Megjelenés a médiában - 2009

Megjelenés a médiában - 2009

 

BÍRÓ LÁSZLÓ PÜSPÖK BEIKTATÁSA 

Magyar Kurír, 2009. január 9. 

 

Mint arról már hírt adtunk, XVI. Benedek pápa kinevezte Magyarország katonai ordináriusává Bíró László tábori püspököt. A kinevezett főpásztor ünnepélyes beiktatására 2009. január 9-én, pénteken délelőtt került sor a budapesti Szent István Bazilikában. A szentmise elején dr. Juliusz Janusz apostoli nuncius felolvasta a pápától kapott kinevezési bullát latin nyelven, majd ugyanez magyarul is elhangzott Berta Tibor ezredes, általános helynöktől is.

Az ünnepi szentmisén jelen voltak a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, a honvédelmi minisztert képviselő dr. Füredi Károly szakállamtitkár, Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, helyettese, Mikita János mérnök altábornagy, Tömböl László mérnök altábornagy, az MH összhaderőnemi parancsnoka, a minisztérium főosztályvezetői, a tárca háttérintézményeinek vezetői, a tábornoki kar több tagja, hazánk vatikáni nagykövete, valamint hívők százai. A beiktatás után előbb az apostoli nuncius, majd dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke köszöntötte az új katonai ordináriust. Ezután kezdődött az ünnepi szentmise, melynek főcelebránsa Bíró László tábori püspök, koncelebránsai pedig a jelenlévő püspökök és a tábori lelkészek voltak. Az asszisztenciát a Központi Szeminárium kispapjai biztosították. A szentmise után Füredi Károly szakállamtitkár, majd Lackner Pál Sámuel dandártábornok, végül Berta Tibor ezredes mondott köszöntőbeszédet, amelyekre Bíró László püspök válaszolt.

 

Bíró László tábori püspök beiktatása

 

Ünnepi szentmise keretében iktatták be hivatalába Bíró László tábori püspököt a Szent István-bazilikában január 9-én délelőtt. A szentmisén jelen voltak Erdő Péter és Paskai László bíborosok, Juliusz Janusz apostoli nuncius, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség magas rangú képviselői.

A szentmise elején Juliusz Janusz apostoli nuncius felolvasta XVI. Benedek pápa bulláját, amelyben a Szentatya Magyarország katonai ordináriusává nevezi ki Bíró László püspököt. A bulla felolvasása és a nuncius köszöntője után a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében Erdő Péter bíboros köszöntötte az új tábori püspököt.

Homíliájában Erdő Péter bíboros kiemelte: „A tábori lelkészek személyében is Krisztus akar szólni az emberekhez, ő akarja tanítani, erősíteni, az életszentségre vezetni őket. Bármilyen nagynak érezzük is ezt a feladatot, bármilyen távoliak is sokszor a katonáskodás körülményei (...), ott a helyünk a katonák mellett is, mert Jézus mindenkihez szól, mindenkit hív magához.” A prímás ehhez a nemes szolgálathoz kérte Isten áldását Bíró László püspök számára, aki, mint mondta, „kalocsa-kecskeméti segédpüspökként és a Központi Papnevelő Intézet rektoraként sok éven át tanúságot tett lelkipásztori szeretetéről; a családok lelkipásztori gondozásában végzett, és reméljük, a jövőben is ugyanilyen lelkesedéssel folytatódó munkájával méltán vívta ki sokak elismerését.” (A szentbeszéd teljes szövegét imák, beszédek, irományok rovatunkban olvashatják.)

A szentmise végén Füredi Károly, a Honvédelmi Minisztérium szakállamtitkára személyes szavakkal köszöntötte az újonnan beiktatott tábori püspököt. A családok lelkigondozásának fontosságát hangsúlyozta, különösen a katonák esetében, ahol a családtagok sokszor hónapokig távol vannak egymástól. Biztosította a püspököt, hogy a honvédelmi tárca minden személyi és tárgyi eszközt meg fog adni szolgálata ellátásához. Ezt követően Lakner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök és Berta Tibor, a tábori lelkészség általános helynöke köszöntötte a püspököt.

Végül Bíró László köszönetet mondott Istennek, aki a papi szolgálatra meghívta, és mindazoknak, akiktől eddigi papi és püspöki szolgálatában segítséget, új feladatához pedig bizalmat kapott. Új szolgálatával kapcsolatban a püspök így fogalmazott: „A karácsonyi időben arra emlékezünk, hogy Isten - Fia, Jézus Krisztus által - egészen közel jött az emberhez. Krisztuskövető emberként ebben az új szolgálatomban az a feladatom, hogy én is közel kerüljek a rám bízott emberekhez, a Magyar Honvédség katonáihoz és a tábori lelkészekhez. Katolikus tábori püspökként szeretnék emberként jelen lenni a katonák között; emberként és emberi munkával a Magyar Honvédség hazánkért végzett szolgálatában. Jézus közel jött az emberhez, olyannyira, hogy családban született meg. A családi élet értékét és fontosságát szeretném ezen az új szolgálati helyemen is hirdetni, megőrzését és megóvását segíteni és támogatni, folytatva ezzel a Katolikus Tábori Püspökség eddigi ilyen irányú tevékenységét.”

A szertartáson megjelent Havril András vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, Mikita János altábornagy, a vezérkari főnök helyettese és Tömböl László altábornagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának parancsnoka, valamint Balassa János, Magyarország kinevezett szentszéki nagykövete is.

 

 

A CSALÁDI ÉRTÉKEK MEGŐRZŐJE 

Beiktatták az új tábori püspököt

honvedelem.hu, 2009. január 11.

 

Az új szolgálatban az a feladatom, hogy minél közelebb menjek a katonákhoz és a katonacsaládokhoz. Szeretnék közöttük, emberként jelen lenni.” Ezek a mondatok hangzottak el Bíró László tábori püspök a beavatási szertartásán, amit a Szent István Bazilikában tartottak.

A püspöki beiktatására rendezett szentmisét Bíró László tábori püspök celebrálta és a szokásoktól eltérően a zsoltárok elénekléséhez a zenei kíséretet nem a bazilika orgonája, hanem az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred zenekara biztosította.

Az ünnepi szertartás a kinevezési bulla felolvasásával kezdődött. A pápai levelet latin nyelven dr. Juliusz Janusz címzetes érsek, apostoli nuncius, magyar nyelven, Berta Tibor ezredes, általános helynök ismertette a megjelentekkel. A levélben kiemelték, hogy a Szentatya XVI. Benedek pápa, Bíró Lászlót alkalmasnak találták arra a feladatra, hogy a nehéz viszonyok között dolgozó katonák és családtagjaik lelki gondozásával foglalkozzon, ezért nevezték ki a Magyar Honvédség Katolikus Tábori Püspökség, tábori püspökévé.

Ezt követő köszöntő beszédében dr. Juliusz Janusz elmondta, hogy a pápa karácsonyi ajándékot küldött Magyarországnak, amikor kinevezte Bíró Lászlót tábori püspöknek. A most kinevezésre kerülő püspök küldetése az, hogy erősítse minden katonában a reményt és a szeretetet.

Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek nagy jó erőt és egészséget kívánt ahhoz a munkához, ami ezzel a kinevezéssel jár és egyben bízik abban, hogy Bíró László itt is el tud majd érni olyan sikereket, mint amilyet az előző munkái során már elért. Kérte, a tevékenységével járuljon hozzá, hogy a különleges élethelyzetben lévő katonák másokhoz hasonlóan teljes hitéletet élhessenek. A nehéz helyzetben lévő katonákat és családtagjaikat, rajta keresztül, Jézus kísérje el és segítse őket a nehézségek elviselésében.

II. János Pál pápa 1986-ban adta ki azt a rendeletét, amelyben szabályozta a katonák lelki gondozásával kapcsolatos feladatokat. Így a tábori lelkészeken keresztül Krisztus tud szólni a katonákhoz és családtagjaikhoz.

A püspöki beiktatást és az áldozást követő köszöntő beszédében, Dr. Füredi Károly, a Honvédelmi Minisztérium szakállamtitkára hangsúlyozta, hogy azoknál a magyar katonacsaládoknál, ahol a családfő huzamos ideig távol van, nagyon fontos és egyben nagyon nemes feladat az odafigyelés, a lelki gondozás. Kérte a beiktatott püspök urat, hogy a meglévő tapasztalataival és az általa vezetett szolgálat segítségével, biztosítsa a katonacsaládok lelki gondozását.

Lackner Pál Sámuel dandártábornok protestáns tábori püspök, a Biblia tanításaira hivatkozva elmondta, hogy a csapások, a nehézségek leküzdésére az erőt az Isten adhatja, ezért az új püspök előtt álló nehéz feladatok végrehajtásához is csak a teremtő tud erőt adni.

Berta Tibor ezredes, általános helynök a katonacsaládok között végzendő munkájához a püspök úrnak nagylelkűséget, atyai szeretetet és nagyon sok energiát kívánt. Kérte, hogy legyen jó pásztor a katonák között, mert a magyar katonák sok esetben hősiesen bátrak. Nagy odaadással, széles körben hirdesse a béke védelmének szükségességét és fontosságát. A hitéletében kapjon meghatározó szerepet az, hogy a különböző gondolkodásokban a béke megteremtése, fenntartása legyen a legfontosabb kérdés.

Bíró László tábori püspök beszédében köszönetet mondott a Vatikánnak, XVI. Benedek pápának, a honvédség vezetőinek azért, hogy bizalmat adtak neki, és hogy erre a tisztségre kinevezték. Hangsúlyozta, hogy munkájával a családokban meglévő értékeket kívánja megőrizni és továbbvinni. Karácsonykor Jézus is mindig közel jön a családokhoz és ez mindenki számára egy ünnepet jelent. Fő feladatának tartja ezért a családokkal való törődést és foglalkozást, itthon és külföldön egyaránt és erre kéri a szervezet többi tagjait, a tábori lelkészeket. Bizalmat kér mindenkitől a jövőben is, hogy együtt hatékonyabban tudják segíteni a katonacsaládok boldogulását.

Demeter Ferenc

 

 

DÍSZPOLGÁR LETT A TÁBORI PÜSPÖK

Az Isten utáni vágy ott van a szívekben

 

Egyházi szolgálata során volt segédlelkész, káplán, püspöki titkár, plébános és teológiai tanár. Bíró László jelenleg tábori püspök. Belváros önkormányzata idén díszpolgári címei tüntette ki. A tábori püspökség Szabadság téri rezidenciáján több mint három évtizedes szolgálatáról faggatom.

- Szekszárdon született és nevelkedett, ahol nagyszerű költőnk, Babits Mihály is egykoron. O is mélyen hívő ember volt, azt mondták rá, prototípusa annak, hogy milyen Isten „katonája".

- Szekszárdi kisgyerekként még nem tudatosult ez bennem, de emlékszem, hogy győri bencés diákkoromban már nagyon büszke voltam Babitsra, és arra, hogy egy városban születtünk.

- Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára, neveltetésére?

- Szüleim parasztemberek voltak, de roppant intelligensek. Kisgyermekként sem volt bennem ideológiai bizonytalanság, mert a szüleim egyértelművé tették számomra a helyzetet. Tisztán látták, hogy a Rákosi- és az utána következő rendszer kérészéletű lesz. Boldog volt a gyerekkorom, az ország nehéz helyzete ellenére. Szekszárd kisváros volt; abban a negyedben, ahol laktunk, közvetlen, jó hangulatú, barátságos légkör uralkodott. Védettek voltunk erkölcsileg, szellemileg és fizikailag egyaránt. Minden ember figyelt, vigyázott, szükség esetén rá is szólt a szomszéd gyerekére, és ez természetes Volt. Ha elmentünk hazulról, bezártuk ugyan az ajtót, de mindenki tudta, hol a kulcs a kifényesedett tégla alatt a küszöbön. Az ajtó bezárása inkább csak jelzés volt, most nem vagyunk itthon. A bizalom, a becsület, a tisztesség légkörében éltük a mindennapjainkat.

Meghatározó gyermekkor

- A hit mikor kezdett szerepet játszani az életében?

- A paraszti családokban a hit teljesen természetes módon volt jelen. Én már 1956-ban hittanra jártam egy jezsuita atyához, aki hála Istennek még ma is él, itt Budapesten. A nagyszülők, nagynénik értek rá jobban, így a vallásos nevelésünkben is nagy szerepet játszottak. Nagymamám nekem és a bátyámnak saját kezűleg gyártott imakönyvet a Rákosi-rendszerben. Egy zsebnaptárba csirizzel beragasztotta azokat a szentképeket, amelyeket még édesanyám kapott hittanórán; ez lett a közös imakönyvünk, ezt vittük a templomba is. A benne lévő szentképek persze nem voltak művészi alkotások, de mégis hatottak ránk. Ma is emlékszem például Szent Ágoston képére, aki egy szívet-tartott a kezében. S azok a nehéz, paraszti munkához szokott emberek nem szentimentális, hanem nagyon is természetes magyarázatokat adtak a kérdéseinkre. A tekintélytisztelet is jellemző és jelenlévő dolog volt az életünkben. Különös tisztelet övezte a papot és a tanítót. A szüleim nem tűrték, ha valaki szidta őket, vagy csúnyán beszélt.

Családok erősítése

- Ilyen indíttatás után hogy viseli a mostani társadalmi környezetet?

- Két fontos dolgot említenék. Nagyon veszélyesnek tartom a tekintélyelvű nevelés teljes mellőzését. Hisz bizonyos életkorban meg kell mondani a gyereknek: mi a jó, mi a rossz, ezt mi így tartjuk helyesnek, ezt mi így tesszük. A szülői tekintély nem felesleges dolog. S a hiánya sok gondhoz, bajhoz vezethet, ami a gyerekre nézve is káros. A másik nagyon fontos feladat a mai világban a családok erősítése, megtartása. Én a paraszti világban a családok szerepét, fontosságát is természetes módon éltem meg. Úgy is mondhatnám, a paraszti otthonokban helyén voltak a dolgok. S megadatott nekem, hogy szinte az egész papi szolgálatomat végigkísérje a családi pasztoráció.

- 1974-ben szentelték pappá, amikor még igen erőteljes volt a hit, az egyház üldözése.

- Olyannyira, hogy a lelkipásztori jegyzetünkből kihúzták az ifjúsággal való foglalkozás témáját. A szándék az volt, hogy a teológia befejeztével öreg nénik lelki életével foglalatoskodjuk csupán. Ám az én pályám mégis úgy alakult, hogy az ifjúsággal és a családdal való foglalkozás központi szerepet kapott benne. A személyes életemben, a cölibátus mellett, fontos szerepet játszott mások házassága. A cölibátust, a magányos létet az ember használhatja önzésre is. De megtanulhatja - például a házasoktól -, hogy lehet önzetlenül, másokért is élni; mások szolgálatába állítani az életünket

- Önről köztudott, hogy sokat tesz a családokért, a házasságok megtartásáért. A rengeteg válás, a házasság elavult voltának híresztelése ellenére, úgy gondolja, megmenthető, a család?

- Erőmhöz, lehetőségeimhez mérten ezért dolgozom. Fontosnak tartom a meglévő, egészséges házasságok megtartását. Csoportokba hívjuk ezeket a házaspárokat, hogy egymást is segítsék. A Szentírás azt mondja: épüljetek egymás hite által. Azt tapasztalom, hogy ezek a házasok, a csoportos együttlétek után, hitben és szeretetben erősödnek. A hit és a szeretet révén pedig új életek születnek. Az élettársi viszony labilisabb, és kevesebb gyerek is születik belőle. Tapasztalom azt is, hogy az emberek a szívük mélyén házasságra vágynak, nem arra, hogy használja őket valaki egy időre. Sem a társadalomnak, sem az egyénnek nem jó, ha férfiak és nők csak futó kapcsolatokban élnek.

Mindennapi misszió

- A tábori püspökség munkáját kevesebben ismerik. Milyen feladatot ró Önre ez a tisztség?

- A tábori püspökség a katonaság szolgálatára van rendelve. Nagyon fontos például a külmisszióban szolgáló, a házastársuktól, gyermeküktől távol lévő férfiak lelki erősítése. Itthon, a nagyobb helyőrségeknél is vannak lelkipásztorok. Ők elsősorban a hívő katonák szolgálatára vannak rendelve, de ha valakiben feltámad az igény a hit iránt, azt is igyekeznek szolgálni. Az elmúlt évtizedek miatt sajnos nagy a vallási műveletlenség. Sokan autodidakta módon próbálnak imádkozni, vannak, akik szektákhoz csapódnak, mások azt se tudják, hogy kezdjenek hozzá De érzékelhető, hogy az Isten utáni vágy ott van a szívekben, a transzcendencia iránti érdeklődés újra meg újra fölébred az emberekben.

- Tizenöt éve munkálkodik a Belvárosban, amelynek most díszpolgára lett. Hogyan fogadta az elismerést?

- Meglepett, hogy engem választottak. Én ugyanis minden energiámat a napi munkának szentelem, nemigen tudok időt szakítani a közéleti jelenlétre. Nem is gondoltam, hogy a kerület vezetői tudnak arról a szolgálatról, amelyet itt végzek. Természetesen nagyon jóleső érzéssel töltött el, hogy érdemesnek tartanak e címre. 

F. V.

 

A 2. MAGYAR HADSEREG KATONÁIRA EMLÉKEZTÜNK

honvedelem.hu, 2009. január 14.

Afganisztánban a doni ütközetben elhunyt katonákra emlékeztünk 2009. január 12-én az esti órákban a Pol-e Khumriban lévő magyar táborban Camp Pannoniában. A megemlékezésen Takács Tamás alezredes tábori lelkész néhány szóban beszélt a doni tragédiáról majd gyertyagyújtással tisztelegtünk az áldozatok előtt.

1943 januárjában a 2. magyar hadsereg parancsnoka Jányi Gusztáv vezérezredes volt. A doni tragédiába torkolló támadást a voronyezsi front szovjet alakulatai a magyar csapatok ellen 66 évvel ezelőtt mérték. A doni ütközet során közel 150 ezer főre becsülhető azon magyar katonák száma, akik hősi halált haltak, sebesültek vagy eltűntek ezen küzdelem alatt. Magyarországon ebben az időszakban alig akadt olyan család, akinek ne lett volna családtagja az áldozatok között.
 

Dánielné Vígh Krisztina mk. főhadnagy

 

 

TÓRA-TEKERCSET AVATTAK 

hm.gov.hu, 2009. január 22. 

A Honvédelmi Minisztérium létfontosságú, a zsidó jogi, rituális, és erkölcsi törvényeket tartalmazó, a vallásgyakorláshoz nélkülözhetetlen Tóra-tekercset adományozott a Tábori Rabbinátus részére. A Tóra-tekercs ünnepélyes felavatására, amelyen – többek között – részt vett dr. Vadai Ágnes a Honvédelmi Minisztérium államtitkára és Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke is, január 22-én, csütörtökön került sor, a rituális előírásoknak megfelelően, a Tábori Rabbinátus Imatermében.

Már több mint 70 éve, hogy az egykori magyar Királyi Honvédség Tábori Lelkészi Szolgálatának Tábori Rabbinátusa utoljára Tóra-tekercset kapott. A második világháborút követően – a Tábori Lelkészi Szolgálat 1994. évi megalakulása után – most sor kerülhetett a Tóra-tekercs ünnepélyes felavatására. Mint elhangzott: „A Tóra szellemi ragyogása eddig is áthatotta a Tábori Rabbinátus munkáját, mostantól fizikai jelenléte is megerősíti, és emelkedettebbé teszi szolgálatunkat”.

A Tóra-tekercset dr. Fröhlich Róbert dandártábornok helyezte a frigyládába a nagyszámú meghívott vendég jelenlétében. A szertartást követő fogadáson Vadai Ágnes államtitkár asszony az esemény jelentőségét hangsúlyozva, rámutatott, hogy ez is tovább erősíti a Honvédelmi Minisztérium és Tábori Rabbinátus közötti, valamint a tábori lelkészi szolgálati ágak és a honvédségben szolgáló híveik kapcsolatát. Az ünnepi eseményen részt vett Bíró László tábori püspök és Berta Tibor ezredes, általános helynök.

Z. T.

 

 

KFOR alegység ünnepélyes búcsúztatása Hódmezővásárhelyen

honvedelem.hu, 2009. január 28.

A Koszovóba készülő KFOR alegység Hódmezővásárhelyről induló állományát katonai elöljárók képviseletében Benkő Tibor altábornagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka búcsúztatta január 27-én a Zrínyi Miklós Laktanyában.

Áldást Berta Tibor ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökségének általános helynöke mondott, míg a zászlóalj lobogóját Kovács József dandártábornok, a MH. 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka adta át Nagy Jenő őrnagy úrnak, a kontingens parancsnokának.

Hosszas egyeztetések és különböző felmérések után 314 magyar katona indul Koszovó nyugati részére, Pech városába szolgálatot teljesíteni, hat hónapon keresztül. Az alegység személyi állománya olasz dandár alárendeltségben, szlovén katonákkal közösen béketámogatói feladatot fog ellátni. A határon túli teendők között elsősorban a jelenlét fenntartása, a különböző falvakban és falvak közötti járőrözés, valamint az áteresztő pontok telepítése szerepel. A zászlóalj parancsnoka a hódmezővásárhelyi Nagy Jenő őrnagy lesz, aki többek között azt is elmondta: „a fent említett feladatok mellett olyan teendők ellátására is fel kell készülnünk, amiket a dandár-parancsnokság, illetve a koszovói főparancsnokság jelöl ki és szab meg a zászlóalj számára”. Örömmel számolt be arról is, hogy a személyes, illetve az általános tapasztalatok azt mutatják, a missziós feladatok ellátásánál a hazai és külföldi elöljárók egyaránt elégedettek a magyar katonák teljesítményével. A kint szolgáló állomány számára a váratlan feladatok ellátása éppúgy nem okoz problémát, mint az angol nyelv használata, hiszen a tisztek és tiszthelyettesek a misszió előtt képzéseken, nyelvtanfolyamokon is részt vesznek.  Nagy Jenő azt is elmondta, az ő feladata egyebek mellett a műveleti részben résztvevő alegységek felügyelete, koordinálása lesz. Az őrnagy végezetül hozzátette: „megtiszteltetés számára a parancsnoki beosztás, hiszen ez részére bizalmat jelent elöljárója felöl”.

A több száz külszolgálatba induló katona között többen akadnak olyanok, akik nem először vállalják azt, hogy több hónapot távol töltsenek családjuktól és egy idegen országban teljesítsenek szolgálatot. Ilyen Gombos Sándor törzszászlós is, akinek ez lesz a hatodik missziója. A törzszászlós többek között kiemelte: mivel a misszió bázisát a 62. zászlóalj képezi és a saját emberei is szerepet vállaltak Koszóvóban, Ő is kötelességének érezte a határon túli faladatok vállalást. Mint mondta, a hat hónap leginkább az itthon maradt családtagok számára tűnik hosszabb időnek, hiszen legyen szó férjről vagy feleségről, fél évig a zökkenőmentes mindennapok ellátásához egyaránt neki kell felvállalnia azokat a feladatokat is, amiket egyébként párja végezne. Gombos Sándor a KFOR kettes misszióban a parancsnokságon tervező zászlósi beosztásban lesz, konkrét feladatai azonban csak munkakörének megismerése után derülnek ki. Egyet azonban biztosan tud, mégpedig azt: külföldi katonákkal együtt dolgozni mindig kiváló lehetőséget teremt a tapasztalatszerzésre és a nyelvgyakorlásra is.

A január 29-én induló állomány részére Benkő Tibor altábornagy sok sikert és kitartást kívánt. Mint mondta, bízik a magyar katonák felkészültségében és hiszi, feladataikat maradéktalanul fogják ellátni.

Csák Tímea ka.

 

 

A MŰVÉSZET EREJÉVEL...  

hm.gov.hu, 2009. március 17.  

Kora esti harangszó köszöntötte a Villaggio Italia tábor kápolnájában összegyűlteket március 11-én. A magyar katonák a közelgő nemzeti ünnep alkalmából „A rozsdás vaskapu csikorog”… címmel Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész szervezésében, hagyományteremtő szándékkal irodalmi estet rendeztek. Az atya egy római mondással kezdte bevezetőjét: „Historia est magistra vitae!” – vagyis „A történelem az élet tanítómestere!”

A hétköznap sok kihívást, olykor nehézséget, emberfeletti megpróbáltatásokat rejt magában. Azonban az ember képes tanulni a múlt, a történelem eseményeiből! Ez az életnek a kézzel fogható része, mely mérhető a tettekben, azonban ami láthatatlan, ami tartalommal mindezt megtölti az a személy maga. Nincs tehát másra szükségünk, mint békére, szabadságra, egyetértésre, hittel teli kemény munkára, hogy megváltozzék, és jobb legyen körülöttünk a világ! Mindebben segítségünkre lehet egy-egy vers, az irodalom üzenete. Tegyük mindezt önmagunkért, hogy hivatásunkat, hazaszeretetünket erősítsük.

A verskoszorút a magyar kontingens tagjai fűzték egybe, Petőfi Sándor, Méliusz József, Gyóni Géza, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc verseiből. S hogy, e koszorú ékesebb legyen, opera részletek és a verbunkos dallama is felcsendült.

„Ismételjük meg mindezt hagyományteremtő céllal!”– mondta zárszavában az atya, hogy ne csak ünnepi alkalmakhoz kötődjön a hazai kultúra ápolása, hanem erősítse a lelki kapcsolatot az anyaországgal az irodalom és a zene segítségével.

Ezek a közösségi alkalmak segítenek felülemelkedni a mindennapok szürkeségén, a művészet oldja a hétköznapok feszültségét és kovácsolja össze a közösséget.

Horváth Éva főhadnagy

 

 

TÁBORI LELKÉSZT SZENTELTEK  

hm.gov.hu, 2009. április 20.  

Tábori lelkészt szentelt szombaton Bíró László katolikus tábori püspök Hódmezővásárhelyen a Szent István templomban. Először fordult elő, hogy tábori püspök a lelkészi szolgálat számára papot szentelt.

Dr. Alácsi Ervin 1973. június 27-én született Hódmezővásárhelyen. A helyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait Veszprémben folytatta angol-teológia szakon. Később ösztöndíjjal Ausztriában tanult egy évig egy amerikai egyetemen, majd további ösztöndíjakkal eljutott Oxfordba és Rómába is. 2002-ben teológiai tanári diplomát szerzett és még ebben az évben belépett a Szent Péter Papi Testvérület amerikai szemináriumába. 5 évig volt szeminarista, de a közösség időközben Rómába küldte, hogy teológiai doktorátust szerezzen. Disszertációját 2008. szeptemberében védte meg summa cum laude minősítéssel.

Amikor Ervin felvételét kérte a Szent Péter Papi Testvérületbe, még remélte hogy lelkipásztori munkáját magyar egyháznak szentelheti annak ellenére, hogy a Testvérület hazánkban nem működik. Amikor világossá vált, hogy erre nincs mód, kereste a lehetőségét hogyan tudná szolgálni a hazai egyházat. Ekkor kérte felvételét a Magyar Katolikus Tábori Püspökség személyi állományába.

Bíró László katolikus tábori püspök a szentelést megelőzően beszédében elmondta, hogy sokan megkérdőjelezik a papi hivatás létjogosultságát a 21. században. Véleménye szerint ez egy átmeneti állapot, a papokra szükség van, és még inkább szükség lesz. Fontosnak tartja, hogy legyenek olyan emberek, akik hirdetik Krisztus evangéliumát, egyúttal megköszönte Ervin édesanyjának, hogy átadta fiát az egyháznak.

A szertartáson nemcsak a családtagok és barátok vettek részt, hanem a MH 5. Bocskai István Lövészdandár hivatásos és szerződéses katonái közül is sokan, valamint jelent voltak az aktív és már nyugdíjas tábori lelkészek, és Ervin amerikai évfolyamtársai is.

A papszentelés ünnepélyes ígérettel kezdődött, miszerint a papi kötelezettségeit teljesíteni fogja. A szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódott. A jelölt leborult a földre, míg a jelen levő papok és hívek a szentek közbenjárását kérték. A földreborulás a teljes megsemmisülést fejezi ki, valamint azt, hogy életüket teljes mértékbe Isten akaratának rendelik alá.

Ezután következett a papszentelés legfontosabb mozzanata: A papjelölt a püspök elé térdelt, aki lefelé fordított kezét a jelölt fejére tette majd elmondta a felszentelő imát. A paptestvérek is kezüket a fejére tették, jelezve, hogy ők is ugyanabban a papságban részesültek. A szentelés után papi ruhába öltöztették.

Ezt követően a püspök krizmával megkente az áldozópap tenyerét. A krizmát az egyház csak három szentség (keresztség, bérmálás és egyházi rend) kiszolgáltatásánál használja, mert ez a kenet örökre szól, eltörölhetetlen jegyet hagy a lélekben. A papszentelés utolsó mozzanata az volt, hogy a püspök átadta az áldozópapnak a kelyhet, amelyben borhoz vegyített víz, és a paténát, amelyen az ostya volt. Ezt követően a püspök, majd a jelen levő papok békecsókkal köszöntötték az újonnan felszentelt áldozópapot.

A fiatal tábori lelkész első miséje vasárnap volt a hódmezővásárhelyi Szent István templomban.
dr. Láda Mónika

 

 

„BÉKÉBEN IS LEHET HÁBORÚT VESZÍTENI” 

honvedelem.hu, 2009. április 27.

A katolikus püspök első helyőrségi látogatása

Bíró László katolikus tábori püspök egynapos látogatást tett Veszprémben, a királynék városában. Vendéglátója az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző ezred, valamint az MH Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság vezetése volt. A vendégek délelőtt szentmisén találkoztak a helyőrségben szolgálatot teljesítő katonákkal.

Bíró Lászlót és kíséretében lévő vendégeket a két vendéglátó alakulat parancsnoka, Szűcs Pál ezredes és Kovács Sándor ezredes fogadta. Az első program a kilenc órakor kezdődő szentmise volt a laktanyában található csapatművelődési otthonban. A szertartásra a laktanyában szolgálatot teljesítő állomány mellett meghívták a helyőrségben élő nyugdíjasokat és a tartalékos katonai szervezet tagjait.

A mise bevezetőjében Bíró László püspök elmondta, hogy ez az első helyőrség, ahol a püspökké avatása óta látogatást tett. Nagy öröm számára az, hogy egy ilyen nagy hírű helyőrségben kezdheti meg püspöki szolgálatát, ahol napjainkban is két ilyen jelentős katonai szervezet van. Külön örömét fejezte ki, amiért a parancsnokok ilyen baráti viszonyban vannak egymással, hiszen ez példát mutathat a beosztott katonáiknak.

Példabeszédében Szent Adalbertről emlékezett meg, aki kapcsolatban volt nagy királyunkkal, Szent Istvánnal, mert amikor a püspök Magyarországon tartózkodott, megbérmálta későbbi uralkodónkat. Adalbert hosszú évekig volt püspök Prágában és közben nagyon aktív közéleti tevékenységet élt, igazi integráns személyiség volt az akkori Európában. Ezt az életet váltotta fel később azzal, hogy elvonult, mert nyugalomra, csendre vágyott. "Ő mutatta meg azt, hogy ha valaki rátalál a maga csendjére, akkor képes lesz megtalálni az igazi énjét. A csend és a nyugalom az, amikor szembesülhetünk önmagunkkal, a környezetünkkel és a lét igazságaival. Ha valaki ezt nem tudja megtenni, zűrzavar lesz körülötte. Adalbert élete mutatta meg, hogy kell megteremteni az egyensúlyát a közéletiségnek és a magánynak és példáját adta annak, hogy az ember képes megszólítani másokat azzal, amit magában hordoz", mondta Bíró László.

"Egy alkalommal Benedek pápa politikusok előtt beszélt. Feltették neki a kérdést, hogy ma Európában mi a feladatunk. A pápa a következőkben foglalta ezt össze: elsősorban ragaszkodni a morális és kulturális hagyományainkhoz. Lehet vitatkozni Isten létéről vagy nemlétéről, de a hagyományos erkölcsi értékekhez ragaszkodnunk kell", fogalmazott Bíró László, aki azért is örül annak, hogy tábori püspök lehet, mert a katonai fegyelem belső erkölcsi tartást ad a katonai szolgálatot vállaló embereknek. "A másik nagyon fontos feladatunk az élethez való ragaszkodás erősítése. A jelenlegi helyzetben nagyon fontos, hogy tudjunk örülni az életnek. Nem szabad engedni annak, hogy az életmód romlásával az élethez való ragaszkodás a háttérbe szoruljon", jelentette ki.

A szentmisét követőena két parancsnok ismertetőjében bemutatta szervezeteik felépítését, feladataikat és napi tevékenységüket. A kérdések helyett csak egy megjegyzés hangzott el a püspök részéről: „Olyan volt ez, mintha az ABC-t egy óra alatt kellett volna megtanulnunk!” Az elhangzottakkal kapcsolatos véleményében hangsúlyt adott annak, hogy a lakossághoz nagyon kevés információ jut el a honvédségről, feladataikról és a tevékenységükről. Szűcs ezredes erre úgy reagált, hogy sajnos ez egy örökség része, mert a rendszerváltásig a honvédségnél a sajtó előtt nagyon sok mindent tabuként kezeltek. Napjainkra azonban egyre több olyan nyitott rendezvény van, ahol a katonák megmutatják magukat a civil lakosságnak.

A következő programhelyszín a műveleti központ bemutatása volt. A központ munkájáról a vendégek úgy nyilatkoztak, hogy ezt a szervezettséget és ezt a csapatmunkát másoknak is látniuk kell, ezért célszerűnek tartanának, hogy egy hasonló program keretében a tábori lelkészek is megismerkedjenek az itteni munkával.

Az ebédet követően a püspök állománygyűlésen találkozott az alakulatnál szolgálatot teljesítőkkel. Beszédében kiemelte, hogy egyre inkább egy ellaposodott világban élünk. A tábori lelkészek egy másik dimenzió képviselői, akik a másik horizont felé tekintenek. Ezért az itt szolgálatot teljesítő papok abban tudnak segítséget nyújtani, hogy kibővítik a katonák látószögét, éberen tartják a test, a szellem és a hit egységét. A következőkkel fejezte be bemutatkozását: „Azt szoktam kérni a hívőktől, hogy az életben három szót soha ne felejtsenek el: ezek a kérem, a köszönöm és a szeretet!”

A vendégek az állománygyűlést követően a veszprémi toborzó iroda életével ismerkedtek meg. A parancsnok, Kovács Sándor ezredes kísérte Bíró László püspököt és mutatta be az iroda munkáját, a toborzástól az érdekvédelmi tevékenységig. Különösen az utóbbi munka jelent nagy leterheltséget az iroda számára, mert csak Veszprém megyében több mint kétezer nyugdíjas van, akiknek dolgaival két tiszthelyettes tud foglalkozni. A toborzó munka nagyon sok utánajárást és időt igényel. Ez egy olyan szolgáltató egység, ahova ha négy órakor jön be egy érdeklődő, akkor az ott lévőknek nincs záróra, a vendéggel kell foglalkozniuk, és a hétvégi kitelepülések is rendszeresek.

A látogatás a veszprémi várban lévő érseki palotában zárult. A vendégeket Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek fogadta és kísérte fel a konferenciaterembe. A két vezető tiszteletes régi ismerősként üdvözölte egymást. A Veszprémbe települt alakulatnál katolikus tábori lelkészi szolgálatot ellátó Szécsi Ferenc plébános felvetette: helyet szeretnének kapni ahhoz, hogy a helyőrségben szolgáló katonák és hozzátartozóiknak legyen egy templomuk, ahol vallási rendezvényeket méltó módon meg lehetne tartani. A várban lévő piarista templomot találnák erre alkalmasnak, ahol miséket, keresztelőket, esküvőket lehetne tartani. Ökumenikus funkcióban szeretnének a templomot a jövőben használni, mert ma már több olyan templom van a hazánkban, amelyeket a katolikusok és a protestánsok közösen használnak. Hangsúlyozták, hogy a használat csak időszakos lenne, mert a jelenlegi érdeklődést figyelembe véve, ez havi néhány rendezvényt jelentene. Konkrétan május hónapban két keresztelőt szeretnének tartani. A templom lehetne egy kiinduló pontja a Hívő Katonák Egyesülete szerveződésnek és egyfajta mintául szolgálhatna a többi helyőrség számára is.

Az érsek az ötletet jónak tartotta, de elmondta, hogy ez a templom nem tartozik az érsekség hatáskörébe. Ígéretet tett arra, hogy az érseki hivatal segít a templom jogi helyzetének a tisztázásában és megindítják az erre irányuló tevékenységhez az engedélyek beszerzését. Örül annak, hogy régi kedves ismerőse került a katolikus tábori püspöki székbe, mert biztos abban, hogy Bíró László olyan intelligenciával és empátiájával rendelkezik, ami nagymértékben segítheti a katonákhoz való közeledést és azok problémáinak megértését. Elmondta, hogy a Tömböl tábornok kinevezésekor gratulált az új vezérkari főnöknek és a levelében a következőket írta: „Mi, egyenruhások egy célt szolgálunk: Önök védik az ország békéjét, mi védjük az ország erkölcsét. Mert a békében is lehet háborút veszíteni, ha elveszítjük az erkölcseinket!”

A vendégek a továbbiakban az érseki palotával, annak történetével ismerkedhettek meg, természetesen az érsek úr idegenvezetésével.

Demeter Ferenc

 

 

51. NEMZETKÖZI KATONAI ZARÁNDOKLAT 

hm.gov.hu, 2009. május 16.  

Az európai nemzetek megbékélése jegyében 1958. óta Nemzetközi Katonai Zarándoklat (Pélerinage Militaire Internationae) keretében, immár 51. alkalommal találkoznak a franciaországi Lourdes-ban a katonák, hogy kifejezzék a béke iránti elkötelezettségüket. Az évente zajló rendezvényen a Magyar Honvédség állománya 1991. óta vesz részt. A május 15. és 17. között zajló eseményeken hazánkat 75 fő képviseli, 35 ország, mintegy 18 ezer katonája között.

A zarándokok dr. Jelen Gábor ezredes parancsnoksága, és Szabó Oszkár őrnagy, tábori lelkész vezetésével közel 30 órás buszozás után érkeztek meg a katolikusok híres kegyhelyére, ahol tábori körülmények között és zarándokszálláson kerültek elhelyezésre. Az esti megnyitó ünnepségen csatlakozott a zarándokcsoporthoz Juhász István vezérőrnagy, a HM Hadműveleti és Kiképzési Főosztály vezetője, Biró László katolikus tábori püspök, valamint a delegáció tagjaként dr. Nagy Tamás mérnök alezredes, és Berta Tibor alezredes, a püspökség általános helynöke.

Május 16-án, szombaton délelőtt a zarándokok közösen vettek részt a hagyományos magyar keresztúton. A tizedik állomásnál, melyet hazánk katolikus hívei állítottak 1912-ben, gyertyagyújtásra is sor került az elesett magyar hősök és katonák emlékére.

A stációnál Juhász vezérőrnagy kifejezte meggyőződését, hogy a résztvevők itt szerzett lelki töltődése is jól szolgálja a mindennapok nehézségeinek leküzdését, a hely igazán méltó arra, hogy emlékezzünk elvesztett bajtársainkra. A program részeként a tábor kápolnájában szentmisét mutatott be Bíró László püspök, majd a délelőtt programját a táborban közös ebéd zárta.

Fekete Imre

 

 

51. NEMZETKÖZI KATONAI ZARÁNDOKLAT LOURDES-BA

Magyar Kurír, 2009. május 19.

1958 óta nemzetközi katonai zarándoklat keretében évente találkoznak különböző nemzetek katonái, hogy kifejezzék béke iránti elkötelezettségüket. A franciaországi Lourdes-ban május 15. és 17. között megtartott 51. zarándoklat jelmondata: „Több nemzet, Isten egy népe” jól kifejezte, hogy számos ország katonái Lourdes-ban egy néppé válhattak a rendezvény során.

A magyar katonák 1991 óta vesznek részt a HM Tábori Lelkészi Szolgálat, Katolikus Szolgálati Ága szervezésében a zarándoklaton, melyet ez évben Bíró László püspök, katonai ordinárius vezetett.

A háromnapos zarándoklaton a honvédséget összesen 75 fő képviselte 35 ország, mintegy 18 ezer katonája között. A zarándokok Jelen Gábor ezredes parancsnoksága és Szabó Oszkár őrnagy, tábori lelkész vezetésével közel harmincórás buszút után érkeztek meg a kegyhelyre, ahol katonai táborban és zarándokszálláson kaptak elhelyezést.

A hagyományos magyar keresztúton, ahol a X. állomásnál – melyet hazánk katolikusai állítottak 1912-ben – gyertyát gyújtottak az elesett magyar hősök és katonák emlékére. A szálláshelyen lévő Kármelhegyi Boldogasszony-kápolnában Bíró László püspök szentmisét mutatott be. Szentbeszédében külön kitért Lourdes, az azonos értékeket kereső emberek találkozóhelyének üzenetére, és a közös cél felé haladás fontosságára.

Szombaton este a katonák részt vettek a gyertyás körmenetben, majd vasárnap nemzetközi szentmisével és látványos búcsúünnepséggel fejeződött be a zarándoklat.

Fekete Imre

 

 

AZ EMLÉKEZÉS ÉS A TISZTELGÉS NAPJA

honvedelem.hu, 2009. május 21. 

Május 21-én, a Magyar Honvédelem Napján a Budai Várban emlékeztek a 160 évvel ezelőtt történt eseményekre. Az emlékezés virágait a Dísz téren lévő honvéd emlékműnél és a Fehérvári rondellán található Görgey szobornál helyezték el. Az Esztergomi rondellán pedig ünnepélyes zászlófelvonást rendeztek.

„Isten után a legszebb és legszentebb név a honvéd nevezet” – írta a Honvéd című költeményében Petőfi Sándor. Ennek a versnek egy részletét olvasta fel a narrátor a Honvédelmi Minisztérium Magyar Honvédelem Napja alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésén a budavári, a Dísz téren található honvéd emlékműnél.

Az ünnepség helyszínén elhangzott: 160 évvel ezelőtt, 1849. május 21-én, ebben az órában már magyar zászló lobogott a budai vár számtalan pontján. Ezzel nemcsak a május 4-én indított, 17 napig tartó ostrom ért véget, hanem a magyar hadtörténelem egyik legsikeresebb hadművelete, a tavaszi hadjárat is. Az a hadjárat, amelyben az alig egy éves honvédsereg egy katonailag teljesen reménytelen helyzetből kitörve önerejéből felszabadította hazánk területének döntő többségét. A budavári összecsapásban 368 honvéd lelte halálát, és mintegy hétszázan sebesültek meg. A budai és óbudai honvéd egyesület közgyűlése 1871-ben határozta el, hogy szobrot emelnek a Dísz téren. Az emlékművet 1893-ban avatták fel.

Az elhunyt honvédekre emlékezve kegyeleti beszédet mondott dr. Frönlich Róbert dandártábornok vezető tábori rabbi. Elmondta: ma emlékezni jöttünk a hősökre, mindazokra a honvédekre, akik készek voltak életüket felajánlani a haza szabadságáért, gyermekeik jövőjéért.

Máté Sándor alezredes protestáns püspöki titkár megemlékező imádságában hozzátette, a hősök, akik 160 évvel ezelőtt halált megvető bátorsággal vívták meg harcukat, megérdemlik az emlékezést.

Dr. Hankovszky Béla őrnagy, katolikus kiemelt tábori lelkész imádságában a szentírás szavait idézve kiemelte: „boldog az a nép, amelyik ünnepelni tud”. Márpedig Budavár bevételének százhatvanadik évfordulóján minden magyar ember szívét büszkeség tölti el.

A Dísz téri honvéd emlékműnél – lovas huszárok, és a szabadságharc egyenruháiba öltözött hagyományőrzők sorfala előtt – koszorút helyezett el dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke. A Budavári Önkormányzat nevében dr. Nagy Gábor Tamás polgármester koszorúzott, s ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a Budapestre akkreditált katonai attasétestület, valamint a Honvédelmi Minisztériummal kapcsolatban álló társadalmi szervezetek képviselői.

A díszmenet és az Il Silentio után az ünnepség résztvevői átvonultak a Fehérvári Rondellához, ahol ugyancsak megkoszorúzták Görgey Artúr honvéd tábornok szobrát. Az emlékműnél elhangzott: 160 évvel ezelőtt, 1849. május 21-én, az itt tört résen keresztül hatoltak be először a honvédek a császári hadsereg által megszállt várba. E helyen tűzték ki az első magyar lobogót. Szemközt, a Svábhegyen található magyar főhadiszállásról Görgey Artúr tábornok figyelte az eseményeket. A honvédek, teljesítve vezéreik és hazájuk parancsát, visszavették a várat. Vezérük, Görgey, hosszú életét követően, 1916-ban, ugyanezen a napon hunyt el, a Duna szemközti partján álló házak egyikében.

A honvédelem napi ünnepség az esztergomi rondellán folytatódott, ahol a himnusz hangjaira, valamint egy 1848-as ágyú díszsortüzének kíséretében felhúzták a Magyar Köztársaság lobogóját. Ezt követően a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) márványtermében dr. Szekeres Imre köszöntötte a rendezvény résztvevőit.

A honvédelmi miniszter elmondta: a mai ünnepségen jó volt emlékezni arra, hogy 160 évvel ezelőtt a magyar szabadságharc katonái győztek. Mindez fontos a mai Magyar Honvédség számára, amely 160 évvel ezelőtt, éppen ebben a szabadságharcban jött létre. Fontos a mai magyar honvédek számára, hiszen ez a sorsfordító esemény hosszú időre meghatározta a Magyar Honvédség jövőjét.

– Hála az akkori katonáknak és a későbbi hadtörténészeknek, mindent pontosan tudunk. Május 21-én ködös hajnal volt, amikor Görgey Artúr honvéd tábornok, akinek a főhadiszállása a Svábhegyen volt, elrendelte az ütközetet. Tisztább volt az idő már, amikor meglátta azt a zászlót, amelyik a Fehérvári rondella közepén, piros-fehér-zöld színben lobogott. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy a császári csapatok nem tudják tartani a várat. S itt, ennek az épületnek a helyén tették le a fegyvert – mondta Szekeres Imre.

A tárcavezető hozzátette: a történelem fintora, hogy ugyanezen napon, talán ugyanebben az órában, Varsóban a fiatal császár Ferenc József éppen akkor hajtott térdet II. Miklós cárnak. A térdhajtásért cserébe megkapta azt a kívánt haderőt, amelynek segítségével alig hat hónappal később már Aradon dörögtek a fegyverek. Azok a fegyverek, amelyek kivégzések sorozatával, katonatiszteken vettek elégtételt, azokért a vereségekért, amelyeket a császári hadsereg elszenvedett.

– Én azt mondom, hogy ez a térdhajtás Varsóban a Magyar Honvédség előtti térdhajtás volt, hiszen e nélkül soha, senki nem tudta volna legyőzni a magyar katonákat – emelte ki Szekeres Imre.

A honvédelmi minisztérium hangsúlyozta azt is, hogy a Magyar Honvédség számára ez a nap különösen fontos. És nemcsak azért, mert azokra emlékezünk, akik elhunytak. Hanem azoknak a katonáknak, honvédeknek is ma mondunk köszönetet, akik szolgálatukat az ország határain belül, vagy azon kívül végzik.

Ez a nap tehát az emlékezés és a tisztelgés napja. Tisztelgünk a katonák és azon magyar állampolgárok előtt, akik fontosnak tartják, vagy éppen kívülről segítik a honvédelem ügyét.

Szűcs László

 

AKARATUKON KÍVÜL LETTEK HŐSÖK

honvedelem.hu, 2009. június 02.

A Hősök Napja alkalmából megemlékezést tartottak Balatonfűzfön. A rendezvényt a helyi Jézus Szíve templom udvarán lévő romtemplom előtt, a helyi önkormányzat, a Veszprém Megyei MATASZ és a Veszprém városban lévő honvédségi szervezetek vezetőinek jelenlétében rendezték meg.

A megemlékezés első részében Szécsi Ferenc kisegítő katolikus tábori lelkész istentiszteleten emlékezett meg a háborúban meghalt magyar áldozatokról. Beszédében kiemelte, hogy 1917 óta törvény írja elő, hogy május utolsó vasárnapján meg kell emlékezni azokról a hősökről, akik a hazáért estek el. Ezen a misén imádkozni szeretnének mindazokért, akik az életüket áldozták fel a háborúkban , vagy éppen megözvegyültek, esetleg itthon igyekeztek mindent megtenni a hazáért és nevelték az árván maradt gyerekeket, művelték a parlagon hagyott földeket.

A misét követően a résztvevők a templom falánál lévő emléktáblánál folytatták az ünnepi megemlékezésüket. A Himnusz eléneklése után a megjelenteket Szedlák Attila a Kelet-Balatoni Kistérségi Társulás elnöke köszöntötte és a bevezető beszédében elmondta, hogy ez a megemlékezés a jelen korban élőknek kötelességük. Fejet kell hajtani azok előtt, akik a magyar történelem véres háborúinak az áldozataivá váltak. Közülük kerültek ki azok, akiknek, amikor menniük kellett nem siránkoztak egy kis meneteléstől és bátran szálltak szembe a géppuskák tűzével is.

Papp József Balatonfűzfő önkormányzata nevében köszöntötte az ünnepségen résztvevőket és elmondta, hogy Magyarország történelmében nagyon sok olyan esemény volt, melynek során a magyaroknak hősként kellett viselkedniük. Az ezer év alatt több hadsereg hódító szándékkal jött ide, ezekkel szemben védték meg ezek a katonák a hazát, a földet és a családjukat. Magyarországon az elmúlt évszázad két világháborúja is átsöpört és ma szinte nincs olyan család, akiket a két világégés nem érintett volna valamilyen formában. Azokra emlékezünk ezen a napon, akik a legszentebbet, az életüket áldozták a hazáért. Mi ma egy békésebb időszakban élhetünk a hazánkban, és jó lenne, ha ezt a békességet át lehetne adni az unokáinknak és azok gyerekeinek is.

Az ünnepi beszédet Kovács Sándor ezredes, a MH Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka tartotta. Beszédében kiemelte, hogy büszkeséggel és fájdalommal gondolunk ezen a napon azokra a katonákra, valamint névtelen honfitársainkra, akik a nemzet függetlenségéért vívott küzdelemben vesztették el az életüket. 1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy indítványozta, hogy minden község állítson emléket a háborúban elesett hőseiknek. Kezdeményezése 1917-ben kapott hangsúlyt azzal, hogy törvényerőre emelkedett és a rendelkezésben mondták ki: „Nemzetünk hősi halottainak kegyelemteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni”. Ekkor tették kötelezővé a hősi emlékművek állítását. Ezekben az időkben emlékművek sokaságát állították fel az ország különböző településein. Egy újabb törvény 1924-ben a nemzeti ünnepek közé sorolta a magyar hősökről való megemlékezést és május utolsó vasárnapját a Hősök Emléknapjává nyilvánította.

A rendszerváltást követően 1992-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen a katonaorvosok emlékművénél, a szobor felavatásának ötvenedik évfordulóján szerveztek először ünnepséget, ahol a hősi halált halt katonaorvosokra emlékeztek meg. Ennek hatása a szervezőket is meglepte és országos mozgalom indult a hősök tiszteletének felelevenítésére. A Magyar Köztársaság parlamentje később, 2001-ben fogadta el a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvényt. Ezen a napon azokra emlékezünk, akik közül sokan nem akartak hősök lenni, csak az adott történelmi helyzetben tették a dolgukat, vagy amit a sors kiszabott rájuk. Nekünk ma nem az a feladatunk, hogy kutassuk, hogy ki melyik háborúban és melyik oldalon vesztette az életét. A jelenkornak az a kötelezettsége, hogy ne hagyjuk feledésbe menni azoknak a neveit, akik a saját életüknél is fontosabbnak tartották a haza védelmét.

A rendezvény utolsó részében a megjelent szervezetek képviselői megkoszorúzták a templom falán lévő emléktáblákat és az ünnepség a Takarodó hangjaival ért véget.

Demeter Ferenc

 

AZ EREDMÉNYES ÉS ÁLDOZATOS MUNKA ELISMERÉSE

honvedelem.hu, 2009. június 13.

Csapatzászlót és a hozzá tartozó zászlószalagot adományozott dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökség (HM IÜ) részére. A zászlót a köztársasági elnök nevében dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter június 13-án adta át az ügynökség Soroksári úti objektumában.

Ünnepi állománygyűlést rendeztek az elhelyezési szolgálatok napja alkalmából szombaton a HM Infrastrukturális Ügynökség Soroksári úti objektumában.

A rendezvényen – amelyen részt vett dr. Füredi Károly, a minisztérium védelmi tervezési és infrastrukturális szakállamtitkára, Mikita János mérnök altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, és Benkő Tibor altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka is – az ügynökség csapatzászlót kapott Sólyom László köztársasági elnöktől.

„Ezen csapatzászló elismerése annak az eredményes és áldozatos munkának, amelyet az ügynökség személyi állománya az elmúlt években a Magyar Honvédség érdekében tett. Kívánom, hogy az összetartozás szimbóluma erősítse hitüket, bajtársiasságukat és ösztönözze önöket továbbra is a kiváló munkára” – írta a csapatzászló adományozási okiratban Sólyom László.

A csapatzászlót a köztársasági elnök nevében Szekeres Imre honvédelmi miniszter adta át Csák Gábor mérnök vezérőrnagynak, a HM Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatójának, aki a katonai hagyományok szerint meg is lengette a lobogót. Ezt követően a miniszter az adományozói szalagot is felkötötte a zászló ékítményére.

A lobogót a tábori lelkészi szolgálatok képviselői, Lakner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök és Berta Tibor ezredes, a katolikus tábori püspökség általános helynöke áldották és szentelték meg.

– A mai nap nem csupán a zászlóátadás napja, hanem a komoly munka elismerése. Két éve és öt hónapja, amikor az infrastrukturális ügynökség megalakult, nagyon komoly feladatot és nagyon komoly leckét kaptak mindazok, akik itt szolgálatot teljesítenek. Ennek a munkának az elismeréseként adományozta a köztársasági elnök úr a zászlót – kezdte ünnepi beszédét Szekeres Imre, hozzátéve: az a zászló, amelyet az államfő nevében átadott és az a szalag, amelyet a zászlóra kötött a katonai szervezet elismerésének, összekovácsolásának a jelképe.

A honvédelmi miniszter kiemelte: 2007-ben jelentős változások történtek a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség életében, s ezek a változások érintették a Soroksári úti objektumban dolgozókat is. Egy modernebb, jól szervezett, s az adófizetők pénzével rendkívül takarékosan gazdálkodó szervezet jött létre. Több volt ez, mint egy egyszerű névváltozás. Az értékrendbeli változások oda vezettek, hogy egy erős, jól szervezett, s kiemelkedő képességű szervezet jött létre, amely egy erős és jól szervezett Magyar Honvédséget szolgál egyre hatékonyabban.

– Tudom, hogy azok a feladatok, amelyeket önök végeznek a külső szemlélő számára talán nem is igazán érzékelhetők. Hiszen az ingatlanok karbantartása és működtetése, azoknak a technikai feltételeknek a biztosítása, amelyek egy professzionális haderő fejlesztéséhez és működéséhez szükségesek talán kevésbé tűnnek izgalmasnak. Ám miniszterként megtapasztaltam, hogy a leglényegesebb kérdések közé tartoznak – mondta Szekeres Imre, majd arról beszélt, hogy az ügynökség által végzett feladatrendszer az élet szinte minden területét felöleli. A miniszter kiemelte: az elmúlt év végéig a laktanya rekonstrukciós program részeként 52 darab legénységi épület, 14 nőtlenszálló, és 22 irodaépület újult meg. A felújítási munkálatok részeként 7258 szállásférőhely és 3200 étkezési férőhelyet alakítottak ki és újítottak fel.

A honvédelmi tárca vezetője hangsúlyozta: a hazától távol szolgáló alakulatok feltételeinek kialakításában is döntő szerepe volt az infrastrukturális ügynökségnek.

– A Magyar Honvédség az elmúlt néhány évben nagyon komoly változáson ment keresztül. Komoly lépések történtek a professzionális haderő fejlődésében. Túl a szervezeti változásokon, túl közel tizenkilenc év bizonytalanságán a három évvel ezelőtt kialakult stabilitás új alapot teremtett a minőségi fejlesztésre, az új képességek megteremtésére – mondta Szekeres Imre, aki ezt követően kitért arra, hogy a katonák tevékenységével a társadalom tisztában van. Figyelemmel kíséri és elismeri azt. Az itt szolgálók munkája is hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban a honvédelem nemzeti üggyé váljon. A Magyar Honvédség eredményeiben benne van az infrastrukturális ügynökségen szolgálók munkája. Hiszen a képességek fenntartása, új képességek kialakítása az itt szolgálókkal együttműködve volt csak lehetséges.

Válaszbeszédében Csák Gábor mérnök vezérőrnagy, a HM IÜ vezérigazgatója az ügynökség teljes személyi állománya nevében köszönte meg az elismerő szavakat. Kiemelte: bízik benne, hogy az ünnep elmúltával akkor is felidéződnek majd az elhangzott gondolatok, amikor a napi munkák során az itt dolgozók a Magyar Honvédség csapatainak ellátásával, működési feltételeinek sokszor nem zökkenőmentes biztosításával foglalkoznak. Csák tábornok elmondta: az ügynökség jelenlegi székhelyén, a Soroksári úti objektumban közel negyven éve működnek a szolgálathoz tartozó szervezetek.

– Megtisztelő érzés csapatzászlót kapni és felemelő érzés az állományt csapatként köszöntenem. Igen csapatként, még ha ügynökségünk hivatalosan egy minisztériumi háttérintézményként jelenik meg a Magyar Honvédség tevékenységében. De az ügynökség számára mindig is fontos volt és a jövőben is fontos lesz a Magyar Honvédséghez és a csapatokhoz való kötődés, hiszen a szolgálatunk alaprendeltetése a személyi állomány ellátása, a katonai feladatok infrastrukturális biztosítása – mondta Csák Gábor vezérőrnagy.

Az ünnepség végén Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Füredi Károly szakállamtitkár és Csák Gábor mérnök vezérőrnagy elismeréseket és jutalmakat adott át.

Szűcs László

 

 

SZENT LÁSZLÓ NAPJA 

zmne.hu, 2009. június 27.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hallgatói Tagozat 2. évfolyamszázada 2009. június 26–27-én tartotta Szent László napi megemlékezéseit. 

A 2009/2010-es tanév szeptemberében a Tagozat parancsnoka, Dr. Szarka Gábor alezredes évfolyamszázadokat alakított ki. A másod évfolyam a korábbi 5. század nevét, a Szent László nevet választotta. A hallgatók és az elöljárók gondolata is megegyezett abban, hogy a „régi” századneveket a jelenlegi évfolyamok végigvigyék, majd a következő évfolyamok új nevet válasszanak. A másod évfolyam, a Szent László század a névadója tiszteletére rendezett ünnepi állománygyűlést 2009. június 26-án, pénteken tartotta meg.

Az ünnepség megszervezése előtt a század megalakította a Szent László bizottságot, amely a hagyományőrzési feladatokról hivatott tájékoztatni az állományt. A század állománya Szent László gyűrűt kívánt adományozni egy személynek, akiről a hallgatók úgy ítélték meg, hogy érdekükben kimagasló munkát végzett.

Az ünnepség 10.00 órakor kezdődött. A Szent László gyűrű átadására a Himnusz után került sor. A 2009/2010-es tanévben a gyűrűt Deák István nyá. ezredes, a Hallgatói Kollégium előző vezetője kapta.

A gyűrűt a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség helynöke, Berta Tibor ezredes adta át Deák ezredesnek. Majd a helynök úr beszéde és Deák István nyá. ezredes köszönetnyilvánítása következett. Ezt Dr. Szarka Gábor alezredes, a Hallgatói Tagozat parancsnokának díszbeszéde követte.

A beszédek után Dr. Hankovszky Béla Római Katolikus tábori lelkész őrnagy tartott érdekes előadást Szent László ábrázolásáról. Sok új információval lett gazdagabb a század hallgatói állománya. Például széles körű bemutatót láttunk a Szent László műemlékek helyéről, festmények, freskók, szobrok helyéről, arról, hogy sok király tartotta példaképének Szent Lászlót, így Zsigmond is, akit laikus szemmel nézve a festményábrázolásokon össze is lehet téveszteni Szent Lászlóval. Megtudtuk, hogy Szent István királyunkat Szent László király avattatta szentté, holott Szent László apját épp Szent István király vakíttatta meg.

Az előadás után az állomány átment a Szent László kopjafához, és megkoszorúzta azt. A jól sikerült ünnepségért külön köszönet Berta Tibor ezredesnek, a Tábori Püspökség helynökének, aki lehetővé tette a század számára a gyűrűadományozást, Illetve Dr. Hankovszky Béla római katolikus tábori lelkésznek az előadás megtartásáért és a támogatásért.

2009. június 26-án nem csak a Szent László század ünnepelt, Szent László ugyanis védőszentje minden lövész katonának. A Szárazföldi Műveleti Tanszék is rendezett ünnepséget a Szent László kopjafánál, majd Ócsán az Egyetem gyakorlóterén folytatták tovább. Mivel vannak olyan hallgatók, akik ezen a tanszéken tanulnak, megszerveztük az ő kiszállításukat is Ócsára.

Az ünnepségnek itt akár véget érhetett volna, de nem így történt.

2009. június 27-én, Szent László napján ellátogattunk Győrbe a bazilikához, hogy részt vegyünk a Szent László körmenetben.

Három óra körül már Győrbe érkeztünk. Megálltunk a laktanya előtt, hogy ott várjuk meg Orosz László századost, aki a Magyar Honvédség Arrabona Légvédelmi Rakéta Ezrednél hadműveleti tiszt, aki egyébként teológiai főiskolát végzett. Mivel időmilliomosak voltunk, bementünk a laktanyába, megnéztük a haditechnikai parkban kiállított légvédelmi eszközöket, valamint meghallgattuk Orosz százados előadását a technikákról, később pedig tettünk egy sétát Győr belvárosában.

Az ünnepség a Káptalan-dombon koszorúzással kezdődött. Ott volt Győr város helyőrségparancsnoka, egyben a Magyar Honvédség Arrabona Légvédelmi Rakéta Ezred parancsnoka, Győr polgármestere, Borkai Zsolt, aki beszélgetett is a hallgatókkal, mert még ismerte őket győri honvéd kollégista korukból, amikor ő még a honvédkollégium igazgatója volt.

A koszorúzás után bementünk a bazilikába, megkerestük a részünkre, fenntartott és kiírt helyet. Számunkra épp a Szent László herma melletti padokat jelölték ki, így közelről láthattuk az ereklyetartót, amiről már annyit hallottunk. A mise szép, patetikus, Szent László nevéhez illő volt. A mise végén a hallgatók is bekapcsolódtak a körmenetbe.

Később a hallgatói állományt meghívták az egyházmegyei hivatalba, egy pohár innivalóra. Ott az egyházi vezetők a kalocsai érsek, illetve a Győri Egyházmegyei püspök beszélgetett a hallgatókkal, majd lassan elsétáltunk a buszhoz, és 21.00 óra körül megindultunk vissza Budapestre, vissza az Egyetemre.

Az elgondolások szerint a Szent László század név 2011. augusztus 20-ig él a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hallgatói Tagozat állományában. Miután a század hallgatói befejezik tanulmányaikat, lediplomáznak és hadnagyok (tisztek) lesznek, ez a név ,,nyugállományba” vonul, hogy helyét átadja a magyar történelemből jól ismert, híres, az első évfolyamos hallgatói század állománya elé példaképül állítható hősnek. Addig is a 2. évfolyamszázad hallgatói állománya tisztelettel adózik Szent László királyban megtestesülő értékek előtt.

Végül, de nem utolsósorban a század köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a méltó megemlékezés megszervezésében és lebonyolításában részt vettek, valamint az eseményeken megjelentek.

Kis Gyula százados, Szent László század parancsnok

 

 

Az idő megszépíti még a "szivatós" emlékeket is - Vissza a laktanyába

Zalai Hírlap, 2009. július. 3.

Volt időszak, hogy egyszerre kétszáznál is több papi szemináriumba felvett személyt vonultattak be a zajdai laktanyába - mondta Berta Tibor ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség helynöke azon a találkozón, amit tegnap tartottak Lentiben.

A város volt laktanyájába elsősorban az egykor ott sorkatonai szolgálatot teljesített papokat hívták, de a nyugdíjas hivatásos katonák egy része is elment a nosztalgiatalálkozóra. Bár az arcvonások sokat változtak, így elkelt a segítség a felismeréshez, többen mégis régi ismerősként köszönthették egymást.

- A találkozót kettős apropóból szerveztük - így Nógrádi László polgármester. - Egyrészt Lenti idén ünnepli várossá nyilvánításának 30. évfordulóját, másfelől a szentatya a 2009-es esztendőt a papok évének nyilvánította. Úgy gondoltuk, így mi is hozzájárulhatunk mind a két rendezvénysorozathoz.

A nosztalgiatalálkozón részt vett a szombathelyi egyházmegye főpásztora, dr. Veres András is, aki a jelen lévő paptársaival együtt ünnepi szentmisét pontifikált. Ennek során felszentelte a laktanya közösségi célokra felújított egykori csapatművelődési otthonát.

- Én közvetlenül a gimnázium elvégzése után, 1984 augusztusában vonultam be, s 1986 februárjában szereltem le - foglalta össze röviden a Komárom-Esztergom megyei Tárkányból érkezett Simonics Péter. - Akkor a papi szemináriumba felvetteket Lentibe vagy Marcaliba vitték, állítólag azért, hogy jobban szem előtt legyenek. Nekem Lenti jutott, a harmadik zászlóaljba kerültem, ahol görögkeleti és más felekezetűekkel voltunk együtt, s tüzér kiképzést kaptam.

A Lentibe visszalátogató papok ma már többnyire a megszépült emlékekről számolnak be. Többek között arról, hogy eltávozásaik során legtöbbször a lenti plébániára vezetett az útjuk, ahol mindig is szívesen látták őket. Olykor szükség volt a vigasztaló szóra, hiszen - sorkatonai zsargonnal élve - a szivatásokból jócskán kijutott nekik.

A tegnapi találkozón a legtöbben végigjárták a volt katonai objektum területét, s látva az enyészet nyomait, sajnálkozásuknak adtak hangot. Emellett azt is megfogadták, hogy még az idei évben - a jelenleginél sokkal nagyobb létszámban - egy újabb találkozóra visszatérnek.

A zajdai laktanya az ötvenes években a Rákosi-korszakban épült. A katonai objektumban gépesített lövészdandár, az ország egyik legjobban felszerelt állománya állomásozott. Előbb az egység, majd maga a laktanya is Bottyán János kuruc gererális nevét vette fel. Az itt állomásozó csapat létszámát a rendszerváltás után folyamatosan csökkentették, majd 1998-ban a dandárt végleg diszlokálták. A laktanya épületét 2002-ben kapta meg Lenti város önkormányzata.

Gyuricza Ferenc

 

 

Állnak a sátrak a plébánia udvarán

honvedelem.hu, 2009. július 10.

Az idei esztendőben is megrendezi éves szokásos gyermektáborát a Honvédelmi minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége Zalaváron. A tábornak a helyi plébánia ad otthont, felállításáról pedig a 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred katonái gondoskodnak.

És bizony nem csak a felállításáról, hanem a működtetésből is kiveszik részüket az ezred katonái. De menjünk csak szépen sorjában. A hatodik alkalommal megrendezésre kerülő tábor a Kis-Balaton tőszomszédságában, Zalaváron, az egykori Zala vármegye központjában, a plébánia udvarán rendezkedett be. A falu, amely a középkorban mezőváros volt, Bencés kolostorral ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén helyezkedik el, területének nagy része mocsaras, lápos, ezzel remek élővilágot biztosítva számtalan madárnak. Akik olvasták Fekete István klasszikusát, a Tüskevárat, itt élőben tapasztalhatják meg azokat az élményeket, amelyeket maga Tutajos is átélt a Kis Balatonon.

Ebben a festői környezetben hirdeti meg a Katolikus Tábori Püspökség gyermektáborát két hetes turnusban minden nyáron, immáron hat éve. Az egyik turnus a kezdőké, míg a másik a haladóké, vagyis olyan gyerekeké, akik már a korábbi években részt vettek ebben a táborban. A tábor egy környezet- és természetvédelmi jellegű nyári tábor, honismereti, néprajzi és kulturális programokkal. Ilyen programokat pedig a hely bőven tartogat. A Balaton Felvidéki Nemzeti Park bővelkedik olyan helyekkel, amelyek megmutatják a természet szépségeit, felhívják a figyelmet annak csodáira és megőrzésének fontosságára. A fenékpusztai Diás sziget – ahol fokozottan védett madarakat figyelhetünk meg, illetetve bepillantást nyerhetünk Fekete István életébe –, a kápolnapusztai Bivalyrezervátum, a Tapolcai tavasbarlang, a Salföldi major, a Zirci arborétum csak néhány példa a teljesség igénye nélkül.

Egy ilyen tábor működtetése rengeteg munkával és háttérfeladattal jár. Ebben nyújt segítséget a 64. logisztikai ezred a kezdetek óta. Idén is elindultak hát az alakulat alegységének, a szállító zászlóaljnak a katonái, hogy felépítsék a sátorvárost, ami a gyerekek otthona lesz a tábor ideje alatt. Hajnalban kigördült az öt teherautóból, egy buszból és egy mentőből álló oszlop a kaposvári laktanyából, hogy a reggeli órákban már a plébánia udvarán serénykedhessenek a katonák, a teherautók platóiról ágyakat, sátrakat, pokrócokat, tűzoltó készülékeket, edényeket, kanalakat és még ki tudja, mennyi mindent szedjenek le. A logisztikusok keze alatt aztán gyorsan megváltozott az udvar képe, rövid időn belül katonás rendben sorakoztak a sátrak, elkészült az ételkiosztó hely, az étkező-és a kultúrsátor is.

Az ezred szállító zászlóaljának megbízott parancsnoka, Kovács Gyula őrnagy elmondta, hogy összesen 16 darab 1-es sátrat állítottak fel a gyerekeknek, lakósátornak. Ezek berendezéséhez, illetve a tábor két hetének zavartalan működéséhez az ezred biztosít továbbá 90 db padlózatot, 70 db tábori ágyat, 30 db asztalt, 150 db pokrócot, 30 db porral oltót. Ezen kívül 1 db 70 M sátor lett felállítva, amely étkezőként fog szerepet játszani, illetve a tábor teljes ideje alatt 1 db autóbuszt biztosít az alakulat, amellyel a gyerekek kirándulási lesznek biztosítva. A két turnus ideje alatt 1 db mikrobuszt is a táborozók szolgálatába állít a Boconádi, amellyel pedig a szükséges beszerzéseket tudják megejteni a vezetők.

A tábor tehát már áll, már csak a lakók hiányoznak, akik közül az elsők július 11-én érkeznek, hogy birtokba vegyék azt egy hétre, amikor is érkezik a következő csoport, hogy újabb egy hétig élvezzék a nyári táborozás örömeit a püspökség által szervezett programokkal, a logisztikusok által felépített „katonai táborban”.

Kátai Róbert

 

A hősi halált halt katonára emlékeztek

kisalfold.hu, 2009. július 22.

Katonai tiszteletadás mellett szentelték fel az egy évvel ezelőtt Afganisztánban hősi halált halt Nemes Krisztián tűzszerész síremlékét. Szülőfalujában, Magyarkeresztúron bajtársai, családtagjai emlékeztek Nemes őrnagyra.

Hajdú Gábor ezredes, Nemes Krisztián egykori parancsnoka mondott ünnepi beszédet. Kiemelte, a fiatal katona ma is hiányzik csapatukból. Hiányoznak tréfái, de ötletei, szakmai javaslatai is.

A síremléket Berta Tibor ezredes, általános helynök szentelte fel, majd a megemlékezők elhelyezték a tisztelet virágait.

Az ünnepségen Nemes őrnagy özvegye a Kisalföldnek elmondta: nehéz beletörődni a megváltoztathatatlanba, de három gyermeke miatt neki erősnek kell lennie.

 

 

Eltemették Király Béla nyugállományú vezérezredest

honvedelem.hu, 2009. július 23.

Katonai tiszteletadással, római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra professzor dr. Király Béla nyugállományú vezérezredest csütörtökön délután a rákoskeresztúri új köztemetőben. Az egykori tábornoktól Bajnai Gordon miniszterelnök is elbúcsúzott a Maléter Pál Laktanyában felállított ravatala előtt.

Végakarata szerint, Nagy Imre egykori miniszterelnök nyughelyének közelében, a rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában helyezték örök nyugalomra csütörtökön délután a XX. század nagyformátumú személyiségét, professzor dr. Király Béla nyugállományú vezérezredest, az 1956-os Nemzetőrség főparancsnokát, hadtörténészt, politikust, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját.

Még a temetés előtt, a déli óráktól, a Maléter Pál Laktanyában felállított ravatalánál barátai, bajtársai, tanítványai róhatták le kegyeletüket. Majd itt tartották meg a hivatalos búcsúztatót is, amelyen részt vett Bajnai Gordon miniszterelnök, Mandúr László, az Országgyűlés alelnöke, dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter és Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke is.

- Azért gyűltünk ma itt össze egy hogy egy nagy embertől búcsúzzunk. Király Bélával egy nagy magyart, egy nagy hazafit vesztettünk el. Nem gyászoljuk őt, mert az nem illene hozzá, búcsúzunk tőle, ahogy az a legnagyobbaknak jár. Itt búcsúzunk a nagy harcostárs, Maléter Pál nevét viselő laktanyába, alig pár száz méterre a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületétől, melyet egykoron ő alapított. Itt búcsúzunk Budapesten, ahova éppen húsz évvel ezelőtt, Nagy Imre temetésére tért vissza először a forradalom után, mert mint akkor elmondta: 1958. június 17-én, amikor a hír Amerikába megérkezett, Kéthly Annával megfogadták, hogy nem lépik át az állam határát addig, amíg a magyar népnek meg nem adatik, hogy tiszteletét, háláját, szeretetét kifejezze Nagy Imre és vértanútársai előtt – kezdte búcsúbeszédét Bajnai Gordon.

A Magyar Köztársaság miniszterelnöke kiemelte: Király Béla egy olyan nemzedékhez tartozott, amelynek a becsület és a bátorság jelentette a mércét. Egy olyan nemzedékhez, amely nem tudott úgy felnőni, hogy ne kellett volna élete legalább egy fordulópontján kiállnia a bátorság és a becsület próbáját. Király Bélának megadatott, hogy legalább három helyzetben példásan állja ezt a próbát. Egy világháborúban, egy forradalomban és az emigrációban.

Király Béla nem volt hétköznapi személyiség, de számára ez volt a természetes, mert a világ sem volt hétköznapi amelyben élt – emelte ki beszédében Bajnai Gordon, hozzátéve: a tábornok bátor volt és becsületes, Horthy vezérkari tisztjeként zsidó munkaszolgálatosokat mentett, ezért később a „világ igaza” lett. Bátor volt, hiszen miután megadta magát, megszökött a szovjet fogságból. Alig pár héttel azután, hogy a börtönből kiszabadult, 1956-ban, a Nemzetőrség és Budapest katonai parancsnoka lett. Néhány nappal később pedig hazáját vesztő bujdosó.

– Hazáját vesztette, de ügyét nem. A magyar ügy képviselője volt az ENSZ-ben és szerte a világban. Király Béla élete az újrakezdésekről is szól. Újrakezdett mindent 1945-ben, 1956-ban, majd ismét, deresedő fejjel Amerikában. A Generális – ahogy professzorai szólították az ifjú diákok ámulatára – ötven évesen, egy másik földrészen az iskolapadba ült. Történelmet tanult, majd professzor lett ő is, tudós, akadémikus – mondta Bajnai Gordon, kiemelve: kiadóként, szerkesztőként világ szerte ismertté tette és eljuttatta angol nyelven a magyar történelmet.

A miniszterelnök elmondta: Király Béla nem törődött bele abba, hogy hazája nagyhatalmi játszmák mellékszereplője legyen. Évtizedeken át képviselte a szabad Magyarország az ’56-os forradalom ügyét. Fogadalmához hű marad, Nagy Imre újratemetésén tért vissza Magyarországra, hogy egy ország előtt tisztelegjen utolsó parancsnoka előtt.

 Bajnai Gordon ezt követően arról beszélt, hogy Király Béla az 1990-es választásokon szülővárosában, Kaposváron indult független képviselőként, majd megválasztása után a harmadik köztársaság megerősítésén dolgozott. Határozottan kiállt a nemzet megosztásával szemben, a demokrácia védelmében.

– Király Bélának világos elvei voltak. Határozottan képviselte azokat, s ezek szerint cselekedett kilenc évtizeden keresztül. Ahogy egy bátor és becsületes jellemhez, egy nagy emberhez, egy nagy magyarhoz illik. Legyünk büszkék rá, hogy közülünk, magyarok közül való volt – mondta a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

Mandúr László beszédében elsősorban a országgyűlési képviselő Király Béláról, a közéleti emberről beszélt. „Egy szálfaegyenes, katonás fegyelmezettségű, magatartásában, gondolkodásában is rendet tartó ember iránti tisztelet csak fegyelmezett mondatokat engedélyez annak, aki valóban fejet kíván hajtani” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke, hozzátéve: 1990-ben Király Béla nagy szavazataránnyal lett Kaposvár képviselője a parlamentben. Úgy, hogy négy párt jelöltje lépett vissza a közös jelölés érdekében. Valóban képviselte a városát. Önként, hangos médiakampány nélkül támogatta a város szegényeit.

 – Országgyűlési képviselőként katonás fegyelemmel és korát meghazudtoló energiával és munkabírással dolgozott a Honvédelmi Bizottság alelnökeként a haderőreformon, hadsereg újjászervezésén. Leszavazták Kossuth-címeres javaslatát, nem fogadták el érvelését a hadkötelesség, a sorállomány szükségességéről. Csalódott, de demokrataként viselkedett – mondta Mandúr László.

Az Országgyűlés alelnöke hozzátette: már most, sokunk tisztánlátása érdekében, hiányzik egy objektív, átfogó Király Béla életrajz, hogy megérthessük, hogy a haza, az ország, a nemzet érdekei hogyan kerülhetnek egy ember értékrendjében az elsők közé. Megelőzve a személyes, a különböző gazdasági, csoport, vagy pártérdekeket.

Dr. Szekeres Imre beszédében hangsúlyozta: a nemzet nem feledi Király Bélát, mert ő sem felejtette a nemzetét. „Velünk marad. Mint ahogy velünk volt kényszerű emigrációja alatt is, hosszú évtizedeken át és Nagy Imre mártír miniszterelnök 1989-es újratemetése alkalmából, az egyetlen emigrációból hazatért, egykori ’56-osként csatlakozott újra hozzánk” – fogalmazott a honvédelmi miniszter.

– Tábornok úr olyan országot hagysz most hátra, amely úgy lett szabad, ahogy kérted. És olyan országot fogunk a jövőben is építeni, amely méltó az emlékednek – mondta Szekeres Imre, hozzátéve: nem feledi őt szülővárosa, Kaposvár és nem feledik a ma még élő katonái, akikkel együtt harcolt a második világháború frontmezőin, akikkel a poklot megtapasztalva vált antifasiszta elkötelezettségűvé. demokratává. Nem feledik a munkaszolgálatosok, akiket tisztként megmentett. Nem feledik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem mai hallgatói, mert tudják, hogy ő hozta létre ennek az intézménynek az elődjét. Nem feledik az 1956-os felkelők, katonák, rendőrök, a forradalom győzelmét követően megalakult Nemzetőrség tagjai. És nem feledik a kényszerű emigrációt követően új hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban megismert munkatársak, barátok és politikusok.

– Mindenkitől azt kérte, hogy „szólíts Béla bácsinak”! Bevallom, ez volt az a kérés, amit soha nem tudtam neki teljesíteni, mert a tisztelet mindig csak a „tábornok urat” tudta velem kimondatni – mondta Szekeres Imre, hozzátéve: Király Béla tábornok újult erővel végezte önként vállalt feladatát, az egykori ’56-os nemzetőrök emlékének ápolását és az akkor, a megszállás miatt sajnos át nem adható nemzetőr jelvények adományozásának szervezői munkáját.

– Ezekben az órákban el kell engednünk magunktól professzor Király Bélát. Búcsúznunk kell tőle, hiszen az a föld, amelyet katonaként, vezérkari tisztként, a Nemzetőrség főparancsnokaként védett, hadtörténész-professzorként pedig előadásokban és könyvek sokaságában idézett, ez az ő végső nyughelye lesz. Katona volt, vérbeli katona. Élete július 4-étől a Magyar Honvédség történelmének önálló fejezete. Tábornok úr, Béla bácsi, nyugodj békében! – zárta megemlékezését Szekeres Imre.

Válóczy István nyugállományú mérnök dandártábornok, az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsának elnöke beszédében kiemelte: a katonatiszttől, az iskolaalapítótól, az országgyűlési képviselőtől búcsúzunk. Valamennyi tevékenysége sikeres volt, s mind-mind akár egy teljes életutat lefedhetne. A sokoldalú, nagy tudású világpolgárt mégis az 1956-os tevékenységéről ismerik a legtöbben. A nyugállományú dandártábornok ezt követően felidézte 1956 őszének néhány napját.

Beszélt arról, amikor Király Béla kiszabadult a börtönből, majd október 28-án felismerte az utcákon egymástól függetlenül létrejött fegyveres csoportokban rejlő erőt, és összefogásukra tett javaslatot az ország miniszterelnökének, Nagy Imrének. A forradalmi karhatalmi bizottság élén képes volt két nap alatt megszervezni a Nemzetőrséget. Ehhez össze kellett fognia a helyét kereső honvédséget, a szétesett rendőrséget és a spontán szerveződött, civil fegyveres csoportokat. Ezen csoportok vezetői egy emberként álltak Király Béla mögé, s választották meg október 30-án a Nemzetőrség főparancsnokává. Nagy Imre Budapest katonai parancsnokává nevezte ki, vagyis az ő kezében összpontosult minden fegyveres alakulat irányítása a fővárosban. November 4-én, az ellenállásra felszólító miniszterelnöki utasítás hiányában visszavonult, Nagykovácsinál csapatai még megütköztek az őket üldöző szovjet alakulatokkal, majd nyugat felé átlépte a határt.

– Ez azonban nem jelentette azt, hogy végképp elhagyta az országot. Ő volt az egyik legaktívabb ’56-os emigráns. 1956. szellemiségét képviselte, emlékét ápolta hazájától több ezer kilométerre is. Előadásokat tartott egyetemeken, és meghallgatták az ENSZ-ben is – mondta Válóczy István, hozzátéve: Király Bélának fontos szerepe volt az 1963-as amnesztiarendelet kihirdetésében is.

A Maléter Pál Laktanyában megtartott búcsúztatót követően professzor dr. Király Béla földi maradványait katonai tiszteletadással, római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra a rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában. Végakarata szerint, az egykori miniszterelnök, Nagy Imre nyughelyének közelében temették el. A gyászszertartáson Boross Péter egykori miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke mondot búcsúbeszédet.

– Sok száz és ezer sors és kortárs nevében jöttem fejet hajtani vezérezredes úr, kedves Béla bátyám a sírod előtt. Engedd meg nekem, hogy egy személyes élménnyel kezdjem. Éppen hetven éve történt, hogy egy kaposvári utcán szembetalálkoztak apáink, és váltottak pár szót. Én, mint 11 éves elsős katonaiskolás, a regula szellemében katonásan bemutatkoztam neked. Ma is emlékszem egy óriásra, aki ott állt velem szemben. Főhadnagy volt, jóvágású, elegáns tisztelgéssel fogadta a bemutatkozásomat – kezdte megemlékezését Boross Péter, aki ezt követően felelevenítette Király Béla második világháború utáni éveit.

A család nevében Tevely Nikolett és Titanilla búcsúzott Király Bélától, vagy ahogy ők hívták, a Kereszttől. „Üres a ház, tíz év óta először érzem azt, hogy végtelenül üres a ház. Kereszt örökre elhagyott minket. Eddig bármikor elment az operába, Kaposvárra, vagy egy kivizsgálásra a kórházba, mindig tudtuk, hogy vissza fog jönni. Néhány héttel ezelőtt is azzal a tudattal kísértük ki otthonról, hogy hamarosan vissza fog térni hozzánk a kórházból. Senki sem gondolta, hogy az a reggel volt az utolsó, amelyre felébredt” – mondták a sírással küszködő családtagok.

A katolikus temetési szertartást Berta Tibor ezredes, a tábori lelkészi szolgálat katolikus szolgálati ágának általános helynöke celebrálta. A Király Béla nyugállományú vezérezredes hamvait tartalmazó urnát a díszszázad díszsortüze alatt helyezték be a sírgödörbe. A temetést a díszmenet és az Il Silentio zárta.

Szűcs László

 

Katonásan, jó kedvvel, élményekkel

Zalai Hírlap, 2009. július. 25.

Miként az elmúlt 5 évben, idén is Zalaváron rendezte meg gyermektáborát a Katolikus Tábori Püspökség.

Az ország különböző vidékeiről érkezett gyerekek két turnusban egy-egy katonásan izgalmas hetet töltöttek a zalai településen és környékén.

Az amúgy használaton kívüli zalavári plébániaépület valósággal lüktetett az élettől pénteken déltájban: a tábori konyhán épp ekkor szolgálták fel az ebédet, a fiúk és lányok az alkalmi kantin körül nyüzsögtek, s mivel az imént véget ért a szavaló- és katonadalverseny, csoportvezetőik (a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói) segítségével máris készülődni kezdtek a műsorokkal tarkított záróestre. Az udvart körülölelő terepszínű honvédségi sátrak felől Kálinger Roland (Rozsé atya, aki augusztus elsejével Szolnokon tábori lelkészként folytatja papi szolgálatát) és Takács Tamás alezredes, vezető tábori lelkész érkezett fogadásunkra.

- Múlt héten, az első turnusban 9 és 13 év közötti gyerekek táboroztak, összesen 37-en, s őket váltották a nagyobbak, a 12-16 éves fiatalok, akik 62-en érkeztek. Valamennyien a honvédséghez kötődő, illetve katonacsaládok gyermekei, fiúk és lányok, nagyjából fele-fele arányban - tudtuk meg Takács Tamás alezredestől, aki amúgy nemrég érkezett meg egy afganisztáni misszióból.

A gyerekek közt vannak, akik már visszajáró táborozók, ezért alakították úgy a programokat a szervezők, hogy a kezdőkre és a haladókra is élménydús napok várjanak. A minap például az edericsi Csodabogyós-barlangba merülhettek alá a bátrabbak, s mivel a táborvezető valamennyiüket elkísérte a föld alatti túrán, ő összesen 8 órát töltött a mélyben.

- Elsősorban természetvédelmi-hagyományőrző táborról van szó, ennek jegyében a héten felkerestük a mohácsi emlékhelyet, ahol nagyon jó volt látni, hogy a gyerekek csendben, figyelmesen hallgatták végig a csatavesztés történetét. De szemétszedésre is vállalkoztunk a megyehatáron, a régi Zala-híd környékén; a fiatalok büszkék voltak a teljesítményükre, és arra, hogy hasznos munkát végeztek a környezet védelmében - mondta Takács Tamás.

Az elmúlt két hétben program programot követett: a kicsik jártak a Kis-Balatonnál, felkeresték a Cirill-Metód-emlékhelyet, a keszthelyi Balaton Múzeumot, a vadászati és makettkiállítást, de ellátogattak a vörsi tűzoltómúzeumba, a balatonmagyaródi bivalyrezervátumba, a fenékpusztai madárgyűrűző állomásra, a kőröshegyi völgyhídhoz, Balatonszárszóra, Zalaszántóra és a Kányavári-szigetre is. Míg a nagyobbak - egyebek mellett - Kaposváron, Szigetváron, Bólyban, Mohácson és Kölkeden jártak, s a Holt-Dunán kenuzásra, később íjászkodásra is lehetőségük nyílt.

A sok utazás és program közepette szinte észre sem vették, hogy egészséges ételeket és italokat fogyasztanak, hogy nincs szükségük mobiltelefonra, hogy a saját lábukon is képesek megállni, s hogy ha csapatban gondolkodnak, sikerélmények érik őket. A legjobb visszajelzés számunkra az, hogy vannak, akik már 4., 5. alkalommal vesznek részt a táborban - tette hozzá végül a lelkész.

Győrffy Árpád

 

Búcsú a lelkésztől

hm.gov.hu, 2009. augusztus 19.

Az ünnepélyes hangulat mellett szomorú is volt a mai, augusztus 20-a alkalmából rendezett állománygyűlés a MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi helyőrségében. A dandár parancsnokhelyettese, Farkas Imre ezredes elköszönt Németh László őrnagy, katolikus tábori lelkésztől, aki augusztus 01-jétől nyugdíjba ment.

László atyát mindenki tiszteli és szereti a helyőrségben. Aktív részese a katonacsaládoknak, generációk nőttek fel az ő szárnyai alatt. Keresztelt, esketett és sajnos ha kellett, temetett is. Mindig lehetett rá számítani, és mindenki bizalommal fordult hozzá örömében és bánatában egyaránt. „Semmi nem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, és mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk – mondta Farkas Imre ezredes dandár parancsnokhelyettes, búcsúztató beszédében. Farkas ezredes ezt követően ismertette László atya életútját.

Németh László 1959-ben, Gyulán született. Középfokú tanulmányainak befejezését követően a Szegedi József Attila Tudományegyetem teológia szakán végzett, majd többek között Szegeden, Apátfalván, Battonyán, majd végül Gyulán dolgozott.

1993-ban a Vatikán a Magyar Köztársasággal együttműködve -1951-es megszűnése után - 42 évvel később újra felállította a tábori lelkészi szolgálatot. Ennek hatására Németh László 1994- ben Szentendrére került. Az akkori szegedi püspök ajánlásával ott a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán lelkészként kezdett tevékenykedni.

1997-től két évet Kecskeméten, majd 1999-től Hódmezővásárhelyen teljesített szolgálatot. Az elmúlt 10 év számára nem telt tétlenül, hiszen amellett, hogy a helyőrség egyházi életét terelgette, tevékenysége igen széles körű volt. Háromszor járt SFOR misszióban, összesen 20 hónapot töltött külszolgálaton. Szintén háromszor járt Amerikában, többek között a Haditengerészetnél is PFP gyakorlatokon. Segítőkészsége mellett már csak érdeklődési köre nagyobb. Ezt bizonyítja az is, hogy 1995-ben és 1996-ban egy kutatási expedícióban is részt vett, amikor is az Osztrák- Magyar Monarchia legnagyobb csatahajóját, a Szent Istvánt találták meg. Nagy kihívást jelentett számára, hogy egyházi feladatát Dr. Csepregi Oszkár, a Magyar Búvárszövetség vezetőjének meghívására és dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök parancsára teljesíthette. Mivel László atya szerette a kihívásokat is, így Dél- Lengyelországban több száz magyar diák segítségével I. világháborús temetők és sírok rendbehozatalán dolgoztak lengyel és német katonák együttműködésével.

Mikor épp nem külföldi utakon járt itthon dogozott keményen. A tábori lelkészi szolgálat teljesítése mellett neki köszönhető a laktanya mellett található új kápolna kialakítása.

Nyugdíjas katonatisztként sem fog az őrnagy úr tétlenkedni. Plébánosként Hódmezővásárhely templomait, hivatalait és intézményeit vezeti majd. További munkájához a dandár teljes személyi állomány sok sikert és jó egészséget kíván!

Csák Tímea, dr. Láda Mónika

 

A polgármester szelte meg az alakulat kenyerét

honvedelem.hu, 2009. augusztus 20.

Augusztus 20. alkalmából közös ünnepséget tartott Veszprémben az MH 54. Légtérellenőrző Ezred és az MH Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság állománya. Az ünnepségen az alakulat új kenyerét Szécsi Ferenc tábori lelkész áldotta meg, annak első szeletét pedig Veszprém város polgármestere vágta le.

Az ünnepségen megjelent vendégeket Szűcs Pál mérnök ezredes, ezredparancsnok köszöntötte. A parancsnok az ünnepség mottójául a „megmaradni” kifejezést választotta. "Megmaradni őseink nyomán itt a Kárpát medencében, nyelvben, lélekben és magyarságban egyaránt. Az új kenyér is ezt támasztja alá, mert a kenyér az emberi lét kézzel fogható ereje és biztosítéka", fogalmazott.

Az ünnepség első részében a nemzetközileg is ismert Gizella női kar adott műsort. A kórus 2002-ben alakult, majd rövid idő alatt nagy elismertséget szerzett a hazai és a nemzetközi zenei életben. 2004-től meghívásokat kaptak a különböző nemzetközi kórusfesztiválokra is. Az elmúlt években Ausztriában, Szlovákiában, Olaszországban és Hollandiában is felléptek. 2005-ben a Magyar Rádió két alkalommal készített hangfelvételt a kórussal. A kórus repertoárja a kóruszene világi és egyház zenei műveit széles körben átfogja, a gregoriántól a XX. századi kórus művekig.

Az ünnepi beszédet Szakacsics Zoltán őrnagy, a szombathelyi Érdekvédelmi és Toborzó Iroda vezetője mondta. Beszédében hangsúlyozta, hogy kevés olyan magyar nemzeti ünnep létezik, amelynek olyan sok elnevezése lenne, mint augusztus 20-nak. "A politikai rendszerek mindig igyekeztek a saját érdekeiknek megfelelően elnevezni és megünnepelni ezt a napot. A 70-es években hármas elnevezéssel is bírt, mert ekkor ünnepeltük az alkotmány, az új kenyér és csak egyszerűen augusztus huszadika napját. Napjainkra az államalapítás, valamint Géza és István király ünnepe. Géza felismerte, hogy az európai népek összefogása könnyen eltüntetheti a magyarokat a Kárpát medencéből. Megértette, hogy az államnak együtt kell működni az egyre erősödő egyházzal, ezért igyekezett megszilárdítani az egyházi és a világi rendszert. Kialakította ezért az országban a vármegye rendszert és ezt követően ez a szervezet biztosította az állam működését. A vármegye intézménye adta többek között a királynak az ország védelméhez a katonákat is. Szent István felismerte, hogy egy működőképes állam megteremtéséhez sokszor fájdalmas és nehéz lépésekre is szükség van és ezt olyan időben kell megtenni, amikor még nem lehet látni az eredményét, mert annak hatása csak később jelentkezik", hangzott el.

Ezt követően Szécsi Ferenc plébános, tábori lelkész mondta el a gondolatait. "Szentté csak az válhat, aki bölcs és egyben hős is, ezért őt a világon mindenki tiszteli. Szent Istvánt pedig mind a két jelzővel megtisztelték, mert felismerte a kor kihívásait és felvállalta azok megoldását. A Biblia szerint a bölcs ember az, aki sziklára építi fel a házát, a buta meg az, aki a homokra. A kettő közötti különbség akkor mutatkozik meg, amikor jön a vihar, mert a kapaszkodókat, az alapokat mindig jól kell megválasztanunk. Napjainkban is láthatjuk, hogy hány család omlik össze, mert nincs meg a megfelelő alap, nincs meg a kapaszkodó. Szent István már akkor arra figyelmeztetett, hogy nekünk magyaroknak az életben maradáshoz meg kell keresnünk a stabil alapokat", fogalmazott.

Az ünnepség következő részében Szécsi Ferenc tábori lelkész megáldottaaz új kenyeret, majd a rendezvény az elismerések, kitüntetések átadásával folytatódott.

Az ünnepséget követő rendezvényen Debreczenyi János, Veszprém város polgármestere vágta meg az alakulat új kenyerét, és hangsúlyozta, hogy a honvédek megbecsülése az elkövetkezendőkben legalább annyira fontos lesz, mint volt a magyarság ezer éves történetében.

Demeter Ferenc

 

Szent István nyomában

hm.gov.hu, 2009. augusztus 22.

Szent István nap, az államalapítás, az új kenyér, az alkotmány, a Szent Korona ünnepe. Szent István királyra való emlékezésnek ugyan ezeréves hagyománya van, mégis kevés ünnep az, amelynek annyi elnevezése alakult ki, mint augusztus 20-nak.

A jeles alkalomból, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj 2009. augusztus 19-én ünnepi állománygyűlést tartott. G. Szabó Lenke, a Szentes Városi Könyvtár igazgatónője beszédében megemlékezett az ünnep eredetéről, az államalapító, majd később szentté avatott Istvánról. Felelevenítette e neves ünnep korszakait, jelentőségét. Beszélt e naphoz kötődően az állami törvénykezés alapját képező Magyar Köztársaság Alkotmányának kiadásáról. Az ünnepi állománygyűlésen Kovács János nyugállományú alezredes, katolikus tábori lelkész mondott áldást, és szentelte meg a nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyeret. Az ünnepség befejező részében a kimagasló teljesítményt nyújtó katonáknak, munkájuk és érdemeik elismeréséül, Nyers József mérnök ezredes, a zászlóalj parancsnoka nyújtott át kitüntetést, jutalmat.

Az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj katonái már hagyományosan, minden évben részt vesznek az augusztus 20.-i budapesti rendezvénysorozat műszaki biztosításában. Ennek egyik fontos eseménye a Hősök-terén megtartott tisztavatás. A Magyar Honvédség ennek színesebbé tételére, a katonai alakulatok technikai eszközeiből statikus bemutatót szervezett az érdeklődők számára. Itt megtalálhatóak voltak a zászlóalj lobogója alatt az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj fontosabb műszaki gépei. A látogatók megtekinthették a hídépítés eszközeit, valamint a katonai víztisztítás világszínvonalat képviselő, modern technikai berendezéseit. A kánikulai nap sok érdeklődőt, kíváncsiskodót vonzott a térre. A hőségben a szomjúság a legnagyobb ellenség. De nem a víztisztító katonáknak, akik a lakosság kiszolgálására, a katonák iránti bizalom erősítésére, térítésmentesen, tasakos, hűtött (12 °C) ivóvizet osztogattak az embereknek. A melegben a szomjazók csak jöttek és jöttek, miközben minden felöl a meglepetés hangját lehetett hallani. A víznek örültek, és a hőségben a kellemes csalódással tapasztalták, hogy hideg is volt. Az eredmény megvolt, 15000 darab tasakolt ivóvizet osztottak szét a szentesi katonák.

Katonai körökben, a parancsnoki gondoskodás nem csak a feladatok végrehajtásához szükséges feltételek biztosításában nyilvánul meg. Hozzátartozik ehhez a katonát megillető járandóság biztosítása is. A nemzeti ünnep alkalmával kitüntetésben részesült, és Budapesten szolgálati feladatot ellátó katonák, ott helyben Varga István mérnök alezredestől, a zászlóalj parancsnokhelyettesétől vehették át jutalmukat. A vidéki katonák örömét csak fokozta, hogy mindezt a Duna parton, Parlamenti háttérben tehették meg.

Juhász László szds.

 

A Katolikus Tábori Püspökség közleménye 

hm.gov.hu, 2009. szeptember 01. 

A HM TLSZ Katolikus Tábori Püspökség fájdalommal tudatja, hogy életének 62. évében, hosszú betegség után elhunyt Lipp László atya a Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok Plébánia szervező lelkésze.

Lipp László az 1990-es évek elején tagja volt annak a történelmi egyházak által delegált munkacsoportnak, mely a Tábori Lelkészi Szolgálat megalapításáig tevékeny szerepet vállalt a szolgálat újraindításának előkészítésében.

Lipp László temetése 2009. szeptember 4-én, pénteken a lelkiüdvéért bemutatott 15 órakor kezdődő Szentmise után lesz a gazdagréti Szent Angyalok templomban (Bp. XI. kerület, Gazdagréti út 12.).

 

XV. Nemzeti Katonai Zarándoklat 

Magyar Kurír, 2009. szeptember 21. 

Szeptember 19-én Budakeszi-Makkosmária kegytemplomában Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökének üdvözlő szavaival vette kezdetét a XV. Nemzeti Katonai Zarándoklat, amely egyben a püspökség 3. Családi napja is volt.

Köszöntőjében Berta Tibor visszaemlékezett a tábori lelkészi szolgálat 15 évvel ezelőtti létrehozására, majd felajánlotta a szentmisét azokért a magyar katonákért, akik most is a világ számos táján szolgálnak, hogy fenntartsák a megszerzett békét.

A szentmise főcelebránsa Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius örömét fejezte ki, hogy együtt lehet a katonákkal és családtagjaikkal, együtt imádkozhat azokkal, akik őrzik és hordozzák a békét.

Bíró László püspök, katonai ordinárius szentbeszédében a családok helyzetéről szólva arra figyelmeztetett: ne a napjainkban meglévő válságot helyezzük középpontba, még ha látjuk is a nehézségeket. A házasság természetes alapja a személyesség, a szeretet, az egymás felé fordulás – a gyereknevelés alapja pedig a házasságban való egység . Kifejezte reményét, hogy ez a találkozó is segíti a jelenlévőket a családok helyzetének megszilárdulásában.

Ebéd után változatos programok vártak a katonákra és civilekre. A templomban hangversenyt adott a Misztrál együttes. A szervezők külön gondoltak a gyerekekre, akik, íjászkodással, lufihajtogatással, vagy játszóházban tölthették idejüket.

A késő délutánig tartó rendezvényen jelen volt Nagy Tibor dandártábornok, a Magyar Honvédség Műveleti Központ parancsnoka is – tájékoztatta szerkesztőségünket Fekete Imre

 

Szeptemberi születésnapok az MH PRT-nál

hm.gov.hu, 2009. szeptember 28.

A munka mellett a közösségi életre is igyekeznek időt szakítani a magyar katonák az MH PRT-nál. Ennek egyik eleme, a már hagyománnyá vált születésnapi köszöntés. Minden hónapban a kontingens parancsnoka valamelyik estén, egy összejövetelen gratulál az adott hónapban születésnapjukat ünneplő katonáknak.

Ez a rendezvény ad lehetőséget arra, hogy ha már távollévő családjaikkal és szeretteikkel nem is tudják megünnepelni e jeles eseményt, mégis egy kis születésnap ünnepség keretében, Afganisztánban is megemlékezhetnek az eseményről.

A legutóbbi pénteken a szeptemberben születettek felköszöntésére került sor.

Az estét tábori lelkészünk, Rácz István főhadnagy nyitotta egy rövid idézettel.

Ezután Szabó László ezredes, az MH PRT parancsnoka 26 olyan katonának adott át emléklapot, akik ebben a hónapban születtek.

Néhányan nem is akármilyen, hanem kerek évfordulós születésnapot ünnepeltek. Melegh Dénes hadnagy 25. , Molnár Csaba Zoltán főtörzsőrmester 35. és Kószó Antal szakaszvezető 30. életévét ünnepelte Camp Pannóniában.

Az emléklapok mellett természetesen a születésnapi torta sem maradhatott el. Az ünnepeltek válogathattak a különböző sütemények és a helyi finomságok között. Miután mindenki elfogyasztotta a rá „kirótt” tortaszeleteket, kellemes beszélgetéssel zárult az esemény. A jó hangulatú rendezvényen sikerült mindenkinek egy kicsit kikapcsolódnia és megemlékezniük születésnapjukról katonatársaikkal az afganisztáni magyar táborban.

Palotás Levente hadnagy 

 

Látogatás az OMLT-nél 

hm.gov.hu, 2009. október 09. 

Látogatást tett Kovács Gabriella alezredes, az MH PRT pszichológusa és Rácz István főhadnagy tábori lelkész Kaylaghay bázison, ahol a magyar vezetésű Amerikai–Magyar Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (OMLT) éli mindennapjait. Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport és az OMLT között szoros együttműködés van, a két magyar kontingens közel helyezkedik el egymáshoz és a két parancsnok Szabó László ezredes, az MH PRT-tól és Sári Szabolcs alezredes, az OMLT-től napi kapcsolatban van egymással.

Mivel az OMLT sokkal kisebb létszámmal működik nincs saját pszichológusa és lelkésze, így kézenfekvő megoldás, hogy az MH PRT az ott szolgálatot teljesítő katonákat igényüknek megfelelően segíti ezen a területen. Ennek apropóján látogatta meg Kovács alezredes és Rácz főhadnagy a magyar katonákat.

Egynapos látogatásuk keretében bemutatkoztak, megtekintették a bázis létesítményeit, elbeszélgettek a katonákkal és érdeklődtek, hogy milyen elvárásaik vannak a következő fél évben. Örömmel fogadták őket, hiszen minden magyar látogató üde színfolt a hétköznapokban, biztosították őket, hogy a jövőben is bármikor szívesen látják őket, igényként pedig felmerült például a karácsonyi éjféli mise megtartása.

A két látogató az éjszakát is ott töltötte, így reggel lehetőségük volt arra, hogy munka közben is lássák a magyar fiúkat, miként vezénylik le a reggeli tornát az afgán katonáknak. Az OMLT-ben szolgálók feladata nem könnyű, a kiképzések során figyelembe kell venniük a kulturális különbségeket, át kell hidalniuk a nyelvi nehézségeket és minden problémára, amellyel az afgán katonák hozzájuk fordulnak, megoldást kell találniuk.

A látogatás végén a mentor csoport megköszönte Kovács alezredesnek és Rácz főhadnagynak látogatásukat, a vendégek pedig kilátásba helyezték, hogy a továbbiakban is rendszeresen felkeresik őket és támogatják őket igényeik szerint.

Palotás Levente

 

A 15 éves TLSZ-ről

2009. október

15 éve szervezték újjá a Tábori Lelkészi Szolgálatot. Az országban kilenc helyen szolgálnak, többek között Pápán, Tatán, Veszprémben és Kecskeméten. Ezen kívül Afganisztánban, Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában teljesítenek külmissziót. A három szolgálati ágban működő tábori lelkészetben az evangélikusokból és reformátusokból álló protestánsoknál tizennégyen, a katolikusoknál tizenhárman, míg az izraelita egyházhoz kötődően hárman végeznek lelkipásztori tevékenységet.

Az elmúlt 15 évre egyházi és honvédelmi vezetők emlékeztek Budapesten.

Lackner Pál protestáns tábori püspök a sajtótájékoztatón elmondta, hogy 1994-ben harmadszor indult újra Magyarországon a protestáns lelkészi szolgálat a hadseregben, majd hozzátette: véleménye szerint az egészségügyön kívül a lelkigondozás az a terület, amelyen az anyanyelv használata a legkevésbé elhanyagolható.

Frőlich Róbert vezető tábori rabbi a sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: „Ha valamely szervezet 15 évet túlél úgy, hogy nem csökken sem a súlya, sem a hatása, az nagy dolog.” A rabbi emlékeztetett az Alkotmánybíróságnak arra a korábbi döntésére, amely megállapította, hogy a TLSZ alkotmányos alapon működik Magyarországon, majd hozzátette: „A gondjainkra bízott emberekkel felelősséggel bántunk.”

Bíró László katolikus tábori püspök arról beszélt, hogy a katonák között dolgozó papoknak kettős feladata van: egyrészt „a szokásos vallási érdeklődés betöltése”, azaz például bibliaórák tartása és a szentségek kiszolgáltatása, másrészt úgynevezett humán-kulturális küldetésük is van, melynek során életvezetési tanácsokat adnak a hozzájuk fordulóknak.

Tarr Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának vezetője beszédében rámutatott: a református tábori lelkészek rendszeresen beszámolnak tevékenységükről, szolgálatuk a református egyház szolgálatának szerves része. Az irodavezető kiemelte: a nemzetközi béketeremtés munkájában való részvétel a legfontosabb feladata jelenleg a honvédségnek, és örömét fejezte ki, hogy ebben a református egyház is részt vehet.

Fabiny Tamás evangélikus püspök arról beszélt, hogy a Bibliában sok metafora szól a katonaságról, így például Jézus kereszthalálakor is római katonák voltak jelen. Megjegyezte azt is, hogy Maléter Pál, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír honvédelmi miniszterének 1989-es újratemetésén evangélikus püspök és lelkész teljesített szolgálatot.

Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius az ünnepélyen elmondott beszédében kifejtette: a kereszténység történetében mindig volt hagyománya a katonák lelkigondozásának, amelyet az idők során korszerűsítettek. Erre példaként egy II. János Pál pápa által kiadott dokumentumra emlékeztetett, melyben a katolikus egyházfő a béke és az egyes személyek értékét emelte ki.  
Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi arról szólt, hogy a fizikai és a szellemi erőnek egyaránt jelen kell lennie az állam életében, „a hadseregnek pedig a szellemből kell táplálkoznia”. Megemlítette Lőw Lipót, az első magyar tábori rabbi tevékenységét is, aki az 1848/49-es szabadságharcban kifejtett tevékenységéért börtönbüntetést kapott. Utalt a második világháborúban fronton lévő rabbikra is, akiket a munkaszolgálatosok mellé küldtek, és akik „sokszor szörnyű halált haltak”, csakúgy, mint azok a társaik, akiket később a nyilasok gyilkoltak meg.

Az ünnepségen Szekeres Imre honvédelmi miniszter arra utalt, hogy a külszolgálatot teljesítő tábori lelkészek egyházuk diplomatái is, akiknek találkozásai más felekezetek, főleg muszlim közösségek képviselőivel olyan eredményesek lehetnek, amelyet nem tudnak felülmúlni még a diplomaták sem. A tárcavezető emlékeztetett arra, hogy amikor rövid időn belül két magyar katona is hősi halált halt Afganisztánban, a magyar kontingens nem tört meg. Ez többek között a tábori lelkészeknek volt köszönhető. A miniszter hozzátette: a HM a jövőben is biztosítja az 1994-ben megkötött megállapodásban foglaltakat, a Magyar Honvédségben szolgáló katonák szabad vallásgyakorlását.

Az ünnepség végén a miniszter és Tömböl László vezérkari főnök a TLSZ születésnapja „alkalmából” huszártiszti emlékszablyát adott át Jákob János református, Berta Tibor katolikus és Frőlich Róbert izraelita tábori lelkésznek, valamint repülőtiszti emléktőrt Oláh Emil református és Takács Tamás katolikus tábori lelkésznek, továbbá Höflinger József nyugalmazott ezredesnek.

 

KFOR-parancsnok a Villaggio Italia tábor templomában 

hm.gov.hu, 2009. október 21. 

Markus Bentler német altábornagy, a KFOR parancsnoka római katolikus misén vett részt a Villaggio Italia tábor templomában október 18-án. A tábornokot Roberto D’Alessandro olasz dandártábornok, a koszovói Többnemzeti Harci Kötelék – Nyugat (MNTF-W) parancsnoka fogadta. Magyar részről jelen volt Huszár János ezredes, az MNTF-W parancsnok-helyettese.

Vasárnapi napokon, délelőtt 10 órakor tartanak magyar istentiszteletet, ezt követi a szlovén és az olasz katolikus szertartás. A múlt vasárnapi ritka alkalomra, a magas katonai vezető látogatására a templom megtelt hívekkel. A békefenntartók közötti kapcsolatot tovább mélyítette, hogy az olasz katonák mellett eljöttek magyar és szlovén hívek is. A szentmisét az itáliai és a szlovén katonai tábori lelkész együtt celebrálta, szövege olasz volt. A bensőséges hangulatot emelte a hívek kórusának orgona, és gitár kísérettel előadott éneke. A táborban állomásozó katonai szervezetek, nemzetek keresztényei közötti közvetlen viszony jeleként, nem csak a vezető nemzet nyelvén, hanem szlovénul és magyarul is elhangzott néhány biblikus idézet. A magyarok felolvasója Bojtos Tibor törzszászlós volt.

Szurmay Zoltán őrnagy

 

 

Csapatzászlót kapott az MH KIAK

hm.gov.hu, 2009. október 21. 

Dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, csapatzászlót és köztársasági elnöki zászlószalagot adományozott az MH Katonai Igazgatási és Adatfeldolgozó Központnak. A csapatzászlót Dr. József Péter, HM jogi szakállamtitkár adta át az államfő nevében október 21-én Ipcsics József ezredesnek, a Központ parancsnokának.

A zászlószalagot Palásti Ferenc dandártábornok a Köztársasági Elnöki Hivatal katonai főosztályvezetője kötötte fel a csapatzászlóra, melyet a HM Tábori Lelkészi szolgálatok jelen lévő vezetői, képviselői áldottak, illetve szenteltek meg.

Ünnepi köszöntőjében Dr. József Péter méltatta a csapatzászló-adományozás, mint az egyik legnemesebb katonai hagyomány jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a csapatzászló a múlt, jelen és jövő egységének szimbóluma: a múlt emlékei előtt tisztelegve fejezi ki egy közösség összetartozását, a szakmai és emberi kötelékeket, de kötelezi is a szervezet minden egyes tagját jövőbeni feladatainak lelkiismeretes teljesítésére és e kötelékek elmélyítésére, ápolására.

A Központ feladatainak és tevékenységeinek felsorolása kapcsán a szakállamtitkár elmondta: „Az MH KIAK – a Magyar Honvédség adatbankja. E feladatkörükben talán a leggazdagabb kapcsolatrendszerrel rendelkező katonai szervezet az Önöké: együttműködnek központi hivatalokkal, minisztériumokkal, országos hatáskörű szervekkel, a rendvédelmi szervek adatszolgáltatóival, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárával és Irattárával. És – természetszerűleg – az MH KIAK kapcsolatban áll a Magyar Honvédség valamennyi szervezetével: adatszolgáltatásával részese a vezetői döntések előkészítésének. Adatokkal, megannyi nemzetközi és hazai jogszabály befolyásolta szenzitív információkkal dolgoznak: kiválóan.”

A 42 éves múlttal rendelkező Központ zászlóadományozási ünnepsége több szempontból is nagy jelentőséggel bírt: Magyarország és a Magyar Honvédség NATO-hoz történő csatlakozásának tízedik, az önkéntes haderő létrejöttének ötödik évfordulóján, valamint nemzeti ünnepünk „előestéjén” kapta meg a szervezet identitását kifejező zászlót és köztársasági elnöki zászlószalagot. Dr. József Péter beszédében kiemelte: „A honvédek feladata a haza szolgálata. Ez volt 1848-ban és ez volt 1956-ban is. A haza védelme és a honvédelem eszméje a XXI. században is üzenetértékű: ma is szükség van hazafiakra, áldozatvállalásra, áldozatkészségre, elhivatottságra és szakmai elkötelezettségre – kinek-kinek a saját területén, a maga szakmai eszközeivel és szaktudásával.”

Ipcsics József ezredes válaszbeszédében megköszönte a Központ munkájának elismerését. Elmondta, hogy noha az MH KIAK nem csapatrendeltetésű katonai szervezet, de csapatzászló a teljes személyi állomány számára „ a történelem során a magyarság fennmaradásáért vívott csatákat, az elesett katonák emlékét, az általuk képviselt értékeket, eszméket szimbolizálja. Az összetartozás és a haza védelme iránti feltétlen elkötelezettség jelképe. A zászló, mindaz, ami a katona számára érték: haza, család, hűség, becsület és a csapat maga.”

Az adományozási ceremónia megható pillanatai voltak, mikor mind Dr. József Péter, mind pedig a Központ jelenlegi parancsnoka köszöntötte és méltatta az MH KIAK egykori parancsnokát, Magócsi Zoltán nyá. ezredest.

Az ünnepi állománygyűlést állófogadás követte, ahol Katona Károly mk. dandártábornok, a HM Személyzeti Főosztály vezetője mondott pohárköszöntőt.

Szabóné Szabó Andrea alezredes

 

A tábori lelkészek egyházuk diplomatái

MTI, 2009. október

A külszolgálatot teljesítő tábori lelkészek egyházuk diplomatái is, akiknek találkozásai más felekezetek, főleg muszlim közösségek képviselőivel olyan eredményesek lehetnek, amelyet nem tudnak felülmúlni még a diplomaták sem – mondta Szekeres Imre honvédelmi miniszter pénteken Budapesten.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) tábori lelkészi szolgálata megalakulásának 15. évfordulóján tartott ünnepségen a tárcavezető azt mondta: amikor rövid időn belül két magyar katona is hősi halált halt Afganisztánban, a magyar kontingens pedig ennek ellenére nem tört meg, tartása, ereje megmaradt, az többek között annak volt köszönhető, hogy a helyszínen dolgoztak tábori lelkészek is.

A katonák jellemformálásában, a velük való törődésben nagyon komoly és elévülhetetlen szerepe van a HM tábori lelkészi szolgálatának – hangsúlyozta.

Szekeres Imre külön kitért a Magyar Katolikus Egyházzal 2008 decemberében kötött memorandum aláírására, amely azt bizonyítja, hogy „a HM és a tábori lelkészi szolgálat együttműködése, kapcsolatai folyamatosan megújulnak, fejlődnek”. Hozzátette: a HM a jövőben is biztosítja az 1994-ben megkötött megállapodásban foglaltakat, a Magyar Honvédségben szolgáló katonák szabad vallásgyakorlását.

A megállapodás 15 évvel ezelőtti aláírásakor elmondása szerint „nem kevesebbet vállaltak elődeink, mint azt, hogy akinek a fejlődéséhez, haladásához lelki támaszra és megerősítésre is szüksége van, azt meg kell kapja”. A mindenkori honvédelmi vezetés számára a legfontosabb érték az ember, „képességeivel, ismereteivel, lelkével együtt”, amit megerősítettek akkor is, amikor az önkéntes haderő létrejött ezelőtt öt évvel – mutatott rá.

Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius az ünnepélyen mondott beszédében kifejtette: a kereszténység történetében mindig volt hagyománya a katonák lelkigondozásának, amelyet az idők során korszerűsítettek. Erre példa a II. János Pál pápa által kiadott dokumentum, amely módosította a katonák körében végzett lelkipásztori munka kánoni szabályozását. Ebben az akkori egyházfő a béke és az egyes személyek értékét emelte ki – mondta.

Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi arról szólt, hogy a fizikai és a szellemi erőnek egyaránt jelen kell lennie az állam életében, "a hadseregnek pedig a szellemből kell táplálkoznia". Megemlítette Lőw Lipót, az első magyar tábori rabbi tevékenységét is, aki az 1848-1849-es szabadságharcban kifejtett tevékenységéért börtönbüntetést kapott. 
Utalt a második világháborúban fronton lévő rabbikra is, akiket a munkaszolgálatosok mellé küldtek, és akik „sokszor szörnyű halált haltak”, csakúgy, mint azok a társaik, akiket később a nyilasok gyilkoltak meg.

Fabiny Tamás evangélikus püspök arról beszélt, hogy a Bibliában sok metafora szól a katonaságról, így például Jézus kereszthalálakor is római katonák voltak jelen. Megjegyezte azt is, hogy Maléter Pál, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír honvédelmi miniszterének 1989-es újratemetésén evangélikus püspök és lelkész teljesített szolgálatot.

Tarr Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának vezetője beszédében rámutatott: tábori lelkészeik rendszeresen beszámolnak egyházuknak tevékenységükről, így tesznek idén novemberben is, amikor a zsinat szintén meghallgatja az erről szóló referátumot. Kiemelte, hogy a nemzetközi megbékélés munkájában való részvétel a legfontosabb feladata jelenleg a honvédségnek, s örömét fejezte ki, hogy ebben egyházuk lelkészei is részt vehetnek.

 

A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata ünnepi rendezvénnyel emlékezett meg megalakulásának 15. évfordulójáról október 16-án.

Magyar Kurír, 2009. október 17.

Az ünnepséget megelőző sajtótájékoztatón Bíró László püspök, a katolikus tábori lelkészi szolgálat vezetője elmondta: a katolikus katonai lelkészi szolgálat mintegy fél évszázados szünet után indult újra 1994-ben. A katonai lelkészeknek kettős feladatot kell ellátniuk. A bibliaórák, liturgikus szolgálat, szentségek vételére való felkészítés mellett humán, kulturális szolgálatot is végeznek azok felé, akik talán nem vallásosak, de érdeklődnek a humán értékek iránt. A tábori lelkészeknek minden hozzájuk forduló számára kell tudni életvezetési tanácsokat adni.

A jubileumi ünnepségen Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius beszédében felidézte az elmúlt tizenöt évet, az újraindulás kezdeteit és az azóta eltelt idő alatt a katonai lelkészi szolgálatban végbement változásokat.  

„Istennek hála, elhagytuk azt a régi utat, amikor azon az elven gondolkodtunk és cselekedtünk, hogy „si vis pacem, para bellum”, vagyis ha „békét akarsz, készülj a háborúra”, hiszen a VI. Pál pápa által kidolgozott nézetet követjük, aki azt mondta: „si vis pacem, para pacem”, vagyis „ha békét akarsz, készülj a békére”. Ez különösen fontos akkor, ha arra gondolunk, hogy a Magyar Honvédség fő feladata a béke fenntartása a világban, az afganisztáni, és számos más országban folyó békemisszióban való részvétel révén.  

A Magyar Honvédség tagjainak kollektív lelkipásztori ellátása, a vallási felekezetek tábori lelkészeinek odaadó szolgálata által sokban járult hozzá ezeknek a békemisszióknak a sikeréhez. Az együttműködés és az elöljárók részéről tapasztalható megbecsülés arra bátorította a tábori lelkészeket, hogy szolgálatukat egyre jobban a hadsereg tagjainak lelki javára fordítsák.”  

A jubileumi ünnepségen a történelmi egyházak lelkészi szolgálatának vezetősége mellett jelen volt Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára és Tömböl László mk. vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke.

 

15 éves a Tábori Lelkészi Szolgálat

hm.gov.hu, 2009. október 17.

A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata idén ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból október 16-án délelőtt a minisztérium a HM Tábori Lelkészi Szolgálat szolgálati ág vezetőivel együttműködve jubileumi ünnepséget szervezett a budapesti Stefánia-palotában. A rendezvényen részt vett, és beszédet mondott dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, dr. Julius Janus érsek, apostoli nuncius, dr. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, továbbá jelen volt Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, a minisztérium több vezetője és a tábornoki kar számos tagja, valamint az alakulatok parancsnokai és lelkészei.

A rendezvény sajtótájékoztatóval kezdődött. A Stefánia-palota Aradi-termében megjelentek: dr. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Bíró László, katolikus tábori püspök, dr. Lackner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök, valamint dr. Fröhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi.

Vadai Ágnes államtitkár – visszatekintve az eltelt 15 évre – összefoglalta a tábori lelkészi szolgálat megalakulása óta történt fontosabb eseményeket. Ezt követően az egyes szolgálati ágak vezetői szóltak az elmúlt másfél évtizedről, majd újságírói kérdésekre válaszoltak.

Az ünnepségen – a Himnusz hangjait követően Szekeres Imre honvédelmi miniszter mondott beszédet. Köszöntőjében a miniszter mérföldkőnek nevezte azt a történelmi eseményt, amikor az 1994-ben aláírt megállapodások eredményeként létrejött a tábori lelkészi szolgálat a Magyar Honvédségben. Az azóta eltelt 15 év alatt mélyreható változások következtek be: a korábbi sorozott hadsereg helyett önkéntes, professzionális haderő jött létre, gyökeresen átalakult a Magyar Honvédség szervezete, és – hazánk NATO-tagságával – jelentősen változtak feladatai. Mindez érintette a tábori lelkészi szolgálatot is, amely azonban lépést tartott a változásokkal és ma már nélkülözhetetlen része a honvédségnek. A tábori lelkészek szolgálata különösen katonáink külföldi missziós tevékenysége során jelentős – jelentette ki a miniszter. Szekeres Imre beszéde végén köszönetét fejezte ki a tábori lelkészi szolgálat munkatársainak és további sikeres munkát kíván nekik.

A történelmi egyházak vezetőinek beszédeit dr. Julius Janus érsek, apostoli nuncius kezdte, aki méltatta a Honvédelmi Minisztérium és a Szentszék közötti konstruktív együttműködést, nyitottságot, amely a tábori lelkészi szolgálat létrehozásának folyamatában megnyilvánult. Kiemelte, hogy a katolikus egyház, történelme során mindig is tisztelte a katonákat, és segítette őket hivatásuk gyakorlásában. Ő is utalt a magyar katonák kiemelkedő békemissziós tevékenységre, majd egy eddig keveset hallott idézettel fejezte be beszédét, miszerint: "Ha békét akarsz, készülj a békére".

Ezt követően a reformátusok, az evangélikusok, majd a MAZSIHISZ képviseletében szólaltak fel vezető egyházi személyiségek. Valamennyien hitet tettek a tábori lelkészi munka további lelkiismeretes és áldozatkész folytatásának támogatása mellett. Kiemelték, hogy a katonai és a papi hivatás igenis összeegyeztethető, mint ahogyan a fizikai és a szellemi erő is kiegészítik, sőt igénylik egymást.

A szünet után a HM Tábori Lelkészi Szolgálat vezetőinek beszédei következtek.  

Lackner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök méltatta azt a fejlődést, amely a parancsnokok és a lelkészek között jött létre, s amelynek pozitív hatása megmutatkozik a mindennapokban. Fröhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi, arról az együttműködésről szólt, amely a tábori lelkészi szolgálati ágak között kibontakozott, s amely példaértékű kéne, hogy legyen az egész magyar társadalom számára. Bíró László, katolikus tábori püspök az elmúlt 15 évet értékelve, kifejtette, hogy ez a tanulás, az ismeretszerzés ideje volt, de bebizonyosodott, hogy a lelkészek tudnak adni, s a katonáknak igenis szükségük van rájuk.

Az elismerések átadása során a honvédelmi miniszter díszszablyákat, a vezérkari főnök dísztőröket adott át a kiemelkedő munkát végzetteknek. Az ünnepi esemény Vadai Ágnes államtitkár zárszavát követő fogadással ért véget.

Z. T.

 

Isten dicsősége, és az emberek békessége érdekében dolgoznak

hm.gov.hu, 2009. október 17.

Tizenöt éves az HM Tábori Lelkészi Szolgálat

Idén ünnepli megalakulásának tizenötödik évfordulóját a HM Tábori Lelkészi szolgálat. Ebből az alkalomból a Honvédelmi Minisztérium és a lelkészi szolgálati ágak vezetői ünnepi állománygyűlést rendeztek a Stefánia Palotában.

Sajtótájékoztatóval kezdődött a HM Tábori Lelkészi Szolgálat (HM TLSZ) megalakulásának tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi állománygyűlés pénteken, a Stefánia Palotában. Dr. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára elmondta: másfél évtizeddel ezelőtt a Magyar Köztársaság és a négy történelmi egyház képviselői megállapodást írtak alá, s a Magyar Honvédségnél, valamint az akkor még létező Határőrségnél megkezdték szolgálatukat.

„Szükség van a tevékenységre”

Az államtitkár asszony hozzátette: a 61/1994-es számú kormányrendelet alapján jelent meg a tábori lelkészi szolgálat a Honvédelmi Minisztérium szervezetében. A három szolgálati ág a négy történelmi egyházat, vagyis a római katolikusokat, a reformátusokat, az evangélikusokat, illetve a zsidókat képviseli. A HM TLSZ-nél jelenleg huszonheten teljesítenek szolgálatot, köztük hivatásos és szerződéses állományú katonák, valamint közalkalmazottak is. A tábori lelkészek kilenc helyőrségben, Budapesten, Székesfehérváron, Tatán, Debrecenben, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Veszprémben, Pápán és Kecskeméten szolgálnak, de természetesen ott vannak a nagyobb külföldi missziókban, vagyis Afganisztánban, Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában is.

Az elmúlt tizenöt év bebizonyította, hogy szükség van a tábori lelkészi szolgálat tevékenységére. Különösen a missziókban, ahol a lelkészek nemcsak a hitéleti tevékenységet végzik, hanem személyes segítséget is nyújtanak a katonáknak – emelte ki Vadai Ágnes, akitől megtudtuk azt is, hogy a Honvédelmi Minisztériumban az államtitkár felelőssége az MH Tábori Lelkészi Szolgálattal való mindennapi kapcsolattartás.

Dr. Fröhlich Róbert dandártábornok, az MH Tábori Lelkészi Szolgálat Tábori Rabbinátus vezető tábori rabbija a sajtótájékoztatón elmondta: 1994 óta dolgozik a Honvédelmi Minisztériumban, a tábori lelkészi szolgálat ötletének kipattanásától fogva végig követte az eseményeket. A tábornok hozzátette: a rendszerváltás utáni Magyarországon ritka, hogy egy intézmény tizenöt évet túlél úgy, hogy közben nem csökken súlya és hatása. Ez a tábori lelkészi szolgálatnak sikerült, még akkor is, ha az elmúlt másfél évtizedben sok hányattatáson esett át. Ugyanakkor a tábori lelkészek meg tudták őrizni képességüket és küldetéstudatukat, hogy a gondjaikra bízott emberekkel felelősséggel bánjanak.

A vezető tábori rabbi kiemelte: a tábori rabbinátusnak sok munkája van a Magyar Honvédségen belül. Bár ezen feladatok gyakran nem látványosak, nagyon fontos teendők. Hiszen ha csak egy emberen is képesek segíteni, akkor már megérte a fáradozás.

Bíró László, az MH TLSZ Katolikus Szolgálati Ág katolikus tábori püspöke elmondta: a katolikus tábori lelkészi szolgálat nagy múltú intézmény, amely fél évszázados kihagyás után kezdte újra a munkát 1994-ben.

Úttörő munkát végeztek az alapító püspökök, lelkészek, valamint a Honvédelmi Minisztérium akkori vezetői és dolgozói. Hiszen meg kellett találniuk azt a modellt, amely a legjobban megfelel a magyar társadalomnak és a Magyar Honvédségnek – emelte ki Bíró László hozzátéve: a tábori lelkészeknek kettős feladatuk van. Egyrészt a szokásos vallási feladatokat végzik, illetve a külmissziókban a humán kulturális is akad teendőjük.   

A katolikus tábori püspök hangsúlyozta: azzal, hogy a lelkész ott van a helyőrségekben és a missziókban, a lét sajátos dimenziójára hívja fel a figyelmet. Emellett pedig személyesen hallgatja meg az embereket és figyel azokra, akik ezt igénylik.

Dr. Lackner Pál dandártábornok, a HM TLSZ Protestáns Szolgálati Ág protestáns tábori püspöke a sajtótájékoztatón kiemelte: tizenöt évvel ezelőtt harmadszor kezdődött meg a protestáns lelkészi gondozás a magyar katonák körében. És e tizenöt esztendő nagyon sok változást hozott: ma már más kontextusban dolgoznak, mint akkor, ráadásul az akkori sorozott tömeghadsereg kis létszámú, hivatásos haderővé alakult át.

Egy tábori lelkész számára a külszolgálat jelenti a legnagyobb kihívást és a legnagyobb feladatot. Hiszen ott a lelkészek egyedül dolgoznak, s teljesen önmagukra vannak utalva – mondta Lackner dandártábornok.

„Akinek lelki támaszra van szüksége, meg is kell kapnia”

A sajtótájékoztatót követően kezdődött meg a HM Tábori Lelkészi Szolgálat megalakulásának tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett állománygyűlés, amelyen részt vett dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Vadai Ágnes államtitkár és Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke is.

Köszöntőjében Szekeres Imre kiemelte: a szabad vallásgyakorlás győzelmének emlékéről szól a mai nap. Hiszen másfél évtizeddel ezelőtt történelmi lépés volt a tábori lelkészi szolgálat megteremtése. A honvédelmi tárca vezetője elmondta: a magyar tábori lelkészet csak „szakaszos történelmi tapasztalatokkal” rendelkezik, amelynek okai a magyar történelem sajátosságaiban keresendők. A magyar tábori lelkészet története a Monarchiában kialakult rendszer felszámolásával kezdődött, s 1923-ban már működtek katolikus és protestáns tábori püspökségek, ám csak rejtve, a Vallási Közoktatási Minisztérium egy-egy osztályaként. Nyílt tevékenységük kezdete egybeesett a háborúra való felkészüléssel, majd a háború után újból a megszüntetés korszaka következett. S az újraszervezésre egészen 1994-ig kellett várni – elevenítette fel a honvédelmi miniszter.

Mind a Magyar Honvédség, mind pedig a történelmi egyházak történetében mérföldkőnek tekinthető az 1994-ben aláírt megállapodás. Csatlakozva az akkori vezetőkhöz én magam is fontos feladatnak tekintem a katonák hitélete gyakorlásának kérdését. Különösen fontosnak azért, mert honvédség fejlődése, a szervezetben dolgozók és szolgálók fejlődése nélkül nem tartana ott, ahol ma. Nem kevesebbet vállaltak elődeink, mint azt, hogy akinek a fejlődéshez, haladáshoz lelki támaszra van szüksége, azt meg is kell kapnia. A mindenkori honvédelmi vezetés számára a legfontosabb érték az ember, képességeivel, ismereteivel, lelkével együtt. Öt évvel ezelőtt, az önkéntes haderő létrejöttekor ez ki is mondatott – emelte ki a honvédelmi tárca vezetője.

Szekeres Imre ezt követően arról beszélt, hogy az elmúlt másfél évtizedben alapvetően megváltoztak a katonai szolgálatra vonatkozó törvények és a katonai életforma. Ezek nyomán pedig a katonalelkészi tevékenység feltételei is. A 21. század Magyar Honvédségének egyik legfontosabb feladata a nemzetközi békefenntartásban és válságkezelésben való részvétel. Folyamatosan ezer magyar katona teljesít külszolgálatot a hazától, a családtól távol, sok esetben még a külvilágtól is teljesen elzárt körülmények között. Az ő lelki gondozásuk csak a tábori lelkészekkel együttműködve valósulhat meg.

Rendkívül nehéz és embert próbáló időszakokat is megéltünk közösen. Rövid időn belül két katonánk is hősi halált halt Afganisztánban. Néhányan akkor úgy vélték, hogy megroppan a magyar kontingens. Tudom és tapasztaltam, hogy ennek pontosan az ellenkezője történt. Tartása, lelke, ereje volt a magyar katonáknak. Az akkor ott szolgáló parancsnokok mellett nagyon sokat köszönhetünk a tábori lelkészünknek is, aki hatalmas munkabírással fogta össze, kovácsolta egységbe a kontingenst. Ennek a tizenöt évnek talán ezek voltak a legnehezebb napjai – mondta Szekeres Imre.   

A honvédelmi miniszter ünnepi köszöntőjében kiemelte azt is, hogy a Magyar Honvédség egy nagy család, amely nem nélkülözheti a szolgálat iránti elkötelezettséget, a hitet, a bajtársiasságot, a szolidaritást és a fegyelmet. A katonák jellemformálásában, a velük való törődésben pedig elévülhetetlen szerepet játszik a tábori lelkészi szolgálat.

Beszéde végén Szekeres Imre hangsúlyozta: a Honvédelmi Minisztérium a jövőben is biztosítja az 1994-ben kötött megállapodásban foglaltakat, a Magyar Honvédségben szolgáló katonák szabad vallásgyakorlása, a hitélet katonai intézményrendszerének hatékony működése érdekében.

„Ha békét akarsz, készülj a békére!”

A HM Tábori Lelkészi Szolgálat megalakulásának tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi állománygyűlésre meghívást kaptak a történelmi egyházak képviselői is. dr. Julius Janus érsek, apostoli nuncius hozzászólásában kiemelte: a mai esemény különös alkalom arra, hogy hálát adjunk Istennek. Az érsek hozzátette: a szentszék és a Magyar Köztársaság 1994. január 10-én írta alá azt a megállapodást, amely létrehozta a katonai ordinariátust. Mindez a vallásszabadságnak volt köszönhető.

A magyarországi tábori lelkészi szolgálat az egyházak különválasztásának nagy próbája volt – fogalmazott az apostoli nuncius, aki hangsúlyozta azt is, hogy a keresztény világban mindig is nagy hagyománya volt a katonák lelkipásztori ellátásának. S mindezt a munkát II. János Pál pápa huszonhárom évvel ezelőtt, 1986. áprilisában kiadott nyilatkozata is erősítette. Ebben a nyilatkozatban az egyházfő korszerűsítette a szolgálat kánonjogi szabályozását, figyelembe véve a nemzeti és a nemzetközi szinteken végbement változásokat.

Julius Janus hangsúlyozta: szerencsére ma már nem a „ha békét akarsz, készülj a háborúra!” elvet követik az emberek. Hanem a VI. Pál pápa által megfogalmazott „ha békét akarsz készülj a békére!” gondolat jegyében szolgálnak a katonák is. Ez jól látszik Magyar Honvédség tevékenységén is, amelynek egyik fő feladata a békefenntartás.

Tar Zoltán, Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának vezetője felszólalásában kiemelte: a tábori lelkészi szolgálat protestáns szolgálati ága és a Honvédelmi Minisztérium közötti megállapodás méltó  módon szabályozza a felmerülő kérdéseket, s e dokumentum alapján minden gond nélkül végezhetik munkájukat a protestáns tábori püspökséghez tartozó református és  evangélikus tábori lelkészek. Hiszen az a szolgálat, amiben a Magyar Honvédség részt vesz, az a megbékélést célozza az egész világon, s ebben a munkában tábori lelkészként is meg kell felelni.

Az irodavezető  hangsúlyozta azt is, hogy a tábori lelkészi szolgálat működése nagyon fontos a Magyar Honvédség vezetése számára, de természetesen a református egyháznak is. Éppen ezért a református tábori lelkészek rendszeresen beszámolnak tapasztalataikról az egyház vezetőinek és az istentiszteleten a híveknek is.

Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke rávilágított arra, hogy a Bibliában sok helyen lehet találkozni a katonaság metaforájával. Jézus környezetében is voltak katonaemberek, sőt keresztje mellett is ott állt egy százados.

A püspök hozzászólásában elhangzott: a HM TLSZ Protestáns Szolgálati Ága nemcsak az evangélikus és a református, hanem a kisebb egyházak képviseletét is magára vállalta. Fabiny Tamás megemlítette azt is, hogy a katonák számára a legnehezebb a külszolgálat, amikor távol vannak a családtól, és rendszeresen megtapasztalják a halál közelségét is. Éppen ezért az egyház feladata, hogy imádsággal segítse a katonák munkáját.

Dr. Schweitzer József, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége országos nyugalmazott főrabbija egy régi zsidó tanítással kezdte beszédét. Eszerint a kard és a könyv egyszerre, egymással egybekötve szálltak alá a magasságokból.

E jelképes tanítás annyit jelent – mondta a nyugalmazott főrabbi – hogy a fizikai és a szellemi erőnek egyszerre kell jelen lennie az egyén, a közösség, és az állam életében. Nem mehet feledésbe az a tanítás sem – figyelmeztetett Schweitzer József –, hogy az erőnek, vagyis a hadseregnek, a könyvből, azaz a szellemből kell táplálkoznia.

„A tábori lelkész egyben katona és lelkész”

Az ünnepi állománygyűlés rövid szünet után a tábori lelkészi szolgálatok vezetőinek beszédeivel folytatódott. Bíró László katolikus tábori püspök hangsúlyozta: többektől hallotta azt a nézetet, amely szerint a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata a maga tizenöt évével még csak a kamaszkorban van. Vagyis előtte áll még az ifjúkor, s a felnőttkor még nagyon messze van.

Az 1994 óta eltelt időszak egyik fontos állomásához érkeztünk. A tábori lelkészi szolgálat elvégezte a legalapvetőbb tanulmányait. Több-kevesebb sikerrel túljutott az elemi iskola számos, diákokat próbáló időszakán. Voltak nehéz tantárgyaink, mint például a missziós szolgálat. De voltak olyanok is, amelyeket könnyen teljesítettünk. Egy katolikus papnak ugyanis nem volt nehéz egy hierarchikus szervezet tagjának lenni – mondta a katolikus tábori püspök, aki úgy vélte: rá kellett jönniük arra, hogy nem attól tábori lelkészek, mert egyenruhát hordanak és a parolijukon egy keresztet viselnek. Még csak nem is azért, mert így nevezik őket. E munka egy sajátságos hivatás, s a szolgálat tagjainak életvitelszerűen kell tábori lelkésznek lennie, akiknek feladata a rájuk bízott katonák szolgálata.

A tábori lelkész katonalelkész, aki egyben katona és lelkész, vagyis pap is. Bár kettős a jogállása, ez nem jelenti azt, hogy a két hivatás kioltja egymást, vagy elnyomja a másikat. Éppen ennek ellenkezőjét kell jelenteni, vagyis, hogy segítik egymást – fogalmazott Bíró László, aki úgy vélte, hogy az elmúlt másfél évtizedben a tábori lelkészi szolgálat egyre inkább a Magyar Honvédség részévé vált.

Lackner Pál, protestáns tábori püspök szerint tizenöt év nagy idő ha az ember a saját életére tekint vissza. Ugyanakkor egy szervezet életében ez csak egy nagyon rövid intervallum.

Amikor létrejött a tábori lelkészi szolgálat, az alkotók és az alapítók nagy része nem tudta pontosan, hogy mi következik a továbbiakban. Katonai körökben élt az a félelem, hogy a lelkészek megjelenése a politikai tisztek intézményének más néven való újraélesztése lesz. Ugyanakkor mi, akik lelkészként részt vettünk a szolgálatban, meglepődtünk, hogy a Magyar Honvédség mennyire más, mint korábban a Magyar Néphadsereg volt – mondta a Lackner dandártábornok, aki szerint a protestáns tábori püspökség számára az utóbbi öt év hozott minőségi változást.

A protestáns tábori püspök hozzátette: az elkövetkező időkben egy-két teológiai területre nagyon hangsúlyt kell fektetni. Például olyan kérdésekre, mint például az iszlám és az ortodoxia ismerete, amelyek idehaza nem fontosak, ugyanakkor a Balkánon és Afganisztánban elengedhetetlenek.

Fröhlich Róbert vezető  tábori rabbi hangsúlyozta: a tizenöt esztendő, amit a szolgálattal töltöttek, bebizonyította, hogy a Honvédelmi Minisztérium akkori vezetése jól döntött, és a tábori lelkészekre nagy szükség van a Magyar Honvédségben. És nemcsak azért, hogy elmondhassuk: a nyugati országok mellett nekünk is van ilyen intézményünk. Arra van szükség, hogy a katonák nyugodt lélekkel tölthessék el szolgálatukat. E nyugodt lélekhez pedig szükség van a lelkészre, aki teljesen mindegy, hogy melyik felekezethez tartozik.

A lelkésznek az a dolga, hogy a hozzá fordulók lelkét ápolja. Neki nem kell katonának lennie a szó klasszikus értelmében. Persze szükséges tudnia, hogy mi a különbség egy hadosztály és egy harckocsi között, de ő elsősorban akkor is lelkész – fejtette ki véleményét Fröhlich dandártábornok, aki szerint a tábori lelkészi szolgálat azért tudott az elmúlt tizenöt évben töretlenül előre haladni, mert a három szolgálati ág példaértékűen együttműködött, soha nem volt közöttük semmiféle ellentét, vagy vita. Ugyanazon cél – Isten dicsősége és az emberek békessége – érdekében, kéz a kézben, egymást erősítve dolgoztak.

„Egyszerre viselik egyházuk jelképeit és katonai rendfokozatukat”

Az ünnepi beszédek után az elismerések átadása következett. Szekeres Imre honvédelmi miniszter Fröhlich Róbert dandártábornoknak, Berta Tibor ezredesnek, a katolikus szolgálati ág általános helynökének, és Jákob János ezredesnek, a protestáns tábori püspökség hivatalvezetőjének; míg Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke Takács Tamás alezredesnek, kiemelt vezető tábori lelkésznek, Oláh Emil Endre alezredesnek, kiemelt vezető tábori lelkésznek és dr. Höfninger József nyugállományú ezredesnek adott át tárgyjutalmat.

Az ünnepi állománygyűlés zárszavában Vadai Ágnes kiemelte: az elmúlt másfél évtizedben alapvetően megváltoztak a katonai szolgálat körülményei. Változtak a honvédségre vonatkozó törvények és a katonai életforma is. A Magyar Honvédség sorozott hadseregből önkéntes, szerződéses, professzionális haderővé vált. Ráadásul a Magyar Köztársaság tagja lett a NATO-nak és az Európai Uniónak is, amelynek következtében a magyar katonák már aktívan részt vesznek a nemzetközi szervezetek békefenntartó műveleteiben.

A Honvédelmi Minisztérium államtitkára hozzátette: a HM Tábori Lelkészi Szolgálatának szervezeti felépítése az elmúlt tizenöt évben mindig szorosan követte a honvédség szervezeti változásait. Amíg kezdetben, az első tábori lelkészek munkája szinte kizárólag a helyőrségekben szolgáló katonák hitéletének, vallásgyakorlásának segítése volt, addig mára a tábori lelkészek követik a katonákat a határokon túlra is.

Tábori lelkészeink mára megszerezték a szolgálatuk ellátásához szükséges katonai ismereteket. Jól szimbolizálja speciális helyzetüket, hogy a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses állományú lelkészek egyszerre viselik egyházuk jelképeit és a katonai rendfokozatukat – mondta Vadai Ágnes, hozzátéve: a Magyar Honvédségben igény van a tábori lelkészi szolgálatok munkájára, amely azonban nemcsak a honvédséghez közvetlenül kapcsolódók lelki gondozására terjed ki, hanem a családtagokra, a nyugállományúakra, valamint az egészségügyi-szociális intézmények lakóira, gondozottjaira is.

„A legfontosabb kötelesség a szolgálat”

Tizenöt év egyrészt rövid idő. De ha azt nézzük, hogy e rövid idő alatt a tábori lelkészi szolgálat a Magyar Honvédség keretein belül hova jutott el, akkor azt kell mondanunk, hogy szép eredményt értünk el. Tizenöt évvel ezelőtt még nézegettük egymást. Akik parancsnoki-vezetői beosztásban voltunk a honvédségen belül, találgattuk, hogy mi lesz ebből? Hogyan tudunk együttműködni? – mondta Tömböl László mérnök vezérezredes, az ünnepi állománygyűlést követő köszöntőjében.

A HM Honvéd Vezérkar főnöke hozzátette: eltelt tizenöt év és itt vagyunk. Együtt ünnepelünk, együtt örülünk, együtt keresztelünk, együtt vagyunk akkor, amikor baj van, és akkor amikor megemlékezünk. Ez a tizenöt év magáért beszél, méltó példája az egymásra találásnak. Tömböl tábornok úgy vélte: a Magyar Honvédség katonáinak, és az egyház szolgáinak is a legfontosabb kötelessége a szolgálat. Csak azok az emberek, akik igazán önzetlenül tudnak szolgálni, képesek arra, hogy félretegyenek mindent, és a közös ügyért áldozzanak, dolgozzanak.   

A vezérkari főnök leszögezte azt is, hogy az elmúlt másfél évtized tele volt változással, amelyek alapjaiban érintették a Magyar Honvédséget. Alapjaiban változtak meg a működés feltételei, s ezekhez mindenkinek alkalmazkodni kellett.

Ez az alkalmazkodás sikerült, együtt szolgálunk itthon és együtt szolgálunk missziókban. S a legfontosabb szolgálatunk az emberi értékeknek a megőrzése, az emberek nevelése, fejlesztése, az emberekről való gondoskodás – mondta Tömböl vezérezredes, hozzátéve: a tábori lelkészi szolgálatnak további feladatai is vannak. Az együttműködést szélesíteni kell, hiszen nem elég a Magyar Honvédségen belül dolgozni. A honvédelem ügyét tovább kell vinni, népszerűsíteni kell, a társadalmon belül is meg kell ismertetni. 

Szűcs László

 

Kegyeleti gyertyagyújtás

hm.gov.hu, 2009. október 29.

Halottak Napja alkalmából a Honvédelmi Minisztérium kegyeleti gyertyagyújtást tartott a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán. Az október 28-i esti eseményen beszédet mondott dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter. Jelen volt Tömböl László mk. vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke és Mikita János mk. altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnök helyettese, a minisztérium több vezetője, az alakulatok és diplomáciai testületek, egyesületek, társadalmi szervezetek képviselői.

A történelmi zászlók és a fáklyavivő katonák bevonulása után elhangzott a harangjel, majd Szekeres Imre beszéde következett. Az emlékbeszédet követően kegyeleti imát mondtak: Bíró László tábori püspök, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati ág képviseletében , Lackner Pál dandártábornok, tábori püspök a Protestáns Szolgálati ág képviseletében, valamint Tota Péter Joel tábori rabbi a Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátusának képviselője.

Október 28-án a Halottak Napja alkalmából a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség képviselői a Magyarországra akkreditált katonai attasék, nagykövetségek és konzulátusok képviselői, valamint a honvédelem ügyét támogató társadalmi szervezetek küldötteivel közösen koszorúzással emlékeztek meg a hazánkban eltemetett magyar és külföldi katonákról. Délelőtt Halmai Ottó mk. dandártábornok, a HM Informatikai és Információvédelmi Főosztály főosztályvezetője és Horváth Ferenc dandártábornok, az MH Támogató Dandár parancsnoka a Rákoskeresztúri Új Köztemető „Imádkozó katona” szobránál a magyar katonákra emlékezett, majd az olasz, török, román parcellájánál, valamint az egykori szovjet hadsereg katonáinak sírjainál helyezte el a megemlékezés koszorúit. Délután a Budaörsi úton található Amerikai Hősi Emlékműnél, a budaörsi Német-magyar katonatemetőben, illetve a solymári Nemzetközi Katonai Temetőben folytatódtak a megemlékezések, ahol Gyenes István dandártábornok, a HM Nemzetközi Együttműködési Főosztály főosztályvezetője és Horváth Ferenc dandártábornok, az MH Támogató Dandár parancsnoka koszorúzott.

Korábban, október 26-án a Baranya megyei Harkányban a Bolgár Hősi Temetőben, valamint Beremend horvát, szerb és szlovén katonák sírjait őrző egykori jugoszláv katonatemetőjében Kovács József vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnok-helyettese és Tóth István ezredes, a HM Nemzetközi Együttműködési Főosztály főosztályvezető-helyettese emlékezett koszorúk elhelyezésével a hazánkban elhunyt külföldi katonákról.

„Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája” – idézte beszédében a honvédelmi miniszter Pilinszky Jánost, majd így folytatta: "A halottakra emlékezés ezeréves hagyománya különös tartalmú a haderők számára – a hadtörténelem drámáinak katonák általi megszenvedése miatt. Sok ezer katonának nem adatott meg, hogy szeretteik gondozzák nyughelyüket, nincs rá mód, hogy imádkozzanak felettük. Még sírhant sem jelöli, hol porlad testük."

E szavakkal emlékezett a honvédelmi miniszter mindazokra, aki mindörökre idegen földben nyugszanak. És hálával szólt azokról az emberekről, akik ápolják és gondozzák katonáink sírjait.

„Ők a mi veszteségeink. Minden nemzet, minden hadsereg közös halottai. Őket még a háború lángjai rabolták el tőlünk, de rájuk a kegyelet gyertyáinak fényei és a közös imák emlékeztetnek."

Szekeres Imre beszédét követően kegyeleti imák hangzottak el, majd fellobbantak a mécsesek és gyertyák lángjai. Száz és száz apró fénynyaláb emlékeztetett elhunyt hőseinkre.

Z. T.

 

 

Használhatják a templomot

2009. október. 29.

A Szent Imre templom használatáról szóló megállapodást írt alá a veszprémi helyőrségparancsokság  és a veszprémi főegyházmegye.

A várbeli Szent Imre (volt piarista) templomot ezentúl katonák is használhatják: a csütörtökön aláírt megállapodás szerint a helyőrség szentmiséket, esküvőket, keresztelőket tarthat, az előre egyeztetett időpontban a főegyházmegye más rendezvényt itt nem szervez. A templom az egyház tulajdonát képezi, a főegyházmegye azt vállalta, hogy alkalmanként rendelkezésre bocsátja azt.

Az ünnepi alkalommal Szűcs Pál mérnök ezredes, veszprémi helyőrségparancsok és Bíró  László püspök köszönettel fogadták a lehetőséget; elhangzott, a helyőrségnek évtizedek óta nem volt temploma, egyházi kapcsolata. Dr. Márfi Gyula érsek arra hívta fel a figyelmet, a katonák is úgy lehetnek teljes értékű emberek, ha a keresztény értékrendet követik, ha vannak vallási ismereteik, hitük, moralitásuk, erkölcsiségük.

Balla Emőke

 

 

Kegyelet a holtaknak, kegyelet a hősöknek…

zmne.hu., 2009. november

A hirtelen jött hidegben a lehulló levelek az elmúlás szimbólumaiként öltöztetik sárga lombtakaróba egyetemünk parkját. Hétfő  délután a parkot szegdelő utakon diákok sietnek a szélrózsa minden irányába. Vajon érdemes-e folyton előre rohanni anélkül, hogy néha visszatekintenénk… Minden évben két nap az emlékezésről szól. November első és második napja – Mindenszentek és Halottak napja – az európai kultúrkörben nem elsősorban jövőnkről, mindinkább múltunkról szól. Ennek a gondolatnak a szellemében került megrendezésre a Díszteremhez vezető lépcső fordulójában, az Akadémia egykori katonahőseinek, mártírjainak és áldoztainak emlékére 1996-ban állított emléktábla előtt az ünnepi megemlékezés.

A résztvevők a Himnuszt követően Gyarmati Ádám hallgató előadásában mélyülhettek el Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének megemlékező gondolataiban.

Ezt követően Dr. Szarka Gábor alezredes a honvédelem hőseiről, a háborúkban és válságokban hősi halált halt katonákról – Kovács Gyula posztumusz hadnagyról és Nemes Krisztián posztumusz őrnagyról, a Magyar Honvédség Afganisztánban, szolgálatteljesítés közben elhunyt katonáiról – megemlékezve világított rá a katonai fogadalom legmagasztosabb gondolatára, a haza függetlenségének és az állampolgárok jogainak saját élet árán történő megvédésére. „… Életem árán is megvédem”, ilyen fogadalmat semmilyen más hivatás vagy szakma művelői nem tesznek Magyarországon. Ez az eszme mindenkit kötelez, aki hivatásának választja a haza védelmét, és bár a műveleti területeken és válsággócokban szolgálatot teljesítő katonáink sem úgy kelnek fel minden reggel, hogy lehet, ez lesz az utolsó napjuk, mégis a megdicsőülés lehetősége végigkíséri őket szolgálatuk során.

Az emlékezésről a maga teljességében Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész a következőképen fogalmazta meg gondolatait:

„Amikor a temetőbe látogatunk, azt mondják, hogy négy helyre el kell menni. Régen úgy mondták nálunk, hogy a temető négy sarka. Ezek lelki sarkok, nem pedig egyszerűen a térképészeti sarkát jelentik a temető alapjának.

Az első: menjen el mindenki a szeretteihez, hiszen meg kell erősítenünk a felelősséget azokért, akiket ismertünk, kevésbé ismertünk, de a szeretteink között vannak. Ezzel is ki kell fejeznünk azt, hogy fontos a személyes történetünk, a családunk története, az hogy tartozunk valahová, valakikhez.

A másik: keressük fel a temetőkben másodképp azokat, akikről senki sem emlékezik meg. Régen, amikor a II. világháború sebei nem gyógyultak be, és a Don-kanyarnak nem tudom melyik részén, mennyi katona volt eltemetve jeltelen sírban vagy fogolytáborokba elhurcolva, kitelepítve, a temetőben oda kellett mennünk a kereszthez, a „mindenki keresztjéhez”, és gyertyát kellett gyújtottunk azokért, akikről senki sem emlékezett meg. Irgalmas és szép cselekedet lenne, ha ezt fizikailag ma is ki tudnánk fejezni, mert ők is várják a mi felkaroló segítségünket.

A harmadik: ahova el kell mennünk – ez a harmadik sarka a temetőnek –, tanítóink, tanáraink, idős jótevőink sírja. Fel kell keresni mindazokét, akik igazra, szépre és jóra, a szentre oktattak minket. Persze mindenkinek nagyon jól kell azt tudnia, hogy bár lélekben is el tud menni a temetőbe, ezt ilyenkor fizikailag is meg kell tennie.

És a negyedik: amit most itt is kifejezünk, el kell mennünk a hősökhöz, a hősök emlékművéhez. A II. világháború hőseit korábban nem szabadott fölíratni, 56-os mártírjainkat meg különösen nem szabadott fölírni sehova se. De valami hősi emlékművet mindig meg kell keresnünk, azért mert mindannyian érezzük, hogy egy hősi életre, egy áldozatos életre vagyunk hivatottak, és ezek a síremlékek, emléktáblák tanítanak meg erre leginkább bennünket.”

Az megemlékezés záró mozzanataként Dr. Szarka Gábor alezredes koszorút helyezett el a Hősök Emléktáblájánál…   

Dr. Németh András százados 

 

Fontosak az ünnepek a műveleti területen

honvedelem.hu, 2009. november

Halottak napja alkalmából megemlékezést tartottunk az MH Tartományi Újjáépítési Csoport hetedik váltásánál, Pol-e-Khomri-ban. A megemlékezés szentmisével kezdődött, ahol halottainkra gondoltuk. A hadműveleti terület olyan furcsa élethelyzetet teremt, ahol az embereknek nincs mindig ideje, hogy nyugodtan leülve haza gondoljanak. Ehhez nyújtanak segítséget az ünnepek, mint halottak napja is.

A mise után a PRT-ház előtt megemlékeztünk a két elhunyt tűzszerészről, akik itt Afganisztánban vesztették  életüket.

Az ember igazán akkor fogja fel, mit is jelent az összetartás, illetve az összetartozás, mikor egy ilyen alkalommal, megnézi az arcokat. Furcsa, a barátság és kollegialitásnak e keveréke, melyet itt lehet tapasztalni. Mint egy nagycsalád. Nem csak a munkánkat végezzük együtt, hanem a szabadidőnket is gyakran együtt töltjük, és ez megerősíti a kapcsolatot.  Ez akkor látszik igazán, ha valakit elveszítünk közülük. Ilyenkor az ember megrendül, visszagondol és az emlék erőt és kitartást ad, hogy szembe tudjon nézni az élet kihívásaival, és tovább lendüljön A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. legalább a következő ünnepig.

Rácz István főhadnagy, tábori lelkész

 

Halottak napi megemlékezés Ostffyasszonyfán

2009. november 8.

Halottak napi megemlékezésen vett részt a 12. Arrabona légvédelmi rakétaezred díszalegysége az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb első világháborús egykori hadifogolytáborának temetőjében, ahol hat nemzet 11 ezer katonája talált örök nyugalomra.

November 6-án szentmisével, ökumenikus igeliturgiával és katonai tiszteletadással kísért ünnepségen emlékezett az ezred a fogolytábor egykori temetőjében nyugvó halottakra, a mindenkori háborúk áldozataira, hőseire.

A megjelenteket dr. Andor Ferenc, a Vas Megyei Temetkezési Vállalat igazgatója köszöntötte, majd beszédében elmondta: „Nagyokat hallgatnak a sírok, mert a sírok mindig, mindenütt némák. Csak a túlélők visszafogott sírása hallik több ezer kilométeren túlról. Csak az anyák, apák, testvérek, asszonyok, gyermekek összeadódó sóhaja rázza az őszi fákat, talán ezért is hullanak itt korábban a levelek. Az itt nyugvó tízezrek ¬– románok, oroszok, olaszok, szerbek s a többi nép elszólítottjai – utolsó, s talán valóban végső nyughelyéül szolgál e rendezett sírkertben a magyar rög, s védi az örök pihenést minden ide gyökerező faóriás”. Ezt követően Bencze József országos rendőrfőkapitány üdvözlő levelét olvasta fel dr. Andor Ferenc, majd Bíró László tábori püspök, katonai ordinárius celebrált szentmisét, illetve ökumenikus igeliturgián emlékeztek a halottakra.

A kegyelet virágait többek között Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés Elnöke, országgyűlés képviselő, Básthy Tamás országgyűlés képviselő, dr. Szabó Gábor Szombathely Megyei Jogú Város alpolgármestere, a Nyugat-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal és a megyei rendészeti szervek képviselői, valamint Varga László mérnök dandártábornok Győr Honvéd Helyőrség parancsnoka helyezték el a temető központi emlékművénél. Koszorúztak több hagyományőrző egyesület, szövetség, valamint a helyi és a környékbeli polgármesteri hivatalok jelenlévő vezetői, képviselői is. A megemlékezés befejezése előtt dr. Andor Ferenc nyugdíjba vonulása alkalmából a következő szavakkal búcsúzott a jelenlévőktől: „Éveim elsiettek, vállalnom kellett a nyugdíjazás nem könnyű tényét. A lelkiismeretem nyugodt, igyekeztem hivatástudattal segíteni a hadifogoly temető ügyét, mindenkori sorsa felett igaz hittel őrködni, tanúim a földiek és az égiek. Bizonyára eljövök ide jövőre és aztán is, ha egészségem, erőm engedi, mert e szolgálatot elfeledni nem lehet, s nem is akarom!”.

A Szózat elhangzása után az ezred díszalegysége vigyázzmenettel tisztelgett a hősök emléke előtt.

Andor Tamás mk. őrnagy 

 

Helyőrségi templom

hm.gov.hu, 2009. november 9.

Az országban egyedülálló módon alkalmankénti használatra templomot kapott Veszprém helyőrség. Az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred katolikus kisegítő tábori lelkésze, Szécsi Ferenc plébános úr, valamint Szűcs Pál mérnök ezredes, a légtérellenőrző ezred parancsnoka kezdeményezése nyomán kezdődtek meg a tárgyalások a közelmúltban dr. Márfi Gyula érsek úrral annak érdekében, hogy a helyőrség katonai szervezeteinek állománya alkalmanként, például esküvők és keresztelők megtartása céljából helyőrségi templomként használhassa a veszprémi Várban található Szent Imre templomot.

Az erre vonatkozó megállapodás ünnepélyes aláírására az Érseki Palotában került sor. A megállapodást dr. Márfi Gyula érsek, a Veszprémi Főegyházmegye képviseletében, Bíró László, a HM Tábori Lelkész Szolgálat Katolikus Szolgálati Ág képviseletében és Szűcs Pál mérnök ezredes, a Helyőrség-parancsnokság Veszprém képviseletében írták alá.

A ceremónia szentmisével zárult az immár helyőrségi templomban.

 

60 éves a felderítő-zászlóalj

hm.gov.hu, 2009. november 16.

A MH 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj idén ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját. Ez alkalomból november 11–13. között egy rendezvénysorozat keretében emlékeztek meg a felderítők a jeles eseményről. A zászlóalj jogelődje 1949 tavaszán alakult meg egy átszervezés folyamán 1. Páncélos Felderítő Zászlóalj elnevezéssel Esztergomtáborban.

Megalakulását követően több helyőrségbe diszlokált: 1949 őszén Piliscsabára, majd ugyanebben az évben Pétervásárára. A katonai szervezet neve 83. Felderítő Zászlóaljra változott. 1952-ben visszakerült Esztergomtáborba. 1956. október 7-én a gyöngyösi Táncsics laktanyába helyezték. Az októberi forradalom eseményeiben csak rendfenntartó feladatokat látott el Gyöngyösön. Innen 1961-ben diszlokált Hatvan-Nagygombosra. Végül 1963 augusztusában az egri Dobó István Laktanyába került, mint 24. Felderítő Zászlóalj. 2007-ben a katonai szervezet, amely időközben Bornemissza Gergely nevét is felvette, felszámolásra került és teljes személyi állományával és technikai eszközeivel Debrecenbe diszlokált, ahol azóta a MH 5. Bocskai István Lövészdandár alárendeltjeként 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj elnevezéssel működik tovább.

A rendezvénysorozat első napja ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött. Ezt követően a nap folyamán a sportversenyeké volt a főszerep. Labdarúgás, asztali tenisz, tollaslabda valamint közelharcversenyek közül válogathatott a résztvevő állomány.

A második napon került sor a „harci túrára” a hajdúhadházi gyakorlótéren. Hét tízfős csapat indult el – kezükben térképpel és tájolóval –, hogy megtegye a 20 km-es távot. A „túra” során több ellenőrző pontot is érinteniük kellett a résztvevőknek, ahol különböző feladatok vártak rájuk. Fegyverek szét- és összeszerelése, kézigránátdobás és íjászat is szerepelt a versenyszámok között, de sebesültet is kellett szállítaniuk a felderítőknek. A szokásos UAZ-tolás helyett pedig most BTR-t toltak a csapatok.

A Szent Márton nap alkalmából rendezett programsorozat a harmadik napon ünnepi misével folytatódott, amelyre a debreceni Böszörményi úti katolikus templomban került sor. A misét celebrálta Spillinger Ferenc derecskei plébános, római katolikus kisegítő tábori lelkész, és Bosák Nándor a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke, aki a jeles alkalomból megáldotta és megszentelte azt a csapatzászlót, amelyet a felderítő zászlóalj – Debrecenbe diszlokálását követően – a dandártól kapott. Ezt követően ünnepi állománygyűlés volt a Kossuth laktanyában, ahol a sportversenyek eredményhirdetésére és különböző elismerések átadására került sor. A Szent Márton napi rendezvénysorozat a felderítők báljával zárult.

Csehiné Sárkány Beáta szkv.

 

Versmondó Verseny eredménye

2009. december 6. 

A Katolikus Tábori Püspökség december 04-én rendezte meg versmondó versenyét, melyen 11 gyerek szerepelt a zsűri, köztük dr. Vadai Ágnes a Honvédelmi Minisztérium államtitkára előtt, aki a következő díjakat adta át:

A zsűri döntése alapján

1. helyezett: Magyar Melinda (Petőfi Sándor - Magyar vagyok)

2. helyezett: Forgó Barbara (Komjáthy Jenő - Magyar)

3. helyezett: Herczeg Zsolt (Radnóti Miklós - Hetedik Ecloga)

Államtitkári különdíjat kapott: Darabos Zsófia (Csoóri Sándor - Idegszálaival a szél)

Püspökségi különdíjat kapott: Pásztler Kitti (Petőfi Sándor - Magyar vagyok) (átadta Bíró László tábori püspök)

A nyerteseknek ezúton is gratulál a Katolikus Tábori Püspökség.

 

Adventi koncert Szentesen

honvedelem.hu, 2009. december 10.

A templom orgonájának hangja mellett foglalhatták el helyüket, akik ellátogattak az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj Parancsnoksága és a HM Rekreációs és Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. Szentesi Intézménye szervezésében megtartott adventi koncertre. December 9-én délután immár második alkalommal lépett fel a Honvéd Együttes Férfikara a szentesi Szent Anna-templomban, ahol az előző évben hagyományteremtéssel elindított rendezvényen most is teltházas volt a templom, az alakulat személyi állománya mellett számos érdeklődő is részese volt a közel egy órás műsornak.

Juhász László százados, az alakulat kommunikációs tisztje bevezető gondolataiban hangsúlyozta; rendezvényük kiemelten fontos az alakulat, a személyi állomány számára, ami várhatóan jól szolgálja a szeretet ünnepére való felkészülést. Köszöntötte a meghívott vendégeket és a megjelenteket, köztük Topsi Bálint plébánost, aki méltó helyet biztosított a rendezvénynek.

A megnyitóra felkért tábori lelkész, dr. Alácsi Ervin százados tolmácsolta Bíró László tábori püspök üdvözletét, majd az egyház és a művészet régi kapcsolatára tért ki. Benedek pápa gondolatait felhasználva méltatta a művészek különleges tehetségét, mellyel a szépségen keresztül képesek az embereket megszólítani. Befejezésül szívből kívánta, hogy a mai repertoárban szereplő dallamok színvonalas előadása is segítse elő a résztvevők felkészülését karácsony ünnepére, a végtelen szépséggel való találkozásra.

Riederauer Richárd karnagy vezetésével a férfikar műsorában több nyelven, a világ számos tájáról megszólaltatott kórusművek méltán arattak sikert. A zenetörténeti áttekintésnek is nevezhető összeállításukban - a reneszánsztól a barokk kor francia és német szerzői mellett-, az iránta való tiszteletükből szerepelt Kodály Zoltán által írt Ave Maria is. Előadásuk végén, mint a műsorközlő fogalmazott, az eddigi komolyzenei művek után lazítanak, így csendült fel a Jingle Bells közismert dallama, melyet a hallgatóság vastapssal jutalmazott.

Topsi Bálint plébános örömét fejezte ki, hogy vendégül láthatta a katonákat, kölcsönös üzenetnek tartja, hogy a katonatársadalom tovább nyit az egyház felé, - azok felé, akik Isten üzenetét közvetítik az által is, hogy együtt lehettek egy bensőséges adventi koncerten.

Nyers József mérnök ezredes a zászlóalj parancsnoka megfogalmazta, szükségesnek tartja az ilyen irányú rendezvényeket, az előadás összességében jó hatást gyakorol az állományra, - ami üzenet értékű számára, hogy jövőre is szervezzen az alakulat hasonló koncertet.

Fekete Imre

 

Karácsonyi fények Camp Pannóniában

honvedelem.hu, 2009. december

Talán a missziós szolgálat egyik legnehezebb eleme a családtagoktól, hozzátartozóktól, illetve barátoktól való távollét. Így van ez az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) katonái esetében is, mindenkit hazavárnak a szülők, feleségek, férjek, gyerekek, rokonok, barátok és nap, mint nap hazagondol mindenki, vajon mi lehet otthon.

Különösen nehéz mindenkinek a karácsonyi ünnepeket távol tölteni a szeretteitől, ilyenkor igazán fontos, hogy kint is megálljunk egy pillanatra és közösen ünnepeljünk. Camp Pannóniában is a teljes személyi állomány összegyűlt, a nagyobb közösségi rendezvényeknek otthont adó "fehér sátorban" és együtt töltötte a karácsony estét.

A szervezőknek sikerült igazi karácsonyi hangulatot varázsolni a sátorba, feldíszített fenyőfával, karácsonyi zenével, illetve ünnepi műsorral és természetesen a hazai ízeket felelevenítő vacsorával. Az estet Szabó László ezredes, az MH PRT parancsnoka nyitotta meg köszöntőjével, majd átadta a szót Rácz István főhadnagy tábori lelkésznek, aki ünnepélyes beszéddel emlékezett meg a karácsonyról.

Ezt követően közösen adtak át mindenkinek egy kis mikulás csomagot, amelyben néhány szem szaloncukrot, édességet és más finomságokat találtak a katonák. Az est fénypontja ezután következett, amelyet az újjáépítési csoport logisztikusai által elkészített karácsonyi menü adta.

A szakácsok igazán kitettek magukért, a katonák több különböző fogás közül választhattak, ízletesebbnél ízletesebb ételek sorakoztak az asztalon és még a karácsonyi bejgliről sem feledkeztek meg. A táborban nem volt olyan személy, aki éhen maradt volna, mivel a szolgálatban lévők váltásáról is gondoskodtak a parancsnokok, így mindenki részesülhetett az ünnepi hangulatból és vacsorából.

A karácsonyi ünneplés zárásaként éjfélkor Rácz István főhadnagy celebrálta a Szentestéhez hozzátartozó éjféli misét, amelyen szintén szép számmal jelentek meg a táborlakók. Ezzel vált teljessé a karácsonyeste, amelyet sikerült meghitt, bajtársias légkörben megünnepelni, közösen gondolva szeretteinkre és felidézve az otthon hangulatát.

Palotás Levente 

 

Miniszteri és püspöki látogatás Afganisztánban

hm.gov.hu. 2009. december

Három napos látogatást tett dr. Szekeres Imre, a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztere és Tömböl László mk. vezérezredes, a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar Főnöke és Bíró László tábori püspök az Afganisztánban szolgálatot teljesítő magyar csapatoknál. A mazar-e-sharif-i német táborban - a repülőgépük leszállását követően – Szabó László ezredes, az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) parancsnoka és egyben a magyar katonák nemzeti rangidőse fogadta a delegáció tagjait.

Mazar-e-Sharif-ból Baghlan tartományba, az MH PRT táborába utazott a delegáció, ahol a honvédelmi miniszter állománygyűlés keretében találkozott az újjáépítési csoport teljes személyi állományával. Az állománygyűlésen a miniszter megköszönte a magyar katonák áldozatos munkáját és beszámolt a további afganisztáni szerepvállalásról, illetve a tervezett csapaterősítések részleteiről. A missziós szolgálatvállalás és a katonák kiváló teljesítményének elismeréseként dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Tömböl László mk. vezérezredes, vezérkari főnök, valamint Bíró László katolikus tábori püspök emléktőrt adott át a jelenlévő magyar katonáknak.

A második napon a magyar vezetésű, közös amerikai-magyar Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoportnak (OMLT) otthont adó Khylaghay bázisra vezetett a delegáció útja. A miniszter találkozott - az Afgán Nemzeti Hadsereg 209. Hadtest 2. dandár 3. zászlóalját mentoráló - kiképző csoport valamennyi tagjával és meghallgatta Sári Szabolcs alezredes, az OMLT parancsnokának jelentését a mentorok felkészítő tevékenységéről. Ezután az afgán zászlóalj parancsnoka fogadta a magyar delegációt, aki elismerően szólt az OMLT működéséről és a hatékony támogatásról, amelyet a magyar, illetve amerikai katonáktól kapnak a felkészülések során.

A Baghlan tartományi látogatás utolsó mozzanataként a honvédelmi miniszter és kísérete megtekintette Pol-e-Khomri-ban az MH PRT egyik – kiemelkedő, nemrég befejezett – projektjét, a kormányzói hivatal teljes körűen felújított épületét és találkozott a tartományi kormányzó helyettessel, akivel az MH PRT újjáépítési és fejlesztési tevékenységéről, a tartomány aktuális biztonsági helyzetéről, valamint a kormányzati szervek és a magyar kontingens együttműködéséről beszélgettek.

Ezt követően a delegáció Mazar-e-Sharif-ban zárta a körutazást, ahol először Frank Leidenberger dandártábornok, a Nemzetközi Biztonsági és Együttműködési Erők (ISAF) Északi Regionális Parancsnokságának (RCN) parancsnoka látta vendégül a magyar delegációt. A találkozó fő témáját a magyar katonák északi régióban folytatott tevékenységének részletei, illetve a közeljövőben várható csapaterősítések kérdései adták.

Utolsó programként egy újabb állománygyűlésen vett részt a delegáció, amelyen a nemzeti logisztikai elem tagjai, (amely a magyar csapatok logisztikai ellátásáért, illetve légi szállításainak szervezésért felelős), az egyéni beosztást betöltő magyar katonák, a német tábori korházban dolgozó magyar egészségügyi személyzet, valamint a Különleges Műveleti Csoport képviselői találkozhattak a honvédelmi miniszterrel és vehették át munkájuk elismeréseként - hasonlóan a többiekhez - az emléktőrt.

Jelenleg több mint háromszázan szolgálnak a Magyar Honvédség alakulataitól Afganisztánban az ISAF kötelékében, de 2010-ben várhatóan újabb 200 fővel bővül a NATO első számú missziójában résztvevő magyar katonák száma. Szerepük kulcsfontosságú a távoli ország stabilizálásában, biztonsági helyzetének javításában, illetve az újjáépítés és fejlesztés támogatásában.

A Magyar Honvédség afganisztáni szerepvállalásával hozzájárul a nemzetközi terrorizmus visszaszorításához, a NATO tagságunkból eredő kötelezettségek teljesítéséhez, a nemzetközi közösségben betöltött elismert szerepünk továbbviteléhez, mindezek által szavatolva Magyarország biztonságát.

Palotás Levente

 

Előkarácsony Szarajevóban

hm.gov.hu, 2009. december

Dr. Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár vezetésével érkezett delegáció Szarajevóba hogy tolmácsolja a Honvédelmi Miniszter vezetőinek üdvözletét a karácsonyi ünnepeket és az újesztendőt műveleti területen töltő állomány részére.

Az MH ÖHP parancsnokság képviseletében a delegáció tagja volt Kovács József vezérőrnagy a MH ÖHP parancsnok helyettese, a Magyar Köztársaság Katonai Biztonsági Hivatal képviseletében Dr. Hamar Ferenc ny. vezérőrnagy, főigazgató helyettes, a Tábori Püspökségek képviseletében Berta Tibor ezredes, Katolikus Tábori Püspökség, általános helynök.

A Szarajevóban tartózkodó állomány Nemzeti Rangidőse Siposs Ernő Péter ezredes, a NATO parancsnokság törzsfőnöke Dallos Tamás mk. ezredes, valamint a MH EUFOR Kontingens 5. váltás parancsnoka, Varga Sándor Zoltán őrnagy tett jelentést az elmúlt időszakban végrehajtott feladatokról.

A Kontingens 19 női katonájával kötetlen beszélgetés keretében a speciális nőket érintő témákról esett szó.

A villámlátogatás során az államtitkár asszony ünnepélyes állomány gyűlés keretében az MH EUFOR Kontingens 5. váltás 146 katonájának, a Szarajevói NATO és EUFOR főparancsnokság állományában egyéni beosztást betöltő 15 katonának, valamint a rendőri kontingens képviselőinek ajándéktárgyat adott át. Az államtitkár asszonyt fogadta az EUFOR főparancsnokság parancsnoka, Bernhard Baier vezérőrnagy, valamint a NATO parancsnokság parancsnoka és helyettese, Errico Sabato olasz dandártábornok és John W. Bullard amerikai dandártábornok is. A találkozón áttekintették a NATO szerepvállalását Boszniában, Bosznia-Hercegovina hadseregének státuszát, a haderőreform helyzetét, szó esett az ország belpolitikai helyzetéről, és NATO csatlakozásának előkészítési tervéről.

A rövid program keretében látogatásra került sor Bosznia-Hercegovina védelmi minisztériumában, ahol Marina Pendes asszonnyal, Bosznia-Hercegovina védelmi miniszterének helyettesével folyt megbeszélés. A délutáni órákban a delegáció tovább utazott Koszovóba, ahol szintén felkereste a magyar katonákat.

 

 

Kigyulladt a fényfüzér a honvédség karácsonyfáján

honvedelem.hu, 2009. december 22.

A keresztény világ legnagyobb ünnepe, a karácsony közeledtével köszöntötték a Magyar Honvédség jelenleg is külföldön szolgáló katonáit december 21-én délután Budapesten, az MH Támogató Dandár Maléter Pálról elnevezett laktanyájában. A rendezvényen meggyújtották a Magyar Honvédség karácsonyfájára felhelyezett fényfüzért is.

A Magyar Honvédség külföldi misszióban szolgáló katonáira emlékeztek hétfőn délután Budapesten, az MH Támogató Dandár Maléter Pál Laktanyájában. A „Missziók Karácsonya” elnevezésű rendezvényt videokapcsolaton keresztül az afganisztáni MH Tartományi Újjáépítési Csoportban, a koszovói MH KFOR Kontingensben és a szarajevói MH EUFOR Kontingensben szolgálatot teljesítő magyar katonák is megtekinthették.

A rendezvény – amelyen részt vett dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, dr. Vadai Ágnes, a minisztérium államtitkára, Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke és Benkő Tibor altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka – a Budapesti Helyőrségi Zenekar ünnepi műsorával kezdődött. Csajkovszkij ünnepi indulója után, Fazakas Júlia, a Honvéd Színház művésze elszavalta Juhász Gyula Betlehem című versét. A Bandiera Zászlóforgató Csoport látványos bemutatóját követően pedig Szekeres Imre mondott ünnepi köszöntőt.

Mindannyian tudjuk, hogy a katonáknak nagyon nehéz távol lenni a családtól, az országtól és a helyőrségtől, ahol szolgálatot teljesítenek. A külföldön szolgálatot teljesítő katonáink sokszor nagyon nehéz körülmények között dolgoznak és komoly kockázatot vállalnak. Mégis azt láttam és azt tapasztaltam, hogy azok a katonák, akik vállalkoztak erre a feladatra kitartanak és magas színvonalon, nem csupán önmagukra, hanem katonatársaikra is figyelve, mindent megtesznek annak érdekében, hogy eleget tegyenek kötelezettségeinknek – fogalmazott a honvédelmi miniszter.

Szekeres Imre hozzátette: karácsony táján a magyar családok mindegyike arra készül, hogy együtt és békében ünnepeljen, hogy ajándékokkal kedveskedjen a másiknak, hogy együtt töltsenek két-három napot. Ilyenkor különösen fontos, hogy azok, akik távol vannak családjaiktól, érezzék az otthon melegét. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetői éppen ezért szervezik meg már évek óta a Missziók Karácsonyát, hogy kifejezhessék azt a törődést, és azt a figyelmet, amelyet minden egyes hazájától távol szolgáló magyar katona megérdemel.

Furcsa a katonákra azt mondani, hogy ők a béke követei. Bármilyen furcsa is, de a XXI. században ma már azok a nők és férfiak szolgálják a békét, akik egyenruhában vannak – mondta Szekeres Imre, minden külföldön szolgáló magyar katona számára boldog karácsonyt kívánt.

Ezt követően a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök közösen meggyújtotta a Magyar Honvédség karácsonyfájára felhelyezett fényfüzért. A laktanya alakulóterének sarkában álló, feldíszített fán pontosan annyi izzó gyulladt fel, ahány magyar katona pillanatnyilag is külföldön szolgál. A jelenleg külszolgálaton lévő katonákért Lakner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök, és Beta Tibor ezredes, a tábori lelkészi szolgálat katolikus általános helynöke mondott ökumenikus ünnepi imádságot.

A Missziók Karácsonya rendezvény – amelyre a külszolgálatban tartózkodó katonák családtagjait is meghívták – a Maléter Pál Laktanya színháztermében folytatódott, ahol a Magyar Honvédség központi zenekara zenélt majd Tömböl László mérnök vezérezredes mondott ünnepi beszédet.

Amikor karácsony előestéjén, szenteste a lakásokban, a családok körében körbeállják a karácsonyfát, meggyújtják a lámpákat, akkor szeretet és melegség költözik az emberek szívébe. A Magyar Honvédség karácsonyfáján található fényfüzér meggyújtása egy kicsit többet jelent a katonák számára. A fenyőfán felgyúló égők katonáinkat jelképezik, akik jelenleg is külföldi missziókban teljesítik a szolgálatukat, teszik a kötelességüket, ami esküjük és szövetségi kötelességünk szerint a dolguk – fogalmazott a vezérkari főnök.

Tömböl tábornok hozzátette: a karácsony a reménységnek, a beteljesedett várakozásnak az ünnepe, amely biztonságot hoz mindenkinek. A katonáknak azonban a biztonság szó jóval többet jelent, mint egy átlagembernek. Hiszen nekik feladatuk az ország, a nemzet és a haza fizikai biztonságának garantálása. Akár idehaza, akár külföldön.

Úgy gondolom, hogy ez a feladat a legnemesebb küldetéseknek az egyike. Nemcsak önmagunkért felelünk, hanem mások biztonságáért is. Azért dolgozunk, hogy a háború dúlta messzi országokban élő családok normális, emberhez méltó életet élhessenek – mondta a HM Honvéd Vezérkar főnöke.

A Missziók Karácsonya a 4Seasons acapella énekegyüttes műsorával, majd a népszerű énekesnő, Zséda fellépésével folytatódott. A rendezvény a Magyar Honvédség Központi Zenekarának koncertjével ért véget.

Szűcs László

 

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2009, január 1 to csütörtök, 2009, december 31