécsi zenei élet színe-java előadóként is részt vett. 1816-ban komponálja az A-dúr zongoraszonátát és a Távoli kedveshez-dalciklust. 1818-ban kényszerül hallása miatt beszélgető füzetek alkalmazására. 1819-ben a Missa solemnist komponálja. 1822 elején, miután sárgaságon, valamint komoly gyomorbántalmakon esett át, befejezi a Missa solemnist. IX. szimfóniáját 1824-re fejezi be, és hozzákezdett vonósnégyeseihez. 1827. március 26-án halt meg. Sírja a Bécsi Központi Temetőben van.

Gyarmati és kékkői gróf BALASSI Bálint költő, katona, a magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa. Zólyomban született 1554. október 20-án. Reformátusként nevelkedett, 1565-ben Nürnbergben tanult, majd a család papja, Bornemissza Péter prédikátor nevelte. 1569-ben az összeesküvés gyanújába kevert apja családjával Lengyelországba menekült, itt készült első, vallásos tárgyú, németből fordított irodalmi műve. Apja 1575-ben a Báthori ellen lázadó Bekes Gáspár megsegítésére küldte. Részt vett a török elleni végvári megrohanásokban. 1579-82-ben Egerben huszárhadnagy, 1580-ban részt vett Hatvan ostromában. Békétlenkedései miatt visszatért Zólyomba, de itt összetűzött a hatóságokkal. 1584 karácsonyán a sárospataki református templomban feleségül vette Dobó Krisztinát, s elfoglalta a várat, melynek neje a résztulajdonosa volt, de a várnép elűzte. Sógora, Dobó Ferenc hűtlenséggel és vérfertőzéssel vádolta. Hazatért Liptóújvárba és 1586. augusztusban az esztergomi káptalan előtt nejével együtt katolizált. Rudolf király megkegyelmezett neki, de az esztergomi szentszék házasságát érvénytelennek, 1585 végén született fiát törvénytelennek nyilvánította, s örökösödési jogától megfosztotta. 1593-ban beállt Pálffy Miklós seregébe, részt vett Székesfehérvár ostromában, és a pákozdi győztes csatában. Divényt és Kékkőt az ő parancsnoksága alatt foglalták vissza a töröktől. 1594 májusában Esztergom alá vonult, részt vett az ostromban, ahol megsebesült, lábait levágták, majd május 30-án vérmérgezésben meghalt. 1874-ben a Radvánszky-kódexben rábukkantak szerelmes és vitézi énekeire.

Albrecht DÜRER festő, grafikus, könyvkiadó Nürnbergben született 1471. május 21-én. Ősei a Gyula melletti Ajtósról származtak, a falu nevét, mint nemesi előnevet használták. Apjához és nagyapjához hasonlóan ő is kitanulta az ötvösmesterséget.1486-ban belépett Michael Wolgemut német festő és grafikus műhelyébe festőinasnak, itt ismerte meg a fametszés technikáját is. Vándorévei során megfordult Colmarban, Bázelben és Strassburgban, ahol elkészítette Önarckép iringóval című művét, mely a nyugati művészet első igazi önarcképe. 1494 májusában visszatért Nürnbergbe, ahol július 7-én feleségül vette Agnes Freyt. 1494 őszén utazott először Velencébe, ahol az itáliai művészettel való találkozás meghatározó volt. Bellinivel való kapcsolata révén ismerte meg többek között Leonardo da Vinci műveit. Sokat foglalkozott a perspektívával és a szépség szabályaival. Bölcs Frigyes szász választófejedelem megbízásából készítette el 1504-ben a wittenbergi palota kápolnájának nagy szárnyasoltárát. 1509-ben házat vásárolt Nürnbergben, mely műhelyként és boltként is működött. Itt lakott feleségével, anyjával, segédjeivel és inasaival együtt. 1505-07-ben második velencei útján sajátította el a reneszánsz művészet formanyelvét, eljutott Bolognába és Ferrarába. Velencei tartózkodása idején festette a Rózsafüzérünnep című oltárképet. 1515-ben Johann Stabiusszal és Conrad Heinfogellel együtt elkészítette az első tudományos csillagtérképet, mely tudományos és művészeti szempontból is jelentős. Szellemi hagyatékként 1526-ban Nürnberg város tanácsára hagyta Négy apostol néven ismert két táblaképét. Kortársaihoz hasonlóan ő is Luther személyébe vetette bizalmát. 1518-ban Luthernek ajándékozta néhány metszetét. 1520-ban németalföldi útja során megszerezte Luther néhány fontos írását, s bár megragadták Luther írásai, ő haláláig katolikus maradt. 1512-ben a Nürnbergben tartózkodó Miksa császár, akiről három arcképet is készített, benne találta meg azt a művészt, aki meg tudja valósítani nagyszabású terveit. 1520-ban feleségével együtt Németalföldre utazott, hogy V. Károllyal megerősíttesse a Miksa császártól addig kapott életjáradékot, valamint meglátogatta a híres németalföldi városokat és megismerkedett a kor legjelentősebb németalföldi festőivel. Élete vége felé művészetelméleti kérdésekkel, arányelméleti és geometriai kutatásokkal foglalkozott, 1525-ben jelent meg A mérés tankönyve, két évvel később az Erődítéstan, 1528-ban az Arányelmélet című értekezése. 1528. április 6-án halált meg. Felesége szüleinek kriptájában helyezték örök nyugalomra a nürnbergi Szent János temetőben.

Szíriai Szent EFRÉM egyházatya, egyházi író, költő a mezopotámiai Nisibisben született 306-ban. 18 éves korában keresztelték meg. A szírek apostolának Jakab niszibiszi püspöknek volt a tanítványa, diakónusa és a helybéli iskola szentírástanára. A perzsák háromszor ostromolták Niszibiszt, amelyről Niszibiszi énekek című művében számolt be. Amikor 363 a perzsák elfoglalták szülővárosát, iskolájával együtt Edesszában telepedett le. Eleinte egy sziklabarlangban remetéskedett, majd ismét tanítani kezdett, s átszervezte az iskolát. Itt írta aszketikus művei zömét. A 372 telén pusztító éhínség idején elvállalta az élelem szétosztását a szegények között. 373. június 9-én halt meg. A szír irodalom megalapozója és legjelentősebb képviselője volt. Főként bibliamagyarázattal, hitvédelemmel és himnuszköltészettel foglalkozott. Küzdött a babona, a csillagkultusz és a manicheizmus ellen. Énekei, melyekért a Szentlélek hárfája melléknevet kapta, a szír liturgiában ma is megtalálhatók. Az ortodox és katolikus egyház egyaránt tiszteli, az egyetlen szír nyelvű szent, akit 1920-ban egyháztanítóvá nyilvánítottak.

SAVOYAI Jenő herceg, hadvezér, Párizsban született 1663. október 18-án. Apja Savoya-Carigna hercege és Soissons grófja, anyja Mazarin bíboros unokahúga. Vézna és kistermete miatt alkalmatlannak ítélték a katonai pályára, s klerikusnak szánták, ő viszont katonai pályára törekedett. Elhagyta Franciaországot és I. Lipót császárnak (ur. 1657-1705) ajánlotta föl szolgálatait. Bécsben szívesen fogadták, s kérésére egy dragonyos ezredbe osztották be. A Bécs ostromára fölvonuló törökökkel 1683-ban Petronellnél harcolt, majd részt vett Bécs fölmentésében. Ezért a dragonyosezred tulajdonosa lett. Ezzel sorsa a török elleni fölszabadító háborúhoz kötődött, 1684-ben részt vett Buda eredménytelen ostromában, 1685-ben Esztergom fölszabadításában. 1868-ban Buda bevételekor a jobb kezén megsebesült. 1687-ben részt vett a harsányi lejtőn folyt csatában, s a győzelem hírét ő vitte Bécsbe. 1688-ban Belgrád ostrománál már altábornagy, itt ismét megsebesült. 1689-96-ban a franciák ellen harcolt a Rajna mentén, 1690-ben Savoyában, 1692-ben Dél-Franciaországban, 1693-ban Itáliában, ahol tábornagy lett. I. Lipót kinevezte a törökök elleni hadjárat fővezérévé. Megvédte Péterváradot, majd 1697 őszén a Tiszán átkelő törököket legyőzte. Fővezér maradt az 1699-ben megkötött karlócai békéig. 1703-ban a spanyol örökösödési háború miatt az udvari haditanács elnökévé nevezte ki. 1714-ben VI. Károly kinevezte Osztrák Németalföld helytartójává. Mivel 1715-ben Ali pasa 150 ezer emberrel vonult Pétervárad ellen, de 1716-ban ő és Pálffy János föltartóztatták és legyőzték. Ezután fölszabadította Temesvárt, majd 1717-ben átkelt a Dunán és körülzárta Nándorfehérvárt, majd fölszabadította Szendrőt, Sabácot és Orsovát. E vereség hatására a szultán 1718-ban megkötötte a pozsareváci békét. Károly császár 1724-ben ismét Németalföld helytartójává tette. 1730 után visszatért Bécsbe. A lengyel örökösödési háború kitörésekor, 1734-ben kinevezték a birodalmi sereg fővezérévé. 1736. április 21-én halt meg. A Stephanskircheben temették el.

Canterburyi Szent ANZELM latin nevén Anselmus Cantuariensis, Anselmo d’Aosta bencés szerzetespap, teológus, filozófus, püspök, egyháztanító 1033 vagy 1034-ben Aostában született Piemont tartományban. Nemesi család leszármazottja, akit az aostai bencések neveltek, 15 évesen be akart lépni a rendbe, de atyja nem engedte. Három évig vándorolt Franciaországban, végül belépett a beci bencés kolostorba, ahol Lanfranc tanítványa lett. Amikor Lanfranc canterburyi érsek lett, őt választották meg priornak és a kolostori iskola vezetőjének. 1078-ban apáttá választották. Személyiségének hatása hamarosan a kolostoron kívül is sugározni kezdett; Lanfranc ismételten áthívta Angliába is, ahol a királyi udvarban is megismerték, s 1093-ban Lanfranc után megválasztották canterburyi érsekké. Az invesztitúra-harc Angliában is folyt, amelynek során Anzelm minden erejével szembeszállt az erkölcstelenséggel és a laikus invesztitúra szokásával, ami szembeállította II. Vilmos királlyal. A király nem ismerte el II. Orbán pápát Anzelmot pedig száműzte, aki eljutott Rómába, ahol a pápa a legnagyobb elismeréssel fogadta. Részt vett a bari zsinaton, melyen a keleti egyházszakadást próbálták orvosolni. Hazatérőben Lyonban meg kellett állapodnia, mert Vilmos nem engedte be Angliába. Utóda, Henrik azonban 1100-ben visszahívta, de mivel nem változtatott az egyházpolitikáján, ezért 1103-ban újra száműzetésbe kellett mennie. 1106-ban a pápa és a király között Becben megállapodás jött létre (ez lett a mintája az 1122-es wormsi konkordátumnak), melynek értelmében hazatérhetett. Canterburyben halt meg 1109. április 2-án. Sírja a canterburyi székesegyházban van. 1690-ben szentté, 1720-ben egyháztanítóvá avatták. Bölcseleti műveiben finoman elemzi az igazság fogalmát és három, okságilag összefüggő formáját különbözteti meg: az első, abszolút igazság Istenben van; a második a lét igazsága; a harmadik az ismeretben található. Szerinte az igazság egyedül az elme számára fölfogható helyesség (rectitudo sola mente perceptibilis). Filozófiai módszere a hitet kereső gondolkodás (fidem quaerens intellectus), mert szerinte az értelmi tudás, a bölcselet a hithez vezető lépcső. Teolológiai módszere a megértést kereső hit (fides quaerens intellectum). Alapelve, a credo, ut intelligam, “hiszek, hogy meg tudjak érteni”.  Legértékesebb alkotása a teodiceája. Monologionjában Isten létét a platonizmus szellemében a jó eszméjéből és a lét hierarchiájából bizonyítja. A Proslogionban fejti ki misztikus megvilágosodásból fakadt ontologikus istenérvét, mellyel Istennek mint a legtökéletesebb lénynek a fogalmából az okság elvére való támaszkodás nélkül igazolja Isten létét. Alapeszméjét A. Szent Tamás is magáévá tette annak ellenére, hogy tagadta az érv bizonyító erejét (istenbizonyítás).

Michael FAULHABER müncheni érsek, bíboros, Klosterheidenfeldben Bajorországban született 1869. március 5-én. Schweinfurtban és Würzburgban tanult, 1892-ben szentelték pappá, majd Kitzingenben volt káplán. 1896-ban a római Anima kollégiumban volt. 1898-ban Würzburgban teológiából doktorált. 1903-tól Strassburgban az ószövetségi biblikum professzora. 1911-től Speyer püspöke lett. 1914-től tábori püspök, majd 1917-től München érseke lett, 1921-től volt bíboros. Határozottan szembeszállt a nácizmussal, prédikációiban és körleveleiben elítélte annak eszmei alapjait, a diktatúrát, a fajelméletet és a pogányságot. Már 1933-ban védelmébe vette a zsidókat, akik ezért 1951-ben külön elismeréssel adóztak neki. A német állam a legnagyobb kitüntetéssel, az Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki. Münchenben halt meg 1952. június 12-én.

Szalézi Szent FERENC püspök, teológus, lelkiségi író, egyházszervező, több pápa személyes tanácsadója, Chateau de Salesben 1567. augusztus 21-én francia nemesi családban született. Családja kívánságára jogot tanult, saját indíttatásból pedig teológiát. 1593-ban szentelték pappá. Első művét A szent Kereszt zászlajának védelme címen adta ki. A genfi püspök kinevezte segédpüspökévé, majd a püspök halála után utódja lett. Másik jelentős műve1608-ban jelent meg: Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filótea címmel. 1610-ben Szent Franciskával együtt megalapította a vizitációs apácák rendjét. 1622. december 28-án hunyt el. 1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták, 1877-ben egyháztanítóvá nyilvánították. Az újságírók és az írók védőszentje.

KEMPIS Tamás ágostonos szezetespap, lelkiíró, a rajnavidéki Kempenben született Krefeld mellett 1379/80-ban kézműves családban. 12 éves korától Deventerben Johann Boome iskolájában tanult. Mestere a szentéletű Florentius Radewijn kanokok, kinek házában 1398-ban húsz „testvérrel” élt a Közös Élet Testvérei (hieronimiták) között. 1399-nen belépett az agnetenbergi ágostonos kolostorba, ahol a bátyja volt a perjel. A kódexmásoló műhelyben dolgozott. 1406-ban tett rendi fogadalmat, 1414-ben szentelték pappá. 1425-48-ban szubprior, közben gondnok és noviciumester. 1429-32-ben a kolostornak a németalföldi Ludingakerkbe kellett menekülnie. Lelkiségének meghatározója Isten és a lélek kapcsolata. A német misztika „Isten a minden, az ember a semmi” gondolatát a metafizika szintjéről az erkölcsi-egzisztenciális szintre vitte át. Képekben gazdag, állandóan a Szentírásra utaló nyelvében az ősi egyházi hagyomány visszhangzik. Ima és elmélkedési módszere a karthauziak lelkiségéhez kapcsolódik. Legnagyobb hatású műve az Imitatio Christi (Krisztus követése). A devotio moderna első képviselőiről írt életrajzai (Viten) épületes célzatú munka. Versei a 110 cantica című kötetben találhatók. Az Agnetenbergi kolostorban halt meg Zwolle mellett, 1471. július 25-én.

Francis JAMMES francia költő, Tournayban Hautes-Pyrénées (Felső-Pireneusok) régióban született Franciaországban 1868. december 2-án. Apja állami tisztviselő volt, akinek korai halála után anyjával a Pireneusok tövében fekvő Orthezba költöztek. Itt lett közjegyzőgyakornok. Érettségizős diákként próbálgatta költői tehetségét, verseit eleinte füzetekbe jegyezte le. Később a munka mellett állandó foglalatossága lett az írás, családjának történeteiből, az Antillákon dolgozó orvos-nagypapa életéből, környezetének történéseiből születtek költeményei, amelyeket a helyi nyomdásznál adatott ki Souvenirs d’Enfance (Gyermekkori emlékek) címmel. Áttörő sikerét 1897-ben érte el De l’angélus de l’aube à l’angélus du soir című kötetével. A reggeli harangszótól az esti harangszóig százhúsz költeményből áll, melyekből egyszerűség, természetesség és jóság mutatkozik. Úgy emlegették mint az egyszerű élet méltóságának költője, aki könnyed kézzel és egyszerűségében is elegánsan ábrázolja a jellegzetes emberi figurákat, a vidéki élet jeleneteit, a természet szépségét, a virágokat, a fákat és az állatokat, melyek közül különösen a szamarakat szerette, így számos versében szerepelnek. Sorra jelentek meg verseskötetei (A kankalinok gyásza, Elégiák, Az élet diadala), s lírai, bánatos leánynovellái, amelyek magyarul a Három különös leány története című kötetben olvashatók. 1896-ban jelent meg Egy nap című drámai költeménye, költői alteregója egy idillien eseménytelen napjának meséje, amellyel elnyerte André Gide barátságát, s Mallarmé is felfigyelt rá. Ellátogatott Párizsba, ismeretséget kötött néhány neves íróval, majd hazatérve távol maradt a különböző irányzatoktól és iskoláktól. 1897-ben a Mercure de France márciusi számában fogalmazta meg stílusának ars poeticáját: a valóság hű visszaadását és a költészetbe való visszaemelését tűzte ki céljául. 1095-ben Paul Claudel hatására visszatért a katolicizmushoz, de vallásos lírájából hiányzott minden kegyeskedés és morális pátosz. Az 1900-as évek végén sok fiatal író kereste fel Orthezben a csöndes költőt, aki édesanyjával élt együtt, s verseiben sok tárgyi adatot közölt magáról és családjáról, naiv derűvel, finom humorral. 1907-ben feleségül vette egyik rajongóját, házasságukból hat gyerekük született. 1921-ben a család a baszkföldi Hasparrenbe költözött. Otthonából nem nagyon mozdult ki, de barátaival levelezést folytatott. Sorra jelentek meg verseskötetei, A kankalinok gyásza, az Elégiák, Az élet diadala, és lírai leánynovellái. (Magyarul a Három különös leány története című kötetben olvashatók.) 1938. november 1-jén hunyt el. Műveiről 1910 körül kezdett hallani a magyar közönség, később Kosztolányi Dezső fordította le verseit.

Jean-Pierre JOUVE francia író, költő, kritikus Arrasban született 1887. október 11-én. Párizsban halt meg 1976. január 8-án.

Nagy Szent GERGELY pápa és egyháztanító, Rómában született 540 körül. Az Aniciusok patricius családjából való, apja, Jordanus előkelő ember, aki egyházi hivatalt (regionarius) is viselt. Házuk a Clivus Scaurin, a mai Monte Celión volt. Vsz. jogot tanult, mert fiatalon, 572-73-ban prefektus lett. Apja halála után 574-75-ben lemondott állásáról és szerzetes lett. Atyai házát kolostorrá alakította, ugyanakkor Szicíliában hat kolostort alapított. A szerzetesi közösségben elmélyülten tanulmányozta a Szentírást, a szentatyákat, elmélkedett és szigorú aszkézisban élt. Később élete legboldogabb szakaszának látta ezeket az időket. 579 végén II. Pelagius pápa diákonussá szentelte és követként Konstantinápolyba küldte. Bár görögül nem beszélt, barátságot kötött az udvar jelentős személyiségeivel. Pelagius eredeti célját, hogy katonai segítséget kapjon a longobárdok ellen, nem tudta elérni, csak némi pénzt kapott, de volt alkalma közelről megismerni a császári diplomáciát. 585-86-ban a pápa visszarendelte és titkárként maga mellé vette. 590-ben ő lett Pelagius utóda a római püspöki székben. Mint pápa a klérust jámbor életre sürgette. Itáliában a Patrimonium Petri területén gazdaságilag is rendet teremtett. Sevillai Szent Leander segítségével meg tudta erősíteni a hispániai egyház és Róma kapcsolatát. 592-93-ban a Rómát ostromló longobárdokkal békét tudott kötni. Mivel a bizánci császár egyre kevésbé tudta megvédeni Itáliát, Gergely atyja lett a magára maradott népnek és előkészítette az Egyházi Államot. Igazi nagysága törékeny testéből sugárzó aszkéta szellemének köszönhető, mely a régi rómaiak fölényes intellektualizmusával szemben az erkölcsi jóságot állította egy jövendő világ középpontjába. 596 tavaszán a Szent András kolostor negyven szerzetesét küldte Angliába az angolszászok megtérítésére. A küldötteket emberséges magatartásra, a pogány hagyományok bölcs értékelésére intette. Ez a körültekintő missziós munka jellemezte később Szent Bonifác német, majd Szent Gellért és társai magyar térítését is. Rendkívüli hatásúak lettek liturgikus intézkedései, melyek célja a pápai liturgia elevenné és széppé tétele volt, később ez liturgia lett a minta az egész Egyházban. Gyűjtője és formálója volt a később róla elnevezett gregorián éneknek. Himnuszokat is írt a zsolozsmába, melyeket ma is imádkozunk. 800 óta Szent Ambrussal, Szent Ágostonnal és Szent Jeromossal együtt emlegették, VIII. Bonifác négyüket a négy nagy nyugati egyházatya címmel tüntette ki. Rómában hunyt el 604. március 12-én.

Nagy Szent VAZUL vagy Nagy Szent Baszileosz - Basilius Magnus püspök, a négy nagy keleti egyházatya egyike, a keleti típusú szerzetesség egyik kialakítója, a kappadókiai Kaiszareiaban született 329/330 körül. az egyházatyák egyik legjelentősebb képviselője. Előkelő, ősi családból származott, melynek minden tagja keresztény volt. A keleti egyház édesanyját, Emmeliát, nénjét, az idősebb Makrinát, húgát, a fiatalabb Makrinát, öccsét Gergelyt és Pétert szentként tiszteli. A családi körben kapott alapműveltséget tovább gyarapította Konstantinápolyban, Athénban. Nazianzi Szent Gergellyel Athénban ismerkedett meg, és barátságot kötött vele. 356 körül tért vissza szülővárosába, ahol rövid ideig retorikát tanított. 365 körül elhatározta, hogy szerzetes lesz. Megkeresztelkedett, és hogy közelebbről megismerkedjen a szerzetességgel, felkereste Szíria, Palesztina, Egyiptom, sőt Mezopotámia híres aszkétáit. Visszatérve Neocaesarea vidékén telepedett le, ahová meghívta régi barátját, Nazianzi Gergelyt, akivel a válogatást állítottak össze Órigenész műveiből, a Philokaliat. Caesarea püspöke, Euszebiosz, már idős volt, s őt kérte, hogy legyen segítségére, és 364-ben pappá szentelte, halála után pedig 370-ben lett Caesarea püspöke, Kappadokia metropolitája. Rezidenciája a város falain kívül volt, egy vértanú-emléktemplom mellett, ahová összegyűjtötték a leprásokat, szegényeket, itt adtak szállást az utazóknak is. Ezt az épületegyüttest nevezték basziliadénak. Érseki tartományát mintegy 50 püspökségre osztotta fel, és igyekezett megbízható személyeket püspöknek jelölni, barátait, ismerőseit, rokonait, akikre számíthatott az arianizmus ellen folytatott küzdelemben. Rábeszélésére vállalta el Nazianzi Gergely a szaszimai széket, öccsét, Gergelyt Nüssza püspökévé szentelte. Állandó kapcsolatot teremtett Szent Atanázzal, levelezett Szent Ambrussal, Damazusz pápával. A teológiai irodalom klasszikus alkotása Peri Pneumatosz hagiú, ‘A Szentlélekről’ című műve, melyet 375 körül írhatott. A könyv érvelése maradandó hatású lett, és a II. konstantinápolyi zsinat útját egyengette. A keresztény tökéletességgel, az élet kérdéseivel foglalkozó írásait Aszketika címen hozzák műveinek gyűjteményes kiadásai. Az írások között legfontosabb a Moralia, mely erkölcsi szabályt tartalmaz. Már a 4. században híresek voltak homíliái. A Hexaémeron-homíliákon kívül még huszonhárom beszédet ismerünk tőle, melyek dogmatikus, erkölcsi kérdéseket tárgyalnak. A fiatalokhoz című írásban a mértéktartást ajánlotta a görög klasszikusok tanulmányozása kapcsán, melyek olvasása hozzájárulhat a keresztény ember lelki, szellemi tökéletesedéséhez, mert a hellén klasszikusok sok olyan dolgot is tanítottak, amit keresztény ember is magáévá tehet, főként az erényekre vonatkozóan. korának szinte minden neves személyiségével levelezett. Összesen 365 levele maradt ránk. Átalakította a liturgikus doxológiát, mely korábban így hangzott: „Dicsőség az Atyának a Fiú által a Szentlélekben”. A ő által bevezetett új formula pedig: „Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak és a Szentléleknek”. Az „újítással” széles körben akarta elfogadtatni a nikaiai hitvallást, „hagyományossá” akarta tenni a liturgia szövegében. A koinobita, ‘közösségi’ életforma híve volt, szabályaiból tudatosan kiirtotta a remeteség szakkifejezéseit. A Pakhomiosz féle kolostorok hanyatlásából levonta a következtetést, hogy a kolostorokban nem szabad értéktermelő munkát végezni, a kétkezi munka célja csak a tétlenség kiküszöbölése. Az ő kolostorai karitatív központok voltak, ahová éhínség idején befogadták az elhagyott és utakon lézengő gyermekeket, felnevelték őket, szakmára tanították, és ha később akarták, szerzetesként ott maradhattak. Remete Szent Antal és Pakhomiosz után ő volt a legnagyobb hatással a szerzetesség fejlődésére. Kaiszareiaban halt meg 379. január 1-én.

John Henry NEWMAN teológus, bíboros, Londonban született 1801. február 21-én anglikán családban született. Oxfordban 1816-20-ban a Trinity College növendéke, 1822-től az Oriel College tagja és tanára. 1825-ben anglikán pappá szentelték. 1943-ig Oxfordban egyetemi lelkész. Patrisztikai tanulmányai egyre közelebb vitték a katolikus tanításhoz. A rómahűség és az anglikanizmus között közvetítő irányzat képviselőjeként 1833-ban az Oxford-mozgalom egyik alapítója. 1845-ben katolizált. 1847-ben Rómában pappá szentelték és belépett az oratoriánusokhoz. 1851-58-ban a dublini katolikus egyetem alapító rektora. Utóbb a birminghami oratóriumban előkelő családok gyermekeit nevelte és a tudománynak élt. Meghívták az I. vatikáni zsinatra, de nem vett részt rajta. A pápai tévedhetetlenség dogmájának időszerűségét vitatta, de tárgyi jogosultságát megvédte. XIII. Leó pápa 1879-ben bíborossá nevezte ki. Birminghamben halt meg 1890. augusztus 11-én. II. János Pál pápa 1991-ben „Isten tiszteletreméltó szolgájának” nyilvánította. 2010. szeptember 19-én a birminghami Cofton Parkban boldoggá avatta XVI. Benedek pápa.

Thomas MERTON amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író, költő a franciaországi Pradesban született 1915. január 31-én. Egy művészházaspár gyermeke. Két évig Cambridge-ben tanult, majd a New York-i Columbia Egyetemen bölcsész oklevelet szerzett. Először költeményeivel tűnt föl. 1938-ban katolizált, 1940-41-ben a Szent Bonaventura Egyetemen az angol irodalom előadója. 1941-ben belépett az Our Lady of Getsemani (USA, Kentucky) trappista kolostorba. (trappisták). 1946-ban a ciszter rend tagja lett 1949-ben szentelték pappá. 1948-tól jelentek meg írásai, melyekkel újra fölébresztette az érdeklődést a szemlélődő szerzetesi élet iránt. Bangkokban halt meg 1968. december 10-én.

PÁZMÁNY Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja, író, Váradon született 1570. október 4-én. Atyja bihari alispán, kálvinista volt. Megözvegyülve a katolikus Tholdy Borbálát vette feleségül, aki 13 éves fiát a katolikus hitre térítette, ki később Váradon és Kolozsváron a jezsuitáknál tanult. 1587-ben belépett a jezsuita rendbe, Krakkóban lesz novícius, a filozófiát Bécsben, a teológiát 1593-ban Rómában végezte. 1596-ban szentelték pappá, 1597-ben teológiából doktorált. Először Grácban kollégiumi prefektus, majd az egyetemen logikát, erkölcstant tanított. 1601-ben Vágsellyére rendelték missziósnak. 1603-tól ismét Grácban tanár. 1607-ben a közben Forgách Ferenc esztergomi érsek maga mellé vette. Később az érsek kezdeményezésére és II. Mátyás kérésére V. Pál pápa fölmentette szerzetesi fogadalma alól, s 1616. áprilisában turóci préposttá, majd szeptemberben esztergomi érsekké nevezte ki. 1617. III. 12: püspökké szentelte. A magyar katolikus megújulás vezéralakja lett, mintegy 30 főúri családot térített vissza az Egyházba (Erdődyeket, Draskovichokat, Pálffyakat, Hallereket, Kornisokat, Bosnyákokat, Koháryakat, Zrínyi Györgyöt, Bethlen Gábor özvegyét, Brandenburgi Katalint, Rákóczi Pált). Különös gondja volt a papnevelésre. 1619-ben Nagyszombatban, 1623-ban Bécsben papnevelő intézetet (Pázmáneum), 1635-ben Nagyszombatban magyar tudományegyetemet, Pozsonyban jezsuita kollégiumot és gimnáziumot, Érsekújvárt és Körmöcbányán ferences kolostort alapított. Térítéseivel, vitairataival (ezek összegzése a Kalauz), iskolák, s főként a nagyszombati egyetem megalapításával az egyházi élet és a művelődés területén meghatározó szerepe volt a mohácsi vész utáni kibontakozásban. Írói jelentőségét mindenki elismeri, Kosztolányi Dezső szerint „a magyar próza atyja”. Jelentős a gráci egyetemen 1603-07-ben tartott teológiai kurzusa, a Theologia scholastica, mely Aquinói Szent Tamás Summája bizonyos részeinek magyarázata. Főként a hitről szóló tractátust mélyítette el, s ezzel bekapcsolódott az akkor zajló kegyelemvitába. Helyesen látta meg, hogy a kegyelem nem helyettünk cselekszik, hanem fölfokozza szabadságunkat: mindent Isten (a kegyelem) tesz, és mindent az ember (szabadság), de más-más szinten. Pozsonyban hunyt el 1637. március 19-én.

Johann August STRINDBERG svéd dráma és regényíró, Stockholmban született 1849. január 22-én szegénysorú családba. Az Uppsalai Egyetemen tanult, de nem fejezte be, hanem tanítóként és távírászként dolgozott, majd színi növendék lett. Dolgozott a stockholmi Királyi Könyvtárban és az ekkor írt pamfletjei révén híressé vált. Előbb Párizsban majd Svájcban is élt. Háromszor nősült. Az életét végigkísérte a nyomor és üldözési mánia is gyötörte. A saját magával és a világgal vívott harc eredménye, hogy az okkultizmus, az alkímia iránt érdeklődött és hajlott a miszticizmus és a buddhizmus felé. Összesen 58 drámát írt és elbeszélésköteteket adott ki. Jelentősebb művei Az apa, a Júlia kisasszony, az Inferno és a Haláltánc. Rengeteget kísérletezett, szinte minden drámaformát kipróbált, novellákat, regényeket, tudományos értekezéseket írt. 1912. május 14-én halt meg.

ZRÍNYI Miklós gróf hadvezér, költő, horvát bán, a szigetvári hős, Zrínyi Miklós dédunokája Ozalj várában született Zágráb Vármegyében 1620. májusában. Apja György horvát bán, anyja Széchy Magdolna, egyetlen testvére Péter. Hat évesen mindkét szülőjét elvesztette, ezért II. Ferdinánd király előbb ötösgyámságra, majd Pázmány Péterre bízta nevelését. 1628–34-ben a grazi, bécsi és nagyszombati jezsuitáknál tanult. 1636-ban tanulmányúton volt Itáliában, ahol Rómában VIII. Orbán pápa is fogadta. Hazatérve állandó harcba kezdett a török ellen, megszabadította tőlük Muraközt és a horvát határokat. E harcokban lett hadvezérré. 1637-ben Csáktornyán átvette birtokainak igazgatását és védelmét. 1642–45-ben bekapcsolódott a harmincéves háborúba, III. Ferdinánd hívására 1642–44-ben a svédek ellen harcolt. Seregét saját költségén szervezte és tartotta. Égernél megmentette a király életét. 1645-ben Zala főispánja, 1646-ban tábornok lett. 1652-ben feleségül vette Draskovich Gáspár báró leányát, Eusebiát (verseiben Violának nevezi). 1653 után egyre aktívabban folyt bele országos ügyekbe. A Török Birodalom elleni harcot összefogással kívánta elérni. Amikor látta, hogy elképzeléseit Bécs nem támogatja, kapcsolatokat épített ki Velencével és Firenzével. 1663–64-ben nagy hadi sikereket ért el, a bécsi udvar mégis békét kötött a szultánnal, bizalma ekkor megrendült a Habsburgok iránt. Terveinek megvalósítását a Csáktornya melletti vadászaton bekövetkezett váratlan halála megakadályozta, 1664. november 18-án, a pálosok Szent Ilonai (Senkvic) kolostorában temették el a családi sírboltba. A helyet, ahol meghalt, később Pignatelli hercegnő emlékoszloppal jelölte meg. Saját kezűleg írt könyvjegyzékéből ismerjük könyvtárát, amelynek nagy része fönn is maradt. Fő művét a Szigeti veszedelem hősi eposzát 1645–48-ban írta. Legismertebb hadtudományi munkája az 1661-ben írt a Ne bántsd a magyart (Az török áfium ellen való orvosság). További művei: Tábori kis tracta; Vitéz hadnagy; Mátyás király életéről való elmélkedések; Siralmas panasz (röpirat az örökösödési kérdésről és a nemzet sérelmeiről).

Szentistváni BABITS Mihály költő, író, irodalomtörténész, műfordító, Szekszárdon született 1883. november 26-án. Budapesten 1906-ban szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten, majd Budapesten tanított középiskolákban. 1916-tól egyik szerkesztője a Nyugatnak. 1919-től egyetemi tanárrá nevezték ki, de az ellenforradalom idején állásától megfosztották. 1918-as megalakulásakor a Vörösmarty Akadémia alelnöke, 1925-től elnöke lett. 1919 közepe után kizárólag az irodalomból élt. 1927-től a Baumgarten-alapítvány kuratóriumának irányítója, 1920-tól kizárásáig tagja a Petőfi Társaságnak, 1930-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Költészete évtizedeken át a magyar líra élvonalában állt. Fortissimo című verséért, melyben az I. világháború tombolásának meg nem akadályozása miatt Istennel is pörbe szállt - vallás elleni vétség címen indítottak ellene eljárást; ugyanakkor művei sokaságában vall közvetetten vagy közvetlenül is alapjában katolikus világszemléletéről. Életművének jeles darabja Jónás könyvének költői átdolgozása. Legértékesebb prózai műve a Halálfiai című családregény, fordításai közül kiemelkedik Dante: Isteni színjátékának tolmácsolása és az Amor Sanctus. Budapesten halt meg 1941. augusztus 4-én.

Assisi Szent FERENC a ferences rend megalapítója, 1181/82-ben született az itáliai Assisiben. Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő a város leggazdagabb embere volt, anyja a provancei származású Pica asszony, Jánosnak keresztelt fiát Francescónak, 'kis franciának' becézte. Nem járt iskolába, latinul és franciául csak hibásan beszélt, és írni is nehezen tudott. Atyjától megtanulta a posztókereskedést, de tékozlóan bánt a pénzzel. A Perugia ellen viselt háborúban 1202 végén fogságba esett, s csak egy év múlva térhetett haza. Hosszas betegség döbbentette rá arra, milyen könnyelmű életet élt addig. „Magasabbrendű dolgokról” kezdett gondolkodni, de ez egyelőre csak annyit jelentett, hogy már nem kereskedő, hanem lovag akart lenni, s már nem a pénz, hanem a dicsőség és a hírnév vonzotta. 1204 nyarán vagy 1205 tavaszán csatlakozott egy sereghez, mely a kiskorú II. Frigyes jogaiért indult harcba. Spoletóban álmot látott, s ennek hatására föladta lovagi törekvéseit. Visszatért Assisiba, s gyakran látták a város előtti leprás-házban, ahol ellátta a legalantasabb szolgálatokat is. Életmódját lényegesen megváltoztatta: a csendet kereste, hogy imádkozzék; Rómába zarándokolt, belső sugallatokhoz kezdett igazodni. 1205 őszén a San Damiano kápolnában háromszor hallotta a feszületről Krisztus szavát: „Ferenc, menj, s állítsd helyre Egyházamat, mely, mint látod, romokban van!” Megtérése után eleinte bolondnak nézték, de komoly vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt. 1206-ban apja elkeseredésében följelentést tett „megtévedt” fia ellen, hogy visszaperelje tőle a pénzét. Először a városi tanácshoz, majd a püspökhöz fordult. A nyilvános tárgyalás meghökkentő módon zárult: Ferenc ruha nélkül állt ott, mert a püspök lába elé letette atyjától kapott ruháját, erszényét és így kiáltott: „Halljátok mindnyájan! Örömmel adom vissza atyámnak azt, ami az övé, nemcsak a pénzét, hanem a ruhákat is. Mostantól fogva nem azt akarom mondani: »Atyám, Bernardone«, hanem azt mondom: »Miatyánk, ki vagy a mennyekben!«” Elhagyta a várost és helyreállította a környék összedűlőfélben lévő templomait és kápolnáit. Felcsapott vásári énekesnek, s amikor az emberek köréje gyűltek, építőkövet koldult tőlük. 1209-ben Szent Mátyás apostol ünnepén a Porciunkula-kápolnába vett részt misén, amikor hallotta az evangéliumot, mely arról szólt, hogy Jézus elküldte a Tizenkettőt és meghatározta életformájukat: ne vigyenek magukkal sem pénzt, sem tarisznyát; ne legyen két ruhájuk, se sarujuk, még botjuk sem (Lk 9,3-5). Úgy érezte, hogy ez személy szerint neki szól és azonnal szó szerint elkezdte megvalósítani a hallottakat: mezítláb, kötéllel a derekán, szürkésbarna „ruhában” vándorolt a vidéken, és prédikált, gyógyított, halottat támasztott fel, és ördögöket űzött. Eredetisége és hite ellenállhatatlan erővel vonzotta az embereket. Hamarosan mások is, összesen 11-en csatlakoztak hozzá. Ferenc egy évig oktatta őket, majd kettesével elindultak prédikálni. Evangéliumi részletekből összeállított életformuláját, ősreguláját III. Ince pápa 1209/10. Rómában szóban jóváhagyta. Ezzel megszületett az Ordo Fratrum Minorum, a kisebb testvérek rendje, akik igen szigorú életmódot folytattak, gyakran nélkülözték a legszükségesebb dolgokat is, csúfolták és bántalmazták, s leginkább saját rokonságuk üldözte őket. De az „assisi bűnbánók” végtelen türelme fölkeltette az emberek figyelmét. Száma bámulatos gyorsasággal gyarapodott, néhány év múlva a pünkösdi káptalanra már 5000 testvér gyűlt össze. 1209-24 között Ferenc apostoli utak sorát járta be, és mindenkinek hirdette a béke és a jóság, a pax et bonum evangéliumát. Szent Klára beöltöztetésével a Porciunkula-kápolnában elindította a klarisszák rendjét. A pogányok közti misszió és vértanúság vágyától indítva 1212/13-ban Palesztinába, 1213/14-ban Spanyolországba és Marokkóba indult, de egy vihar, ill. betegség mindkét alkalommal visszafordította. 1216-ban Perugiában III. Honorius pápától megkapta a Porciunkula-búcsú kiváltságát. 1217-től a testvéreket kezdte nyugati misszióba küldeni. Közülük öten 1220-ban a rend első vértanúi lettek Marokkóban. 1219/20-ban a Szentföldre ment, de az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval akarta megtéríteni. 1219 őszén Damiette közelében találkozott a szultánnal és prédikált neki, aki megcsodálta a rendkívüli embert. Visszatérve Assisibe részletesebben kidolgozta a a regulát, melyet a pápa Solet annuere bullájával 1223-ban hagyott jóvá. A Porciunkula-kápolna mellett alakult ki a rend anyakolostora, ahová később évente káptalanra gyűltek össze. A kápolna körül gallyakból építették meg kunyhóikat. Mindenütt az igazi szegénység uralkodott, a szegénységet annyira fontosnak tartotta, hogy úgy tekintette, mint „Krisztus menyasszonyát”. Feladatának tekintette, hogy testvéreivel együtt Jézus életét jelenítsék meg az emberek között. Bensőséges kapcsolat fűzte a természethez, de minden romantika nélkül. Baráti módon tudott szólni az állatokhoz, mintha az egész teremtés paradicsomi állapotából mutatott volna meg valamit. Ügyelt arra, hogy (ellentétben az albigensekkel és a katarokkal) megőrizze a hierarchiával a jó kapcsolatot. Meghagyta fiainak, hogy különösen tiszteljék a papságot. 1221-ben megalapította a Bűnbánók Harmadik Rendjét (Ferences Világi Rend). 1223 végén jóváhagyta a rend első teológiai iskolájának megnyitását Bolognában, s első tanárává Páduai Szent Antalt nevezte ki. 1223 karácsonyán Greccióban fölállította az első jászolt. 1224 nyarán, miután a rend vezetését átadta, betegen visszavonult az Alverna-hegyre. A Szent Kereszt felmagasztalásának napján, hajnalban kapta meg a stigmákat, látható formában elsőként az Egyház történetében. Testben megtörten érkezett vissza Assisibe. Súlyos gyomor- és májbántalmaktól szenvedett, a lábai megdagadtak. Éjszaka álmatlanul feküdt sárkunyhójában, vak volt és vérzett. a következő reggelen vidám lélekkel énekelte az Istent és a teremtést dicsérő Naphimnuszt. 1226. október 3-án megáldotta testvéreit, fölolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Majd megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék le a puszta földre; azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. Énekelve adta vissza lelkét az Úrnak. 1228-ban IX. Gergely pápa szentté avatta.

Diósadi ADY András Endre író, újságíró Érmindszenten született, 1877. november 22-én. Édesapja diósadi Ady Lőrinc kisparaszti gazdálkodó, édesanyja Pásztor Mária református lelkipásztorok leszármazottja volt. Tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte, de mivel szülei idővel gimnáziumba szánták tanulmányait 1886-tól katolikus népiskolában folytatta, majd 1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Ebben az iskolában írta első költeményeit is, amelyek többnyire verses csúfolódások voltak. 1892-től a zilahi református kollégium diákja volt, ahol 1896 júniusában érettségizett. Szülei beíratták a debreceni jogakadémiára, de a második évre a pesti jogi karra iratkozott be, majd Temesvárra ment, ahol délelőtt a királyi táblánál írnokoskodott, délután magánórákat adott. Temesváron súlyosan megbetegszik, így hazatér a szülői házba. Budapestre beiratkozik az egyetem IV. félévére, azonban a szülei által küldött tandíj többször is korhelyeskedésre elúszik, ezért Zilahra utazik, ahol ügyvédbojtárnak áll. Ezután Debrecenbe ment, ahol előbb a Debreczeni Hírlap, majd a Debreczen című folyóirat munkatársa lett. 1900 elején a nagyváradi Szabadság, majd a Nagyváradi Napló munkatársa lett. 1903 augusztusában ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, aki Léda néven lett a múzsája. Kapcsolatuk 1912-re teljesen megromlott: Ady a Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet című versével végleg szakított Lédával. Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után a Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és számos költeménye jelent meg a. A második párizsi tartózkodása és a kapcsolódó földközi-tengeri utazás időszaka termékeny korszaka a költészetének. 1906-ban jelent meg harmadik verskötete Új versek címmel, mely sokak szerint mérföldkő a magyar irodalomban, de a negyedik kötete, a Vér és arany hozta meg az igazi sikert és a kritikusok elismerését.1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában jelentek meg versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. Jelentkezett a szabadkőműves Martinovics páholyba, amelybe 1912-ben vették fel. 1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel 1915. március 27-én összeházasodtak, s akit verseiben Csinszkának nevezett.  Az első világháború alatt nem közölt írásokat, csak1918-ban jelent meg újabb verseskötete. Az őszirózsás forradalom után megalakult népköztársaság a forradalmi versei miatt megpróbálta kisajátítani, saját költőjének tekinteni, melytől ettől igyekezett elhatárolni magát. A Tisza-gyilkosság után szélütést kapott. Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, tüdőgyulladással küzdött: a Liget Szanatóriumban halt meg 1919. január 27-én, 41 évesen. Temetése január 29-én volt: koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ahol több ezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára a Kerepesi temetőig.

Loyolai SZENT IGNÁC családi nevén Ińigo López de Loyola a Jézus Társaság (jezsuita rend) alapítója Baszkföldön, 1491-ben született Loyola várában. Családja a tartomány 24 nagy családjának egyike. 12 testvére közül ő volt a legkisebb. Anyja halála után egy parasztasszony dajkálta. Valószínűleg 1506-ban árva lett, ezért neveltetéséről Juan Velazquez de Cuelar, Katolikus Ferdinánd jószágkormányzója gondoskodott Arevalóban. Ekkori életére nagy hatással voltak a lovagregények és a trubadúrénekek, szívesen vadászott s vett részt lovagi tornákon és mulatságokon. 1515-ben egy farsangi csíny miatt eljárást indítottak ellene és egyik bátyja ellen, aki pap volt. Amikor 1517-ben Juan Velazquez meghalt, egy másik rokon, Antonio Manrico navarrai alkirály udvarába került. Mint lovag az alkirály oldalán részt vett egy lázadás megfékezésében és Pamplona védelmében. 1521. májusában egy francia ágyúgolyó súlyosan megsebesítette a lábát, ezért Loyolába szállították. Életben maradásának csodáját Szent Péter apostolnak tulajdonította. A kiálló csontdarabot lefűrészeltette, hogy csizmát húzhasson, majd újra eltörette lábszárát, nehogy a rosszul összeforrt csont miatt lába rövidebb legyen. Gyógyulása alatt Landulf O'Cart Krisztus élete című könyvét és a Jacobus de Voragine Aranylegenda című művét olvasta. 1522. februárban vezeklésül jeruzsálemi zarándokútra indult, Barcelona felé menet Montserrat kegyhelyén meggyónt, letette lovagi ruháját és zarándokruhát öltött, fegyverét fogadalmi ajándékul a Szűzanyánál hagyta. Egy évet Manrézában töltött imádság, böjt és vezeklés, betegápolás és apostolkodás közepette. Barlangban lakott, ahol egyetlen olvasmánya Kempis Tamás Krisztus követése című műve volt. Itt írta meg a Lelkigyakorlatok című könyve zömét. Lelkiélete misztikus szemlélődéssé alakult át, melynek központja a Szentháromság és az Eucharisztia. A Cordoner folyó mellett kapta egész életét átformáló látomását a két zászlóról és egy rend alapításáról. 1523-ban Barcelonából Rómába hajózott, majd VI. Adorján pápa áldásával szárazföldön ment Velencébe, ahonnan hajóval érkezett augusztusban a Szentföldre, ahol Jeruzsálemben és környékén járta a szent helyeket, s ha a ferencesek elöljárója meg nem tiltja, ott is marad. Közben fölismerte, hogy tanulás nélkül nem lehet igazi apostol, ezért visszatérve Barcelonába, megkezdte a gimnáziumot, majd 1526-ban az alcalái egyetemen folytatott tanulmányokat, de buzgóságában prédikálni kezdett, ezért a város vikáriusa háromszor is maga elé idézte, és megtiltotta, hogy teológia elvégzése előtt nyilvánosan beszéljen. E megkötést nem tudta elviselni, ezért Salamancába, majd Párizsba ment, ahol 1528 februárjában a Szent Borbála Kollégiumban vett szállást. 1534. augusztus 15-én hat társával (Favre, Xavéri Szent Ferenc, Lainez, Salmerón, Rodriguez, Bobadilla) fogadalmat tett a szegénységre, a tisztaságra és az apostolkodásra Palesztinában, vagy ahová a pápa küldi őket. 1535-ben teológiai magiszter lett, majd egy betegség miatt hazatért Spanyolországba, majd gyógyulása után Velencében tanult tovább. Miután társai is odaérkeztek, 1537 júniusban valamennyiüket pappá szentelték. Mivel a Velence és a török közti háború lehetetlenné tette a szentföldi utat, ezért társaival Rómába ment, ahol pápai jóváhagyással a szegény zarándokpapoknak illetve a reformált papoknak nevezték őket. III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én hagyta jóvá Jézus Társaság néven a rendet. 1541. áprilisában ő lett az általános rendfőnök lett. Egész Róma apostola lett, lelkigyakorlatokat tartott, kidolgozta a jezsuita rend szabályzatát, 1551-ben megalapította a Collegium Romanumot, 1552-ben a Collegium Germanicumot. Utolsó éveiben ő volt a katolius restauráció vezéralakja, társai mint „Jézus katonái” szerte a világban terjesztették tanítását. Jeligéje egész életének és tanításának foglalata: Omnia ad maiorem Dei gloriam (mindent Isten nagyobb dicsőségére). Rómában hunyt el 1556. július 31-én. V. Pál pápa 1609-ben boldoggá, XV. Gergely pápa 1622-ben szentté avatta.

Jakob BÖHME német filozófus, a miszticizmus és teozófia egyik legnevezetesebb képviselője, Alheidenbergben, Görlitz mellett született 1575-ben. A falusi iskolában megtanult úgy ahogy írni és olvasni, azután a szomszéd városkában cipészhez adták inasnak. Megtanulta mesterségét, de már, mint gyermek kitűnt jámborságával és ábrándos, fantasztikus, eksztatikus természetével. A mesteremberek szokása szerint vándorútra indult, közben megismerkedett misztikusok és teozófusok írásaival, Paracelsusszal, Schwenkfelddel és másokkal. 1549-ben mester lett és Görlitzben családot alapított egy odavaló hentesnek lányával, a keze munkájával keresvén meg kenyerét. 1610-ig kettő víziója volt, majd abban az évben az utolsó, melyet hogy megőrizhesse, amit látott, megírta első művében 1612-ben. Ez a könyv egy nemes ember, Karl von Endern kezébe került, ez leíratta és másoknak is megmutatta, így vett róla tudomást Görlitz főplébánosa is, Gregor Richter, aki veszedelmes eretnekségeket talált a műben, majd a templomban prédikált ellene, mire a városi tanács száműzte a városból, de másnap visszafogadták azzal a feltétellel, hogy átadja a kéziratot és többé nem ír. Hét évig tartotta magát a tilalomhoz, majd hosszas küzdelem után arra a meggyőződésre jutott, hogy Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek. 1619-ben lemondott mesterségéről, és 1624-ig mintegy huszonegy művet írt, valamint 74 teozófikus nyílt levelet. 1623-ban barátja Frankenberg kis műveinek egy részét Az út Krisztushoz címen kiadta, amire Richter plébános heves vádja folytán a városi tanács fölkérte, hogy egy időre hagyja ott Görlitzet, így Drezdába ment, majd visszatérése után 1624. november 17-én meghalt. Hatása később Pordage, Brumley és Jane Leade révén Angliában is elterjedt, Franciaországban a 17. században Pierre Poiretben, a 18. században Saint Martinban talált követőkre. A 18. század végén a romantikusok, majd a Franz Baader újra fölelevenítették. Schelling sokat vett át tőle, míg Hegel tőle származtatta az újabb filozófia keletkezését.

Antoine de SAINT-EXUPÉRY francia író és pilóta, 1900. június 29-én született, Jean de Saint Exupéry vikomt és Marie Boyer de Fonscolombe harmadik gyermekeként, egy régi vidéki nemesi családba. Miután az előkészítő iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben kezdte meg katonai szolgálatát, ahol Strasbourgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt, és áthelyeztette magát a légierőhöz. Menyasszonya családjának tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le, és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt a Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott. 1928-ban adta ki első könyvét Courrier Sud (A déli futárgép - Postajárat délről) címen. Közben átkerült a Casablanca – Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.1931-ben jelent meg a Vol de Nuit (Éjszakai repülés) című műve, amellyel elnyerte a Femina-díjat.1931-ben feleségül vette Consuelo Suncín Sandoval Zeceñát, a kétszeresen özvegy salvadori írónőt. A második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált, de később New Yorkba szökött, 1942-ben egy darabig Québecben lakott, majd egy idő után visszatért Franciaországba, hogy annak felszabadításáért harcoljon. Visszavonulása előtt még egy, utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy Rhőne-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el, és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne-öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el. 1998-ban egy halász Marseille-től délre, Riou szigete mellett talált valamit az óceánban, amit Saint-Exupéry ezüst karláncának véltek. Először tévesnek minősítették a hírt, de később bebizonyosodott, hogy a lánc tényleg az íróé volt: rá volt vésve a felesége és a kiadója neve. 2004. április 7-én egy francia kutatócsoport igazolta, hogy az a Lockheed P–38 roncs, amelyet 2000-ben Marseille partjainál találtak és 2003 októberében emeltek ki, tényleg Saint-Exupéry gépe volt.

II. JÁNOS PÁL PÁPA pápa családi nevén Karol Józef Wojtyla, Wadowicében született 1920. május 18-án. Apja, Karol katonatiszt a Monarchiában, majd a lengyel hadseregben, anyja Emilia Kaczorowska. 9 évesen elveszítette édesanyját és újszülött húgát, majd a bátyját. Az elemi és középiskolát szülővárosában végezte. 1938 nyarán apjával Krakkóba költözött. Filozófia szakos hallgató a Jagelló Egyetemen, közben belépett a Studio 38 kísérleti színtársulatba, 1939-ben a Hallgatói Társulat eucharisztikus és karitatív csoportjába, irodalmi tanulmányokat is kezdett. 1940-ben kényszermunkára vitték egy Krakkó melletti kőbányába. 1941-ben meghalt az édesapja. 1942 tavaszán átkerült a Solvay vegyiüzembe, ahol a munka mellett titokban teológiai tanulmányokat kezdett a krakkói földalatti szemináriumban, majd beiratkozott a Jagelló Egyetem teológiai karára. 1946. november 1-én szentelték pappá. Tanulmányait ezután Rómában, az Angelicumon folytatta. 1947 nyarán teológiai licenciátust szerzett. 1948-ban filozófiából doktorált. Először Niegowicban, a krakkói Szent Flórián-templomban káplán. Első írása 1950-en jelent meg. 1951-53-ban folytatta tanulmányait. 1956-tól a lublini egyetem etika tanszékének kinevezett tanára. 1958-tól krakkói segédpüspök lett. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat munkájában, közreműködött a Gaudium et spes előkészítésében. 1964-től krakkói érsek. 1967-ben a Sixtusi kápolnában VI. Pál pápa bíborossá kreálta. 1969-től a lengyel püspöki konferencia alelnöke. 1976-ban lelkigyakorlatot tartott a Vatikánban, melyen VI. Pál pápa is jelen volt. 1978-ban részt vett a konklávén, mely I. János Pál pápát választotta meg, kinek halála után 1978. október 16-án őt választották meg Szent Péter 263. utódává. Jelmondata: Totus tuus, 'Egészen a tiéd' a Boldogságos Szűz Mária iránti tiszteletére utal. 1981. május 13-án a Szent Péter téren a szerdai általános kihallgatáson a török Mehmet Ali Agca hét m távolságból rálőtt és megsebesítette. A hat órás műtét után hetvenhét napig ápolták a római Gemelli kórházban. Pápai szolgálatának meghatározó motívuma a keresztények egységének előmozdítása. Ennek érdekében sorra kereste a dialógus lehetőségét a különféle különvált egyházak vezetőivel. a Megváltás 1950. évfordulója alkalmából rendkívüli jubileumi évet hirdetett 1983-1984-ben. 1983-ban hatályba léptette az új Kánonjogi Kódexet. 1987-ben megnyitotta a Mária-évet. 1992-ben kiadta az új katekizmust (Katolikus Egyház Katekizmusa). 1996-ban megnyitotta a három éves előkészületet a 2000. év nagy jubileumára (jubileumi év). 1991-ben Magyarországra látogatott, ahol fölkereste Esztergomot, Máriapócsot, Debrecent, Szombathelyt és Budapestet. 1996-ban a millecentenáriumi évben meglátogatta az ezeréves Pannonhalmát, valamint Győrben szentmisét mutatott be. Rómában hunyt el 2005. április 2-án. Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá, Ferenc pápa 2014. április 27-én szentté avatta.

Godfried Danneels Maria JULES  belga bíboros, érsek 1933. június 4-én született a nyugat-flandriai Tieltben. Leuvenben és a Pápai Gergely Egyetemen tanult teológiát Rómában. 1957-ben szentelték pappá. Doktori fokozatának megszerzése után a Leuveni Katolikus Egyetemen tanított. Részt vett a II. vatikáni zsinat munkájában, aktív szerepe volt a Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúció  megfogalmazásában. 1977-ben lett Antwerpen püspöke, majd 1979-ben brüsszeli érsek. 1980-tól a Belga Püspöki Konferencia elnöke volt. 1983-ban kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Tagja volt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációnak, valamint a Szemináriumok és Oktatási Intézmények Kongregációjának is.1990-től 1999-ig a nemzetközi Pax Christi elnöke volt. Az ökumenikus párbeszéd terén fontos érdemeket szerzett. Részt vett azon a konklávén, amely 2005-ben megválasztotta XVI. Benedek pápát. Mint püspök 2008 májusában nyújtotta be lemondását.

Hélder Pessoa CAMARA brazil püspök, Olinda és Recife érseke Fortazellaban születt 1909. február 7-én, családja tizenegyedik gyermekeként. Már gyermekkorában a papi hivatás mellett döntött, 14 éves korában lépett be a szemináriumba és (külön pápai korengedéllyel) már 22 évesen pappá szentelték. Öt éven át szülővárosában működött, a munkásokkal és értelmiségiekkel foglalkozott. Részt vett a világi híveket tömörítő Katolikus Akció megszervezésében. 1931-ben megalapította Caerá szövetségi tartomány munkáslégióját, 1933-ban pedig a katolikus munkásnők szakszervezetét. 1934-ben felkérték, hogy államtitkárként irányítsa a tartomány oktatásügyét. 1936-tól Rio de Janeiróba hívták, ahol az oktatásügyi minisztériumban kapott beosztást. Emellett lelkipásztori tevékenységet is végzett, a brazil főváros nyomornegyedeiben, a favelákban ismerte meg a szegények helyzetét. Szociális heteket szervezett, amelyen világiak, papok, szerzetesek és püspökök vitatták meg az ország helyzetét és az egyház feladatait. 1947 és 1952 között munkatársa az Ação Católica lapnak, 1949-től szerkesztője, majd igazgatója Revista Catequética-nak. 1952-ben Rio de Janeiro segédpüspökévé nevezték ki. Jelentős szerepe volt ugyanebben az évben a Brazil Püspöki Konferencia megalakításában, 1964-ig ő töltötte be a püspöki kar titkári tisztét. 1955-ben őt bízták meg a 36. eucharisztikus világkongresszus megszervezésére Rio de Janeiróban. Az ő kezdeményezésére még a kongresszus keretében megalakult a Latin-amerikai Püspöki Konferencia (CELAM). Ettől kezdve minden erejét, szervező tehetségét és karizmáját a szegények szolgálatába állította. Rendszeresen látogatta a nyomornegyedeket, fáradozott azért, hogy a szegények elfogadható lakáskörülményekhez és megélhetéshez jussanak. Ennek érdekében mondott rádióbeszédei ismertté és népszerűvé tették. 1956-ban indította el a Szent Sebestyénről elnevezett szociális segítő mozgalmat, 1959-ben pedig megalapította a szintén szociális célú „Gondviselés Bankot”, melynek a célja kedvező hitelek révén a rászorulók, elsősorban favela-lakók öngondoskodásának támogatása volt. Részt vett a II. Vatikáni zsinaton, s ár a plenáris üléséken egyszer sem szólalt fel, ismertsége és tekintélye révén mégis a fontos szerepet töltött be. Közeli kapcsolatban állt VI. Pál pápával. Elsősorban az ökumené és a szegények ügyét képviselte. A zsinat vége felé sok püspök által elfogadott és aláírt úgynevezett Katakomba-paktum is elsősorban az ő fáradozásának az eredménye. Még a zsinat időszaka alatt, 1964-ben nevezte ki VI. Pál pápa Olinda és Recife érsekévé. Majdnem ezzel egy időben zajlott le Brazíliában az a puccs, amellyel kezdetét vette a két évtizedig tartó katonai diktatúra. Az új politikai helyzetben egyre nagyobb ellenállást kellett legyőznie ahhoz, hogy továbbra is folytathassa tevékenységét az emberi jogok, a szegényekkel való szolidaritás védelmében, a demokráciát és az erőszakmentességet hirdető mozgalmak létrehozása érdekében. Nem költözött be az érseki palotába, egy szerény belvárosi lakást választott lakóhelyül. Humberto Castelo Branco tábornok elnöksége alatt még többé-kevésbé zavartalanul tovább tudta folytatni szociális tevékenységét. Támogatta a báziscsoportokat és a felszabadítás teológiájának azokat a képviselőit, akik a reformok erőszakmentes megvalósítására törekedtek. Az 1968-ban bekövetkezett elnökváltás után megindultak ellene az egyre élesebb támadások. Az egyházi vezetőt a szélsőjobboldaliak „vörös püspök”, „kommunista” jelzővel illették, megvádolták, hogy lázítja a nagybirtokosok földjén dolgozó munkásokat. Bár nem merték fizikailag bántalmazni, de több munkatársát börtönbe zárták vagy emigrációba kényszerítették; titkárát, Antonio Peirera Neto atyát merényletben megölték. Számos helyre hívták előadást tartani; ezeken nyíltan kritizálta a dél-amerikai társadalmi helyzetet, sőt 1970-ben, a párizsi sportpalotában tízezer ember előtt elmondott beszédében támadta a katonai rezsimet. Emiatt a junta megtiltotta, hogy a hazai médiában az érsek interjút adhasson. Munkásságát külföldön több nemzetközi békedíjjal ismerték el, számos egyetem avatta díszdoktorává. Korára való tekintettel, 1985-ben lemondott érseki hivataláról. 90 éves korában, Recifeben halt meg 1999. augusztus 27-én.

Rákóczi és felsővadászi II. RÁKÓCZI Ferenc erdélyi fejedelem, Borsiban Zemplén Vármegyében született 1676. március 27-én. I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem és gróf Zrínyi Ilona fia. Egy fiú és két leánytestvére volt. Negyedfél hónapos korában apja meghalt, anyja Báthori Zsófiához költözött, aki megözvegyülvén visszatért a katolikus hitre, fiát katolikusnak nevelte. Kamarása Kőrösi György, nevelője Badinyi János oktatta Munkácson, Sárospatakon. 1682-ben édesanyja férjhez ment Thököly Imréhez, a Habsburg elnyomás ellen fölkelt magyarság vezéréhez. 1688 elején a munkácsi vár átadása után elszakították családjától; Zrínyi Ilonát Bécsbe internálták, Rákóczit a bécsi udvar Csehországba vitette. Kollonich Lipót esztergomi érseket tették meg gyámjává, aki a neuhausi jezsuitáknál neveltette Habsburg-hű szellemben. Krumlovban, Prágában, Neissében tanult. 1692-ben Bécsben, 1693-94-ben Itáliában élt, Rómában meglátogatta XII. Ince pápát. 1694-ben Kölnben feleségül vette Hessen-Rheinfelsi Sarolta Amália hercegnőt, akitől három fia - József (1700-38), György (1701-56) és egy leánya született (leánya gyermekkorban meghalt). 1694-1711 között Sáros Vármegye örökös főispánja. 1697-ben a hegyaljai fölkelés vezérletét visszautasította, önmaga tisztázására Bécsbe ment. Álláspontja Bercsényi Miklós gróf és a császári megtorlás hatására megváltozott. 1700 végén szervezkedésbe fogott, XIV. Lajos francia király segítségét kérve, azonban a megbízott futár, Longueval árulása 1701-ben a bécsújhelyi börtönbe juttatta, ahonnan felesége és az őrzésével megbízott Lehmann Gottfried kapitány segítségével megszökött, és Lengyelországban talált menedéket. A lengyel, francia és svéd segítséggel megindítandó fölkelés szervezésére készülődve keresték meg 1703 elején a tiszaháti fölkelők követei, akiknek kérésére hazatért. Magyarországon Esze Tamás fogadta pár száz, rosszul fölfegyverzett jobbágy élén. 1703-ban kiadta a brezani kiáltványt, melyben harcba hívott mindenkit a Habsburg elnyomás ellen. 1703 végére a fölkelők elfoglalták a Tiszántúlt és a nemesség is nagy számban állt a kurucok oldalára. 1704-ben az ország legnagyobb része a fölkelők kezére került. Személyesen vezette a tiszántúli és a Duna-Tisza közi hadjáratot, Tokaj, Szatmár, Szeged, Esztergom várának ostromát, a nagyszombati, a pudmerici, a zsibói, a trencséni, a romhányi ütközetet. 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé választotta, 1705-ben a szécsényi országgyűlés a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választotta; királlyá választását a főnemesség nem pártolta, s ő maga is elutasította. Nemsokára L. Herbeville császári generális tekintélyes sereggel bevonult Erdélybe és kikényszerítette a rendektől Rákóczi fejedelemségének eltörlését. 1707-ben a marosvásárhelyi országgyűlés ismét biztosította a négy bevett vallás szabad gyakorlását, kimondta Erdély elszakadását a Habsburgoktól. Ehhez hasonlóan határozott az ónodi országgyűlés is, amikor kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és a szabadságharc idejére fölfüggesztette a nemesi adómentességet. Diplomáciai akciókkal is igyekezett a szabadságharc sikerét biztosítani, de a szabadságharc - a bécsi udvari ellenpropaganda hatására kialakult - külpolitikai elszigeteltségét nem tudta áttörni; választott szövetségesei a pillanatnyi érdekük szerint cselekedtek. A bécsi udvarral 1704-ben és 1706-ban sikertelenül tárgyalt a békéről. A császári hadsereg fölénye az 1708-as a trencséni csatavesztés után sorozatos vereségeket okozott. 1711 elején katonai segítség reményében Lengyelországba ment, így távollétében és hozzájárulása nélkül a rendek támogatásával fővezére, gróf Károlyi Sándor 1711. április 30-án megkötötte a Habsburgok nevében tárgyaló gróf Pálffy Jánossal a szatmári békét. Rákóczi 1712-ben Franciaországba ment, és a nyilvánosságtól elvonulva élt XIV. Lajos udvarában. Megpróbálta elérni, hogy az utrechti béketárgyalásokon XIV. Lajos halála után visszavonult a kamalduli szerzetesek groboisi kolostorába. III. Habsburg Károly távollétében 1715-ben fej- és jószágvesztésre ítélte. III. Ahmed szultán hívására 1717-ben Törökországba ment. 1718-ban a pozsareváci béke megkötése után a szultán kiadatását megtagadta, de 1718-tól Rodostóban kellett élnie. Emigrációjában diplomáciai tervezgetésekkel s a bujdosó kurucok ügyes-bajos dolgaival és írással foglalkozott, de szívesen dolgozott asztalosműhelyében is. Rodostóban hunyt el 1735. április 8-án. Halála után Mikes Kelemen az isztambul-galatai Szent Benedek kápolnába, anyja mellé temettette el, de végrendelete szerint szívét és kéziratait a groboisi kolostorba küldte. Hamvait 1906. november 5-én országos ünnepség keretében hazahozták haza és a kassai székesegyházban temették el (kriptája látogatását 1945-92-ig a csehszlovák hatóságok, 1993-tól szlovák egyháziak igyekeznek korlátozni). Budapesti Kossuth téri bronz lovasszobrát (Pásztor János műve, talapzata Györgyi Dénes alkotása) 1937-ben állították föl. Egészalakos álló szobra Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása 1945 óta az Ezredéves emlékmű része.

JUHÁSZ Gyula költő, újságíró, Szegeden született 1883. április 4-én. Iskoláit Szegeden végezte. 1902-06-ban Budapesten bölcsészhallgató, ahol megismerkedett Babitscsal és Kosztolányival. 1907-ben magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1906-tól Máramarosszigeten, Léván, Nagyváradon, Szakolcán és Makón tanított. 1918-tól a Szeged és Vidéke, majd a Dél-magyarország munkatársa, a Nyugatnak is dolgozott. Idegbaja fiatalkorától kínozta, depressziós állapotban különböző módokon ismételten öngyilkosságot kísérelt meg, végül halálát is az okozta. Költészete főként a századelő magyar lírájának újabb jegyeit viseli magán, a népnemzeti hagyományok egy részének fölfrissítésével egyidejűen. Borongó hangulatok, fájdalmas szépségkultusz, gyöngéd és lelkesült emberszeretet hatják át leggyakrabban a sorait. Élményforrása az alföldi táj, gyakran idézi meg művészek alakját. Jézus, illetve a jézusi szelídség iránti vonzódása ismételten kifejeződik verseiben. 1937. április 6-án halt meg Szegeden.

MÓRA Ferenc író, újságíró, muzeológus, Kiskunfélegyházán született 1879. július 19-én. Szegényparaszt családból származott, atyja Márton foltozó szűcslegény, majd mester, anyja, Juhász Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait nehéz körülmények között végezte. Budapesten földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, majd egy évig tanított, mint segédtanár a Vas vármegyei Felsőlövőn. Innen, mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913-19-ben főszerkesztője volt, haláláig állandó munkatársa maradt. 1904-től a város Somogyi Könyvtárának és a Városi Múzeumának munkatársa, 1917-től igazgatója. Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1909-ben jelent meg a Rab ember fiai című műve. 1922-től a Világ című liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái. Tagja volt a Petőfi és a Kisfaludy Társaságnak. Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. 1918-ban jelent meg a Kincskereső kisködmön című műve. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása című regényében, mely életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki, 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték. 1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom című gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei több idegen nyelven is olvashatók. Aranykoporsó című történelmi regénye 1932-ben jelent meg. Szegeden halt meg 1934. február 8-án.

JÓZSEF Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Budapesten született 1905. április 11-én. Apja bánsági béresek gyermeke, kisiparosoknál dolgozó szappanfőző munkás, anyja Pőcze Borbála parasztszármazású mosónő. A szülőknek három gyermeke maradt életben, a költő és két nővére, Jolán és Etel. Ferencvárosban született, gyermekkorát az itt élte le. 1908-ban apja Romániába ment és családjával ettől kezdve nem törődött. A három gyermek eltartása anyjára maradt, aki nem tudott eleget keresni, lakbérre gyakran nem telt, tömegszállásokon hányódtak. 1910-ben kénytelen volt két kisebb gyermekét lelencként az Országos Gyermekvédő Liga útján Öcsödre adni nevelőszülőkhöz. 1912-től újból Pesten élt, alkalmi munkákat vállalt, és közben elvégezte az elemit és a polgári három osztályát. Az I. világháború második felében már rendszeresen verselt, egy véletlenül kezébe került Ady-kötet hatására. 1917 végén néhány hetet a monori gyermekmenhelyen töltött, de nem bírta elviselni a rideg bánásmódot, hazaszökött. 1918 nyarán egy gyermeknyaraltatási akció révén egy hónapig Abbáziában élt. A Károlyi-forradalmat és a Tanácsköztársaságot nagy lelkesedéssel üdvözölte, megismerkedett Lenin Állam és forradalom című művével. Édesanyja halála után Makai Ödön ügyvédet, Jolán testvére férjét nevezték ki gyámjául. Magánvizsgával befejezte a polgárit és beiratkozott a makói gimnáziumba és internátusba. Zavart lelkiállapotában 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg, emiatt el kellett hagynia az iskolát, így magántanulóként Budapesten tette le az érettségit, közben dolgozott, magántanítványokat vállalt, és egyre többet foglalkozott a költészettel. Tehetségét először Juhász Gyula ismerte fel, az ő előszavával jelent meg tizenhét éves korában Szegeden az első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben. A szegedi lapok többször hozták írásait, 1923-ban a Nyugat is leközölte három költeményét. 1924-ben a szegedi egyetemre iratkozott be magyar-francia szakra. Ugyanebben az esztendőben egyik verséért, A lázadó Krisztusért az ügyészség istenkáromlás címén pörbe fogta, a Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal egyetemi dékán kijelentette: minden eszközzel meg fogja akadályozni, hogy tanári diplomát kapjon. 1925-ben került ki a nyomdából második versgyűjteménye, a Nem én kiáltok. Az 1925–26-os tanévben Bécsben folytatta tanulmányait, megismerte az ott élő írókat, Kassák Lajost, Lukács Györgyöt, Déry Tibort, Balázs Bélát, aki verseinek kiadását ajánlotta Kner Imrének, Németh Andort, későbbi jó barátját és Hatvany Lajost. Utóbbi támogatásával a következő tanévre a párizsi Sorbonne-ra iratkozott be, Bécsi és párizsi tartózkodása alatt tanulmányozta alaposabban a marxizmus klasszikusait és a munkásmozgalmat; nézetei radikálisabbá váltak. 1927-ben tagja lett a Vági-féle legális kommunista pártnak, a hamarosan feloszlatott Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. Verseit a legjobb folyóiratok közölték, német, francia nyelvtudása tökéletes volt, tudott gépírást is, mégsem sikerült állandó jellegű állást kapnia. Rövid időre a Külkereskedelmi Intézet alkalmazta magyar-francia levelezőként. 1928-ban idegösszeomlás miatt szanatóriumba kellett mennie. 1929-ben jelent meg Nincsen apám, se anyám című kötete. A Toll című folyóiratba cikkeket és tanulmányokat írt. Folyamatos megbízás alapján állandó pártmunkát végzett, összejöveteleket szervezett, szemináriumokat vezetett, előadásokat tartott, röplapokat és felhívásokat szövegezett. A mozgalomban ismerkedett meg Szántó Judittal, aki élettársa lett, s aki a legszűkösebb időben a maga keresetéből tartotta el. 1930-ban látott napvilágot a proletárforradalom elkerülhetetlenségét hirdető és erre buzdító verseskötete, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz. Két évvel később jelent meg ötödik kötete, a Külvárosi éj, 1932-ben osztályellenes izgatásért kétszer került bíróság elé, Lebukott című költeményéért és amiatt a röpirat miatt, amelyet Sallai és Fürst statáriális tárgyalása idején fogalmazott Illyés Gyulával és Szimonidesz Lajossal. Villon-fordítását is elkobozta az ügyészség, és szemérem elleni vétség miatt indított eljárást ellene. 1932-ben a párt megbízásából Valóság címmel folyóiratot indított, ezt az első szám megjelenése után tiltották be. 1934-ben megromlott kapcsolata a párttal, vitái támadtak a vezetőséggel, s bár nem zárták ki, de a szervezeti kapcsolat megszakadt közte és a vezetőség közt. Freudista, pszichoanalitikus módszerrel kezeltette magát, de ez nem eredményezett gyógyulást. Betegsége kisebb átmeneti javulásoktól megszakítva rosszabbodott, hosszabb ideig tartó szanatóriumi kezelésre szorult. 1936-ban Ignotus Pállal együtt a Szép Szó radikális folyóiratot szerkesztette. Az 1937 elején találkozott Thomas Mann-nal, az erre az alkalomra írt nagyszabású üdvözlő versének felolvasását a rendőrség betiltotta. A nyarat a Siesta Szanatóriumban töltötte, de állapota nem javult. November elején nővéréhez utazott Balatonszárszóra, s itt december 3-án egy tehervonat kerekei alá vetette magát. Halála nagy megdöbbenést keltett. Hatása csaknem minden utána induló magyar írón kimutatható. Számos kötetét fordították le idegen nyelvre.

NAGY László József Attila és Kossuth-díjas író, esszéista, drámaíró, műfordító, Felsőiszkázon született 1925. július 17-én. Tízéves korában csontvelőgyulladás következtében bal lábára megbénult. Tanulmányait a pápai református kollégiumban végezte. Ebben az időben keserű hangú, kamaszosan búsongó verseket írt. Festőnek készült és rajzolni tanult a pápai Képző Társulatban. 1946-tól népi kollégista Budapesten. Az Iparművészeti Iskolában tanult, majd a Képzőművészeti Főiskola festőtan szakán Kmetty János növendéke volt, majd magyar irodalom és filozófia szakos hallgató a bölcsészettudományi karon. Első verseit és lírai önéletrajzát a Valóság közölte 1947-ben. Első kötete, a Tűnj el, fájás 1949 könyvnapjára jelent meg. Tanulmányait 1949 őszétől Szófiában folytatta, ösztöndíjat kapott, hogy a bolgár nyelvet elsajátítsa, 1952 nyarán tért haza. Feleségül vette Szécsi Margit költőnőt. 1953-ban műfordításkötetet adott ki a bolgár népköltészet alkotásaiból. Műfordítói tevékenysége a következő évtizedekben a délszláv, az albán és a keleti finnugor népköltészet számos alkotását felölelte, de tolmácsolta a spanyol, angol, francia, német, lengyel költők verseit is. 1953-57 között a Kisdobos című gyermeklap szerkesztője, majd főszerkesztője, 1959-től az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa volt. Az ötvenes években költészetében a dal mellett megjelent az úgynevezett hosszúének, a lírát az epikával ötvöző versforma. Népszerűsége a hatvanas évek végétől kortárs költészet élvonalába emelte, egyre több fiatal költő tekintette mesterének. Számos versét megzenésítették. A hatvanas-hetvenes évek fordulójától születtek nagyobb számban új művei. Műfordításaiért elnyerte a bolgár Cirill és Metód-rendet; 1968-ban a Sztugai Nemzetközi Költői Estek nagydíját. A Magyar Televízió portréfilmet készített róla 1975-ben. Budapesten halt meg 1978. január 30-án.

Romano GUARDINI katolikus pap, egyetemi tanár, Veronában született 1885. február 17-én. Gyermekkorát Mainzban töltötte, ahol apja olasz konzul volt. Vegyészeti és közgazdasági tanulmányok után végezte el a teológiát, majd 1910-ben szentelték pappá. 1923-ban a berlini egyetemen számára szervezték meg a vallásfilozófia-katolikus világnézeti tanszéket. 1939-ben a nácik eltiltották a tanítástól. 1945-ben Tübingenben, 1948-63-ban Münchenben kapott katedrát. A katolikus világnézet kibontásával az első világháború utáni megújulás egyik vezére, a II. Vatikáni Zsinat úttörője. Rendkívüli hatását nemcsak katedráinak, hanem a Quickborn ifjúsági mozgalomban vállalt szerepének és könyveinek köszönhette. Tanításának központjaja az Istenember, Jézus Krisztus, az Egyház és a liturgia. A liturgikus mozgalomnak ő adott filozófiai hátteret. Perszonalizmusában hangsúlyozta, hogy Isten nem veszélyezteti az emberi szabadságot, hanem a Jézus Krisztussal való egyesülés biztosítja a személy méltóságának kibontakozását. München halt meg 1968. október 1-én

KÁNYÁDI Sándor Kossuth-díjas költő, Nagygalambfalván Hargita Megyében született 1929. május 10-én székely földműves családban. Édesanyját korán elveszíti, az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi, utána Székelyudvarhelyen tanul, 1941 és 1944 között a református kollégiumban, majd 1944–45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, 1946–50-ben a fém- és villamosipari középiskolában. Költőként Páskándi Géza fedezi fel, 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, majd a kolozsvári Utunkban is megjelenik. 1950 őszétől Kolozsváron él. 1950-től fél évig a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán tanul, itt szerez magyar irodalom szakos tanári diplomát. 1955-ben jelenik meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője. 1955-60-ban a Dolgozó Nő, majd 1960-1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője. 1958-ban megnősül, feleségül veszi Tichy Mária Magdolna tanárt. Tevékenyen részt vállal az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége Romániában, Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein. 1956 októberében-novemberében a Romániai Írószövetség küldötteként a Szovjetunióba utazik, ellátogat Leningrádba, Moszkvába és Örményországba. Először lépi át a román-magyar határt, de Magyarországon csak átutazik. 1967-ben utazik először nyugatra, Bécsben megtartja a Líránkról Bécsben című előadását, 1969-ben Székely Jánossal, Békés Gellérttel részt vesz a Bolzanói Szabadegyetemen, itt megismerkedik Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal. 1971-ben a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Norvégiába és Svédországba utazik. 1973-ban Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel az USA-ba és Kanadába látogat. 1984-ben hosszabb észak (Kanada, USA) és dél-amerikai (Argentína, Brazília) előadó körúton vesz részt. 1992-ben Izraelben mutatja be erdélyi jiddis népköltészet-fordítását.1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.

 

Típus: 
Könyvtár
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2015, május 28