A keresztény emberkép; A keresztény erkölcs; Az irgalmasság cselekedetei

ALAPVETŐ TANÍTÁSOK

„Ha az igazságot akarod birtokolni, önmagad mélyén kell rátalálnod, a tanításokat csak segítségül használhatod, .”
(Weöres Sándor)

A KERESZTÉNY EMBERKÉP; A KERESZTÉNY ERKÖLCS; AZ IRGALMASSÁG CSELEKEDETEI

A keresztény emberkép

Embernek lenni egyrészt biológiai, genetikai adottság, másrészt feladat, amit meg kell valósítanunk. A legfőbb eligazítónk abban, hogy mit jelent a szó „nagybetűs” értelmében embernek lenni, maga Jézus, hiszen Róla mondja a Szentírás: „Íme az Ember” (Jn 19,5). Ô az Ember, mi csak „emberkedünk”. A Biblia azt írja: „A békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketek, és testetek feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig!" (1Tessz 5,23) Ez is mutatja a kereszténység emberképét, amely szerint az ember test és lélek elválaszthatatlan egysége, az embernek van teste és lelke. A kettő együtt alkotja emberségünket, s szétválaszthatatlanságukra az ún. pszichoszomatikus betegségek is figyelmeztetnek. Az ember szelleme transzcendens, így helytelen szellemi fogyatékosságról beszélni, legföljebb az értelme lehet valakinek akadályozott, de a szelleme soha. Az ember egységes mivoltából (test-lélek) következik, hogy a halál után nem csak a szelleme él tovább – hiszen az örök szenvedés lenne – hanem Isten adományaként van föltámadás, így maga az ember, testestől-lelkestől üdvözül, vagy kárhozik el. Az ember teremtmény, akit Isten „saját képére és hasonlatosságára” alkotott (Ter 1,27). Ez az istenképiség sok dologban megnyilvánul, pl. a szeretetre való képességben; vagy hogy a rábízott életet az ember képes kibontakoztatni; tud megbocsátani és Istenhez hasonlóan az ember is képes a szava által teremteni, pl. a házasságkötés; s nem utolsó sorban föl tudjuk áldozni magunkat másokért, mint ahogyan Isten is föláldozta magát értünk Jézusban. A Biblia szerint Isten jónak teremtette a világot és benne az embert (Ter 1,31). Ezt az eredendő jóságot, bűntelenséget, Isten barátságát az ember saját döntésével, a bűnbeeséssel elveszítette, ezért mindnyájan megváltásra szorulunk. A bűn egyetemessége mellett a Szentírás a megváltás egyetemességét is tanítja.

A keresztény erkölcsről
A kereszténység esetében az erkölcsösség nem előzmény, hanem következmény. Az istenismeretből, az Iránta való szeretetből következnek tetteink, hiszen ha szeretünk valakit, törekszünk a kedvében járni, Isten pedig föltárta előttünk akaratát, de azt akarta, hogy ne félelemből engedelmeskedjünk Neki, hanem azért mert megismertük ôt és bízunk Benne. Míg az etikum általános norma, addig az erkölcs a konkrét világnézeti elkötelezettségből fakadó egyetemes fölismerés. Amíg az etikum az mondja, „légy jó!” addig a jézusi parancs azt mondja „…amit akarsz hogy neked tegyenek, te is tedd meg másnak!” (Lk 6,31) Az erkölcsiség végső alapja a lelkiismeret, ami arra szólít: „Tedd a jót és kerüld a rosszat!” Olyan általános parancs ez, ami föltételezi, hogy az ember egy életen keresztül neveli lelkiismeretét, tanulja, hogy mi a jó és mi a rossz. „Lelkiismereted jó tanácsára ügyelj, mert semmi sem ér neked többet ennél!” (Sir 37,17), „…mindaz ami nem meggyőződésből történik, az bűn!” (Róm 14,23) A keresztény életvitel alapja az a krisztusi szabadság, amit a Szentírás fogalmaz meg: „Minden szabad nekem! Csakhogy nem minden használ. Minden szabad nekem! Csakhogy én ne legyek semminek a rabszolgája!” (1Kor 6,12). Minden ami az embernek árt, azt Isten megtiltotta, és ezért bűn, és minden ami a javára van, azt megparancsolta, ezért kötelező. Mindezt legegyszerűbben így lehet megfogalmazni: „Értelmes ember az erdőben nem szemetel, a többinek pedig meg van tiltva.”

Az irgalmasság cselekedetei
Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a fogságban levőkért imádkozni,
6. a betegeket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani.

 

 

Típus: 
Hittani alapok
Tartalom dátuma: 
péntek, 2014, július 18