Megjelenés a médiában - 2010

Megjelenés a médiában -  2010

 

EMLÉKEZETBŐL JÖVŐT KOVÁCSOLNI!

Magyar Kurír, 2010. január 13.

A Don-kanyarnál elesett hősökre emlékeztek

Országszerte számos rendezvényen emlékeztek meg január 12-én a doni áttörés során elesett katonákról. Bíró László tábori püspök a Budavári Nagyboldogasszony-templomban mutatott be ünnepi szentmisét a 2. magyar hadtest 1943-ban elesett tagjaiért.

1943-ban szörnyűséges napok sorozata indult el azon a 200 kilométeren, ahol a magyar királyi 2. hadtest posztolt – emlékezett Bíró püspök –, százhúszezer magyar vesztette akkor életét. Méltatlan, hogy ennyire feledjük nemzetünk tragédiáinak napjait.

„A Don-kanyar nekünk, magyaroknak nemcsak veszteségről szól, hanem győzelemről is. Győzelmes helytállásról, győzelmes kitartásról, emberekről, akik helytálltak, emberekről, akik hűségesek voltak a küldetéshez. Akik áldozatok, de hős áldozatok. Rájuk emlékezünk. Értük imádkozunk a mai napon.” Nem feledhetjük el ezt a napot! Ébren kell tartani a magyar ember tudatában, emlékezni és az emlékezetből jövőt kovácsolni. S hogy mit üzen e tragikus nap a 21. század hajnalán élőknek?

„Üzeni, hogy ne feledkezz el arról: minden embernek egyenlő méltósága van! Minden ember a létében hordozza méltóságát. A doni üzenet ez: tiszteld az ember méltóságát! Tiszteld fogantatása pillanatától kezdve a természetes halálig.”

A doni tragédia az igazságosság szolgálatára hív minket, hogy küzdjünk minden erőszakkal szemben. „A szeretet meghaladja az igazságosságot, de föltételezi az igazságosságot” – idézte a tábori püspök Benedek pápát.

„A doni tragédia arra hív bennünket, hogy a kiengesztelődés szolgái legyünk – kicsiben. Mert mindig lehet újrakezdeni a kiengesztelődés által. Mindig van lehetőség a megbocsátásra. S ezt kicsiben kell kezdeni: tisztelni az ember méltóságát, gyakorolni az igazságosságot, a kiengesztelődést, a megbékélést. Az apró családok helytállása a nagy békének feltétele. Emlékezünk a jövő végett, a boldog jövő miatt!”

„Legyünk azon, hogy ez az emléknap mindig megmaradjon figyelmeztető jelként, a béke jeleként!” – zárta szentbeszédét Bíró László püspök.

Török Viktória

 

PÜSPÖKI LÁTOGATÁS SZOLNOKON

 hm.gov.hu, 2010. január

Január 6-a - Vízkereszt napja - a házszentelések ideje. Ez alkalomból az Ittebei Kiss József Hadnagy Helikopter Bázisra látogatott Bíró László katolikus tábori püspök, hogy megszentelje a bázison található kápolnát, illetve a felújított tábori lelkészi lakást. Látogatása alkalmával fogadta Őt Lamos Imre dandártábornok helyőrségparancsnok, és a helyőrségben települő alakulatok parancsnokai. A parancsnokok prezentációit követően megtekintette a harci és szállítóhelikoptereket, és a szárazföldi alegységek fegyverzettechnikai bemutatóját. Szolnoki programja befejezéseként a délután folyamán találkozott a város polgármesterével és plébánosával.

 

ITTEBEI KISS JÓZSEFRE EMLÉKEZTEK

honvedelem.hu, 2010. január

Ittebei Kiss József hadnagy születésének 114. évfordulóján a nevét viselő MH 86. Szolnok Helikopter Bázison, ünnepség keretében emlékeztünk meg a „levegő lovagjáról”.

A himnusz elhangzása után Dr. Palik Mátyás alezredes a ZMNE BJKMK Repülő és Légvédelmi Intézet, repülésirányító és repülőhajózó tanszék vezetője méltatta Ittebei Kiss József hadnagy életét, emberségét. Alezredes úr kiemelte, hogy a korai magyar katonai repülés kiemelkedő alakja, úgy akart győzelmet aratni az ellenség felett, hogy nem akarta elpusztítani sem az embert sem a repülőgépet. Bátorságáért, emberségéért nem csak bajtársai, de még ellenségei is tisztelték. Több fényképen megörökítették, hogy a földre kényszerített ellenséges gép sértetlen pilótájával beszélget. Hősi halála után az angol pilóták egy, a levicói repülőtérre ledobott koszorúval tisztelegtek a legendás pilóta emlékének.

Halála után, bajtársai a dél-tiroli Pergine község temetőjében hantolták el a „legjobb magyar vadászrepülőt”.

Az ünnepség végén Kiss József hadnagy emlékművénél koszorúkat helyezett el a bázis tiszti és tiszthelyettesi állománya.

A laktanya kápolnájában, szentmise keretében emlékeztünk meg a hős hadnagyról. A szentmisét Kálinger Roland százados, tábori lelkész celebrálta.

Ittebei Kiss József hadnagy, tudásával, hősiességével, emberségével a mai kor katonája előtt is ragyogó példa, hogy az ellenség ne gyűlölettel, megvetéssel, hanem tisztelettel beszéljen rólunk.

 

KERESZTELÉS A PRT-BAN

hm.gov.hu, 2010.február 04. - Rácz István főhadnagy, tábori lelkész

Január utolsó vasárnapján négy katona keresztelőjét és bérmálását tartották az MH Tartományi Újjáépítési Csoportnál. Ez az esemény, két dolog miatt is örömteli, egy ember számára. Egyrészt, mert felnőttként a keresztség tudatos döntést és felkészülést kíván. Erre az ember büszke lehet, hogy nem gyermekkorban, a szülei, hanem ő maga döntött Krisztus mellett, és ebben a kihívás, hogy ki is kell tartani.

Másodsorban, szubjektív megítélésem szerint, a katonák számára egy példamutatás, hogy van, aki felnőtt korban is vállalja. Egy támaszt jelent a missziós körülmények között. Sok keresztény katona közösségébe „keresztelődik” ilyenkor az ember, akik olyan erényeket birtokolnak, amelyek mind katona, mind keresztény szempontból jók. Közéjük tartozni, velük egy közösségben lenni, bátorítás. Jó látni, ahogy örülnek a másik ember döntésének, és egy újabb tény, mely erősíti összetartozásukat, illetve, hogy bármilyen körülmények között lehet rá számítani. Talán még jobban emeli az értékét és az ünnep fényét, ha ez egy misszióban történik meg, mert itt az ember fizikailag is érzi a közösséget, és fontos számára, hogy bízhasson a másik katonában, és hogy benne is bízhassanak. Ezért ez egy nagyon fontos ünnep az ember életében, különösen missziós területen.

 

KERESZTELÉS CAMP PANNÓNIÁBAN

hm.gov.hu, 2010.február 04.- Rácz István főhadnagy, tábori lelkész

Január utolsó vasárnapján négy katona keresztelőjét és bérmálását tartották az MH Tartományi Újjáépítési Csoportnál. Ez az esemény, két dolog miatt is örömteli, egy ember számára. Egyrészt, mert felnőttként a keresztség tudatos döntést és felkészülést kíván. Erre az ember büszke lehet, hogy nem gyermekkorban, a szülei, hanem ő maga döntött Krisztus mellett, és ebben a kihívás, hogy ki is kell tartani.

Másodsorban, szubjektív megítélésem szerint, a katonák számára egy példamutatás, hogy van, aki felnőtt korban is vállalja. Egy támaszt jelent a missziós körülmények között. Sok keresztény katona közösségébe „keresztelődik” ilyenkor az ember, akik olyan erényeket birtokolnak, amelyek mind katona, mind keresztény szempontból jók. Közéjük tartozni, velük egy közösségben lenni, bátorítás. Jó látni, ahogy örülnek a másik ember döntésének, és egy újabb tény, mely erősíti összetartozásukat, illetve, hogy bármilyen körülmények között lehet rá számítani. Talán még jobban emeli az értékét és az ünnep fényét, ha ez egy misszióban történik meg, mert itt az ember fizikailag is érzi a közösséget, és fontos számára, hogy bízhasson a másik katonában, és hogy benne is bízhassanak. Ezért ez egy nagyon fontos ünnep az ember életében, különösen missziós területen.

 

TÁPLÁLÉK TESTNEK, LÉLEKNEK EGYARÁNT

honvedelem.hu, 2010. február 28.- Kátai Róbert szds.

A missziós feladat végrehajtás pszichésen is felkészültséget követel a katonáktól. Nem csak fizikálisan, a testnek szükséges a táplálék, de a léleknek is szüksége van rá. A monoton szolgálatot, a családtól való távollétet teszi könnyebbé a tábori lelkész, aki sok esetben nem csupán pap, de kicsit pszichológus is.

Az MH KFOR Kontingens 2. váltásának tábori lelkésze Szentesi Csaba őrnagy, aki görög katolikus pap és 2001 óta szolgál a Magyar Honvédségben, Debrecenben. Az atya második alkalommal szolgál misszióban, 2007-ben már megjárta a Koszovót, akkor a KFOR századdal érkezett a hadműveleti területre. Tapasztalatai szerint a tábori lelkész nem csupán pap, hanem egyben pszichológus és sok esetben barát. Ezek a tevékenységek ugyanakkor nem keverhetők össze, el kell őket egymástól választani.

A lelkészi tevékenység egy misszióban a vasárnapi misét és a hívő katonákkal való egyházi gondoskodást jelenti, gyóntatást, áldást. Törődni azonban nem csak velük kell. A nem hívők körében is szükség van a tábori lelkészre, mint olyan bajtársra, aki meghallgatja az állomány magánéleti, a szolgálattal nem szorosan összefüggő problémáit és tudásához, lehetőségéhez mérten tanácsokkal is szolgál. Az atya szerint ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy nem csak a bajban, vagy a gondban lehet hozzá fordulni, hanem akkor is, ha valaki örömét szeretné megosztani valakivel. Az Ő szavaival: „Nem csak a bajban jó a lelkész, hanem az örömben is. Együtt örülni valakivel ugyanolyan fontos, mint esetleg a bajban segítségére sietni”. A kölcsönösség ugyanilyen fontos egy-egy beszélgetés alkalmával.

Szentesi őrnagy szerint az is előfordulhat, hogy neki kell valakihez fordulni, hogy meghallgassák, hisz Ő is ember, neki is lehetnek problémái, vagy örömteli pillanatai, amit valakivel jól esik megosztani. A lelkész szerint mindennapi munkájában sokat segít, hogy a papi végzettsége mellett elvégezte a mentálhigiéné szakképzést is, így például a konfliktuskezelésben, vagy a családi problémák megoldásában tud megnyugtató segítséget nyújtani. Volt már rá példa, hogy megkeresték nem hívő katonák is, különösen azt követően, hogy az állomány körében világossá vált, hogy nem csupán vallási kérdésekben lehet hozzá fordulni. Jelenlegi beosztásában, mint a KFOR Kontingens tábori lelkésze, tervei szerint a vasárnapi mise mellett szerda esténként kötetlen beszélgetéseket fog szervezni a katonák körében, ahol bármilyen témáról eshet szó a család hiányától, egészen az egymás mellett éléssel összefüggésben felmerülő problémákig. Az atya a szervezett programok mellett természetesen folyamatosan az állomány rendelkezésére áll, irodájában szívesen fogadja a megkereséseket.

A kontingens fél éves szolgálata alatt az egyik legfontosabb egyházi ünnepet, a Húsvétot fogja a műveleti területen tölteni. Erre is készül már a lelkész, előreláthatólag az olasz és a szlovén tábori lelkészekkel fognak közösen szertartásokat celebrálni nagypénteken és Húsvét vasárnap.

 

GUIDO ROMANELLI BUDAPESTI MISSZIÓJA

zmne.hu, 2010. február

A ZMNE napján, az ünnepi műsor keretében, filmvetítést tartottak GUIDO ROMANELLI ezredesről. Az olasz nyelvű filmet, Kálmán Imre soproni plébános tolmácsolta. A kommentár itt olvasható, a képek a galériában megtekinthetőek.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem területén két emléke is van Guido Romanelli olasz királyi ezredesnek. 2000-ben domborművet avattak tiszteletére ill. a díszterem lépcsőfeljárójánál találjuk mellszobrát.

GUIDO ROMANELLI Siena-ban született 1876. március 15-én. Tizenkét évesen került a Római Katonai Kollégiumba. A katonai Akadémiát Torinóban, hadnagyként fejezte be, 1896-ban. 1897-től néhány évre elhagyta az olasz királyi haderőt, így csak 1905-ben, visszatértekor léptették elő századossá. 1911-ben harcolt Líbiában, majd az első világháborúban Afrikában. 1915-ben őrnaggyá, majd 1917-ben alezredessé léptették elő.

1919. május 6-án – társadalomtudományi és gyarmatügyi diplomája, francia, angol és német tudása okán – Bécsbe, a Szövetséges Olasz Fegyverszüneti Misszióba vezényelték. Május 12-én Budapestre delegálták az olasz misszió budapesti parancsnokaként.

Többször tárgyal Kun Bélával, akit ellenségnek tekint ugyan, de később menlevelet szerez neki és családjának. Budapesti tartózkodása alatt megpróbál enyhíteni a kiéhezett budapestiek nyomorúságos körülményein.

A Tanácsköztársaság idején 1919. június 24-én a fennálló rend elleni fegyveres felkeléshez a Ludovika 27 tisztje és 257 akadémistája csatlakozott. Három tisztre kimondták a halálos ítéletet, és az Oktogonon kívánták őket nyilvánosan felakasztani. Ekkor lépett közbe Romanelli alezredes, és leállította a szövetségesek nevében a nyilvános akasztást.

Magyarországi humanitárius tevékenységének elismeréseként, 1922. november 18-án 11 órakor Romanellit az Országház előtt ünneplő tömeg fogadta, majd több nemes ajándékot vehetett át, köztük egy ékkövekkel kirakott díszkardot, amely ma is megtekinthető Rómában az Olasz Egység Múzeumában. Az elismerések átadásakor Csernoch János esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás is beszédet tartott.

Guido Romanelli 96 évesen hunyt el Olaszországban.

A FILM

GUIDO ROMANELLI BUDAPESTI MISSZIÓJA (1919)

Dokumentum-film 2009 (Guido Romanelli ezredes budapesti küldetésének 90. évfordulója alkalmából: 1919-2009) Rendezte: Gilberto Martinelli

1919 márciusában Kun Béla vezetésével hatalomra jut a Tanácsköztársaság Magyarországon. Egy olasz ezredes, Guido Romanelli, az I. Világháború győztes hatalmainak képviseletében katonai misszió meghatalmazott vezetőjeként érkezik Budapestre. Az ezredes és Kun Béla közötti kapcsolat azonnal bonyolulttá és kényessé válik. Romanelli, nemcsak az Olasz Királyság pozicióját védi, hanem - a hadifoglyokkal való bánásmódról megfogalmazott genfi egyezményre hivatkozva - megmenti a bolsevista hatalom elleni felkelést szervező Ludovika (Magyar Katonai Akadémia) felkelő tisztjeinek és akadémistáinak életét, bátor és elszánt fellépésével megakdályozza az Oktogon téri kivégzésüket. Az olasz tiszt és magyar kommunista vezér közt kialakul egy kölcsönös párbeszéd a politikai és ideológiai különbségek ellenére. Bár Kun Bélát ellenségnek tekinti Romanelli, mégis mindig becsületesen és szavatartóan viselkedik vele szemben, megpróbálja enyhíteni a kiéhezett budapestiek nyomorúságos körülményeit a humanitárius segélyekkel.

Mindig az igazságérzettől hajtva, Romanelli keményen tiltakozik a francia és román katonai parancsnokoknál a román csaptok fosztogatásai ellen Magyarország katonai megszállásakor. Majd menlevelet szerez Kun Bélának és családjának a Tanácsköztársaság összeomlásának küszöbén, amikor a román csapatok megszállják az országot. Majd csak Horthy Miklós magyar nemzeti hadserege elől fognak visszavonulni.

Romanelli ezredes magyarországi küldetését a humanitárius tevékenység és katonai morál jellemzi. Az ezredes magyarországi tartózkodásának bemutatásával teszünk egy utazást a korabeli Magyarországon, érintve a Trianoni békeszerződés (1920) következményeként feldarabolt ország helyzetét, amely óriási területet vesztett, köztük az ezeréves magyar államnak jelentős magyar többségű területét

 

FELKÉSZÜLÉS HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

honvedelem.hu, 2010. március 21.- Demeter Ferenc

Húsvét a művészetek fényében címmel tartott előadást Veszprémben, a csapatművelődési otthon nagytermében Dr. Hankovszky Béla őrnagy, tábori lelkész. A jelenlévők a zenés, kivetítő-képes áhítaton, a művészetek ábrázolásán keresztül ismerhették meg Jézus útját a keresztre feszítéséig.

A húsvéti ünnepekhez kapcsolódó rendezvénysorozatot Szécsi Ferenc, az ezred kisegítő tábori lelkésze állította össze és hirdette meg. A rendezvényeken a hívők húsvéti felkészítését szeretnének elősegíteni úgy, hogy a művészeteken keresztül mutatják be Jézus útját virágvasárnaptól, a keresztre feszítéséig. Az áhítat első részében Veszprém helyőrség zenekara húsvét felekezeti énekeit elevenítette fel, melyek történetét és a vallással való kapcsolatát Katona János alezredes, a zenekar vezetője ismertette.

Ezt követte Dr. Hankovszky Béla előadása a művészetek és a szent írás kapcsolatáról. Az előadó hangsúlyozta: a húsvéti ünnep nagyon jó példája annak, hogy a művészek minden korban igyekeztek foglalkozni a bibliai eseményekkel. Ezért lehetséges ma bemutatni a művészetek alkotásain keresztül Jézus szenvedéseit, egészen a haláláig. Az elmúlt korokban bőven lehet találni ehhez anyagot, a régi keresztények szarkofágjainak rajzaitól, a ma alkotó művészek Jézus ábrázolásáig. Az előadásában kitért arra is: hogy sok esetben a mai művészi ábrázolások nem felelnek meg a valóságnak. Az utolsó vacsora képei is ilyenek, ahol a művészek Jézust és az apostolokat ülő testhelyzetben örökítették meg. A jelenlegi ismeretek szerint abban a korban az étkezéseket kereveten fekve folytatták, ami hellenista szokás volt. Ezt nagyon jól lehet látni azokon a ravennai mozaikokon, amelyek az eseményt szintén feldolgozták. A művészek előszeretettel vitték be az események ábrázolásába koruk divatját vagy éppen koruk történetét. De sok esetben az akkori, például étkezési szokások is megfigyelhetők egy-egy műalkotáson. Egy ilyen elemzéshez ezért jól kell ismerni a Bibliában foglaltakat, valamint a művészeti alkotás korát, hogy a téves információkat ki lehessen szűrni.

Az előadó elmondta még, hogy ennek az anyag összeállítása több mint tíz évet vett igénybe. Rengeteg fényképfelvétel készült, amelyekkel alá tudja támasztani az előadásában szereplő állításokat. A festészet nem az egyetlen a művészeteken belül, ahol ezt meg lehet tenni, mert ezt az utat ugyanígy be lehet mutatni a zenén, vagy a verseken keresztül is. A népi hagyományok is nagyon kötődnek a bibliai eseményekhez és a húsvéti szokásokban ténylegesen fellelhetők a bibliai vonások. Elmondható ez más népek hagyományaira is, azokban szintén sajátos környezetben, vagy formában nagyon sok esetben megjelennek a bibliai szereplők és motívumok.

 

EUFOR FELKÉSZÍTÉS

www.hm.gov.hu, 2010. március - Kálinger Roland százados, tábori lelkész

Március elsejével nagyobb lett a nyüzsgés a MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában, mert itt kerül sor az MH EUFOR 7. Kontingens összevont felkészítésére.

Több mint kétszáz katona kezdte meg a három hónapos felkészülést a Harci Támogató Zászlóalj bázisán. Az ország több alakulatától érkeztek katonák, az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj, az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred, a MH Bakony Harckiképző Központ, az MH 43. Nagy Sándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred, valamint a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség állományából.

Az első kiképzési napon az állomány baleset és munkavédelmi, valamint tűzvédelmi oktatáson vett részt, hogy a kiképzés további szakaszában a hallottak alapján hajtsa végre a felkészülést.

A tantermi foglalkozásokon felelevenítik a tereptan és a térképészet alapjait, megismerkedtek a tájolás és tájékozódás hagyományos és modern eszközeivel.

A hét második felében híradás szabályairól hallgattak előadásokat a felkészülők.

A hűvös reggeleken a kontingens testnevelési foglalkozásokkal készül a rájuk váró fizikai megpróbáltatásokra, de a felkészülés első hetében gondot fordítanak a kiképzők az alakiságra is, hogy a kontingens egységes képet mutasson az alakuló téren, a sorakozókon.

A három hónapos felkészülés első hete bebizonyította, hogy mind a felkészülő mind a kiképző állomány mindent megtesz annak érdekében, hogy a katonák eredményesen felkészüljenek a misszió feladatainak ellátására.

 

MAGYAR HAGYOMÁNYOK POL-E-KHOMRIBAN

hm.gov.hu, 2010. április 06. - Turzai Zsolt

Jézus feltámadását ünnepelték Pol-e-Khomriban az MH PRT katonái. Sokan gyűltek össze vasárnap este, hogy részt vegyenek a Pintér Mihály ezredes, protestáns tábori lelkész celebrálta istentiszteleten. Másnap reggelre igazi napsütéses húsvét hétfőre virradt, magával hozva mindazt a készülődést és várakozást, amelyet a húsvéti népszokások jelentenek a magyaroknak. Míg a leányok, asszonyok vendégvárásra, addig a fiúk a nagyvilág kultúráiban egyedülálló locsolkodásra készülődtek.

Locsolkodók egész serege – magyar népzene mellett – szószólójukkal az élen érkezett a „lányos házhoz”, hogy a tavasz virágait megöntözze. Dr. Boldizsár Gábor ezredes az MH PRT parancsnoka vezette férfikórus „Nyisd ki babám a kaput…” kezdetű magyar nótával hívta ki a leányokat. Ezután a fiúk képviseletében Kelemen József főhadnagy, választott „nyalka legényünk” húsvéti verssel köszöntötte az öntözésre váró „virágokat”.

A locsolkodás a régi magyar hagyományokhoz hűen vízzel történt. Büszkén vallhatjuk, hogy nem maradt leány szárazon! A fiúk is megkapták jussukat: piros tojást és húsvéti sonkát. Miután gondoskodtunk a hölgyekről, hogy el ne hervadjanak, ők megköszönték figyelmességünket, hogy nem feledkeztünk meg róluk, majd saját sütésű süteményeikkel kínálták meg házuk vendégeit.

A magyar tábor valamennyi lakója – magyarok, montenegróiak, horvátok, amerikaiak és németek egyaránt – részt vett a magyar hagyományok ápolásában. Volt, aki életében először, volt, aki már sokadjára.

A műveleti területen szolgáló katonanők férfi társaikhoz hasonlóan embert próbáló munkát végeznek. Nem kérnek méltányosságot, nem várnak külön bánásmódot. Katonák, akik fegyelmezetten, pontosan teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Ezzel a népszokással egy kicsit alkalmunk nyílt tiszteletünket kifejezni, valamint köszönteni hölgy katonatársainkban a nőt, hogy hosszú évekig „virágozzanak” valamennyiünk örömére.

 

KATONÁK MÉLTÓ NYUGHELYE

hm.gov.hu, 2010. április 07.

A Honvédelmi Minisztérium április 7-én katonai tiszteletadással Központi Katonai Temető és Kegyeleti Hellyé avatta a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es parcelláját, a Magyar Honvédség halottainak és a hősi halottak végső nyughelyét. Az eseményen – amelyen jelen voltak a tárca, a katonai alakulatok vezetői, a katonadiplomaták képviselői és számos hozzátartozó is – beszédet mondott dr. Vadai Ágnes a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, dr. Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, valamint Tömböl László mérnök vezérezredes a HM Honvéd Vezérkar főnöke.

A Himnusz hangjai követően az államtitkár asszony utalt arra a társadalmi összhangra, amely az elképzeléstől a megvalósulásig övezte a Központi Katonai Temető és Kegyeleti Hely létrejöttét. „Az elmúlt időszak során csak segítő kezekre találtam, bárkihez is fordultam, és a mai esemény kapcsán szeretném megköszönni a közös munkát, a biztatást és a támogatást mindannyiuknak” – mondta Vadai Ágnes, aki külön köszönetét fejezte ki Boross Péternek, dr. Simóka Kálmánnénak, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. vezérigazgatójának és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársainak.

Az államtitkár így folytatta beszédét: „Fontos és kiemelt esemény ez a mai. Olyan parcellát avatunk itt, a magyar történelem nagyjait magában foglaló Nemzeti Sírkertben, amely Központi Katonai Temetőként alkalmas arra, hogy bajtársaink, katonáink gondozott, megbecsült és méltó végső nyughelye legyen, és egyúttal tiszteletet parancsoló helyszíne lehet ünnepi, kegyeleti megemlékezéseknek.”

Vadai Ágnes a múlt század kiemelkedő személyiségét idézve kijelentette: Albert Schweitzer figyelmeztetett minden felelősen gondolkodó embert, hogy a katonasírok milyen fontos jelei a múltnak. Minden katona fejfája a béke nagykövete, mert semmi sem érvelhet jobban a béke mellett, mint katonáink sírjai. Ezért, amikor most békességet kívánok az itt nyugvóknak, tisztelegve kötelességteljesítésük előtt, egyben azt is kívánom: ez a temető a béke melletti erős érv legyen a jövő nemzedékei számára. Azért pedig, hogy mindezt így megálmodhattuk, és az itt láthatókat megvalósíthattuk, ismételten külön köszönetet szeretnék tolmácsolni azoknak, akik a legkisebb mértékben is hozzájárultak a mai ünnepi pillanathoz. A Fiumei úti Központi Katonai Temetőt és Kegyeleti Helyet ezennel ünnepélyesen felavatom!”

Az ez után mikrofonhoz lépő Boross Péter nemzetünk történelmére visszatekintve hangsúlyozta, hogy kevés nép katonái ontották annyian vérüket a haza, a nemzet fennmaradásáért, mint a magyarok. „A gonosz szándékok ma is leselkednek, a hazát mindig védeni kell, egy pillanatra sem szabad őrizetlenül hagyni, az őrzők, a katonák sorsában pedig mindig ott rejlik a halál, a hősi halál esélye” – mondotta a Boross Péter, aki befejezésül utalt arra, hogy ami a bajtársiasság a katonák életében, az az egymás mellettiség a halálban. Ennek méltó helye lesz a most felavatott Központi Katonai Temető és Kegyeleti Hely.

Ezt követően Vadai Ágnes államtitkár és Tömböl László mérnök vezérezredes, vezérkari főnök jelképesen is felavatták Központi Katonai Temetőt és Kegyeleti Helyet, majd a tábori lelkészi szolgálati ágak képviselői szentelték meg a lélekharangot.

Tömböl László vezérezredes beszédében kijelentette: „A haza szolgálata a legnagyobb szolgálat, mert a haza mindenek előtt való.” Majd így folytatta: „Ez a temető nemcsak azoké, akik teste itt porlad, akikért pár perce megkondul a lélekharang, hanem mindnyájunké, akik a honvédelmet, és katonáink sorsát szívügyünknek tekintjük.” Befejezésül a vezérkari főnök köszönetet mondott – katonái nevében is – mindazoknak, akik részesei volt e nemes célokat szolgáló létesítmény megvalósításának.

Az ünnepi esemény a Szózattal, díszmenettel, majd a Magyar takarodó hangjaival zárult.

 

RÉSZVÉTNYILVÁNÍTÁS SZARAJEVÓBAN

hm.gov.hu, 2010. április 18.- Nagy Sándor őrnagy

Az EUFOR ALTHEA misszióban és a NATO Szarajevói Főparancsnokságán szolgálatot teljesítő magyar személyi állomány is döbbenettel és megrendüléssel értesült, a Szmoleńsk melletti légi katasztrófáról, amelyben életét vesztette Lech Aleksander Kaczyński, a Lengyel Köztársaság elnöke és felesége, valamint a lengyel politikai, katonai és szellemi elit színe-java. A gyász hetében minden lengyel katonatársunknak, barátunknak és ezen az úton az egész lengyel népnek kifejezésre juttattuk őszinte, mély együttérzésünket és részvétünket.

A tragédia után Bernhard Bair vezérőrnagy az EUFOR ALTHEA Főparancsnokság parancsnoka és Nagy Tibor dandártábornok az EUFOR ALTHEA Főparancsnokság parancsnokhelyettese, magyar nemzeti rangidős (SNR) felkereste a Lengyel Köztársaság szarajevói nagykövetségét. Személyesen nyilvánították ki részvétüket Lech Kaczynski halála miatt Dr. Andrzej Tyszkiewicz nagykövetnek és beírást tettek a gyászkönyvbe a parancsnokságuk alá tartozó személyi állomány nevében a 2010. április 10-én Szmoleńskben tragikusan elvesztett lengyel életek miatt.

Bernhard Bair vezérőrnagy Dr. Andrzej Tyszkiewicz nagykövetnek kifejtette, hogy szomorúan értesült Lech Kaczyński a Lengyel Köztársaság elnöke és felesége Maria Kaczyńska haláláról. Lengyelország számos vezető személyiségének a halála csak tovább mélyíti ezt a tragédiát.

Nagy Tibor dandártábornok Dr. Andrzej Tyszkiewicz nagykövettel való korábbi személyes ismeretsége okán is megrendülését fejezte ki a Lengyelországot ért vesztesség miatt:

„A magyar nemzet még mélyebben érezi ezt a veszteséget.”

A Preininger Győző őrnagy az MH EUFOR Kontingens parancsnoka és Csányi Henrik százados a lövészszázad parancsnoka, gyászlevélben fejezték ki részvétüket Robert Majdecki alezredes úrnak, a Lengyel Kontingens parancsnokának. A levél archiválásra került a lengyel támogató elem gyászkönyvében.

Ezen a napon a lengyel nép gyászában való osztozásul Jákob János ezredes, az MH EUFOR KONT tábori lelkésze a szarajevói római katolikus Jézus Szíve Székesegyházban tartott gyászmisén az alábbiak szerint fejezte ki részvétünket /teljes szöveg idézve/:

„GYÁSZOLÓ LENGYEL BARÁTAINK, TESTVÉREINK!

Pál apostol mondja: ,, …örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírokkal!” /Róma12:15/ ,,Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet!” / Ézs. 40:1 /

Megdöbbenéssel értesültünk arról a tragédiáról, amely kimondhatatlan fájdalommal sújtotta a Lengyel Köztársaságot, a lengyel népet, és minden jóérzésű embert a világon. Ebben a gyászban veletek együtt részt venni, kifejezni részvétünket jöttünk ide az Isten házába, ahhoz Aki életnek és halálnak Ura, mert hisszük Ő segít. A lengyel történelem nagyon sok nehezen érthető, nehezen elfogadható, nehezen feldolgozható, fájdalommal teli eseményt látott, élt meg eddig, és most itt van egy újabb tragédia.

Tudjuk a lengyel nép mindig kapott annyi erőt, áldást Istentől, hogy felemelkedhessen, tovább tudjon lépni, bármennyire reménytelen, nehéz volt is a holnap. A mostani gyászotokban így állunk oda testvérként mellétek magyarok, egyrészt: kifejezni, hogy átéljük azt az óriási vesztességet, ami rátok nehezedett, másrészt: hogy betöltsük azt az isteni parancsot, vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet!

Az EUFOR magyar kontingensének tábori lelkészeként, …így kérem Isten áldását, vigasztalását a gyászoló gyülekezetre, és a lengyel népre: ,,Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” / II. Kor.1:3,4 / Amen.”

 

EMLÉKEZÉS A LENGYEL ÁLDOZATOKRA KOSZOVÓBAN

hm.gov.hu, 2010. április 19. - Kátai Róbert szds.

A repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt lengyel elnök Lech Kaczynski és 96 fős kíséretének tiszteletére április 17-ét a Magyar Köztársaság Kormánya nemzeti gyásznapnak nyilvánította. A tragédia, amelyben a lengyel nép több vezetőjét vesztette el különösen megrázta a magyar embereket, akiket évszázados, történelmi és szoros barátság fűz a lengyelekhez. Az áldozatokról a Koszovóban békefenntartó misszióban szolgáló magyar katonák is megemlékeztek.

Este az MH KFOR Kontingens állománya szomorú alkalomból sorakozott föl. Az egy hete elhunyt lengyel elnökre és kíséretére emlékeztek a magyar katonák.

A megemlékezésen Szentesi Csaba őrnagy, katolikus tábori lelkész mondott beszédet, amelyben Isten segítségét kérte a gyászolók sebeinek begyógyításához.

Az emlékbeszédet mécses gyújtás, majd egyperces néma csend követte, ezzel tisztelegve az áldozatok emléke előtt. A sorakozót közös ima zárta.

 

A LENGYEL LÉGIKATASZTRÓFA ÁLDOZATAIRA EMLÉKEZNEK A BAZILIKÁBAN

reformatus.hu, 2010. április

A lengyel államfő halálát is okozó múlt szombati, szmolenszki légikatasztrófa áldozatainak emlékére április 14-én este fél nyolctól ökumenikus gyászistentiszteletet tartanak a Szent István Bazilikában. Tekintettel arra, hogy a lengyel tábori lelkészség teljes vezérkara is odaveszett, ezt az istentiszteletet a tábori püspökségek szervezik.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részéről Bíró László katolikus tábori püspök és helynöke Berta Tibor ezredes fog szolgálni.

A Magyarországi Evangélikus Egyházat Lackner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök, a Magyarországi Református Egyházat Mészáros László alezredes, tábori esperes képviseli.

Az igei szolgálatot Bíró László és Lackner Pál püspökök végzik. A megemlékezés végén a záró imádságot Dorota Pawerowa lengyel származású evangélikus teológushallgató mondja el.

A Lech Kaczynski lengyel államfőt és kíséretét szállító Tu-154-es kormányrepülőgép április 10-én zuhant le az oroszországi Szmolenszk közelében. A lengyel államfő és kísérete az 1940-ben lemészárolt 22 ezer lengyel tiszt és civil emlékére rendezett megemlékezésre tartott Katinyba, magánlátogatás keretében.

A katasztrófában 96 ember vesztett életét, közöttük a lengyel politikai és katonai vezetés számos képviselője.

Az áldozatok között van a lengyel fegyveres erők katonai, tábori püspöke, a katolikus Tadeusz Ploski; titkára, és a tábori püspökség hivatalvezetője, Jan Osinski főhadnagy-lelkész; a lengyel ortodox egyház és az ortodox tábori püspökség vezetője, Miron Chodakowski érsek, és az evangélikus katonai lelkész, Adam Pilch.

 

GYEREKTÁBOR A KATOLIKUS PLÉBÁNIA UDVARÁN

honvedelem.hu, 2010. július 17. - Demeter Ferenc

Hetedik alkalommal szervezett gyerektábort a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkész Szolgálata a Katolikus Tábori Püspökség kezdeményezésére Zalaváron . A táborba az ország minden részéből érkeztek a fiatalok, akik kirándulások sorozata révén ismerhették meg a Nyugat-Dunántúl nevezetességeit és a Kis-Balaton természeti szépségeit.

A falu katolikus temploma mellett felállított táborban reggel fél kilenckor egyetlen gyereket sem lehet már találni. A Kis-Balatont bemutató kirándulás már nyolc órakor elkezdődött, a gyerekek „katonás” pontossággal vettek ezen részt. A táborban csak azok a segítők voltak jelen, akik a nap egyik fő programját, az ebédeltetést készítették elő.

A tábort felügyelő Fejér Ádám főhadnaggyal a nyaraló gyerekek programjairól és a tábor életéről beszélgetünk. A főhadnagy elmondta: a táborban jelenleg huszonkilenc gyerek lakik. Ez az első hét az úgynevezett „kezdők hete”, ami azt jelenti, hogy a gyerekek először vannak itt ebben a táborban. Ennek megfelelően alakították ki a programjaikat, azt szeretnének, hogy a messziről érkezett gyerekek minél többet láthassanak a Nyugat-Dunántúl nevezetességeiből és a környező térség természeti szépségeiből.

A teljesség igénye nélkül néhány programot kiemelt: az elmúlt napokban meglátogatták Keszthelyen a Balaton Múzeumot, a Vörs községben lévő tűzoltómúzeumot, Balatonszárszón a József Attila emlékházat, Somogytúron a Kunffy Emlékházat, Somogyváron a Szent László emlékhelyet. Igyekeznek minden napra olyan programokat találni, ami érdekes és ezért leköti a gyerekeket. A táborlakók a mai napon éppen a Kis-Balaton természetrajzával ismerkednek és tíz óra után a Kányavári szigeten lehet majd velük találkozni. Minden nap délután az egyik fő program Balatonberényben van, ahol a fiatalok a Balaton vízében moshatják le magukról a kirándulások porait, és este a vacsorát követően még a megmaradt plusz energiákat a focival, csocsóval vagy asztalitenisszel tudják végleg elfogyasztani. Akik szeretik az egyéb versenyeket, esténként azok is bőven válogathatnak. Hagyományosan az utolsó napon rendezik meg a vers- és katona-nóta versenyt minden esetben a templomban, mert a környezet hangulata különösen emlékezetessé tudja tenni a versengést.

Fejér főhadnagy elmondta még: egy csoportban hét – nyolc gyerek van katonavezetőkkel, akik minden programra elkísérik a fiatalokat és figyelik a gyerekek mozgását. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről több hallgató is jelen van a táborban, ők konkrét feladatokkal nagyon hasznosan segítik a gyerekek mindennapi életét. A csoportok között folyamatosan különböző vetélkedőket, versenyeket rendeznek. A legalapvetőbb a „sátorrend” verseny, amit a tábor vezetése reggelente a kivonulás előtt megnéz és értékel. A versenyek állását a gyerekek nyomon követhetik a tábor híradó tábláján. Az ébresztőt követően minden nap egy kis reggeli torna következik, így akarják az álmosságot kitörölni a gyerekek szeméből. A fiatalok napi háromszori étkezést kapnak, ebből délben mindig meleg, kétfogásos ételt ehetnek. A táborban az étkezéseknél alapszabály az, hogy mindenki annyit kérjen és azt, amit meg tud enni.

A következő csoport vasárnap érkezik, ez  már az úgynevezett „haladó” csoport. Itt olyan gyerekek vannak, akik már legalább egyszer voltak a táborban és az életkor tizennégy év fölött van. Ebben az évben a haladókhoz negyvenkilenc fiatalt várnak. A programjuk is eltér a kezdőkétől. Egyben hasonlít, nekik is sok kirándulásuk lesz, többek között Sárvárra a Nádasy várba, Pápa Bázis Repülőtérre, Balatonedericsre a ”Csodabogyós barlangokba”. Ezen kívül megismerkednek egy túra keretében a Kis-Balaton élővilágának „éjszakai” életével is. Már hagyomány az, hogy a táborozók a természetvédelmet nem csak elméletben ismerik meg, hanem egy kicsit gyakorolják is. A tájvédelem érdekében egy délelőttön szemétszedéssel segítik a Kis-Balaton szépségének a megőrzését. Természetesen ehhez megfelelő kesztyűket, egyéb védőeszközöket és felnőtt segítőket kapnak. Ezzel szeretnék a táborlakók megköszönni a tájvédelmi körzetben dolgozóknak azt a munkát, amit a táj és az élővilág bemutatásával értük tesznek.

A fiatalokat szállító busszal a megadott helyen, a Kányavári szigeten találkoztunk. A csoportot a tábor vezetője, Takács Tamás alezredes terelgette. A buszról történő leszállást követően a csoportoknak a szigeten lévő tanösvényen kellett végigmenniük úgy, hogy közben a táblákat tanulmányozták, mert ezekből az ismeretekből is voltak kérdések a túrát lezáró tesztben. A tesztet visszaérkezéskor kellett kitölteniük és leadniuk a táborvezetőnek.

Takács alezredes elmondta: a táborban dolgozók nagyon odafigyelnek a gyerekekre, ha már valaki egy kicsit is elvonultan és furcsán viselkedik, rögtön megpróbálják megtudni ennek az okát. Annyira odafigyelnek a gyerekekre, hogy akik itt élik meg a születésnapjukat, természetesen tortával köszöntik meg. Különös gonddal szervezték meg a gyerekek étkeztetését és az egészségügyi ellátását. Már a tábor előtt felvették a kapcsolatot a keszthelyi kórházzal és ha bármilyen probléma lenne, a gyerekeket azonnal fogadnának. A programokat is úgy állították össze, hogy ne legyen idejük a gyerekeknek arra, hogy unatkozzanak. Ehhez már megfelelő tapasztalatokkal rendelkeznek, mert a tábor végén mindig igyekeznek megtudni, mi volt a jó és mi volt az, ami nem tetszett nekik a kirándulásokon. Többek között ennek a munkának az eredménye az, hogy van olyan fiatal, aki a táborba már az ötödik alakalommal jön el, sőt, olyan fiatal lány is, aki az érettségit követően eltökélten megcélozta a katonai hivatást. A tábor életének szervezésében nagyon sokat segítenek a hallgatók. Ez számukra is egy igazi „szakmai gyakorlat”, mert a táborban a nap huszonnégy órájában nagyon jó pedagógusnak kell lenniük, azaz együtt kell tudni élniük és gondolkodniuk a gyerekekkel.

 

BÚCSÚZTATÓ ÉS CSAPATZÁSZLÓ MEGÁLDÁSA

ktp.hu/hírek, 2010. augusztus 05.

Az Afganisztánba utazó MH Tartományi Újjáépítési Csoport 9. váltásának, a Koszovóba induló MH KFOR Kontingens 3. váltásának búcsúztatóját és az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 62. Lövészzászlóalj zászlóadományozó ünnepségét csütörtökön tartották meg a Magyar Összhaderőnemi Parancsnokság szervezésében Hódmezővásárhelyen a Kossuth téren.

Dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, a város által az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 62. Lövészzászlóaljnak adományozott zászlóról elmondta: „Az alegység zászlót az a zászlóalj kapja, mely harmadízben kapta meg azt a NATO-minősítést, amely harcra kész állapotát jelzi”. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a Magyar Honvédségen belül erre még nem volt példa. „1300 különböző szempontnak kell megfelelni ahhoz, hogy egy alegység ilyen minősítést kapjon”. Kiemelte: a zászló, melyet a város adományoz, a becsület és az összetartozás jelképe. Példaértékűnek nevezte azt az együttműködést, melyben a város és az itt szolgálatot teljesítő katonák élnek.

A rendezvényen - amelyen Benkő Tibor altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar főnöke is részt vett - Lippai Péter ezredes, a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport 9. váltásának parancsnoka, valamint Kanyó László alezredes, a Magyar Honvédség KFOR Kontingens 3. váltásának parancsnoka tett jelentést az állomány felkészültségéről, majd a vezénylési parancsok ismertetésére került sor. Ennek értelmében Afganisztánba, az MH Tartományi Újjáépítési csoport 9. váltásával, valamint az ISAF egyéni beosztásaiba 272-en Koszovóba, a Magyar Honvédség KFOR Kontingens 3. váltásába pedig 205-en indulnak. Hozzájuk szólva Dr. Simicskó István arról beszélt, hogy a városban szolgálók közül most minden negyedik katona külföldre indul. Emlékeztetett rá, hogy a veszélyekről Hende Csaba miniszter úr első útján tájékozódott, és a mostani felkészítésen már igyekezett megszüntetni a hiányosságokat. Magyarországnak kiemelten fontos a külszolgálatot teljesítő katonák munkája, hiszen általuk alakul a NATO-ban Magyarország megítélése, hírneve és becsülete – mondta az államtitkár és idézte a dandár jelmondatát: „Becsület, bátorság és helytállás.” Ha ezt a hármas szempontot mindig a szemük előtt tartják, akkor nagy baj nem lehet. Okosan, nem vakmerően, de lelkiismeretesen végezzék munkájukat.”- fejezte be beszédét Simicskó István.

„A hódmezővásárhelyi laktanya, az itt szolgáló katonák immár a város elválaszthatatlan részét képezik” - fogalmazott Dr. Kószó Péter, Hódmezővásárhely alpolgármestere. A városvezető beszéde után Szloszjár Balázs alezredes, a Bocskai István Lövészdandár 62. Lövészzászlóalj parancsnoka vette át a zászlót, majd Dr. Korsós Ágnes, Hódmezővásárhely címzetes főjegyzője kötötte fel rá a szalagot.

Az ünnepségen Lackner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök és Berta Tibor ezredes, a Katolikus Püspökség általános helynöke áldották meg a csapatzászlót, majd imáikkal búcsúztatták el a misszióókba induló katonákat.

Ez után Szlojszár Balázs alezredes, zászlóaljparancsnopk köszönte meg Hódmezővásárhely városának az adományt, majd az 1873-as szolgálati szabályzatot idézve kijelentette: a zászló a honvédek szentsége, dicső záloga azon bizalomnak, melyet a haza harcosainak vitézségébe helyez. „A 62. zászlóalj katonái ezután méltó lobogó alatt küzdhetnek a haza, és ezen belül Hódmezővásárhely dicsőségéért”, zárta válaszbeszédét a parancsnok.

 

PAPSZENTELÉS BONYHÁDON

ktp.hu/hírek, 2010. augusztus 15.

Új tábori lelkésze van a katonai ordinariátusnak

A Boldogságos Szűz Mária Mennyekbe való fölvitelének ünnepén Bonyhádon szentelte áldozópappá Markovics Milán Mórt nagyszámú hívő jelenlétében Bíró László püspök, katonai ordinárius.

A szentmise elején Erb József plébános köszöntötte a tábori püspököt, a megjelent tábori lelkészeket, a pécsi egyházmegyés papokat és a híveket. Üdvözlő beszédében fontosnak tartotta kiemelni, hogy a papszentelés a leendő tábori lelkész szülővárosában történik meg.

Az evangélium elhangzása után a jelölt kiszólítása következett, majd Bíró püspök mondott homíliát, amelyben az Élő Krisztus követésére és hírdetésére buzdította a leendő áldozópapot.

A papságra jelölt ígéretei és a Mindenszentek litániája után következett a püspök kézrátétele majd a felszentelő imádság. Németh László nyá. őrnagy, volt tábori lelkész, jelenlegi hódmezővásárhelyi plébános öltöztette be Markovics Milán Mórt az áldozópapok ruhájába, majd a püspök megkente a két tenyerét krizmával, végül ádadta a felszenteltnek a szentmise bemutatásához szükséges kelyhet az előkészített borral és vízzel, valamint a paténát a kenyérrel:

"Vedd a szent nép áldozati adományát, amelyet Istennek kell bemutatnunk. Ismerd fel, és kövesd is, amit teszel; alakítsd életedet az Úr keresztjének titka szerint."

A szentmise a végén Markovics Milán Mór újmisés áldásban részesítette Bíró László püspököt, a jelenlevő papokat, majd a híveket.

Az újonan felszentelt tábori lelkész Bonyhádon mutatja be első szentmiséjét 2010. augusztus 19-én, csütörtökön 17.00 órakor.

 

ZÁSZLÓSHAJÓ A LAJTA

hm.gov.hu, 2010. augusztus 20.

Újraavatták a Lajta monitort a Parlament előtti Duna-szakaszon. Az ünnepségen - a haditengerészeti hagyományoknak megfelelően - a honvédelmi miniszter felesége keresztelte meg a monarchia korából származó folyami hadihajót. A miniszter a Lajtát tiszteletbeli zászlóshajónak nyilvánította.

Az újraavatáson megjelent dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter és családja, valamint dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Fodor Lajos közigazgatási a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Benkő Tibor altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar főnöke, dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója léptek a monitor fedélzetére.

Holló József köszöntő beszédében elmondta: jelentős mérföldkőhöz érkezett a Magyarország hadiörökségének megóvására irányuló kezdeményezés. Az USS első monitor típusú hajót 1862-ben bocsátották vízre az Egyesült Államokban, kilenc évvel később pedig elkészülhetett Magyarországon az első két hazai monitor, a Maros és a Lajta. A főigazgató a rendezvényen úgy fogalmazott: a hajó Magyarország uniós elnöksége szempontjából nagy lehetőséget rejt, hiszen a monitor 2011-ben ünnepli születésének száznegyvenedik évfordulóját.

A köszöntő után dr. Hendéné Stiber Szilvia megkeresztelte a hajót, majd a honvédelmi miniszter beszéde következett. Hende Csaba kiemelte: a Lajta monitor egy hősköltemény. „Végigharcolta a háború rá eső részét. Ott volt Szabácsnál, ahol fedezte az átkelést és a visszavonulást számtalan honvéd életét mentve meg. Ekkor érte a parancsnoki tornyot végzetes találat: a legénység minden tagja hősi halált halt. Ott volt Belgrád második elfoglalásakor, ahol szilaj tűzpárbajt vívott a várat védő ütegekkel. Ott volt a román hadjárat csatáiban és a flottilla többi hajójával átverekedte magát egészen a Fekete tengerig. Ott volt a monitorlázadás idején, amikor a ludovikásokkal próbálta megállítani a vörös diktatúra ámokfutását”- fogalmazott.

„A Honvédelmi Minisztérium nevében ünnepélyesen megerősítem azt a köteléket, amely a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredet és a LAJTA monitor múzeumhajót eddig is összefűzte, amikor e monitort most az alakulat tiszteletbeli zászlóshajójává nyilvánítom. Megparancsolom, hogy az Ezred mindenkor gondoskodjon vezérhajója állapotáról, hazánk nagyobb dicsőségére és a jövő nemzedékek okulására”- mondta a miniszter.

A beszéd után a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat képviselői: Totha Péter Joel tábori rabbi, Lackner Pál dandártábornok, protetáns tábori püspök és Berta Tibor ezredes, általános helynok áldották meg a monitort.

Az ünnepségen jelen voltak a hadihajós hagyományőrzők, akik a múzeumhajó állandó kiállítására szánták azt az ajándékot, amelyet a Lajta fedélzetén adtak át Holló Józsefnek.

Az eseményen ünnepélyesen felvonták az egykori Szent István osztrák-magyar csatahajó díszlobogójának korhű mását, majd a Magyar Honvédség I. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Aknamentesítő hajói, illetve a Lajta monitor múzeumhajó 21 lövésből álló díszsortüzet adott.

 

A MAGYAR FÖLDBEN NYUGVÓ OROSZ KATONÁK EMLÉKÉRE

zalaihirlap.hu, 2010. augusztus. 23. - Szabó Judit

A Zalában elhunyt orosz katonák emlékére keresztet szenteltek szombaton a szovjet katonai temetőben

Magas rangú orosz ortodox egyházi méltóságok érkeztek a voronyezsi és boriszoglebszkiji egyházmegyéből Zalaegerszegre a keresztszentelésre, amelynek előzményéről dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere beszélt a megemlékezésen.

Négy évvel ezelőtt Varga Imre atya, aki megjárta a második világháború poklát, zarándoklatot szervezett a Don-kanyarhoz, hogy tisztelegjen az elesett magyar katonák emléke előtt. Látogatását tavaly orosz ortodox egyházi vezetők viszonozták, akik felkeresték a vasi és zalai orosz katonai temetőket. Zala megye és Zalaegerszeg vezetőivel is találkoztak, s közösen fogalmazták meg a szándékot, hogy keresztet állítanak az egerszegi szovjet katonai temetőben nyugvó katonák emlékére.

Dr. Gyimesi Endre beszédében úgy fogalmazott: a magyar és az orosz katonák nem a hazájuk védelmében estek el. Értelmetlen, ostoba, kártékony ideológiák által vezérelt, területszerző, megszálló háború áldozatai voltak. Sokukat hiába várták haza az idős szülők, a menyasszonyok, a feleségek és a kisgyerekek. A halál idegen földön érte őket, kötelességünk emléküket ápolni, hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve: a feállított keresztet a megbékélés jelképének is tekinti.

Vladimir Anatoljevics Szemidetko, az Oroszországi Föderáció Budapesti Nagykövetségének hadisír-gondozó osztályvezetője arról beszélt, hogy a második világháború hatalmas áldozatot követelt minden néptől és országtól, amelyet érintett. Magyarországon a szovjet hadsereg 150-220 ezer katonája esett el. Az egerszegi katonai temetőben 709-en leltek végső nyugalomra, közülük 316 katona neve ismert. Sírjukat méltó módon gondozzák, emelte ki, s kifejezésre juttatta, mennyire hálás ezért.

Ha a magyarok így cselekednek, elvárják, hogy a második magyar hadsereg tragédiájának helyszínén, a Don-kanyarnál is ápolják a magyar katonák emlékét, s ezt az oroszok meg is teszik, mutatott rá beszédében dr. Holló József altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának főigazgatója. Az Oroszország területén elesett 43800 magyar katona előtt 385 emlékmű tiszteleg, mutatott rá.

Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész emlékező szavai után az orosz egyházi delegáció legmagasabb rangú tagja, Szergij voronyezsi és boriszoglebszkiji metropolita méltatta a keresztállítás jelentőségét. Felelevenítette, hogy Voronyezs, a napjainkban másfél milliós iparváros milyen véres hadszíntér volt a második világháborúban, ahol - mint fogalmazott - a magyar társadalom legjobbjai vesztették életüket, s a város kilencven százaléka elpusztult.

- Sajnos úgy alakult a történelem során, hogy a huszadik században sokszor ellenségként tekintettünk egymásra. Ez a kereszt annak a jele, hogy vége az ellenségeskedésnek - mondta beszédében a metropolita, majd gyászszertartáson emlékezett az orosz katonákra. A rendezvény zárásaként zalai egyházi vezetők áldották meg a temetőben felállított keresztet, majd a résztvevők elhelyezték koszorúikat.

Ezt követően a Jézus Szíve Plébániatemplomba vonultak a szertartáson megjelentek. A templomban Brenner József, a Szombathelyi Egyházmegye püspöki helynöke tartott magyar gyászmisét.

 

KENYÉRSZENTELŐ ÜNNEP SZENTENDRÉN

honvedelem.hu, 2010. augusztus 24.- Dr. Varga József

A magyar államalapítás hosszú évszázadokra meghatározta nemzetünk helyét Európában- hangzott el a HM Központi Kiképző Bázis ünnepségén.

Államalapító Szent István király ünnepe hagyományosan a nyári aratásokat követően az új búzából őrölt liszt felhasználásával sütött kenyér ünnepe is. Hagyományaink szerint a nemzeti színű szalaggal átkötött Újkenyér megszentelésével fejeződik be az egész éves fáradságos munka, amelyet a földművelő emberek végeznek hosszú évszázadok óta.

Az MH Központi Kiképző Bázis augusztus 20-ai ünnepi állománygyűlésén megszentelték az Újkenyeret. A bázis fúvószenekarából alakított kamaraegyüttes előadásában csendült fel a Himnusz a Művelődési Központ színpadán. Mikusi Zsolt ezredes, parancsnok röviden köszöntötte az állományt, majd Dr. Hankovszky Béla őrnagy római katolikus tábori lelkész lépett a mikrofonhoz. Köszöntőjében - amely nem a szokásos ünnepi beszédekre emlékeztetett - Szent István királyunk gondolataira, azok mai megítélésére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a magyar államalapítás hosszú évszázadokra meghatározta nemzetünk helyét Európában.

Az ünnepi köszöntő utána tábori lelkész megszentelte az Újkenyeret, amelyet ezután a kiképző bázis parancsnoka, Mikusi Zsolt ezredes szegett meg.

Az ünnepség végén előléptetéseket, kitüntetéseket, jutalmakat adtak át.

 

A HAZÁTÓL TÁVOL ÜNNEPELTEK

hm.gov.hu, 2010. augusztus 24.

Méltó módon ünnepelték meg augusztus 20-át a magyar katonák az EUFOR misszióban. Kenyér és borszenteléssel valamint az István a király film vetítésével tisztelegtek az ünnep előtt katonáink Bosznia-Hercegovinában a butmiri táborban.

Hosszú szervezés és készülődés előzte meg nemzeti ünnepünket, hogy távol a hazától is méltó módon ünnepelhessünk Szent István napján. Az EUFOR 7 kontingens rendezvénye ünnepi állománygyűléssel kezdődött. Gulyás Géza alezredes, parancsnok a külföldi és magyar vendégek érkezése után, a nemzeti rangidőst - Gulyás Zoltán ezredest – fogadta. A himnusz elhangzása után Schmidt Péter főhadnagy Szent István imáját mondta el. Ezután a parancsnok ünnepi beszéde következett, melyben érdekes összefoglalást hallhattunk az ünnep ezer éves történetéről. Miként vált az egyházi ünnep állami ünneppé, nemzeti megmozdulássá és miként lett Szent István ünnepe az új kenyér napjává vagy az alkotmány ünnepévé. Gulyás Géza parancsnok megfogalmazta, hogy minden magyar ember – hívő és nem hívő – egyaránt megtalálhatja augusztus 20-ában azt az üzenetet, ami szívéhez a legközelebb áll. Az ünnepi beszéd után Feledi Kinga tizedes, az „Új kenyér jár” című verset szavalta el majd a kitüntetések átadása következett. Gulyás Zoltán ezredes hét honvédnek adta át az elismerést.

Az ünnepi állománygyűlés a szózattal fejeződött be, de a rendezvénysorozat még közel sem ért véget.

Az állomány felsorakozott a nemzeti zászlónál, ahol Kálinger Roland százados – tábori lelkész – megáldotta az új kenyeret és a szőlőt. A kenyér és a bor, melyet elődeink nehéz munkával tudtak előteremteni, tiszteletet érdemel. Az áldás pedig, nem csak a kenyérre, hanem az azért dolgozó és az azt elfogyasztó embernek is szól, fogalmazott a tábori lelkész. Az ünnepi vacsora előtti pohárköszöntő során a kontingensparancsnok megköszönte az állomány eddigi munkáját és további eredményes és sikeres munkát, valamint katonaszerencsét kívánt nekünk. Köszönet illet mindenkit, aki munkájával hozzájárult az ünnepség sikeréhez, különösen a logisztikai szakasznak, amely Kaposvárról érkezet. A vacsora során remekbe szabott alkotásukat egyaránt dicsérte magyar, spanyol, lengyel, osztrák és török vendég egyaránt.

Sötétedés után szabadtéri vetítésen nézhette meg az állomány az István a király című rockopera eredeti, 1984-es előadását, amely pontosan a takarodó idejére ért véget, s a tábor elcsendesült.

 

AFGANISZTÁN BÚCSÚZOTT A HŐSI HALOTTÓL

hm.gov.hu, 2010. augusztus 28. - Solymosi Ferenc alezredes

Az augusztus 23-án hősi halált halt Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagytól búcsúzott az ISAF Északi Régió parancsnoksága. Augusztus 27-én helyi idő szerint este 6 órakor Camp Marmal táborban a Memorial kertben félárbocra eresztették a magyar zászlót.

A himnusz után Kótai Róbert főhadnagy a MH PRT 9. váltásának tábori lelkésze kegyeleti imát mondott.

A megemlékezést Hanz-Werner Fritz vezérőrnagy az Afganisztáni Nemzetközi Biztonsági és Közreműködő Erők Északi Régiójának parancsnoka folytatta. A tábornok kiemelte, hogy Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy halála ugyanolyan fájdalmas veszteség az egész Északi Régiónak, akárcsak Magyarországnak. A tábornok után dr. Révész Gyula mérnök ezredes a MH Nemzeti Támogató Elem Afganisztán parancsnokának beszéde következett. Hangsúlyozta, a felkelők gyáva, alattomos lesállásból olyan támadást indítottak a magyar konvoj ellen, hogy esélyt sem adtak Juditnak a túlélésre. Méltatta Pappné Ábrahám Judit katonai pályafutását, megemlítve a két korábbi (Macedónia és Koszovó) és a jelenlegi misszióban teljesített kiemelkedő munkáját.

„A tragédia mindenkit arra int, hogy Afganisztánban mindannyian a tudásunk legjavát adjuk, nincs a napnak olyan órája, perce, amikor fellélegezhetnénk, amikor megengedhetnénk a felszabadult pihenést. Tartsunk össze, hiszen mi egymásra vagyunk utalva Magyarok. Összetartozásból azon a tragikus reggelen is jelesre vizsgáztak bajtársaink, mindenki erőn felül teljesített, és ennek köszönhető, hogy akit meg lehetett menteni azok már jó kezekbe kerültek” –mondta beszédében Mazar-e Sharif magyar nemzeti rangidőse.

A beszédeket a hősök falán elhelyezett emléktábla leleplezése követte, mely előtt fejet hajtott az ISAF RC N, és a MH NTE parancsnoka. Végül a PRT-8 és 9. váltásának Mazar-e Sharifban állomásozó katonái díszmenettel rótták le tiszteletüket az elhunyt emléktáblája előtt.

A megemlékezésen részt vett Ulf Gunnehed dandártábornok, az Északi Régió törzsfőnöke, Johann Langenegger dandártábornok a törzsfőnök műveleti helyettese, valamint Jurgen Knappe dandártábornok, a törzsfőnök támogató helyettese, valamint a Mazar-e Sharifban tartózkodó nemzetek rangidősei, katonái.

Afganisztán hősnek kijáró tisztelettel búcsúzott Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagytól. Szombaton, helyi idő szerint délután egykor felsorakozott a tábor valamennyi katonája a kórház és a repülőgép között. A koporsót szállító teherautó az út két szélén álló több száz katona között haladt a repülőtérre. A katonák végig tisztelegtek a koporsónak. A gépjármű mögött közvetlenül Hanz-Werner Fritz vezérőrnagy haladt dr. Révész Gyula mérnök ezredes társaságában. A gépjármű két oldalán azok a - MH NTE állományába tartozó - bajtársak meneteltek, akik tagjai voltak a megtámadott konvojnak, köztük a megtámadott gépjármű vezetője, valamint a könnyű sérüléséből lábadozó biztosító szakaszvezető. Kifejezett kérése volt a biztosító csoportnak, hogy elesett bajtársuk koporsóját ők tehessék fel a repülőgépre. 13.50 perckor valamennyi magyar katona tisztelgése mellett szállt fel a gép, szállítva Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy földi maradványát. Emléke mindig azok között a katonák közt marad, akik vele voltak a legutolsó pillanatig.

 

MEGEMLÉKEZÉS SZARAJEVÓBAN

ktp.hu, Szarajevó, 2010. augusztus 29.

Az EUFOR misszióban 2010. augusztus 29-én, vasárnap Kálinger Roland százados, tábori lelkész szentmisét mutatott be Pappné Ábrahám Judit hadnagyért, a Magyar Honvédség hősi halott katonájáért. A szentmisén mintegy száz katona vétt részt a Butmir-tábor kápolnájában, hogy megemlékezzenek az MH PRT kontingens katonájáról.

 

„KOPORSÓDAT A NEMZET ZÁSZLAJA BORÍTJA”

hm.gov.hu, 2010. augusztus 29.

Hazahozták Magyarországra Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy földi maradványait. Az Afganisztánban hősi halált halt magyar katona holttestét - gyászoló családtagjai, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetőinek jelenlétében - vasárnap délelőtt katonai tiszteletadással fogadták Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison.

Pontosan 10 órakor érkezett meg a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisra az az AN–26-os típusú szállító-repülőgép, amellyel Magyarországra szállították az augusztus 23-án, Afganisztánban hősi halált halt Pappné Ábrahám Judit földi maradványait. A koporsót katonai tiszteletadással - a gyászoló hozzátartozók és családtagok, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetőinek jelenlétében - fogadták Kecskeméten.

A díszsorfalban ott álltak azok az egyenruhások, akik a hősi halottal együtt szolgáltak Afganisztánban. Jelen voltak a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár katonái, akikkel Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy korábban a dunántúli alakulatnál együtt szolgált.

A nemzeti színű zászlóval letakart koporsót a hősi halott katonatársai hozták le a repülőgépből. Sándor Zsolt ezredes, a tatai dandár parancsnoka jelentette dr. Hende Csaba honvédelmi miniszternek: Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy holttestét hazaszállították.

– Tisztelt hadnagy asszony, kedves Judit! Fájdalommal köszöntünk itthon. Köszöntünk, bár most messze jársz! Átmentél abba az ismeretlen tartományba, ahonnan még nem tért vissza senki – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter, majd hozzátette: a honvéd élete szolgálat a hazáért. Ha kell, mindhalálig. Ez nemcsak szó, hanem maga a valóság, amellyel most újra szembesülnünk kell. „Ez a hivatás egész embert kíván, feltétlen odaadást parancsol. Amikor honvéd lettél, amikor a honvédek közé léptél, megtanultad ezt. Vállaltad az életüket, osztoztál a sorsukban. Része lettél annak a közösségnek, amely a szolgálat útját járja, a katona sorsát éli. Most, hogy beteljesedett a sorsod, ők állnak körül, ők hordoznak” – fogalmazott a honvédelmi miniszter.

– Koporsódat a nemzet zászlaja borítja. Annak a nemzetnek a zászlaja, amelynek végül mindent odaadtál. Ez a közösség és ez a nemzet emlékezni fog rád. Csatlakoztál ahhoz a száz, meg százezer magyar katonához, akik előtted jártak közös történetünk évezredes országútján. Azokhoz, akik a hazáért éltek és meghaltak – mondta Hende Csaba.

A honvédelmi miniszter hangsúlyozta: „gyászol az ország. Férjed és családod mellett áll az egész Magyar Honvédség és az egész magyar nemzet. A megrendülés és a fájdalom éjfekete óráiban mindannyiunkat külön-külön az vigasztalja, amiben hisz, az Isten irgalma, a szolgálat hivatásának ereje. A tudat, hogy értelmes, szép életet éltél…. Egy magyar honvéd elesett, helyére lép a másik. Az úton tovább megyünk, mert a katonaélet örök törvénye szerint az a feladatunk, az a küldetésünk, hogy tovább menjünk, hogy tovább szolgáljunk. Továbbmegyünk, de nem felejtünk!” – mondta beszédében Hende Csaba Kecskeméten.

Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagyot, a Magyar Honvédség hősi halottját hétfőn délután, szülőfalujában, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alacskán helyezik végső nyugalomra.

 

SZÉCHENYIRE ÉS PETŐFIRE EMLÉKEZTEK

honvedelem.hu, 2010. augusztus

Augusztus 1-jén, emlékezett meg a pápateszéri lakosság a százötven éve elhunyt legnagyobb magyarról és százhatvanegy éve elesett nemzeti költőről. A rendezvény először a gróf Esterházy Károly egri püspök építtette templomban kezdődött ünnepi szentmisével, melyet a Hazáért ajánlottak fel a hívek.

A vidékre rendkívüli hatással volt a reformkorban a híres pápai kollégium, melynek pedagógus-generációja célként tartotta szem előtt Magyarország Európához való felzárkóztatásának mindig időszerű lépéseit. Tarczy Lajos és Bocsor István neves pápai professzorok fémjelezték ezt a korszakot akkoriban. Ez volt az az időszak, amikor Széchenyi István elméleti és gyakorlati alkotómunkája teljében volt. Tarczy akadémiai levelezőtagként az ő hívására járt Nagycenken, a megtekintett mintagazdaság olyan hatással volt rá, hogy később Pápán hasonlót alakított ki ő is. Petőfi soproni katonáskodását követően, 1841-ben került erre a vidékre, Tarczy patronálta, pápai diákként bontakoztatta ki tehetségét, s vált poétává. Ezért nem véletlen tehát, hogy a pápateszéri faluvezetés és az egyházközség emlékünnepélyt szervezett a két személyiség tiszteletére.

A szertartást a Honvédelmi Minisztérium Katonai Ordinariátusának kiemelt tábori lelkésze, dr. Hankovszky Béla őrnagy celebrálta, aki beszédében a két nemzeti személyiség nyíltszívűségét, önzetlenségét emelte ki, mert Széchenyi vagyonával, építő szorgalmával, Petőfi pedig erőt és hitet adó költészetével felbecsülhetetlen szolgálatot tett Magyarországért, melyből mind a mai napig táplálkozhatunk.

A templom előtti ’48-as emlékműnél a Himnusz hangjait követően Kerecsényi Zoltán a pápai Honvéd Bajtársi Klub titkára mondott ünnepi beszédet. „Meggyőződésem, hogy van mit, s kell is tanulnunk szellemi nagyságainktól; a történelmi személyiségektől - Széchenyitől, Petőfitől - akik népben, nemzetben gondolkodtak, s személyes sorsként vállalták a nemzeti fejlődés, a társadalmi haladás ügyét.” – hangsúlyozta a szónok; illetve Széchenyi Hitel-jének sorait idézte: „A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk ezért hiábavaló reminiescentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szent virágzásra. Sokan azt gondolják: Magyarország volt, én azt szeretném hinni, lesz!”

A megemlékezés végén Szalczer György polgármester, valamint Leitner Pál körjegyző koszorút helyezett el, végül a Szózat közös éneklésével zárult a bakonyalji falu ünnepsége.

 

BETONFAL, KÚSZÓFOLYOSÓ ÉS LÁNGOLÓ ABLAK

honvedelem.hu és ktp.hu, 2010. szeptember 4. - Szűcs László

Nagy a sürgés-forgás az utóbbi hetekben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Ócsai Harcászati Kiképző Bázisán. A Magyar Honvédség negyven tisztje hajtja itt végre éppen a számukra előírt, úgynevezett rövidített alapkiképzést. Õk azok, akik nem katonai tanintézetekben végeztek, csak később öltötték magukra az egyenruhát, és váltak hivatásos, szerződéses katonává.

Mint minden nap, a mai is testnevelés foglalkozással indul a „nem katonai oktatási intézményben végzett, tiszti állományba vett személyek tanfolyamán”. A kurzus hosszú és barátságtalan hivatalos nevét előszeretettel rövidítik „katonai végzettséggel nem rendelkezők”, azaz KVNR-tanfolyamra. Itt, Ócsán, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Harcászati Kiképző Bázisán évek óta a hivatásos és szerződéses állományba került tisztek tanfolyamát szervezik meg, a tiszthelyettesek a szentendrei MH Központi Kiképző Bázison kapják meg a hasonló kiképzést.

A terepszínű egyenruhába öltözött nők és férfiak szabályos alakzatban érkeznek a bázis bejáratának közelében található akadálypályához. A szakasz élén Nemes Antal őrnagy, a tanfolyam vezetője és egyik kiképzője áll. Rövid bemelegítést vezényel: gimnasztika, fekvőtámasz, és felülés gondoskodik arról, hogy az izmok „elérjék az üzemi hőfokot”, és a későbbi feladatok során senki ne sérüljön, húzódjon meg.

Ezen a napon két foglalkozás vár a katonákra – tudom meg a főtiszttől – miközben a tanfolyam résztvevői az előttük álló kétszáz méteres akadálypálya elemeivel, és leküzdésük módjával ismerkednek az úgynevezett „száraz begyakorlás során”.

A NATO szabvány szerint épült pályán van minden, mi „szem-szájnak ingere”, több mint két méter magas betonfal, kerítés, kúszófolyosó, gerenda és mély árok is. Természetesen az akadályokat fegyverrel a kézben (illetve ahol az az előírás, háton) kell leküzdeniük a katonáknak. Mindez csak kívülről tűnik könnyűnek és egyszerűnek, valójában fárasztó és komoly „kondit” igénylő feladat.

Az első „körben” szinte mindenki elkövet néhány kisebb-nagyobb hibát: rosszul tartja a fegyverét, szabálytalanul veszi az akadályt, vagy éppen nem kúszik elég laposan…

- Hadnagy asszony, magát éppen most lőtték le! Húzza le a fejét! – kiállt oda a kúszófolyosóban küszködő egyik hölgynek Nemes őrnagy. Valljuk be őszintén, ebben a pillanatban nem ő az, akik a kiképzők népszerűségi listájának élén áll. Sőt…

Egyébként a kúszófolyosó az az akadályelem, amelyet előszeretettel mutatnak az amerikai háborús filmek katonai kiképzésekről szóló részeiben is. Csak a filmekben (illetve az amerikai hadsereg kiképzésein, a valósában is) egy géppuskával folyamatosan lőnek, meghatározott magasságban „pásztáznak”, hogy a kúszó katona még véletlenül se emelje fel a fejét.

Amíg a kiképzendők az akadálypálya leküzdésével vannak elfoglalva, Szalay Zoltán ezredes, a ZMNE Kossuth Lajos Hadtudományi Kar munkatársa arról beszél, hogy az első KVNR-tanfolyamot még 1997-ben indították el Szentendrén. E kurzusok egészen 2004-ig három hónap időtartamúak voltak, az első harmad során az alapkiképzésen vett részt az állomány, a második etap általános katonai felkészítésről, míg a harmadik a szakirányú felkészítésről szólt. Aztán hat évvel ezelőtt, a megnövekedett igények miatt, a képzés időtartamát lecsökkentették hat hétre, ám az eredeti követelmények meghagyása mellett.

- A tanfolyamokon részt vevő tiszti és tiszthelyettesi állomány szinte kivétel nélkül főiskolát, vagy egyetemet végzett nőkből és férfiakból áll. Emiatt a tanfolyamok szervezői úgy gondolták, hogy a katonák önképzésére építve elegendő a csökkentett időtartam is – tájékoztat Szalay ezredes, akitől megtudom azt is, hogy a tisztek és tiszthelyettesek részére évente kétszer szerveznek hasonló tanfolyamot. A legénységi állomány számára továbbra is 14 hetes az alapkiképzés, az „újoncok” általában kéthavonta vonulnak be Szentendrére, az MH Központi Kiképző Bázisra.

 A mostani tanfolyam szeptember 6-án kezdődött a Magyar Honvédség szinte valamennyi alakulatától érkezett tisztek számára – veszi vissza a szót Nemes őrnagy. Jogászok, meteorológusok, személyügyi-, és pénzügyi szakemberek, egyaránt vannak a szakasz tagjai között, sőt még egy tábori lelkész is akad a csapatban. Az állomány egész jól viseli az egész napos kiképzést, tisztában vannak azzal, hogy az itt elsajátított ismeretek minden magyar katona számára kötelezőek – mondja az őrnagy. Egyébként eddig leginkább elméleti és kisebb gyakorlati foglalkozásokon vettek részt a tisztek, a „komolyabb” kiképzések – például harcászat, vagy lövészet – a kurzus második felében kezdődnek.

Rövid pihenő után Nemes őrnagy sorakozót rendel el a tanfolyamon résztvevő tiszteknek. A szakasz szabályos alakzatban indul el a gyakorlótér „túlsó vége” felé, ahol a kiképző bázis tűzakadálypályája található. A mai napi második feladat ugyanis ennek leküzdése lesz.

„A tűzakadálypályától egy kicsit mindig félnek a katonák” – meséli Nemes őrnagy, miközben a kiképzési foglalkozás veszélyeivel Berek Tamás őrnagy, az egyetem Vegyivédelmi Tanszékének docense ismerteti meg az állományt. Bemutatja a napalm pusztító hatását, s azt is, hogy milyen módszerekkel lehet lángra lobbantani a benzin és a sűrítőanyag közel kilencszáz fokon égő keverékét.

A fokozatosság elvét követve a tanfolyamon résztvevő tisztek első alkalommal ismét „szárazon”, azaz csak egyenruhában és fegyverrel futnak végig a közel száz méter hosszú pályán. Megtanulják, hogy egy-egy akadályelemet milyen módon lehet szabályosan leküzdeni, hol kell a fejet lehajtani, a lábak elé nézni. A következő körben magukra öltik a gázálarcot, és a védőkesztyűt is, majd harmadszorra már a lángoló pályán futnak végig. Az égő fal, a tűzárok és lángoló ablak mind-mind komoly kihívás a katonák számára. Szerencsére mindenki sérülés nélkül megússza a kalandot.

A kiképzésen a Katolikus Tábori Püspökség állományából részt vesz dr. Alácsi Ervin János százados, tábori lelkész és Fejér Ádám főhadnagy, főtiszt. 

 

IRÁNYT MUTATNAK AZ EMLÉKEZÉS FÁI

hm.gov.hu és ktp.hu, 2010. szeptember 4. 

Emlékkövet avatott hétfőn Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter és Dorothee Janetzke-Wenzel, Németország budapesti nagykövete. Az ünnepséget a német újraegyesítés 20. évfordulója alkalmából a budapesti Stefánia Palota kertjében tartották.

Az első keletnémet szabad választások után – 1990 nyarán – három ország honvédelmi minisztere: a Német Demokratikus Köztársaságot képviselő Rainer Eppelmann, Gerhard Stoltenberg a Német Szövetségi Köztársaságból és Für Lajos, a magyar honvédelmi tárca akkori vezetője két fát ültetett el a budapesti Stefánia Palota kertjében. Ennek üzenete a világ számára azt jelentette, hogy amikor a fák lombkoronája összeér, a német újraegyesítés is meg fog történni. Az évtizedek óta várt nagy esemény végül – a vártnál jóval előbb – 1990. október 3-án valóra vált. Ebben Magyarország igen jelentős politikai szerepet vállalt.

20 évvel a fák elültetése után – október 4-én délelőtt a budapesti Stefánia Palota kertjében – Dr. Hende Csaba, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere emlékkövet állíttatott, hogy így örökítse meg és vigye tovább az újraegyesítés szellemét, az Európa két felét elválasztó falak lebontásának jelentőségét.

A megemlékezésen a tárcavezető mellett – magyar részről – részt vett Márki Gábor, a Honvédelmi Minisztérium védelemgazdasági helyettes államtitkára, Benkő Tibor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke, illetve Szarka Gábor kabinetfőnök. Jelen volt az ünnepségen Für Lajos, hazánk korábbi honvédelmi minisztere is. Németországot Dorothee Janetzke-Wenzel asszony, Berlin Budapestre akkreditált nagykövete képviselte.

„A szabadság olyan, mint a levegő – kezdte ünnepi beszédét Hende Csaba – ha van, észre sem vesszük, ha nincs, meg lehet fulladni. Húsz évvel ezelőtt újra megismerhettük e régi igazságot, amikor ismét nagy, mély lélegzetet vehettünk Kelet-Európában”– fogalmazott a honvédelmi miniszter.

Hende Csaba kiemelte: a német és a magyar történelem a szabadság iránti vágy története volt az 1914 és 1989 közötti rövid, de annál mozgalmasabb időszakban. „Sokba került ez a szabadság”– mutatott rá a honvédelmi miniszter emlékezve az 1953-as berlini, 1956-os magyarországi, 1968-as prágai és több lengyelországi eseményre. „Az NSZK polgárai az egész szabad világban a legjobban értették, mit jelent a létező szocializmus rabságában, a Vörös Hadsereg páncélos hadosztályainak árnyékában élni”– fogalmazott Hende Csaba, aki egyúttal közös történetünk egyik legnagyobb élményeként említette a szabadság visszanyerését. „Együtt voltunk a szabadság jegyében a páneurópai pikniken, a zugligeti templomnál és a német nagykövetségnél.”

Hende Csaba kiemelte: miután Európa újra összenőtt, kevesebb szó esik a szabadságról. Éppen azért, mert az olyan, mint a levegő. „Pedig Európa nem csak üzleti vállalkozás, amit kvóták az alkuk mozgatnak: a szabadság köti össze”– mondta a miniszter. „Hirdesse ez a két fa, hogy ma is közösen dolgozunk egy olyan szabad világért, mely nem a háború, hanem a béke, nem a pusztítás, hanem a gyarapodás, nem az ellenségeskedés, hanem a barátság, és nem a rabság, hanem a szabadulás világa”– zárta beszédét a miniszter.

Dorothee Janetzke-Wenzel, Németország magyarországi nagykövete kiemelte: a fákban hatalmas szimbolikus erő rejlik, hiszen az életet, a vitalitást, a tartósságot jelölik, és egyszersmind ott rejlik bennük a jobb jövőbe vetett hit is. „Magyarország nagyban hozzájárult az európai változásokhoz a Vasfüggöny megnyitásával, érdemi részesedést vállalva ezzel a német újraegyesítésben. Nagy örömömre szolgált az, hogy a német államelnök október 3-ai beszédében ezt külön kiemelte”– fogalmazott a nagykövet.

„Húsz évvel ezelőtt a fákat két német védelmi miniszter ültette egy magyar barát részvételével a közös jövő reményében. Eppelmann, Stoltenberg és Für miniszter urak akkor még nem sejtették, milyen gyorsan valóra válik az álmuk”– mutatott rá Dorothee Janetzke-Wenzel. A nagykövet kiemelte: az egység immáron 20 éve létrejött, de még ma is úgy tűnik, mintha csak tegnap történt volna a sorsfordító esemény.

Hangsúlyozta: napjainkban Németország és Magyarország azonos módon, az Európai Unión belül dolgozik azon, hogy még közelebb kerüljön egymáshoz, kiállva a demokrácia, a jogállamiság, az igazságosság és az átláthatóság eszményei mellett.

– A két fa azt szimbolizálja, hogy bármi lehetséges, ha bátor emberek közösen törekednek a jóra. Nemcsak emlékeztetnek, de ösztönöznek is, hiszen az értékek , amelyeket jelképeznek, ma is érvényesek – mondta a nagykövet. Ezután elismerően szólt Magyarország és Németország baráti viszonyáról.

A beszédeket követően Hende Csaba és Dorothee Janetzke-Wenzel közösen leleplezte az emlékkövet, Puskás Jenő képzőművész alkotását. Az ünnepség az Európai Unió himnuszával, az Örömódával zárult.

Az ünnepségen imát mondott Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség irodavezetője és Rácz István főhadnagy, katolikus tábori lelkész

 

BÜSZKÉK ÉS "HARCRAKÉSZEK"

honvedelem.hu és ktp.hu, 2010. szeptember 4. 

Szeptember 29-én véget ért egy hosszú, mozgalmas, kemény feladatokkal megtűzdelt periódusa a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 1. lövész zászlóaljának. A szeptember 06-tól kezdődő gyakorlat zárónapján az időjárás szeszélyességén kívül semmi nem akadályozta a „harcosok” utolsó megmérettetését az átfogó értékelés előtt.

A Magyar Honvédség történetében első alkalommal fordult elő az, hogy egy alakulat két alegysége egymás után kétszer is megkapta a „harcra kész” minősítést. Májusban a hódmezővásárhelyi 5/62 lövészzászlóalj bizonyított, most a debreceni bakák.

Dr. Böröndi Gábor dandártábornokot, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokát büszkeséggel töltötte el az a tény, hogy a debreceni 1. lövész zászlóalj bázisán megalakuló Zászlóalj Harccsoportnak is sikerült a NATO CREVAL ellenőrzésen bizonyítania rátermettségét.

A nagy napot megelőző éjszakán már mindenki elfoglalta helyét a Veszprémhez közeli „nullponti” lőtér terültén. A hosszú éjszaka után a gyakorlaton résztvevő katonák feszülten vártak a nagy megmérettetésre. A gyakorlat előzetesen kitűzött célja, miszerint a katonákat az előírt feladatra felkészítse, azok végrehajtásán keresztül összekovácsolja a csapatot, a döntnökök szerint maradéktalanul megvalósult. A CREVAL egyfajta értékelési rendszerként funkcionál. A NATO alárendeltségébe tartozó, különböző szövetségi műveletekre felajánlott szárazföldi alegységek készenlétének felmérését jelenti.

A debreceni 1. zászlóalj mellett számos katonai szervezet is részt vett az ellenőrzésen. A közel ezerfős Zászlóalj Harccsoportban együtt dolgozott a dandár alárendeltségébe tartozó 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj és a Művelettámogató Műszaki Zászlóalj kijelölt szakállománya. Emellett a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred (Győr), 86. Helikopter Bázis (Szolnok), a 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj (Székesfehérvár) és a Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ (Budapest) képviseltette magát. Vantal őrnagy úgy gondolja, a siker kulcsa a koordinált, együttműködő csapatmunkában keresendő. Elmondása szerint, a „harcra kész” minősítés megszerzése az 1. lövész zászlóalj állományának lelkiismeretes, kemény munkáján túl, az őket segítő dandártörzs felelősségteljes hozzáállásának is köszönhető.

A gyakorlat lelkészi teendőit Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész látta el.

 

HÉTVÉGE A MISSZIÓBAN

hm.gov.hu, 2010. szeptember 08.- Kálinger Roland százados, tábori lelkész

Gazdag programokból válogathatott az EUFOR-7 kontingens állománya az elmúlt hétvégén. Az EUFOR-misszióban a munkahét hétfő reggeltől szombat délig tart, érthető tehát, hogy a hétvége az állomány számára nagyon fontos. Mindenki szeretné ezt a másfél napot értelmesen és hasznosan eltölteni. Ehhez Gulyás Géza alezredes, a kontingens parancsnoka és Dlabig Péter százados, századparancsnok megadott minden segítséget.

Szombaton délután nagy sürgés-forgás volt a táborban. Az első szakasz: a századtörzs és a logisztikai szakasz is sütés-főzéssel egybekötött bulit tartott. A zenegépekből magyar dallamok, a bográcsból magyaros illatok töltötték meg a levegőt. A gazdagon elkészített pásztorlevest nem csak a finom füstölt csülök jelentette, hanem a kézzel készített csipetke is, amely sokáig készült ugyan, de hamar elfogyott. A sajtos, a csülkös pogácsa és a tejfölös fokhagymás lángos csak kellemes ráadás volt a sok finomság után! Ha valaki átsétált a tábor másik részébe, ott sem érte csalódás. Grillrácson sültek a pácolt csirkecombok és kisebb-nagyobb kórusok énekelték a magyar slágereket. Egy-két honvéd olyan tehetségesnek bizonyult, hogy többen ajánlották nekik, hogy jelentkezzenek a tehetségkutató műsorokba. Mások kisebb tehetséggel ugyan, de annál nagyobb bátorsággal énekeltek. A „Magyar ház” volt a harmadik helyszín, ahol szintén jó hangulat és kitűnő ízek várták a látogatót.

Akik csendesebb szórakozásra, vagy lelki táplálékra vágytak, azok csatlakozhattak ahhoz a magyar csoporthoz, amely a Szarajevóban megrendezett „Taizei találkozóra” érkezett. Ez a keresztény ifjúsági találkozó is vonzó programnak bizonyult, több katona is részt vett rajta. A templomi áhítat után elkísérték a magyar csoportot és megmutatták nekik Szarajevó belvárosának látnivalóit.

Aki még bírta energiával, annak vasárnap sem kellett unatkoznia. A bosnyák tengerpart és a Bosznia hegyei várták a kiránduló magyar katonákat. Bár az időjárás már itt is ősziesre fordult, mégis sokan vállalkoztak erre a programra.

Jó volt, s nagyon kellett ez a hétvégi pihenés, szórakozás, hiszen hétfőtől mindenkinek ismét a feladatára kell koncentrálnia.

 

MEGEMLÉKEZÉS A PRT-BAN

Az egymásrautaltság nem üres frázis

hm.gov.hu, 2010. szeptember 10.

Komplex begyakorlást tartott a PRT-9 állománya szeptember hetedikén Afganisztánban. A gyakorlat célja a tábor védelmi rendszerének tesztelése volt különböző szituációkban, amely a gyors és szervezett reagálás fejlesztését célozta. A vezetők ellenőrizték, és ha kellett kijavították a hibákat.

A katonákat még keményebb munkára sarkalta a Magyarországról érkezett hír, miszerint bajtársuk, Kolozsvári zászlós a kora reggeli órákban elhunyt.

Mindenki tudta, hogy a gyakorlatok sokszor unalmasnak tűnnek, ám igazi vészhelyzetben a készségszinten megtanultak az életüket jelenthetik. Veszélyes helyzetek pedig Afganisztánban bármikor bekövetkezhetnek. Mindenki átérezte a feladatok súlyát és komolyságát. A kölcsönös egymásrautaltság a hadműveleti területen kézzelfogható valósággá válik, nem csak egy kifejezés!

Délután a táborban tartózkodó valamennyi nemzet katonái kegyeleti állománygyűlésen, közösen emlékeztek meg az elhunytról, felidézve életpályáját. Egyperces néma csenddel adóztak Kolozsvári György posztumusz hadnagy emlékének.

Az állománygyűlés után a hősök emlékművénél Kótai Róbert főhadnagy tábori lelkész mondta el a kegyeleti imát, melynek végén a katonák gyertyagyújtással fejezték ki részvétüket.

A megemlékező gyászmisét - az elhunyt lelki üdvéért - szeptember nyolcadikán este tartották.

 

SZOLNOKON KÉSZÜLTEK A BALKÁNI MISSZIÓRA

honvedelem.hu és ktp.hu/hírek, 2010. szeptember 12.

 Szolnokon, az MH Béketámogató Kiképző Központban, a nyári szabadságokat követően ismét a felkészítés került fókuszba. A nyár utolsó napján kezdődött el a Missziós Törzstiszti Alaptanfolyam, amelynek során a Bosznia-Hercegovinába és Koszovóba, egyéni beosztásba tervezett állomány sajátítja el a missziós feladatok teljesítéséhez szükséges alapismereteket.

A felkészítés egy komplex, több területet felölelő képzés, amelynek célja a Magyar Honvédség állományából NATO és EU misszió egyéni törzsbeosztásba tervezett katonák felkészítése, mind a hazai, mind a nemzetközi szervezetek kiképzési követelményeinek megfelelően. Mindezek elsajátítása után a résztvevőknek képesnek kell lenniük a béketámogató műveletek parancsnokságain, és törzseiben az önálló beosztás ellátására.

A tanfolyamra beiskolázott katonák a kurzus elején megismerkednek azokkal az alapvető törzstiszti-, tiszthelyettesi feladatokkal, amelyek szükségesen minden egyéni beosztásban a külszolgálat sikeres végrehajtásának. A kiképzés során a felkészülő állománynak ugyancsak számot kell adnia angol nyelvtudásáról, mivel a külszolgálatok során a munkanyelv mindenhol az angol lesz. Mindezek mellett széleskörű tájékoztatást kapnak a missziós területek jellemzőiről, elhelyezkedéséről, a konfliktusok kirobbanásának okairól, a hadszíntéren élő lakosság etnikai összetételéről, vallásáról.

A résztvevőknek a kéthetes képzés végére képesnek kell lenniük a megismert műveleti eljárások tervezésére és alkalmazására, a két és több- oldalú nemzetközi egyezmények betartásának ellenőrzésére, azok esetleges megszegésének megfigyelésére és kivizsgálására, valamint a feltárt problémákban érdekelt felek közötti közvetítésre, tárgyalások megszervezésére, illetve az angol nyelvű eligazítások és előadások megtartására.

A kiképzés végére ismerniük kell a hadszíntéren jelen lévő nemzetközi, kormányzati és nem kormányzati szervezeteket, valamint a nemzetközi hadijog érvényben lévő szabályait. El kell sajátítaniuk saját testi épségük megóvásának fortélyait, a hadszíntéren bekövetkező balesetek, támadások elhárítását. Az egészségügyi kiképzés területén pedig képesnek kell lenniük az ön-, és kölcsönös segítségnyújtásra, a lövések, robbanások, közlekedési balesetek sérültjeinek ellátására. Emellett pedig azt is tudniuk kell, hogy a műveleti területen milyen a járványügyi helyzet és az éghajlati sajátosságokból milyen kockázatok adódnak.

A kiképzésen részt vesz Rácz István főhadnagy, tábori lelkész, aki leendő koszovói feladataira készül fel.

 

„VOLT AMIKOR CSAK HALLGATTAM A CSENDET”

honvedelem.hu, 2010. szeptember 13. - Szűcs László

Beszélgetés Takács Tamás alezredes, katolikus tábori lelkésszel

Ha az ember nem tudná, hogy tábori lelkész, könnyen azt hinné, hogy valamelyik „elit alakulat” vezető beosztású főtisztje. E tévhitet könnyen erősítheti az is, hogy Takács Tamás alezredes egyenruháján megtalálható az ejtőernyős jelvény. Emellett pedig még az improvizált robbanószerkezetek elleni védekezésről szóló tanfolyamot is elvégezte. Vele beszélgettünk.

Ha tábori lelkésszel találkozom, bennem mindig felmerül a kérdés, így most neked is felteszem: melyik volt előbb az egyenruha, vagy a papi hivatás?

Ha a kronológiát nézem, akkor a papi hivatás volt előbb, ha viszont annak megvalósulását, akkor a katonaság. Hogy érthető legyek: amikor jelentkeztem kispapnak a teológiára, még a tanulmányaim megkezdése előtt, 1984-ben bevonultattak másfél éves sorkatonai szolgálatra a Lentiben található gépesített lövészezredhez. Vagyis az uniformist hamarabb ismertem meg, mint a reverendát. Akkoriban Fodor Lajos alezredes volt a laktanya parancsnoka, aki ma a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára. Azóta is nagyon sok olyan főtiszttel és tábornokkal találkoztam, akik akkoriban még fiatal hadnagyok és főhadnagyok voltak Lentiben. Aztán a sorkatonaság után következett a teológia, majd tíz év egyházmegyei szolgálat és 2000-ben ötvöztem a múltjaim részeit. A katonaságot és a papi hivatást mintegy összegyúrva, tábori lelkészként kezdtem el szolgálni a Magyar Honvédségben.

Az egyházmegyékben töltött egy évtized alatt merrefelé jártál?

Rengeteg helyen szolgáltam, többnyire az északi, észak-keleti országrészben, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben. Hétszáz lelkes kis faluban és tízezres városokban egyaránt. Tíz év alatt kilenc helyen szolgáltam, szóval ez az időszak mozgalmas része volt az életemnek.

Mi volt a sok váltás oka?

Oda mentem, ahova éppen az egyházi elöljáróim küldtek.

Ugyanúgy, mint a Magyar Honvédségben, a katonák…

Pontosan. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy egy tábori lelkésznek nagyon könnyű a beilleszkedés a Magyar Honvédség rendszerébe, hiszen nagyon jól ismer egy másik, hierarchikus szervezetet.

Miért döntöttél úgy, hogy tábori lelkész leszel?

Azt hiszem, egy kicsit talán mindig is benne volt a habitusomban a katonai életforma. Ráadásul az uniformis viselete sem állt távol tőlem. A sporttal sem volt gondom sohasem, már plébános koromban is jártam futni, amit az elején megcsodáltak az emberek, sőt egy kicsit talán meg is mosolyogtak. Aztán nem kellett fél évnek eltelnie ahhoz, hogy a falu, vagy éppen a város gyerekei követni kezdtek és rohangáltak utánam. A váltás oka azonban legfőképpen az volt, hogy én mindig is úgy gondoltam: az ember csinálja azt, amiben úgy érzi, a leghatékonyabban tud tevékenykedni. Életemnek az a szakasza is nagyon szép volt, nem akarom sem letagadni, sem pedig megtagadni. A plébános életnek voltak boldog pillanatai, sőt, nagyon sok boldog pillanatot éltem át. A mostani életem egy másfajta ritmust kíván tőlem, de ez is nagyon szép.

Említetted, hogy tíz éve vagy a Magyar Honvédség tábori lelkésze. Hogyan alakult a pályafutásod?

2000-ben Szolnokra kerültem, s eddigi tábori lelkészi pályafutásom tíz évéből kilencet ott töltöttem el. Hozzá kell tennem, hogy nagyon boldog kilenc évet. Szolnoknak akkor is és most is az a különlegessége, hogy igazi, „katonás” helyőrség, olyan alakulatok találhatók ott, melyek tevékenységei – legalábbis a civilek szemével nézve – a katonaság látványosabb oldalához tartoznak. Vannak ott helikopteresek, ejtőernyősök, és még sok minden, amiről az állampolgárok sokszor azt képzelik, hogy csak ez a katonaság. Emiatt pedig olyan fiatalember számára, mint én, aki szeret sportolni, mozogni, együtt lenni a katonákkal, Szolnok egy nagyon jó lehetőség volt. És ebből fakadt, hogy rengeteg olyan dolgot ki tudtam próbálni, ami sem civilként, sem pedig papként, soha az életben nem jutott volna az eszembe.

Mint például?

Az első volt az ejtőernyőzés. A történet úgy kezdődött, hogy nagyon jó viszonyban voltam az egyik, ejtőernyős beosztású parancsnokkal. Egy szolnoki ünnepségen, szinte csak megszokásból megkérdeztem tőle, hogy ő most fog-e ugrani? Azt felelte: nem, mert „nincsen úgy öltözve”. De azonnal vissza is kérdezett, hogy én ugrok-e? Erre én azt válaszoltam, hogy ezen én még nem gondolkodtam, de ha már megemlítette, akkor lehetne róla szó. Aztán rövid utánjárás után megkaptam a szükséges engedélyeket, megszereztem az orvosi alkalmasságit is és egy fél éven belül már a gép fedélzetén voltam és ugrottam. Eddig nyolcvanhárom ugrásom van.

Mostanában is ugrasz még?

Sajnos manapság már nincsen erre lehetőségem, mert Szolnokról új beosztásba kerültem, s így a Tisza-parti városba, most már csak mint meghívott vendég térek vissza. De talán a jövőben lesz még alkalom arra, hogy ugorjak.

Az ejtőernyőzés mellett van még olyan katonai végzettséged, amely egy tábori lelkésznél nem mindennapos?

Amikor Afganisztánban teljesítettem szolgálatot, úgy alakultak a körülmények, hogy az amerikaiak által szervezett C-IED-tanfolyamon volt még egy „szabad hely”. Megkérdeztem, hogy beülhetek-e, azt felelték, hogy ha van kedvem, akkor szívesen látnak. Hát nekem volt kedvem, így elvégeztem az improvizált robbanószerkezetek elleni védekezésről szóló kurzust is. Úgy gondoltam, a káromra semmiképp, sőt talán éppen az előnyömre válik. Egyébként hasonló módon volt lehetőségem részt venni Angliában egy három hónapos STANAG nyelvtanfolyamon, így nyelvi szinten is közelebb kerültem a katonákhoz.

Ha már a misszióknál tartunk, ne is menjünk tovább. Említetted Afganisztánt, máshol is jártál?

Egyelőre csak az ázsiai országban, viszont ott kétszer is, a Tartományi Újjáépítési Csoport, vagyis a PRT első és ötödik váltásával. Az első váltás azért volt nagyon fontos számomra, mert ez a típusú afgán misszió akkor még mindenkinek új volt a Magyar Honvédségben. Ráadásul megadatott számomra, hogy az egyik Mission Team tagja legyek, így sokkal több időt tölthettem együtt azokkal az emberekkel, akik miatt ott voltam, és én ezért nagyon hálás vagyok Istennek. A második afgán misszióm pedig azért volt érdekes számomra, mert több emberrel voltam együtt, akikkel már az első váltásban is szolgáltam. Azaz másodszorra már szinte baráti-családi alapon tudtam együtt dolgozni a katonákkal.

Egy misszióban nagyobb szükség van egy tábori lelkészre, mint idehaza?

Azt hiszem, ha az ember határhelyzetekbe kerül és megváltozik körülötte a világ, vagy ha nehézségbe ütközik, esetleg életveszélybe kerül, akkor egészen másképp lát addig teljesen természetes, vagy hétköznapi dolgokat. Emiatt szinte természetes, hogy nagy szükség van egy-egy misszióban a tábori lelkész jelenlétére. De a hazai és a külföldi szolgálatot nálunk nem szabad kettéválasztani, már csak azért sem, mert azok a katonák, akik külszolgálatra utaznak ki, hazai alakulatoktól indulnak. Bármilyen furcsa, egy misszióban lévő katona számára általában nem a kinti történések és körülmények okoznak nehézséget, hanem az itthon hagyott lét. Afganisztánban a katona számára elsősorban nem az a probléma, hogy lőhetnek rá, vagy másfajta támadás érheti. Ez abban a környezetben természetes, mondhatni, benne van a pakliban, tudja az ember, és együtt él vele. Viszont, ha itthon akad valamilyen probléma a hozzátartozóival, azt odakinn kénytelen tehetetlenül tudomásul venni, hiszen személyesen érdemben semmit nem tud tenni. Ez a tudat jóval negatívabban hat rá, mint az ottani, tényszerű körülmények.

Könnyen tudtál együtt dolgozni a katonákkal?

Ennek egy titka van, mégpedig az, hogy ismerjenek. Annak a tábori lelkésznek, akinek idehaza nincsen kapcsolata a katonákkal – azokkal akikkel és akikért kiutazik egy hadműveleti területre – akkor a misszióban nagyon-nagyon nehézzé válik az élete, s feleslegessé az ottléte. Viszont, ha a lelkész aktívan részt vesz a katonákkal a kiképzésében, akkor ők érzik, hogy neki is „izzadságszaga van”, s így könnyebben elfogadják.

Az afganisztáni misszióban mi a tábori lelkész legfontosabb célja?

Meggyőződésem, hogy az a legfontosabb: az ember mindig legyen együtt a katonákkal. Persze vannak speciális, úgymond „papi helyzetek”, amikor a lelkész keresztel, szentmisét mutat be, vagy éppen szót kap egy-egy ünnepségen. Ezek jelentik a ráadást, a legfontosabb azonban az, hogy a lehető legtöbb helyzetben ott legyek a katonák mellett. Hiszem azt, hogy ha a lelkész együtt tud dolgozni, együtt tud élni a katonákkal a hétköznapokban, akkor talán a részese lesz az ünnepeiknek is. Hiszem azt is, hogy, ha a lelkész a nehézségben ott tud ballagni a katona mellett, akkor az a katona elvárja őt az örömében is.

Hasonló feladattal utaznak ki Afganisztánba a pszichológusok is. Nincsen rivalizálás a két szakember között?

Nem hiszem, mivel a pszichológus és a tábori lelkész is, ha normálisan dolgozik, a katonák segítéséért van, csak más-más módon teszik azt. Meggyőződésem, hogy mindkét feladatot el lehet látni sok hibával, de kimagaslóan is. Persze, az együttműködés csak akkor lehetséges, ha a lelkész és a pszichológus nemcsak munkatársként, hanem emberként is szót tud érteni egymással. Úgy gondolom, hogy ezzel eddig egyetlen misszióban sem volt különösebb probléma. A hadműveleti területen dolgozó pszichológus és lelkész is jól tudja, hogy a rivalizálással csak saját munkájukat teszik tönkre. A papnak, az általánosan kialakult kép szerint is van némi „helyzeti előnye”, hiszen nem kell beszámolókat és minősítéseket írnia, így talán az emberek egy kicsit könnyebben nyitnak felé. A legtöbb esetben egyébként a katona nem is feltétlenül azt várja, hogy a lelkész segítséget nyújtson, hanem inkább azt, hogy legyen ott vele és meghallgassa őt.

Sok ember kezd el hinni Istenben egy misszióban, egy túlfeszített, stresszes helyzetben?

Nem az én feladatom eldönteni, hogy ki mikor kezd el hinni, vagy „vallásossá” válni. Nekem egy misszióban nem az a célom, hogy „slaggal locsolgatva” javítsam a keresztelési statisztikánkat. A tábori lelkészi szolgálat ezen része speciálisan azoknak szól, akik ezt igénylik. De a kérdésre válaszolva, az emberi élet határhelyzetei valóban érzékenyebbé teszik az embert sok mindenre, ami talán addig érdektelen volt számára. Vannak olyan helyzetek, – mint például az öröm és a bánat, a születés és az elmúlás, a boldog találkozások és a fájdalmas elválások – amelyek „beélesítik” az embert, és így érzékenyebbé válik. Különösen igaz ez akkor, amikor az ember, a katona eljut egy olyan határterületre, amin túllépni már nem tud, vagy olyan helyzetbe kerül, amikor az ő léte szenved kárt. Lehet, hogy lesz egy-egy olyan pillanat – ami nem biztos, hogy a halál, vagy éppen egy robbanás – mint például egy misszióban eltöltött karácsony este, amikor látszólag semmi rendkívüli nem történik, csak tudatosul az a tény, hogy a szeretett személyek több ezer kilométerre vannak. Amikor érzi az ember, hogy hiány van az életében és talán az ünnepében is...

Veled előfordult ilyen?

Emlékszem a tűzszerészeink halála utáni időszakra. Én az első misszióban még együtt szolgáltam Kovács Gyuszival. (Kovács Gyula posztumusz hadnagy – A szerk.) Amikor a PRT 5. váltásával visszatértem Afganisztánba, már egy emlékkopjafát állítottak neki a táborban. Gyuszi egyik társával – aki ugyancsak másodszor szolgált már akkor Afganisztánban – esténként kimentünk a kopjafához és gyújtottunk egy-egy szál gyertyát. Minden áldott este elhangzott ez a kérdés: „Gyújtunk Atyám?” Szóval, meggyújtottuk a gyertyát és ott álltunk az emlékhelynél pár percet. Hogy ő mit csinált, azt nem tudom. De azt sem, hogy néha én mit csináltam, mert nem mindig imádkoztam. Volt amikor csak hallgattam a csendet. Körülöttünk beszélgetve jöttek-mentek az emberek, aztán néhány nap múlva már csak csendesen sétáltak és néha ők is megálltak néhány pillanatra. Mindez nagyon egyszerű, és egyáltalán nem vallási, inkább csak egyszerűen emberi része volt életünknek…

Kétszer hat hónapot töltöttél kinn Afganisztánban, ez személyesen mit hozott neked?

Az első missziót nagy élményként éltem meg. Nekem az a hat hónap, minden kint töltött nap 24 órája olyan volt, hogy éreztem: most tényleg azt csinálom, amit sokszor csak gondoltam, terveztem, vagy talán kimondani sem mertem. Vagy azért, mert túl brutális, vagy pedig azért, mert túl álomszerű volt. S ami talán a legfontosabb, hogy elválaszthatatlan barátságok alakultak ki az Afganisztánban töltött idő alatt. A PRT első váltásában történt karácsonykor, hogy odajött hozzám az egyik katona, egy tőrrel a kezében. Odaadta nekem – azóta is őrzöm az elismerések mellett, mivel ez életem egyik legnagyobb kitüntetése – és azt mondta: „Atyám, magának ezt azért adjuk, mert azon tisztek közé tartozik, akik miatt ha kell, itt maradnánk.” És nem a hosszabbításra gondoltak... Mindez nekem, mint lelkésznek, óriási dolog volt, mert hogyha egy harcoló tisztnek mondják ezt a katonái, akkor az szinte természetes. De amikor egy pap kapja ugyanezt, az nagyon szívbemarkoló és csodálatos érzés.

Katonás beállítottságodat látva, fel kell tennem a kérdést. Ha Afganisztánban úgy alakul, hogy adott esetben lőni kellett volna, akkor képes lettél volna használni a fegyvered?

Nem tudok erre a kérdésre egyértelműen válaszolni, mivel hála Istennek nem kerültem olyan helyzetbe, hogy szükségem lett volna a fegyver használatára. Ha pusztán elvi síkon nézem a kérdést, akkor azt mondom, hogy a megfelelő helyzetben igen, lőttem volna. Persze nem nyugodt lélekkel, hiszen utána nyilván nekem is el kellett volna számolnom önmagammal, de lőttem volna. A „Ne ölj!” parancsában nem csupán a szándékos és értelmetlen gyilkolás tiltása van benne, de az is, hogy magamat és a rám bízottakat a tőlem telhető módon meg kell védenem. Ennek ellenére azt mondom, amennyiben ott helyben kellene döntenem, akkor az igazság is ott derülne ki.

Két misszió után tervezel újabbat?

Nem igazán én tervezem. Nyilván egy felkérésre nem fogok nemet mondani, mert a külszolgálat munkaköri kötelességeim közé tartozik.

Korábban említetted, hogy kilenc év után váltottál helyőrséget. Hol dolgozol jelenleg?

Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság a központ, de hozzám tartozik Székesfehérvár, mint helyőrség is. A Katolikus Tábori Püspökség állománytáblájában van egy kiemelt vezető tábori lelkész beosztás, ezt látom most el. Ennek során elvégzem a helyőrségben adódó lelkészi feladatokat, de összekötő kapocsként kell működni a püspökség és az alakulatoknál szolgáló tábori lelkészek között is.

Mennyi ideig tervezed még a tábori lelkészi szolgálatot?

Ha tudom és bírom, akkor legalább még húsz évet szeretnék aktív tábori lelkészként dolgozni. Ez 44 évesen lehet, hogy nagyképűen hangzik, hiszen elképzelhető, hogy akkor már tolószékben közlekedem majd. De most azt mondom, hogy amíg bírom és amíg úgy érzem, hogy hasznos a munkám, addig magamtól nem szeretném abbahagyni.

 

ELTEMETTÉK KOLOZSVÁRI GYÖRGY HADNAGYOT, A MAGYAR HONVÉDSÉG HŐSI HALOTTJÁT

Élete legnehezebb küzdelmében alulmaradt”

hm.gov.hu és honvedelem.hu, 2010. szeptember 14. - Szűcs László

Katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra Kolozsvári György zászlóst, posztumusz hadnagyot, a Magyar Honvédség hősi halottját szeptember 14-én, Tatán. A gyászszertartáson részt vettek a Honvédelmi minisztérium vezetői, de elbúcsúztak a Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásának katonái és a tatai Klapka György Lövészdandár állománya is.

Több mint ezren kísérték utolsó útjára Kolozsvári György posztumusz hadnagyot, a Magyar Honvédség hősi halottját kedden délután, Tatán. A 37 éves hivatásos katona Afganisztánban szenvedett életveszélyes sérülést, miután augusztus 23-án az egyik magyar konvojt támadás érte. Egy héttel ezelőtt, szeptember 7-én, a Honvédkórházban vesztette életét.

A katonai tiszteletadással megtartott temetésen jelen voltak az MH 25. Klapka György Lövészdandár, valamint az MH Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásának katonái is. A Honvédelmi Minisztériumból dr. Hende Csaba miniszter, dr. Simicskó István államtitkár, Fodor Lajos közigazgatási államtitkár, valamint Benkő Tibor altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnöke vett végső búcsút a hősi halott katonától.

Kolozsvári György feleségének kérésére a gyászszertartás kezdetén magyar népdalokat játszott a katonazenekar, miközben a nemzeti színű lobogóval letakart koporsó mellett egymást váltották a díszőrök.

- Ismét egy szeretett, és tisztelt bajtársunk ravatalánál állunk. Bekövetkezett az, amitől mindannyian tartottunk, Kolozsvári György zászlós, élete legnehezebb küzdelmében végül alulmaradt, legyőzte őt a halál. Úgy halt meg, ahogy élt: hőn szeretett hazája szolgálatában, kötelességteljesítés során vesztette fiatal életét – mondta búcsúztatójában Sándor Zsolt ezredes. A tatai lövészdandár parancsnoka ezt követően felelevenítette a hősi halott katonai pályafutását. Kitért arra, hogy Kolozsvári György kiváló katonai vezető képességeinek, emberségének, bajtársiasságának köszönhetően hamar kivívta elöljárói és beosztottjai tiszteletét, megbecsülését.

Sándor ezredes kiemelte: „amikor a kötelesség szólította, ő mindig elsőként jelentkezett. Így teljesített szolgálatot a világ, háború szaggatta övezeteiben.” Elmondta: Koszovóban, 2000-ben és 2005-ben, Afganisztánban 2007-ben a PRT második váltásában, 2008-ban Bosznia-Hercegovinában és végül ismét Afganisztánban, a Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásában szolgált – összesen 1015 napot – távol hazájától a hazájáért. Öt alkalommal kapta meg a Békefenntartásért Szolgálati Jelet, a Szolgálati Érdemjel bronz és a Tiszthelyettesi Szolgálati Jel harmadik fokozatát, emellett pedig öt alkalommal részesült dandárparancsnoki pénz-, és tárgyjutalomban.

- Embersége, kivételes katonai vezetői felkészültsége, saját magával szemben támasztott magas követelményei a lövészzászlóalj és a dandár meghatározó személyiségévé tették őt – mondta az alakulat parancsnoka, majd arról beszélt, hogy Kolozsvári György példamutatásával, felkészültségével, emberségével maradandó emlékművet állított az afganisztáni többnemzeti környezetben. Dicsőséget szerzett a dandárnak, az egész Magyar Honvédségnek és a Magyar Köztársaságnak. Halálával mind az alakulat, mind pedig a honvédség pótolhatatlan veszteséget szenvedett.

- Annyira reménykedtünk, annyira bíztunk! Most oly nehéz elfogadni, hogy a hős katona, a szerető férj, a csodálatos apa nincsen többé. Az acélember, aki annyi nehézségen, annyi kemény kihíváson küzdötte túl magát, nincs többé. Nincs többé, és mégis itt van velünk! Kisfiús mosolya, gesztusai, őszintesége, embersége, egész lénye velünk marad – mondta Sándor ezredes.

„Azok a bajtársaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem benn lakoznak a szívünkben. Emléked őrizze örök tisztelet és megbecsülés. Ígérem, soha sem feledünk! Tisztelt hadnagy úr, kedves Gyuri, nyugodj békében!” – fogalmazott búcsúztatója végén a tatai dandár parancsnoka.

Tata város nevében Michl József polgármester búcsúzott a hősi halott katonától. Mint elmondta: gyászol az ország, gyászol a Magyar Honvédség és gyászol Tata város közössége is. „Nem tudunk másra gondolni, csak arra, milyen kicsin múlott, hogy Gyuri már nem élhet” – mondta a polgármester, majd arról beszélt, hogy a vizsgálatból tudni lehet, katonáink mindent megtettek. És az orvosok is mérhetetlen erőfeszítést tettek az életéért.

- Kolozsvári György katonaember volt. Tudatosan vállalta az ezzel járó kemény, kockázattal teli életet. Mindene volt a hivatása. Tataiként a legfontosabb, legnehezebb missziókban szolgált. Családjától, szeretve féltett gyermekeitől többször is hosszú távollétet vállalt – mondta Michl József. A város polgármestere búcsúztatójában hozzátette: a magyar katonák létszáma az afganisztáni béketeremtésben nem tűnik jelentősnek. De a négy magyar katona halála minden összehasonlítást értelmetlenné tesz. „Mi békét teremteni mentünk a távoli Baghlanba. Segíteni, hogy legyen iskola, kórház, épüljenek utak és hidak. Kolozsvári György, hősi halott katonatársával együtt, Afganisztánban e nemes célokért szolgált. Mindannyian büszkék vagyunk rá, mindannyian büszkék lehetünk Afganisztánban szolgáló magyar katonáinkra” – emelte ki Michl József.

A hősi halott katonától Takács Tamás alezredes, katolikus tábori lelkész Szent János evangéliumának szavaival búcsúzott. Majd elmondta: mindennek megvan a maga ideje a világon, a születésnek, a halálnak, a szólásnak és a hallgatásnak. Most legszívesebben hallgatna, mert amiről szólnia kellene, arról nagyon nehéz beszélni.

A PRT nyolcadik váltásának katonáihoz szólva Takács alezredes hangsúlyozta: „számotokra még nem fejeződött be az afganisztáni misszió, mert küldetésetek van. A ti missziótok az, hogy legyen közületek valaki, aki idővel odaáll Gyuri gyermekei elé, és elmondja nekik, milyen jó ember volt az apjuk.”

Kolozsvári György posztumusz hadnagyot, utolsó földi útjára, afganisztáni bajtársainak sorfala előtt kísérték el családtagjai, rokonai, bajtársai, barátai és a Honvédelmi Minisztérium vezetői. Kolozsvári György posztumusz hadnagy koporsóját a díszszázad díszsortüze mellett helyezték a földbe. Sírjára több százan tették rá az emlékezés virágait.

 
KOLOZSVÁRI GYÖRGY HADNAGY BÚCSÚZTATÁSA TATÁN

ktp.hu/hírek, 2010. szeptember 14.

Katonai tiszteletadással a Katolikus Egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra a Magyar Honvédség hősi halottját, Kolozsvári György posztumusz hadnagyot kedden délután kettő órakor Tatán, a Kocsi úti temetőben.

Búcsúztatásán több százan, bajtársai, barátai és családtagjai kísérték utolsó útjára, sírjáig az Afganisztánban szolgáló tartományi újjáépítési csoport nyolcadik váltásának tagjai álltak sorfalat.

A temetésen részt vett Hende Csaba honvédelmi miniszter, Simicskó István és Fodor Lajos honvédelmi államtitkárok, Benkő Tibor altábornagy, vezérkari főnök és Kovács József vezérőrnagy, az Összhaderőnemi Parancsnokság vezetője, továbbá a Magyar Honvédség alakulatainak parancsnokai és katonái.

A Himnusz elhangzása után a hősi halált halt katonát Sándor Zsolt ezredes, a tatai Klapka György Lövészdandár parancsnoka búcsúztatta. Beszédében emlékeztetett arra, hogy Kolozsvári György közel három évet szolgált hazájától távol, kétszer járt kiképzésen az Egyesült Államokban és ötször vett részt békefenntartó küldetésben. "Úgy halt, ahogy élt. Hőn szeretett hazája szolgálatában, kötelesség teljesítése során vesztette fiatal életét. Sokan áldoztak már többet vagy kevesebbet a hazáért. Kolozsvári zászlós mindenét a hazájáért áldozta"- mondta búcsúbeszédében az ezredes.

Az elhunyt érdemeit méltatta Michl József, Tata polgármestere is.

Az egyházi szertartást Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész végezte. "A ti missziótok az, hogy egymásban is és bennük is őrizzetek valamit. És ha majd ők már elég nagyok lesznek hozzá, legyen közületek legalább egy, aki odaáll és elmondja, hogy milyen volt az apjuk" - mondta a PRT 8. váltása katonáinak.

Kolozsvári György 1973-ban született Pápán. 1996-ban őrmesterként kezdte pályafutását Tatán, majd több külföldi kiküldetésben is részt vett. 2000-ben és 2005-ben Koszovóban szolgált. Afganisztánban 2007-ben, a Tartományi Újjáépítési Csoport második váltásával járt először, ahová a 2008-as Bosznia-Hercegovinai kiküldetése után idén tért vissza a nyolcadik váltással. Alakulatát augusztus 23-án támadták meg. Bajtársa, Pappné Ábrahám Judit, posztumusz hadnagy a helyszínen életét vesztette, Kolozsvári Györgyöt előbb Afganisztánban, majd Magyarországon, a Honvédkórházban ápolták, ahol szeptember 7-én belehalt sérüléseibe.

 

SOKAN MA IS FOGSÁGBAN ÉLNEK…

hm.gov.hu, 2010. szeptember 14.

Az életünkben ma is jelen van a lelki fogság, rabság-figyelmeztet dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész.

A HM Katolikus Tábori Püspöksége katonai zarándoklatra és családi napra várja a katonákat és családtagjaikat – szeptember 25-én - a Fogolyvisszaváltó Boldogasszony tiszteletére állított Makkosmária búcsújáróhelyre.

Az érdeklődők jelentkezését 17-ig várják!

Nemzeti Katonai Zarándoklatra és Családi napra várja a katonákat, a polgári alkalmazottakat, a nyugállományban lévőket és családtagjaikat. Budakeszi határában, a Makkosmária búcsújáróhelyen ünnepi szentmisével veszi kezdetét e különleges nap.

Dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész nem először vesz részt ezen. Fő irányítója, szervezője ő a zarándoklatnak, családi napnak. - Két-, háromszázan vagyunk együtt e napon. Ez mindig az időjárástól függ, hiszen – a szentmise kivételével – szabadtéren rendezzük meg a programokat. Lesz itt játszóház, gyöngyfűzés, íjászat a gyermekeknek, könyvvásár, lovasbemutató a felnőtteknek, de láthatóak lesznek a Szentlászlóvölgye Lovas-hagyományőrzők, fellép a Tordasi Dalárda - csak egy-két programot említve a többi közül.

2006-ig Búcsúszentlászlón tartották ezt a zarándoklatot, ám – többek között - a honvédségi átszervezések miatt került át később Makkosmáriára. Azért esett a választás erre a búcsújáróhelyre, mert a Fogolyvisszaváltó Boldogasszony tiszteletére érkeznek ide a zarándokok. A fogolykiváltás pedig történetileg a katonasághoz kötődik. A második világháború idején, majd azután a hadifogoly hozzátartozókért jöttek ide imádkozni az emberek.

- A mai életünkben is jelen van a lelki fogság, rabság – figyelmeztet dr. Hankovszky Béla. - Most is a „foglyokért" imádkozunk: a kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedély rabjaiért; a fiatalokért, hogy elkerüljék ezeket. De rabságot jelent a halálfélelem is, amelyre talán ráirányítja a figyelmünket a közelmúltban bekövetkezett tragédia, amelyben két katonánkat veszítettük el. Imádkozzunk tehát a Fogolyváltó Boldogasszonyhoz, hogy lelki védelmet kapunk e rabságokkal szemben, hogy ezeket a fogságokat felismerjük, azoktól megszabaduljunk!- kéri a tábori lelkész.

Dr. Hankovszky Béla őrnagy szerint - a „civil életben” tapasztaltakkal összevetve -, hasonló a vallásos katonák aránya azokhoz képest, akik nem hisznek Istenben. Ma a katonák 5-6 % - a hívő ember. A tábori lelkész úgy véli, egy katonaember a hitében sokkal fegyelmezettebb, mint „civil” társa.Jó alkalom ez a nap arra tehát, hogy – e zarándoklat résztvevőjeként – szembenézzen mindenki a saját fogságával, kérve a Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárását…

 

ÖRÖMBEN, BÉKESSÉGBEN, SZERETETBEN

hm.gov.hu, 2010. szeptember 25.

Több mint kétszázan vettek részt azon a zarándoklaton, amelyet a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége rendezett szombaton.

A Nemzeti Katonai Zarándoklatot és Családi Napot a budakeszi-makkosmáriai római katolikus kegytemplomnál tartották.

A Nemzeti Katonai Zarándoklatot tizenhatodik, a Családi Napot negyedik alkalommal rendezte meg a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége. Ezt minden esztendőben a Fogolykiváltó Boldogasszony napjához, vagyis szeptember 25-éhez legközelebb eső hétvégén tartják meg.

A katonákat és családjaikat dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke köszöntötte a kegytemplomban. Elmondta: az első zarándoklatot még 1994-ben rendezték meg Búcsúszentlászlón, az akkori katolikus tábori püspök, Ladocsi Gáspár kezdeményezésére. Az elmúlt néhány évben azonban már a makkosmáriai templomban gyűlnek össze a zarándoklat résztvevői. „Azért vagyunk ma itt, hogy örüljenek egymásnak a családok, és azért, hogy békességben, szeretetben élhessünk!” – hangsúlyozta a kabinetfőnök.

– Sokszor tesszük fel magunknak a kérdést: hogyan fér össze az emberi élet tiszteletén alapuló hit a katonai hivatással, a fegyverviseléssel, adott esetben a fegyverhasználattal? Véleményem szerint, mi katonák – akik tudjuk, hogy mit jelent az élet, mit jelent a halál, mit jelent a szolgálat – vagyunk azok, akik tisztelni tudjuk az életet, mert tudjuk, hogy milyen az, amikor az véget ér! Így fér össze a katonai hivatás és a katolikus hit, ez az oka annak, hogy ma itt vagyunk – mondta köszöntőjében Szarka Gábor.

Ezt követően dr. Bíró László katolikus tábori püspök megáldotta azt a zománcképet, amelyet Rácz Gábor képzőművész készített a Katolikus Tábori Püspökség számára. A Fogolykiváltó Boldogasszonyt ábrázoló tűzzománc kép a tábori püspökség kápolnájába kerül. Nem véletlen, hiszen e kápolnát a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A római katolikus szentmisét dr. Bíró László tábori püspök celebrálta. „Mit teszünk akkor, amikor a Fogolykiváltó Boldogasszonyt tiszteljük?” - kérdezte prédikációjában a püspök. – „Fogolykiváltó Boldogasszony kultusza üzenetet hordoz! Egy egoista, individualista világban üzeni a „Te Központú” gondolkodást! A kultusz üzenetet hordoz Istentől, üzenetet ad át az egyháznak, a társadalomnak, a családoknak” – mondta a püspök, aki szerint a kultusz egyben egy istenképet is közvetít az emberek felé. Annak az istennek a képét, aki az embereket szabaddá akarja tenni. „A fogolykiváltás gondolata az egyház szabadságmissziójáról szól, hiszen az egyház a szabadságba vezeti az embert” – fogalmazott Bíró László. A katolikus tábori püspök a szentmise végén akolitussá avatott egy fiatal férfit. Horváth Kornél tábori lelkész szeretne lenni, s ennek a folyamatnak a második állomása volt az ünnepélyes avatás.

A szentmise után a templomkertben a veszprémi Légierő Zenekar adott koncertet. Műsorukban felcsendült Dávid Péter Szent István indulója, valamint első világháborús katonanótákat és könnyűzenei átiratokat játszottak a katonazenészek a zarándoklat résztvevőinek. Kissé távolabb, a gyermekek számára rendeztek be egy játszóházat, ahol - egyebek mellett - kipróbálhatták a varrást is.

A történetírás szerint, 1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában található szőlősbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később megbetegedett, majd gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől vásárolt egy - Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló – olajfestményt, amit később az útszéli tölgyfára helyezett. Hamarosan mások is látogatni kezdték ezt a helyet. Acsádi Ádám veszprémi püspök ennek hatására engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. Az összegyűlt adományokból később egy kis kápolnát építettek a szentkép fölé, amelyet két, közelben élő remete gondozott.

A népszerű zarándokhelyen, az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend egytornyú templomot és egy kis kolostort épített. A rend - „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje” - a török ellen folytatott harcok idején egész Dél-Európában, a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek és sok esetben a szerzetesek saját magukat cserélték ki egy-egy hadifogolyra.

Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. Itt helyezték el a tölgyfa törzsét is, valamint a szentképet. Miután II. József császár 1784-ben a fogolykiváltók rendjét is feloszlatta, a virágzásnak indult Mária-kegyhelyet is bezárták, és a kegyképet - valamint a fatörzset - a budakeszi plébániatemplomba szállították. A kolostor és a templom világiak kezébe került, néhány évtized alatt rommá lett.

Az első világháború ideje alatt Miller József budakeszi plébános a templom romjait - a hozzátartozó kolostorral együtt - visszavásárolta az egyház számára. A második világháború előtt néhány évvel, a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek el újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romos kis kápolnában. A háború idején, majd azután, egyre többen jöttek ide hadifogoly-hozzátartozóikért imádkozni. A Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete kezdett itt kialakulni.

A hívek adományainak, munkájának köszönhetően a szervita atyák 1938 és 1947 között felépítették a jelenlegi templomot, amelyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték itt a fatörzset és a kegyképet. A szerzetesrendek felosztása miatt 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyére vették fel P. Tamás János jezsuita atyát, aki 33 esztendőn keresztül vezette a kegytemplomot. Az 1964-ben felújított épületet jelenleg a Domonkos Rend működteti. A háborús idők elmúltával a kegytemplomban továbbra is a „foglyokért” imádkoznak: a kábítószeresekért, az alkoholistákért, a testiség, a szerencsejátékok, és minden más káros szenvedély rabjáért.

 

TŰZSZERÉSZEK FEGYVERNEMI NAPJA

hm.gov.hu, 2010. szeptember 28.

A tűzszerészek fegyvernemi napja alkalmából rendezett koszorúzást az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred kedden. A hősi halott bajtársakra emlékezve helyeztek el virágokat a Logodi utcai emlékműnél, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán található márványtáblánál.

„A hős tűzszerészek emlékének, akik életüket sem kímélve szálltak szembe, és küzdenek ma is az ártatlanokra leselkedő halállal” – olvasható a budapesti Logodi utcában található emlékművön. Ezt még 1985-ben a fővárosi tanács és a Honvédelmi Minisztérium állította a hősi halált halt, több mint négyszáz tűzszerész emlékére. Azóta ezt minden esztendőben - szeptember 28-án, a tűzszerészek napján - megkoszorúzzák a Magyar Honvédség tűzszerész alakulatának vezetői és katonái.

A kedd délutáni rendezvényen dr. Horváth Tibor alezredes, a Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnokhelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: az emlékműnél a múlt és a jelen kapcsolódik össze, amely az utókornak történelem, a jelen kor tűzszerészeinek viszont vérrel írt valóság! – Szinte elképzelni is nehéz, hogy a második világháború után mennyi robbanótest és veszélyes anyag borította az ország területét, hiszen hazánk több mint hat hónapig hadműveleti terület volt – mondta az alezredes, majd hozzátette: a lakosság védelmében és az ország érdekében végzett tűzszerészmunka 1945. szeptember 28-án kezdődött. Ez a nap egyben az alakulat születésnapja is. Horváth Tibor hangsúlyozta: „azt gondolná az ember, ahogy múlnak az évek, egyre kevesebb lesz a tűzszerészek munkája. Pedig ennek éppen az ellenkezője az igaz. Amikor új utakat és hidakat építünk, bővítjük városainkat, a munkások lépten-nyomon robbanótestekre bukkannak még ma is. Az ezred évente 2300–2500 bejelentést kezel, nem ritka a napi 20–25 riasztás sem! Mindez hatvanöt évvel a második világháború befejezését követően…”

A parancsnokhelyettes beszédét követően a Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns és katolikus szolgálati ágainak képviselői, Mészáros László alezredes és dr. Hankovszky Béla őrnagy emlékeztek a munkájuk közben életüket vesztett tűzszerészekre.

Ezután – mint minden esztendőben – felolvasták Sóos Zoltán Tűzszerészek című versét.

A tűzszerész emlékmű megkoszorúzása után a rendezvény a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) díszudvarán folytatódott, ahol a Veterán Tűzszerészek és Aknakutatók Bajtársi Egyesülete 1999-ben állított márványtáblát a szolgálatteljesítés közben életüket vesztett tűzszerészek emlékére.

Dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a HM HIM főigazgatója ünnepi beszédében hangsúlyozta: sajnos, senki nem tudja pontosan azt, hogy kilencvenkét évvel az első, és hatvanöt évvel a második világháború lezárása után, még hány olyan gyilkos eszköz található a földben, a vízben, a szántásban, vagy az erdőben, amit mentesíteni kell. A tűzszerészek tehát örökké harckészültségben, készenlétben vannak. Ők azok, akiknek még most is tart a világháború. A tűzszerészek és az aknakutatók a magyar honvédség egyik legrégebbi alakulatának katonái – emelte ki a főigazgató. Megalakulásuk, és tevékenységük egybeesik a második világháború magyarországi szakaszának befejezésével. „A hősi halált halt tűzszerészeknek tisztelet jár!” – fogalmazott Holló József, majd arról beszélt, hogy sajnos, egyre több nevet kell felvésni a márványtáblára: az elmúlt időszakban is több tűzszerész vesztette életét idehaza és a határainkon túl.

Az emléktábla megkoszorúzása után Hajdu Gábor mérnök ezredes, a Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka, valamint helyettesei, Szilágyi Zsolt alezredes és dr. Horváth Tibor alezredes elhelyezte az emlékezés virágait Kiss Róbert– a HIM díszudvarán négy évvel ezelőtt elültetett - emlékfája előtt. A posztumusz alezredes 2006-ban, kiképzési foglalkozás közben vesztette életét. Az ünnepség a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.

 

ÚJRATEMETTÉK A HATVANI CSATA HŐSEIT

ktp.hu/hírek, 2010. szeptember 29.

Díszsírhelyen, katonai tiszteletadás mellett temették el Hatvanban az 1849-es szabadságharc hőseinek maradványait.

Lehet, hogy nem hatvaniak voltak, hanem az ország más részeiből érkeztek, de városunkban ontották vérüket a hazáért, ezért a saját halottainknak tekintjük őket – mondta szerdán a tíz, nemzeti színű zászlóval letakart koporsó felett Érsek Zsolt polgármester.

A város vezetése azt követően döntött a hősi halottak méltó újratemetéséről, hogy nyilvánvalóvá vált: az új autóbusz-pályaudvar építése során feltárt leletek az 1849-es szabadságharc április elején megvívott hatvani ütközetében elesett huszárok földi maradványai.

A katonai tiszteletadással megtartott újratemetésen az Országgyűlés képviseletében jelen volt Horváth Lajos, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékhely- és Hadisírgondozó Igazgatóság vezetője is.

Az egyházi szertartást Rácz István főhadnagy, a katolikus tábori püspökség és Mészáros László alezredes a protestáns tábori püspökség képviseletében mutatta be. A holtakat díszsortűz kíséretében helyezték örök nyugalomra.

 

MEGEMLÉKEZÉS SUKORÓN

hm.gov.hu és honvedelem.hu, 2010. szeptember 29.

1848. szeptember 28-án, a délutáni órákban a sukorói református templomban a magyar történelem egyik sorsdöntő haditanácsát tartották. A megbeszélésen jelen volt gróf Batthyány Lajos, az első felelős kormány miniszterelnöke is. Kedden a 162 évvel ezelőtti esemény tiszteletére civilek és katonák ünnepi megemlékezést tartottak.

A sukorói templom padjain ma kis névtáblák jelzik, hogy annak idején melyik történelmi személyiség hol ült. A templomban megrendezett ünnepi megemlékezésre érkezett vendégeket Molnár Gábor, a település polgármestere köszöntötte.

Bevezetőjében elmondta: a haditanácsban résztvevők között azon a 162. évvel ezelőtti szeptember délután a kialakult helyzettel kapcsolatban nagy nézetbeli különbségek voltak. A vita végén abban állapodtak meg, hogy támadni egyenlőre nem szabad, de mindenféleképpen meg kell akadályozni azt, hogy a horvát sereg Buda ellen fel tudjon vonulni. Ez a taktika végül a magyar történelem egyik nagy hadi sikeréhez vezetett.

Az ünnepi beszédet L. Simon László a térség országgyűlési képviselője tartotta. Beszédében kiemelte: a vendégek most az 1848/49-es forradalom és szabadságharc első győztes csatájának helyszínén vannak. A siker innen ebből a templomból indult ki, ahol a csatát eldöntő haditanács ülését tartották. Történelemből tudjuk azt – hangsúlyozta a képviselő –, hogy az országunk a Szent István államalapítása óta mindig befogadó nemzet volt. A szabadságharc is ezt igazolta, mert a honvéd csapatok soraiban a magyar szabadság ügyéért sok lengyel, román, szerb és egyéb nemzet katonája harcolt. Kijelentette: a jövőben a hazánk csak akkor képes fejlődni, ha az ország továbbra is befogadó marad, átveszi és hasznosítja a körülöttünk lévő nemzetek gazdasági és kulturális értékeit.

Továbbiakban napjaink problémáival foglalkozott és elmondta: közös törekvésünk az, hogy újra legyen az ország iskoláiban honvédelmi oktatás, és a környezet jobban figyeljen oda a fiatalok hazaszeretetre történő nevelésére. Végezetül hozzátette: „Pákozd váljon a hazafias nevelés színterévé, ahol a fiatalokat fel lehet készíteni arra, hogy önként vegyenek részt a hazáért történő áldozatvállalásban!”

Az ünnepség a Honvéd Együttes zenés műsorával folytatódott.

A műsort követőn a történelmi egyházak képviselői - Berta Tibor ezeredes, a katolikus táboripüspökség helynöke és Jákob János ezeredes a protestáns tábori püspökség irodavezetője - ökumenikus ima keretében tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. Ennek egyik fő gondolata volt az, hogy az ország a forradalom és szabadságharc során az emberi összefogás szép példáját mutatta meg a világnak és a szabadságukért harcoló többi nemzetnek.

Az ünnepség, a református templom falán elhelyezett emléktáblák megkoszorúzásával fejeződött be. Ezt követően a vendégek megnézhették a sukorói Tavirózsa Egyesület által rendezett kiállítást, ahol az 1800-as évektől a környék és a település életét dolgozták fel, benne 1848-as eseményeket.

 

SZAKRÁLIS MŰVÉSZETEK HETE

dr. Hankovszky Béla tábori lelkész előadása

ktp.hu/hírek 2010. szeptember

2010. szeptember 22-én, szerdán 19.00 órakor a Tábori Püspökség Székházában (Budapest, V. kerület, Szabadság tér 3.) dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész tart vetített képes előadást a Szakrális Művészetek Hete Fesztivál 2010 keretében. Az előadás egy sajátos Mária ábrázolásról szól: Szoptatós Madonna Az ikonográfiai típus alakulása és fejlődése Egyiptomtól napjainkig. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! A Szakrális Művészetek Hete Fesztivál 2010 további programjairól a honlapon tájékozódhat.

 

AZ UTOLSÓ LESZÁLLÁS  

hm.gov.hu, 2010. október 1.

1945. február 19-én a magyar 101. Vadászrepülő Ezred 7. százada Esztergomtól északnyugatra légi harcba keveredett. Az egyik gép lezuhant. Több mint egy évvel ezelőtt a repülőgép roncsai előkerültek. Az eltűnt hadnagy maradványait ma szállították haza helikopterrel.

Több mint egy évvel ezelőtt a szlovákiai Búcs községben egy repülőgép roncsainak feltárása során hadnagyi váll-lapokra bukkantak. A kutatók megállapították, hogy ezeket egykor a Magyar Királyi Honvéd Légierőben rendszeresítették. A szlovák illetékesek felvették a kapcsolatot magyar kollégáikkal és közösen folytatták a roncsok feltárását. A helyszínen becsapódott gép roncsai között földi maradványokat is találtak. A rendelkezésre álló adatok és dokumentumok arra engednek következtetni, hogy nagy valószínűséggel az 1945. február 19-én, Esztergom környékén eltűnt Horváth György hadnagy maradványait találták meg. A magyar katonai repülés történetében először fordult elő, hogy külföldön exhumálták egy - a II. világháborúban eltűnt - magyar pilóta nyughelyét. A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a HM Hadisírgondozó Iroda és az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis közös intézkedése eredményeként, a magyar pilóta földi maradványai október elsején helikopterrel érkeztek haza, az Ittebei Kiss József Hadnagy Helikopter Bázisra.

A felravatalozott koporsó előtt dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mondott gyászbeszédet.

– Néhány perccel ezelőtt hazatért egy pilóta. 1945 óta várták haza és meggyőződésem: hazaérkezése megnyugvás hozzátartozóinak – mondta az államtitkár. Dr. Simicskó István szerint a mai nap üzenete az, hogy a haza sosem feledheti el azokat, akik az életüket áldozták érte. Kiemelte: Horváth György hadnagy minden valószínűség szerint túlerővel szemben vette fel a harcot és helytállása azt jelzi örökösei számára, hogy a haza, ha kell, mindenáron védelemre szorul. Az államtitkár megköszönte a maradványok feltárásában és exhumálásában közreműködő szlovák és magyar szakemberek munkáját, majd részvétét fejezte ki a jelenlévő hozzátartozóknak.

Ezt követően Kálinger Roland százados, helyőrségi katolikus tábori lelkész megáldotta a hamvakat, majd a koporsót a szolnoki Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület - korhű ruhába öltözött - kegyeleti őrei tették fel a halottaskocsira.

Horváth György hozzátartozói azt kérték, hogy a személyazonosság egyértelmű megállapítása céljából az illetékesek végezzenek DNS vizsgálatot, amennyiben ezt a maradványok állapota lehetővé teszik.

1945. február 19-én a magyar 101. Vadászrepülő Ezred 7. százada Esztergomtól északnyugatra összecsapott az 5. és a 17. Légi hadsereg három vadászrepülő ezredével, Búcs – Muzsla – Köbölkút által határolt terület felett. A kialakult légi harcban egy magyar Me-109-es kényszerleszállást hajtott végre Esztergomnál, egy másik Me-109-es pedig lezuhant. Vezetője, Horváth György hadnagy eltűnt. Századtársai jelentése szerint, a gépét Esztergomtól északra, 15 kilométerre látták utoljára, amikor függőlegesen zuhant a föld felé. A HM HIM Központi Irattár adatai szerint Esztergom környékén csak egy hadnagyi rendfokozatú pilóta tűnt el, mégpedig Horváth György hadnagy. Ezért nagyon valószínű, hogy az ő nyughelyét sikerült feltárni.

 

MEGEMLÉKEZÉSEK AZ EUFOR-BAN  

ktp.hu/hírek, 2010. október 6.

Nemzeti gyásznapunkon, október 6-án sötétedés után mécsesekkel a kezükben gyülekeztek a katonák az EUFOR magyar táborának területén kövekből megalkotott magyar címer mellett. A megemlékezés hangtalan, szó nélküli ünnep volt. A hallgatás, a csend beszélt a szavak helyett és mondta el az aradi hősök üzenetét a XXI. század katonáinak. Nagy-Sándor József magyar származású vértanúnk utolsó szavaival így búcsúzott a vesztőhelyen és üzent az utókornak: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

 Az „Aradi tizenhárom” utolsó mondatai és családjaik sorsa az ezt követő előadásban került felelevenítésre, ahol már nem a csend, hanem történelmi dokumentumok festmények, versek, balladák beszéltek a vértanúk életéről és haláláról.

Másnap este öt nemzet katonái érkeztek az IPU tábor templomához, hogy Rózsafüzér Királynőjének ünnepén, latinul és magyarul imádkozzák el ezt az ősi imát. Minden nemzet saját tábori lelkésze vezette elő a rózsafüzért, melynek végén Don Danielle Ambrosini főhadnagy, olasz tábori lelkész mondta el a lorettói litániát.

Egy kicsit bepillanthatott az ember a II. Vatikáni Zsinat előtti hangulatba, mikor még nem a népek anyanyelvén végezték a szertartásokat. Ugyanakkor felemelő érés volt megtapasztalni azt, hogy több különböző nemzet katonái a jelen korban is képesek egy bár holt, de mégis közös nyelven imádkozni.

Október 08-án este – az előzőektől eltérően – egy más jellegű, „magyarosabb” egyházi szertartásra került sor. A tábor templomában – a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére – megtartott szentmisén csak magyar katonák voltak jelen. Az említett, igen bensőséges ünnepet Szent István királynak köszönhetjük, hiszen azzal, hogy koronáját és országát Szűz Mária oltalmába ajánlotta, Nagyasszonyunkká, pátrónánkká tette őt.

 

ROZSÉ ATYA UNIFORMISRA CSERÉLTE A REVERENDÁT  

honvedelem.hu, 2010. október 18.

A hivatása pap, a foglalkozása tábori lelkész, a hobbija a vadászat, de mindezek mellett újságíróként is megállja a helyét. Kálinger Roland százados, vagyis ahogy szinte mindenki ismeri, Rozsé atya, az MH EUFOR Kontingens hetedik váltásának tábori lelkésze, de a Szarajevóban szolgáló magyar békefenntartó alakulat kommunikációs tiszti teendőit is ő látja el.

Kálinger Roland százados másfél évvel ezelőtt öltötte magára a Magyar Honvédség egyenruháját, és katolikus tábori lelkészként Szolnokra került. Azóta is a Tisza-parti helyőrség lelkésze, az összes, a városban települő katonai alakulatnál ő végzi a papi teendőket.

- A laktanyában szolgáló katonák és a civilek engem kereshetnek meg, hogy ha a tábori lelkésszel akarnak találkozni. Hozzám jöhetnek, ha valami öröm van az életükben, mondjuk keresztelkedni akarnak, vagy esketni. Természetesen akkor is a rendelkezésükre állok, ha szomorúság érte őket, például, ha temetési szolgálatokat szeretnének igénybe venni – mondta Kálinger Roland, aki beöltözése előtt, több mint tizenhárom évig, a szombathelyi egyházmegyében, papként dolgozott.

Aztán a Magyar Honvédség korábbi katolikus tábori püspöke – aki annak idején, a Győri Hittudományi Főiskolán a professzora volt – megkereste, és feltette a kérdést: „nincsen véletlenül kedve tábori lelkészként szolgálnia Istent és a hazát?” Természetesen azonnal igent mondott. A „beöltözés” közben ugyan más lett a Magyar Honvédség katolikus tábori püspöke, de a meghívás továbbra is állt, így aztán Kálinger Roland uniformisra cserélte a reverendát.

A százados elárulta: a Magyar Honvédséggel kötött szerződése öt évre szól, de van lehetősége a hosszabbításra is. Bár jól tudja, hogy várja vissza az egyházmegye, már másfél év szolgálat után úgy gondolja, kérni fogja a katonai szolgálat meghosszabbítását.

Kálinger Rolanddal, vagyis ahogy szinte mindenki ismeri, Rozsé atyával Szarajevóban, az MH EUFOR Kontingens táborában beszélgettünk, ő ugyanis a hetedik váltás tábori lelkésze. Az atya becenevét még a Bencés Gimnáziumban kapta, osztálytársai hívták Rozsénak, amely azóta is rajta maradt. Azonban ezt egyáltalán nem bánja, sőt – mint mondta – sokan vannak, akik nem is tudják, hogy az ő becsületes neve Kálinger Roland, csak Rozsé atyaként ismerik.

A százados a balkáni katonai misszióba is örömmel jelentkezett, mivel szerette volna kipróbálni magát nemzetközi környezetben is. Idén júliusban kezdte meg fél éves külszolgálatát Szarajevóban.

– Bosznia-Hercegovina fővárosában nemcsak a magyar kontingens katonái, hanem az EUFOR és a NATO egyéni beosztásokban dolgozó hazánkfiai is megkereshetnek. Nagyon érdekes és sokrétű feladta van Szarajevóban egy tábori lelkésznek. Egyrészt beszélgető társa vagyok a katonáknak, emellett pedig a vallásukat aktívan gyakorlók a papi hivatást ellátó emberként – aki miséz, ha kell keresztel, vagy gyóntat – tartanak igényt a munkámra – mondta a tábori lelkész.

Rozsé atyától megtudtuk azt is, hogy a szarajevói katonai táborban van egy, az olaszok által felépített templom, amelyben hetente kétszer szerveznek istentiszteletet. Figyelni kell ugyanis arra, hogy a kontingens állományának nemcsak katolikusok, hanem protestáns felekezetűek is vannak, éppen ezért a tábori lelkész ökumenikus jelleggel dolgozik. Emellett a templomban rendezik meg a különböző megemlékezéseket, illetve itt vannak a keresztelők is.

– Sajnos a templom hamarosan bezár, mivel abból a táborrészből, amelyben található, kivonulnak a katonai és a rendőri egységek. Van még egy konténerkápolnánk, amely ugyan sokkal kisebb és szerényebb a befogadóképessége, de minden célra megfelelő – mondta Rozsé atya.

Kálinger százados nemcsak a tábori lelkészi, hanem a kontingens sajtótiszti feladatait is ellátja. Mint elárulta: a kontingens parancsnoka bízta meg azzal, hogy folyamatosan készítsen a katonai sajtó számára fényképes tudósításokat az alakulat életét meghatározó rendezvényekről. Mivel a papokat már évszázadok óta írni és olvasni tudó embereknek tartják, lelkesen vállalkozott erre a feladatra is, s azóta gyakran látni a táborban, fényképezőgéppel a nyakában.

Rozsé atyáról azt is sokan tudják, hogy hobbija a vadászat, s lakásában komoly fegyvergyűjteménye is van. „Ez a szenvedélyem még egyházmegyés pap koromban kezdődött. Egy kis, zalai faluban, Milejszegen voltam plébános, ahol szinte a természet közepén éltem. A plébániától pár száz méterre kezdődött az erdő, a plébánia kertjében futkostak a vadak. Én már korábban is, még cserkész koromban nagyon sokat jártam-keltem az erdőben. Összeismerkedtem a vadászokkal, akik elvittek magukkal. A vadászleseken mindig feltöltődtem, kikapcsolódtam. Igazából imádság és az elmélyülés helye volt számomra a vadászles és innen már csak egy lépés volt, hogy letettem a vadászvizsgát. Amelyre a mai napig nagyon büszke vagyok” – mesélte.

 

ÁLLAMI KITÜNTETÉS  

ktp.hu/hírek, 2010. október 23.

Nemzeti Ünnepünk, Október 23-a alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét (katonai tagozat) vehette át Berta Tibor ezredes, általános helynök a budapesti Stefánia-palotában. A kitüntetést dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter adta át.

 

MEGEMLÉKEZÉSEK, KOSZORÚZÁSOK  

ktp.hu/hírek, 2010. október 27.

Gyertyagyújtást és koszorúzási ünnepséget tartottak az ország számos pontján Halottak napja alkalmából október 27-én. Este a Budai Várban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán rendezett kegyeleti gyertyagyújtáson részt vett Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára is.

Délelőtt a budapesti Rákoskeresztúri Új Köztemetőben a magyar katonák emlékművénél (az Imádkozó Katona Szobránál), majd a külföldi katonasíroknál és parcelláknál tartottak megemlékezéseket. Délután a Budaörsi úti Amerikai Hősi Emlékműnél, Budaörsön, a Német Katonai Temetőben, Solymáron, az angol, ausztrál, dél-afrikai, francia, kanadai, lengyel és új-zélandi közös katonai temetőben helyezték el az emlékezés koszorúit.

Fodor Lajos államtitkár az emlékhelyen mondott beszédében a háborúkban hősi halált halt, vagy hadirokkanttá vált katonákra, a forradalmak és szabadságharcok mártírjaira, valamint a szolgálatuk teljesítése közben elhunyt katonákra emlékezett.

– Mindenszentekkor és Halottak napján virággal és gyertyával a kezünkben állunk a hozzátartozóink, barátaink, ismerőseink síremléke előtt, és emlékezünk. A halottak tisztelete egyidős a civilizált emberiséggel. Nekünk, katonáknak még többet jelent a Halottak napja. Emlékezünk minden olyan katonára, akik a legdrágábbat, az életüket adták hazájukért, a szabadságért. Hősök voltak, olyan hősök, akiknek a jövője a mi jelenünk. De ne csak régmúlt háborúk és szabadságharcok hőseire emlékezzünk, hanem azokra a katonákra is, akik a közelmúltban, napjaink háborúiban, missziós szolgálatteljesítés közben vesztették életüket! Ne csak itt emlékezzünk a katonáinkra, hanem ki-ki a saját lakóhelyének temetőjében is gyújtson egy-egy szál gyertyát a névtelen, vagy elfeledett katonahőseink sírján! – mondta Fodor Lajos.

Az államtitkár beszédét követően a történelmi egyházak képviselői emlékeztek kegyeleti imával a hősi halottakra, köztük Berta Tibor ezredes, a katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.

 Majd sorra elhelyezték a mécseseket az emlékhelyen: elsőként Fodor Lajos, majd Holló József, valamint a vezérkar képviseletében Juhász István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója. Őket követték a vezető egyházi személyiségek, a Budapesten akkreditált katonai attasétestület tagjai, a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek tisztségviselői, a bajtársi egyesületek képviselői. Legvégül a magánszemélyek rótták le tiszteletüket az elhunytak előtt.

A megemlékezést a Magyar takarodó dallama zárta.

 

EMLÉKTÁBLA AVATÁS

honvedelem.hu, 2010. október 28.

Ünnepélyes keretek között került sor a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán vitéz Zách Emil altábornagy, címzetes vezérezredes emléktáblájának avatására.

A család, a hozzátartozók, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség vezetői, a társadalmi szervezet képviselői, valamint a néhai tábornok tisztelői előtt mondott beszédében Holló József méltatta a bátor és tehetséges katona emberségét, műveltségét, emberi nagyságát, jellemét, magyarság- és hazaszeretetét. „Élete – üzenet a mának, emléke példává kell, hogy magasztosuljon” – jelentette ki a főigazgató. Említette Zách Emil kiemelkedő frontszolgálatát, haditetteit, amelyet számtalan magas kitüntetéssel ismertek el, és említette cikkeit, írásait, műveit, amelyekkel kivívta maga ellen a sorsot. Életművéből, egész katonai pályafutásából és halálából két tényt kell magunkévá tennünk: „soha többé háborút, és magyar soha többé ne gyilkoljon magyart” – mondotta Holló tábornok.

Holló József és dr. Sztopa Gyuláné Zách Magdolna – a néhai tábornok leánya – leplezték le Vitéz Zách Emil magyar királyi altábornagy, címzetes vezérezredes örök emlékezetére állított márványtáblát.

Az emléktáblát Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész és Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség irodavezetője áldották meg, ezt követően koszorúkat helyeztek el alatta. Először a főigazgató, majd a család, a honvédség, a társadalmi szervezetek képviselői, végül a tisztelők helyezték el az emlékezés virágait.

A rendezvény a Szózat és Magyar takarodó akkordjaival ért véget.

 

HALOTTAINKRA EMLÉKEZVE

zalaihirlap.hu, 2010. november 2.

Zalakoppányban az első világháborúban elesett katonák tiszteletére avattak emlékfákat szombat délután.

Az ötletgazda, az Élhetőbb Zalakoppányért Egyesület elnöke, Orczy Henriette elmondta, számos szervezettel (a Zala Menti Polgármesterek és Polgárok Egyesületével, helyi és térségi polgárőr egyesületekkel) összefogva, a Honvédelmi Minisztérium pályázatán elnyert mintegy félmillió forintból állítottak ötven emlékfát a templomkertben.

A szentmisét - melyet Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész mutatott be - követő ünnepségen Papp Ferenc, a Honvédelmi Minisztérium alezredese szónokolt, felidézve a háború borzalmait, s a katonák hazájukért tanúsított hősiességét.

 

FELADATUNK AZ EMBERI ÉRTÉKEK VÉDELME

PÜSPÖKI LÁTOGATÁS VESZPRÉMBEN

honvedelem.hu, 2010. november 5.

Veszprémben tett látogatást november 4-én Bíró László katolikus tábori püspök. Állománygyűlésen találkozott az ezrednél dolgozó katonákkal, majd a várban lévő Szent Imre templomban ünnepi szentmisét pontifikált. A püspök az állománygyűlésen bejelentette, a tábori püspökség a következő évet a Családok évének nyilvánította.

Bíró László püspök látogatását az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred múzeumának megtekintésével kezdte, ahol a fegyvernem történetével ismerkedett, majd állománygyűlésen találkozott az ezred hivatásos és szerződéses katonáival.

A tábori püspököt és az állománygyűlés résztvevőit Szücs József mérnök ezredes, az ezred parancsnoka köszöntötte. Kiemelte: pontosan egy hónapja annak, hogy az alakulat riasztást kapott a Kolontár melletti gátszakadás miatt és az elmúlt időszakban a katonák közül nagyon sokan, rengeteg időt, erőt és energiát fektettek az emberi életek és értékek mentésébe, a katasztrófa okozta károk felszámolásába.

A parancsnok hozzátette: eddig még nem volt lehetősége arra, hogy ilyen körülmények között találkozzon az állománnyal, ezért most megköszöni mindenkinek azt az áldozatos munkát és helytállást, amit a rendkívüli helyzetben mutatott.

Bíró László püspök az értékek megbecsüléséről szólt. Beszédében hangsúlyozta: „mindenkinek hivatása kell, hogy legyen az értékmentés és értékmegőrzés!” A továbbiakban elmondta: napjainkban ennek az értékmentő magatartásnak az alapvető színtere a család. A családi értékek továbbvitele lehet a biztosítéka a nemzeti identitásunknak is.

A család intézményét viszont csak a házasság köteléke biztosíthatja – folytatta Bíró László. „Ezért napjainkban a házasságot nem kitalálni szükséges, hanem vissza kell térni hozzá. És ha a jövőt akarjuk építeni, akkor értékmentőknek kell lennünk és ezt az értéket csak a családi kötelék biztosíthatja.” A tábori püspök hozzátette: a házasság eszméjét akkor sem szabad feladni, ha a környezetünkben akadnak olyan kapcsolatok, amelyek kudarcra vannak ítélve, mert ettől függetlenül még mindig ez a legmegfelelőbb életforma.

Bíró László kiemelte: a házastársak napjainkban csak az események szintjén képesek kommunikálni egymással, ezért a kommunikáció az érzelmek szintjén már sokszor elmarad. Pedig szükség lenne arra, hogy a „házastársak hetente legalább egy órát, havonta egy napot, évente egy hetet csak egymással foglalkozzanak!”

Beszédében a tábori püspök hangsúlyozta 2011 a Családok éve lesz, amit a családok ünnepén, karácsony második napján hirdetnek majd meg. Befejezésül elmondta: a fenti célkitűzések megvalósítása érdekében programok sorozatát indítják el, többek között márciusban, Balatonkenesén rendezik meg a katona házaspárok találkozóját.

A látogatás további részében Bíró Lászlót a veszprémi érseki palotában fogadta dr. Márfi Gyula érsek és beszélték meg az egy éve aláírt együttműködési szerződés tapasztalatait. Ezt követően a várban található helyőrségi templomban Bíró László tábori katolikus püspök, valamint Szécsi Ferenc balatonfűzfői plébános, kisegítő tábori lelkész szentmisén adtak hálát az Istennek az egyéves működésükért. A püspök a szentmisét, a templom névadója, Szent Imre emlékének áldozta. Beszédében kiemelte: olyan férfi vált szentté, aki életében és a szellemében, de a gondolkodásában, valamint a tetteiben is példát tudott mutatni a magyarságnak és ezen belül a fiataloknak. Szent Imre – Szent István és Gizella fiaként – nagyszerű példát mutatott a haza iránti szeretetből, ezért vált a fiatalok védőszentjévét.

 

HÍREK AZ MH EUFOR 7 KONTINGENSRŐL

ktp.hu/hírek, 2010. november 18.- Kálinger Roland százados, tábori lelkész

Aki eddig figyelmesen követte az EUFOR 7 kontingens „irodalmi életét”, annak feltűnhetett, hogy két hete semmi hír a Szarajevóban állomásozó Magyar katonákról. Ennek nem az az oka, hogy semmi nem történt az állománnyal, hanem az, hogy elérkeztünk a misszió félidejéhez és sűrűsödnek a szabadságos járatok Magyarország felé. Azt, hogy itt nem állt meg az élet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amint visszaérkeztem a szabadságról rögtön csatlakozhattam a századhoz, akik Travnikba mentek éleslövészetre. A lőtér szemet gyönyörködtető látvány. A hétszáz méter magasan fekvő völgykatlant ezer méter magas csúcsok veszik körül, joggal mondta az állomány, hogy „ez a legszebb lőtér, amit valaha láttunk”. A csodálkozás azonban nem tarthatott sokáig, mert a lövészetvezető, Mohácsi Norbert főhadnagy elkezdte a foglakozást. A sokszor unalmasnak tűnő és több százszor elismételt dolgok a biztonság szempontjából nagyon fontosak. A lőtér bemutatása, a fő lő irány, a tilos lő irányok, a szolgálati személyek, a biztonsági rendszabályok, a figyelők, az őrök, a tűzoltók és még sorolhatnám azokat az előírásokat, melyek betartásával lehet csak egy éleslövészetet biztonságosan és balesetmentesen végrehajtani.

A katonáknak két feladatot kellett éles körülmények között gyakorolni. Egy gyalogos járőrön való rajtaütés szituációját kellett kezelniük illetve egy gépjárműves járőr attack elhárítását kellett szimulálniuk. A feladat sem volt könnyű, hát még a teljes felszerelés, amit viseltünk. A sisak, a repeszálló mellény a kerámia betétekkel, a málhamellény, a fegyver és a lőszerek, egyeseknél rádió, körülbelül 35-40 kiló plusz terhet jelentett fejenként.

A lövészetet megtekintette az EUFOR parancsnokhelyettese, Nagy Tibor dandártábornok és a magyar kontingens parancsnoka Gulyás Géza alezredes is.

Tábornok úr elismerően szólt a katonák felkészültségéről és a profizmusról melyet a feladat végrehajtása közben tapasztalt. Ezt a magas szintet várta és várja el, legénységtől, főhadnagyig, gépkocsivezetőtől és egészségügyi katonától egyaránt. A katonák teljesítményét még az időjárás is megjutalmazta, hiszen reggel zuhogó esőben indultunk, azonban mire a végrehajtásra került a sor az eső elállt és néha a nap is kisütött.

A lövészet végeztével, a sötétség beállta előtt sikerült a célokat beszedni és a lőtéren rendet rakni magunk után. A zord időjárás nem nyomta rá a bélyegét a csapat hangulatára, kellemesen elfáradva és kicsit átfázva indult vissza a konvoj a szarajevói táborba, ahol már várta az állományt a megérdemelt vacsora.

 

HÍREK AZ EUFOR-ból

ktp.hu/hírek, 2010. november 22. - Kálinger Roland százados, tábori lelkész

Minden hónap elején mindenki nagy izgalommal nézi a számláját, hogy megérkezett-e rá a munkabére. A devizaellátmány számfejtésének és kifizetésének a hátterében sok szorgos kéz munkálkodik. Pontosabban itt Szarajevóban csak négy. Cser-Magyar Ildikó százados, pénzügyi tiszt és Söre Imréné törzszászlós, valutapénztáros egy precízen dolgozó pénzügyes csapatot alkotnak, akik az EUFOR 7 kontingens katonái és az egyéni beosztásúak fizetéséért is felelősek. Kényes terület a számok világa, a hozzá nem értő hamar eltéved a számjegyek erdejében, de ez mifelénk nem jellemző. Az elmúlt időszakban két ellenőrző bizottság is vizsgálta a szakterület munkáját. A felügyeleti ellenőrzést végző csoport és az államháztartási belső ellenőrzés során tett javaslatok végrehajtásának intézményi szintű államháztartási belső ellenőrzése témájában ellenőrző csoport is meg volt elégedve a szakterület munkájával. Az ellenőrző bizottságok apró hiányosságokon kívül jelentősebb problémákat nem tártak fel, viszont kiemelték, hogy a pénzügy és a logisztika munkájának köszönhetően jelentős mértékben javult a gazdálkodás színvonala.

A munkájukat segítik a XXI. század berendezései, a számítógép, a pénzszámoló, az UV lámpa de ennyi segítség mellett sem hanyagolható el az összpontosítás, a figyelem. Mivel műveleti területen nem működik a HM KGIR HRMS bérszámfejtő alrendszer, ezért hagyományos módon EXEL táblázat segítségével végzik a bérszámfejtést. Munkájuk nem csak ebből áll, hiszen a kontingens könyvelésének előkészítése is az ő feladatuk, és bedolgoznak a költségvetés tervezésébe is.

Ha az NSE épület folyosóján sorok kígyóznak sejtjük, hogy a valutapénztárban a kézhez kért deviza ellátmány kifizetése történik. Oda kell figyelni minden kimenő és bejövő bankjegyre, mert a táborban sok a hamis pénz, ezért minden egyes pénzt ellenőrzés után adnak csak ki az állománynak. Talán ez az odafigyelés eredményezi azt, hogy a magyar kontingensben hamis pénz még nem bukkant fel.

Egyre azonban figyelünk. Böjte Csaba atya így beszélt a pénzről: „Ami az embert emberré teszi, azt nem érinti a gazdasági válság.” Mi katonák, pedig azt valljuk, hogy ami a jó katonát jobbá teszi az nem a pénz, hanem az elhivatottság, a szakma tisztelete és  haza szeretete. Az is igaz azonban, hogy a becsületes munkát, a föníciaiak óta pénzzel honorálják.

 

NINDZSAKÉNT HARCOL A MAGYAR PAP

borsonline.hu, 2010. november 23.

A vallásokat és a különös harcművészeteket, köztük a keleti bérgyilkosok, a nindzsák tudományát tanulmányozta Markovics Milán Mór tábori lelkész, akinek az mottója: velük vagyok katona, és értük vagyok pap.

Dicsértessék vagy erőt, egészséget – mindkét köszönést fogadja Markovics Milán Mór tábori lelkész, aki szabadidejét egy ritka harcművészeti ágnak szenteli.

Szembenézni a gonosszal lelkészként, katonaként és harcművészként is, ez a közös pont – magyarázza Markovics Milán Mór, aki nemcsak atya Kaposvárott, de másodfokú nindzsucuedzés-vezető is.

Középiskolás útkeresőként, Az öt világvallás című könyvben találtam meg a kérdéseimre a választ. Számos egyház lelki oldalát végignéztem, a test karbantartása érdekében pedig több küzdősportot kipróbáltam – idézi fel a múltat Milán atya, aki a katolikus közösségben és a nindzsák tudománynál állapodott meg.

Sokak szerint a harmincas férfi kemény pap, együtt érző katona.

Egy vagyok a fiúk közül. Nincs távolságtartás, mint plébános és a hívek esetében. A haveri cukkolás is megvan – magyarázza a nindzsák tudományát hét éve gyakorló atya.

Sokan bérgyilkosnak hiszik a nindzsákat, de ez történelemferdítés. A nindzsucu nem túl kemény harci ág, és egyaránt hat a testre és az elmére is. Minden energiámat ebben vezetem le – meséli.

Élesben még nem gyakorolta tudományát, de gyakran felrémlik benne egy amerikai lelkész képe, aki tűzvonalban, terepszínű stólában misézett.

Bármikor elküldhetnek Afganisztánba, Koszovóba, Boszniába. Testben és lélekben is készen akarok állni. Oda kell mennem, ahová szólít az Úr – fogalmaz a pap.

 

„ A SZERETET KERESI, ÉS TEREMTI AZ ÜNNEPEKET”

honvedelem.hu, 2010. december 25.- Szűcs László

Karácsony a keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe, amikor a hívő emberek Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Habár a karácsonyt a nyugati keresztények december 25-én ünneplik, az nyilvánvaló, hogy Jézus nem ezen a napon született. Az ünnep kialakulásának történetét, a honvedelem.hu kérésére, dr. Hankovszky Béla őrnagy, a Katolikus Tábori Püspökség kiemelt tábori lelkésze foglalta össze.

Karácsony ünnepének gyökerei nagyon mélyre és messzire nyúlnak vissza, annak ellenére, hogy mostani formáját viszonylag későn, csak a 4. században nyerte el, amikor a kereszténység államvallás lett a Római Birodalomban – tudtuk meg a tábori lelkésztől, aki elmondta azt is, hogy a karácsony szó a szláv nyelvekben napfordulót jelent, és innen került át a magyar nyelvbe, és arra utal, hogy az ünnep a téli napfordulóhoz kötődik.

A keresztények eredetileg január 6-át, egy egyiptomi pogány ünnepet, a Nílus termékennyé válásának ünnepét „keresztelték meg”, s ekkor kezdték el ünnepelni Krisztus földre lépését, azaz epifániáját, magyarul: kinyilvánulását. Később Nagy Konstantin császár – aki megpróbálta a napkultuszt egyesíteni a kereszténységgel, s ennek érdekében Napisten szobrát önmagáról mintázta meg – egy újabb pogány ünnepet, a december 24-ről 25-re virradó éjszakát tette meg Jézus születésnapjává, ugyanis a pogány kultuszokban, a téli napfordulóhoz kötődően ünnepelték a „legyőzhetetlen napot”, a „sol invictust”.

A nyugati kereszténységben ekkor bomlott három részre az eredeti ünnep – mondta dr. Hankovszky Béla –, mégpedig azért, hogy jobban el lehessen mélyülni Jézus megtestesülésének misztériumában. December 25-én ünnepeljük Jézus testi születését, január 6-án, vízkeresztkor Jézus kinyilvánulását a pogány világ előtt, ennek az ünnepnek Epifánia a neve, a következő vasárnap pedig Jézus megkeresztelkedésének, vagyis a zsidók előtti kinyilvánulásának ünnepe.

 A december 25. és vízkereszt közötti 12 napot az elkövetkező 12 hónap előképének tekintették, ami viszont összefüggött a teremtés újévi megismétlésének gondolatával – tette hozzá a tábori lelkész, akitől megtudtuk azt is, hogy egészen az 5. századig Szűz Máriát nem is nagyon ábrázolták a Jézus születését bemutató képeken. Az ebben a korban készült szarkofág faragványok és festmények legfontosabb motívuma a jászol volt, a másik központi elemnek pedig egy ökör és egy szamár számított.

E két állat a pogányság és a zsidóság Krisztusra találását fejezi ki egy ószövetségi idézet nyomán: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát, Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg” (Iz1,3) – mondta Hankovszky őrnagy.

Szűz Máriáról az 5. században mondták ki, hogy Istenszülő volt, s ezután jelent meg ő is a Jézus születését ábrázoló képeken. Később, a reneszánsz idején pedig megjelent egy új ábrázolás is – hangsúlyozta a tábori lelkész, s ez az a kép, amit már a mai kor embere is karácsonyi képként ismer. Az ábrázolásban a Kisjézus a földön fekszik („Ezzel is kifejezve, hogy mi mindannyian az anyaföld gyermekei vagyunk” – mondta az atya), mellette Mária térdel, mögöttük antik romok vannak, József pedig gyertyával a kezében áll, holott nappali világosság van.

„Az ábrázolás egy középkori misztikus látomására vezethető vissza, amely bár teljesen eltér a bibliai történettől, vallástörténetileg érdekes, s a mai napig ez jelenik meg a Megváltó születésének ábrázolásaként” – mesélte a tábori lelkész, majd arról beszélt, hogy az elmúlt évszázadokban a vallástudomány már kiderítette, Jézus születése nem eshetett a téli hónapokra. Már csak azért sem, mert a Biblia szerint Krisztus születésekor a pásztorok legeltettek, márpedig Palesztinában csak tavasztól őszig hajtják ki a nyájakat a legelőkre. Ma már annyit tudni lehet, hogy Jézus valószínűleg az Kr.e. 7–6. körül született. Egyébként – tette hozzá Hankovszky őrnagy – valójában nem is lényeges, hogy mikor született a Megváltó, hiszen jól tudjuk, hogy még a 20. század elején sem jegyezték meg sokszor a gyermek születésének napját. Csak az számított, hogy mikor keresztelték meg.

A tábori lelkész hangsúlyozta: az egyház sokáig kereste, hogy mikorra tegyék Jézus születését. Volt egy sor pogány ünnep, amelyeket nem tudtak megszüntetni, így inkább „megkeresztelték” őket, s ezekhez illesztették hozzá Jézus test szerinti születését, kinyilvánulását és megkeresztelkedését. „A szeretet keresi és teremti az ünnepeket” – mondta Hankovszky atya.

A Katolikus Tábori Püspökség kiemelt tábori lelkészétől megtudtuk a római katolikus egyházban az elmúlt évszázadokban egyre nagyobb hangsúlyt kapott Jézus születése – azaz a Karácsony megünneplése – bár a keresztények számára eredetileg a legfontosabb ünnep a Megváltó Feltámadása volt. Annak ellenére, hogy a karácsony egy tradicionális keresztény ünnep, sok nem-keresztény ember is megünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, a különböző mintázatú üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa állítás, karácsonyi égők, girlandok, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése. Vigyázni kell, hogy az ünnep modern kulisszái között el ne vesszen az ünnep igazi jelentése és mélysége – mondta dr. Hankovszky Béla őrnagy.

 

FEGYVERREL A BÉKE SZOLGÁLATÁBAN

hm.gov.hu - Kálinger Roland százados, tábori lelkész

A fegyver a katona jó barátja, amennyiben szabályosan és biztonságosan tudja használni. E barátság elmélyítésével telt az elmúlt hét az EUFOR kontingens 7. váltása számára a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár helyőrségi lőterén.

Az első napot az állomány a fegyverek felvételével kezdte, gazdára találtak a géppuskák, karabélyok és a pisztolyok is. A biztonsági rendszabályok ismertetése után a kiképzők különböző lő előkészítő foglakozások keretében ismertették meg az állományt a fegyverek szabályos használatával, a lőgyakorlatok végrehajtásával valamint a lőtér biztonsági rendszabályaival. Az állomány, a még töltetlen fegyverrel sokszor begyakorolta a másnap reájuk váró feladatokat.

Csak a korán kelők láthatták a gépkocsikat melyek a lőtér felé igyekeztek, de a környéken lakók sejthették hamarosan fegyverropogástól lesz zajos a környék.

Az alapos felkészítésnek és a lőgyakorlat vezetőinek köszönhetően a szomódi lőtéren töltött két nap balesetmentesen telt. A katonák egyéni és kollektív lőfegyverekkel hajtották végre a lőgyakorlatokat, így az alakulatnál rendszeresített valamennyi fegyvertípus célba találhatott: P9RC, KGP-9, AK-63, SVD, PKM, GEPÁRD.

Az időjárás is kegyes volt, sem eső, sem sár nem nehezítette a lövészek dolgát. Bár a lövészet nem ment zökkenőmentesen, hiszen a figyelők a toronyban többször jelezték, hogy a lövedékektől lángra kapott az aljnövényzet. A „tüzet szüntess” parancsot követően a tűzoltó raj megkezdte az oltást, és hárította el feladatának megfelelően lángok tovább terjedését.

Déltájban jól esett az ebéd még akkor is, ha lőtéri keretek között kellett azt elfogyasztani. Előkerültek a „kanálgépek”, a konzervek és a rövid pihenőt kihasználva jóízűen megebédelhetett a misszióra készülő állomány.

A nap végén a fegyverkarbantartásra is jutott idő bár az „öregebb” katonák jól tudják, hogy tiszta fegyver nincs, csak tisztított.

 

ELSŐ NAP MISSZIÓBAN

hm.gov.hu - Kálinger Roland százados, tábori lelkész

Dlabik Péter százados, az EUFOR-7 kontingens műveleti helyettese arról számolt be, hogy a misszió átvételét követően rögtön elkezdődött a tömegkezelés módszereinek  újbóli –műveleti területen történő- gyakorlása. A katonák felkészültségét rendszeres kiképzéssel kell magas szinten tartani és reméljük, az ország biztonsági helyzete lehetővé teszi, hogy képességeiket csak a gyakorló tereken és objektumokban kelljen bemutatniuk.

Nehéz a feladata a katonáknak, hiszen a harminc fokos melegben talpig testpáncélban minden lépés komoly erőfeszítést kíván. A többletteher -amit a katonáknak saját biztonságuk érdekében viselniük kel- 10-15 kg, így a harminc főből álló szakasz puszta megjelenésével is tekintélyt parancsol.

A magyar katonák az úgynevezett „belépési gyakorlat” keretében fognak számot adni felkészültségükről. Ezen a gyakorlaton a tömegoszlatási feladatok mellett az egészségügyi rajnak is fontos szerepe lesz, mivel, alkalmazásuk során a katonák és civilek részéről egyaránt lehetnek sebesültek.

Egy hosszú nap végén úgy kerülnek vissza a raktárba az eszközök, hogy csak egy békés kiképzési foglakozást kellett szolgálniuk.

 

KERESZTELŐ A KFOR-BAN

hm.gov.hu

Kiemelkedő eseményre került sor az MH KFOR Kontingensben szolgáló Menyhárt János Tamás szakaszvezető életében. A hadműveleti területen, Koszovóban, a Villaggio Italia tábor kápolnájában július 11-én keresztvíz alá hajtotta fejét, ezzel belépett a világ legnagyobb hitközösségébe, római katolikus lett.

Különleges eseménynek adott otthont a Pec/Pejë-ben található Villaggio Italia tábor kápolnája, az MH KFOR Kontingens állományában gépkocsivezetőként szolgáló Menyhárt János Tamás szakaszvezető hosszú hónapok felkészülése után a keresztség szentségében részesült.

A misszió megkezdése, február közepe óta a kontingens állományából többen eljártak a Szentesi Csaba őrnagy, tábori lelkész által bemutatott szentmisékre vasárnaponként. Köztük volt Menyhárt szakaszvezető is, akit hétről hétre egyre jobban foglalkoztatott a vallás, kezdeti bizonytalansága a hetek során szertefoszlott.

Gyermekkorában nem volt lehetősége a megkeresztelkedésre, most azonban úgy érezte eljött az ideje, hogy megtegye ezt a komoly lépést. Megkereste a tábori lelkészt, aki készségesen segített neki a hit titkainak megismerésében. Rendszeressé váltak a találkozók, ahol Istenről, a Bibliáról, az egyházról és a hitről beszélgettek.

Öt hónap folyamatos tanulás után a közelmúltban letette azt a vizsgát, amelyet az Újszövetséghez kapcsolódó kérdésekből állított össze számára Szentesi őrnagy. Így megnyílt az út előtte, hogy a római katolikus hívők táborát gyarapítsa.

Július 11-én a vasárnapi szentmise keretében keresztapja, Valler Gábor főtörzsőrmester támogatásával megtörtént a jeles esemény, Menyhárt szakaszvezető belépett a keresztények népes családjába.

 

KATONAI IMA- ÉS OLVASÓKÖNYV

ktp.hu/hírek

Az idei esztendő Húsvétjára jelent meg a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökségének gondozásában az a kiadvány, mely az „Ima- és olvasókönyv a Magyar Honvédség számára” címet viseli.

A több mint 1100 oldalas könyv az első 2004-ben kiadott imakönyvre szinte alig emlékeztet, hiszen a szerkesztőknek az volt a célja, hogy „egy tartalmas, mondanivalójában és stílusában is megváltozott és megújult imakönyvet készítsenek el.”

Az imakönyv első része a Katolikus Egyház alapvető tanítását tartalmazza. Jézus imája: a Miatyánk mondatainak magyarázatain keresztül átvezeti az olvasót az egyházi hagyomány alapján kidolgozott tanításokhoz (pl.: Szentségek, Tízparancsolat, Az egyházi év ünnepei, Az erények, stb.).

A könyv további részei az alábbi fejezetekből állnak: Íme az ember; Istenkereső imák és elmélkedések; A nap megszentelése; Katonai imák és elmélkedések; A szeretetről; A szenvedésről; Föltámadás; Az Eucharisztia ünneplése; A Szentháromságról; Karácsony; Boldogasszony; Angyalokhoz szóló imák; A Hazáért; A családért és közösségért; Elmélkedések.

A kötetben a Bibliából vett részek mellett a nagy egyházírók imái és elmélkedései valamint több mint száz költő, író, tudós gondolkodó, államférfi és katona írásai olvashatók.

A kiadvány nem kerül kereskedelmi forgalomba: a Katolikus Tábori Püspökség terjeszti a Magyar Honvédségben.

 

SZENT LÁSZLÓ MENET 2010

ktp.hu/hírek

A "Szent László Menet 2010." katonai teljesítménytúra 2010.június 24-25-én került végrehajtásra, a MH 25.Klapka György Lövészdandár rendezésében.

A székesfehérvári "Alba Regia" csapat (Farkas Gábor őrnagy, Stoszek János őrnagy, Keresztes András zászlós és Takács Tamás alezredes kiemelt vezető tábori lelkész) az "arany" (73 km-es) távon induló 16 csapatból, a harmadik helyezést érték el. Külön köszönet a szervezőknek a verseny körültekintő előkészítéséért és a korrekt, emberséges lebonyolításáért. Gratulálunk a dobogósoknak!

 

VÁLTÁS A SZARAJEVÓI BUTMIR TÁBORBAN

ktp.hu/hírek - Kálinger Roland százados, tábori lelkész

Az elmúlt két hét megfeszített munkája után 2010. július 27-én reggel 10 órakor, az MH EUFOR-6 parancsnoka – a fő jegyzőkönyv aláírásával - átadta a kontingens parancsnoki beosztást a MH EUFOR-7 váltás parancsnokának, a hetedik váltás teljes felelősséggel megkezdte szolgálatát Bosznia Hercegovinában.

Gulyás Géza alezredes, a tatai MH 25. Lövészdandár Harc Támogató Zászlóalj parancsnokának megítélése szerint, az átadás-átvétel, Preininger Győző őrnagy és beosztott katonáinak kimagasló munkájának köszönhetően jól előkészítve, gördülékenyen került végrehajtásra.

Preininger Győző őrnagy, fél éven át volt parancsnoka a mintegy 150 fős EUFOR kontingensnek. Az átadás-átvétel két hetében a raktárkészletek, okmányok és beosztások átadása mellett megszerzett tapasztalataikat is megosztották az új váltással.

Az EUFOR-7 állománya három lépcsőben - július 14-én, 21-én és 28-án – diszlokált a műveleti területre. A sikeres missziós feladat végrehajtására nem csak az alapos felkészülés, a precíz vezetés, de az állomány eddigi missziós tapasztalatai is garanciát jelentenek, fogalmazta meg Gulyás Géza alezredes az új kontingensparancsnok.

Az elkövetkezendő hat hónapban távol a hazától ugyanakkor mégis a hazáért és a Magyar Honvédség hírnevének öregbítéséért dolgozik az új parancsnok és az MH EUFOR-7 kontingens.

 

ÁLLAMTITKÁRI LÁTOGATÁS A ZALAVÁRI GYERMEKTÁBORBAN

ktp.hu/hírek

Július 16-án, csütörtökön délután érkezett Zalavárra dr. Simicskó István a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára. Az államtitkárt Berta Tibor ezredes, általános helynök és Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész, a tábor vezetője fogadta.

A látogatás első részében az általános helynök tájékoztatta dr. Simicskó Istvánt a tábor történetéről és céljáról, a szervezeti felépítéséről, a honvédség logisztikai támogatásáról, melyről évek óta a Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred gondoskodik.

Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész a táborbejárás alatt ismertette az első turnus eddig lezajlott programjait. Államtitkár úr megtekintette a gyermekek elhelyezési körülményeit, majd Takács Tamás alezredes bemutatta a tábor szolgálati személyeit, akikkel az államtitkár ezután elbeszélgetett.

A tábor aznapi programjában is részt vett államtitkár úr: a csoportok természetből gyűjtött kiállítását értekelte, mellyel hozzájárult a zsűrimunkájához. Elbúcsúzás előtt közös vacsorán vett részt az étkezősátorban.

 

EGY EGÉSZ KOLOSTOR IMÁDKOZIK A MAGYAR KATONÁKÉRT ÉRDEN

ktp.hu/hírek

Nem a nagy sereg hoz győzelmet a királynak.

Nem roppant ereje védi meg a hőst.

Csalódik, aki lovától vár segítséget,

bármilyen erős, nem biztos menedék.

(Zsolt.32.)

A hívő ember alapvető evidenciaként tapasztalja meg az idézett zsoltár szavait, s vannak olyan pillanatok, amikor a láthatatlan összefüggések sokkal nyilvánvalóbbak, mint a láthatók.

Éppen ezért kérte a Katolikus Tábori Püspökség már évekkel ezelőtt az érdi Regina Mundi Ciszterci Monostor szerzetes nővéreit, hogy imádkozzanak a magyar katonákért és családjaikért. Most, hogy egy katonánk meghalt, egy pedig kritikus állapotban van, s mindkettő családos, a hívő ember Isten akaratát  akarja látni és imádkozik, a művelt ember sorsra-végzetre hivatkozik és megdöbben, mások a puszta véletlent látják vagy csak félnek.

Az érdi nővérek megrendültek a hír hallatán és imádkoznak. Már hajnalban kezdik szolgálatukat, és könyörögnek a Hazáért, Egyházért, hívőkért-hitetlenekért, papokért-katonákért, élőkért-holtakért.

„Csalódik, aki lovától vár segítséget, bármilyen erős az nem biztos menedék”, és nem az semmilyen technika, biztonsági intézkedés, hiszen az elkerülhetetlent nem lehet elkerülni, de erőt lehet kérni az elviseléséhez, az emberséghez, ami a tragédia közepette is megtart.

A ciszterci nővérek ezt teszik a számunkra. Imádkoznak a sebesültekért, a meghaltért és családjaikért.

Köszönjük.

 

BEFEJEZŐDÖTT A TÁBORI PÜSPÖKSÉG LELKIGYAKORLATA

ktp.hu/hírek

Szeptember 1-én fejeződött be a Tábori Püspökség 2010 évi lelkigyakorlata, melyet dr. Beer Miklós váci megyéspüspök tartott. A lelkigyakorlat Érden a Regina Mundi monostorban volt a hagyományoknak megfelelően. Az aktív és a kisegítő tábori lelkészeken kívül jelen voltak a honvédségi nyugállományban levő volt tábori lelkészek is. A lelkigyakorlat zárónapján szentmise keretében Bíró László tábori püspök lektorrá avatta Horváth Kornélt.

 

KATONAI ZARÁNDOKLAT BOBOVAC-ON

ktp.hu/hírek -Kálinger Roland százados, tábori lelkész

Az idei évben is megrendezésre került az „Imádság a szülőföldért” elnevezésű zarándoklat. Ezt a zarándoklatot immár hetedik alkalommal rendezi meg a Bosznia-Hercegovinai Hadügyminisztérium tábori lelkészi szolgálata.

A zarándoklat végcélja, Szarajevótól távol a hegyekben az erdők mélyén egy régi vár romjainál Bobovac-on volt. A tábori misét a horvát tábori püspök S.E. Jezerinac celebrálta a szentbeszédet a Szarajevói bíboros, S.E. Puljic mondta. Számos tábori lelkész koncelebrált a szentmisén, melyen nagy számban vettek részt a bosnyák hadsereg katonái és a bosnyák rendőrök. A szentmisén részt vett Bosznia-Hercegovina hadügyminisztere és több tábornok is a vezérkarból. A meghívott vendégek között voltak német, osztrák és magyar katonák is az EUFOR táborból. A szentmise után visszaérve a gyülekezőhelyre „eldördültek” a gulyáságyúk és a résztvevő zarándokokat vendégül látta a hadsereg egy tábori ebédre.

A zarándoklat végén a közös kép sem maradhatott el, mait emlékezetesebbé tesz, hogy a bíboros magyarul búcsúzott tőlünk.

 

AZ 53. NEMZETKÖZI LOURDESI ZARÁNDOKLAT JELVÉNYTERVE

ktp.hu/hírek

A 2010. októberében megtartott Nemzetközi Előkészítő Konferencián az egyik magyar tervet fogadták el a tanácskozó 16 ország küldöttei.

A jelvénytervet ezután egy francia grafikusnak adják, aki kitisztítja, és öntéstervet készít belőle, majd a francia delegáció legyártatja olyan mennyiségben, amennyit az egyes résztvevő országok rendelnek.

A kész jelvényeket a delegációk a zarándoklat kezdetén veszik át a Zarándoklat Igazgatóságának (DirPMI) lourdes-i irodáján.

Ezúton is gratulálunk a nyertes jelvényterv benyújtójának: Kerekesné Fuli Anikó fötörzsőrmesternek aki az MH 25. Klapka György Lövészdandárnál teljesít szolgálatot.

 

Jelvény-pályázat győztese 

ktp.hu/hírek

A Katolikus Tábori Püspökség örömmel tudatja, hogy az 53. Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatot Előkészítő Konferencia második napján, kedden az egyik magyar páyázó jelvénytervét szavazta meg a 16 ország delegációjából álló testület.

A nyertes pályázó jeligéje: "MÉCSES"

Tisztelettel és szeretettel gratulálunk a jelvénytervet elkészítő személynek. A szavazás második helyzettje szintén egy magyar jelvényterv lett, melynek jeligéje: "Claritas". A második helyezettnek is gratulálunk.

 

 Bíró László püspök, Magyarország Katonai Ordináriusa 60 éves

Tisztelettel, szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük Főpásztorunkat, Bíró László Püspök Atyát, Magyarország Katonai Ordináriusát

60. születésnapja alkalmából!

A gondviselő Isten áldását és kegyelmi segítségét kérjük további életére: őrizze és tartsa meg Őt a tábori lelkészek közösségében,

hogy a jövőben is hűségesen kormányozza egyházmegyénket, és így építse az üdvösség jelét és eszközét az Egyházat.

A népszerű lengyel pap-költő egyik versével köszöntjük Püspök Atyánkat

Jan Twardowski: Magyarázat

Nem azért jöttem, hogy megtérítsem

különben is kirepült már a fejemből minden üres prédikáció

és a csillogás lekopott rólam rég

mint a meglassult tempójú hősről

nem fogok lyukat beszélni a hasába

a véleményét kérdezve Mertonról

nem fogok vita közben ugrálni mint a pulyka

libegő piros tokával

nem szépülök meg mint a gácsér októberben

nem csalok elő mindent megvalló könnyeket

nem fogom kiskanállal tölteni fülébe a szent teológiát

egyszerűen csak leülök maga mellé és elmondom a titkot

hogy én a pap

az Úrnak gyermekként hiszek

 

A VÉDELMI BIZOTTSÁG ÉS AZ MH ÖSSZHADERŐNEMI PARANCSNOKSÁG KONFERENCIÁJA

honvedelem.hu

A Fejér Megyei Védelmi Bizottság és a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága konferenciát rendezett 2010.március 30-án Székesfehérváron, a Megyei Művelődési Központban, „A HONVÉDSÉG ÉS A CIVIL TÁRSADALOM KAPCSOLATA A MAI MAGYAR TÁRSADALMI VISZONYOK KÖZÖTT” címmel.

A rendezvényen a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség magas beosztású vezetői, a rendvédelmi szervek parancsnokai, társadalmi testületek vezetői, valamint pedagógusok, történelemkutatók, iskolaigazgatók vettek részt.

A HM Tábori Lelkészi Szolgálat részéről Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész vett részt a konferencián, és rövid tájékoztatót adott az egyház közvetítő szerepéről a katonák és a civilek között.

 

PEC-I MEGEMLÉKEZÉS

honvedelem.hu - Szentesi Csaba őrnagy, tábori lelkész

A Pec-i táborban megemlékezést tartottunk abból az alkalomból, hogy a lengyel elnököt és kíséretét egy hete tragikus baleset érte. Április 16-án, szombaton este felsorakozott a KFOR kontingens és az egyéni törzs beosztású állomány. A bevezető gondolatok után könyörgések hangzottak el az elhunytak lelki üdvéért, majd imádkoztunk a gyászoló családtagokért, s hogy a lengyel nemzet minden tagjának adjon Istenünk erős lelket, bátor szívet a tragédia elviseléséhez.

Ezután ünnepélyesen meggyújtottuk a kegyelet mécseseit, miközben idéztem egy 2. világháborúban elesett katona imájából:

"Senki sem hal meg hiába, ha élete értelmes volt, és a miénk, biztos vagyok benne, az volt... Mit is mondhatok? Csak azt, hogy boldog voltam, amikor felismertelek. Nagyon jó Nálad lenni..."

A megemlékezés végén közösen mondtuk el a Miatyánkot, és megáldottam a jelenlévőket.

Másnap, a vasárnapi szentmisén is megemlékeztünk a szerencsétlenül járt lengyel áldozatokról és a gyászoló hozzátartozókról.

 

BÚCSÚI SZENTMISE A HELYŐRSÉGI TEMPLOMBAN

magyarkurir.hu

Szent Imre ünnepének vigíliáján a tiszteletére felszentelt piarista-helyőrségi templomban szentmisét mutatott be Bíró László tábori püspök Veszprémben a honvédség katonái és családtagjaik részvételével.

Szent Imre, első szent királyunk fia, a királyi trón várományosa volt. Bár fiatalon meg kellett halnia, teljes életet élt – hangsúlyozta a főpásztor. Az előző korokban éppen tiszta élete jelképeként ártatlan nőies vonásokkal ruházták fel az egyházművészetben. Elnőiesítése folytán nem érezhette a férfiasság, a katonai virtus példaképének a hajdani ifjúság, pedig ezek az erények is hozzátartoztak jelleméhez, lelki alkatához. Legendája és a krónikák révén tudjuk, hogy nevelője, Szent Gellért példájára szerzetesi életre készült. Szüzességi, tisztasági fogadalmának pillanatát ábrázolja a templom főoltárképe – mondta Bíró László püspök. Miután azonban Szent István és Boldog Gizella gyermekei sorban meghaltak, s csak Imre herceg érte meg az ifjúkort, rá szerették volna bízni az ország vezetését. Szent István ezért hadiismeretekben, diplomáciában is jártassá tette őt, lelkileg, szellemileg és fizikailag is felkészítve őt e feladatra.

Szent Imre a hazafias magyar, a vitéz katona és az imádságos életű férfiú példaképe egyaránt, aki méltóképpen lett az ifjúság védőszentje – hangzott el a szentbeszédben. Elgondolkodtató, hogy napjainkban, amikor a profitorientált valóságban az ember sokszor csupán a haszon megszerzésének eszközévé silányul, vajon hol kaphatná meg azt a ráébresztő megvilágosodást, ami rádöbbenthetné teremtményi mivoltának igazi feladataira itt a földön – mutatott rá a főpásztor. Felhívta a figyelmet a család, a közösség nevelő, megerősítő szerepére, a családi közös imádság, a hit átadásának fontosságára gyermekkortól fogva. Példaként állította az egybegyűltek elé az ószövetségi zsidóságot, ahogy nehéz helyzetekben is őrizték nemzeti identitásukat, mert alapvetőnek tartották gyermekeiknek átadni múltjuk fontos eseményeit, történelmük, hagyományaik ismeretét, az emlékezés, a megemlékezés fontosságát. Mint Isten új szövetségének népe, mai emlékezethiányos jelenünkben nekünk is ebbe az irányba kellene fejlődnünk, fordulnunk. Hogy tudjunk büszkék lenni igazi nemzeti hőseinkre, keresztény hitvallóinkra, s követendő példaképeket találjunk közöttük a magyar és keresztény jövő építéséhez – fogalmazott Bíró László.

A szentmiseáldozatot Bíró László püspök Szécsi Ferenc kisegítő tábori lelkésszel mutatta be, a helyőrségi katonák és Zsebe Attila állandó diakónus, valamint a Légierő Zenekar zenés-énekes szolgálatával.

 

HÚSZ ÉVE TÖRTÉNT

Új Ember, Törvényt hoztak a vallásszabadságról

A lelkiismereti és vallásszabadságról húsz éve meghozott, 1990. évi IV. törvény kapcsán arról érdeklődtünk, mennyiben sikerült a törvényben megfogalmazott lehetőségekkel élve - a missziós parancsnak megfelelően, az evangélium szellemében - helyreállítani, illetve kiszélesíteni az egyház életét az elmúlt húsz évben.

Lelkipásztorkodás a hadseregben - Berta Tibor ezredes, általános helynök

„A katonai szolgálatot teljesítő a vallását - a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban - szabadon gyakorolhatja" - áll a lelkiismereti és vallásszabaságról szóló törvény hetedik paragrafusában.

Ennek értelmében 1994-ben írták alá azt a megállapodást, amely által megalakult a Katonai Ordinariátus, majd néhány hónappal később a másik három történelmi egyházzal is megkötötte a Honvédelmi Minisztérium a megállapodást. (A törvény lehetővé teszi a rendvédelmi szerveknél, illetve a tűzoltóságnál is a lelkipásztori szolgálat megszervezését - erre egyébként máshol, volt kommunista országokban is van példa. Hazánkban ez nem valósult meg, bár a rendszerváltás idején felvetődött ilyen kezdeményezés.)

- A tábori lelkészi szolgálat a Honvédelmi Minisztérium háttérintézménye, a katolikus szolgálati ág azonban egyben a Magyar Katolikus Egyház nem területhez kötött egyházmegyéje is. Jelenleg nyolc tábori lelkész dolgozik - Budapesten, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Székesfehérváron, Tatán, illetve Debrecenben - a nyugállományú, illetve kisegítő lelkészek mellett. Legfőbb feladatunk a katonák érdekében és javára a hit- és vallási élet biztosítása, a szentségek kiszolgáltatása, a biblia- és imaórák megtartása, az életismereti oktatás és nevelés, bizalmi fórum biztosítása. Emellett a tábori lelkészek jelen vannak a békemiszsziót ellátó kontingensekben is a katonák mellett, a világ számos pontján. A katonák családtagjai számára is mi biztosítunk lelkipásztori szolgálatot.

2003-tól szervezi meg a püspökség a katonaszülők gyermekeinek környezet- és természetvédelmi táborát Zalaváron, ahol eddig mintegy négyszáz gyermek aktív pihenése vált lehetővé. E szolgálat része a 2007-től rendszeresen meghirdetett rajzpályázat, versmondó verseny, valamint a Mikulás-napi rendezvény megtartása a püspökség székházában a katonák gyermekei számára.

A külföldi kapcsolatokban elsősorban az évenkénti Nemzetközi Katonai Zarándoklat meghatározó jelentőségű, amelyen 1994 óta vesznek részt magyar katonák - eddig több mint hatszázötvenen voltak Lourdes-ban. A Katolikus Tábori Püspökség 2002 óta tagja a bizottságnak, amely a nemzetközi zarándoklatot szervezi, így jó kapcsolatot ápol a francia, az ír, a horvát, a német, az osztrák, a spanyol és a portugál tábori püspökségekkel. 2007-ben az ötvenedik jubileumi zarándoklat előkészítését a püspökség szervezte Budapesten. 1994 óta a püspökség nemzeti katonai zarándoklatot is szervez, valamint három éve ehhez kapcsolódóan családi napot, melyre minden év őszén Budakeszi- Makkosmárián kerül sor.

 

„AZ ÉN HŐSEIM, A MI HŐSEINK”- CÍMŰ FOTÓPÁLYÁZAT NYERTES PÁLYÁZÓI

A beérkezett pályamunkákra sok szavazat érkezett és hozzáértő emberek szakmai szemmel is megvizsgálták őket.

Ennek alapján közönségdíjas első helyezést ért el Nevelős Dániel.

A szakmai zsűri első helyezést ítélt Szabó Orsolyának és képeinek.

Második helyezettek Mészáros Márk Mózes és Antal Péter képei, a harmadik helyezett Benedek Brigitta lett.

Ezúton szeretnénk mindenkinek gratulálni és megköszönni, hogy fényképeivel hozzájárult értékeink megőrzéséhez, hőseink megbecsüléséhez.

 

2010. ÉVI VERSMONDÓ VERSENY

2010. december 3-án, pénteken tartottuk meg a tábori püspökség székházában az immár hagyományos szavalóversenyt a katonaszülők gyermekeinek.

A idei versenyen 17 gyermek indult, hogy megmutassa tehetségét és versek iránti szeretetét a megjelentek és a zsűri előtt.

Az indulókat a verseny kezdetén Berta Tibor ezredes, általános helynök köszöntötte, majd bemutatta a zsűrit, akiknek megköszönte, hogy vállalták ezt a nehéz, ugyanakkor szép szolgálatot.

 A zsűri tagjai:

dr. Simicskó István, Honvédelmi Minisztérium, parlamenti államtitkár

Bíró László, katolikus tábori püspök

Juhász István vezérőrnagy, HM Honvéd Vezérkar törzsigazgató

Bozó Tibor ezredes, HM HVK Személyügyi Csoportfőnökség, csoportfőnök

Zóka József ezredes, HM Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökség VPI igazgató

A verseny különdíjasai:

A Zsűri Különdíja: Magyar Melinda (Illyés Gyula: Haza a magasban)

Államtitkári Különdíj: Szabó Orsolya (Szedenits Jenő: Magyar Mi Atyánk)

Tábori Püspök Különdíja: Rumán András Olivér (József Attila: Magyarok)

A verseny végeredménye:

I. helyezett: Herczeg Zsolt (Wass Albert: Üzenet haza)

II. helyezett: Békés Alexandra (Márai Sándor: Mennyből az angyal)

III. helyezett: Körmös Regina (Wass Albert: Üzenet haza)

 A versenyen induló gyermekek:

Baczkó Katinka

Békés Alexandra

Darabos Zsófia

Dóra Donát

Herczeg Zsolt

Kolossváry Bernadett

Komoróczy Kitti

Körmös Regina

Lucz Lolita Stella

Magyar Melinda

Nagy Dániel

Pásztler Kitti

Rumán András Olivér

Rumán Dávid

Szabó Orsolya

Szabó Péter

Tóth-Kovács Edit

Minden Kedves Versenyzőnek szívből gratulálunk!

 

 

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
péntek, 2010, január 1 to péntek, 2010, december 31