Ladocsi Gáspár: Katonák Jézus szenvedéstörténetében

Ladocsi Gáspár: Katonák Jézus szenvedéstörténetében

 

Az evangéliumokban többször, de különösen Jézus szenvedéstörténetében találkozhatunk a katonák alakjával.

Az evangéliumi leírások gondos olvasása segíthet elgondolkodni: milyen jellemvonásokat mutatnak fel a katonák ebben a gyászos drámában, ahol a szenvedést elviselő Jézus erősebbnek bizonyult a szenvedés okozóinál és a szenvedés eszközlőinél.

Bűnök és erények kavarognak a Megfeszített körül, de minden bizonnyal a katonákban is.

Ez minden történelmi időszak, minden katonájának, így a maiaknak is - intő, és ugyanakkor bátorító példa.

Jézus szenvedéstörténete a Getszemáni kertben kezdődik el, melynek zárójelenete elfogatása, letartóztatása. Az evangéliumok szűkszavúsága is megengedi a gondolatot: lincshangulat alakult ki a katonák és a tanítványok között. S, ahogy a történelem folyamán oly sokszor annyiszor - itt is - megnyilvánult a zsoldosok erőszakoskodása a „polgári lakosság” felett.

Érdekes és fontos tapasztalat: a békefenntartó katonai szolgálat minden alakalommal éppen ennek a visszájára fordításával kezdődik el.

A letartóztatott Jézust többször is kihallgatják, közben kigúnyolják és megostorozzák a katonák, majd, mint tövisből font koszorúval megkoronázott „királyt” leköpdösték, és ezzel leköpték az ember, a mindenkori Ember méltóságát is. Ezután Jeruzsálem utcáin korbácsolva-ütlegelve hajtották végig a kereszt vízszintes gerendájával a vállán, a Via Crucis-on a Kálvária-Golgotára, a keresztúton a vesztőhelyre. Két gonosztevő közé feszítették föl, elrettentő példát mutatva, mert ez volt a parancs.

Az utasítást végrehajtó katona nem tépelődhet azon, hogy egy-egy kiadott parancs emberséges e vagy embertelen, de azon már érdemes, sőt szükséges elgondolkodni, hogy a parancs végrehajtásában ő maga embertelen, avagy emberséges akar-e lenni, az akar-e maradni, így vagy amúgy akarja végrehajtani.

A katonák ezután elosztották maguk között Jézus ruháit, köntösére sorsot vetettek, majd levették a keresztről és szintén parancs szerint sírját lepecsételték és őrizték. Ezután látták Jézus föltámadásának jeleit, de a főpapok és a nép vezetőinek megvesztegető pénzét elfogadták (Máté Evangélium 31,11-15).

A megbízhatatlan, megvesztegethető katona mindig egyfajta belső romlást mutat, és tettével rothadást okoz. A nagy és legyőzhetetlennek tűnő Római Birodalmat is ezek vezették el a végső elbukáshoz és felbomláshoz.

Krisztus szenvedéstörténetében így láthatjuk az akkori katonák bűneit és vétkeit, így látjuk őket a passió megrázó jeleneteiben és drámai eseményeiben.

Ugyanakkor bármennyire is furcsa, a bűnök mellett a szenvedéstörténetben ott vannak a katonaember erényei is, a rossz mellett megmutatkozik a jó is, igaz furcsán, vagy alig érezhetően.

A leírásokból tudjuk: Jézus rövid idő kiszenvedett a kereszten. Az őt ostorozó, ütlegelő, keresztre fölfeszítő katonák megannyi tapasztalatból tudták, hogy a kihallgatási tortúrán átesett, a legyengített, a megostorozástól vért veszített emberi szervezet nem sokáig bírja a kereszten való függést, így a megszabadító halál előbb érkezhet.

Bár csekély, de mégis a szánalom és az irgalom fölsejlő jele, amikor a kereszt gerendáját a Cirenéből való Simonra tették a katonák. De a könyörület egyfajta jelét adták akkor is, mikor ecettel kevert bort nyújtottak neki, hogy ezzel bódultságot idézzenek elő és így enyhítsék a gyötrelmes fájdalmat.

A tengernyi fájdalomnak aztán a halállal vége szakadt. S ott, a halál pillanatában azt mondja az egyik katona: „Ez valóban Isten Fia volt” (Máté Evangélium 27,54).

Ez a kijelentés valójában egy hitvallás, megkockáztathatjuk: katonás, rövid, lényeget kimondó szavak.

Egy katona mutatja meg a fizikai halál beálltát is, amikor megnyitja Jézus mellkasát a lándzsával és átszúrja a szívét. Ebben a gyötrő drámában miért ne lehetne ez is a végső szenvedés enyhítésének jele? A kereszténység szentként ismeri ezt a katonát: a neve Longinusz.

Istent és az Embert minden korban, a múltban, a jelenben és a jövőben bűnökkel és erényekkel veszi körül az emberiség, éppen úgy, ahogy a szenvedéstörténetben Jézust a katonák és nem katonák.

Az igazi kérdés az valamennyiünknek: melyik bennünk a több és az erősebb?

 

Típus: 
Írás
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, december 30