Megjelenés a médiában - 2002

Megjelenés a médiában - 2002

EMLÉKEZÉS A DONI KATASZTRÓFÁRA

MTI, 2002. január 13.

A doni áttörés 59. évfordulójáról ökumenikus istentisztelettel és emléktábla-avatással emlékeznek meg hétfőn. Ünnepélyesen felavatják Szombathelyi Ferenc egykori honvéd vezérkari főnök és Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg volt parancsnokának emléktábláit.

A doni áttörés 59. évfordulójáról ökumenikus istentisztelettel és emléktábla-avatással emlékeznek meg hétfőn a budavári Nagyboldogasszony-templomban és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kertjében.

Kiss Imre, a Szent Korona Szövetség elnöke az MTI-nek elmondta: a Doni Bajtársi Szövetség, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Vitézi Rend, a Szent László Vitézi Kaszinó és a Szent Korona Szövetség közös rendezésében hétfőn a budavári Nagyboldogasszony-templomban (a Mátyás-templomban) ökumenikus istentisztelet keretében emlékeznek a tragikus sorsú 2. magyar hadsereg hőseire, a II. világháborúban a Donnál elesett mintegy százezer magyar honvédre. A Mátyás-templomi emlékezés során Szabó Tamás római katolikus tábori püspök mond misét.

A II. világháborúban a Donnál az orosz csapatok 1942. december 20-án, a magyar frontszakasztól délre, 135-190 kilométer mélységben áttörték a frontot. Sztálingrád körül már november 3-án bezárult a gyűrű és a Don-kanyarba szorult német, magyar, olasz és román csapatoknak semmi esélyük sem volt az offenzíva feltartóztatására, amely a sztálingrádi csata döntő szakaszát készítette elő.

A december 20-i szovjet áttörésnél, a 8. olasz hadsereg frontszakaszán, a támadók megsemmisítettek 17 hadosztályt, s az olaszok veszteségét 60 ezer halottra és 60 ezer fogolyra becsülték.

A magyar hadsereg vezetői ennek az áttörésnek a következményeire felhívták az illetékes német parancsnoknak, Sodenstern német tábornoknak a figyelmét. Ez azonban eredménytelen érvénytelen maradt, mert rövidesen hasonló sorsra jutottak a doni fronton harcoló román, magyar és német hadseregcsoportok is.

A decemberi, de főként az 1943 januári harcokban a közel kétszázezer főt számláló 2. magyar hadseregnek csaknem a fele odaveszett.

Hétfőn délelőtt Holló József vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója az intézmény kertjében ünnepélyesen leleplezi Szombathelyi Ferenc egykori honvéd vezérkari főnök és Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg volt parancsnokának emléktábláit.

Szombathelyi Ferenc 1910-1914 között végezte el a magasabb tiszti iskolákat. Vezérkari tisztként harcolta végig az I. világháborút, később különböző magas parancsnoki posztokon szolgált dandár-, majd hadtestparancsnokként, egy időben a Ludovika Akadémia vezetőjeként.

1941-1944-ig töltötte be a honvéd vezérkar főnökének tisztét vezérezredesi rangban. 1944-ben, Magyarország német megszállása előtt, a fegyveres ellenállást javasolta a kormánynak. 1944. április 19-én, német nyomásra felmentették vezérkari főnöki megbízatásából. 1944. október 11-12-én hadbírósági tárgyalást folytattak ellene, valamint Újszászy István vezérőrnagy és Kádár Gyula vezérkari ezredes ellen a nyugati szövetségesek irányába tett lépéseik miatt.

A nyilas hatalomátvétel után letartoztatták és először Magyarországon, majd Németországban tartották fogva. A háború után, 1946. március 30-án a népbíróság 10 évi fegyházra ítélte, amelyet másodfokon életfogytiglanra változtattak.

Ezt megtetézték azzal, hogy az 1942. évi újvidéki vérengzésben valóban bűnös Feketehalmy-Czeydnerrel, Grassyval és Zöldivel együtt, jogellenesen, őt is kiadták a jugoszláv hatóságoknak. A vizsgálati fogságban kegyetlenül megkínozták, majd Újvidéken, háborús bűnösként kivégezték.

Jány Gusztáv az I. világháborúban vezérkari tisztként különböző parancsnokságokon és a honvédelmi minisztériumban szolgált. Az összeomlás után az 1. székely dandárcsoport vezérkari főnökeként román hadifogságba esett, 1920. novemberéig internálták.

A Ludovika Akadémia tiszti továbbképző tanfolyamán a harcászat tanára, a 2. vegyesdandár vezérkari főnöke, a Ludovika Akadémia I. főcsoportjának parancsnoka, a kormányzó Katonai Irodájának főnöke, majd az I. hadtest parancsnoka.

A 2. hadsereg parancsnokaként, vezérezredesi rangban 1941-től részt vett a Szovjetunió elleni hadműveletekben. Az 1943 januári-februári doni harcok során hadserege katasztrofális vereséget szenvedett, mintegy százezer embert vesztett. 1944 november végén Németországba telepedett át. Távollétében lefokozták és kizárták a hadseregből.

Önként tért vissza Magyarországra 1946-ban. Letartoztatták, a budapesti Népbíróság háborús bűnösként halálra ítélte és kivégezték. 1993-ban rehabilitálták.

Kiss Imre tájékoztatása szerint a nap folyamán a doni áttörésről megemlékeznek Szentendrén is a római katolikus helyőrségi templomban, ahol Hankovszky Béla római katolikus tábori lelkész celebrál misét.

A Don-kanyar Kápolna Alapítvány kezdeményezésére hét éve szerte az országban emléktüzek gyújtásával tisztelegnek a Don-kanyar hőseinek és áldozatainak emléke előtt.

 

KFOR-ZARÁNDOKLAT A LEENDŐ SZENT KEGYHELYÉRE

Új Ember, 2002. augusztus

2002. augusztus 15-én 8 óra 30 perckor a Koszovó-Macedónia határtól néhány kilométerre, egy 700-1000 méter magas hegyektől körülvett völgyben mintegy hétszáz KFOR-katona áll menetkész állapotban, fegyverrel és zászlókkal felszerelve. Az idegenlégió tábori lelkésze imádkozott a "feladat sikeres végrehajtásáért", majd elindultak a csapatok, külön-külön amerikaiak, angolok, írek, franciák, spanyolok, olaszok, svájciak, belgák, németek, osztrákok, románok, lengyelek... és mi magyarok is tizenöten.

A cél egy kicsi település, melyet Letnicának hívnak, és az említett völgyben lévő kiindulási ponttól alig két kilométerre található. Bár mindenki láthatta az errefelé oly ritka útjelző táblát, nem csodálkozott senki, hogy nem a jelzett aszfaltúton, hanem egy kissé más irányba indultunk. Egy földúton kezdtünk el menni, igaz, csak rövid ideig, mert erről is letértünk egy rétre, majd vagy tucatszor átkeltünk egy gyors folyású patakon. Közben úgy érezték sokan, hogy talán egy kissé gyorsan menetelünk. De megszakította az ilyetén való gondolkodást egy meredek domb (hegy?) látványa, és az is, hogy a KFOR-csapat elején menetelő francia katonák már majdnem a domb tetején voltak, és a nagy távolságtól nagyon kicsire zsugorodtak. Tehát hegy volt ez a domb! Aztán mindenki megmászta a meredek hegyet, nagyon rövid pihenő, gyönyörködés a látványban, a lenyűgözően szép szomszédos hegyekben, és újabb menet, majd a nyolc kilométeres út végén szintén egy dombra értünk, és megláttuk a pár száz méterre elterülő kis falut, Letnicát és a "feladat" végcélját, egy templomot, a Skopje- prizreni Egyházmegye egyik búcsújáró helyének kegytemplomát.

Mert ez a kissé erőltetett menet nem volt más, mint a KFOR-katonák zarándoklata a Mennyekbe felvett Szűzanya ünnepén. M. Valentin altábornagy, a KFOR francia parancsnokának elgondolása volt, hogy most, a KFOR fennállása óta először a katonák is vegyenek részt ezen a zarándoklaton.

Rövid pihenő és felfrissülés után az egyes nemzetek tábori lelkészei miseingbe és stólába öltözve a menetet vezető kereszt köré gyűltek. Elénekeltük a Salve Reginát, majd elindultunk a kegytemplom felé, egy ismert lourdes-i éneket énekelve: Ave, Ave, Ave Maria.

Így értünk be a faluba és a templomkertben kialakított tábori oltárhoz, ahol a több száz katonát több ezer albán és horvát hívő nagy tapssal fogadta. (Koszovóban mintegy 65 ezer albán és 1500 horvát nemzetiségű katolikus él.) A 11 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa Mark Sopi megyéspüspök volt, vele koncelebrált 17 egyházmegyés pap és a KFOR 21 tábori lelkésze. A szentmise homíliájában a püspök köszönetet mondott a KFOR megjelent parancsnokának és a katonáknak, hogy eljöttek és együtt imádkoztak a Béke Királynőjének pártfogásáért, Koszovó békéjéért. Külön és többször köszönetet mondott a KFOR 1999 óta megtett tevékenységéért, béketeremtő és békét fenntartó szolgálatáért. Beszédében kiemelte még, hogy (az albán származású) Teréz anya fiatal korában többször járt e kegyhelyen, és a hagyomány úgy tartja, itt érlelődött meg szívében missziós küldetésének gondolata.

Közel tízezer hívő volt jelen, hogy imádkozzon e megsebzett térségben élőkért, az oly könnyen kibillenthető béke megőrzésének ápolásáért, a lassan múló fájdalmak enyhítéséért.

Koszovó, 2002. augusztus 16-án

Berta Tibor őrnagy, tábori lelkész

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
kedd, 2002, január 1 to kedd, 2002, december 31