Közös küldetésben-Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában - Benkő Tibor: A honvédelem küldetése – Katonai hivatás a megváltozott biztonsági környezetben

 

KÖZÖS KÜLDETÉSBEN

Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában

Budapest, Zrínyi Kiadó 2018.

 

Benkő Tibor:

A honvédelem küldetése – Katonai hivatás a megváltozott biztonsági környezetben

Karcolatok, elmélkedés a hadseregről, a katonai hivatásról

 

Bevezető gondolatok helyett

Ahhoz, hogy ténylegesen értelmezni tudjuk, valójában miben is érhető tetten a katonai elhivatottság, a hivatástudat, véleményem szerint érdemes felvázolni azt a hosszú fejlődési folyamatot, amely során kialakult az a fegyveres szervezet, az a különleges kulturális közeg, amely ethoszának részeként sajátos módon birtokolja a legitim erőszak eszközeit és szükség esetén alkalmazza azt.

Mindez szoros összefüggésben áll azzal az össztársadalmi és politikai követelménnyel, hogy a közösség számára biztonságot teremtő intézményrendszer alakuljon ki, igaz koronként változó tartalommal és minőséggel. Az államtér, a politikai hatalom (az uralkodóház) katonai védelme, az esetleges territoriális expanzió igénye hívta életre a hadsereget.[1]

Az állam – politikai és területi entitás – védelme igényelte olyan biztonsági struktúrák összességét, amelyek alkalmas eszköznek tűntek a kihívások kezelésére. Az intézményesült, az állam fegyveres erőit tömörítő hadsereg – tradicionális értelmezés szerint – sajátos, a biztonságot garantáló szerve.[2] Azért jött létre, hogy elhárítsa a külső katonai kihívásokat, ezért mérete, belső struktúrája (szervezete), kultúrája és alkalmazása történelmi időszakonként a fenyegetéseknek, valamint a politikai érdekeknek megfelelő módon változott. Annak ellenére, hogy a hadviselés nem egyidős az modern ember kialakulásával, a háború, a szervezett haderő minden fejlődési korszakban létező jelenség, ám típusai, technikai jellege gyakran változott.[3]

Annak ellenére, hogy nem kívánom eldönteni Karl von Clausewitz és John Keegan tudományos polémiáját, elfogadom Szun-ce ősi kínai hadtudományi tézisét, amely kimondja a hadviselés kérdésének jelentőségét és szükségszerű elkülönülését az állam által kialakított más politikai intézményektől. Más hagyományos kínai stratégiai gondolkodók (is) kifejtették nézeteiket az állam által intézményesített erőszakszervezettel összefüggésben, hangsúlyozva a kiképzés, a készenlét és a motiváció fontosságát.[4] 

A modern avagy a klasszikus háború megvívására alkalmas hadsereg kialakulásáig vezető történelmi fejlődés meglehetősen hosszúnak bizonyult, hiszen az első, az állam által kialakított hadszervezeti struktúrákat a szervezett civilizációk hozták létre. Az első, az erőszak megjelenésére utaló kissé bizonytalan archeológiai nyom a núbiai Jebel Sahaba közelében végzett feltáráshoz köthető, amely feltehetően összefüggésbe hozható klimatikus-ökológiai okokkal is.[5]

Hadtörténeti szempontból számomra hitelesebbnek tűnnek az i.e. 7000 körül alapított ősi Jerikó, illetve Çatal Hüyük erődítményei,[6] de az első tényleges, szervezett hadviseléssel kapcsolatos történelmi forrásaink az i.e. IV-III. évezredtől állnak rendelkezésre. Az írott források szerint a potamikus – az öntözéses földművelésre épülő – civilizációknak (Sumer, Egyiptom) meg kellett teremtenie azokat a gazdasági, technikai eszközöket, megszervezni a szükséges humán erőforrásokat, amelyek biztosították az államok fennmaradását, megalapozták az erős katonai hatalomra épülő birodalmi struktúrák kialakítását.[7]

Ám mielőtt elmélyednénk a hadtörténelem fejlődésének több ezer éves folyamatába, talán nem mellékes annak tisztázása a teljesség igénye nélkül, hogy miért alakultak ki azok a fegyveres konfliktusok, amelyek esetenként a történelmi fejlődés menetét is befolyásolták. Vajon értelmezhetők-e a háborúk, az erőszak a pszichológia, az antropológia, az etológia, a kulturális determinizmus és más tudományterületek segítségével? Avagy netán a klasszikus, általános érvényűnek tekintett – modern államérdek-központú – elméletével magyarázhatók a történelmet formáló háborúk, ahogy azt a híres porosz iskola követői tartják, vagy a háború mégsem csupán a politikai folytatása?[8]

A modern nyugati hadviselés, hadszervezeti rendszer kialakulásának hosszú, összetett történelmi előzményei vannak, amelyek olyan eseményekben érhetők tetten, mint például a háborúk viselésének szabályainak rögzülése, amelyek első írásos megjelenése éppen a Bibliában található.[9] De ide sorolható a haderőnemek kialakulása, a csatadöntő elemek változásai. Ebben talán az első állomás volt az a rendkívül sikeres asszír hadszervezeti struktúra, amely rendelkezett a távolsági hadviselés képességével. Logisztikai, műszaki, valamint gyorsan mozgatható erői (harci szekerek, majd a lovasság) regionális nagyhatalommá tette az államot, amelyben megformálódott a speciális ismeretekkel rendelkező katonai kaszt, és amely már a vas forradalmának korát jelezte.[10] Ugyanezt a struktúrát vették át és alkalmazták a környező államok, köztük Izrael és a nagy rivális Egyiptom is.[11] A görög városállam hadművészete a falanx-rendszer kialakulását eredményezte, amely magában foglalta mind a spártai katonai elitizmus, mind az athéni milícia-alapú struktúrákat. A katonai kultúra fókuszába új, döntő elemként az ütközet került, a görög-perzsa háborúknak köszönhetően pedig felértékelődött a tengeri hadviselés.[12]

A modern nyugati hadviselést ténylegesen azonban a rómaiak alapozták meg újszerű, dinamikus hadszervezeti és kiképzési rendszerük, rendkívül hatékony gazdasági, műszaki és infrastrukturális bázis megteremtésével. A római katonai kultúra államilag szabályozott jellege az i.u. III, század végéig hatékonyan működött, amelynek legfontosabb elemét az alegységeket irányító centuriók, a tényleges hivatásos tisztikar alkotta, akik a jellemzően össz-haderőnemi reguláris haderő mindennapjait meghatározták. A sikeres területi terjeszkedés a római politikai rendszer válságát eredményezte, amelyet csak új hatalmi struktúra oldott fel. Az intézményesült haderő gazdasági, logisztikai fenntartásának igényeit a Birodalom sikerrel teremtette meg, bár a katonák motivációja elsősorban nem az anyagi, hanem az erkölcsi-pszichológiai tényezők primátusára épült.[13]

A Nyugat-római Birodalom bukása után évszázadokig nem létezett hatékony európai hadszervezeti rendszer egészen a XVI. századig. A katonai kultúra fejlődésének első csíráit a keresztes háborúk időszakában alapított lovagrendek jelentették, ám mindez nem ingatta meg az európai hadviselésben elterjed, a páncélos nehézlovasság csatadöntő szerepét misztifikáló nézeteket egészen a lőpor és a tűzfegyverek elterjedésével kezdődő katonai forradalomig.[14]

A XVII. századtól az új típusú, modern hadviselés együtt járt a fegyvernemi taktikai repertoárok kiszélesedésével, a rendszeres kiképzés elterjedésével, valamint az egyenruházat bevezetésével. A rendezett egységként funkcionáló ezredek keretei a katonát egyéniségének feladására kényszerítették, miközben a tiszti kar számára katonai akadémiákat állítottak fel.[15] A XVIII. századra kikristályosodott a nyugati haderők hármas alapstruktúrája. A stratégiai erőegyensúly kedvezett a különleges erők alkalmazásának (huszárság, kozákok, zuávok), ám elterjedésük alapvetően nem módosította az európai hatalmi status quo-t. Ezen majd csak a Nagy Francia Forradalom és a napóleoni háborúk változtatnak.[16]

A Calusewitz-i érában – a XIX. század elejétől – jöttek létre azon modern hadseregek, valamint a hozzájuk köthető katonai kulturális alapok, amelyek jellemzik napjaink szervezett katonai erőit. A gazdasági, demográfiai és civilizációs fejlődés mellett a porosz és a francia katonai transzformáció is nagymértékben hozzájárult ehhez. A politikai struktúrák folyamatos változása és a technológiai haladás elősegítette a katonai hivatás elemeinek formálódását, megerősítette a modern haderő fenntartására képes (nemzet)államiságokat.[17]

Az európai (vagy nyugati) társadalmi-gazdasági tér dinamikus fejlődése alakította ki a katonai professzionalizmus megszilárdulásának és elterjedésének szükséges és elégséges feltételeit. Mindezek nélkül ma nem lennének alkalmasak az állam – a politikai rendszer – által fenntartott, az erőszak-monopóliumot gyakorolni képes struktúrák arra, hogy rendelkezzenek bármely típusú háború (pre-modern, modern és poszt-modern) megvívásának képességeivel. A bekövetkezett minőségi átalakulás jelentősen átalakította a hadviselés szervezeti rendszerét, amelyben a minőségi oktatásra, a folyamatos képzésre épülő szaktudás értéke megnövekedett. A fejlődés során formálódott ki a katonai hivatás, az a modern tisztikar, amely sajátos módon, specializálódott ismeretei révén elkülönült a társadalom egyéb csoportjaitól. A reformok olyan gondolkodók nevéhez kapcsolhatók, mint a porosz Gneisenau, Scharnhorst, akik nem csupán a későbbi – 1871. január 18-át követően –, immár német hadsereg megteremtői, de egyidejűleg ők voltak azok, akik a modern katonai kultúra által kitermelt elemeket rendszerré foglalták, így teremtve meg a hivatásos katona ethoszát, amely speciális módon egyben az adott társadalom tükörképe.[18]

A sajátos szakértelem, magatartásminták felelősség biztosította társadalmi presztízsre alapozott motiváció, amely a modern hivatásos katona(tiszt) erkölcsi tartását, az életpálya iránti elkötelezettségét fenntartja. Mind felelőssége, mind szakmai sikeressége közvetetten irányul az őt megbízó (foglalkoztató) társadalom felé, amelyet vele szemben az állam reprezentál.[19]

A felvázolt gondolatok a hadviselés egyetemes fejlődését, a katonai pálya jellemzőit illetően természetesen visszatükröződnek a magyar hadszervezet történelmi metamorfózisában is, és mindez alatt nem csupán a rendszerváltást követő időszak szükséges terminológiai és szakmai szemléletváltást értem. A keresztény Európába beilleszkedni képes magyar állam hadtörténeti fejlődése, kultúrája bővelkedik számos kiemelkedő egyéni és kollektív katonai teljesítményben, amelyekben már viszonylag korán megjelentek a stratégiai gondolkodás bizonyos elemei. A mindenkori magyar haderő sikereinek és kudarcainak okai összetettek, de a jelenkor megváltozott hatalmi erőviszonyai, újszerű biztonságpolitikai kihívásai és átalakuló szűkebb és tágabb geopolitikai környezete által teremtett feltételek között szolgálatot teljesítő, illetve vállaló professzionális katonáink számára tanulságként szolgálhatnak, miközben alkalmazóinak szükséges világosan megérteni a hadsereg, mint különleges nemzeti intézmény kiemelkedően fontos feladatait.[20]

 

A XXI. század biztonsági kihívásai

A védelmi struktúra állandó adaptációs folyamatának szükségességét az előzőekben kifejtett történelmi példák is alátámasztják. A poszthidegháborús rendszerben erősödésnek induló védelmi törekvések egyik legmeghatározóbb motivációja a lehetséges későbbi katonai műveletek számának és erejének csökkentése, valamint a kialakulóban lévő, békére és biztonságra törekvő világrend stabilizálása volt. A hagyományos értelemben vett katonai akciók számának csökkenése optimizmusra adhatott okot, azonban a trendek nem ezt támasztották alá. Az utóbbi évtizedek olyan előre nem látható eseményláncolatokkal változtatták meg a nemzeti és nemzetközi biztonsági környezetet, amelyek komplex problémákkal, mind a rövid- mind a hosszú távú védelmi intézkedések felülvizsgálatának szükségével szembesítették a katonai vezetést. A kiépült rendszerek – és ezen belül a katonai védelmi képességek – folyamatos modernizációja elengedhetetlenné vált annak érdekében, hogy hazánk biztonságát képességeinkhez mérten, a lehető legmagasabb színvonalon garantálni tudjuk. A haza stabilitásának megőrzésére felesküdött hivatásos és szerződéses állomány egy gyökeresen megváltozott – kibővült – mandátumrendszerben teljesít szolgálatot, amely során már nemcsak a közvetlen katonai védelmi feladatok kihívásaival, hanem egyéb kapcsolt nehézségekkel is számolnunk kell.

A migrációs válsághelyzet, a terrorizmus megnövekedett veszélye, a kibertámadások és az aszimmetrikus fenyegetések megjelenése új elemként jelentkeztek, melyekre gyors ütemben, de megfelelő alapokra helyezett intézkedésekkel kellett reagálni. Eritreától Ukrajnáig fel-fellángoló, eltérő intenzitású háborúkkal találkozunk, amelyek hátterében már nem csupán hagyományos területi, etnikai vagy gazdasági konfliktusok állnak, hanem komplex, nehezen kezelhető kihívások, mint például a vízhiány vagy az extremista ideológiák terjedése.

A hagyományos értelemben vett katonai fenyegetések az elmúlt másfél évtizedben a szélesebb körű felkészülés ellenére sem csökkentek számottevő mértékben. A megváltozott globális és regionális biztonsági környezetben elengedhetetlen azon alapelvek betartása, melyek garantálni hívatottak az államok szuverenitását és békés egymás mellett élését. Az európai biztonság kulcselemei:

•          A határok tiszteletben tartása;

•          Az államok függetlensége;

•          Átlátható és megjósolható katonai aktivitás;

•          A nézetkülönbségek – erőszakmentes - diplomáciai úton történő rendezésének elkötelezettsége.

Az egyre sokasodó, határokon átívelő hagyományos katonai értelemben vett destabilizáló folyamatok azonban azt támasztják alá, hogy ezen alapelveket államok valamint azok alatti (sub-state) és feletti (trans-state) szereplők saját érdekeiket előtérbe helyezve kockáztatják, ezzel is veszélyeztetve a stabil igazgatási rendszerek regnálását.

A kibővülő dimenziójú összecsapásokat példázza többek között a balkáni válság, a jelenlegi biztonságpolitikai irányvonalakat nagymértékben befolyásoló, 2001. szeptember 11. utáni terrorizmusellenes fellépés valamint a 2010 óta le nem záruló Arab Tavasz és annak kapcsolt folyamatai. Említhetném továbbá az összetett kihívásokkal szembesülő instabil afrikai államokat, ahol a fegyveres összecsapások a nemzetközi jogi normákat és alapvető emberi jogokat figyelmen kívül hagyva milliókat üldöztek el lakóhelyükről és funkcionáló közigazgatási rendszereket romboltak porrá, amely által nemcsak az államok jelenét, hanem jövőjét is visszavetették.[21] A modern „high-tech” nyugati haderők szembesültek a félkatonai szervezetek tömegmozgató erejével, akik éppúgy tudták használni korunk új technikai vívmányait, mint a hadviselés „hagyományos” szereplői.[22]

Jelen biztonsági környezetben a honvédelmi képességek szempontjából nem elégséges kizárólag az egyes államok konfliktusainak vizsgálata, hisz a tisztán bipoláris vetélkedés a globalizáció és az információs technológia robbanásszerű fejlődése révén nagyrészt nemzetközi fenyegetést is jelent. Egyre erősödő befolyással bírnak a központi rendszertől elszakadó államszint alatti és az államokon átnyúló szereplők. A huszonegyedik század fenyegetései közül kiemelkednek a terrorszervezetek által regionális és globális célokra irányított támadások és azok előkészítő munkálatai, amelyek a modern eszközök és a legkülönfélébb propagandamódszerek használatával mára világszerte érzékelhető problémává nőtték ki magukat.[23] Az afrikai kontinens számos államában (a leginkább érintettek Csád és Nigéria) valamint a Közel-Kelet destabilizált területein (Szíria, Irak) tevékenykedő terrorszervezetek[24] virágzásához hozzájárult a labilis – vagy bukott – politikai vezetés, a radikális ideológia térnyerése és a törzsek (vagy vallási csoportok) közötti akut ellentét is. A radikális csoportok nem rettentek vissza az erőszaktól, tömeges gyilkosságoktól és a be nem hódolt emberek ellehetetlenítésétől sem.[25] Afrikában elsősorban a Boko Haram és az al-Kaida radikalizálódott egységei, Közel-Keleten pedig az „Iszlám Állam” és az annak hűségesküt tett csoportok tevékenysége veszélyeztette az eredetileg is gyenge közigazgatási-politikai struktúrával rendelkező államok lakosait.

A szétszóródó radikális egységek logisztikai háttere a kiépült sejteken keresztül biztosított, amelyre bizonyított példa többek között az Iszlám Állam terrorszervezet – amelynek központja az iraki és szíriai területeken operál – diszlokált támadási képessége Párizsban, Brüsszelben és Nizzában. Bár a radikális csoportok elsődleges célja a szervezet központjának, felépítésének és aktív harcosainak védelme, ugyancsak jelentős figyelmet fordítanak az utánpótlás biztosítására is.[26] A radikális szervezet különleges toborzási módszerének segítségével – az online csatornák fokozott használatával – képes több tízezer potenciális támogatót elérni, valamint aktív és passzív külföldi önkéntes támogatót gyűjteni soraiba, akiket a Korán és a Saría kifacsart értelmezése mellett materiális javak és egy igen letisztult életcél felvázolásával győz meg a fundamentalista ideológia gyakorlati támogatására. A nemzetközi terrorszervezetek befolyásának felderítését és lehetőségeik limitálását a felelős védelmi szervek elsődlegesen hazánk, emellett azonban az egész nemzetközi közösség védelmében folytatják.

Az aszimmetrikus hadviselés eszköztárának aktív használatára a hagyományos katonai doktrínáknak és irányelveknek mind stratégiai mind taktikai szinten reagálni kellett. Ez a folyamat hosszú adaptációs időszakot tenne szükségszerűvé, azonban a kihívások pillanatnyi hatása olyannyira mélyreható folyamatokat indíthat el, mint például a jelenleg is tapasztalható migrációs tendencia vagy a NATO és az Európai Unió – ezen belül kifejezetten az észak-keleti tagországok – megromlott bizalmi viszonya az Orosz Föderációval. Említhetnénk továbbá a határokon átívelő szervezett-bűnözői tevékenységeket valamint az embercsempészet – kereslethez igazodó – fellendülését.[27] Az új biztonsági körülményeket vizsgálva elmondható, hogy a hidegháborús szembenállás bipolaritását felváltó posztmodern rendszerben a lokális összecsapások általában globális válaszreakciót eredményeznek.

A nemzeti határokon átívelő kihívások azonban nem jelentik a nemzetvédelem és a katonai hivatás határainak elmosódását. Bár az utóbbi időben a nemzet védelme egyre szorosabban függött össze az instabil régiók és az egész nemzetközi közösség kihívásainak rendezésével, a katona hivatástudatának mindenkori alapja hazájának és nemzetének védelme marad. A magyar katona esküjéből és hitvallásából eredően „küzd minden olyan esemény, eszme és irányvonal ellen, ami kompromittálhatja Hazáját, a Magyar Honvédséget, bajtársait, parancsnokait. Szolgálatát minden időben pártpolitikától függetlenül, a Nemzet egészének javára végzi.”[28] Ugyanakkor számos példa bizonyíthatja, hogy a „nemzetközi katonává” válás az alapvetően befelé koncentráló hivatástudat megerősödését is eredményezi.

Jelenleg az ENSZ és az Európai Unió irányítása alatt 16-16, a NATO kötelékében pedig 6 nemzetközi békemisszió működik. A több hónapos – sok esetben több éves – missziós tapasztalat során a katona nemcsak erős szakmai hátteret kaphat, hanem hivatástudata olyan tapasztalatokkal bővülhet, amely megerősíti többek között vállalt mandátumának szükségességében is. Bár a Magyar Honvédség katonáit a megváltozott biztonsági környezetben az országon belül is érik közvetlen hatások, a külföldi missziókban egy dinamikusan változó biztonsági szisztémában kell helytállniuk. A több nemzeti kapcsolatok kiépülésével az egyéni nemzetvédelmi érdekek mellett kialakul egy olyan általános katonai hivatástudat, amelyben a szakma iránti elkötelezettségük a nemzet érdekeinek és értékeinek védelme mellett a minél képzettebb és hatékonyabb feladat-végrehajtás, valamint az egyetemes kultúra és normarendszer terjesztésének igényével is párosul. Ezzel a motivációval vértezve hazai moráljuk és szakmai elhivatottságuk is újabb lendületet kaphat, valamint nyelvtudásuk és kapcsolati rendszerük megerősödhet.

Ugyancsak vitathatatlan a nemzetközi közösség felelőssége a humanitárius megfontolások tekintetében is. Az Alaptörvény a haderőről szóló 45. cikkben deklarálja: „Magyarország fegyveres ereje a Magyar Honvédség. A Magyar Honvédség alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatok ellátása, valamint a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenység végzése.”[29] Ma már nem csak a válságövezetekben, humanitárius akciókban találkoznak katonáik új típusú kihívásokkal, hanem közvetlenül az ország határainál és határain belül is. Reprezentációnk a társadalmi elismertség kérdésköre mellett számos, a Magyar Honvédség mandátumát érintő témakört is felvetett. A 2006-os és 2010-es árvíz során a Honvédség és a Katasztrófavédelem állománya az ország önkéntes, szakképzetlen segítőivel karöltve képes volt a tavaszi kritikus időszakban a szükséges árvízvédelmi munkálatokban részt venni, ezzel az ország belbiztonságát aktívan védeni. Szerepvállalásuk révén a társadalom megítélése a katonai hivatás iránt jelentősen javult.[30] A részvétel továbbá a missziókhoz hasonlóan új gyakorlati elemekkel bővítette a katonák munkakörét, a fokozott készenlét és szolgálat pedig szakmai kihívások elé állította az állományt. A katonai hivatásra azonban még mindig a társadalom kétkedő szemei vetülnek, megbecsülésük nem arányos szolgálatuk értékével és nem könnyíti nehézségekkel és bizonytalanságokkal tűzdelt mindennapjaikat.

A 2015 nyarán tetőző migrációs hullám rövid idő alatt mélyreható, az európai régió látszólagos összhangját, gazdasági, politikai és közigazgatási stabilitását megrengető hatásokat váltott ki a kontinensen. A be- és kivándorlást szabályozó európai egyezmények (a Schengeni valamint a Dublini rendelet) valamint azok kiegészítésére és hatékonyságuk növelésére felállított technológiák (mint például az ujjlenyomatok levételére kötelező EURODAC rendszer) alkalmazása rövid időn belül lehetetlenné vált. Az elméleti síkon jól operáló szabályozók ugyanis gyakorlatban a 2013 óta fokozódó hullám során találkoztak először a többmilliós embertömeggel.[31] Ahhoz, hogy a kialakulóban lévő új világrendben az európai államok továbbra is szavatolni tudják társadalmi viszonyaikat és gazdasági lehetőségeiket, a megjelenő kihívásokra mielőbb válaszokat kellett adni.[32] A hosszú távon hatást kifejtő problémák (munkavállalás, oktatás nehézségei) valamint a migránshullám hátterét adó közel-keleti és afrikai instabilitás komplex kezeléséhez nemzetközi együttműködés szükségeltetik. A stratégiai célok egyeztetése mellett azonban elengedhetetlen a taktikai reagálás, amelyet Magyarország a bevándorlási útvonal érintett államaként a fokozott határvédelem révén fejtett ki. A fizikai akadály rendeltetése, hogy az ellenőrizetlenül beáramló embertömeg és a növekvő terrorfenyegetettség között realizálható kapcsolatra rámutatva az illegális bevándorlás arányát minimálisra csökkentse, így hozzájárulva az ország védelméhez. A tömeges migrációs helyzet kezelésében a Magyar Honvédség tagjai a rendőri egységekkel együtt a Határozott Fellépés gyakorlat keretein belül 2015 óta vesznek részt. A kivezényelt állomány az árvízvédelmi intézkedésekhez hasonlóan ismét hivatásának alapjaihoz nyúl vissza a feladatkör végrehajtásában. Eszerint: „Tudatában vagyok, hogy a Hazám iránti elkötelezett szolgálat céljai nagyobbak egyetlen személy érdekeinél. (…) Bátran szembenézek a szolgálatomból adódó kihívásokkal, veszélyekkel és viszontagságokkal, legyenek azok fizikai, lelki vagy erkölcsi természetűek.”[33] Hasonló viszontagságok pedig gyakorta érik a határon szolgáló személyi állományt. A kiszámíthatatlan időjárás mellett a családtól való elszakadás is megviselheti a katonákat. Szolgálatuk a hivatástudat mélyen gyökerező megléte nélkül nem lenne megvalósítható.

Az illegális bevándorlás következtében megnövekedett a radikalizációra hajlamos egyének ellenőrizetlen beutazásának kockázata is. A tőlünk délre fekvő politikailag vagy gazdaságilag labilis területeken (a legerőteljesebben érintett államok Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Koszovó) ezen felül tovább nehezíti a helyzetet a jelenleg tapasztalható menekültáradat abban a tekintetben, miszerint a fundamentalista egyének a helyi muszlim központokat erősítve új lendületet adhatnak az ottani követők munkájának, a fundamentalizmus és a dzsihád folytatásának.   Ennek előrejelzése, elhárítása, kezelése azonban nem csak a hivatásos magyar szervek, szervezetek közötti szoros együttműködést, folyamatos egyeztetést kívánja meg, hanem EU-s szinten is koordinációra van szükség, melyen belül az egyik már hatékonyan működő rendszer például a V4-ek közötti katonai együttműködés. A radikalizáció észlelése valamint az online jelenlét felügyelete és védelme érdekében prior fontosságúvá vált a megfelelő kibervédelmi képességek kiépítése és azok hatékony alkalmazása is.

A katonáknak olyan kihívásokra is figyelniük kell, amelyeket hagyományos tanulmányaik során nem sajátítottak el, de a megváltozott biztonsági környezet megköveteli. A katonai hivatás által elvárt normarendszer és mindennapi viselkedési mintázatok köre az online felületek használatának elterjedésével újabb aspektusokkal bővült. Ilyen például a tudatos online jelenlét és a közösségi média szelektív használata. A tudatos online jelenlét elvárása mellett a katonai hivatást választókat egyéb kötelezettségek is terhelik, amelyek elsődleges rendeltetése, hogy nemcsak az egyén személyes adatait és feladatkörének hatékony végrehajtását, hanem a Honvédség és közvetett módon a Nemzet egészét is lehetőségeikhez mérten védelem alá helyezzék.

Az új típusú biztonsági kihívások és a biztonsági környezet folyamatos változása a Honvédség belső strukturális átalakítását is megköveteli, amely kiterjed a humánerőforrás bővítésére, valamint korszerű fegyverzeti és technikai eszközök beszerzésére is. Az elvárt technológiai fejlődés biztosítása, valamint a fent vázolt biztonsági kihívások hosszú távú rendezése érdekében a tervezett, tudatos haderőfejlesztés is elengedhetetlen, ugyanis az információs technológia fejlődése már most tapasztalható differenciálódást eredményezett a modern haderők összevetésében. A gazdasági nehézségek, illetve a nyugati (főként európai) államok költségvetési prioritásai (szociális kiadások elsőbbsége) komoly forráshiányos helyzetet teremtettek a védelmi szektorban, ám az alulfinanszírozottság nem csupán a nehéz gazdasági környezet eredménye. A helyzet kialakulásához hozzájárult, hogy a nyugati országok fegyveres erő alkalmazására való hajlandósága a hidegháború befejeződése utáni időszakban lecsökkent, az államok a konfliktusok rendezésében inkább a „soft power” eszközöket részesítették előnyben. Emellett azonban a haditechnika rohamos fejlődésnek indult. Az egyre magasabb színvonalú technológiák lehetővé tették a precíziós fegyverek, a lopakodó technológiával megépített drónok, a személyzet nélküli harceszközök kifejlesztését, a számítógépes-műholdas információs rendszerek és a kommunikációs csatornák védelmének és stabilitásának megerősítését. Az új típusú támadóeszközök prototípusai mellett a katonák és a hadsereg védelmének javítása is elsődleges fontosságú, amely magában foglalja többek között az állomány védőruházatának ergonómiai javítását, hatékonyságának növelését is. A katonák hatékony és modern egyéni felszereléseinek modernizációja (fizikai biztonság), valamint illetményemelésük (gazdasági biztonság) és a kiszámítható életpályamodell (szociális biztonság) megalkotása nélkül nem lehet vonzóvá tenni az igen összetett kihívásokkal valamint számos előre nem tervezhető nehézségekkel övezett katonai hivatást.

A globális népességnövekedés tovább folytatódik az elkövetkező 15 évben, ám annak üteme lassul, illetve a folyamat földrajzilag jelentősen differenciálódik. A folyamatok olyan belső társadalmi feszültségeket eredményezhetnek, mint a munkaerőpiacról kiszoruló rétegek elégedetlensége (ld. „Arab Tavasz”), a többségi és kisebbségi társadalom közötti konfliktusok erősödése (zavargások), az integrálatlan s így leszakadásra ítélt társadalmi rétegek létszámának növekedése (elszegényedés), az elöregedő társadalmak erőszak-alkalmazási hajlandóságának csökkenése. A csökkenő népesség és az elöregedő társadalom okozta demográfiai problémák Magyarországon is jelen vannak, komoly népességpolitikai kihívásokat jelentve az ország számára akár már rövidtávon is. A haderő tekintetében a demográfiai mutatókat tekintve fontos kérdés a megfelelő mennyiségű képzett utánpótlás kiállítása, a haderő védelmi képességeinek fenntartása érdekében. A katonai hivatást választók ugyan a mindennapok során az elemzésben részletesen kifejtett kihívásokkal szembesülnek, azonban továbbra is bizalommal tekintek a jövő generációja felé, akik közül remélhetőleg minél többen értik majd meg a kihívásokkal teli hivatás motivációit, és mindenek előtt Nemzetünk védelme érdekében elkötelezik magukat a katonai szolgálat iránt.

 

Felhasznált irodalom

Altiszti hitvallás.

April Holloway, A. (2014): 13,000-year-old Saharan remains may be evidence of first known race war. Ancient Origins, http://www.ancient-origins.net/news-evolution-human-origins/13000-year-old-saharan-remains-may-be-evidence-first-known-race-war

Arther Ferrill (1985): The Origins of War: From The Stone Age To Alexander The Great. Revised edition. Westview Press, Boulder, https://www.scribd.com/doc/61583251/Origins-of-War-From-the-Stone-Age-to-Alexander-the-Great

Besenyő János (2016): Security preconditions: Understanding migratory routes, Journal of Security and Sustainability Issues, Volume 6, Number 1, pp. 5–26. http://jssidoi.org/jssi/uploads/papers/21/Besenyo_Security_preconditions_understanding_migratory_routes.pdf

Besenyő János–Prantner Zoltán–Speidl Bianka–Vogel Dávid (2016): Az Iszlám Állam - Terrorizmus 2.0; Történet, ideológia, propaganda. Budapest, Kossuth Kiadó

Christon I. Archer et al /eds./ (2002): World History of Warfare. University of Nebraska Press, Lincoln

Daniel Sok (é.n.): An Assessment of the Military Revolution,        http://history.emory.edu/home/documents/endeavors/volume3/DanielSok.pdf

Gazdag Ferenc /szerk./ (2001): Biztonságpolitika. SVKH, Budapest

Geoffrey Parker /ed./ (2008): The Cambridge Illustrated History of Warfare: The Triumph of the West. Revised and Updated. Cambridge University Press, Cambridge, New York

Global Initiative (2014): Migration from Africa to Europe, http://www.globalinitiative.net/download/global-initiative/Global%20Initiative%20-%20Migration%20from%20Africa%20to%20Europe%20-%20May%202014.pdf

Guiseppi, R.A: /ed./ (1995-2006): The First Towns: Seedbeds Of Civilization. The Origins Of Civilizations. World History Center, http://history-world.org/firsttowns.htm

Herman Róbert /szerk./ (2013): Kis magyar hadtörténet. Zrínyi Kiadó, Budapest

Jared Ciocco (2010): The Development of Ancient Greek Naval Warfare. A Study of the Technical, Social, Historical, and Political Developments in Ancient Greek Naval Warfare until the End of The Peloponnesian War. Rutgers University, History Department Senior Honors Thesis, http://history.rutgers.edu/honors-papers-2010/235-the-development-of-ancient-greek-naval-warfare/file

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest

Joshua J. Mark (2012): The Greek Phalanx. Ancient History Encyclopedia, http://www.ancient.eu/article/110/

Karen Radner (2012): The Assyrian army. Assyrian empire builders, University College London, http://www.ucl.ac.uk/sargon/essentials/soldiers/theassyrianarmy/

Kiss Álmos Péter - Resperger István - Dr. Somkuti Bálint (2014): Aszimmetrikus hadviselés a modern korban - Kis háborúk nagy hatással, Zrínyi Kiadó, Budapest

Kiss, Álmos Péter, ed. (2015) Afrikai terrorista- és szakadárszervezetek. Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely (HVK TKH), Budapest

Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

Mark Cartwright (2013): Roman Warfare. Ancient History Encyclopedia, http://www.ancient.eu/Roman_Warfare/

Martin J. Dougherty, Michael E. Haskew, Phyllis G. Jestice, Rob S. Rice (2010): Bibliai Csaták I.e. 1400-I. sz. 73.- Ajtól Maszadáig, Ventus Libro Kiadó

Nagyné Babics Éva (é.n.): A modern hadsereg és tisztikar kialakulása, http://uni-nke.hu/downloads/bsz/bszemle2003/ped120101.html

Nógrádi György (2016): Nemzetvédelem szögesdróttal – a migrációs válság és magyar vonatkozásai, IN: Felderítő Szemle, XV. évfolyam 1. szám, pp. 5-21. http://knbsz.gov.hu/hu/letoltes/fsz/2016-1.pdf

Nógrádi György, Pákozdi Nóra (2016): A családi háttér szerepe a radikalizálódás folyamatában, Honvédségi Szemle, 2016/4, pp.25-55,   http://www.honvedelem.hu/container/files/attachments/58103/hsz__2016-4..pdf  

Olter László (2003): JOHN KEEGAN: A hadviselés története. Szépirodalmi Figyelő 3. sz, http://www.szepirodalmifigyelo.hu/pdf/2003/03-3-040-Keegan_Olter.pdf

Orosz Zoltán (2016): A katona és az Alaptörvény címmel tartott előadása. 2016.09.16. Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

Orosz Zoltán (2015): A Magyar Honvédség kutatóhelyeinél folyó tudományos tevékenység 2014-15-ben, Hadtudományi Szemle, 2015. VIII. évfolyam, 4. szám, pp. 178-191, http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2015/2015_4/15_4_tt_oroszz.pdf

Peter R. Neumann (2008): Compass 2020: Terrorism in the 21st century The rule of law as a guideline for German policy, Friedrich-Ebert-Stiftung, December 2008, http://www.fes.de/kompass2020/pdf_en/Terrorism.pdf

Renée Friedman (2014):Violence and climate change in prehistoric Egypt and Sudan. The British Museum, https://blog.britishmuseum.org/tag/jebel-sahaba/

Richard A. Gabriel-Karen S. Metz: (1992): A Short History of War Chapter 2 - The World's First Armies. The Armies of Sumer and Akkad, 3500-2200 BC. Strategic Studies Institute U.S. Army War College, Carlisle Barracks,            http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/gabrmetz/gabr0004.htm

Samuel P. Huntington (1994): A katona és az állam. Zrínyi Kiadó-Atlanti Kutató és Kiadó, Budapest

Standardization for Adaptability, http://high-reliability.org/Standardization_Adaptability.pdf

Stanley Sandler /eds. et al/ (2002): Ground Warfare: An International Encyclopedia, Volume One. A-G. ABC-CLIO, Santa Barbara, Denver

Szabó József /főszerk./ (1993): Hadtudományi lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest

Szenes Zoltán (2008): A védelempolitika fogalma, tartalma és határai. Nemzet és Biztonság 2. szám pp. 27-34. http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/szenes_zoltan-a_vedelempolitika_fogalma__tartalma_es_hatarai.pdf

Szent Biblia (Károli Gáspár fordítása): Magyar Biblia Társulat, Budapest, 2004,

Szun Ce (2006): A hadviselés tudománya. Göncöl Kiadó, Budapest

Szun-ce (2006): A háború művészete. Wuzi: A hadviselés szabályai. Szema-fa: A tábornagy metódusa. Cartaphilis Kiadó Kft, Budapest

UNESCO (é.n.): Ancient Jericho: Tell es-Sultan, http://whc.unesco.org/en/tentativelists/5704/

 


[1] Gazdag Ferenc /szerk./ (2001): Biztonságpolitika. SVKH, Budapest p. 41.

[2] Szabó József /főszerk./ (1993): Hadtudományi lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest p. 469.

[3] Nagyné Babics Éva (é.n.): A modern hadsereg és tisztikar kialakulása.

http://uni-nke.hu/downloads/bsz/bszemle2003/ped120101.html (Letöltés ideje: 2016-10-25)

Samuel P.Huntington (1994): A katona és az állam. Zrínyi Kiadó-Atlanti Kutató és Kiadó, Budapest p. 8.

[4] Szun Ce (2006): A hadviselés tudománya. Göncöl Kiadó, Budapest p. 17.

Szun-ce (2006): A háború művészete. Wuzi: A hadviselés szabályai. Szema-fa: A tábornagy metódusa. Cartaphilis Kiadó Kft, Budapest p. 108., 125-128.

[5] April Holloway, A. (2014): 13,000-year-old Saharan remains may be evidence of first known race war. Ancient Origins

http://www.ancient-origins.net/news-evolution-human-origins/13000-year-old-saharan-remains-may-be-evidence-first-known-race-war (Letöltés ideje: 2016-10-25)

Renée Friedman, R. (2014):Violence and climate change in prehistoric Egypt and Sudan. The British Museum

https://blog.britishmuseum.org/tag/jebel-sahaba/ (Letöltés ideje: 2016-10-25)

Arther Ferrill (1985): The Origins of War: From The Stone Age To Alexander The Great. Revised edition. Westview Press, Boulder p. 23.

https://www.scribd.com/doc/61583251/Origins-of-War-From-the-Stone-Age-to-Alexander-the-Great (Letöltés ideje: 2016-10-25)

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 131-132.

[6] UNESCO (é.n.): Ancient Jericho: Tell es-Sultan.

http://whc.unesco.org/en/tentativelists/5704/ (Letöltés ideje: 2016-10-27)

Guisepi, R.A: /ed./ (1995-2006): The First Towns: Seedbeds Of Civilization. The Origins Of Civilizations. World History Center

http://history-world.org/firsttowns.htm (Letöltés ideje: 2016-10-27)

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 135-136.

[7] Richard A. Gabriel-Karen S. Metz: (1992): A Short History of War Chapter 2 - The World's First Armies. The Armies of Sumer and Akkad, 3500-2200 BC. Strategic Studies Institute U.S. Army War College, Carlisle Barracks

http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/gabrmetz/gabr0004.htm (Letöltés ideje: 2016-10-27)

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 137-146.

Christon I. Archer et al /eds./ (2002): World History of Warfare. University of Nebraska Press, Lincoln pp. 9-19.

[8] Olter László (2003): JOHN KEEGAN: A hadviselés története. Szépirodalmi Figyelő 3. sz.

http://www.szepirodalmifigyelo.hu/pdf/2003/03-3-040-Keegan_Olter.pdf (Letöltés ideje: 2016-10-27)

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 91-105.

[9]Szent Biblia (Károli Gáspár fordítása): Magyar Biblia Társulat, Budapest, 2004, Mózes V. könyve 20. fejezet, pp. 208-209.

[10] Karen Radner (2012): The Assyrian army. Assyrian empire builders, University College London

http://www.ucl.ac.uk/sargon/essentials/soldiers/theassyrianarmy/ (Letöltés ideje: 2016-10-27)

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 165-185., 240-241.

Christon I. Archer et al /eds./ (2002): World History of Warfare. University of Nebraska Press, Lincoln pp. 19-29.

[11] Martin J. Dougherty, Michael E. Haskew, Phyllis G. Jestice, Rob S. Rice: Bibliai Csaták I.e. 1400-I. sz. 73.- Ajtól Maszadáig, Ventus Libro Kiadó, 2010, pp. 7-11.

[12] Joshua J. Mark (2012): The Greek Phalanx. Ancient History Encyclopedia

http://www.ancient.eu/article/110/ (Letöltés ideje: 2016-10-27)

Jared Ciocco (2010):The Development of Ancient Greek Naval Warfare. A Study of the Technical, Social, Historical, and Political Developments in Ancient Greek Naval Warfare until the End of The Peloponnesian War. Rutgers University, History Department Senior Honors Thesis pp. 25-58.

http://history.rutgers.edu/honors-papers-2010/235-the-development-of-ancient-greek-naval-warfare/file (Letöltés ideje: 2016-10-27)

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 241-259.

Christon I. Archer et al /eds./ (2002): World History of Warfare. University of Nebraska Press, Lincoln pp. 62-102.

[13] Mark Cartwright (2013): Roman Warfare. Ancient History Encyclopedia

http://www.ancient.eu/Roman_Warfare/ (Letöltés ideje: 2016-10-27)

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 263-280.

Christon I. Archer et al /eds./ (2002): World History of Warfare. University of Nebraska Press, Lincoln pp. 62-102.

[14] Daniel Sok (é.n.):An Assessment of the Military Revolution.

http://history.emory.edu/home/documents/endeavors/volume3/DanielSok.pdf (Letöltés ideje: 2016-10-27)

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 280-295.

Geoffrey Parker /ed./ (2008): The Cambridge Illustrated History of Warfare: The Triumph of the West. Revised and Updated. Cambridge University Press, Cambridge, New York

[15] Ilyen volt például az 1616-ban Schola Militaris, vagy a XIV. Lajos által 1668-as metzi akadémia.

Standardization for Adaptability.

http://high-reliability.org/Standardization_Adaptability.pdf (Letöltés ideje: 2016-10-27)

Stanley Sandler /eds. et al/ (2002): Ground Warfare: An International Encyclopedia, Volume One. A-G. ABC-CLIO, Santa Barbara, Denver p. 5.

[16] John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 334-346.

[17] Nagyné Babics Éva (é.n.): A modern hadsereg és tisztikar kialakulása.

http://uni-nke.hu/downloads/bsz/bszemle2003/ped120101.html (Letöltés ideje: 2016-10-25)

Samuel P.Huntington (1994): A katona és az állam. Zrínyi Kiadó-Atlanti Kutató és Kiadó, Budapest p. 24.

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest pp. 340-358.

[18] Nagyné Babics Éva (é.n.): A modern hadsereg és tisztikar kialakulása.

http://uni-nke.hu/downloads/bsz/bszemle2003/ped120101.html (Letöltés ideje: 2016-10-25)

Samuel P. Huntington (1994): A katona és az állam. Zrínyi Kiadó-Atlanti Kutató és Kiadó, Budapest p. 34.

John Keegan (2002): A hadviselés története. Corvina Kiadó, Budapest p. 346.

[19] Nagyné Babics Éva (é.n.): A modern hadsereg és tisztikar kialakulása.

http://uni-nke.hu/downloads/bsz/bszemle2003/ped120101.html (Letöltés ideje: 2016-10-25)

Samuel P. Huntington (1994): A katona és az állam. Zrínyi Kiadó-Atlanti Kutató és Kiadó, Budapest pp. 13-22.

[20] Szenes Zoltán (2008): A védelempolitika fogalma, tartalma és határai. Nemezt és Biztonság 2. szám pp. 27-34.

http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/szenes_zoltan-a_vedelempolitika_fogalma__tartalma_es_hatarai.pdf (Letöltés ideje: 2016-10-27)

Herman Róbert /szerk./ (2013): Kis magyar hadtörténet. Zrínyi Kiadó, Budapest pp. 9-11.

[22] Dr. Kiss Álmos Péter - Resperger István - Dr. Somkuti Bálint (2014): Aszimmetrikus hadviselés a modern korban - Kis háborúk nagy hatással, Zrínyi Kiadó, Budapest. pp. 58-60.

[23] Peter R. Neumann: Compass 2020: Terrorism in the 21st century The rule of law as a guideline for German policy, Friedrich-Ebert-Stiftung, December 2008, http://www.fes.de/kompass2020/pdf_en/Terrorism.pdf (Letöltés ideje: 2016-10-27)

[24] Csak Afrikában száznál is több terror- és szakadárszervezet működik. Kis, Álmos Péter, ed. (2015) Afrikai terrorista- és szakadárszervezetek. Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely (HVK TKH), Budapest. p. 4.

[25] Besenyő János–Prantner Zoltán–Speidl Bianka–Vogel Dávid (2016): Az Iszlám Állam - Terrorizmus 2.0; Történet, ideológia, propaganda. Budapest, Kossuth kiadó, pp. 60-81.

[26] Nógrádi György, Pákozdi Nóra (2016): A családi háttér szerepe a radikalizálódás folyamatában, Honvédségi Szemle, 2016/4, pp.25-55, http://www.honvedelem.hu/container/files/attachments/58103/hsz__2016-4..pdf (Letöltés ideje: 2016-10-27)

[27] Besenyő János: Security preconditions: Understanding migratory routes, Journal of Security and Sustainability Issues, (2016, September) Volume 6, Number 1, pp. 5–26. http://jssidoi.org/jssi/uploads/papers/21/Besenyo_Security_preconditions_understanding_migratory_routes.pdf (letöltés ideje: 2016-10- 28)

[28] Altiszti hitvallás.

[29] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

[30] A katona és az Alaptörvény kapcsolatáról, valamint a Magyar Honvédség megújult feladatköréről tartott előadásában dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese is hangsúlyozta: az éghajlatváltozásból fakadó katasztrófák elhárításában ellátott katonai szerepvállalás a haderő társadalmi hasznosságának egyik legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása békeidőben is: a honvédség felelősségét, közjó iránti elkötelezettségét, társadalmi integritását is mutatja. Forrás: dr. Orosz Zoltán altábornagy (2016): A katona és az Alaptörvény címmel tartott előadása, 2016.09.16., Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

[31] Nógrádi György (2016): Nemzetvédelem szögesdróttal – a migrációs válság és magyar vonatkozásai, IN: Felderítő Szemle, XV. évfolyam 1. szám, pp. 5-21. http://knbsz.gov.hu/hu/letoltes/fsz/2016-1.pdf (letöltés ideje: 2016-10- 28)

[32] Ezért is hoztam létre 2014-ben a Honvéd Vezérkaron belül a Tudományos Kutatóhelyet, amely azon dolgozik, hogy ezeket a kihívásokat minél pontosabban beazonosíthassunk, és megfelelő válaszokat találjunk rájuk. dr. Orosz Zoltán: A Magyar Honvédség kutatóhelyeinél folyó tudományos tevékenység 2014-15-ben, Hadtudományi Szemle, 2015. VIII. évfolyam, 4. szám, pp. 178-191, http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2015/2015_4/15_4_tt_oroszz.pdf (letöltés ideje: 2016-10-28)

[33] Altiszti hitvallás

Típus: 
Könyvtár
Tartalom dátuma: 
szerda, 2019, augusztus 21