Megjelenés a médiában - 1994.

Megjelenés a médiában - 1994

 

ANGYALBŐRBEN IS KERESZTÉNYNEK LENNI

Új Ember, 1994. április 24.

Beszélgetés Ladocsi Gáspárral

 

1952-ben született Nagybajcson. 1977-ben szentelték pappá. A Budapesti Hittudományt Akadémián doktorált 1978-ban. 1979-81. között a római Patrisztikus Intézetben (Augustinianum) folytatott tanulmányokat, s patrológiából szerzett licenciátust. 1977-től az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára. 1991-től pápai káplán.

Az egyház a múltban el volt zárva a katonaságtól. Kalocsai katonaidőmre visszaemlékezve, súlyos vétségnek számított a laktanya szomszédságában lévő székesegyház látogatása. Volt-e Ön katona?

1970-72 között teljesítettem katonai szolgálatot Lentiben. Annak a papi korosztálynak vagyok a tagja, amelyet teljes létszámban besoroztak.

Milyen emlékeket őriz ezekből az időkből?

A katonaságot mindig fontosnak tartottam a nemzetnek és értékeinek emberhez méltó védelmében, bár kispap koromban, majd papként is találkoztam olyan mozgalmakkal, amelyek a krisztusi tanítást szembe akarták állítani a katonai szolgálat teljesítésével. Már a régmúltban, a II-III. században fölismerhető egyeseknél, például Tertullianusnál ez a szembehelyezési szándék. Emlékezzünk Szent Istvánra vagy Szent Lászlóra: az ő alakjukat nem lehet elválasztani a haza védelmének, a vitézségnek és a lovagiasságnak a gondolatától. Nem mindegy, hogy milyen katonai eszmény van jelen a nemzet életében. Fontos, hogy az ifjúságot megedző, egészséges nevelés folyjon a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél. A fizikai állóképességre és a fegyelemre nagy szüksége van a fölnövekvő személyiségnek. A honvédelmi szolgálat idején a fiatalok sajátos élethelyzetben ismerhetik meg, milyen velejárói vannak az emberségnek. Megmutatkoznak a fizikai és pszichikai, a jellembeli erények és gyöngeségek egyaránt, s hogy mennyire test-lélek egység az ember. Sorkatonai szolgálatomra visszaemlékezve: rádöbbentem arra, nem szabad az idő múlását várni, hanem a katonai időt is fel kell használnom személyiségem gazdagítására, tapasztalatszerzésre és ismereteim gyarapítására. Negatív élményekre is emlékeznem kell, hiszen minden katonaviselt hordoz magában a honvédséghez fűződő kisebb-nagyobb lelki karcolásokat. A kispapokkal az akkori politikai álláspont miatt bizony sokszor „kiszúrtak". Előfordult, hogy rám parancsoltak, másszak föl a kályha tetejére és ott imádkozzam. Máskor vigyázzállásban kellett elviselnem az elöljárók legdurvább káromkodásait. Komoly, de mégis pozitív lelki próbát jelentettek az ilyen esetek: hogyan tudom elviselni az igazságtalanságot, az emberek erőszakosságba bújtatott gyengeséget. Mindent összevetve, nem sajnálom a katonaságnál töltött éveket.

Napjainkban a Bokor-mozgalom elutasítja, tagjaik nem egy esetben megtagadják a katonai szolgálat teljesítését. Most, amikor a katonaság már nem párthadsereg, hanem a Magyar Köztársaság Honvédsége, mennyire tekinthető helytállónak ez a fajta magatartás, illetve föloldható-e az ennek következtében az egyházon belül jelentkező ellentét?

Egyre kevésbé lesz feszültségforrás. A fegyveres katonai szolgálat mellett ma már lehetőség van alternatív katonai szolgálat teljesítésére. Ha valaki lelkiismeretbeli parancsnak érzi, vagy képtelen személyiségének egészséges fejlődésébe beleépíteni a katonaság gondolatát, annak módja nyílik arra, hogy valóban indokolt esetben alternatív szolgálatot teljesíthessen. Azt azonban nem tudom elképzelni, hogy egy fiatal mindkét lehetőségre nemet mondjon, ugyanakkor igényt tartson a társadalom közjavaiból való részesedésre. A régi rendszer ideológiájában ateista, egyházellenes volt, azzal együtt, hogy különbséget kell tenni az ötvenes évek és a hetvenes-nyolcvanas esztendők hatalmi magatartása között. A katonaság mindig az államhatalomhoz tartozik. Sokaknak erkölcsi konfliktust jelenthet, hogy az ateista, egyházellenes, antidemokratikus államrendet a katonai szolgálat teljesítésével támogassák. Ma azonban a társadalom politikai berendezkedése egyre inkább az állampolgárok javából táplálkozó közjót tartja szem előtt. Magyarországon a kereszténység többségben van, a mai állami vezetés kinyilvánítja a keresztény hagyományokhoz fűződő kapcsolatát, s több vezető politikus vállalja, vallja meg kereszténységét – ilyen körülmények között az említett erkölcsi kétség feloldódik. A Bokor-közösség katonasággal szemben elfoglalt álláspontjának a múltban valósabb okai voltak, mára azonban tompult az éles ellentét, s nem hiszem, hogy a jövőben nagyobb konfliktus okozója lehetne.

A rendszerváltozást követően szabadabbá vált a hitoktatás, az ifjúság keresztény szellemű nevelése. A tizennyolc éves kortól kezdődő esztendők azok - a katonaköteleskor -, amikor a fiatalok személyisége felnőtt világnézete kialakul. Milyen feladatokat jelent az ő lelki gondozásuk?

Mindenütt, ahol az egyház tagjai, az egyház fiatal tagjai jelen vannak - hiszen a katonakorú ifjúság jelentős részét alkotják -, az egyház felelősséggel tartozik értük. Meg kell találni katonai körülmények között is a keresztény értékekben való elmélyülés, az egyéniség alakításának lehetőségeit és biztosítékait.

Vajon a katonakorú fiatalok között milyen arányban találunk keresztényeket? Egyes vélemények szerint a mai fiatalok - különösképpen a sorkötelesek - nem kötődnek az egyházhoz.

A magyarság keresztény hagyományú nép. A nemzet saját értékeinek megbecsülésére és megőrzésére törekszik. Ezért a keresztény értékeknek és a hitnek a magyar társadalom alakításában meghatározó szerepük volt és lesz. Az egyháznak az a feladata, hogy minden élethelyzetben felmutassa az emberi értékeket és biztosítsa híveinek a krisztusi életét.

A tábori lelkészi szolgálat fölállítása gyakorlati kérdéseket is, fölvet az egyház számára. Amikor csökken a papság létszáma, illetve magas az átlagéletkora, tud-e megfelelő számú és korú lelkipásztort állítani az új területre?

A feladat nagy, de ennek is meg kell felelni. Olyan személyiségeket kell odaállítanunk, olyan munkát kell végeznünk minden területen - így a katonai pasztorációban is -, hogy az valóban életlehetőséget hordozzon és bontakoztasson ki.

A pap, az egyház iránt sok esetben akkor nyilvánul meg fokozottabb várakozás, amikor valaki bajba, kritikus élethelyzetbe kerül. A katonaság a sajátos élethelyzet mellett a fiatalok útkeresésével is együtt jár. Milyen - ha úgy tetszik - tehertétel, s egyben küldetés vár a tábori lelkészekre?

Az egyház sajátos területen végezheti küldetését a katonai pasztorációval. Az embereket ott is meg kell tartani, és meg kell tudni nyerni Krisztusnak. Ez annyit jelent, hogy éppen az élet nehéz helyzeteiben legyenek képesek a krisztusi életforma tanúi maradni. Ebben természetesen segítségre van szükségük.

E.I.

 

EGÉSZSÉGES GYÖKEREK JÖVŐNK ÉPÍTÉSÉHEZ

Új Magyarország, 1994. május 13.

 

A Szent István Bazilikában ma szentelik püspökké Ladocsi Gáspár tisztelendőt. Ladocsi atya az Esztergomi Teológia Szeminárium professzora a Magyar Televízió Kánon programjának szakértőjeként közismert személyiség. A felszentelés előtti napokban arra kértük, szóljon néhány szót a jövőről, vállalt küldetéséről.

Szent Pál szavai mindennél jobban kifejezik a tábori lelkészi szolgálat lényegét: „Használjátok fel az időt” – szól az intelem, s nekünk lelkészeknek ez a küldetésünk. Az, hogy használjuk fel az időt, azt az időt, amit e fiatal sorkatonák a honvédségnél eltöltenek. Legyünk ott velük, s amikor szükségük van ránk, tudjanak hozzánk fordulni.

Több, mint négy évtizede, 1951-ben megszűnt a honvédségnél a lelkipásztori szolgálat, most ennyi év távlatában mi a legfontosabb teendője az egyháznak?

Európában azokban az országokban, ahol fejlett volt a polgári demokrácia, ott történelmi folyamatossággal valamilyen formában működött a tábori lelkészség, mint ahogyan Magyarország történelmében is, ha visszapillantunk, évszázadokon át kísérhetjük figyelemmel a lelkipásztorok küldetését. Éppen ezért úgy érzem, hogy a múltba tekintve, a hagyományokra támaszkodva, de a mai magyar valóságnak megfelelően kell a lelkipásztori szolgálatot végeznünk. Hiszen a honvédelem és a kereszténység kapcsolódása is régtől fogva ismert, s a ma fiatalságának is meg kell érteniük az identitását, úgy szoktam mondani, hogy egészséges gyökerek nélkül nincs egészséges élet.

Mennyivel másabb a honvédségen belüli lelki szolgálat vagy megfordítva a kérdést, miért kell, ha úgy tetszik civil és katonai lelki szolgálat?

A lelki szolgálat ugyanazt jelenti a honvédségnél is, mint amit a civil életben. Csupán a szolgálat helye miatt, azért, hogy sorkatonák számára tesszük lehetővé a hit gyakorlását, abban lehet különbséget vonni. A fiatalok, akik egy évre sorkatonákká lesznek, talán önmaguknak nem is tudják megfogalmazni mindazokat az érzéseket, amelyek ilyenkor foglalkoztatják. Azt, hogy ez a felnőtté válásuk kezdete vagy legalább is eddigi életük után most más lesz. Felnőttként fel kell vállalniuk sok fontos dolgot, amelyet egy szóval felelősségként foglalhatunk össze. Felelősek lettek nemcsak önmagukért, hanem bajtársaikért, fegyverükért, hazájukért is. S mivel minden ember más és más lélek, ezeket a hatásokat nem egyformán élik meg. Ezért kell, hogy ott legyünk mellettük, amikor kétségeik vannak, amikor bizonytalanok az élet dolgaiban, akkor mi tudjuk megmutatni számukra a helyes utat. A döntés akkor is az egyéné, de fontos, hogy legyen kitől kérdezniük, legyen aki meghallgatja őket, aki tanácsot tud adni. A lelkipásztor a megújulás lehetőségét mutatja meg azok számára is, akik netán úgy érzik: nincs tovább. Segítséget szeretnénk adni a jelenben a jövő építéséhez.

A hétköznapokban hol és hogyan lesznek jelen?

Ezt ma még nem tudom, mivel a közeljövőben fogjuk ezeket a részleteket megbeszélni. Egyet azonban fontosnak tartok megemlíteni, a lelkipásztori szolgálat önkéntes. Nehogy bárki is azt gondolja, a honvédségnél kötelező a hitélet, mert erről szó sincs. Mindenki saját lelkiismerete szerint dönti el, hogy szükségesnek tartja-e a vallásgyakorlást vagy sem. Korábban, amikor a tábori lelkészi szolgálat működését sem engedélyezték, akkor elfelejtkeztek arról, hogy mi mindig az embert és nem a fegyvereket szolgáljuk. Az értékek védelme, az otthon, a család, a barátok, a haza szeretete az egyháztól elválaszthatatlan fogalmak, s hisszük, hogy a fiatalok hazaszeretetre nevelésében eddig is sokat tudtunk tenni, s ezt szeretnénk a jövőben is.

Egyház és fegyverek, nem ellentétes fogalmak ön szerint?

Nem, ha megfelelően értelmezik, hiszen már az Ószövetségben is olvashattunk arról, hogy a közös értékeket meg kell védeni. Tehát a fegyver az védelmet jelent, ha helyesen gondoljuk. A Biblia soha nem mondja, hogy öld meg, vedd el, hanem éppen az önmérsékletet hirdeti, azt, hogy védjük a gyengét, az elesettet, a családot, a hazát.

Lapunk megjelenésekor tartják a püspöki szentelést. Milyen gondolatokkal készül szólni a megjelentekhez?

A hűségről fogok beszélni, ami azt hiszem a keresztény egyház alapgondolataként is értelmezhető. Hűség önmagamhoz, hűség egyházamhoz, Istenhez, hazához. Visszatérve a tábori lelkészi szolgálathoz, a hűségnél találóbb, kifejezőbb gondolatról lehetne-e most szólni?

 

A TÁBORI LELKÉSZ NEM HITTÉRÍTŐ

Czene Gábor beszélgetése Ladocsi Gáspár püspökkel

 

A Szent István-bazilikában a hét végén tábori püspökké szentelték Ladocsi Gáspár pápai káplánt, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanárát. Hosszú évtizedek után ő az első tábori püspök hazánkban.

Miért éppen önt választották?

Nem tudom. Ugyanis a püspökjelölések a katolikus egyházban pápai titok alatt működnek. A kinevezés előtt nyilvánvalóan információkat gyűjtenek az illetőről, de az egyházi fegyelemhez tartozik, hogy semmi nem kerülhet nyilvánosságra.

Bizonyos értelemben Önnek úttörő munkát kell végeznie. Gondolt-e arra, hogy visszautasítja a feladatot? Vagy az egyházi fegyelem ezt eleve nem is teszi lehetővé?

Az egyházban lévő fegyelem nem kényszerítő erő, lehet nemet mondani. De ha valaki papi szolgálatot vállal, akkor ott próbál a leginkább Istennek tetsző és az emberek javára váló dolgot létrehozni, ahova a gondviselés állítja. A papság lelkiségéhez nem tartozik hozzá, hogy, visszautasítási formákban gondolkodjon.

Püspök úr, a hetvenes években Lentiben teljesített katonai szolgálatot...

Igen, 1970. augusztus 3.-tól 1972. augusztus 1.-ig. Pontosan két esztendeig, beleszámolva '72 szökőnapját is. Mint minden katonának, nekem is pozitív és negatív élményeim egyaránt vannak ebből az időből. A laktanyában nem tartották tiszteletben a vallás szabad gyakorlását, de hát a kor eszmeiségéhez ez hozzátartozott. A katonatársaimmal viszont jól kijöttem. Nagyon örültem, hogy az akkori rajom majdnem teljes létszámban jelent meg a püspökké szentelésemen. Nem csupán gyakorló katolikusok, hanem reformátusok és talán nem hívők is.

Különféle statisztikák jelentek meg arról, hogy a sorállománynak hány százaléka igényli a tábori lelkészség felállítását. Ön mekkora érdeklődésre számít?

Még nem volt lehetőségem felmérni a helyzetet, vagyis azt mondhatom, hogy a kérdése nem aktuális.

Püspökként egyáltalán kapcsolatban lesz-e a sorkatonákkal?

A tábori lelkészeknek nyilván közvetlenebb lesz a kapcsolata a katonákkal, mint a püspöki tisztséget viselőnek, akinek elsősorban a vezetés és az irányítás a feladata.

Hány tábori lelkész tartozik majd az irányítása alá?

Nem nagy létszámról van szó, de konkrétumot egyelőre nem szeretnék mondani. Egyszerűen azért nem, mert bizonyos dolgok már le vannak fektetve, bizonyos dolgok azonban nincsenek. Felelőtlenség volna ez ügyben nyilatkozni.

Hány lelkészre lenne szüksége?

Azt hiszem, ebben is felelőtlenség lenne nyilatkoznom.

Téríthet-e a tábori lelkész?

A tábori lelkészek feladata a katonák lelkipásztori ellátása, természetesen önkéntesen, az igényük szerint. Ha valaki ezt térítésnek fogja fel, akkor alkalmazza rá ezt a kifejezést, de ez nem propagandisztikus, hittérítő munka.

Mi a véleménye arról az álláspontról, amely szerint a fegyverfogás vagy az arra való oktatás ellenkezik a keresztényi tanításokkal?

Már a II. század végén léteztek olyan keresztény közösségek, mozgalmak, irányzatok, amelyek a teljes tiltást hangoztatták. De ez sosem volt hivatalos egyházi vélemény. Az egyház már a kezdeti időkben is fontosnak tartotta a katonák szolgálatait az érték és a haza védelmében. Mert más dolog, ha valaki gyilkol és megint más, ha valaki az életet védi. Ez hosszabb kifejtést kívánó kérdés, de hát akkor nem volnának az egyháznak lovagszentjei, akkor István királyunkat sem avatták volna szentté. Hiszen azért neki néha keménykezű uralkodónak kellett lennie. Éppen a nemzete, az övéi érdekében.

 

 

FÉL ÉVSZÁZAD UTÁN-TÁBORI PÜSPÖK SZENTELÉS

Keresztény Élet, 1994. május 22.

 

A Krisztus utáni harmadik évszázad óta írásos vagy ikonográfiai nyoma van, hogy a papok elkísérték háborúba, csatába a katonákat, hogy ott lelki és testi szükségükben segítségükre legyenek. Hazánkban 1951-ig létezett tábori püspökség, kiépített és jól működő lelkészi szolgálattal.

Hiányt pótolt tehát a Magyar Köztársaság és a Szentszék közötti megállapodás, melynek értelmében ismételten felállítják a tábori ordinariátust. Ennek megtörténtével nevezte ki Őszentsége, II. János Pál pápa dr. Ladocsi Gáspár pápai káplánt, esztergomi teológiai tanárt sebargai címzetes püspökké, s egyben katolikus tábori ordináriussá.

Május 14-én, szombaton szikrázó napsütésben egymás után érkeztek a hívek százai, autóbusszal, gépkocsival és gyalogosan, hogy részt vegyenek az új főpásztor szentelésén. A szentély stallumaiban és a főhajó fenntartott padjaiban foglaltak helyet az egyházi és világi meghívottak, a szerzetesrendek képviselői és az esztergomi főszékesegyházi káptalan apostoli protonotárius kanonokjai, lila reverendájukban. Háromnegyed tízkor érkezett meg Ladocsi Gáspár püspök úr, akinek egyházi kísérete mellett itt volt édesanyja is. Micsoda öröm és boldogság, hogy megérhette fia püspökké szentelését, és mennyi aggodalom is! Für Lajos honvédelmi miniszter érkezése után, a Szent István-bazilika főkapuján át katonai díszelgéssel hozták be a tábori püspökség zászlaját, miközben az öt hatalmas harang zúgását elnyomva, a Magyar Honvédség férfikarának intonálásában felcsendült a Christus vincit. Bevonult a papság, a püspöki kar koncelebráló tagjai, s a három szentelő főpásztor, Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Angelo Acerbi c. érsek, pápai nuncius és Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke.

A bevezető köszöntés után a pápai nuncius felolvasta a tábori püspökséget létrehozó rendelkezést latinul, majd elhangzott ennek magyar változata is. Az evangélium után kezdődött meg a püspökszentelés csodálatos szertartása, melynek elején dr. Kiss-Rigó László, a szentelendő püspök diakónusa a katolikus egyház nevében kérte a bíboros urat, szentelje püspökké Ladocsi Gáspár áldozópapot, a néhány pillanat múlva szintén latinul és magyarul felolvasott apostoli parancs alapján.

Szentbeszéde után a bíboros főpásztor kilenc kérdést intézett a szentelendő atyához, a liturgikus előírásoknak megfelelően, melynek megerősítő válaszában Ladocsi Gáspár a papság és Isten népe előtt akaratát nyilvánította az apostolutódok nehéz szolgálatának folytatására. Ezt követően a papság és a nép a Mindenszentek litániáját énekelte, majd megkezdődött a közvetlen szentelési szertartás. A püspökök kézrátétele után két pap az evangéliumos könyvet Ladocsi Gáspár feje fölé tartotta, s így hangzott el a felszentelő ima, majd a főcelebráns szent olajjal kente meg az új főpásztor homlokát. Az evangéliumos könyv, a gyűrű, a mitra és a pásztorbot átnyújtása utáni békecsók fejezte be a szentelés szertartását.

A szentmise záró könyörgése után dr. Szendrey László, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára köszöntötte az új tábori püspököt, aki fogadta a hívek, barátok, családtagok jókívánságait. Az első pillanatok megilletődöttsége után a bazilika Szent Jobb-kápolnájában a püspöki kar legfiatalabb felszentelt tagját vették körül, aki derűjével és közvetlenségével valamennyiünk szívét megfogta. Délután egy órakor kezdődött a Stefánia úti tiszti kaszinóban a honvédelmi miniszter és a Magyar Honvédség vezérkari főnökének közös fogadása, ahol a hadsereg és a püspöki kar köszöntötte az újonnan felszenteltet. Itt kell köszönetünket kifejezni Homola Csaba alezredes úrnak, aki figyelemmel és tapintattal segítette a sajtó munkáját az egész szertartás alatt

Homolay Károly

 

 

MIT KELL TUDNIA EGY TÁBORI PÜSPÖKNEK?

Interjú Dr. Ladocsi Gáspár tábori püspökkel

168 óra, 1994. május

 

Mit kell tudni egy tábori püspöknek? Miért esett éppen önre a választás?

A szempontokat nyilván a Szentszék ismeri, de nagyon idős embert bizonyára nem akarhattak, hiszen katonák között kell mozogni. Valószínűleg figyelembe vették a teológiai műveltséget is, mert a feladat új és azt meg kell tudni fogalmazni, meg kell tudni szervezni, és sokat kell róla nyilatkozni. Bizonyára figyelembe vették a szervező képességet is.

Önnek kell kitalálnia ezt a szervezetet?

A szervezet alapjellege adott. Nagyjából igazodik az Európában ma ismert, a második Vatikáni Zsinat után létrejött tábori püspökségekhez. Ezek azok rendelkezésére akarnak állni, akik ezt igénylik.

Mert ez egy bevett dolog? Mindenütt van ilyen?

A rendezettebb államokban mindenütt, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Lengyelországban is.

Nem lehetséges, hogy a szolgálat felállításával az állam és az egyház szétválasztásának elve megkérdőjeleződik?

Ha a fejlett demokratikus államokban ez a veszély nincs meg, akkor nem tudom, miért kell itt félni ettől. Én, inkább azt kérdezem; katonai szolgálatát teljesítő fiatalember - ha igényli - miért ne kaphatna segítséget ahhoz, hogy hite szerint tudjon a nehézségekkel megküzdeni?

Hogyan választja ki a munkatársait? Ön toboroz a lelkészek közül, vagy Önkéntes jelentkezőket vár?

Senkit nem kényszerítenek arra, hogy legyen tábori lelkész, de a szolgálati papság az egyházon belül elfogadott fogalom. Bízom benne, hogy sokan felismerik ennek a munkának a fontosságát.

Mire számit: mekkora, lesz az Önök munkája iránti érdeklődés? Figyelembe veszi-e, hogy ez egy szekularizált, elvilágiasodott társadalom, és bár az utóbbi években reneszánsza volt a vallási érzületnek a fiatalok között található a legkevesebb vallásos?

A fiatalok véleményét figyelembe kell venni, de a véleményük alakulóban van. Nem hiszem, hogy a fiatalok nemzedéke távolabb lenne a vallástól, mint a középnemzedék, sőt úgy hiszem, hogy a negyvenesek távolabb vannak a hittől, mint a fiatalok. Mi azok számára leszünk ott a laktanyában, akik vallásosak.

Meglepődne azon, hogyha munka nélkül maradnának a lelkészei?

Igen, Az elején szembe kell nézni azzal a nehézséggel, hogy nem ismernek bennünket. De a tábori lelkészség nem egy divatos misszió betöltése és nem reklámprogramok szerint működik. Én mindenesetre jobban szeretem az érlelődő munkafolyamatokat.

Járt-e már ön laktanyában? Van-e értesülése arról, hogyan fogadják a tisziket azok a hivatásos tisztek, akik hosszú ideig más szellemiséghez voltak szokva?

Laktanyában nem jártam, miért is lettem volna. Amíg nem voltam felszentelve, miért mentem volna oda, hogy én, Ladocsi Gáspár körülnézzek? De találkoztam már tiszt urakkal. Bár valószínűleg lesznek nehézségeink, nekünk mégis meg kell találnunk a helyünket úgy, hogy elnyerjük a bizalmukat. Ehhez pedig sok okosság és ügyesség kell.

 

 

LABORE GRANUM ÉS A HÁROM BÚZAKALÁSZ

Szivárvány, 1994. június 25.

Beszélgetés dr. Ladocsi Gáspár püspök, dandártábornokkal

 

Bizonyára hosszú ideig emlékeznek a szigetközi takaros, tiszta falu, Nagybajcs lakói 1994. június 18. napjára. A falu határában lovas-bandérium várta az érkezőt, aki nem vendégként jött. Hazaérkezett a szó nemes értelmében véve. Édesapja a község temetőjében alussza örök álmát. Édesanyja másik két gyermekével, rokonságával könnyezve fogadta a püspöki ornátusban érkező fiát, dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, római katolikus tábori püspököt, aki a labdarúgópályán felállított tábori oltárnál mondta el szülőfalujában első tábori miséjét. A falu apraja-nagyja együtt énekelte földijük érkezésekor az ősi egyházi éneket: „Zeng a harang hívó szóval, e szent ünnep reggelén”, és meghatódva hallgatták, amikor a püspök ünnepi homíliájában többi között az alábbiakat mondta: „a jó Isten akaratából messzire vezetett életutam a Duna partjáról. Én azonban továbbra is ezen kisközösség tagja kívánok maradni. Megpihenni mindig ide kívánok visszatérni. Kérlek benneteket, imádkozzatok értem, hogy püspöki szolgálatomat segítse az Isten”.

Rokonai, barátai, egykori játszótársai gyűrűjéből nehezen tudtuk beszélgetésre hívni dr. Ladocsi Gáspár sebargai címzetes püspököt, katonai ordináriust, aki 1952-ben született földműves család tagjaként. Édesapját 1968-ban veszítette el. Három gyermekét édesanyja nevelte hitben, szeretetben. A kis Gáspár a győri bencés gimnázium tanulója lett, ott is érettségizett. Ezután az Esztergomi Papnevelő Intézetbe került, miközben az akkori rendelkezések értelmében le kellett tölteni kétesztendős kedvezmény nélküli katonai szolgálatát Lentiben, ötven más kispappal együtt.

Beszélgetésünket ezzel a kérdéssel kezdtük:

Mi a feladata a Magyar Honvédségben a nemrégiben alakult katonai lelkészi szolgálatnak?

Mindenekelőtt a sorkatonák lelki életét kívánjuk irányítani, akik azt igénylik. A vallásszabadságot komolyan véve, ez az igény természetesen formálódik meg a katonáknál. A fiatalok egy része, tartozzanak akár ifjúsági közösséghez, akár plébániához, akár lelkiségi mozgalomhoz, a katonaságnál is igénylik a hitéletnek a biztosítását egyénileg és közösségileg is.

Köztudott, hogy a hadseregben az utóbbi években több öngyilkosság vagy annak kísérlete fordult elő. Bízik abban, hogy ezen tragikus eseményeket a katonai lelki szolgálat meg tudja szüntetni vagy esetleg csökkenti?

Köszönöm a kérdést, de én nemcsak az öngyilkosságokra gondolok, hanem minden lelki válságra, mert azoknak egy radikálisan utolsó momentuma az öngyilkosság. Magam, is tapasztaltam katonai szolgálatom idején, hogy pszichikai elbizonytalanodás, gyengeség - nem mindig a leggyengébbekről van szó - többi között esetleg sok problémát hagyott otthon, sok nehézséggel küzd, nincs aki mindezeket segítené megoldani. Természetesen a pap sem tud mindent egyedül megoldani, tehát nem lesz egy automatikus, azonnali javulás. Sokszor tapasztaltam magam is, ha lenne a közelben egy pap, ha lenne lelkészi szolgálat a laktanyában, ahová a lelki gondokkal küzdő katona fordulhatna, sok testi és lelki tragédiát megelőzhetnénk.

Hogyan lett dandártábornok?

A Magyar Köztársaság és a Szentszék közötti megállapodás alapján jött létre a katonai lelki szolgálat. Az európai tapasztalatok szerint a katonai ordinárius - püspök megbízása önálló, tehát nem tartozik egyetlen egyházmegyéhez sem, ezáltal úgy tekintendő, mintha egy egyházmegye lenne. Természetesen nem abban a nagy léptekben, méretben, csak jogállását illetően. Ugyancsak az európai tapasztalatok szerint, aki megkapja az egyháztól a püspöki méltóságot, a papság legmagasabb fokozatát, amennyiben a hadsereghez tartozik, püspökségéhez hasonló vagy annak megfelelő rendfokozatot kap. Így lettem dandártábornok.

Mi a feladata a tábori püspöknek?

Elsősorban a katonák között a lelki élet kibontakoztatása, a lelkészek munkájának irányítása, az esetlegesen előforduló nehézségek megoldása. Én szeretnék olyan vezető lenni, aki egészen a sorkatonákig közvetlen kapcsolatban áll a vezetettekkel. Gondolom, ennek nem lesz akadálya, mert bennünk mindenekelőtt a papot látják, az értük felelős, szolgálatba állított papot, a tábori lelkésztől a püspökig. Ahová nem jut tábori lelkész - mert vannak bizonyos keretek -, oda a közeli plébániáról egy, az ifjúsággal foglalkozó pap kap majd megbízást a katonai lelkészi szolgálat ellátására.

Hallhatnánk valamit munkatársairól?

Most válogatom őket. A lelkészi szolgálatba állás teljesen önkéntes, de nem pályázatról van szó. A Magyar Püspöki Kar állásfoglalása szerint szolgálatunkba minden egyházmegye küldjön egy papot, mert minden egyházmegyéből vonulnak be katonák, területükön pedig bizonyára találhatók szolgálati helyek. A szervezés lépcsőzetes. A központi hivatal, a tábori püspökség mögött állnak az esperesi kerületek, amelyek a katonai körzetekhez igazodnak. Négy nagy kerületről van tulajdonképpen szó. A legnagyobb létszámmal működő helyőrségekben van, illetve a közeli jövőben lesz tábori lelkész.

Beszélgetésünk befejezéseként még püspöki címeréről, illetve püspöki jelmondata felől érdeklődtem.

Az előbbi nagyon egyszerű, nem okoz heraldikai nehézséget: benne három termésbe szökő búzakalász látható, bizonyára emlékeztet a Pázmány Péter címerében lévő három strucctollra. Véleményem szerint legalábbis tudat alatt a tábori püspök falujához való ragaszkodását jelenti. Jelmondata az alábbi: „Labore Granum". A labor latinul munkát, a granum gabonát jelent. Pontosan az alábbiak szerint fordítható magyarra: „munkával hoz termést" - gondolva a címer három búzakalászára.

Mielőtt végleg elköszöntem volna, az alábbiakkal kedvesen tartott vissza:

Figyelje püspöki jelmondatom kezdőbetűit: L és G. Ugyanezek nevem kezdőbetűi is. Én ezt a jelmondatot már szeminaristakoromban megszerkesztettem nevemre és hivatásomra gondolva. Kispaptársaim akkor csipkelődve jegyezték meg: jó lesz majd püspöki jelmondatodnak.

Mi pedig ezzel a jelmondattal kívánunk dr. Ladocsi Gáspár felelősségteljes, nehéz munkájához bőséges termést.

I.B.

 

 

IMA A HALOTTAKÉRT

Megnyugtatták a bajai katonákat

Megyei Napló, 1994. július 28.

 

A négy halálos áldozatot követelő hétfő délutáni, lőtéri tragédia híre nagyon megrázta az embereket. Baja és vidéke lakosait különösen, hiszen a helyi Mészáros Lázár Gépesített Lövészdandár lőgyakorlatán történt a robbanás, amelyben sokan szolgálnak a bácskai fiatalok közül. A kiskatonákat is erősen megviselte bajtársaik elvesztése, ezért az esemény után a parancsnokok elbeszélgettek a hozzájuk tartozó sorkatonákkal, igyekeztek megnyugtatni őket. Hétvégére hazamehetnek.

A gyakorlaton résztvevők az óta már szerencsésen visszaérkeztek a laktanyába. Gyors karbantartás után a hétvégén minden résztvevő soron kívüli eltávozást kap. A tragédiával kapcsolatban megkérdeztük a megyei listán országgyűlési képviselővé választott bajai Márfai Pétert, a honvédelmi bizottság tagját.

Elmondása szerint aligha lehet erről az eseményről tárgyilagosan beszélni, csak a megrendültség és a legnagyobb részvét hangján. Csak arra lehet gondolni, hogy férjek, gyermekek, családtagok haltak meg kötelességteljesítés közben a hazájukért, tragikus körülmények között, váratlanul. Munkájuk végzése közben olyan tragikus, elháríthatatlan eseménnyel találkoztak, amit - bár foglalkozásuk, kötelességeik körében felmerülhet, számolhatnak vele - nem lehet elfogadni. Csak mélységes részvétét tudja kifejezni az érintett családoknak, s ha bármi rajta múlik, szívesen segít.

A vizsgálat folyik az ügyben, s a végső jelentés, a tanulságok eljutnak majd a honvédelmi bizottsághoz is, az esemény súlya miatt. A felrobbant 120 milliméteres aknavető mindennapos használatban lévő, többszörösen kipróbált, ellenőrzött fegyver, amelynek valamilyen hibája vagy esetleges, még nem ismert emberi mulasztás miatt következett be a szörnyű tragédia. Ezt majd a műszaki, katonai szakmai vizsgálat fogja kideríteni.

Tegnap a dandárhoz látogatott Takaró Károly protestáns és dr. Ladocsi Gáspár római katolikus püspök. Kifejezetten azzal a céllal érkeztek, hogy találkozzanak a várpalotai hadgyakorlat résztvevőivel és közös imát mondjanak az elhunyt négy katona lelki üdvéért. Erre a II. század körletében lévő kultúr helyiségben került sor. Az imádkozás és a sorkatonákkal való találkozás után a dandártábornoki címmel felruházott püspökök interjút adtak a Petőfi Népének.

Dr. Ladocsi Gáspár: - Az egész ország sejtheti, azért utaztunk Bajára, mert ezután a hadgyakorlati tragédia után kötelességünknek éreztük, hogy lelkipásztori szempontból utána nézzünk, és segítsünk a bajai tiszteknek és katonáknak. Emellett még szót váltottunk a közös teendőkről, mert négy halottja van ennek a szörnyűségnek, és ha a családjuk is igényli, akkor az egyházak szertartásai szerint lesznek eltemetve. Szerettük volna azt is megismerni, hogy miképpen él a katonák lelkületében, és milyen nyomot hagyott ez a lőtéri súlyos baleset. Elsősorban a hívő katonáknak ajánlottuk fel a lelki vigaszunkat, s ebben partnerekre találtunk az itteni parancsnokokban. Külön is beszélgetni tudtunk a gyakorlaton járt katonákkal. A hívő katonákkal és azokkal, akik ezt vállalták (hála Istennek, együttérző bajtársakat találtunk), együtt imádkoztunk az elhunytakért. Erre azért is szükség volt, mert nem mindnyájan tudnak részt venni a bajtársak temetésén. Elimádkoztuk azt a temetési éneket, amelyet a katolikus szertartás ilyekor ajánl, illetve végez, utána könyörgéseket végeztünk az elhunytakért és elimádkoztuk a Miatyánkot, majd a végén áldást adtunk a katonákra. Kértük őket, ne felejtsék el bajtársaikat, az elhunytakat, mert ez a tragédia kicsit testvérekké is kovácsolta őket. A találkozás során megnéztünk egy-két körletet is. Nagyon örültünk volna, ha nem ez a szomorú esemény hozott volna bennünket Bajára, hanem a szerveződő tábori lelkészi szolgálat konkrét tennivalója.

Takaró Károly: - Nincs még teljesen kész sem a protestánsok, sem a katolikusok részéről a tábori lelkészi szolgálat szervezeti felépítése. Várjuk azokat a döntéseket, amelyek alapján minden honvédségi egységnél gyakorlatilag is megszólalhat Isten igéje. A mostani bajai találkozó a maga fájdalmas volta ellenére örömteljessé lett abban, ahogy a parancsnokok, a tisztek, a sorkatonák fogadtak bennünket, és egyek lehettünk abban, hogy vigasztalni kellett. Szerencsére egyre több meghívásunk van más alakulatokhoz is, és mi ezeket szívesen teljesítjük. Hisszük azt, hogy amit cselekszünk, az Istentől való és áldása van rajta, s azt is tudjuk, hogy ez mindenféleképpen jó.

Milyen benyomásokkal mennek el Bajáról?

Nagyon mély benyomásokkal - mondja Ladocsi püspök úr -, ugyanis meg kell vallanom, hogy szorongásokkal teli jöttem el ebbe a városba. Az életnek egy nagyon kemény próbájával álltak szembe a katonák, a tisztek talán nem annyira, mert ők jobban tudják, hogy a katonáskodással kisebb-nagyobb tragédia járhat együtt. Kérdés, ezek a fiúk, akik először tapasztaltak komoly tragédiát, hogyan tudják feldolgozni, hogyan lehet nekik elmondani, hogy az élet megy tovább. Talán az emberségben ad ez nekik nevelő motívumot. Azt látom, ebben a parancsnokok sokat segítettek.

A katonáknak nem volt külön kérésük, vette át a szót Takaró püspök úr, mert amint elmesélte, annyira mélyen bennük van még az esemény, hogy nagyobbrészt még befelé fordulnak. Még frissen emlékeznek arra, amire lehetetlen nem emlékezniük.

Zalaváry - Papp

 

 

CSAK A BIZALOM ESÉLYÉT KÉRJÜK

Szabad Föld, 1994. augusztus 23.

Beszélgetés a katolikus tábori püspökkel

 

Lourdes-ban celebrálta katonák előtti első szentmiséjét püspökké szentelése után pár nappal dr. Ladocsi Gáspár, a Magyar Honvédség dandártábornoka.
A harminchatodik lourdes-i nemzetközi katonai zarándoklaton negyven magyar vallásos tiszt, tiszthelyettes, sorkatona és honvédségi közalkalmazott vett részt. Immár negyedik alkalommal jelentek meg a nemzetközi találkozón a magyar honvédségtől a hívő katolikusok képviselői, de először, hivatalosan is kinevezett tábori püspökük lelki vezetésével.

A jelentős múltra visszatekintő katonai zarándoklaton megjelent több mint húsz ország csoportjai között nem érezték idegennek magukat?

Ellenkezőleg, az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva nagyon hamar sikerült föloldódni a magyar küldöttség tagjainak, és szinte azonnal teljes lelkülettel bekapcsolódtunk a programokba.

A magyar nép történelmében sok vallásos katona, hadvezér szerepelt. II. Rákóczi Ferenc kardja mellett mindig ott volt a rózsafüzér, Zrínyi Miklós, költő és hadvezér pedig így ír a Szigeti veszedelem előhangjában, ahonnan püspöki jelmondatom is választottam:

„Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,

Az ki örökkén volt, s imádod fiadat

Úgy mint Istenedet és nagy monárchádat:

Szentséges Királyné! hívom irgalmadat.”

Ladocsi Gáspár, a szigetközi születésű negyvenkét éves püspök a győri bencések középiskolájának elvégzése után jelentkezett kispapnak. Sorkatonai szolgálatát akkoriban több mint ötven kispapjelölttel együtt a keménységéről híres alakulatnál, Lentiben töltötte.

A laktanyában nagyon sok jó embert megismertem. Jóleső érzés volt, hogy püspökké szentelésemre egykori rajomból szinte mindenki megjelent.

Az utóbbi évtizedekben a magyar fegyveres erők tagjait azért nem az a fajta vallásos érzület jellemezte, aminek alapján a lourdes-i zarándoklatra induló csoportba be lehetett kerülni...

Tisztában vagyok a katonai lelkészi szolgálat fogadtatásával, helyzetünkkel, bár a Magyar Honvédségen belül mind megértőbbek irántunk. Én a magam részéről nem is kérek különösebb elismerést munkánkért, csak a bizalom esélyét kérjük. A többit Isten segítségével, a munkánk eredményével akarjuk kiérdemelni.

Ladocsi Gáspár a teológiai tanulmányait befejezve, újmisés papként tanár lett a főiskolán. Elvégezte Budapesten a Hittudományi Akadémiát, doktorált, majd két évre Rómába küldték, ahol az ókeresztény egyházatyák teológiai munkásságát tanulmányozta, és szakdiplomát szerzett. A forrásművek jó részét görögből, latinból fordította magyarra.

Milyen szerepre vállalkozhat a katolikus tábori püspökség?

Sajnos először katonai temetésen kellett részt vennem, a megboldogult Kéri Kálmán vezérezredes úrnak adtunk végső tiszteletet. De alig várom, hogy részt vehessek a katonacsaládok újszülötteinek megkeresztelésében, bérmálásában, vagy katonai eskü celebrálásában. A hívő emberek életében e jeles eseményeken túl katonai lelkészek pozitív kapcsolódási pontokat keresve igyekeznek segíteni a nehéz lelkiállapotba került sorkatonákon, minden honvédségi dolgozón. De a jelenleg szervezés alatt álló katonai ordinariátus lelki szolgálatát minden esetben a vallásszabadság tiszteletben tartásával, igény szerint, és az önkéntesség figyelembevételével fogja végezni. A nyugat-európai, főként a francia, német és az olasz tábori lelkész szolgálatok tapasztalatai és a magyar, háború előtti hagyományokból tanulva, a mai elvárások és kihívások szerint részt vállalunk a hivő katonák erkölcsi nevelésében, személyiségük formálásban. Szándékaink szerint az egyes helyőrségi katonacsaládok lelkipásztori szolgálatán kívül eső hívőket a katonai tanintézetekben, vagy öregotthonokban is felkeresnénk, hogy lelki támaszt nyújthassunk.

Deák József

 

 

A TÁBORI LELKÉSZSÉGRŐL

Székesfehérvár, 1994. szeptember 1.

 

Nemrégiben zajlott le a Honvédségnél a bevonulás. A most bevonult fiatalok csak az idősebbek történeteiből, és irodalmi alkotásokból alkothatnak képet a tábori lelkészekről. Nekik, és természetesen valamennyi olvasónknak szeretnénk bemutatni a tábori lelkészi szolgálatot, Dr. Ladocsi Gáspár tábori- püspökkel készült beszélgetésünk közreadásával.

Főtisztelendő úr. Ön nemrégiben találkozott a honvédelmi miniszterrel. Mi a véleménye, mennyire érzi sajátjának az új kormány a tábori lelkészi szolgálatot?

A miniszter úrral beszéltünk a tábori lelkészségről, amelyet az új kormány is felvállal, de hogy az hogyan nyilvánuljon meg a hadseregen belül, ezen a téren vannak más elképzeléseik. A politikai erőkre tartozik, milyen döntést hoznak. A döntésükhöz figyelembe kell venniük az Apostoli Szentszékkel, a Vatikánnal kötött megállapodást, mert ha annak bizonyos pontjaitól eltérnek, vagy lényeges elemeit kihagyják, akkor abban a szerződéskötő felek a tárgyalóképesek. Miniszter úr megnyugtatott afelől, hogy az alapszerződést a kormány tiszteletben tartja, és nem kívánja megváltoztatni.

Milyen mozgásteret fog kapni a tábori lelkészi szolgálat a honvédség keretein belül?

Természetesen a vallásszabadság teljes tiszteletben tartását igényeljük. Ez nem azt jelenti, hogy a katonai fegyelmet akarnánk fellazítani. Arról van szó, hogy meg kell találni a helyét a katonák lelki gondozásának. Nem azt mondom, hogy örömmel menjen katonának, de abban, hogy a hazáért való szolgálatot lelki töltöttséggel tudja végezni a hívó katona, abban igenis tud segíteni a tábori lelkész.

Főtisztelendő úr, mik az elképzelései, hogyan szeretne hozzálátni a tábori lelkészi szolgálat megszervezéséhez?

Munkámat én három fontos csoportban látom. Az első az ún. szervezés. Ez az alapot és kiképzést biztosítja. A másik: a katonáknak és lelki vezetőiknek is a kezébe kell adni egy katonai imakönyvet, amely a lelkigondozás segédeszköze tud lenni. Ennek van egy írásos, szerzői oldala is. Harmadszor, vannak bizonyos szabadgyakorlatok, amiket meg kell tapasztalni. Vannak európai tapasztalatok, de minden egy az egyben nem ültethető át. Fontos, hogy a katona fiatalok lelkiségét szolgáljuk, hiszen sok fiatal jön ifjúsági közösségből, és vissza is tér oda. Nem kell feltétlenül törésnek lennie a hitéletében a katonaság alatt. Fontosnak tartom a katonai családok és a nyugdíjas katonák lelkigondozását is.

Vannak-e honvédségi tapasztalatai, ismeri-e katonák belső problémáit?

Én is teljesítettem katonai szolgálatot, méghozzá Lentiben, ami keménységéről volt híres. Amellett a szervezés folyamata során találkoztam katonatisztekkel és sorkatonákkal, de részt vettünk közösen zarándoklaton is, így mondhatom, hogy ismerem a problémáikat. Az adottságokat meg kell ismerni és aszerint tudjuk a lehetőségeket alakítani.

Nagy István

 

 

TÁMASZ HONVÉDŐKNEK - A TÁBORI LELKÉSZEKEN NEM MÚLIK

Új Magyarország, 1994. szeptember 8.

A katonák lelki gondozásáról

 

Hazánk az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodásában a katonai ordinariátus felállítására vállalt kötelezettséget ez év tavaszán. Az esemény a Magyar Honvédség életében történelmi pillanat volt, mivel negyven év kényszerszünet után ismét - kormányprogramban rögzítve - folytathatta a tábori lelkészi szolgálat kiépítését.

Szeptember elsejétől a főállású tábori lelkészeket a megyés püspökök korábbi szolgálatuk alól fölszabadították, részünkről a feladatokra az alapvető, a rajtunk múló felkészülés lezajlott. A mielőbbi gyors döntésben azért is reménykedünk, mert lelkészeink egy hete várják, hogy elhelyezésükben, fizetésükben, ellátásukban a jelenlegi bizonytalanság megszűnjön. De ennél is fontosabb, hogy a tábori lelkészség a szervezeti kérdéseken túljutva szeretné végre megkezdeni a katona fiatalok lelki gondozását. A nemrég bevonult húszezer újoncnál is nagyon fontos lett volna, ha mindjárt a kezdet kezdetén a beilleszkedés gondjaiban ott állunk szolgálatunkkal a fiatalok mellett - nyilatkozta lapunknak Ladocsi Gáspár dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium katolikus püspöke.

A közelmúltban Keleti György honvédelmi miniszter a tábori püspökökkel és rabbival találkozva többek között azt hangsúlyozta, hogy a tárca új vezetése a katonák egyházi és világi lelki gondozása, a csoportos vallásgyakorlás biztosítása érdekében igyekszik mielőbb megteremteni a feltételeket. Ugyanakkor a nehéz anyagi helyzetre utalva a miniszter bizonyos takarékossági intézkedéseket is kilátásba helyezett, s egyben hozzáfűzte: a továbbiakban nem kívánnak katonai rendfokozatot adni a tábori lelkészeknek, s e tekintetben is megértést kérnek.

Lapunk Ladocsi Gáspár dandártábornokot, a tábori lelkészi szolgálat katolikus püspökét kérdezte: a miniszteri találkozón elhangzottak mennyiben befolyásolják a kormányprogramban meghatározott feladatokat?

A miniszter úrral való találkozónk elsősorban bemutatkozó jellegű eszmecsere volt, ahol a személyes megismerkedésen túl a kezdettel járó rengeteg munka miatt Keleti György türelmet kért tőlünk. Ma még nyitott kérdés, hogy a megkezdett rendfokozatadásokat hogyan érinti e döntés.

Mennyire készültek fel a feladatokra?

Szeptember elsejétől többek között a főállású tábori lelkészeket a megyéspüspökök korábbi lelkészeket szolgálatuk alól fölszabadították, részünkről a feladatokra az alapvető, a rajtunk múló felkészülés megtörtént. A mielőbbi gyors döntésben azért is reménykedünk, mert lelkészeink egy hete várják, hogy elhelyezésükben, fizetésükben, ellátásukban a jelenlegi bizonytalanság megszűnjön. De ennél is fontosabb, hogy a tábori lelkészség szeretné végre a szervezeti kérdéseken túljutva a katona-fiatalok lelki gondozását megkezdeni. A nemrég bevonult húszezer újoncnál is nagyon fontos lett volna, ha mindjárt a kezdet kezdetén, a beilleszkedés gondjaiban ott állunk szolgálatunkkal a fiatalemberek mellett.

A tábori lelkészi szolgálat központja eddig a Honvédelmi Minisztérium központi épületében kapott helyet, úgy tudom, ez csak átmeneti megoldás?

Igen, hamarosan a HM III-ként ismert minisztériumi objektumba költözünk. Ez a megoldás sem a legjobb, ideiglenes jelleggel azonban ez látszott a mai körülmények között a legmegfelelőbbnek. Mivel katonai központban kapott a lelkészi szolgálatunk is helyet, a hozzánk való bejutás körülményes. Elhelyezésünk végleges megoldásában egy nem laktanyán belüli terület volna megfelelőbb. Ezt a problémát egyébként a minisztériumban is érzékelik.

Említette, hogy remélhetőleg hamarosan megszületik a hivatalos jóváhagyás, s a tábori lelkészek elfoglalhatják a csapatoknál a helyüket. Mit vár ettől a kezdéstől?

Azt, hogy lelkészeinket mindenütt a bizalom esélyével fogadják. Nem kérünk megelőlegezett bizalmat, csupán az esélyt arra, hogy segítő szándékkal fogadják az egyházak szolgáit. Lelkészeink attól függetlenül, hogy rendfokozattal kezdik szolgálatukat, ugyanolyan lelkészek maradnak, mint a polgári életben. Nem lesznek kiképzőtisztek, nem kell azt feltételezni például, hogy a hivatásos tisztek előmenetelét létszámban korlátozzák, ezért kérem számukra a megértő bizalmat. A jövő héten kerül sor a püspökök konferenciájára, ahol többek között a tábori lelkészi szolgálatról is szó lesz, ezért célszerűnek tartanám, ha a beszélgetést azt követően folytatnánk.

(rozgics)

 

 

Döntések a tábori lelkészek szolgálatáról

Új Magyarország, 1994. szeptember 16.

 

A koalíciós felek között végre megtörtént az az egyeztetés, mely lehetővé teszi azt, hogy a leendő hivatásos tábori lelkészek a közeljövőben elfoglalhatják szolgálati helyeiket — tájékoztatta lapunkat Dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, a tábori lelkészség katolikus püspöke. Mint ismeretes, két hónapja húzódik a lelkészek szolgálatba állítása az arra kijelölt katonai körzetekben, holott szeptember elsejével egyházmegyéjük szabaddá tette őket erre az új szolgálatra.

Miben tudtak megállapodni a minisztérium vezetőivel?

A legfontosabb azon döntések meghozatala volt, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tábori lelkészek elfoglalhassák állomáshelyeiket. Mindez teljes egészében még nem történt meg, de a legnehezebbeken már — reményem szerint — túl vagyunk. Komoly nehézséget jelent a lelkészek lakás kérdése. Mint közismert, nagyon sok hivatásos tiszt, többnyire családosak, várnak lakáskiutalásra. Kissé fájdalmas arra gondolni, hogy talán némelyek negatívan ütköztetik a családos tiszt urak és a tábori lelkészek lakásszükségeit. Az alapproblémát megértve az egyház lehetőségéhez mérten segíteni akar a megoldásban. Sem az egyháznak, sem a honvédelemnek nem lehet közömbös, hogy a tábori lelkészek milyen leterhelő gondokkal kezdik meg szolgálatukat. Egymás gondjait és törekvéseit megértve kell megtalálni a megoldást.
Ugyanígy gondot jelent a tábori püspök lakásviszonyának kialakítása is. Ennek egy bizonyos életformát lehetővé tevőnek kell lennie. Aki ismeri a katolikus főpásztor munkáját, annak nem kell magyarázni. Talán néhányan ez esetben is luxusigényekre gondolnak, ismerve azt — legalábbis kívülről, és elnézést a szóért "felületesen" —, hogy a püspökök nagyszabású történelmi épületekben élnek. A Katonai Ordinariátus püspöke esetében erről szó sincs: Az igény csak egy, a funkciónak megfelelő, szerény, de tisztességes lakásviszony. Sokszor ismételtem már: Nekem csak meszelt falak kellenek.

A Honvédelmi Minisztérium pénzügyi helyzete miatt több megszorító gazdasági intézkedést tesz. Önöket mennyiben érinti ez?

A beruházásokat illetően mondhatom főként az említettekben. De a működést illetően is tudomásul kell vennünk a mindenütt nyomasztó gazdasági helyzetet. Takarékosnak kell lennünk, ahol csak lehet: gépkocsi, telefon stb. igénybevételénél, vagy a nyomtatott iratok kapcsán, vagy az energiaszolgáltatás felhasználásában stb. De a takarékosság nem mehet a működőképesség rovására. Ezt nem várhatja el senki sem tőlünk. Munkánkra szükség van. Nemcsak az Isten ügyét, hanem a társadalom javát is szolgálja. Ez külföldön általános katonai tapasztalat.

A héten tartották a püspökök konferenciáját. A többnapos eszmecserén a tábori lelkészekről is tanácskoztak?

Igen, a Magyar Katolikus Püspöki Kar készségesen megértette a honvédelmi tárca kérését, a maga részéről is kész akár áldozatok árán is arra, hogy erejéhez mérten segítse a szolgálatot. Igyekszünk nemzetközi tapasztalatokra is támaszkodni, ám arra feltétlenül figyelve, hogy a legsikerültebb külföldi példa is elhalhat hazai földbe ültetve. Magyar talajban a magyar sajátosságokra, hagyományokra kell tekintettel lennünk. Bár, ha olyan erkölcsi, anyagi támogatottságunk lehetne, mint nem egy európai országban!

A szolgálat megkezdésekor mi a legfontosabb feladatuk?

Működési Szabályzatunk megfogalmazása a következő lépés, amelyben pontról-pontra meghatározzuk közös dolgainkat. E szabályzatot mind egyházi, mind társadalmi- politikai, mind pedig katonai szakemberek közös egyetértésével készítjük el, s e kölcsönös véleményen alapuló konszenzus jelenti majd a későbbiekben is együttműködésünk garanciáját.

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
szombat, 1994, január 1 to szombat, 1994, december 31