Megjelenés a médiában - 2000

Megjelenés a médiában - 2000

 

ITT MINDENKI ISTEN KEZÉBEN VAN

ujember.hu, 2000.

Tábori lelkészi beszámoló Pristinából

A katolikus tábori lelkészi szolgálat újjáalakulása óta vagyok pécsi helyőrségi lelkész. A szolgálatom helyszínei: a pécsi laktanyában egy lelkészi iroda és egy ökumenikus imaterem, a honvédkórházban pedig egy katolikus kápolna. A külszolgálatra való önkéntes jelentkezés után, püspököm rendelésére 1999 júliusától 2000 januárjáig a 324 fős első magyar KFOR kontingens tábori lelkésze lettem Koszovóban, Pristina külvárosában.

Karácsonykor az éjféli mise keretében tizenegy katona keresztelkedett meg Pristinában

Igazi tábori lelkészi feladat volt ez: a kezdeti sátortábortól hadműveleti területen, idegen országban együtt élve a katonákkal, saját magyar papjukként. A katonák kialakították a tábort, és őrszolgálatot láttak el. A kalandvágy, s a NATO-beli megmérettetés mellett a fiatalokat az is sarkallta, hogy a családalapításhoz kereshetnek így több pénzt. Az ismeretlen emberekből egy család lett, ahol mindenki bajtárs, és mindenkinek megvan az egyformán fontos feladata. Az egyszemélyes sátram lett a plébánia, az imasátor az Isten Sátora. Hogy "mindenhez hasonló legyek", kimentem a Coles-hegyen őrszolgálatot teljesítő három rajjal együtt a tizenkét órás szolgálatokra, fegyver nélkül, plusz emberként. Sokat beszélgettünk, jobban elfogadtak, s vasárnaponként, aki tudott közülük, mind eljött a misére.

Sok bibliai mondat köztük nyer új értelmet: az aknamező mellett: "szűk ösvény ami az életre visz", aki éjjel a sárban csúszkálva járőrözik: "vigyázzon, hogy el ne essék", s a hideg éjen megértettem, mit jelent: "jobban várja a nép az Istent, mint éji őr a hajnalt". Havonta volt tábori lelkész találkozó, ahol élménnyé vált az ökumenizmus, naponta éreztük az idegen nemzetbeli katonákkal találkozva a nemzetek közti összetartozást. Látva a helyi lakosok szenvedéseinek nyomait, folyamatosan érzékelve a veszélyt, átéltük, hogy mindenki Isten kezében van és előtte mindenki egyforma. 160 bibliát és 160 Újszövetséget osztottam ki, beszéltem az ünnepi kontingenssorakozókon (kenyér-zászló- konténermegáldás), hitoktatást tartottam a katekumeneknek, beszéddel, gitározással részt vettem a születésnapi ünnepeken, s jöhetett hozzám bárki gondja-bajával.

A kint lét az otthonitól főleg abban különbözött, hogy ott a munkaidő után is együtt éltünk, és így sokkal közelebb kerültek egymáshoz az emberek, és ez egészen más lehetőséget jelentett a tábori lelkész és a katonák közti kapcsolatban is. Az éjféli misére majd mindenki eljött, és sokkal közvetlenebb volt a karácsony miséje, mint amikor ismeretlen emberekkel vagyunk együtt a templomban. Azzal, hogy az életünket és önmagunkat osztottuk meg egymással, természetesebb légkörben, a személyes kapcsolaton keresztül egészen mély hitbeli és életkérdéseket is lelkigyakorlatos mélységgel lehetett megbeszélni, leomlott sok fal és előítélet, miközben sokunk megtapasztalta, hogy "Atyánk még a hajunk szálát is számon tartja".

Szabó Oszkár százados, helyőrségi lelkész

 

SZEMÉLYES PASZTORÁCIÓRA VAN SZÜKSÉG

Kisalföld, 2000. január 8.

Nem bíró, hanem magvető

A tervekkel ellentétben január elsején nem kezdődött meg a hivatásos lelkészi szolgálat a büntetés-végrehajtási intézményekben. Ennek ellenére több lelkész is végez börtönpasztorációt. „Sajátos feladat, amivel először alig tudtam mit kezdeni" - meséli Haller László atya, római katolikus tábori lelkész, aki három éve látogatja a győri intézményt.

- Kérdések sorjáztak bennem, amikor először bezárult mögöttem a börtönkapu. Aztán a jó Isten megmutatta a tennivalót: egyik fogva tartott, egy olyan fiatalember jelentkezett nálam, aki szüleit csak anyakönyvből ismerte. Szeretett volna megkeresztelkedni. Igazán ekkor világosodott meg előttem, hogy miért van szükség a munkámra és mit is kell tennem. Bevallom, nehezen szoktam a zárt világot, de most már hiányoznának a rendszeres heti találkozások, a börtönben havonként bemutatott szentmisék. Komoly felelősség, mert odabent várnak, nagyon számítanak rám. Ha néha előfordul, hogy valami miatt nem tudok bemenni, a következő alkalommal megjegyzik: hol jártam, vagy azt, hogy „már a papokban sem lehet megbízni". Találkozásainkkor mindig kapnak egy hétre való lelki felüdülést, és mire az elfogyna, ismét jön a csütörtök.

Haller atya szerint a börtönben megrögzött, illetve megbotlott emberek vannak. Az előbbiek nem tudnak, és talán nem is akarnak kikeveredni a mókuskerékből. Ők ritkán keresik, kérik a lelkész szolgálatát. Sikereket a megbotlottaknál lehet elérni. Öröm, mikor a szentmiséken csaknem harmincan ülnek, vagy lelkesen tanulni akarják a rózsafüzér imádságait.

A bezártságban többekben megszületik az a belső csend, amelyben önmagukkal és Istennel is tudnak foglalkozni. Rádöbbennek dolgokra, amelyeket a lelkipásztor megerősít, illetve az evangélium szavaival vigasztal. Mindig hangsúlyozom, hogy én nem megítélni, hanem erősíteni akarom őket. Nem bíró, hanem magvető vagyok, vagy ahogy Jézus mondta: „nem az egészségeseknek, a betegeknek kell az orvos...” Három év alatt csak egyszer tapasztaltam elutasítást. Egyik elítélt fiatalember mondta: az ő zárkájába ne kopogtassak be többször. Amikor elszállították, hogy jogerős ítéletét letöltse, nem bírtam és elbúcsúztam tőle, megajándékoztam egy szentképpel. Meghatódott, hiszen írt az élettársának, apjának, barátainak, hogy jöjjenek be hozzá, de mindenki magára hagyta. Megindította irányomba, hogy korábbi elutasítása ellenére én megkerestem. Azóta is imádkozom érte annak a szentképnek a párja előtt, amit neki adtam.

Személyes pasztorációval kell a fogva tartottakat megközelíteni. Ez ugyan idő és áldozat, de ha ők hétről hétre találkozhatnak velem és látják, megtapasztalják, hogy értük, érdekükben hozom ezt az áldozatot, hiszek abban, ez elindít bennük valamit, amibe odakint is belekapaszkodhatnak.

GÜLCH CSABA

 

SZÜLŐHAZA, HAZASZERETET, HONVÉDELEM

Új Ember, 2000. március 19.

Beszélgetés Ladocsi Gáspár tábori püspökkel

Sokan és sokszor elmondták már: Magyarországon sem szorítkozhat a lelkipásztorkodás csak a hívek vallásos életének gondozására, hanem valójában újra-evangelizációs területté váltunk. Keresztény államiságunk első ezredfordulóján szembesülnünk kell azzal is, hogy még inkább elő-evangelizációra van szüksége a magyar társadalomnak. Ez azt jelenti: meg kell tanítanunk az embereket olyan értékek felismerésére, amelyek esélyt adnak a számukra, hogy közelebb kerülhessenek a kereszténységhez. Honvédségről és evangelizációról beszélgettünk Ladocsi Gáspár tábori püspökkel.

- A hadsereg kifejezetten elő-evangelizációs terület?

- Inkább arról van szó, hogy a hadseregnél nagyon világosan megmutatkoznak a társadalom létező problémái. Két dologra szeretnék ezzel kapcsolatban rávilágítni. Az egyik tapasztalatom, hogy a magyar fiatalságnak szociológiai szempontból a legjobb keresztmetszetét adja a hadsereg, s ez a lelkipásztor feladatát is meghatározza. Hála Istennek, szép számmal vannak középiskolásokból, egyetemistákból álló ifjúsági csoportjaink, de kevesebbet gondolunk azokra, akik egy kicsit hátrányosabb helyzetben vannak az intellektuális életet illetően. A seregben azonban együttszolgál városi és falusi, értelmiségi és munkás fiatal. Itt jól megmutatkozik, hogy ki küszködik anyagi gondokkal, kit terhelnek családi nehézségek, ki fog tanulni, karriert építeni, ha kilép a sorkatonai szolgálatból, s ki az, aki majd tisztességes megélhetést sem tud találni magának.

Másrészt, a már dolgozó generáció egzisztenciális problémái is megmutatkoznak a seregben. Bizony, egy fiatal katonatiszt, egy tiszthelyettes számára komoly erőfeszítést jelent, hogy maga és családja számára biztosítani tudja a jövőt. Régen egy szakma, egy diploma elegendő lehetett egy életre. A mai élet állandó készséget kíván az új helyzetekhez való alkalmazkodásra, új szakterületek, nyelvek elsajátítására.

- Milyen a hívők aránya a seregben?

- Ugyanaz a helyzet itt is, mint általában az országban. A magyar társadalom 17 százalékáról lehet elmondani, hogy buzgón gyakorolja a hitét. Az viszont talán jobban feltűnik a seregben, hogy az élet különös helyzetei hogyan hozzák közelebb az embereket a vallásossághoz. Az öröm, például házasságkötés, de gyakrabban a bánat, csapás, szülő betegsége, valakinek az elveszítése. A magyar keresztényeknek a fele az élet gondjai szerint keresztény. Különösen nagy a felelősségünk a honvédségnél, hogy aki kapcsolatot keres az egyházzal, az Krisztust hitelesen képviselő intézménnyel, lelkipásztorral, baráttal találkozzék.

- A hit egyik fontos tényezője az elkötelezett életre való készség. A honvédségnél különös jelentősége van a haza iránti elkötelezettségnek...

- Ha egy katonát a hazaszeretetről kérdezném, először azt tudakolnám, szereti-e az otthonát, szeret-e a családjában élni. Aki szereti az otthonát, hazaszerető emberré válhat, aki nem, annak csekély erre az esélye. A magyar nyelv három dolgot nevez „szülő"-nek. Szülőanyám, aki életet adott nekem, szülőföldem, ahol felnőttem, ahol a világra eszméltem — számomra ez a föld a Szigetköz –, szülőhazám az ország, minden, ami a magyarságot jelenti.

- Mondhatjuk-e, hogy a tábori lelkészi szolgálat az ifjúság pasztoráció egy különleges formája?

- Csak felerészben van ez így, hiszen a sorkatonák csak hat hónapot töltenek a seregben, másrészt lelkipásztori szempontból legalább ennyire fontos a hivatásos katonák, katonacsaládok élete. Legszebb élményeim között tartok számon egy katonaesküvőt, ahol a házasulandó pár mindkét tagja hivatásos tiszt. Huszonöt évi polgári házasság után, a szülőfalujuk templomában álltak az oltár elé. Annak idején nem volt lehetőségük katonaként keresztény házasságot kötni, most felnőtt fiaik voltak a tanúk házasságuk szentségi megerősítésénél.

- Püspök Úr mindig emelkedett hangon szól a magyar honvédről. Szereti a katonákat?

- Nagyon kell szeretni a magyar honvédeket! Az otthon, a haza védelme az áldozatra is képes felelős élet természetes része. Lehet, hogy politikusaink, tábornokaink követtek el tévedéseket a magyar történelemben. De Muhi, Rigómező, Nándorfehérvár, Mohács, Eger, Pákozd, Isonzó, a Don-kanyar, az 56-os utca hősei mind a hon iránti elkötelezettségről, áldozatvállalásra kész szeretetről tanúskodnak. Tertullianus mondotta: „A vértanúk vére, a kereszténység új vetése." Ugyanígy, a nemzet áldozatvállaló képességéből sarjad ki a jövő nemzedék élete. Úgy vélem, a magyar ifjúságban megvan az adottság a haza áldozatos szeretetére. Vigyáznunk kell, nehogy ez háttérbe szoruljon!

- Tíz év sem telt el azóta, hogy a szovjet katonák elmentek Magyarországról, s az orosz mintára szervezett néphadseregből egy NATO tagország honvédsége lett...

- Magyarországnak mindig is volt Európát védelmező küldetése. Ezt teljesítjük akkor is, amikor békemissziót töltünk be a Balkán közelében. Magyarország esélye a térségben, hogy NATO-tagként a béke követe lehet a magyar katona, politikus, diplomata.

- Mire kell figyelnünk, amikor a fejlett világ katonai és gazdasági szervezeteihez csatlakozunk?

- Sokáig irigykedve tekintettünk azokra a nemzetekre, amelyek nem küszködtek hátrányokkal. Világnyelvet beszélnek, gazdaságilag felkészültek, kultúrájuk nem elzárt. Nekünk nyelveket kell tanulnunk, fejlesztenünk kell gazdaságunkat, fel kell mutatnunk és elfogadtatnunk kulturális értékeinket. Éreznünk és értékelnünk kell saját erőnket, amelyből nemcsak forradalmakra, szabadságharcokra, hanem megalapozott építésre, kiegyensúlyozott fejlődésre is telik. Mint IV. Béla és Mária Terézia korában, vagy a kiegyezést követő évtizedekben. Nemcsak azt kell látnunk, mivel tartozik nekünk a világ, hanem azt is, amit mi adhatunk a csatlakozáskor. Nagy öröm a számomra, hogy a magyar katonák szépen szolgálnak Okucsány-ban, Horvátország és Bosznia-Hercegovina határán és területén és Koszovóban. A tábori lelkészek mindkét küldetésben jelen vannak, s az a tapasztalatuk; hogy a missziós katona jobban megérti a katonai missziós pap szerepét.

Azt szokták mondani: nem mehetünk üres kézzel Európába. Úgy vélem, a magyarság pénzzel nem mérhető saját lelki, intellektuális és fizikai erényeket visz magával a csatlakozás útján. Viszi a magyar lelkületet, az ezeréves megmaradást biztosító küzdeni tudást. És, hogy a magunk területéhez visszatérjek, adjuk a békemissziót teljesítő katonáinkat és tábori lelkészeinket, akiknek már lehetőségük van arra, hogy ne csak honfitársaik, hanem a béke nemzetközi őrei körében is közvetítsék azt a hitet, amelyet hazájukban örököltek.

Szikora József

A KATONÁK LELKI GONDOZÓI

Magyar Honvéd, 2000. április 07.

A tábori lelkészi szolgálatok

Közel tíz éve annak, hogy ismét megkezdhette a katonák lelki gondozását a Magyar Honvédségen belül a tábori lelkészi szolgálat. A magyar kormány a 61/1994-es rendelete értelmében a haderőn belül három tábori lelkészi szolgálat — a katolikus, a protestáns és az izraelita — működhet. A katolikus tábori lelkészi szolgálatot a római és a görög katolikus, míg a protestánst a református és az evangélikus egyházak alkotják. A tábori lelkészek, a nemzetközi gyakorlatnak és a magyar katonai hagyományoknak megfelelően, rendfokozatot viselve látják el teendőiket.

- Azok a katonák, akik a tábori lelkészi szolgálatokon kívüli — vagy éppen egy újonnan alapított és bejegyzett - vallási közösséghez tartoznak, az alkotmány, valamint a lelki és vallásszabadságról szóló törvény biztosította joguknál fogva perszonális alapon jogosultak a hitük szerinti ellátásra - mondja Semjén Zsolt, a vallási ügyekért felelős helyettes államtitkár. - Amennyiben egy katona a szolgálati út betartásával jelzi, hogy ő valamelyik egyházhoz, vallási közösséghez vagy felekezethez tartozik és igényli a személyes találkozást annak lelki gondozójával, akkor ennek feltételeit a hadseregnek kell biztosítania. Tehát senki elől nincs elzárva a szabad vallásgyakorlás lehetősége.

- Úgy tudom, számos olyan vallási közösség létezik, amely szeretne a tábori lelkészi szolgálatok része lenni, mert ez sok egyéb mellett komoly presztízst is jelent. Bővíthetők-e a tábori lelkészi szolgálatok?

- Semmilyen olyan rendszabály vagy törvény nem létezik, amelyik ezt tiltaná. Egy ilyen eljárás lefolytatásához egyrészt szükséges a hadsereg és a védelmi tárca hozzájárulása, másrészt annak a tábori lelkészi szolgálatnak és egyházának a beleegyezése, amelyen belül működni fog a csatlakozni kívánó felekezet.

- Mi volt az oka annak, hogy meghiúsult a Hit Gyülekezete belépési szándéka?

- Az eljárás során olyan hibák történtek, amelyek önmagukban semmissé tették a befogadási megállapodást. Azoknak a személyeknek ugyanis, akik a protestáns tábori püspökség és a honvédség részéről aláírták a belépési okmányt, semminemű jogosítványuk nem volt ehhez. Ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen megállapodás törvényes legyen, egyfelől a református és az evangélikus egyház legmagasabb döntéshozó fórumának — zsinatjának — jóváhagyása szükséges, hiszen ők vannak a protestáns püspökségen belül. Másfelől pedig nélkülözhetetlen a honvédelmi tárca hozzájárulása. A Hit Gyülekezete által aláírt papír ezeknek nem felelt meg, tehát érvénytelen.

Próbálkoznak-e tagtoborzással a különböző vallási közösségek a katonák körében?

Egyetlen egyháznak, felekezetnek, vallási közösségnek sincs joga propagandisztikus missziós tevékenységet folytatni a laktanyán belül. Minden bejegyzett vallási közösségnek arra van joga, hogy a katona kérésére elküldje hozzá lelkipásztorát. Egyes vallási csoportok sajnos nehezen értik meg azt, hogy csakis a honvédnak van joga azt eldönteni: akar-e valamelyik gyülekezettel lelki kapcsolatot fenntartani, vagy sem.

Milyennek ítéli meg a hivatásos állományú katonák és a tábori lelkészi szolgálatok viszonyát?

Amikor a tábori lelkészi szolgálatok létrejöttek, tapasztalható volt bizonyos idegenkedés egyes emberek, csoportok részéről. Azonban ez az ellenszenv meglehetősen rövid időn belül elmúlt. Még a legkeményebb ellenzők is hamar belátták, hogy a lelkészi tevékenység tényleges igényeket elégít ki a hadseregen belül. Ugyanakkor munkájuk során tapasztalhatták, hogy a tábori lelkészi szolgálatok jelenlétével javult a katonák erkölcsi tartása, lelki állapota, csökkent a depressziósok és az öngyilkossági késztetettséget mutatók száma. Mindemellett azt is látni kell, hogy a hivatásosok között is számos vallását gyakorló ember van. Összességében azt mondhatom, hogy a parancsnokok, vallási és világnézeti hovatartozásuktól függetlenül, korrektül állnak a tábori lelkészi szolgálatok munkájához.

Terveznek-e speciálisan tábori lelkészi képzést?

Nem tudok róla, hogy ilyen terv létezne, de úgy gondolom, hogy ez hosszú távon mindenképpen szükséges lenne, hiszen a hadsereg világa már önmagában is sajátos ismeretanyagot igényel. Azt hiszem, rendkívül előnyös lenne, ha például a teológiai tanulmányok során az érdeklődők, valamilyen előadássorozat formájában, megismerkedhetnének a katonai élet sajátosságaival.

Történelmünk során milyen szerepet töltött be a katolikus egyház a haza védelmében? — kérdeztük dr. Ladocsi Gáspár vezérőrnagy, katolikus tábori püspököt.

Szent István királyunk óta hazánk katonai védelméből a katolikus egyház mindig kivette részét; ha kellett, komoly anyagi áldozatokat is hozott ezért. A középkorban a püspökök kötelessége volt, hogy a király hívó szavára meghatározott létszámú és felszereltségű bandériumot állítsanak ki. A muhi, illetve a mohácsi csatában a tíz magyar püspök közül hét elesett. A kalocsai érsek volt a felelős a Balkán-félsziget felől fenyegető veszélyek elhárításáért. Ezért Kalocsára mindig katonás püspököt választottak, akik közül talán a legismertebb Tomori Pál. A hódoltság korában, ha kellett, álruhában, csellel és fortéllyal jutottak el a végeken küzdő katonák közé papjaink. Rákóczi Ferenc emlékirataiban elismeréssel beszél a katolikus egyház szabadságharc alatti szerepéről. Mária Terézia hadseregében a katonákkal egy sorban meneteltek a tábori lelkészek a legnehezebb pillanatokban is. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kapcsán sokszor megvádolták a katolikus egyházat, hogy nem állt kellőképpen a nemzet ügye mellé, de azért minden csapattestnél és minden csatában ott voltak a tábori lelkészek.

Amikor a papság hadseregbeni szerepéről beszélünk, soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy amíg nem alakult ki a modern értelemben vett katonai egészségügy és nem működtek katonai kórházak, a járványok idején és a véres ütközetek után a gyógyászatban jártas barátok látták el a rászoruló katonákat. Ma is élnek még olyan a második világháborút megjárt idős tábori lelkészek, akik négy évet töltöttek a fronton a katonák között, majd több évet raboskodtak hadifogolyként Szibériában. A számos egyházi személyiség közül Káló esperes nevét mindenképpen ki kell emelnem, mert ő a legembertelenebb időkben is képes volt küzdeni a meghurcolt nép és a katonák igazáért. Külön örömömre szolgál, hogy több mint negyven év után papjaink ismét a katonák között lehetnek. Így a sorkatonák, vagy éppen a békefenntartó műveletekben részt vevők megoszthatják velük gondjaikat, problémáikat.

A katolikus tábori lelkészi szolgálat igény szerinti jelenléte biztosított-e minden helyőrségben?

Összességében igen. Jelenleg a katolikus tábori lelkészi szolgálatnál tizennégy hivatásos lelkész tevékenykedik. Minden nagy katonai centrumban, kiképző központban, illetve a tanintézeteknél jelen vannak tábori lelkészeink. Az ország azon részében állomásozó katonai alakulatoknál, ahol a lakosság többsége katolikus, ott katolikus tábori lelkészi szolgálat működik és kisegítő lelkészként van jelen a protestáns tábori lelkészi szolgálat képviselője. Míg azokon a területeken, ahol a protestánsok jelenléte a meghatározó, ott a protestáns tábori lelkészi szolgálat van katolikus kisegítő lelkésszel megerősítve. Külön gondot fordítunk a görög katolikus katonák lelki gondozására, mert ők sajátos rítus és forma szerint gyakorolják hitüket. Jelenleg, ezen feladatok ellátására két görög katolikus lelkészünk van. Azokban a kisebb helyőrségekben, ahová nem tudunk tábori lelkészt biztosítani, ott lehetőségünk van arra, hogy szerződésben rögzített feltételek mellett az adott egyházmegyéhez tartozó személy, mint kisegítő tábori lelkészi járjon be a laktanyába. Ezenkívül lehetőségünk van arra, hogy alkalmanként bizonyos speciális feladatok — előadások, a katonák imakönyvének összeállítása — ellátására lelkészeket kérjünk fel.

Kiből lehet tábori lelkész?

Minden felszentelt papból, aki legalább két-három éves gyakorlattal rendelkezik, emellett életkora; egészségi állapota, fizikai állóképessége, erkölcsei megfelelnek a hivatásos katonákkal szembeni követelményeknek.

Hogyan viszonyulnak a katonák a tábori lelkészekhez? — kérdeztük Csuka Tamás dandártábornok, protestáns tábori püspöktől.

Tapasztalataim szerint a katonák a tábori lelkészt amolyan bizalmi embernek tartják. A lelkipásztorral kezdeményezett beszélgetésük során ugyanis még az olyan

problémáikat is elmondják, legyen az személyes, családi, szociális vagy egészségügyi, amit senki másnak nem mernének, szégyellnék a közösség, illetve parancsnokaik előtt. Ezért a protestáns tábori lelkészi szolgálat egyik legfontosabb feladatának tekinti a rászoruló katonákkal való beszélgetést, a személyes lelki gondozást. Mivel a katonák ránk az élet minden területén számítanak, nekünk kötelességünk segíteni. Ha szükséges, tanácsot adunk, ha kell, igyekszünk közbenjárni ügyükben parancsnokuknál, vagy családjukat sújtó szociális gondjaik esetén a lakhelyük szerinti önkormányzatnál.

Hány fővel dolgozik a protestáns tábori lelkészi szolgálat?

A szolgálaton belül jelenleg tizenegy református és egy evangélikus tábori lelkész látja el a katonákat.

Hogyan készítik fel a tábori lelkészi munka iránt érdeklődőket erre a különleges feladatra?

Van már honvédségi ösztöndíjas teológiai hallgatónk, továbbá tervezzük azt, hogy a tábori lelkészi szolgálat iránt érdeklődő teológusok az úgynevezett segédlelkészi évet, vagy annak egy részét, különböző helyőrségekben töltsék el, ismerkedve a katonák között végezendő, végezhető lelkipásztori munka szépségeivel. Tábori lelkészeink az egyházi iskolákban, előadások révén igyekeznek felkészíteni a fiatalokat a honvédségnél végzendő lelki- gondozói munkára.

Milyen formában próbálnak segíteni a fiataloknak a katonai szolgálat okozta pillanatnyi nehézségek leküzdésében?

Szolgálatunk, fennállása óta, rendszeresen tart bemutatkozó előadásokat a katonafiataloknak. Ennek során — azon túl, hogy megismernek bennünket — foglakozunk életviteli, erkölcsi, katonai és etikai kérdésekkel. Ezek az órák nagyon alkalmasak arra, hogy megbeszéljük velük azokat a dolgokat, amelyek közvetlenül is érinthetik őket katonai szolgálatuk során. Ilyenek például a szenvedélybetegségek — a drog- vagy alkoholfogyasztás — problémája, a másság kérdése, az öngyilkosságba menekülés céltalansága. A bibliai és az abban foglalt egyetemes erkölcsi értékek megismertetésével igyekszünk a fiataloknak utat mutatni, hogy az emberi életet, a családi és baráti kapcsolatokat megrontó, nyomorba taszító szenvedélyek helyett inkább a szeretetben való életet és a lelki növekedést válasszák. Tehát mondanivalónkkal olyan lelki, szellemi, erkölcsi kincset igyekszünk átadni, amit ha komolyan vesznek, kitöltheti azt az űrt, amit a pillanatnyi problémák okoznak és a szenvedélyek rabságába sodorhatják az egyént vagy a közösséget.

Mit tekint a protestáns tábori lelkészi szolgálat jövőbeni legfontosabb feladatának?

Napjainkra természetessé vált, hogy jelen vagyunk a hadseregben. Bátran állíthatom, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik a lelkipásztorok nyújtotta szolgáltatásokra a sorkatonák, a hivatásos és a szerződéses katonák körében egyaránt. Az elkövetkezendő időszakban fő célunkat úgy fogalmazhatnám meg, hogy problémaérzékenységünkkel és a dolgok iránti nyitottságunkkal elősegítsük a katonai szolgálatukat teljesítő fiatalok körében az ép testben ép lélek eszményének megvalósulását. Tehát nekünk, tábori lelkészeknek elsősorban abban kell segíteni, hogy egy egészséges, hazáját szerető, azt megvédeni kész fiatalember szolgálati ideje alatt lelkileg és szellemileg mindvégig a helyén legyen.

Mikortól vannak jelen a rabbik a magyar hadseregben? — kérdeztük Frölich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbit.

A magyarországi zsidók csak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során kapták meg a lehetőséget arra, hogy a nemzeti haderő katonájaként harcolhassanak hazájuk védelmében. Az egyik ilyen legjobban összefogott egység a Táncsics szervezte zsidó zászlóalj volt. Ezzel egy időben megjelentek a Magyar Honvédségnél a zsidó katonák lelki gondozását végző rabbik is. A kiegyezés után, amikor ezt a törvények nem tiltották, a zsidó katonák mellett a rabbik folyamatosan jelen voltak a magyar hadseregben, egészen a tábori lelkészi szolgálat elsorvasztásáig.

Hazánkban még egy tucat rabbi sincs. Ilyen körülmények között eleget tud- e tenni feladatának a rabbinátus?

Annak ellenére, hogy napjainkban Magyarországon mindössze tizenegy rabbi tevékenykedik, jelen vagyunk a honvédségnél minden olyan rendezvényen, ahol ezt igénylik, és elmegyünk minden olyan személyhez, aki ezt kéri. Mivel a hitközség egyetlen rabbit sem tud kizárólag a hadsereg rendelkezésére bocsátani, megegyezés alapján én is úgy töltöm be a vezető tábori rabbi tisztségét, hogy továbbra is folytatom gyülekezeti munkámat. Lelkészi szolgálatunk a kezdetektől fogva kissé sajátosan működik. Ahol tábori rabbira tartanak igényt, oda — ha csak tehetem — én megyek. Azonban gyakran előfordul, hogy ugyanazon időpontban két-három helyen kellene megjelennem. Ilyen esetekben a tábori rabbinátus fennállása óta mindig valamelyik kollégámat kérem meg, illetve a rabbiképzőben tanulók közül kérek meg valakit, hogy helyettesítsen, mint kisegítő tábori rabbi.

Ilyen körülmények között hogyan látja el a tábori rabbinátus a zsidó katonák lelki gondozását?

A rabbinátus a vallásszabadságról szóló kormányrendelet szellemében látja el feladatát, tehát a katona igénye alapján nyújtunk lelki támaszt. Minden laktanyában megtalálhatók a rabbinátus által kiadott brosúrák, amelyek tájékoztatják az érdeklődőket, hogyan vehetik fel velünk a kapcsolatot. A rabbival való találkozást kérő katona a szolgálati út betartásával, illetve telefonon vagy levélben, esetleg családja útján jelzi az igényét, én pedig a legrövidebb időn belül megkeresem őt és megbeszélem vele a problémáit. Előfordult, hogy mélyen vallásos katona keresett meg, aki bevonulása előtt minden reggel és este elment imádkozni a templomba, és kérte, hogy ezt katonai szolgálata alatt is tegyük lehetővé a számára. A parancsnokaival történt egyeztetés után megnyugtatóan tudtuk rendezni a fiatalember problémáját.

Hogyan fogadták ezt a megkülönböztetett figyelmet a zsidó fiatal katonatársai, illetve parancsnokai?

Tudomásom szerint abból, ha egy állampolgári kötelezettségét teljesítő fiatal felvállalta, hogy ő vallásos zsidó, abból a honvédségen belül probléma nem volt. Kilenc éve vagyok tábori rabbi, ez idő alatt szinte nem is találkoztam a honvédségen belül az antiszemitizmussal.

Van-e lehetősége a zsidó sorkatonának vallási ünnepei megtartására?

Igen, hiszen ez alkotmányos joga. Egy vallásos zsidó katonának joga van ahhoz, hogy szombaton ne adjon szolgálatot, illetve a zsidó ünnepek alkalmával elmenjen a templomba. Ezért cserébe viszont, amikor a keresztény ünnepek vannak, neki kell helytállnia. Tehát ez a gyakorlatban nem okoz problémát, csupán figyelmet igényel a szolgálatvezénylést készítőktől.

A vallásos fiatal étkeztetési problémáit sikerül-e áthidalni?

Volt rá precedens, hogy egy mélyen vallásos zsidó sorkatona kért tőlem segítséget étkezési gondjai megoldására. A parancsnokaival történt egyeztetést követően neki reggelire és vacsorára tejterméket, péksüteményt, illetve gyümölcsöt adtak. Ebédjét pedig, étkezési pénzéből, a Síp utcai kóser konyhán biztosítottuk. Az ilyen esetek megelőzésére terveim között szerepel, hogy körbejárom a magyarországi élelmiszergyártó cégeket és elmondom nekik az igényeimet. Az ő írásos garanciavállalásuk alapján összeállítok egy olyan listát, amin, ha nem is kóser, de nem tiltott termékeik szerepelnek majd.

Az ön által irányított szolgálat napjainkban mire helyezi a hangsúlyt?

Elsősorban arra, hogy a zsidóságot valós oldaláról ismerjék meg a sorkatonák. Többek között önmagunk megmutatása érdekében adtuk ki a laktanyákban megtalálható ismeretterjesztő brosúrákat, amelyek elolvasása is segíthet az előítéletek leküzdésében. Fontosnak tartom továbbá, hogy hitet, erkölcsöt és szeretet hirdető lelkészeink olyan támaszt adjanak a fiataloknak, amely eleve gátját veti a hadseregen belüli és a társadalomban is uralkodó nemkívánatos jelenségeknek és cselekedeteknek.

PAPP DEZSŐ

 

MÚLTRA ÉS JÖVŐRE MUTAT

Új Ember 2000. május 28.

A helyőrségi templom alapkőletétele a budai várban

A Magyar Honvédelem Napja alkalmából a Mátyás-templomban bemutatott szentmise, s az azt követő koszorúzás után, május 19-én a budai várban a Magdolna torony mögött lévő romkertben megszentelték és elhelyezték az Új helyőrségi templom alapkövét. „A Seregek Urának, Isten dicsőítésére Kapisztrán Szent János tiszteletére és a honvédelem szolgálatára a lerombolt templom újjáépül a magyar millennium évében." - hirdeti az emléktábla, amit az alapkő fölé helyeztek Ladocsi Gáspár tábori püspök, Szabó János, honvédelmi miniszter, a Honvédelmi Minisztérium vezetői, a Magyar Honvédség parancsnokai és a hazánkba akkreditált katonai diplomaták jelenlétében.

"Alapkövet helyeztünk el egy olyan templom építéséhez, amely egyidejűleg emlékeztet bennünket régmúlt történelmünkre, s mutatja egyúttal jövőnket, kifejezi szándékainkat, s jelzi szilárd elhatározásunkat, hogy templomot fogunk építeni" - mondta Homoki János politikai államtitkár.

A hadsereg és az egyház kapcsolatai több mint ezer évre vezethető vissza. A magyar történelemben is az egyház számos püspöke, érseke maga is kiváló katona, gyakran hadvezér volt. Az 1456-ban Nándorfehérvárnál a ferences rendi Kapisztrán János - aki később a magyar és az olasz hadsereg védőszentje lett - vezette a keresztes segédhadakat és nagy része volt a győzelemben.

A templom eredetileg a XIII. század elején épült a budai magyar közösség misézőhelyeként. Többszöri átépítés után 1817-ben adták át a katonáknak. Ettől kezdve helyőrségi templomként működött. Budapest ostromakor 1944-ben erősen megrongálódott, majd 1952-ben a romokat lebontották, de a torony mintegy kiáltó jelkép megmaradt. A templomot összefogással, adomány okból és kis részben állami támogatással építik újjá a millennium évében.

A tábori püspöknek egyik kötelessége ezt a templomot helyreállíttatni - mondotta Ladocsi Gáspár tábori püspök. A magyar haza, a magyar honvédelem, a katonamúlt megbecsülése és a katonai jövő értékelése számára, s azért is, hogy Isten háza valóban otthona legyen a hazaszerető magyar embereknek. Nekem három házat kellett építenem eddigi életem során - folyatta a püspök. Szüleim árvíz által elpusztított házát, testvéreim otthonát segítettem újjáépíteni. Aztán az esztergomi szeminárium új épületének kialakítása következett, majd megvalósult a püspöki székház is. S most romjaiból kell felemelni az elpusztított helyőrségi templomot, amely otthonául szolgál majd a tábori lelkészi szolgálatnak, a hívő magyar katonák közösségének. Olyan otthonául, amely egyúttal a találkozások helye is, mert a templomban először is találkozunk Istennel. Számtalan katona megérezte azt, hogy mit jelent ebben a Gondviselő Istenben bízni, remélni. A templom ugyanakkor a találkozás helye mindazokkal, akiket szeretünk és akiket szerettünk. És a templom a találkozás helye önmagunkkal is, hogy megőrizzük lelkiismeretünket, hivatásunkat, szándékainkat. Ha ezt a hármas találkozás létrejön ebben a felépülő templomban, a Magyar Honvédség tagjainak és katonáinak javára, akkor - úgy érzem –, a költővel együtt elmondhatjuk: „Ez jó mulatság, férfi munka volt"..

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
szombat, 2000, január 1 to vasárnap, 2000, december 31