Jámborság

Jámborság

Latinul pietas

Az igazságosság és a vallásosság társerénye,

A pogány latin kultúrában az emberi viszonyok kiegyensúlyozottságát, az egymás alá és fölé rendeltek (uralkodó és alattvalók, szülők és gyermekek, istenek és emberek) jó kapcsolatát jelentette (jelképe az égő Trójából atyját a hátán, fiát az ölében kimentő Aeneas volt). A vallásos nyelvben a szó értelme rokon a hitből fakadó, érzelmekkel is áthatott jósággal. A protestánsoknál a kegyesség, a pietizmus egyik alapfogalma.

Az Ószövetségben a Szentlélek ajándéka (Izajás könyve 11,2-ben a héberben: istenfélelem, a Vulgátában jámborság). A Sir 37,13; 43,37; 49,4: és a A makkabeusok második könyve 12,45-ben fordul elő, általában a gonoszság ellentéteként vagy istenfélelem értelemben.

Az Újszövetségben a jámborság alapja, hogy az ember atyjának nevezheti Istent. Jámborsága az Isten Fia iránti engedelmességben mutatkozik meg (A rómaiaknak írt levél 4,3; Levél az efezusiaknak 2,18, 3,21; Levél Títusznak  2,12; Első levél Timóteusnak  3,16; 4,8; 6,6; Péter második levele 1,6); Isten iránti odaadással (devotio) mutatja be Krisztusban és a Szentlélekben a mennyei Atyának az Eucharisztia dicsérő áldozatát (1Kor 11,23-26); és hitvalló tanúságtétellel kapcsolódik (religiositas) az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez, a teremtő, megváltó és megszentelő Szentháromsághoz.

A keresztény jámborság gyakorlási tere maga a „lelki élet”. Központja a Szentháromság, azonban a helye (az Egyház, a világ, az otthon), a módja (szentségek vétele, elmélkedés, imádság, munka), az állapot, amelyben gyakorolják (laikus, pap, szerzetes, férfi nő), más és más, de nem tetszés szerinti.

Teológiailag a jámborság Isten kegyelme, ugyanakkor erény, amit gyakorolni, erősíteni kell, főként az imádság és a felebaráti szeretet eszközeivel. A Szentírásban és a hagyományban gyökerező jámborság objektív, szervesen kötődik a közösségi jámborsághoz (liturgikus imádság), kerüli az egyoldalúságot, a vallásos különcködést, józanul kritikus, s fenntartásokkal van érzelmei iránt is. Ismeri az Isten és a felebarát iránti szeretet egységét, s az Isten dicsőségére a felebarát anyagi és lelki javaiért végzett fáradozásban igazolódik.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2016, január 4