Megjelenés a médiában - 2012

Megjelenés a médiában - 2012 
 

 
Doni megemlékezés Budapesten
2012. január 12. - honvedelem.hu

 

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943. évi doni hadműveleteinek 69. évfordulója alkalmából tartottak emlékünnepséget január 12-én, csütörtökön a fővárosban, amelyen részt vett Hende Csaba honvédelmi miniszter is.A megemlékező szentmisét Berta Tibor ezredes, a HM  Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke celebrálta a budavári Mátyás-templomban, a püspökség lelkészeinek részvételével. A megemlékezésen – többek között – jelen volt Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Boross Péter volt miniszterelnök is. 
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán a lélekharang hangjait és a Himnusz elhangzását követően Vihar Béla „Egy katona megy a hóban" című versét Németh Sándor mondta el, majd Körömi Ferenc szavalta el saját művét „Édesanyám titka”  címmel. Hende Csaba honvédelmi miniszter beszéde kezdetén kiemelte: emlékeznünk kell, hogy „megismerjük és megértsük, min ment keresztül nagyszüleink nemzedéke. Emlékeznünk kell azért is, hogy a sorsukon keresztül megértsük, milyen drága a magyar haza, és milyen érték a piros-fehér-zöld zászló”. A honvédelmi miniszter hozzátette: különösen tisztelni kell a még élő tanúkat, hiszen egyre kevesebben vannak. A tudománynak, a (had)történészeknek nagy szerepük van és lesz abban, hogy minél jobban megismerjük a csaknem hét évtizede történteket. A tárcavezető kijelentette: a hadtörténészek szerint az akkori „Magyar Honvédséget arra készítették fel, hogy Közép-Európában esetlegesen megvívandó fegyveres konfliktusban, hasonló erejű ellenfelek ellen meg tudja védeni a nemzet szabadságát és érdekeit. Nem pedig arra, hogy a világ legnagyobb hadseregével szemben, megoldhatatlan feladatot teljesítve vérezzen el.”
A ma ismert adatok szerint a 2. magyar hadsereg csaknem 42 ezer halottat vesztett; mintegy 26 ezren hadifogságba estek, több mint 28 ezren megsebesültek és igen sokan eltűntek.

Hende Csaba szólt azokról is, akik hazatértek: „Hazajöttek, mert itthon várták őket. Rájuk is kell emlékeznünk, rájuk, akik hazatértek, és akiknek ezt negyven esztendőn keresztül soha nem köszönte meg senki, rájuk, akik 40 esztendőn át a társadalom peremén éltek hűséges és hősies szolgálatuk miatt.” A miniszter ezt követően napjainkról szólva megemlítette: minden nemzedéknek, minden kornak megvan a maga feladata. „Nekünk is jut bőven, ha nem is háborúból, de küzdelemből és munkából. Ezek megoldásához minden erőnkre, minden akaratunkra, minden elkötelezettségünkre szükség van.”

Ezután Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség hivatalvezetője emlékezett kegyeleti imával a hősökre és áldozatokra, majd koszorúzás következett.
Elsőként Hende Csaba és dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke helyezték el a kegyelet virágait a doni emléktáblánál. Utánuk Schmittné Makray Katalin és Szegő László dandártábornok, főhadsegéd, valamint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviseletében kabinetfőnöke, Csallóközi Zoltán is koszorúzott. Ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a bajtársi egyesületek, a különböző közösségek és intézmények vezetői, képviselői.

A koszorúzást követően a Magyar Tartalékosok Szövetsége  hagyományőrző tagozatának katonái, Jásdi Balázs főhadnagy parancsára, díszlövéssel emlékeztek a doni hősökre és áldozatokra.

Az ünnepség végén ismertették a Honvéd Vezérkar főnökének díszparancsát a XII. Doni Emléktúra útnak indításáról, majd a honvédelmi miniszter, az emléktúra fővédnöke átadta a parancsot Jásdi Balázs főhadnagynak. A megemlékezés a Szózat és a Magyar Takarodó hangjaival zárult.

 

A DONI MEGEMLÉKEZŐ SZENTMISÉN ELHANGZOTT PRÉDIKÁCIÓ 

„Hálát adhat a jó Istenek az, aki odahaza maradt és nem kellett oda a pokolba jönnie, oda ahol az ágyúk, géppuskák szólnak, ahol a repülők berregnek, szórva mindenütt mindenfelé a nyomorult halált, vagy a megcsonkítottságot, örök nyomorúságot. Igen. Nagyon sokan vannak odahaza,... akik egy vállrándítással intézik el a háborút. Nem kívánok nekik rosszat csak annyit szeretnék, hogy legalább egy kicsit messzebbről belenézhetnének a háború borzalmaiba anélkül, hogy valakinek valami baja esne. Hiszem, hogy mindenkinek megváltozna a véleménye és utána egy kicsit jobban megbecsülné azokat a magyar testvéreket akik nemcsak életüket, de családjuk boldogságát is feláldozták, kockára tették..”  (Részlet Bartha József naplójából)

Az emlékezés az igazságosság erényéhez tartozik, ezért okos tisztánlátást és nagy fegyelmezettséget kíván éskövetel tőlünk, kései utódoktól.

A mai napon emlékezünk és felidézzük katonaelődeinket, akiknek helytállása és szenvedése fejhajtásra késztet, akik a Don melletti csatákban haltak meg, akik a harcok után veszítették el életüket, akik katonaként, munkaszolgálatosként, hadifogolyként hunytak el. Ez az emlékezés az emberség kötelessége. Ugyanakkor évről évre – amióta csak emlékezhetünk – láthatjuk milyen nehéz feladat ez, hiszen ilyenkor kevésnek bizonyul az értelmi megfontolás, az okos gondolkodás is megbicsaklik a számok, az adatok, a történelmi tények, megannyi szóbeli és írásos visszaemlékezés szorító bilincsében. Ilyenkor empátia is kell és emóciók, hogy az emlékezés óráiban megpróbáljuk felidézni azok helyzetét, akiket magukra hagytak, akik sokszoros túlerővel találták szemben magukat, és elképesztő hidegben hiányos ellátással harcoltak.

Tudjuk, hogy a fájdalmakat nem lehet valóságosan átélni és átérezni, de talán valamennyire el lehet képzelni a tehetetlenséget, a félelmet, a csalódást és az erőfeszítést. Mind ezt természetesen nem a merő búsongás miatt tesszük, hanem annak végiggondolása végett, hogy mekkora súlya van az emberi gondolatnak, a kimondott szónak, de még annak is, hogy milyen történeteken nevetünk.

A világ ugyanis - a kinyilatkoztató Isten szent hitünkben megmutatkozó tanítása szerint - az Inkarnáció, a Megtestesülés mintájára teremtetett. Ahogyan a keresztény hitvallás alapmondatában valljuk: „az Ige testé lett”, úgy a teremtett világban is így van: amit gondolunk, amit kimondunk, az testet ölt. Be kell látnunk, hogy a háború nem tőlünk független, szerencsétlen körülmények összjátéka, nem sötét erők összeesküvése ellenünk, hanem az ember belső világának kivetülése, az emberi gondolatok és szavak megtestesülése. A gonoszság a gondolatok szintjén kezdődik, ott érlelődik, aztán egyszer csak kimondjuk, aztán meg is cselekedjük, és sajnos ahogy Radnóti Miklós írta: „kéjjel, nem csak parancsra”.

Amikor most emlékezésünkben a II. Magyar Hadsereg katonáira tekintünk, fontos lehet a felismerés: okulni kell történelmünk gyászos eseményéből, okulnunk kell katonabajtársaink sorsából. Annak idején a pántlikás gondolatok jeges és keserű véget értek.

Az antik bölcsesség szerint, a kezdetben elkövetett kis hiba, a végkifejletben nagy torzulást okoz. Éppen ezért kell a rosszat és a gonoszságot csírájában elfojtanunk, mégpedig elsősorban saját magunkban. Kereszténységünk tagadja a fatalizmust, – pedig az roppant kényelmes dolog – az ember szabadságában, és abban az Istenben hiszünk, aki megadta nekünk ezt a szabadságot. Nem mindegy tehát mit teszünk, mit mondunk, és mit gondolunk. Mert mindennek súlya van.

A kereszténység nem mennyei fenyegetéssel lép elénk, hanem a hétköznapi realitásokra figyelmeztet minket, melyeket a megszokás miatt sokszor már észre sem veszünk. Amikor Urunk Jézus azt mondta, hogy „minden feleslegesen kimondott szóról számot fogtok adni”, nem fenyegetőzött, hanem a realitásokhoz utalt bennünket. Nem mindegy, hogy mit beszélünk, mit gondolunk, minek örülünk. Ma egy olyan hadsereg katonáira, emlékezünk, akiket olyan eszme vitt a vágóhídra, amelyet emberi indulatok hoztak létre.

Hívő emberként, nézzünk mindent a hit szemével. Ebben a szentmisében azokért imádkozunk, akik szörnyű körülmények között, magányosan haltak meg, menekültek és vívódtak a természet és az emberi erőkkel. És mégis, ilyen körülmények között is, számtalan példája akadt a hősiességnek, a katonai példamutatásnak, az erőn felüli teljesítménynek.

Rájuk emlékezünk most ebben a szentmisében és azt értük, és üdvösségükért felajánlva mi mást tehetnénk, mint a kereszten haldokló Megváltónk zsoltárt idéző szavát idézzük: „Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet.”

Mi is tegyük őket, életüket és emléküket az Örökkévaló Isten, az élet ura kezébe. Ámen.

 

Istenbe kapaszkodásuk ma is példa

2012. január 13./Magyar Kurír

A Don-kanyarban elesett hősökről és áldozatokról emlékeztek meg Balatonfűzfőn egyházi és katonai tiszteletadással január 12-én, az urivi csata tragikus eseményeinek 69. évfordulóján.

A mámai templomromnál és a Jézus Szíve-templomban megtartott mementó a kelet-balatoni kistérség elesettjeire emlékére szentmisével kezdődött, a honvédség Légierő Zenekarának és tisztikarának szolgálatával. A szentáldozatot Szécsi Ferenc kisegítő tábori lelkész mutatta be.

Szentbeszédében kegyelettel emlékeztetett a tragédiára. Kiemelte: ma sokan felteszik a kérdést a fiatalok közül, hogy mi közünk nekünk egy 69 évvel ezelőtti eseményhez. Ha elgondolkodunk ezen, rá kell döbbennünk, hogy a mai fiatalok csak akkor érthetik meg a régi események mához is szóló tanulságait, ha meglátják az akkori és mai történet összefüggéseit. Ezért kíséreljünk meg most egy merész párhuzamot vonni a mai korral - mondta Szécsi Ferenc.

Hogy mit okoz, milyen pusztításokat idéz elő egy háború a környezetben és a lelkekben egyaránt, azt ma is láthatjuk gyakran a tévé képernyőjéről. Az emberek otthonát bombatalálat éri, menekülniük kell, sokszor az országhatárokon túlra, az asszonyok elveszítik férjüket, a gyermekek árván nőnek fel… Ha belegondolunk, hány és hány magyar veszíti el otthonát ma is, egyik napról a másikra, keservesen megszerzett lakásukat lefoglalják, s végig kell nézniük, amint idegenek költöznek be oda, s ők fedél nélkül maradnak. Sokan kényszerülnek a hazájukat is elhagyni, bár nem fegyverrel kényszerítik őket erre, hanem megélhetési okokból muszáj ezt tenniük. S milyen sok gyermek nő fel árván, ide-oda csapódva, gyökértelenül, mert szülei elválnak. A párhuzamokat még hosszan lehetne folytatni, de ebből is kitűnik: mai életünk sem könnyű, rengeteg probléma között kell élnünk. Manapság nemcsak hazánk, hanem egész Európa, az egész világ sorsfordító időket él át.

Igen, ma is egy idézőjeles háborúban élünk - állapította meg Szécsi Ferenc. S hogy miért kell visszanyúlnunk a múltunkba, a 69 évvel ezelőtti eseményekhez és azok résztvevőihez, hőseinkhez, az események áldozataihoz?! Azért, hogy meglássuk a mai különösen nehéz történelmi szituációban is, hogyan kell helytállni a kilátástalan a legkilátástalanabb helyzetekben is. Hogy meglássuk mi vagy Ki adott erőt katonáinknak akkor a harcokban, mikor maguk előtt látták a végtelen hómezőt, s elindultak hazafelé.

A kisegítő tábori lelkész XVI. Benedek Porta Fidei, a Hit kapuja című apostoli levelét idézte, melyben a Szentatya meghirdette a Hit évét: a Hit kapuja az Istennel való közösségre vezet. A hit nem egy elvont elmélet, hanem a feltámadott Krisztussal való találkozásnak az öröme, lelkesedése, amely akkor erősödhet meg, ha az ember a mindennapokban megtapasztalja, meglátja Isten gondviselő szeretetét - írja a pápa. Ha megkérdezünk egy túlélőt, aki a Don-kanyarból visszatért, beszámol róla, hogy még ott, az élet-halál küzdelemben, az elkeseredettség közepette is megtapasztalta az Úr szeretetét, például bajtársain vagy az ott élőkön keresztül, akik szegénységükben is tudtak adni nekik egy-egy falatot, hogy ne haljanak éhen, míg visszatalálnak hazájukba. És ez kapaszkodót adhat nekünk is, hogy nehéz helyzetünkben Isten kezébe tehetjük le életünket, gondjainkat - hangzott el a homíliában.

A szertartás után a hagyományoknak megfelelően katonai tiszteletadással emlékeztek meg a templom külső falánál, a hősök emléktáblái előtt, s meggyújtották az emléktüzet. Sáfár Albert dandártábornok ünnepi beszédében felidézte a 2. magyar hadsereg doni tragédiáját. Elmondta: még beszélni sem volt szabad róluk évtizedeken át, csak néma kesergésekben élt tovább emlékük. Ezért méltó, hogy emléküket minden évben megidézzük, és tisztelegjünk helytállásuk előtt. Az ünnepség Balatonfűzfő város vegyeskarának műsorával és koszorúzásokkal zárult.

 

Megkésett requiem    

2012. január 13. /honvedelem.hu    

Szentmisével és koszorúzással emlékeztek a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg doni tragédiájára január 12-én, csütörtökön Balatonfűzfőn, a Jézus Szíve plébániatemplomban és annak udvarán. A hősök emléktáblájánál koszorút helyezett el többek között Sáfár Albert dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság légierő haderőnem főnöke, Szücs József mérnök ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ (MH LVIK) parancsnoka és Zentai László alezredes, az MH 54. Veszprém Radarezred megbízott parancsnoka. 

 Sáfár Albert dandártábornok megemlékező beszédében, felidézve a Don-kanyarnál történteket, kiemelte: a magyar katonák sem létszámban, sem fegyverzetben nem voltak felkészülve a rájuk váró veszélyekre. Gondoljunk csak a mínusz harmincöt Celsius-fokos hidegre és arra, hogy akkor láttak először támadásban T−34-es harckocsikat.

A dandártábornok hangsúlyozta: a magyar honvédek küzdöttek, amíg tudtak; „harcoltak, amíg volt lőszer és működőképes ágyú; harcoltak, amíg a bajtársiasság erősebb volt a realitásnál.”

„Emlékezzünk meg hősi halottainkról és sebesültjeinkről, akik vérük hullatásával tették lehetővé a hadsereg fennmaradó részének gyülekezését; soha el nem halványuló példáját adva a mai vitézségnek. Az ilyen hősök példája ihlessen minket, mert amíg ilyen hősök lesznek sorainkban, addig nem pusztulhat el a nemzet” – szögezte le Sáfár Albert.

Hallhattuk: ez az emlékezés „csak szerény pótlása” a háborút követő hosszas hallgatásnak. A légierő haderőnem főnöke elmondta: ötven évig beszélni sem volt szabad a Don partján hősi halált halt százezer magyar katona sorsáról; emlékük addig „csak özvegyek és hadiárvák könnyeiben élhetett tovább.”

„Megkésett requiem ez. De ma már hazánktól ezerötszáz kilométerre, rendezett temetőkben lehet leróni kegyeletünket az ott meghaltak emléke előtt. Nehéz volt felidézni a múlt történéseit, de ez mindenképpen szükséges, mert erőt ad a mindennapi szolgálathoz” – zárta beszédét a légierő haderőnem főnöke.

A koszorúzást megelőző szentmisén Szécsi Ferenc plébános, kisegítő tábori lelkész, párhuzamot keresve a jelenkor és a hatvankilenc évvel korábbi események között, lándzsát tört amellett, hogy a mai fiataloknak látniuk kell, hogyan függenek össze a Don-kanyarban történtek a jelen életünkkel.

„Merész párhuzamot vonva ki merem jelenteni, hogy ma is «háború» van. Mert a klasszikus háborúban az emberek ugyanúgy elveszítik egyik pillanatról a másikra otthonaikat, mint ma; és jelenkorunkban is sokan kényszerülnek elhagyni a magyar hazát, akárcsak fegyveres harcok idején, mert a megélhetés erre kényszeríti őket. Ma is küzdenünk kell. Azért kell visszanyúlni a múltba, mert az akkori magyar emberek példát adnak a ma élőknek, hogy miként kell helytállnunk mindennapi harcainkban. Vajon ki vagy mi adott nekik erőt a végtelen hómezőn? Ezen kell elgondolkodnunk” – mondta a plébános.

 

Megtették, amit megkövetelt a haza    

2012. január 11.

Helyőrségi szintű megemlékező istentiszteletet tartottak a Don-kanyarban elesett katonák emlékére a veszprémi helyőrségi templomban január 10-én, kedden. Az istentiszteleten Szabó György alezredes, református tábori lelkész és Szécsi Ferenc plébános, kisegítő tábori lelkész mondtak imát a Don-kanyarban elesett magyar katonák lelki üdvéért. 

Szücs József mérnök ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ (MH LVIK) parancsnoka megemlékező beszédében felidézte a második világháborúban, a Don-kanyarnál történt tragikus eseményeket, kiemelve a második magyar hadsereg rettenetes veszteségeit.

„El tudjuk-e képzelni a mínusz negyven Celsius-fokos hidegben, nyári felszerelésben szolgáló katonák reménytelenségét és félelmeit?” – tette fel a kérdést a templomban összegyűlt megemlékezőknek.

Az ezredes szerint a második magyar hadsereg tagjai „tették a dolgukat, amíg értelme volt, és amit megkövetelt tőlük a haza.”

„Sőt, ennél többet is, mert számtalan történet maradt fenn egyéni hősiességről, kitartásról, önfeláldozásról, emberséges magatartásról és önzetlen cselekedetekről. Emberek maradtak akkor is, amikor kiveszett az emberség” – fogalmazott Szücs József.

Elhangzott: a mozgósított magyar hadsereg tiszti állományának felét katonai képzettséggel nem, vagy csak alig rendelkező tartalékos tisztek alkották. Ugyancsak gyenge pontja volt a hadseregnek a tiszthelyettesi állomány alacsony létszáma, annak ellenére, hogy a Jutasi Altisztképző Intézet a háborúba lépést követően gyorsított, három-öt hónapos kiképzés után avatott altiszteket.

Az ezredes aláhúzta: az ellenség létszámban és technikai eszközök tekintetében is óriási fölényben volt.

„A mai nap az emlékezés napja. Tisztelgünk a magyar katonák emléke előtt, akik áldozatává váltak a háború poklának; akik elestek az egyenlőtlen küzdelemben. Gondoljunk a munkaszolgálatosokra, a sebesültekre és a hadifoglyokra; emlékezzünk azokra, akik hiába kiáltottak segítségéért és azokra, akik jeltelen sírokban alusszák örök álmukat” – zárta beszédét a parancsnok.

 

 

Doni megemlékezés Badacsonytomajban

A doni katasztrófa 69. évfordulóján a Badacsonytomaji Egyházközség szervezésében a Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület, Balaton-felvidéki Radetzky Huszáregyesület és a Gyulaffy László Hagyományőrző Lovas Bandérium Csobánc Váráért Alapítvány közreműködésével 2012. január 15-én 10.00 órakor kegyeleti megemlékezésre került sor.

A megemlékezés szentmisével kezdődött a Szent Imre Római Katolikus Templomban, melyet Földi István esperes plébános, megbízott tábori lelkész celebrált. A szentmise után Földi esperes beszédben emlékezett meg a m.kir. 2. honvéd hadsereg fontra küldésének körülményeiről és tevékenységéről a hiányos felszerelésről és fegyverzetről a hadsereg létszámához képest túlméretezett védelmi vonalról, a kellő mennyiségű utánpótlás hiányáról, amely előrevetíttette az elkerülhetetlen kudarcot. Kiemelte, hogy a Donnál harcoló honvédek esküjükhöz híven a mostoha körülmények a hiányos felszerelés ellenére helytálltak és nem csak hazánkat, hanem Európát is védték, mint hadtörténelmünk során oly sokszor. A kegyeleti megemlékezés a Szent Imre Templom szomszédságában lévő 2. világháborús hősi emlékműnél folytatódott, a Szózat hangjaival, Földi esperes egy szavalattal tisztelgett a badacsonytomaji illetőségű Hősök emléke előtt, majd a badacsonytomaji egyházközség képviselői koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatánál. Végül a megemlékezés zárásaként az elhunytak lelki üdvéért mondtak imát a jelenlévők.

 

Hősi halott pilótát temettek Vasváron

 

Hatvanhét évvel ezelőtt, egy légi harcot követően zuhant le az a Me–109-es típusú repülőgép, amelynek pilótáját, Horváth György hadnagyot – a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály szervezésében –  katonai tiszteletadás mellett, díszsortűz kíséretében, február 19-én, vasárnap temették el Vasváron.
Katonai tiszteletadással február 19-én, vasárnap helyezték örök nyugalomra Horváth György hadnagyot a vasvári temetőben. A 22 éves tiszt fehér koporsója mellett egyenruhás katonák tisztelegtek, jelenkori és évtizedekkel ezelőtti uniformisokban.

   

Horváth György légi ütközetben vesztette életét pontosan hatvanhét évvel ezelőtt, 1945. február 19-én. A Me–109 pilótáját eltűntként tartották nyilván. A legutolsó adatok szerint gépe Esztergomtól 15–20 kilométerre északra zuhant meredeken a föld felé. 2009-ben a szlovákiai Búcs és Karva között egy repülőgéproncsra bukkantak, benne emberi maradványokkal és két magyar hadnagyi váll-lappal. A szlovák szakemberek felvették a kapcsolatot magyar kollégáikkal, s az ő áldozatos munkájuk eredményeképpen kerülhetett végső nyughelyére, magyar földbe a fiatal pilóta.

Vasváron a déli harangszó előtt csendült fel gyászzene, amit a Légierő Zenekar – Szolnok játszott a temetőben. Elsőként Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoka emlékezett meg a hősi halottról. „Örök nyugalomra helyezünk egy olyan magyar pilótát, hőst, akinek földi maradványai külföldön kerültek elő. A hősi halott nemcsak életével, de halálával is a hazát, Magyarországot szolgálja” – mondta a tábornok.

A bázis parancsnoka hozzátette: „A repülőeszköz megjelenése óta a háborúk folyamán sok magyar pilóta kartonjára írták rá a századírnokok, hogy «eltűnt». Ez a szó minden érintettnek mást és mást jelent. A családnak a reményt, várakozást, hogy visszatér az, akiről csak ez a rövid hír érkezett a távoli harcmezőkről. A pilótáknak, akik a gépükkel zuhantak a mélybe, a hősi halált jelentette.” 

Horváth György hadnagyot ezután Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész búcsúztatta. Amikor a koporsót a mélybe eresztették, sortűz hasított a csendbe.

Magó Károly zászlóstól, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Szolnoki Repülőmúzeum munkatársától megtudtuk, hogyan tűnhetett el egy lezuhant repülőgép.

„A légi harcok forgatagában a századtársak elveszthetik egymást szem elől. Ha olyan területre zuhan le a gép, amit az ellenséges csapatok már megszálltak, akkor nincs lehetőség arra, hogy felkutassák a pilótát, megkeressék a roncsot. Így tűnt el Horváth György hadnagy is. A gép roncsait később betemették, hogy ne zavarja a mezőgazdasági munkát, így nyomtalanul eltűnt. 2009-ben került elő újra, s a szlovák kollégákkal történt kiváló együttműködésnek köszönhetően temethettük most el Horváth Györgyöt ” – mondta a zászlós. 

Zsákovics László, a Szlovákiában található oroszkai Hadtörténeti Múzeum igazgatója a szertartást követően elmondta: „Számomra is megnyugvást jelent ez a temetés. A munkánkban most tettük fel az i-re a pontot. Minden katona megérdemli, hogy rendesen el legyen temetve és ne egy szántóföldben nyugodjon.” 

Mint megtudtuk, a gép típusa alapján először német repülőre gondoltak, de a váll-lapok vizsgálatával kiderült, hogy magyar katonáról van szó. Mivel hadnagy pilóta csak egy tűnt el Esztergom környékén, ez jelentősen megkönnyítette az azonosítást. Negyven köbméter földet rostáltak át a hadnagy maradványai után kutatva.

 

Bíró László tábori püspök Kaposváron 

2012. március 22.

 

Kaposváron járt a tábori püspök

Kaposváron járt a tábori püspök

2012. március 21-én Bíró László püspök, katonai ordinárius meglátogatta Kaposváron az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezredet.

A tábori püspök a laktanya imatermében szentmisét mutatott be, melynek keretében kiszolgáltatta a bérmálás szentségét egy katonának, egy másik katona pedig ezen a misén lett elsőáldozó. A liturgikus zenei szolgálatot a helyőrségi zenekar biztosította.

Bíró püspök találkozott Bárdos Antal mérnök ezredesel, az alakulat parancsnokával és a más vezető beosztású katonával. 

 
 
 
 
Megemlékezés Oroszországban

Hende Csaba honvédelmi miniszter vezetésével magyar küldöttség járt  az oroszországi Gremjacsje-Rudkinó település határában található II. Magyar Központi Katonai Temetőben, a második világháborúban elesett öt magyar honvéd ünnepélyes újratemetésének szertartásán, április 13-án.

Jákob János dandártábronok, protestáns tábori püspök, Bíró László katolikus tábori püspök

A magyar delegáció elhelyezte a megemlékezés és a kegyelet koszorúit a voronyezsi, valamint a gremjacsjei szovjet (orosz) hősi emlékművön, a boldirevkai I. Magyar Központi Katonai Temetőben, majd ezt követte Gremjacsje-Rudkinóban, a II. Magyar Központi Temetőben az öt magyar katona földi maradványainak ünnepélyes újratemetése.

Az ökumenikus szertartást Bíró László katolikus tábori püspök és Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök végete.  A végső nyugalomra helyezett honvédek sírjánál a Hende Csaba honvédelmi miniszter megköszönte orosz partnereinek a magyar katonasírok ápolásában nyújtott, több évre visszatekintő, elismerésre méltó munkát.

A háromnapos látogatás zárásaként Hende Csaba köztársasági elnöki díszoklevelet és emlékérmet adott át Jevgenyij Piljájevnek, a Katonai Emlékhelyek Nemzetközi Társulata igazgatójának a magyar katonasírok gondozásában több évtizeden keresztül kifejtett tevékenységéért.

       

 

 

Bíró László tábori püspök Lengyelországban

Bíró László tábori püspök Kazimierz Nycz bíboros, varsói érsek és  Józef Guzdek tábori püspök meghívására, 2012. április 10-én Varsóban járt, hogy a szmolenski repülőgép-katasztrófa második évfordulóján, a lengyel nemzet iránti részvét és együttérzés kifejezéseként együtt emlékezzen a tragédia áldozataira, akik közt számos magas rangú állami, egyházi és katonai vezető volt.

Bíró püspök a látogatás folyamán megbeszélést folytatott a lengyel tábori püspökkel, majd találkozott a lengyel püspöki kar családpasztorációs referensével. A délelőtt folyamán a lengyel tábori püspökség székesegyházában koncelebrációs szentmisén vett részt, melyet a szmolenksi katasztrófában elhunytakért mutattak be. A koradélutáni órákban fogadta Bíró László tábori püspököt Kazimierz Nycz bíboros, varsói érsek.

A nap estéjén Bíró László püspök a lengyel állam, az egyház, illetve a társadalom képviselőivel együtt részt vett az áldozatok emlékére bemutatott megemlékező gyászszentmisén a Keresztelő Szent János Székesegyházban.

A katyni vérengzés

A parancsot a mészárlásra egy 1940. március 5-én kelt jegyzék adta ki. Ebben arról ír a szovjet vezetés, hogy a lengyel hadifoglyok (14 736 személy, 97 százalékuk lengyel), és a börtönben raboskodók (18 632 személy, ebből 1207 katonatiszt, összesen 57 százalékuk lengyel) "a szovjet hatalom elkötelezett ellenségei és a megjavulás reményével nem kecsegtető személyek", ezért indokolttá vált 14 700 hadifogoly és 11 000 rab agyonlövése. A helyszínekre marhavagonokban szállították a lengyeleket, a konvojok folyamatosan érkeztek. Katynban egyébként 4410 hadifoglyot gyilkoltak meg, őket nyolc sírba temették - volt köztük egy nő is. Mindegyiküket közvetlen közelről, tarkólövéssel, 7,65 mm-es kaliberű Walther típusú pisztollyal lőtték le, de volt, akit még szuronnyal is átszúrtak. Harkovban 3739, Kalinyinben 6314, Kijevben 3435 (4181?), Minszkben 3870 (4465?) hadifoglyot gyilkoltak meg. A vérengzésnek volt magyar áldozatai is: Eddig Korompay Emánuel Aladárról és, KUEHNEL Oskar Rudolfról tudunk, akik lengyel tartalékos tisztként szolgáltak és védték második hazájukként Lengyelországot.

A szmolenszki tragédia

Katyn kettős tragédia Lengyelország számára. A vérengzés 70. évfordulójára a teljes lengyel politikai elit útnak indult. Lech Kaczynski államfő, felesége és még 96 ember azonban nem érkezett meg a megemlékezésre. A Tu-154-es gép a szmolenszki reptér előtt 400 méterrel lezuhant és kigyulladt. Senki sem élte túl a tragédiát.

 

 

1848 hagyománya ma is él

2012. március 13.

 

Március 13-án tartották Budapesten a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (NKE HHK), illetve a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj ünnepi állománygyűléseit. Ezt követően a zászlóalj I. Hadik András százada zászlót vett át a Szent László Lovagrendtől a Hungária körúti kampusz alakulóterén. 

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar ünnepi állománygyűlésén a Himnuszt követően dr. prof. Csikány Tamás ezredes, a Hadtörténelmi és Katonai Kultúrtörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára idézte fel 1848 márciusának eseményeit, majd prof. dr. Padányi József mérnök dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettese vehette át a Zrínyi Miklós-emlékgyűrűt a kar érdekében nyújtott, huzamos időn át végzett kimagasló teljesítményéért.

Az MH Ludovika Zászlóalj ünnepi állománygyűlésén először Benedek Zoltán alezredes, parancsnokhelyettes adott át elismeréseket, majd dr. Benkő Tibor vezérezredes ünnepi köszöntőjét hallgatták meg a jelen lévő honvédtiszt-jelöltek.

Levelében a Honvéd Vezérkar főnöke kiemelte: március 15-én egyszerre ünnepeljük a tavaszt, a hazát, az egységet, illetve a múltat, a jelent és a jövőt. A forradalom évfordulóján tisztelgünk bátorság, hit és becsület, valamint a hősök emléke előtt. 1848 hagyománya ma is él, az ünnep kortalan: ezen a napon mindenki kibontja a lélek és gondolat szabadságának zászlaját és kitűzi a kokárdát.

Különös jelentőséggel bír e dátum a katonák életében, hiszen március 15. nélkül nem születhetett volna meg a Magyar Honvédség sem. Ugyan a katonák mai egyenruhája más, de ott van benne a huszárok és vitéz katonák által rájuk hagyományozott szellemiség – emelte ki levelében Benkő Tibor, hangsúlyozva, hogy a honvédelem eszméjének ápolása mindannyiunk közös felelőssége. A vezérkarfőnök arra kérte a megjelenteket, hogy emlékezzenek tisztelettel és hajtsanak fejet a mindenkori magyar haderőben szolgálatot teljesítettek előtt, akik – ha a sors úgy hozta – életüket áldozták a hazáért, nemzetünk felemelkedéséért.

A Honvéd Vezérkar főnöke gratulált az MH Ludovika Zászlóalj állományának az eddig elvégzett kiváló munkáért, megköszönte magas szintű elhivatottságukat, majd erőt, egészséget és sikereket kívánt nekik a jövőre nézve.

Az állománygyűlést követően a zászlóalj I. Hadik András százada zászlót vett át a Szent László Lovagrendtől a Hungária körúti kampusz alakulóterén, melyet Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész áldott meg.

 

 

NÉVADÓ ÜNNEPSÉG ÉS SZOBORAVATÁS

A Honvéd Vezérkar főnökének parancsa alapján a Zrínyi Miklós laktanya nevet viseli 2012. április 24.-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának Hungária körúti kampusza.

A szoboravatással egybekötött névadó ünnepséget Hende Csaba honvédelmi miniszter, dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, dr. Dankó István jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkár részvételével tartották.

Ünnepi beszédében Hende Csaba felidézte: gróf Zrínyi Miklós korában úgy tűnt, megoldhatatlan a két pogány közt egy hazában vérző magyarság helyzete, nincs esély arra, hogy a nemzet fordítson a dolgok menetén, és lassú pusztulásra ítéltetett. A költő-hadvezér azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt, mint ahogy nem törődtek bele a helyzetbe azok sem, akik követték őt.

„A megmaradás azon múlott, lesz-e hadsereg, s lesznek-e emberek, akik hajlandók megtanulni a katonamesterség korszerű szabályait és szolgálni a hazát mindhalálig” – mondta Hende Csaba, aki a történelem ismert eseményeire utalva feltette a kérdést: vajon valóban elbukott Zrínyi Miklós? Bethlen István szavait idézve a miniszter úgy fogalmazott: történelmi nagyjaink közül sokan bukásuk és mártíromságuk miatt váltak naggyá, hiszen az ügy, amelyért harcoltak, elbukott, majd azzal buktak el ők is. A nemzet azonban új életre kelt e katasztrófákból, méghozzá azon eszmékből, amelyekért Zrínyi, Rákóczi, Kossuth, Széchenyi vagy Tisza István harcolt.

A honvédtiszt-jelöltekhez fordulva a miniszter kiemelte: napjainkban nem a mártíromság idejét éljük, de mindannyian tapasztaljuk, milyen nehézségekkel kell megküzdenünk a honvédelem rendszerének megváltoztatásakor. „Sokak szerint a falak áttörése, egyes balítéletek megváltoztatása például anyagi eszközök hiányában megoldhatatlan, mi azonban nem vagyunk hajlandók elfogadni ezt. Ez a mi hazánk és a mi honvédségünk, hajlandóak vagyunk küzdeni és dolgozni érte. Az elmúlt két év példája is azt mutatja: ha valaminek kellően elkötelezetten, a szakma szabályai szerint látunk neki, a dolgok igenis megváltozhatnak” – szögezte le a miniszter.

Hende Csaba kiemelte: manapság gyorsan változó világban, gazdaságilag szorongató kényszerpályán kell dolgozni Magyarország megújításán. Ezt a megújítást szolgálta minden intézkedés, ami az elmúlt időszakban az egyetem ügyében történt, a folyamat végeredménye pedig bizonyosan függ a megteremtett keretektől, de ezeket az egyetemi polgárok töltik meg élettel, tartalommal. Mint mondta, a változó világban maga az ember képviseli az állandóságot, aki elkötelezetten végzi a maga munkáját, elkötelezetten szolgálja a hazát.

„Az ember, a honvéd, a magyar honvédtiszt, akire mindig számíthat a hazája, bármi történjék is. Jó időkben vagy rossz időkben, a hazának mindig szüksége van azokra, akik szolgálják mindhalálig, akik megteszik a magukért a hétköznapokban és akkor is, amikor nagy időkben nagy tettekre van szükség. Nekik köszönhetjük megmaradásunkat, és talán egyszer majd nektek köszönhetjük a nemzet létét” – mondta a fiataloknak a miniszter.

„Ha erre a szoborra néztek vagy a laktanya nevét halljátok, mindig jusson eszetekbe ez a küldetés, amelyre szabad akaratotokból adtátok magatokat, és napról napra kell teljesítenetek egy életen át. A hazáért mindhalálig!” – fogalmazott Hende Csaba. A miniszter beszédét követően dr. Csikány Tamás ezredes, tanszékvezető egyetemi tanár emlékezett Zrínyi Miklósra, majd Hende Csaba leplezte le a költő-hadvezér mellszobrát.

Megemlékező imát mondak a Tábori Lelkészi Szolgálat vezetői köztük Bíró László katolikus tábori püspök.

 

Húsvét Koszovóban

2012. április
A feladatok ellátása mellett mozgalmas volt az MH 5. Bocskai István Lövészdandár katonáiból álló KFOR-6 váltásának húsvéti hétvégéje. Pénteken látogatást tett a Slim Lines táborban az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti, valamint a nemzetbiztonsági bizottság tagjaiból álló delegációja Csampa Zsolt HRB alelnök vezetésével. A delegációt a kontingens parancsnoka, Polyák András alezredes fogadta, aki tájékoztatást nyújtott a katonák aktuális tevékenységéről.

Ezt követően a húsvéti ünnepek jegyében folytatódott a kontingens hétvégéje. Nagypénteken – már hagyománynak számító – közös keresztutat tartottak a tábor körül Rácz István főhadnagy, katolikus tábori lelkész vezetésével, majd a "csonka-mise" következett a portugál és magyar katonák részére. Nagyszombaton este a vigília misén együtt ünnepelte a feltámadást a két nemzet.

Vasárnap reggel az étkezdében igazi meglepetés fogadta a katonákat. A kontingens hölgy tagjai osztották a húsvéti reggelire a sonkát, tojást és csoki nyulat.

Délután húsvétvasárnapi szentmisét celebrált a tábori lelkész. Hétfőn reggel a kontingens közösen köszöntötte fel a hölgyeket húsvét alkalmából. A folytatásban a „Húsvét Kupa” keretében sportversenyeket rendeztek, amelyen nagy létszámban küzdöttek meg egymással mind a portugál, mind a magyar katonák.

A húsvéti ünnepek alatt sikerült feltöltődnie az állománynak. Szükség is van rá, hiszen még hosszú hónapok állnak a kontingens előtt sűrű missziós és kiképzési feladatokkal.

 

Harmincketten küzdenek a rohamlövész-felvarróért

honvedelem.hu

 

Tatán, az MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában május 7-én, hétfőn elkezdődött a tizenegyedik rohamlövész-tanfolyam. A Magyar Honvédség legkeményebb, öt hétig tartó kiképzésének idén harmincketten vágtak neki. 

Az április utolsó hetében megtartott fizikai felmérés után május 7-én, hétfőn kezdődött el a tizenegyedik rohamlövész-tanfolyam Tatán. Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni és hódmezővásárhelyi alegységeitől, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóaljtól, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázistól, az MH 25. Klapka György Lövészdandártól, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezredtől, az MH Támogató Dandártól, valamint az MH Ludovika Zászlóaljtól harminckét hivatásos és szerződéses katona vágott neki az öt hétig tartó, kőkemény kiképzésnek.

A tanfolyamon részt vesz Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész.

Farkas Gábor alezredes, a tanfolyam vezetője, a tatai dandár felderítőfőnöke a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: a május 7. és június 8. közötti felkészítés ugyanarra a tematikára épül, mint a korábbi-rohamlövész tanfolyamok, de természetesen az előző kurzusok tapasztalatait is beépítették a mostani kiképzésbe.

A rohamlövész-tanfolyam lényege, hogy a résztvevők katonai vezetői képességét erősítsék, a kisalegység-harcászatot gyakorolják speciális körülmények között, minimális alvás mellett – tette hozzá Farkas alezredes, akitől megtudtuk azt is, hogy az öthetes tanfolyam nagyon intenzív. Összesen 660 óra foglalkozást terveztek be, ami a legjobb esetben is maximum napi 4 óra pihenést jelent, de az elmúlt tanfolyamok tapasztalatai azt mutatják, hogy ritkán pihenhetnek ennyit azok, aki szeretnék megszerezni a „Rohamlövész” feliratú felvarrót.

 

 

54. NEMZETKÖZI KATONAI ZARÁNDOKLAT - Lourdes 2012

34 ország katonái találkoztak ebben az évben a Lourdes-i Kegyhelyen, hogy a idei 54. Nemzetközi Katonai Zarándoklat programjain együtt köszöntsék Máriát a „Béke Királynéját”.

Mintegy 11500 katona volt jelen a zarándoklaton: legtöbben a „házigazda” franciák voltak (3843), de szép számmal jöttek el az olasz (2687) katonák valamint a horvát haderő katonái is (1020).

A Magyar Honvédség 98 fővel képviseltette magát Lourdes-ban. A magyar zarándokcsoport Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész, püspöki titkár vezetésével május 9-én indult el két autóbusszal, hogy két nap alatt érkezzen meg a mintegy 2000 km-re levő Lourdes-ba. (Útközben az olaszországi Novara mellett egy katonai bázison volt a szállás.)

Május 11-én a zarándokcsoport kora délelőtt a Jelenések Barlangja mellett (Massabielle-i barlang) gyújtott meg, egy nagyméretű, Magyarországról vitt gyertyát a Magyar Honvédség hősi halott katonáiért. A megemlékezésen a tábori püspökség általános helynöke köszöntötte a zarándokcsoportot, majd a békeműveletekben elhunyt katonákról emlékezett meg: „Minden évben azért gyújtunk itt gyertyát, hogy a Jézus Krisztusnak, a Világ Világosságának irgalmába és kegyelmébe ajánljuk hősi halott bajtársainkat. Ebben az évben a Béke Királynéjának égi közbenjárását kérjük halott katonáinkra, de kérjük oltalmazó segítségét is békefenntartó bajtársainkért, akik a világ számos pontján ezekben a napokban is szolgálatot látnak el, hogy óvják és védelmezzék megannyi nép és nemzet békéjét.” A gyertya meggyújtása és elhelyezése közben a zarándokcsoport a Miatyánkot és az Üdvözlégy Mária imádságot mondta el.

A megemlékezés után ezen a napon nyílt lehetősége a zarándokoknak, hogy ismerkedjenek a kegyhellyel és várossal. A Jelenések Barlangjától elindulva fel lehetett keresni a Rózsafüzér- és Szeplőtelen Fogantatás Bazilikát, majd a Rózsafüzér téren végig haladva meglátogatni a Szent Bernadett Múzeumot a X. Szent Piusz földalatti Bazilika mellett. A szentélyeket elhagyva a város is különböző látnivalókat kínál: Bernadett szülőháza, a Lourdes-i vár, a plébániatemplom, a Kis-Lourdes (a jelenések idejét felelevenítő makett város) a Gave folyó mellett.

A nap folyamán sorra érkeztek a különböző nemzetek katonái autóbusszal, vonattal, repülővel, így kora délutánra megteltek Lourdes utcái a 34 országból megérkezett katonákkal, akik a szállodákban, a város „fölött” elhelyezkedő katonai táborban, valamint a különböző zarándokszállásokon nyertek elhelyezést. Koradélután érkezett meg a Magyar Honvédség  AN-26-os repülőgépe a Tarbes-Lourdes-i repülőtérre, amellyel a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédséget képviselő delegáció érkezett ki: Frigyer László vezérőrnagy, a HM Honvédvezérkar Logisztikai Csoportfőnöke, Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopterbáuis parancsnoka és Bíró László püspök, katonai ordinárius. Ezen a repülőn utazott ki az MH Támogató Dandár háromfős csoportja: Volent Csaba főtörzsőrmester, Erdei Attila őrmester, Fekete Tibor őrmester, akik a nemzetzászlót vitték és kísérték a zarándoklat különböző programjain, valamint Mitykó Mihály főtörzsőrmester vezetésével az MH Ludovika Zászlóalj 14 honvéd tisztjelölt hallgatója.

A zarándoklat első napján este kilenc órakor kezdődött el a nemzetközi megnyitó ünnepség, mely a X. Szent Piusz fölalatti Bazilikában. ( A bazilika 12 000m²-en terül el. Területe egy 201 m x 81 m ovális. 1958. március 25-én, a Jelenések 100. évfordulóján lett felszentelve a későbbi XXIII. János Pápa által. Befogadóképessége 25 000 fő. 39 különböző szenteket és üdvözülteket ábrázoló mennyezet, valamint 52 üvegmozaik díszíti. Az épületet a magyar származású Vágó Péter /1910-2002/ építész - Pier Luigi Nervi és Eugéne Freyssinet világhírű szerkezettervező mérnökök közreműködésével - tervezte.)

A zarándokcsoportok a bazilikában várták 34 ország delegációit, akik a nemzetzászlókat követve érkeztek a templom főoltárához. Itt minden küldöttség megállt néhány pillanatra, hogy a központi helyen elhelyezett Mária szoborhoz egy-egy szál virágot helyezzenek el. A magyar küldöttség köszöntő virágait Timár Adrien és Juhász Márta honvéd tisztjelölt hallgatók tették a Máriának a Béke Királynőjének szobrához. A delegációkat Luc Ravel francia tábori püspök köszöntötte, aki az adott ország tábori püspökét, így Bíró László püspököt is fölkísérte a bazilika központi oltárához, míg a tábornokokat a számukra kijelölt helyre vezették. Több ország küldöttsége saját katonazenekarral vonult be a bazilikába, így többek között Nagy-Britannia, Horvátország, Írország, Ausztria, Németország, Hollandia, Franciaország nemzet zászlói hazai dallamokra érkeztek be, míg a többiek bevonulását a Luxemburgi Hadsereg zenekara kísérte.

A delegációk bevonulása után ünnepélyes keretek között felolvasták XVI. Benedek pápa üzenetét, melyet az 54. Nemzetközi Katonai Zarándoklatra küldött (az üzenet a cikk után található). Majd Luc Ravel francia tábori püspök mondott köszöntő beszédet, melynek alapgondolata Jézus szeretet parancsa, melyet az utolsó vacsorán mondott tanítványainak: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket.” A beszéd után a Luxemburgi Katonazenekar által kísérve a zarándokok együtt énekelték el latin nyelven az Üdvözlégy Máriát.

 

XVI Benedek pápa áldása az 54. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton résztvevők számára

A Szentatya megbízta a Bíboros Államtitkárt, hogy nevében a következő üzenetet adja át az 54. Nemzetközi Katonai Zarándoklat résztvevőinek:

Őszentsége, XVI Benedek pápa szeretné kifejezni egységét azoknak a zarándokok az imájával, akik Lourdes-ban gyűltek össze az 54. Nemzetközi Katonai Zarándoklat alkalmából. Mindenkinek azt kívánja, hogy találja meg Máriában, aki szelíd mosolyát mutatta meg a jelenésekkor, a remény forrását és a szeretetet Istenben. Mindenkinek küldi örömét Marc Ouellet bíboros által, aki e zarándoklatot vezeti.

Kedves katonai zarándokok, akik több kontinensről összegyűltetek Lourdes-ban a Massabielle-i Barlangnál.

Az 54. Nemzetközi Katonai Zarándoklat jelmondata arra hív, hogy Szűz Máriát így szólítsuk meg: „Üdvözlégy Mária, Béke Királynéja”. Arra a helyre jöttetek, ahol Mária, a Szeplőtlen Fogantatás megjelent; kérjétek őt, hogy tanítson benneteket az ima szavaira. Bernadett a „Szép Hölgy” jelenlétében a rózsafüzért imádkozta, ezt a csodálatosan egyszerű, ugyanakkor rendkívül mély értelmű imádságot. Arra hívok mindenkit, hogy elmélkedjen a rózsafüzérről, akár egyedül van, akár nagyobb közösségben vagy a családban. A rózsafüzér imádkozása mindig ideális pillanat lehet a családok egyesítéséhez, mikor egyes tagjai külföldi misszióban, békeműveletekben távol vannak. Legyetek képesek időt találni arra, hogy elmélyedjetek ebben az imában. Mária, a Béke Királynéja tudni fogja, hogyan vezessen el a Béke Fejedelméhez, segíteni és támogatni fog benneteket a hozzá vezető úton. Ő tudja igazán, miként irányítsa szíveteket az Isten akarata felé és segíteni fog a vele való kiengesztelődében. Ugyanakkor megerősíti törekvéseiteket egy erős és tartós béke építésére.

A Lourdes-i Boldogasszony oltalmába és Szent Bernadett közbenjárásába ajánlva minden zarándokot és családjukat, különösen is a sérülteket és a betegeket, a Seregek Boldogasszonyának Ápolóit (HNDA), a háborúk áldozatai miatt gyászoló családokat, valamint az ezekben a napokban megkeresztelteket és megbérmáltakat, a Szentatya teljes szívéből adja mindnyájatokra szeretetteljes Apostoli Áldását.

Az 54. Nemzetközi Katonai zarándoklaton részt vett országok

Németország

819

Ausztria

417

Belgium

137

Benin

5

Bosnie-Hercegovina

42

Burkina Faso-

1

Kanada

62

Kongó

65

Korea

21

Elefántcsontpart

58

Horvátország

1020

Spanyolország

278

Egyesült Államok

220

Franciaország

3843

Nagy-Britannia

255

Magyarország

98

Írország

250

Olaszország

2687

Lettország

2

Litvánia

41

Luxemburg

64

Madagaszkár

40

Monaco

29

Hollandia

170

Lengyelország

244

Portugália

120

Cseh Köztársaság

112

Szentszék

 20

Szlovákia

176

Szlovénia

22

Svájc

120

Ukrajna

70

 

 

 

Elesett hőseinkre emlékeztek

Nemzeti önbecsülésünk erősödéséhez, megmaradásunkhoz hosszú távon hozzátartoznak a példaképek, köztük a háborúkban elesett névtelen hősök is – hangsúlyozta dr. Dankó István, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára a hősök napja alkalmából rendezett megemlékezésen május 25-én, Budapesten. 

A Honvédelmi Minisztérium, valamint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a magyar hősök emlékünnepe alkalmából tartott – katonai tiszteletadással – koszorúzási ünnepséget a Rákoskeresztúri új köztemetőben.

Dankó István, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára beszédében kiemelte: napjainkra jellemző, hogy a hagyományos értékek szinte teljes mértékben megkérdőjeleződnek, a nemzetállamok szellemi és gazdasági téren egyaránt egészen új utakat keresnek a megmaradáshoz. Ilyen körülmények között különleges hangsúlyt kap az a törekvés, hogy kiemeljünk bizonyos tájékozódási pontokat, amelyek mentén egy azonos nyelvet beszélő, azonos helyen és körülmények között szocializálódott közösség fel tud készülni az őt érő, előtte álló kihívásokra. A szellemi-lelki értékek ápolásának fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen minden ezekből táplálkozik. Nemzeti önbecsülésünk erősödéséhez, megmaradásunkhoz hosszú távon hozzátartoznak azok a példaképek, akiknek erőfeszítéseit nagyra értékeli az utókor. Dankó István rámutatott: a lexikonok lapjairól jól ismert példaképek mellett kevés hangsúlyt kapnak azok a névtelen hősök, akiknek életműve más jellegű volt, ám teljesítették kötelességüket a hazáért és sokszor életüket is adták érte.

A helyettes államtitkár kiemelte: katonanemzet lévén Magyarországon mindig is jelen voltak a hősök ünneplésének hagyományai, és ezek jelentőségével a társadalom minden rétege tisztában volt. Dankó István felidézte a hősök megünnepléséhez fűződő történelmi és jogi keretek kialakulását, majd az ünnepnapnak a második világháború után történt háttérbe szorítását, hiszen ekkor már csak a rendszer által hősnek kikiáltott személyek tisztelete volt lehetséges. Hozzátette: a katonák sosem tehetők felelőssé az országot vezetők hibás, adott esetben bűnös döntéseiért, hiszen ők – akár több ezer kilométerre innen – a hazát szolgálták. Mint emlékeztetett, a 2001. évi 63. törvény nyilvánította ismét a magyar hősök emlékünnepévé május utolsó vasárnapját. A helyettes államtitkár fejet hajtott mindazok emléke előtt, akik életüket sem féltve védték a hazát. „Szívből kívánom, hogy új idők új háborúi miatt ne kelljen új emlékköveket állítani” − zárta beszédét Dankó István.

Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke rövid köszöntőjében megemlékezett mindazokról, akik az elmúlt évszázadok során életüket adták a hazáért. A volt miniszterelnök hangsúlyozta: mindnyájunknak kötelessége, hogy fejet hajtsunk a hősök emléke előtt.

A hősök emlékkövénél koszorút helyezett el dr. Áder János köztársasági elnök nevében Szegő László dandártábornok, a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi főosztályának vezetője, főhadsegéd, a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar nevében Dankó István, illetve Kun Szabó István dandártábornok, az MH Támogató Dandár parancsnoka, Budapest helyőrségparancsnoka. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság részéről Szabó István mérnök dandártábornok, törzsfőnökhelyettes hajtott fejet a hősök emléke előtt.

 

A nemzetnek kötelessége, hogy emlékezzen

„A hősök emlékünnepén közös hőseire emlékezik a magyar nemzet. Mindenkire, de elsősorban azokra, akik a huszadik században harcoltak értünk. Azokra, akik otthonaik és családjuk, lakóhelyük és hazájuk védelmében meghozták a legvégső áldozatot, amit ember meghozhat: felvették a fegyvert és harcoltak mindazért, ami fontos volt az életükben” – mondta dr. Szarka Gábor május 27-én, vasárnap Balatonfűzfőn. A Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke a magyar hősök emléknapja alkalmából rendezett ünnepi szentmisén és megemlékezésen vett részt a mámai templomrom mellett épült Jézus Szíve Plébániatemplomnál. 

Szarka Gábor ünnepi beszédében elmondta: a hősök számunkra elképzelhetetlen mélységekbe és nyomorúságba szálltak alá, a testi és lelki szenvedés elmondhatatlan bugyrait járták meg ott, ahol a pokol égő torka tárult és vér csorgott a földön, a fákról. Megtették, amit kellett és amit lehetett.

„Sok nemzedék élte meg a háborús időket és mindazt, ami velük járt: a besorozott férfiakat, a magukra hagyott asszonyokat, a szétszakadt családokat. A tintaceruzával írott tábori leveleket, amelyek tele voltak szeretettel, vágyódással és soha nem hallott helyekről íródtak” – fogalmazott a kabinetfőnök, majd hozzátette: aztán eljött a pillanat, amikor nem volt szabad rájuk emlékezni. A létező szocializmus diktatúrája mindenkivel azt énekeltette, hogy a múltat végképp el kell törölni.

A Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke kiemelte: ezért tördelték le a keresztet és vakarták le a címert az emlékművekről. Ezért dózerolták le a honvédtemetőket és ezért volt lehetséges az, hogy amíg ellenfeleink sírjait a törvény védte, addig saját halottainkról alig tudtunk valamit.

„Arra is gondolnunk kell ezen az ünnepen, hogy az ő áldozatuk bennünk nyeri el az értelmet. Az ő áldozatuk – akár szükséges volt, akár értelmetlennek tűnt a maga idején – hozzásegítette a nemzetet, hogy túlélje a háborúkat és mindent újra kezdjen” – mondta Szarka Gábor. A kabinetfőnök kiemelte: a nemzetnek kötelessége, hogy emlékezzen és kötelessége, hogy éljen. „Az a kor, amelyben élünk, a béke kora. A feladatunk és küldetésünk, hogy alkossunk, gyarapítsunk” – fogalmazott a kabinetfőnök.

Marton Béla, Balatonfűzfő város polgármestere köszöntőjében kiemelte: a hősök napja egyik legszentebb és legbensőségesebb ünnepnapjává vált a gyermekeiket elvesztő anyáknak, a férjeiket sirató feleségeknek, apjukat felidéző árváknak, a bajtársaikra emlékező katonatársaknak. A városvezető hangsúlyozta: a hősök napja ma a kegyeletadás mellett a béke jelentőségére hívja fel a figyelmet.

Az ünnepi beszédeket követően a Magyar Tartalékosok Szövetsége Veszprém megyei szervezete, valamint a Kelet-balatoni Többcélú Kistérségi Társulás által közösen szervezett „Nemzetünk hőseinek emlékére” elnevezésű honvédelmi vetélkedő első három helyezett csapatának Szarka Gábor adta át a serlegeket, és az érmeket.

A megemlékezés résztvevői megkoszorúzták a plébániatemplom falán elhelyezett emléktáblát; a Honvédelmi Minisztérium nevében Szarka Gábor, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság képviseletében pedig Sáfár Albert dandártábornok, a légierő haderőnem főnöke helyezte el az emlékezés virágait.

Az ünnepséget megelőzően a plébániatemplom kertjében, a mámai templomrom előtt Szécsi Ferenc plébános, kisegítő tábori lelkész celebrált szentmisét a hősök lelki üdvéért.

 

 

Ismét Görgey Artúr nevét viseli a szentendrei laktanya

Görgey Artúr óriási szerepet játszott abban, hogy az 1848-49-es szabadságharc a bukás ellenére is valóságos hőskölteménnyé tudott válni – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter május 15-én, Szentendrén az MH Altiszti Akadémia névadó és csapatzászló-átadási ünnepségén. 

Hende Csaba honvédelmi miniszter, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke és dr. Szarka Gábor, a honvédelmi tárca kabinetfőnöke, miniszteri biztos is részt vett május 15-én délelőtt Szentendrén, az MH Altiszti Akadémia névadó és csapatzászló-átadási ünnepségén. A laktanya a jövőben Görgey Artúr nevét viseli majd, aminek tiszteletére az eseményen megjelent a 93 éves Görgey Tibor, Görgey Artúr testvére, Görgey Ármin dédunokája is.

A laktanya megemlékezéssel kísért ünnepélyes névfelvétele, illetve a dr. Áder János köztársasági elnök által adományozott csapatzászló és a zászlószalagok adományozása után az idén február 7-én bevonult szerződéses legénységi állományú közkatonák tettek esküt az elöljárók jelenlétében.

Hende Csaba beszédében külön üdvözölte Görgey Tibort és nejét, akik annak a családnak a képviseletében jelentek meg az eseményen, amelynek tagjai nemcsak az 1848-49-es szabadságharcban, hanem a két világháborúban, majd 1956-ban is fegyverrel a kézben küzdöttek a magyar szabadságért.

„A laktanya innentől fogva újból az egyik legnagyobb katona nevét viseli majd, akit valaha hátán hordott a magyar föld” – fogalmazott Hende Csaba, aki méltatta Görgey Artúr bátorságát, állhatatosságát, keménységét és akaraterejét. Mint mondta, a tábornok óriási szerepet játszott abban, hogy a szabadságharc a bukás ellenére is valóságos hőskölteménnyé vált, amely mindig arra emlékeztet minket, magyarokat: a szabadság közös tulajdon, amely elengedhetetlenül hozzánk tartozik akkor is, amikor ellenség száll meg minket, és akkor is, amikor a függetlenség idejét éljük.

Hende Csaba emlékeztette a katonákat, hogy a most megőrzésre átvett zászló édestestvére azoknak a zászlóknak, amelyek az elmúlt egy évezredben magyar hősöknek mutatták az utat: ott lengtek a muhi pusztán és Mohács mezején, Nándorfehérvár és Komárom összelőtt bástyáin, hirdették a diadalt a visszafoglalt Buda ormán. Vitték őket előre Isaszegnél, hogy aztán Világosnál a porba hulljanak, s majd csak egy évszázad viszontagságai után térhessenek haza az orosz fogságból. Édestestvére azoknak a zászlóknak, amelyek a két világháború frontján jelezték nagyapáinknak és dédapáinknak, miért is harcolnak, hiszen ezek jelentették az otthont és a családot, amelyekért pokoli körülmények között küzdöttek. Édestestvére azoknak a lyukas zászlóknak is, amelyek varázsütésre jelentek meg 1956-ban az utcákon, hirdetve a magyar szabadságot, és azoknak is, amelyek ma ott lobognak a Kossuth téren és a Sándor-palota előtt, illetve amelyek az elesett bajtársak koporsóját borítják.

„Ezt a zászlót a haza adta a kezetekbe, hogy vigyétek sikerre az ügyét a hétköznapokon, és amikor fegyverrel a kézben kell helytállni” – emelte ki a miniszter. Hende Csaba elmondta: a honvédelem jelenleg zajló megújítása óriási feladat, amely sokak szerint szinte megoldhatatlan, de az elmúlt két év eredményei azt mutatják, hogy kellő elkötelezettséggel és a szakma szabályainak betartásával a dolgok igenis megváltoztathatóak.

Arra kérte az esküt tett katonákat, legyenek méltók a honvéd névre és az egyenruhához. „Őrizzétek meg mai fogadalmatokat, hogy e fogadalom egy életen át meg tudjon őrizni titeket. Kívánom, hogy találjátok meg a helyeteket ebben a hivatásban, ebben a közösségben” –  zárta beszédét a miniszter.

A csapatzászlót a HM TLSZ Katolikus Tábori Püspökség részéről Bíró László püspök, katonai ordinárius áldotta meg. (Az áldó imádság a cikk végén olvasható.)

Bíró László püspök, katonai ordinárius imádsága

Hazánknak a történelemben újra meg újra visszatérő, sötét elnyomások reménylankasztó évtizedei után szüksége volt olyan férfiakra, akik a lelkesedés tüzét fellobbantották, és a nemzet maradék erejét reményben erősítették meg. Ezt tette 164 évvel ezelőtt kiváló politikusaink, költőink és polgári felemelkedésünk számos tetterős személyisége.

A világító és útmutató lángot felemelők mellett ugyanakkor szükségünk volt mindig és mindenkor olyan személyiségekre is, akikből talán hiányzott a karizmatikus lelkesedés kiválósága, de nem hiányzott a nemzet és a haza ügye melletti feltétlen elkötelezettség. Megvoltak bennük azok az erények, melyek lelkes nagyjainkból hiányoztak, vagy nem voltak akár kellő pontossággal akár kellő súllyal felismertek, vagy képviseltek. Ilyen erények a józan ítélő alkotás, a felelősségérzet, a szilárd szervezőképesség – a korszerű szakértelem – a szigorú következetesség – az okos kockáztatás – az egyes helyzetek, feladatok árnyoldalának: bajainak és hiányosságainak ismerete és tudomásulvétele. Főként akkor kiemelkedőek ezek, ha érezzük mögötte azt a nemes szívet, hogy mindezen erények gyakorlásában önmaguk életét a hazáért kockáztatják, de sem a hazát, sem a nemzetet nem kockáztatják soha. Ha a szigor mögött szilárd emberszeretet is megmutatkozik, akkor a katonai példát illetően a toborzott parasztlegényből hamar lett a győzelem reményében hősiesen küzdő katona.

Ilyen személyiség volt, ilyen erényeket hordozott Görgey Artúr, az 1848-as forradalom és szabadságharc legfiatalabb tábornoka. Mivel sok tehetség adatott neki – Tőled Urunk -, ezért a nemzet ügye sokat is követelt tőle. Nem roppant bele, és a próbákat kiállta a földi csatákban, a legnehezebbet is, amihez nem kötődhetett a siker lelkesítő érzülete. Ugyanakkor személyileg még ennél többet is: volt ugyan kezdetekben, hogy kormányzója csak benne bízott - tudván róla, sohasem lesz a nemzeti ügy árulója - mégis alig egy évvel rá száműzetése keserűségében Görgey Artúr tábornokot ország-világ előtt árulónak bélyegezte. A keserűség kelyhét ki kellett innia Görgey tábornoknak.

A magyar ifjúság a nemzet gerince, a jelen valósága és a jövő záloga. A magyar ifjúság kell, hogy hazát szerető, istenfélő, hagyományokat tisztelő, a történelmet ismerő, a társadalmi életet magas nívón tartó oszlopa legyen a nemzet életének, a haza védelmének, az ország biztonságának. Őszintén kívánom, hogy ezen  intézmény falai közül kerüljenek ki olyan altisztek, akik életüket tudják az örök értékekért áldozni, legfőképpen hazájuk szolgálatával eljegyezni önmagukat, mint a névadó Görgey tábornok tette egykoron.
KÖNYÖRÖGJÜNK!

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva most és mindenkor és örökkön-örökké!

ÁRASZD KI BŐSÉGES ÁLDÁSODAT ERRE A CSAPATZÁSZLÓRA,

hogy mindazok, akiknek ez a lobogó az otthon, a haza, és az élet becsületes védelmét szolgáló egységét jelenti, akiket áldozatvállalásra is kész és erényekben gazdag életre lelkesít, Tőled nyerjenek testi – lelki erőt a haza nemes ügyének szolgálatára.

Áldásod eredményezze azt is, gondviselő Istenünk, hogy e csapatzászló megbecsült történelmi emlék legyen a jövendő magyar nemzedék életében, és mindazok, akik e zászlót magukénak vallották, Tőled, az igazságos bírótól, és a jutalmakat osztó Úrtól nyerjék el az örök boldogságot! Ámen.

 

 

Szentmise a Mátyás-templomban a Magyar Hősök Napjának előestéjén

 

Tekintse meg galériánkatMájus 26-án, szombaton 18.00 órai kezdettel Bíró László tábori püspök szentmisét mutatott be a Mátyás-templomban a Magyar Hősök Emléknapjának előestéjén.

A szentmisén jelen volt Fodor Lajos a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, dr. Szarka Gábor miniszteri biztos, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke, valamint a honvédelmi tárca és a Magyar Honvédség budapesti alakulatainak képviselői. A szentmisén közreműködött a Légierő Zenekar Veszprém, Katona János alezredes, karnagy vezetésével. 

Bíró püspök a szentmise homíliájában a pünkösdi vigília mise szentírási olvasmányainak rövid magyarázatával világította meg a Szentlélek eljövetelének és a Magyar Hősök Emléknapjának párhuzamait.

Külön kihangsúlyozta a magyar hősökről való megemlékezés fontosságát mai világunk társadalmában: Hőseinket úgy tiszteljük igazán, ha nem fáradunk bele a rájuk való megemlékezések eseményeibe. Hőseink nem a sztárvilág gyorsan elmúló csillogását adták a világnak, sokkal inkább a maradandó értékekre figyelve, hazánkért adott áldozatuk által váltak fénylő csillagokká.

A szentmise végén Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök mondott emlékező imát és adott áldást a jelenlevőkre.

Az idei megemlékezés második alkalommal került megrendezésre a Katolikus Tábori Püspökség és a Keresztyén katonák Szövetsége szervezésében.

 

 

Tíz éve adták át a legnagyobb katonatemetőt

honvedelem.hu/2012. június 23.

Németek és magyarok emlékeztek Budaörsön

Ha megadjuk a végtisztességet minden elesett katonának, létrejöhet a béke bennünk is, mert a hősi halottak sírjai a béke követei. A Don és a Volga, az Odera és a Spree partján, Budaörsön s Gyimesbükkön is – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter azon a katonai tiszteletadással rendezett megemlékezésen, amelyet június 23-án, szombaton tartottak a Budaörs és Budakeszi között lévő német−magyar katonai temetőben, a sírkert létrehozásának 10. évfordulóján. 

A honvédelmi miniszter beszédében hangsúlyozta: „Európának emlékeznie kell, hogy éljen, és hogy megtalálhassa a boldogulás ösvényeit, hogy megértsük, milyen értékes dolog mindannyiunk közös békéje és szabadsága. Soha nem szabad felednünk: összetartozunk”.

„A nagy háborúk korszaka véget ért. Új évszázadot kezdtünk. Reményeink szerint a béke és szabadság évszázadát” – mondta a honvédelmi miniszter, majd aláhúzta: „Ez a remény, ez a hit hozott ma ide bennünket, hogy a béke erősebb a háborúnál, az élet a halálnál, az emlékezés a feledésnél.”

Hende Csaba kijelentette: hazánk nagyra értékeli mindazt a segítséget, amit a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetségtől kapott a magyar hadisírok gondozásában. Ezért természetesen a magyar kormány és a Magyar Honvédség segítségére mindig számíthatnak.

Az emlékező kegyeleti ünnepségen – amelyen a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezető beosztású tisztviselői mellett részt vett Reinhardt Führer, a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség, a VDK elnöke, valamint helyettese, Heinz Kalberer is – elhangzott: csaknem tizenötezer német és több mint hatszáz magyar katona nyugszik a sírkertben, amely a legnagyobb ilyen temető, s ahová Budapestről, illetve környékéről, valamint Pest és Komárom-Esztergom megyékből szállították a felkutatott katonák földi maradványait.

A Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség képviselői külön köszönetüket fejezték a lelkiismeretes, bajtársias hadisírgondozásért, amit a magyarok végeznek, s amire nagy szükség van még napjainkban is, hiszen havonta ezrekről érkezik valamilyen híradás, emlék.

Hangsúlyozták: e temetők ma már a megbékélés, a partnerség jelképei. Emlékművekként kell rájuk tekinteni, amelyek arra figyelmeztetnek, milyen szörnyű tragédiákhoz vezethet az önkényuralom, a sovinizmus, egyszersmind mennyire közös jövőnk záloga a tolerancia és az együttműködés.

E katonák tragédiája, halála türelemre, megértésre, együttműködésre, békére kötelez mindannyiunkat. Erre figyelmeztet az a hathektáros békepark is, amely a sírokat csaknem hétszáz díszfával körülvéve a megbékélést jelképezi – hangzott el.

A megemlékezés ökumenikus imádsággal, majd koszorúzással folytatódott. A HM TLSZ Katolikus Szolgálati Ág részéről Bíró László tábori püspök mondott megemlékező imádságot. A résztvevők az emlékezés virágait a temető közepén álló óriáskeresztnél helyezték el.

 

 

Spiritus renovat

A lélekgondozók katolikus szolgálatosai

 

A kőbaltától eljutottunk az űrrakétáig, ám lelki, szellemi, erkölcsi életünk, érzelmeink, kapcsolataink emberhez méltó értése és gyakorlása még meglehetősen földi. Tehát jócskán van pótolni- és tennivalónk! Mindez teszi nélkülözhetetlenné a Tábori Lelkészi Szolgálatot, annak katolikus, protestáns és zsidó szolgálati ágát. Most induló sorozatunkban e szolgálatokat mutatjuk be. Elsőként a katolikus szolgálati ág életét ismertetjük.

Spiritus renovat, azaz a Lélek megújít. Ez a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati Ág címerének (HM TLSZ KSZÁ) jelmondata, ezt viselik katonai egyenruhájuk csapat karjelzésén a szolgálat papjai. Azt fémjelzi: a lélek megtartó, megújító erejének jelentősége általában is igaz, de hatványozottan érvényes a katonai szolgálatot, és honvédelmi hivatást teljesítőkre, akiknek különösen szükségük van lelki, erkölcsi, szellemi erőforrásokra, hitre, vagyis transzcendens kapocsra, és kapcsolatra. Ez kiváltképp kézzelfogható, ha a hit, és a hitélet a templomban, és a szertartásokban ölt testet. Hiszen nem csak anyagból vagyunk, s nem csak kenyérrel él az ember.

S ennek jegyében idézhetjük még erőshitű nagy gondolkodóink, alkotóink köréből Márai Sándort és Mécs László pap-költőt, akik középpontba az emberek ügye felé forduló szolgálatot helyezték, mert csakis ez ad(hat) értelmet az életünknek. Emberek vagyunk, tehát ember módjára emberek között kell élnünk. Szívvel, lélekkel, hittel. Ennek mozgatóereje pedig a szeretet, ami érdeklődés, megértés, elfogadás, együttérzés és cselekvés. Amint Pál apostol írja a korintusiaknak szóló levelében:”ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok” A szeretet lélek- és kapcsolatépítő, megtartó és megújító erő. A szereteten nyugvó hit pedig maga az érték, a minőség.

Nem csak kenyérrel él az ember

És mégis: erre kevesebb figyelmet fordítunk a kelleténél, jóllehet, mai világunk számtalan gondja-baja éppen a lelki, erkölcsi, szellemi hiányokból vagy épp helytelen felfogásukból, gyakorlásukból támad egész-ségünkre, egységünkre. Éppen ezért hirdette meg a Katolikus Egyház az újraevangelizáció gondolatát, annak idején pedig boldog emlékezetű II. János Pál pápa a kreatív kereszténységet. Ez utóbbi már a Római Birodalom bukása után is átsegítette Európát a korabeli világválságon. Ma sem kisebb feladat hárul ránk…

E megújulásért mindent megtesz a Tábori Lelkészi Szolgálat, mint a Honvédelmi Minisztérium háttérintézménye, s ezen belül a Katolikus Szolgálati Ág. A katolikus katonai lelki szolgálatot még teljesebbé teszi a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre, amely az elmúlt év október 6-án alakult meg.

A HM TLSZ egyik önálló szervezeteként működik a Katolikus Szolgálati Ág. Két egységből áll: a Katolikus Tábori Püspökségből és a Katolikus Tábori Lelkészi Karból. A tábori püspökség ugyanakkor a Magyar Katolikus Egyház – személyi, vagyis nem területhez kötött – egyházmegyéje. Hivatalos egyházi neve: Katonai Ordinariátus, mely az egyházi egyetemes normák, a Katolikus Egyház Törvénykönyve, az Apostoli Szentszék által 1999-ben jóváhagyott Szabályzat (Statutum) valamint az 1986-ban kiadott „Spirituali militium curae” kezdetű apostoli konstitúció alapján működik.

A HM TLSZ Katonai Szolgálati Ág konkrét tevékenységét az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság 1994-es megállapodása (Accordo), az Alaptörvény 60. paragrafusában rögzített lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, az egyházakról szóló 1990. IV. törvény, valamint az 1994. évi kormányrendelet illetve a Szervezeti és Működési Szabályzat (2011) és a Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzata útmutatásai határozzák meg.

Szolgálata szerint a tábori lelkész kettő hierarchiának is tagja: az egyházinak, mely az adott felekezet formájában nyilvánul meg, általánosan a püspöki, illetve – kiemelt vezető vagy kisegítő - lelkészi, papi rangban jelenik meg; a katonai hierarchia pedig a szolgálati alárendeltség tekintetében ölt testet. A lelkészi szolgálat a honvédelmi miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozik, felügyeletét a miniszter által átruházott jogkörben a HM parlamenti államtitkár gyakorolja. E minőségében katonai rendfokozatot viselhet: a lelkész őrnagyi, a kiemelt lelkész alezredesi rendfokozatra jogosult. Az általános helynök, illetetve hivatalvezető ezredesi, a püspök pedig tábornoki (dandártábornok) rendfokozatot visel. Jelenleg a katolikus tábori püspök nem visel katonai rendfokozatot, egyházi tisztségén túl a Honvédelmi Minisztérium alkalmazottja. (A mostani helyzetben a katolikus szolgálati ágban egy ezredesi, egy alezredesi, három őrnagyi, kettő századosi és kettő főhadnagyi rendfokozatban levő pap teljesít szolgálatot.)

A püspökség állományában a tábori püspök, az általános helynök, és a főtiszt (jelenleg nem lelkészi beosztás), Budapesten teljesíti szolgálatát, míg a lelkészi kar tagjai a különböző helyőrségekben és alakulatoknál (Debrecen, Budapest, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Székesfehérvár, Szolnok) tevékenykednek, ez idő szerint nyolcan. (Az állománytáblában 14 rendszeresített hely van, ebből kettő betöltetlen.) Egy kisegítő tábori lelkész Veszprémben teljesít szolgálatot.

Melyek a fő feladatok? A Magyar Honvéd kérdéseire válaszolva Bíró László tábori püspök és Berta Tibor ezredes, általános helynök elmondta: a 2004-es sorkatonai szolgálat megszűnte után átalakultak a hit- és kegyességi élet szereplői és körülményei, az megkönnyítette úgymond az átállást, hogy lényegi összetevőiben a nemzetközi és szövetségesi, a jogi háttér, és a honvédelmi vezetés viszonyulása változatlan maradt, s így kellően összpontosíthattak a katonák vallásgyakorlásának biztosítására. A tábori lelkészek különös gondot fordítanak a katonák és családtagjaik egyéni és közösségi lelki gondozására, továbbá az élet- és vallásismereti, erkölcsi-etikai értékek oktatására, nevelésére; biblia- és imaórákat tartanak.. Megtartják a szentmiséket és istentiszteleteket, kiszolgáltatják a szentségeket (keresztség, elsőáldozás, bérmálás, házasságkötés, betegek szentsége) és elvégeznek más egyházi szertartásokat. Kezdettől fogva fontos és lényeges feladatnak tekintik a bizalmi fórum biztosítását. De gondot viselnek a katonák vallási és szakirodalommal való ellátására is; így például speciális kalendáriumot jelentetnek meg a püspökség internetes weboldalán, de új katonai ima- és olvasókönyvet is készítettek 2010-ben.

Mindamellett a tábori lelkészek munkájukkal az egyes katonai szervezetek parancsnokait is segítik.

Egy nagy (katona)család tagjai vagyunk

A szolgálati ág lelkészei részt vesznek a katonai rendezvényeken, csapatünnepségeken, megemlékezéseken, zászlóátadásokon, missziós búcsúztató és visszafogadó alkalmakon, amelyeken imát, beszédet, áldást mondanak és felekezeti szertartást tartanak. Természetesen így zajlik ez a nagy vallási ünnepeken is. A tábori lelkészek tevékeny részt vállalnak a nyugállományú katonák testületei, továbbá a honvédséghez kapcsolódó intézmények, valamint a hagyományápoló szervezetek által rendezett eseményeken is.

A katonacsaládokról való gondoskodás példája, hogy 2003-tól a püspökség környezet- és természetvédelmi tábort szervez a katonaszülők gyermeknek a Kis-Balaton melletti Zalaváron. De említhetjük az évenkénti versmondó versenyeket, rajzpályázatokat, amelyek szintúgy a lelki gazdagodást mozdítja elő. Sok száz gyermek élhet át élményeket ily módon, ami kedvezően befolyásolja szüleik közérzetét is, hogy lám ekképpen is egy nagy család tagjai vagyunk.

Apropó, család! Erre külön figyelmet szentel a Katolikus Szolgálati Ág, annál is inkább, mivel Bíró László a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke és a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke is. Számára tehát természetes, hogy a család – s persze vele együtt a legszentebb kisközösség katona tagja -törékenységének, épségének megóvása küldetésük egyik pillére.

Hiszen hogy is szól a Szentírás? Így. „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”. Bíró László hozzáteszi: A csak önmagáért való élet magányt, hiányt hoz. Mélyebb-tágabb összefüggéseket tekintve ezért a család, a gyermek védelme szintén szent küldetés, a házasság nem magánügy, hanem közügy. A házasságra épülő család a társadalom közjava. Ennek okán a Nemzeti Katonai Zarándoklathoz kapcsolódóan hat esztendeje szervezi a püspökség családi napot, amelyre minden év szeptemberének végén kerítenek sort Budakeszi-Makkosmárián. Ez év októberében pedig második alkalommal kerül megrendezésre a Családerősítő Hétvége.

Az önmagunkért való élet magányt, hiányt hoz

„Hívom a családokat…” kezdetű júniusi levelében Bíró László fölteszi a kérdést: mi értelme a sok küszködésnek, a sok munkának, ha a vége csak annyi: „na, ezt is megoldottam?” A püspök alaptétele: az ember életének minősége kapcsolatain múlik. S a krisztusi aranyszabály szerint „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük”. Ez a társadalmi együttélés alapja!

Ugyancsak júniusban ért véget Milánóban a Családok VII. Világtalálkozója, melyen a munka és az ünnep összefüggései körül forogtak a gondolatok. „Az élet minőségét nem az anyagi gazdagság határtalan hajszolása határozza meg – mondja Bíró László -, de a fix állás és a havi fizetés viszont szükséges az alapfeltételekhez. Kell a munka, hogy ünnep lehessen a családban, és kell az ünnep, hogy a munka ne pusztán horizontális látásmódú társadalmi jelenség legyen. Az ünnep a transzcendenciális igényünket és kötődésünket jeleníti meg. Ami a boldogságot adja, az a kapcsolat, a szeretet. Ennek híján hány gazdag embert látunk, aki valójában szegény. E világtalálkozón XVI. Benedek pápa azt mondta: „A munka, amely a család egységét hivatott szolgálni, a család ellen dolgozik, mert megszállta a profit. Az ünnep, bár a család egységét szolgálná, a család széteséséhez vezet, mert megszállta a fogyasztás”. Aki nem tud megállni, hogy ünnepeljen, az áldozatává válik a munkának, a kapcsolat pedig eszköz lesz, a profit pedig cél – s itt az ember véget ér…

Különleges alkalmakat, ünnepeket szül (kell hogy szüljön!) a kiemelkedő, korszakos katonai esemény, és annak főszereplője, a hős. Ha történelmünket tekintjük végig, bizony az javarészt hadtörténelem, tele hősökkel. A jó értelemben vett hőskultusz átjárja a közösséget, lelket önt belé. Ezért is jó, hogy van a Magyar Hősök Emléknapja. Szükségünk van példaként követhető hősökre – vallja Bíró László és Berta Tibor -, értéket, minőséget mutatnak meg elsősorban a fiataloknak. Hőseinket úgy tiszteljük igazán, ha nem fáradunk bele a rájuk való megemlékezések eseményeibe. Hőseink nem az olcsó, talmi sztárvilág gyorsan múló csillogását adják, sokkal inkább az odaadás, a jó cselekedet szívet melengető érzését, a maradandóságot. Ezért tartunk szentmisét és ökumenikus istentiszteletet minden évben az emléknap előtti szombaton Budapesten a Mátyás-templomban.

A kard és kereszt egysége

Még a hősöknél és júniusnál maradva: e hónap 19-én tartja a szolgálati ág immár negyedik alkalommal a Katolikus Tábori Lelkészek Nap-ját, amikor Kapisztrán Szent János ferences áldozópapra emlékeznek, aki minden katolikus tábori lelkész védőszentje.

Minden nagy királyunk (Szent Istvántól Hunyadi Mátyásig), fejedelmünk (Bethlen, Bocskai, Thököly, Rákóczi), kormányzónk (Szilágyi Mihály, Hunyadi János, Horthy Miklós) egyszerre volt kiváló katona és hittel alázatos istenhívő. Akárcsak Dobó István („A falak ereje nem a kőben, hanem a védők lelkében vagyon”), Balassi Bálint, a két Zrínyi Miklós, sőt Zrínyi Ilona, hogy a nők tevékeny részvételéről sem feledkezzünk meg. S hosszan sorolhatnók a neveket Kratochwill Károlytól a ludovikás tisztjeink sokaságáig.

Mátyás király egyenesen úgy fogalmazott, hogy a haza szolgálata egyben Isten szolgálata is. Ugyanezt vallották s vállalták a Krisztus felkent szolgái, ha csatlakoztak a hadhoz. (Ez a középkorban kiváltképpen természetes volt.) A kard és kereszt egysége jegyében küzdött Kapisztrán János Hunyadi János mellett, s ugyanezen szövetséget vállalva vált vértanúvá Apor Vilmos, Mindszenty József vagy Márton Áron. Mindszenty mártíromsága különös fényt kap 2012-ben évfordulója kapcsán, a „fehér mártírnak” legkevesebb két fontos üzenete van a mának: a hűség és a helytállás.

A fentiekhez szorosan kapcsolódik a zarándoklat is, amely szerves része a püspökség tevékenységének. Nemzetközi téren 1994 óta részesei vagyunk a Nemzetközi - májusi lourdes-i – Katonai Zarándoklatnak, itthon pedig ugyanezen évtől minden ősszel szervezi a püspökség a Nemzeti Katonai Zarándoklatot, melynek helyszíne Budakeszi-Makkosmária kegyhelye. A püspökség 2002 óta tagja annak az előkészítő bizottságnak, mely a nemzetközi zarándoklatot organizálja. A mi püspökségünk készítette elő Budapesten 2007-ben az 50. jubileumi kegyes menetet.

A zarándoklat lényege szerint az emberi psziché része, oltalomvágyból fakad és a felemelő megtisztulás érzéséhez, a katarzishoz vezet. Az úton-lét egyetemes értelmű: utazás a kiengesztelődésért, a jobbik énünkhöz való visszatalálásunkért.

A külföldi kiküldetés észak-atlanti szövetségesi kötelezettségeink sorába tartozik. (A szolgálati ág egyik lelkésze ez idő szerint is külföldön van, két tagja pedig most készül föl.) A misszióban teljesített tábori lelkészi szolgálat alapvető feladataiban ugyanaz, mint az itthoni, ám még fontosabbá válik, hogy távol a hazától, a családtól, a megszokott környezettől, különleges helyzetben kell helytállniuk a missziót teljesítőknek. Az ő „lelki állapotuk minősége” rendkívül fontos a külszolgálat szemszögéből; elég, ha csak a megfelelni akarásra, a „barátságtalan” közegre, a lehetséges veszélyekre s megoldandó speciális feladatokra, netán sebesülésre gondolunk. S itt valóban ország-világ előtt kell bizonyítani. A tábori lelkészeknek is, hiszen ők részei a katonák, a kontingens biztonságának. A tábori körülmények kötött személyes, meghitt, bizalmi légkört kell a lelkésznek megteremtenie a katonákkal való törődésben és közös szolgálat vállalásában.

További előrelépés a Mária Rádió és a Honvédelmi Minisztérium közötti együttműködési megállapodás értelmében, hogy „Inter arma caritas” címmel a rádió állandó rovatot és magazinműsort indít a tábori lelkészek közreműködésével. Célja nemes: a katona és a társadalom közötti híd szerepét kívánja betölteni, azaz az aktuális és történelmileg jeles eseményekről, kiemelkedő múltbéli és jelenlegi katona személyiségekről, fegyvernemi védőszentekről, katonaszentekről tájékoztat, erősít lelkileg, követvén a katona-lelkipásztor szolgálatának lényegét: „Fegyverek között a szeretet.” Az éteren át – tehát szó szerint is lesz égi, légi kapcsolat a lelkek között.

Kis tábori lelkészi történet

Mint fentebb említettük, a kard és kereszt egységében a vitézek és a lelkészek történelmi sorsközösségben éltek.

Az állandó hadseregek felállításától kezdődően még inkább vállalták a lelkipásztorok, hogy ilyen értelemben is egyházuk katonáiként segítsék az intézményesített – katonai – közösséget. Történelmi tény: a katonák vallásosságára (bizonyos időszakokat leszámítva) minden állam nagy gondot fordított. A katonaság mindig is igényelte a kereszténység erkölcsi erőit, értékeit a honvédő hivatásának maradéktalanabb ellátásához. „Az egyház a katona lelkiismeretét, a haza szolgálatának hivatását morális egységbe foglalja” –állapítja meg Borovi József a magyar tábori lelkészet történetét megörökítő művében, amelyet a Zrínyi Kiadó jelentetett meg még 1992-ben. A könyv teljes terjedelmében megtalálható a püspökség honlapján (www.ktp.hu/történet).

Borovi megállapítja, hogy a katonák lelki szolgálata, a papok működése a seregekben „az emberiség történetének homályába vesző, de kimutatható örök emberi igénye”. A katonák között végzett lelkészi szolgálat ősidők óta működik a hun-magyar táltosoktól a kelta bárdokon, római haruspexeken át napjaink keresztény és nem keresztény hithirdetőiig. A háborúkat mindig „pro aris et focis”, vagyis a hazáért és a vallásért” vívták. Kezdődött a felnőtté avatással, folytatódott a harcos felkészüléssel, a hadba vonulással s végződött a győzelmi hálaadó szertartásokkal, szerződéskötésekkel, esetleg a végtisztesség méltó megadásával. A vesztes ütközeteket az uralkodók többnyire Isten büntetésének tekintették, mert úgymond kiveszett az istenfélelem a világi katonákból.

Hazánk történelmében számtalan pap volt katona is egyben: katonát állított, vezette a bandériumát, várat épített s ha kellett életét áldozta. Elég Muhira, Mohácsra, a „két pogány közt” vívott küzdelmekre, a világháborúkra, legutóbb 1956-ra gondolnunk.

Vezérkari és tábori káplánok már annak előtte is léteztek, hogy a Habsburg-ház alatt hazánk katonáinak lelki gondozását a jezsuiták kezükbe vették volna. Tisztelettel tekintettek a korabeli tábori lelkészekre, amint azt egy 1733. évi szabályzatból kiolvashatjuk: „… a katonalelkész azért van, hogy életmódjában mindenkinek tiszteletreméltó előképe legyen, azért minden… tisztnek, nemkülönben közembernek kötelessége őt tiszteletben tartani, mint lelki atyját respektálni…”

Gyökeres változást az állandó „császári-királyi” hadsereg létrehozása (1715), valamint a jezsuita rend feloszlatása és az önálló Apostoli Tábori Helynökség szentesítése (1773) hozott.  A kormányzati fejlődés és a hívek rendezett vezetése a hatalmi körök pontos elhatárolását igényelte. Végül is Mária Terézia önállósági törekvése kerekedett felül s VI. Ince pápával kiegyezett. Olyannyira pontosan dolgozták ki az új kiváltságlevelet, hogy az 1826-ig érvényben maradt, az Apostoli Tábor Helynökség pedig az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének önálló egyházi katonai hivatalává vált s 1918-ig működött. Az első időkben kizárólag katolikus lelkészek szolgáltak, később fokozatosan a protestánsokat is bevonták.

A közös hadseregtől történő különválást a Batthyány-kormány 1848 nyarán megkísérelte ugyan és kísérleti jelleggel meg is kezdte működését, ám a szabadságharc elbukása mindent átírt e téren is. A világosi fegyverletételt követően a tábori lelkészeket is utolérte a Habsburg-bosszúvágy, ám többségük mégsem hagyta el hazánkat. Haynau két tábori lelkészt kivégeztetett.  Ettől kezdve a császári és királyi hadseregben a Habsburg-irányvonal és nyomás érvényesült, amin még az 1867-es kiegyezés sem enyhített sokat. A hadvezetés a csapatok összetételéhez illeszkedően szervezte meg a lelkészi állásokat. A Monarchia felbomlásával szervezetként a lelkészi szolgálat is megszűnt a hadseregben.

1919 szeptembere újabb korszakhatár: megalakult a teljesen önálló magyar katonai lelkészség, s már ekkor hangsúlyt kapott, hogy ökumenikus szolgálat képzelhető el a továbbiakban. A második világégésben még tovább nőtt a tábori lelkészet létszáma és jelentősége, majd 1945 után egyre kevesebben lettek. 1951-ben hivatalosan már egyetlen katonalelkészt sem tartottak nyilván. 1955-ben nyugdíjazták az utolsó tábori lelkipásztort. A nyáj e tekintetben pásztor nélkül maradt… bár hivatalosan sohasem szüntették meg a szolgálatot.

A legújabbkori fordulatot 1990 s az új, lelkiismereti és vallásszabadságról szóló VI. törvény hozta. Az Antall-kormány valamennyi történelmi egyházzal megállapodást kötött, majd 1994-ben létrejött az ökumenikus alapon működő Tábori Lelkészi Szolgálat, azon belül pedig a protestáns és a zsidó szolgálati ág mellett a katolikus, hogy mindinkább kiteljesítse küldetését, a katonalelkek gondozásának szolgálatát.

 

 

Értünk dolgoznak - Katonák a Mária Rádióban

A Mária Rádióban hamarosan állandó rovata és magazinműsora lesz a Magyar Honvédségnek. Első hallásra bizonyára idegenül – a Mária Rádióban pedig egészen szokatlanul - hangzik ez a közlés. Hiszen - kérdezhetik sokan - mit tud nyújtani a Mária Rádió hallgatóinak egy ilyen jellegű műsor?

Valamikor a kötelező sorkatonaság idején szinte minden családnak közvetlen információja volt a katonai életről. Ezek az információk számos alkalommal pozitív kicsengésűek mind a mai napig: az időbeli messzeség megszépítette, sokszor kalandossá változtatta, néhol legendás elemeket is beleszőve esetlegesen katonai akciófilmek alapjául is szolgálhatna a megélt 1,5-2 év sorkatonai szolgálat. Ugyanakkor sokaknál máig a negatív érzések törnek elő a hadseregben eltöltött időszakról.

2004-ben a sorkatonaság helyét átvette a hivatásos vagy önkéntes katonaság, így családjaink, és egész társadalmunk egyre távolabb került a katonai egyenruhát viselők világától, a Magyar Honvédség életétől és mindennapjaitól. Pedig ők azt a hivatást kapták, hogy értünk legyenek, hogy családjainkat, nemzetünket, hazánkat óvják és védjék, a katasztrófák idején mellettünk álljanak. Egy vákuum keletkezett a társadalom és a társadalom javát szolgáló katonaember között. A Mária Rádió közeljövőben elinduló magazinműsora szeretne híd lenni keresztény társadalmunk és a katonák világa között.

Azzal, hogy a sorkatonaság megszűnt a hazafias nevelés területe is beszűkült. A világon sok nemzet ragaszkodik a sorkatonai szolgálathoz, hogy a férfitársadalom ezen keresztül is közelebb érezhesse magához hazája földjét, nemzetét. A közeljövőben elinduló magazinműsor szeretne valamit pótolni ebből a keletkezett hiányból: szeretne megemlékezni nemzetünk jeles történelmi és katonai eseményeiről, a nehéz történelmi események közepette hősies helytállást felmutató hadvezérekről és katonákról, fegyvernemi védőszentekről és katonaszentekről. Ugyanakkor nemcsak a múltra akar emlékezni és emlékeztetni, hanem a jelen küzdőinek, a ma katonáinak a helytállásáról is szeretne beszámolni.

A tervezett műsor címe egy római konferencián idézett szlogen, amely a katona-lelkipásztort és szolgálatát így írja le: INTER ARMA CARITAS – FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET.

Magazinműsorunkban újra meg újra megszólalnak tábor lelkészek, akik Krisztus szeretetét szeretnék megjeleníteni a rájuk bízottak, a katonák körében. A Tábori Lelkészi Szolgálat Egyházunk azon szándékát teljesíti, miszerint a lelkipásztornak ott kell lennie, ahol a rábízott személyek élnek, dolgoznak és szolgálnak. A tábori lelkész felszentelt pap. Felszenteltségének erejében jele Isten világának. Szüntelen emlékezteti környezetét Isten létére és jelenvalóságára. Egyre világosabban vallják nemcsak teológusok, hanem más gondolkodó emberek is, hogy az etika nem tud létezni transzcendencia nélkül. A tábori lelkész valahányszor a különböző katonai helyzetek és keretek között tanít: a mindennapok szolgálatában, a laktanyákban, a hadgyakorlatokon, az ünnepeken és megemlékezéseken, a külföldi missziókban szolgáló katonák között a létnek ezen nélkülözhetetlen dimenziójára irányítja a figyelmet. Bízom abban, hogy ez a rádióműsor sok minden szépet és gazdagítót közvetít számunkra.

Bíró László tábori püspök

 

Szent Cirill és Szent Metód emlékezete Zalaváron

Második alkalommal emlékezett Európa társvédőszentjeire 2012. június 9.-én, szombaton délelőtt Zalaváron a magyar és a szlovák katolikus tábori püspökség.
Az ünnepi megemlékezés katonai tiszteletadással kezdődött a Zalavári Történelmi Emlékparkban, Szent Cirill és Szent Metód emlékművénél, ahol a katonai felhívó jel elhangzása után a két ország nemzeti himnusza, majd az Európa Himnusz (Örömóda) csendült fel a Veszprémi Helyőrségi Zenekar előadásában.
Bíró László tábori püspök szlovák nyelven köszöntötte a megjelenteket, köztük František Rábek szlovák tábori püspököt, a vele érkezett tábori lelkészeket és a mintegy ötven fő katonát, rendőrt, tűzoltót és családtagjaikat, akik autóbusszal érkeztek Pozsonyból, hogy a szlávok apostolaira emlékezzenek Zalaváron. A megemlékező ünnepségen részt vett Berkenyés István Zalavár polgármestere és Szí-Márton János plébános, valamint zalavári és a környező települések lakói.
Bíró László magyar tábori püspök beszédében emlékeztetett az egy évvel ezelőtti találkozóra, mellyel a két tábori püspökség hagyományt akart teremteni a Zalavári Történelmi Emlékparkban való egyházi és katonai megemlékezéssel.”Egy évvel ezelőtt együtt és közösen rá tudtunk lépni arra az útra, melyen a hithirdető testvérpár előttünk haladt Európa kultúrája és az Római Egyház hagyománya felé. Ez az út el tud vezetni bennünket arra az eszményre, hogy népeink és nemzeteink a saját hagyományaikat megőrizve, meg tudják és megakarják becsülni egymás értékeit, egyházi és kulturális tradícióit – hangsúlyozta a magyar tábori püspök. „Arról álmodom, hogy a következő évek során Szlovénia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina tábori püspökségei és hadseregeik katonái is eljönnek erre az ünnepre, Szent Cirill és Szent Metód közbenjárását kérve nemzeteikre és Európa minden népére - mondta beszéde végén Bíró László.
A beszéd után a közreműködő MH Légierő Zenekar Veszprém játéka, majd koszorúzás következett: a megemlékezés és a tisztelet virágait először František Rábek szlovák, majd Bíró László magyar tábori püspök helyezte el Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök emlékoszlopánál.
A megemlékező ünnepség a Szent Adorján Bazilika romjainál folytatódott, ahol latin nyelvű tábori szentmisét mutatott be a két püspök a jelenlevő szlovák és magyar tábori lelkészekkel, valamint a környékbeli plébánosokkal. A szentmisén a Veszprémi Légierő Zenekar közreműködésével ebben az évben is felcsendült a gregorián Missa de Angelis valamint Aquinói Szent Tamás Adoro te devote kezdetű latin nyelvű himnusza. A szentmise főcelebránsát František Rábek szlovák tábori püspököt a liturgia kezdetén Szí-Márton János zalávári plébános köszöntötte, helybeli fiatalok pedig virágcsokrot adták át a két tábori püspöknek.
A szentmise homíliájában Rabek püspök felidézte Kocel fejedelem alakját, akinek a hithirdető testvérek zalavári tartózkodásuk során oly sok mindent köszönhettek: „Kocel katona és politikus volt, laikus, azaz világi krisztushívő, aki nyitott volt az igazság és a jó felé. Nemcsak hogy vendégül látta az úton lévő hithirdetőket és társaikat, hanem kíváncsian érdeklődött hithirdető tevékenységük iránt és örömmel ismerte meg az elődeink nyelvén glagolitaírással írott Szentírást és a liturgikus könyveket. Ezen örömét akarta megosztani alattvalóival is, ezért marasztalta néhány hónapig a saját területén a hithirdetőket. Kérte, hogy ismertessék meg a fiatal férfiakkal a glagolitaírást, képezzék őket a hit és a műveltség terjesztésére és más dolgokra is.”
A szlovák tábori püspök szentbeszédében kiemelte a szláv fejedelem nagylelkűségét, melyet példaként állított a világi krisztushívők elé: „Cirill életrajzának más részeiből tudom, hogy Kocel tevékenyen segítette a hithirdető testvérpár küldetését, és része volt abban is, hogy Metód pannóniai és nagy morva birodalmi püspökké lett szentelve. Mikor Metód nem térhetett vissza a Nagy Morva Birodalom területére, akkor Kocel rendelkezésére bocsátotta saját várát. Mikor fogságba esett, római kapcsolatai révén nagyban hozzájárult szabadon bocsátásához. Kijelenthetjük, hogy Kocelnek kulcsfontosságú szerepe volt a testvérpár hithirdető sikereiben. helyes és méltó, hogy megemlékezünk e nemes lelkű világi krisztushívőről, Kocelről, aki oly nagylelkűen támogatta az evangélium terjesztését és az Egyház növekedését. Kocel személyisége és személyes példamutatása kell, hogy ösztönözően hasson a jelenkorban élő, különböző társadalmi beosztásokat és szerepvállalásokat betöltő emberekre.A katonai, és a politikusi küldetés célja az emberek jólétének a szolgálata. Kocel példája azt tanítja, hogy ez a szolgálat túlmutat a személyes biztonság és az egyéni anyagi jólét kérdésein. Az ember teljes jólétéhez ugyanis hozzátartoznak a kulturális, erkölcsi és lelki javak is. A katonának és a politikusnak nem kell a vallási kérdések vagy kulturális élet szakértőinek lenniük, de ha bölcs és jó emberek, akkor fel kell tudni ismerniük az értéket, az igazat, a jót, és mindazt, ami az ember lelki fejlődését elősegíti. Ha segítik ezen értékek terjesztőinek munkáját, ha támogatják a kultúrát, ha megteremtik a bölcs és hiteles lelkipásztorok munkájának a körülményeit, akkor munkatársaivá válnak az erkölcsi jó, a keresztény hit, az evangéliumi élet értekei terjesztésének és magának az Egyháznak a növekedéséhez is. Öröm a pap, öröm a püspök számára, ha munkája során ilyen világi krisztushívőkkel találkozik.
A Szent Adorján Bazilika romjainál bemutatott szentmisét követően közös ebéd következett, majd a Szlovákiából érkezett katonák és családtagjaik a Zalavári Történelmi Emlékpark nevezetességeivel ismerkedtek meg, majd a késő délután indultak haza Szlovákiába.

František Rábek szlovák tábori püspök szentbeszéde:

E helyet a frank királyok megbízásából a néhai nyitrai fejedelem Pribina és az ő fia Kocel kormányozták. Az itt élő szláv népesség nem volt a Nagy Morva Birodalom része, hanem a Frank Birodalom alattvalói voltak. Pribina 850 körül építtetett Szent Adorján vértanú tiszteletére bazilikát, melyet – ahogy az ő első nyitrai templomát 828-ban – a salzburgi érsek szentelt fel. A régészek e helyet Szent Adorján vértanú sírja fölé épített zarándoktemplomként tartják nyilván. Bár Pribina és fia Kocel frank vazallusok voltak, gondot viseltek a népükre, kereszténnyé válásukra, és az Egyház lelkipásztori tevékenységének támogatására. Hasonló helyzetben voltak, mint a mi tábori püspökségünk. Mi is fokozatosan építjük a saját szerveződéseinket a hadsereg, a rendőrség, a büntetés végrehajtás területén, és örülünk, ha a legkülönbözőbb szinteken egészen a miniszterekig megértéssel és segítőkészséggel találkozunk.

Cirill (Konstantin) életrajzának XV. fejezetében ezt olvashatjuk: „Római útjuk során Kocel, pannóniai fejedelem fogadta őket, ki megkedvelvén szláv könyveket adott néki (Cirill-Konstantinnak) körülbelül ötven tanítványt, hogy képezze őket.” Kocel katona és politikus volt, laikus, azaz világi krisztushívő, aki nyitott volt az igazság és a jó felé. Nemcsak hogy vendégül látta az úton lévő hithirdetőket és társaikat, hanem kíváncsian érdeklődött hithirdető tevékenységük iránt és örömmel ismerte meg az elődeink nyelvén glagolitaírással írott Szentírást és a liturgikus könyveket. Ezen örömét akarta megosztani alattvalóival is, ezért marasztalta néhány hónapig a saját területén a hithirdetőket. Kérte, hogy ismertessék meg a fiatal férfiakkal a glagolitaírást, képezzék őket a hit és a műveltség terjesztésére és más dolgokra is. Ennek bizonyítéka egy - IX. századból származó nemrég ezen a helyen feltárt - cserépedény darab, melyen glagolita írásjelek találhatók. Cirill életrajzának más részeiből tudom, hogy Kocel tevékenyen segítette a hithirdető testvérpár küldetését, és része volt abban is, hogy Metód pannóniai és nagy morva birodalmi püspökké lett szentelve. Mikor Metód nem térhetett vissza a Nagy Morva Birodalom területére, akkor Kocel rendelkezésére bocsátotta saját várát. Mikor fogságba esett, római kapcsolatai révén nagyban hozzájárult szabadon bocsátásához. Kijelenthetjük, hogy Kocelnek kulcsfontosságú szerepe volt a testvérpár hithirdető sikereiben.

Nemes lelkületével és a hithirdetés önzetlen segítésével Kocel ellenfelévé, majd ellenségévé tette a frankokat, akik ezt üzenték neki: „Ha ezt (Metódot) befogadod, nem vagy a mi szövetségesünk”. Így is lett, mert 874 körül a frankok eltávolították és a területe Svatopluk birtoka lett. Kocel társadalmi rangját, karrierjét, sőt, talán az életét is feláldozta az evangélium terjesztéséért, a tudatos hitért.

Ezért helyes, hogy most megemlékezünk Szent Cirillről, Szent Metódról és társaikról, és közülük is főleg Szent Gorazdról, akik egy ideig itt tevékenykedtek, és tevékenységük által megszentelték ezt a helyet.

De úgyszintén helyes és méltó, hogy megemlékezünk e nemes lelkű világi krisztushívőről, Kocelről, aki oly nagylelkűen támogatta az evangélium terjesztését és az Egyház növekedését.

Kocel személyisége és személyes példamutatása kell, hogy ösztönözően hasson a jelenkorban élő, különböző társadalmi beosztásokat és szerepvállalásokat betöltő emberekre.

A katonai, és a politikusi küldetés célja az emberek jólétének a szolgálata. Kocel példája azt tanítja, hogy ez a szolgálat túlmutat a személyes biztonság és az egyéni anyagi jólét kérdésein. Az ember teljes jólétéhez ugyanis hozzátartoznak a kulturális, erkölcsi és lelki javak is. A katonának és a politikusnak nem kell a vallási kérdések vagy kulturális élet szakértőinek lenniük, de ha bölcs és jó emberek, akkor fel kell tudni ismerniük az értéket, az igazat, a jót, és mindazt, ami az ember lelki fejlődését elősegíti. Ha segítik ezen értékek terjesztőinek munkáját, ha támogatják a kultúrát, ha megteremtik a bölcs és hiteles lelkipásztorok munkájának a körülményeit, akkor munkatársaivá válnak az erkölcsi jó, a keresztény hit, az evangéliumi élet értekei terjesztésének és magának az Egyháznak a növekedéséhez is.

Öröm a pap, öröm a püspök számára, ha munkája során ilyen világi krisztushívőkkel találkozik.

Korunkban szinte mindent csak a pillanatnyi gazdasági hasznosság szempontjai szerint mérnek. A hitélet és a kultúra támogatása nem hoz azonnali anyagi megtérülést, sőt, első ránézésre legtöbbször veszteségesnek látszó befektetéssel jár. Hasonlóképpen a politikai népszerűség szempontjából sem kifizetődő a keresztény erkölcsök hangoztatása, sőt népszerűtlenné is teheti az embert. Ezért is nehéz olyan politikusra lelni, aki nyíltan felvállalja az egészséges erkölcsi értékeket, még akkor is, ha ő saját maga meg is van győződve a helyességükről. Ha valaki mégis az igazat, az igazságosságot, a jót, és magát az Istent teszi életében az első helyre, ha a befolyásával, gazdasági és politikai hatalmával ezeket támogatja, cserébe gyűlöletet és a tönkretétel legkülönbözőbb formáit kaphatja. De mindezek ellenére csak a teljes jó adja meg az embernek a földi és az örök boldogságot, és mindezt egy világi krisztushívőnek tudni kell.

Cirill (Konstantin) életrajzában olvashatjuk: „Kocel megkedvelte a szláv könyveket” - vagyis érdeklődve sajátította el a könyvek tartalmát, tanítását, melyeket a Szent Testvérek őseink nyelvére lefordítottak és glagolita írással írtak. Ezek szentírási és imádságos könyvek voltak. Kocel a saját nyelvén ismerte meg a kereszténységet.

Kocel ebben is példát mutat. Mi nehézségek nélkül juthatunk az Egyház hitét, és tanítását tartalmazó saját nyelvünkön írott könyvekhez, legyen az a Szentírás, a Katolikus Egyház Katekizmusa vagy más értékes vallásos irodalom. Helyes lenne, ha élő érdeklődéssel ismerkednénk az Egyház hitével, és így mélyítenénk el a Szentháromság Egy Istenhez való kapcsolatunkat. Az új evangelizációt elsősorban saját magunkon kezdjük, hogy hitünk megismerése és megélése által alkalmassá váljunk életünk példájával és érthető szavainkkal is a hit tanúinak lenni kortársaink számára.

E megszentelt helyen Szent Cirill, Szent Metód, Szent Gorazd és társaik, és - bár nincs szentként tisztelve, jóllehet tettei bizonyítják Isten nagylelkű szolgálatát - Kocel közbenjárására kérjük a Szentlélek Úristent, hogy napjainkban is hívjon állhatatos laikusokat, világi krisztushívőket, hogy a lelkipásztorokkal együttműködve kapcsolódjanak be az új evangelizációba azokon a területeken, amelyek ránk vannak bízva.

 

EUFOR kontingens búcsúztató ünnepsége Szentesen

Ünnepélyesen elbúcsúztatták tegnap a szentesi laktanyában a Boszniába induló békefenntartó kontingenst. Elöljáróik lelkiismeretes munkát várnak tőlük, a misszió teljesítéséhez lelki erőt és összetartást kívántak a katonáknak.

Több hónapos kiképzést követően tegnap búcsúztatták el ünnepélyesen azt a békefenntartó kontingenst, amely heteken belül elfoglalja szolgálati helyét Szarajevóban. Az eseményen azok az egyenruhások is jelen voltak, akik már visszatértek a boszniai városból: a hamarosan indulók őket váltják majd a misszióban. Összesen mintegy 160-an voltak a szentesi Damjanich laktanyában tartott ünnepségen, amelyen Rózsa Tibor ezredes a hazatértek sikeres külhoni szereplését és a nemzetközi szinten kivívott elismerést emelte ki. Huszár János dandártábornok arra emlékeztette a katonákat és családtagjaikat, hogy hazánk hosszú ideje veszi ki részét a békefenntartásban.

– Jelenleg is a világ számos táján óvjuk a biztonságot. Ezzel a tevékenységgel nemcsak a honvédség, de Magyarország számára is elismerést szerzünk. Katonáink helytállása mindig példaértékű, számtalanszor bizonyították: szükség van a munkájukra – fogalmazott Huszár János. Hozzátette: a Magyar Honvédség elvárja, hogy lelkiismeretesen, jó döntéseket hozva, egymásra és önmagukra is ügyelve teljesítsék a szolgálatot. – A helyi lakosoknak a semleges békefenntartót kell látniuk a katonáinkban. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ahová mennek, ott az egyszerű, hétköznapi emberek nem „csinálják", hanem megélik a történelmet – tette hozzá.

Hende Csaba honvédelmi miniszter köszöntő szavait is tolmácsolták a megjelenteknek, illetve elismeréseket adtak át a tárca nevében a külszolgálatról hazatért egyenruhásoknak. Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke megáldotta a misszióba teljesítő katonákat, a feladatok teljesítéséhez lelki erőt, bátorságot, bölcseeséget és összetartást kívánt nekik. Az ünnepi eseményt a térség országgyűlési képviselője, Farkas Sándor és Szentes alpolgármestere, Szűcs Lajos is megtisztelte jelenlétével. Az elbocsátó-visszafogadó ünnepségen a vásárhelyi katonazenekar játszott.

 

Katolikus tábori lelkészek napja negyedik alkalommal

                    
Köszönet a tábori lelkészeknek, akik tevékenysége spirituális tartalommal tölti meg a hivatásérzetet. S ha a katonáink lelke rendben van, akkor nincs baj – hangsúlyozta dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára június 19-én, a katolikus tábori lelkészek napján tartott megemlékezésen. 

A HM Tábori Lelkészi Szolgálat katolikus szolgálati ága által a Katolikus Tábori Püspökség Szabadság téri székháza melletti katakombaszínházban rendezett ünnepségen Simicskó István arról beszélt, hogy a legmagasabb megbecsülést érdemlő orvosok és tanárok mellett a katonák hivatása bír rendkívüli fontossággal, hiszen ez utóbbiak a haza s a benne élők védelmére esküsznek fel.

Az államtitkár ezt követően Kapisztrán János, a tábori lelkészek védőszentje történelmi szerepéről szólt, majd aláhúzta: „a lélekben rejlik az igazi erő, tehát ha a katonáink szellemi, erkölcsi élete, lelke rendben van, akkor nincs baj”.

Bíró László katolikus tábori püspök, a tábori lelkészi szolgálat katolikus szolgálati ágának vezetője arról is megemlékezett, hogy a katolikus tábori lelkészek napjának megünnepléséről négy évvel ezelőtt döntöttek.

A rendezvényen – amelyen többek között részt vett dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke, Márki Gábor, a tárca védelemgazdaságért felelős helyettes államtitkára, valamint dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese – Bíró László köszönetét fejezte ki a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség támogatásáért, amely biztosítja a tábori lelkészi tevékenységet, különösen a helyőrségekben szolgálatot teljesítő tábori lelkészek munkáját.

A rendezvény második részében Berecz András Kossuth-díjas mesemondó művész előadást hallgatták meg a meghívott vendégek.

 

„Saját életüknél magasabbra emelték tekintetüket”

 „Nándorfehérvár története arról szól, hogyan győzhetünk” – jelentette ki Hende Csaba honvédelmi miniszter július 22-én, a nándorfehérvári diadal 556. évfordulója alkalmából megrendezett emléknapon a budai várban. Hunyadi János szobránál megtartott beszédében a miniszter méltatta az 1456-os esemény magyar hőseit. 

 
A várbeli megemlékezést megelőzően a Dunán az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred hajóiról díszsortűzzel tisztelegtek a nándorfehérvári védők emléke előtt: a tűzoltóhajó a lövések befejeztéig nemzetiszín dísz-vízsugarat bocsátott ki. Az Akadémia előtti kikötőből díszmenet indult gyermekek részvételével: az ünneplők és a diákcsoportok a Honvéd Díszzászlóalj vezetésével, korhű ruhákba öltözött hagyományőrzőkkel együtt vonultak a Lánchídon keresztül a budai várba, Hunyadi János szobrához, ahol a történelmi zászlók bevonulását és a déli harangszót követően katonai tiszteletadás keretében tartott megemlékezésen mondott beszédet Hende Csaba honvédelmi miniszter.

 

A tárcavezető beszédében felidézte az 556 évvel ezelőtt történteket, azt a győzelmet, amelyet hazánk egy agresszíven terjeszkedő világbirodalom felett aratott. Hunyadi és szövetségesei felismerték, hogy csak úgy győzhetnek, ha a nép, a nemzet át tudja lépni saját árnyékát és összefog a veszedelemben a megmaradásért. A magyarok végsőkig elszánták magukat a harcra, s nagyszerű katonák lévén, a harc minden elemében felülmúlták a törököket. Nándorfehérvár hősei „saját életüknél magasabbra emelték tekintetüket, és képesek voltak kockára tenni életüket mindazért, amit fontosnak gondoltak” – emelte ki a miniszter.

A rendezvényen jelen volt az ország több pontjáról érkezett, csaknem háromszáz általános és középiskolás tanuló is. Ők a nándorfehérvári diadal emlékére négynapos kiránduláson vettek részt, melynek során ellátogattak a magyar történelem meghatározó eseményeinek színhelyére, a történelmi ostrom mementójához, a nándorfehérvári várhoz. Hende Csaba hozzájuk szólva így fogalmazott:

 „Láttátok a köveket, melyekbe kapaszkodva hősiesen harcoltak az életükért és a haza életéért! Ma pedig felhajóztatok a Dunán, ami maga a történelem – a népek országútja és megannyi fontos csata színtere. Most eljutottatok utatok végpontjára, Buda várába. Eljöttetek, hogy együtt emlékezzünk, együtt hallgassuk meg a déli harangszót, és együtt álljunk Hunyadi János szobra előtt.”

A miniszter a dicső múlt eseményeit felelevenítve elmondta: a 15. századi török–magyar összecsapások egyik legjelentősebb eseménye volt a Magyar Királyság kulcsának számító Nándorfehérvár ostroma 1456-ban. A közel három hétig tartó küzdelem során a Hunyadi János és Kapisztrán János vezette keresztény hadak sikeresen védték a várat a mintegy tízszeres túlerőben lévő török sereggel szemben. Az ostrom alatt, a minden képzeletet felülmúló pokoli harc során a küzdelem falszakaszról falszakaszra, kapuról kapura folyt, miközben Európa népei együttesen kulcsolták össze kezüket és imádkoztak a távoli Nándorfehérvár védőiért, akik július 22-én végleg megfutamították az ellenséget.

 

Ugyanezen a napon, miután a török sereg maradékai elvonultak a falak alól, a hős védők emlékére délben megszólaltak az imádságra hívó harangok. „A harangszó a magyarok számára pedig azt jelenti, hogy mindig van remény” – jelentette ki Hende Csaba beszédének végén.

A diadal az akkori világ egyik legjelentősebb katonai eseményének számított, hiszen 70 évre megállította a török terjeszkedést Európában.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke az ünnepségen mondott imájában e szavakkal méltatta a magyar nemzet eme fényes diadalát és hőseit:

„Hunyadi János és Kapisztrán Szent János Nándorfehérvár kiemelkedő hősei, koruknak kimagasló egyéniségei tudtak lenni… Isten a történelem során mindig értésünkre adta, hogy minden nemzedék életében kell lennie egy közös célnak, egy szent akaratnak, amely az embereket összefogja, amelyre illő öntudattal büszkék lehetünk, és amelyet az unokák is megmutathatnak unokáiknak. A nándorfehérvári győzelem kivívása pedig ezt az összetartozást szimbolizálja.”

A megemlékezés zárásaként a jelenlévők koszorúzással és néma főhajtással emlékeztek meg a nándorfehérvári hősökről. 

 

 

A hősies helytállás diadala

2012. július 23.

A nándorfehérvári diadal 556. évfordulójára emlékeztek az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi helyőrségénél, a Zrínyi Miklós Laktanya előtt emelt haranglábnál az alakulat és Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város képviselői. 1456. július 22-én Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény magyar seregek győzelmet arattak II. Mehmed török szultán hadai felett, ezzel mintegy 70 évre megállítva az oszmánok európai terjeszkedését. 

Az ünnepi műsor részeként Benkő László előadásában elhangzott Szentimrei Jenő Hunyadi János című költeménye. A Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar állományából pedig Nagy Sándor őrmester klarinéton széki népdalokat adott elő.

Dr. Kószó Péter alpolgármester ünnepi beszédében elmondta: „Azért gyűltünk össze a Zrínyi Miklós laktanya nándorfehérvári csata tiszteletére emelt emlékharangjánál, hogy megemlékezzünk őseink 556 évvel ezelőtti bátorságáról, áldozatkészségéről, a haza iránti elkötelezettségéről. Mi magyarok történelmünk gyászos eseményeiről szoktunk megemlékezni, Muhi pusztáról, Mohácsról, vagy éppen Trianonról. Holott van egy diadalmas és világraszóló ünnepünk, a nándorfehérvári győzelem, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János világraszóló tette.” Kiemelte a vásárhelyiek helytállását is: „Ahogy az idő telik, áldozatuk még jobban felmagasztosul. Mi vásárhelyi utódok is büszkén kihúzhatjuk magunkat, amikor minden délben meghalljuk a harang szavát, mert jobbágyőseinkért is szól, akik vérük hullatásával egy újabb évszázadra visszaverték az oszmán terjeszkedést.”

Dr. Alácsi Ervin százados, tábori lelkész beszédében hangsúlyozta: „a nándorfehérvári ütközet nem csak a magyar nemzetnek volt győzelme, hanem a keresztény Európának, az egész kereszténységnek volt kiváló diadala.” A 113. zsoltár szavaival emlékezett meg a keresztes vitézek hősi tettéről.

Hódmezővásárhely önkormányzata részéről Dr. Kószó Péter, az alakulat nevében Huszár Ferenc alezredes és Szalóki András őrnagy helyeztek el koszorúkat. Az ünnepség a déli harangszóval zárult.

 

 

Értékteremtő táborozás Zalaváron

Szimbolikus értelemben egy kis magot ültetnek el a gyermekek lelkében a tábor szervezői, amely az értékek mentén a szemléletüket változtatja meg – hangsúlyozta dr. Simicskó István Zalaváron. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a katonacsaládok gyermekeinek táborozására látogatott el július 11-én, szerdán. 

 
Az egyik foglalkozási helyen nemezeléssel ismerkednek meg a gyermekek, a másikon éppen bicskákat készítenek. A tábor nagy sátra alatt a virágkötészet rejtelmeibe avatja be az őt körülvevő lurkókat Niklainé Szencz Virág. Itt száraz virágokból – például szalmavirágból, sóvirágból, valamint ánizscsillagból és tobozból – asztali díszt állítanak össze a fiatalok.

„Egyre inkább igénylik azt a gyerekek, hogy kifejezzék magukat akár éppen e kis tárgyakban, amelyeket saját maguk készítenek” – mondja a foglalkozásvezető.

A szemben lévő asztalnál Enikő zsírkrétával – vasaló segítségével – készít egy gyönyörű rajzot, éppen azt magyarázza társainak, hogy az egy macit ábrázol. Martin Szolnokról érkezett, s a táborban most barátságba került társával együtt egy kis katona angyalkát készít papírból. Szabó Boglárkának eddig az tetszett a legjobban, hogy az előző napi kiránduláson agyagedényeket formáztak.

Távolabb is gyermekcsoport fogad, a fiúk-lányok éppen túlélőkarkötőt készítenek a foglalkozásvezető tűzszerészkatona segítségével. A nagyobb fiúknak azt magyarázza éppen, hogy az elkészített karkötőt kibontva, „csak” zsinórként bármire fel lehet használni, innen a neve.

A Katolikus Tábori Püspökség (a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati ága) immár a kilencedik alkalommal szervezte meg a katonacsaládok gyermekeinek táborozását Zalavár községben. Idén ötvennyolc fiatal vesz részt a kézműves-foglalkozásokkal, kirándulással, bemutatókkal, versmondóversennyel, balatoni fürdéssel gazdag programban. A csoportokat tábori lelkészek, a Magyar Honvédség katonái és honvédtiszt-jelöltjei irányítják.

Ez egy értékteremtő munka, amelyet a Katolikus Tábori Püspökség végez – hangsúlyozza Simicskó István, aki július 11-én meglátogatta a táborozó gyermekeket, s velük együtt részt vett a délutáni programokon. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára elmondja: már harmadik alkalommal vesz részt ezen a táborozáson, s mindannyiszor boldog gyermekarcokkal találkozott.

Katonai körülmények között, katonai sátrakban élnek itt a fiatalok. A minisztérium örömmel és szívesen támogatja az itt végzett értékteremtő munkát.

„Jó látni ezeket a gyermekeket; nagyon fontos hogy még jobbá, értékes emberekké neveljük őket, s ehhez nagymértékben hozzájárulnak az ilyen táborozások is, amelyet most a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat szervezett” – mondja az államtitkár.

Domján László vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka is meglátogatta a táborozókat: jó érzés látni azt, hogy mennyire érdeklődnek a katonai kultúra iránt ezek a fiatalok – válaszol kérdésünkre. „Egymás tisztelete, a figyelem egymás iránt, a kölcsönös segítségnyújtás mind-mind olyan értékek, amelyek tetten érhetőek a táborban, s amelyek a katonákat is jellemzik” – hangsúlyozza.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke – a táborozás elindítója – szerint az elmúlt kilenc esztendő tapasztalata alapján elmondható, hogy minden évben más és más program tetszett a gyermekeknek. Ami fontos – hangsúlyozza –, hogy ebben a táborban senkinek sem hiányzik a telefon, a televíziózás, az internet; miért is hiányozna, hiszen annyi jó program vár itt a táborozókra. Többségük először találkozott egymással, így évről évre új közösség formálódik itt e csodálatos környezetben.

Kálinger Roland százados, tábori lelkész – a tábor vezetője – úgy látja, hogy itt barátságok szövődnek, a megszokott hazai környezetből kikerülve élményt jelent a sátorban alvás, a balatoni fürdés; a változatos, színvonalas programok jelentik e tábor igazi vonzerejét…

„Igazán jó, hogy itt lehetek, csak az a baj, hogy pár nap, s már vége is” – teszi hozzá egy mosolygós arcú leányka.

Mit fűzhet ehhez hozzá az ember – jövőre is szívesen látunk!

 

 

Gyerektábor után, zarándoklat előtt

honvedelem.hu, 2012.július 30.

 

Véget ért és a szervezők szerint idén is sikeres volt a HM Katolikus Tábori Püspökség zalavári gyerektábora, azonban az év hátralévő hónapjaiban még több fontos rendezvényt is tervez a püspökség. Berta Tibor ezredessel, általános helynökkel beszélgettünk. 

A HM Katolikus Tábori Püspökség (HM KTP) idén immár kilencedik alkalommal rendezte meg zalavári gyerektáborát, ahova ebben az esztendőben is a Magyar Honvédségnél és a Honvédelmi Minisztériumban szolgáló és dolgozó katona- és közalkalmazott szülők gyermekeit várták – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére Berta Tibor ezredes (jobb oldali képünkön). A HM KTP általános helynöke hozzátette: a tábor alapvető célja idén is a környezet- és természetvédelem volt, ám ebben az esztendőben a KatonaSuli-program bizonyos elemeit is átvették, emellett pedig bemutatót tartottak a tűzszerészek, volt solymászat- és vadászkutya bemutató, de lehetett készíteni „túlélőkarkötőt” is.

 „Szerencsére idén – köszönet ezért a tábort vezető tábori lelkészeknek Kálinger Roland századosnak és Kótai Róbert főhadnagynak – elég sok kézműves foglalkozást tudtunk szervezni a gyerekeknek, akik megismerkedhettek a kovácsmesterséggel, a virágkötészettel, a papírmerítéssel és a fazekasok munkájával is” – emelte ki az ezredes. Berta Tibor hangsúlyozta: mint 2004 óta minden évben, idén is sikeres volt a tábor.

Az általános helynöktől megtudtuk: a HM KTP által szervezett nyári programok nem merültek ki a gyerektáborral. Az elmúlt évek hagyományaihoz hasonlóan, az idei szezonban is minden vasárnap szentmisén vehetnek részt a balatonkenesei honvédülőben pihenő katonák és közalkalmazottak. Az üdülő kápolnájában, minden vasárnap 9 órától más-más katolikus tábori lelkész celebrálja a szentmisét.

Bár még javában tart a nyár, a katolikus tábori püspökségnél már az őszi hónapok kiemelkedő rendezvényére, a szeptember 22-én megrendezendő 18. Nemzeti Katonai Zarándoklatra és az ezzel egy időben és helyszínre tervezett 6. Családi Napra koncentrálnak. A programokra a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonákat, közalkalmazottakat, köztisztviselőket, valamint családtagjaikat várják a már megszokott helyre, a Budakeszi-Makkosmárián található kegytemplomba. Berta Tibor ezredestől megtudtuk: a zarándoklat nagyon régi hagyomány a honvédségnél, minden évben Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódik. Ez azért fontos, mert a tábori püspökség Szabadság téri székházában található kápolnát Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A zarándoklaton idén is Bíró László katolikus tábori püspök mond szentmisét, de a szervezők emellett számos családi programmal is készülnek az egész napos rendezvényre. A nap vendége Berecz András Kossuth-díjas mesemondó művész lesz. A zarándoklat ugyanis egyben családi nap is – tette hozzá az általános helynök.

 

Megtudtuk azt is, hogy a HM Katolikus Tábori Püspökség idén is megrendezi a „Családerősítő hétvége” elnevezésű programját. Októberben elsősorban házaspárokat várnak a balatonkenesei honvédüdülőbe, ahol interaktív beszélgetéseket és előadásokat tartanak a munka, a család és a hit összekapcsolódásáról. A találkozó vezetője Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke lesz.

 

Az idei év utolsó nagy rendezvénye az általános- és középiskolások részére meghirdetett szavalóverseny lesz december 4-én. A jelentkezőknek a kötelező versek mellett egy-egy szabadon választott költeményt is elő kell majd adniuk – mondta Berta Tibor ezredes.

 

Afganisztánba induló katonákat búcsúztattak Szolnokon

    

AAT-ISAF búcsúztatóTöbb, Afganisztánba induló magyar kontingens állományát, és az ISAF egyéni beosztásokba kiutazó katonáit búcsúztatták el ünnepélyes keretek között augusztus 16-án, kedden Szolnokon, az MH Ittebei Kiss József hadnagy Helikopterbázison. A rendezvényen részt vett Hende Csaba honvédelmi miniszter és dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke is.

A Magyar Honvédség legújabb afganisztáni missziója, a Mi–17-es Légi Tanácsadó Csoport (Air Advisori Team – AAT) katonái mellett a NATO Nemzetközi Biztonsági Erők (ISAF) egyéni törzstiszti beosztásaiba kiutazók, a Mi–35-ös Légi Tanácsadó Csoport ötödik váltásának, illetve az MH Tartományi Újjáépítési Csoport tizenegyedik váltásának katonái sorakoztak fel kedden Szolnokon, az MH Ittebei Kiss József hadnagy Helikopterbázis alakulóterén. A misszióba induló magyar katonákat ünnepélyes keretek között, családtagjaik és hozzátartozóik jelenlétében búcsúztatták el.

,,Minden küldetés arra irányul, hogy a háborúban álló népek sorsát enyhítsük, illetve, hogy segítsünk azoknak az erőknek felülkerekedni, amelyek békét és stabilitást tudnak hozni a konfliktusokban”– jelentette ki beszédében Hende Csaba. A honvédelmi miniszter méltatta a missziókba induló katonák erőfeszítéseit és felkészültségét. A magyar nemzetet a missziókban szolgálatot teljesítő magyar katonák emberségességéről fogják megítélni – mondta végezetül.

Hende Csaba beszéde után Kálinger Roland százados, a PRT tizenegyedik váltásának tábori lelkésze áldotta meg az Afganisztánba utazó magyar katonákat.

A magyar vezetésű PRT feladata – kapcsolódva az ENSZ, a NATO és az EU afganisztáni célkitűzéseihez –, hogy a civil-katonai együttműködés területén szavatolja a biztonságos működési környezetet. A katonai szerepvállalás mellett kiemelten fontos a PRT civil eleme is, amely képes bizalmi kapcsolatok kialakítására a lakossággal. Az MH PRT tizenegyedik váltásában 240 katona szolgál, a kontingensben a magyar katonák mellett montenegrói, horvát és albán katonák is szerepet vállalnak. A kontingens parancsnoka dr. Ruszin Romulusz ezredes.

A Mi–17-es Légi Tanácsadó Csoport első váltása augusztus végétől hajtja végre feladatait Afganisztánban, Shindand központtal, Herat tartományban. Feladata az Afgán Légierő Mi–17-es szállítóhelikopter hajózó állományának elméleti és gyakorlati repülő-kiképzése, valamint az Afgán Nemzeti Hadsereg Légi Hadtest helikoptereinek csapatszintű üzemben tartására történő felkészítés. A misszió állománya – Pelczéder Gyula alezredes vezetésével – Szolnokon hajtotta végre felkészülését. A csoport létszáma 8 fő.

A Mi–35-ös Légi Tanácsadó Csoport ötödik váltásának feladata lesz az Afgán Légierő harci helikopter hajózó állományának elméleti és gyakorlati repülőkiképzése, valamint az Afgán Nemzeti Hadsereg Légi Hadtest helikoptereinek csapatszintű üzemben tartásában történő részvétel, illetve annak mentorálása. A 12 fős állomány Rolkó Zoltán alezredes vezetésével látja el missziós feladatait.

Hende Csaba honvédelmi miniszter

AAT-ISAF búcsúztató

 

 

Szent István napi megemlékezés és szentmise Szolnokon

Győri Péter Benjámin evangélikus lelkész, Kálinger Roland százados, tábori lelkész, Nagy István nyá. alezredes református tábori lelkész

Államalapító szent királyunkra emlékezett ünnepi szentmise keretében Szolnok város közössége a szolnoki helyőrségi vár templomban. Az ünnepi szentmisét Kálinger Roland százados az MH. 86. Szolnok Helikopter Bázis tábori lelkésze celebrálta.

Prédikációjában azt taglalta mit üzennek nekünk a magyar zászló színei. A piros szín emlékeztet minket a vértanúk vérére, kik Istenért és hazáért áldozták drága életüket. Példájukon felbuzdulva mi is hozzunk áldozatot, ha ezt várja tőlünk a haza.

A fehér a béke színe, mely azt üzeni számunkra, hogy csak békében egyetértésben építhetjük földi hazánkat és örök életünket.

A zöld szín pedig a remény színe, mely éltette őseinket és minket is bíztat, mert reménytelenül nem élhet az ember. Reményünk biztos alapja Isten ígérete az örök boldogságra.

A szentmise után ökumenikus szertartás keretében Nagy István nyá. alezredes református tábori lelkész, Győri Péter Benjámin evangélikus lelkész, Kálinger Roland százados, tábori lelkész megáldották az új kenyeret.

 

Ünnep a Slim Lines táborban

honvedelem.hu, 2012. augusztus 1.

 

 
 
A gyermekkeresztelés is nagy öröm, de talán még nagyobb, ha az ember felnőttként tér és keresztelkedik meg – vallják a tábori lelkészek.

 

Az MH KFOR Kontingens bázisán, a pristinai Slim Lines táborban július 29-én, Évközi 17. vasárnapon két katona döntött úgy, hogy kellő felkészülés után részesül a keresztség szentségében. Ünnepélyes keretek között, a magyar szentmise keretében keresztelkedtek meg és egyben a bérmálás szentségében is részesültek.

A szertartás fényét még tovább emelte, hogy főként római katolikus vallású portugál nemzet katonái, nagy érdeklődést tanúsítva jelentek meg a szentmisén, amely után a magyar és a portugál parancsnok is gratulált a két újonnan megkeresztelkedett katonának.

A keresztelési szertartást Rácz István főhadnagy az MH KFOR Kontingens katolikus tábori lelkésze végezte.

 

 

Beszélgetés Szentesi Csaba tábori lelkésszel

2012. augusztus 17. Kárpátalja online hetilap

Aki békefenntartókat kísér és gitározni tanít

A Megmaradni Kárpátaljai Görög Katolikus Ifjúsági Találkozóval együtt zajló gitáros táborban immár négy éve egy anyaországi görög katolikus tábori lelkész, Szentesi Csaba foglalkozik a gyerekekkel. Nem mindennapi esemény, hogy szűkebb pátriánkban egy magyarországi tábori lelkésszel találkozhatunk, ezért Csaba atyával – aki papi tisztsége mellett egyben a Magyar Honvédség őrnagyi rendfokozatával is rendelkezik – a tábori lelkészek felelősségteljes, egyben érdekes munkájáról beszélgettünk.

– Hogyan lett tábori lelkész?

– Miskolcon születtem 1965-ben, ott is érettségiztem. A Nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola elvégzését követően 1992-ben szenteltek pappá. 2001-ig a Miskolci Apostoli Exarchátus területén szolgáltam, majd Debrecenben.

Nem sokkal ezt követően megkaptam a tábori lelkészi kinevezésemet, és őrnagyi rendfokozatot is kaptam, de én mindenekelőtt elsősorban továbbra is pap vagyok.

Szolgálatomat 2002. február 1-jén Debrecenben, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárjában kezdtem meg.

– Magyarországon mióta működik a tábori lelkészség intézménye?

– Szent István óta a keresztény lelkészek szolgálata számos különböző módon fonódott össze az országhatárokat védelmező katonák sorsával. Temették a halottakat, istápolták a sebesülteket, s voltak olyanok, akik a harcokban is részt vettek. Ennek egyik példája Kapisztrán Szent János (olaszul Giovanni de Capistrano), aki részt vett az 1456-os nándorfehérvári diadalban az általa összegyűjtött keresztes sereggel. Az ostromot követő pestisjárványban ugyan Kapisztrán meghalt, azonban 1690-ben VIII. Sándor pápa szentté avatta, s később ő lett a tábori lelkészek védőszentje.

Mária Terézia koráig nem beszélhetünk hivatalosan szervezett tábori lelkészségről: az uralkodónő azonban létrehozta. Ekkoriban kizárólag katolikus tábori lelkészek teljesítettek szolgálatot a katonák körében.

Az első világháborúban már 2400 tábori lelkész szolgált, sőt lassan megoldódni látszódott a protestáns lelkészek bevonása is. Katonai értelemben mindannyian a sebesültszállítókhoz tartoztak és elsődlegesen a kötözőhelyeken tevékenykedtek. 1919 szeptemberében alakult meg a teljesen önálló magyar katonai lelkészség Schnetzer Ferenc hadügyminiszter kezdeményezésére.

A második világháború éveiben szintén megnőtt a tábori lelkészek száma és jelentősége, azonban az elvesztett háborút követően berendezkedő kommunista államvezetés egyházellenes tevékenysége következtében a seregben szolgáló lelkészek száma évről évre csökkent, majd a Rákosi-érára teljesen elenyészett.

A Tábori Lelkészi Szolgálat 1994-ben éledt újjá, kötelékében egy katolikus, egy protestáns és egy izraelita tábori lelkészettel. Ezek – a honvédség létszámának arányában – jelenleg 15 katolikus, 15 protestáns és 1 izraelita lelkészt foglalnak magukba.

1999-ben Magyarország NATO-taggá válása a honvédség életében újabb változást hozott: a külföldi missziókat, melyek során valaki közülünk is mindig a katonákkal tart.

– Visszatérve tábori lelkészi szolgálatának kezdeteire: milyen volt az első időszak?

– Eléggé szokatlan, mert ez tulajdonképpen nem a hagyományos értelemben vett papi szolgálat. Azt megelőzően, hogy a katonai egységemnél szolgálatra jelentkeztem volna, a kollégáim azt mondták: a továbbiakban az én egyházközségem a laktanya és a benne lévő kétezer ember lesz. Egy rövid ideig ugyan ezt nehéz volt megszoknom, de hamar megbarátkoztam az új közeggel. A katonák általában tisztelnek bennünket, s mi is igyekszünk ezt a tiszteletet kivívni. Noha tisztek vagyunk, mégis mindenki elsősorban lelkészként számít ránk, és ez így is van rendjén.

– Hogyan épül fel egy tábori lelkész szolgálata?

– A seregben kicsit más a helyzet, mások a szabályok, mint egy városban vagy egy faluban, de a lelkésznek lényegében itt is ugyanaz a feladata, mint „civilben” szolgáló kollégáié: a lélek ápolása, a rászorulóknak vigasz nyújtása, a problémák megbeszélése, s természetesen az Isten igéjének hirdetése. A debreceni laktanya – más nagyobb anyaországi helyőrségi állomáshelyhez hasonlóan – ökumenikus imateremmel rendelkezik. A protestáns kollégámmal ebédidőben rendszeresen szoktunk rövidebb imaórát tartani, s a katonák, ha ügyesen osztják be az ebédidejüket, fel tudnak keresni bennünket.

A külföldi szolgálat alatt a katonák zárt közösségben élnek hónapokon keresztül. Én már két alkalommal kísértem el a Koszovóban békefenntartó szolgálatot ellátó magyar katonákat, így jól ismerem a missziókban szolgáló katonák életét, feladatait, valamint a náluk felmerülő problémákat. A hathónapos szolgálatot vállaló katonák igénylik a tábori lelkész szolgálatát. A vasárnapi misékre igen sokan eljönnek a más vallásúak közül is, hiszen belátják, hogy szertartástól függetlenül keresztény alkalmon imádkozhatnak az Úrhoz, s megszentelhetik az adott vasárnapot.

A katonák leggyakrabban az általuk feldolgozni nem tudott problémáik megbeszélése miatt kerestek fel.

– Csaba atya Koszovóban keveredett-e fegyveres konfliktusba?

– Hála Istennek, a két utam során egyszer sem, s a magyar katonákat sem érte ez alatt az idő alatt fegyveres támadás. Katonáink becsülettel ellátják kötelességüket, s igyekeznek megakadályozni a szerbek és albánok közötti konfliktusok kiújulását.

– A gitáros táborban gyerekeknek oktatja a hangszer fortélyait. Honnan ered a gitár iránti szeretete?

– Gyermekkoromban Miskolcon, a szülővárosomban a szocialista rendszer minden tiltása ellenére is élénk hittanos élet folyt. A fiataloknak minden este más-más templomban tartottak hittanórát, melynek a gitárszóval kísért ének is részét képezte. Megtetszett a gitárjáték, így idővel vásároltam egy olcsó hangszert, és az idősebbek játékát figyelve igyekeztem a fortélyokat ellesni. Viszonylag hamar megtanultam gitározni, s akkor még nem sejtettem, hogy a későbbiekben ez milyen nagy segítségemre lesz a munkám során.

Erről eszembe jut egy példázat: Amikor az égő csipkebokornál Mózes tiltakozott az Úrnak azon szándéka ellen, hogy visszamenjen Egyiptomba, Isten azt mondta neki: a kezében lévő bottal induljon vissza, mert azzal viszi majd véghez csodáit Egyiptomban. Úgy gondolom, hogy nekem a gitár jelentette nagyon sokáig ezt a „mózesi botot”, hiszen játékával mind a közösségépítést, mind az egyházi alkalmakon Isten dicsőítését jobban tudtam vele szolgálni. Próbálkoztam a katonák körében is a gitárral, de érdekes módon itt nem jött be. A kárpátaljai görög katolikus gitáros táborban viszont igen! Immár négy éve nyaranta rendszeresen visszajárok ebbe a táborba: nagyon szeretem az itteni fiatalokat, örömmel segítek nekik megismerni a hangszerrel kapcsolatos tudnivalókat. Természetesen a tábor négy napja alatt nem lehet azonnal megtanulni játszani, de aki a következő év(ek)ben is eljön, mindig tanulhat valami újat, és idővel eredményesen pengetheti majd a hangszert. Jövőre is szándékomban áll eljönni – sőt ha módom adódik, talán még az idén –, és lehetőség szerint igyekszünk ismét használt gitárokat hozni a nebulóknak, ahogyan ezt most is tettük. Remélem, hogy idővel ők is nagy hasznát vehetik majd a hangszernek.

Fischer Zsolt

 

Hatékonyabb hozzájárulás Afganisztán önállóvá válásához

2012. szeptember 3.    

„Eljött az idő, hogy Afganisztán népei a saját kezükbe vegyék sorsukat!” – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter Székesfehérváron, a Magyar Honvédség Afganisztánba induló katonáinak kibocsátó ünnepségén szeptember 3-án, hétfőn. 

A miniszter kiemelte: Magyarország a kormány döntésének megfelelően átalakítja afganisztáni szerepvállalását, hogy még hatékonyabban járuljon hozzá az ázsiai ország önállóvá és biztonságosabbá válásához. Ennek következtében átmenetileg megemelkedik az Afganisztánban szolgáló magyar katonák száma, ám tavasztól – a kivonulás szövetségesi stratégiájának megfelelően – a létszám csökkenése várható. 

„A küldetés döntő és kritikus szakaszába érkezett” – mondta Hende Csaba, aki arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy Afganisztán a NATO legnehezebb és legfontosabb vállalkozása is egyben.  „A hangsúly a tanácsadáson, a mentoráláson és a felkészítésen lesz a jövőben; ezzel egy időben a szövetség megkezdi csapatainak a kivonását” – tájékoztatott a miniszter.

 

Az ünnepségen elbúcsúztatott katonák legnagyobb csoportja a Kabuli Nemzetközi Repülőtér (KAIA) védelmét látja majd el, két kisebb egység pedig az MH Mi–35-ös Légi Kiképzés-támogató Csoportban (AMT), valamint az MH Mi–17-es Légi Tanácsadó Csoportban (AAT) szolgál majd a következő hónapokban.

A kibocsátó ünnepség – amelyen jelen volt dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke is – a kiutazó katonák hozzátartozói és érdeklődő civilek jelenlétében történt a székesfehérvári Városháza téren.

 

Az ünnepségen áldó imát mondtak a HM Tábori Lelkészi Szolgálat kiemelt vezető tábori lelkészei: Oláh Emil alezredes, református és Takács Tamás alezredes, katolikus tábori lelkész, aki egyben a kiutazó kontingens lelkésze is.

 

 

Katonáink tovább öregbítették a Magyar Honvédség hírnevét 

 

Nagyszerűen hajtották végre feladataikat, és erre büszkék lehetnek! – hangsúlyozta Domján László vezérőrnagy szeptember 4-én, kedden Debrecenben. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka az MH KFOR Kontingens hatodik váltásának visszafogadó ünnepségén vett részt. 

A debreceni nagytemplom előtti téren megrendezett ünnepségen Domján László vezérőrnagy elmondta: az itt felsorakozott békefenntartókat – akiknek többsége az MH 5. Bocskai István Lövészdandár katonája – több mint fél évvel ezelőtt, február 6-án, a laktanya sportcsarnokában búcsúztatták el. Azzal a feladattal indították útnak őket, hogy a koszovói biztonsági erők (KFOR) kötelékében folytassák azt a munkát, amit a Magyar Honvédség 1999 óta végez az országban, a térség biztonságáért és a béke megteremtése érdekében. 

Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság (MH ÖHP) parancsnoka hozzátette: amikor a hatodik váltás kiutazott Koszovóba, még érezhető volt az a feszültség, amely néhány hónappal korábban, az albánok és a szerbek között kiéleződött az ország északi részén. Szerencsére a biztonsági helyzet az elmúlt fél évben sokat javult. A most hazatért kontingens legfontosabb feladata az volt, hogy harcászati tartalék erőként ezeken a területeken járőrözzön – fogalmazott a tábornok. 

„Márciusban, amikor kilátogattam a műveleti területre, a koszovói NATO-parancsnok személyesen gratulált nekem a magyar katonák bátorságáért és felkészültségéért, amelyet a feladatok végrehajtásakor és a kiképzéseken tanúsítottak” – mondta Domján László. A vezérőrnagy külön kiemelte az összekötő és mentorcsoportok munkáját, amelyek a helyi lakossággal való kapcsolattartással erősítették a nemzetközi szervezetek elfogadását, illetve tovább öregbítették Magyarország és a Magyar Honvédség hírnevét. 

Kósa Lajos, Debrecen polgármestere a műveleti területről hazaérkező katonákat köszöntve elmondta: ha misszióban szolgáló katonákról nem érkezik híradás, akkor tudni lehet, hogy rendben végzik a munkájukat. Szerencsére a hatodik váltás katonáiról csak nagyon kevés információ érkezett haza. 

Polyák András alezredes, a hazatérő kontingens parancsnoka a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: a magyar katonák az elmúlt fél évben egy portugál−magyar harcászati tartalék zászlóalj részeként dolgoztak. A két nemzet békefenntartói már az első hetekben nagyon jó együttműködést és kapcsolatot alakítottak ki. Ez több szempontból is segítette a munkát, hiszen egy táborban laktak, így nemcsak a műveleti feladatokban kellett együttműködniük, hanem szabadidejükben a kulturális és sportprogramok is közösek voltak. 

A műveleti területről hazaérkező katonák visszafogadó ünnepsége elismerések és jutalmak átadásával ért véget. A „Békefenntartásért” szolgálati jelet minden katona megkapta.

A KFOR-6 kontingens lelkipásztori feladatait Rácz István főhadnagy, katolikus tábori lelkész látta el.

 

Szolidaritás, ajándékozás, áldozatvállalás…
2012. szeptember 22. honvedelem.hu

 
A zarándoklat fáradtsággal jár, amely végén mindig megérkezünk a célhoz; egyfajta békességet ad, érezzük a szívek összecsengését, egymás társaságát, közösséget teremt, közösségi kultúrát hoz létre – hangsúlyozta Bíró László katolikus tábori püspök a budakeszi-makkosmáriai zarándoklaton és családi napon, szeptember 22-én.

Sokrétű tartalma van a Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepének – mondta Bíró László tábori püspök a Budakeszi-Makkosmária kegytemplomban tartott szentmisén. „Ez a nap a nyitott tekintetre hívja fel a figyelmünket. Arra, hogy vegyük észre a környezetünkben azokat az embereket, akik bajban vannak. Vegyük észre, és legyünk velük szolidárisak”- fogalmazott a püspök. A szentbeszédben arra figyelmeztetett, hogy ma rengeteg eszménynélküli, etikai normát nélkülöző, céltalan ember vesz körül bennünket. Ebben a helyzetben Bíró László a család fontosságát emelte ki. Rámutatott, hogy kiveszett ma az emberekből a szolidaritás, az ajándékozás, az áldozatvállalás érzése. Ezek az értékek a családban nyernek igazi értelmet. „Áldozatvállalás nélkül nincsen család!” - emelte ki a tábori püspök.

A szentmisén Kiss Zoltánt diakónussá szentelték; sokan kísérték el őt Hódmezővásárhelyről, hogy jelen legyenek a szép, s megható pillanatokban. A katolikus népénekeket a Légierő Zenekar – Veszprém vezette föl, a szertartás után pedig Berecz András mesemondóművész szórakoztatta a jelenlévőket. 

A tizennyolcadik Nemzeti Katonai Zarándoklatot, hatodik családi napot idén is a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség szervezte a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonáknak, közalkalmazottaknak és családtagjaiknak. 

Az esemény után Bíró László katolikus tábori püspök a honvédelem.hu érdeklődésére válaszolva kiemelte, „ez a nap is jó alkalmat adott arra, hogy tudatosítsa a család fontosságát a mai életünkben. Bíró László rámutatott, a zarándoklat fáradtsággal jár, amely végén mindig megérkezünk a célhoz, a célunkhoz. A mai ember nem tudja hová tart a lét? Nincsenek célok, elbizonytalanodik, elkeseredik. „Egyfajta békességet ad a megérkezés, érezzük a szívek összecsengését, egymás társaságát, s ez nagyon fontos. Közösséget teremt, közösségi kultúrát hoz létre” – hangsúlyozta a tábori püspök. 

 

A hit és a remény lélekemelő pillanatai

Zarándok katonák, családok Makkosmárián

2012. szeptember 25. honvedelem.hu

Ragyogó napsütés, nemcsak az égbolton, hanem lelkekben is – itt, Budakeszi-Makkosmárián, az Angyalok királynéja nevet viselő kegytemplomban és zarándokhelyen. Ahogy csodásan felgyógyult a helyi legény, Traub János, úgy kapnak gyógyírt mai utódai, a XVIII. Nemzeti Katonai Zarándoklat és az V. Családi Nap résztvevői.

Az idei zarándoklaton a lélek megújulásáról, gondozásáról, a család alapvető jelentőségéről beszélt Bíró László, a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökségének püspöke; szavai megerősítették a zarándokokat,  a katonákat, a közalkalmazottakat és családjaikat. 
„1994-től számítjuk a hazai keresztény, nemzeti katonai zarándoklatot – eleveníti fel a múltat Berta Tibor ezredes, általános helynök –, amikor a tábori lelkészi szolgálat létrejöttének évében bekapcsolódtunk egy hazai zarándoklatba, a Zala megyei Búcsúszentlászlón, szintén Fogolykiváltó Boldogasszonyra emlékezve. Eleinte csak mi, tábori lelkészek voltunk ott. Aztán  2004-ben már  Budakeszi-Makkosmáriára szerveztük a zarándoklatot és mind több civil csatlakozott a tábori lelkészek rendezvényéhez. Most érkeztek Debrecenből, Kecskemétről s máshonnan."

Az általános helynök elárulja azt is, hogy a Nemzeti Katonai Zarándoklat alapja a szentmise, és mivel a tábori püspökség a családot alapvető értéknek tekinti, a rendezvényt kibővítették gyerekprogramokkal és játszóházzal is.  A szervezők minden évben igyekeznek újítani, idén Légierő Zenekar - Veszprém katonazenészeinek játéka mellett Berecz András mesemondó is szórakoztatta a zarándokokat.

Berecz András kérdésünkre elárulja, jó pár évvel ezelőtt Jácint atya – mint régi jó barátja – ajánlotta figyelmébe a mesemondás katonai körökben való népszerűsítését. „Én pedig hívő, gyakorló keresztény ember lévén, szíves örömest vállaltam. A hit, éppúgy, mint az igaz magyar mese minden embert, minden közösséget képes szellemileg és erkölcsileg feltölteni. Erre pedig nagy szükségünk van”. 

Bebesi Tiborné, Marika Kecskemétről autózott Budakeszi-Makkosmáriára. A zarándoklatra elkísérte férje, lánya és veje is. „Minden honvédségi rendezvényre elmegyünk, amire csak tudunk, ilyen a zarándoklat is, amit hívőkként fontosnak tartunk s olyan élménynek, amely megéri a fáradságot. Gyönyörű a kegytemplom és nagyon igazakat szólt a püspök úr a család, a hit megőrzéséről. Szerintem az ilyen szertartás olyan, mint amikor lemossuk egy hosszú út porát: teljesen felfrissülünk. Vagy valamiből kiszabadulunk. Nem véletlenül nevezik Fogolykiváltó Boldogasszonynak Szűz Máriát!” – mondja. 

Pőcze Istvánné főtörzsőrmester, a Honvédkórház diplomás ápolónője huszonöt éve látja, mennyire nagy szüksége van a hitre ápolónak, betegnek egyaránt. „Édesapám is katonaként szolgált és hívő volt, nekem ő a példaképem. A Szűzanya a legfontosabb az életemben, mert mindig segített nekem. A zarándoklaton teljesen feltöltődöm és érzem: újrakezdve is ezt a pályát választanám, mert mélyen tudom, milyen jó magyar katonának lenni!” – meséli. 
Két ismerős család a kegyhely körüli asztalokhoz telepedett le a szentmise után. Egymással versengve mesélik a zarándokhely létrejöttének és a zarándoklat történetét, jelentőségét. Mint mondják: hitvallás, bűnbocsánat, elégtétel, megkönnyebbülés, megtisztulás, lélekerőgyűjtés, számukra a zarándoklat. Elcsendesedést, türelmet, nyugalmat nyújt, de segítést, elrugaszkodást, katarzist is. Olyan, mint amikor a hétköznapi ruhát ünnepire váltjuk: kellemes melegség, jókedv árad szét bennünk. Szinte szárnyalunk, erre folyamatosan szükségünk van, hogy megújuljunk, újrakezdjünk.

 

MEGEMLÉKEZÉS A NEMZETI GYÁSZNAPON A LUDOVIKA ZÁSZLÓALJNÁL

„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt!” (Damjanich János)

Nemzeti Gyásznapunk, október 06-a alkalmából közösen helyezték el az elmékezés virágait a Nemzeti Közszolgálati egyetem valamint az MH Ludovika Zászlóalj  képviselői a Zrínyi M iklós Laktanya és Egyetemi Campuson.

Csütörtök délután az Aradi vértanúkra emlékeztek a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson.

Az ünnepi megemlékezés során Dr. Forgács Balázs főhadnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Hadászati és Hadelméleti tanszék docense rövid történeti visszatekintést adott az 1849-es eseményekre, miközben olyan érdekességekre is kitért, mint Kossuth Lajos hangjának korabeli rögzítése.

Az emléktáblánál koszorút helyezett el Dr. Nemeslaki András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tudományos és Nemzetközi rektorhelyettese, Prof. Dr. Szendy István ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi ás Honvédtisztképző Kar, oktatási dékánhelyettese valamint Kozma Gábor alezredes, a MH Ludovika Zászlóalj személyügyi részlegvezetője, a honvéd tisztjelöltek pedig mécseseikkel róták le tiszteketüket.

A megemlékezés ünnepélyességét fokozta SchmidtFerenc, a Honvéd Férfikar énekes szólistájának műsora, valamint Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész szavai.

 

TELEKI BLANKA EMLÉKTÁBLA A KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG SZÉKHÁZÁN

Budapest, 2012. október 19.

A mai azon ritka alkalmak egyike, amikor egy olyan nemzeti hősnek állítunk emléket, akinek a neve mindenkinek ismerősen cseng, de hogy ki volt, és mit tett valójában, az sajnos kevésbé közismert - hangsúlyozta Rogán Antal Belváros – Lipótváros polgármestere a Teleki Blanka halálának 150. évfordulója alkalmából tartott ünnepi emléktábla-avatáson pénteken.

A megemlékezésen részt vett  Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke Boross Péter volt miniszterelnök, aki a Himnusz elhangzása után mondta el megemlékezését.

Adósságtörlesztést hajtunk ma végre, mert nyomaszthatna is bennünket, hogy mennyire elhanyagoltuk azoknak az asszonyoknak az emlékét, akik az elmúlt századokban oly sokat és nagyot cselekedtek a hazáért – fogalmazott Boross Péter volt miniszterelnök és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke köszöntőjében.

Mint mondta: amikor mindenki rettegett, mert a terror korszaka következett el, akkor Teleki Blanka hihetetlen bátorsággal cselekedett, mind a leánynevelés terén, mind pedig a sorsát vállaló hősként. Köszöntője végén a volt miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a „méltatlanul elhanyagolt hölgyeink” emlékét jobban kell ápolnunk, több helyen kell megörökítenünk.

Rogán Antal köszöntőjében kifejtette: Teleki Blanka csendes hős volt, aki nem forgatott fegyvert a kezében, nem vetette magát a mélybe, és nem is mondott nagyhatású beszédeket. A hozzá hasonló csendes hősökről a történetírók hajlamosak elfelejtkezni – tette hozzá. Az erdélyi arisztokrata családból származó Teleki Blanka életét és munkásságát nagyban meghatározta édesapja életfilozófiája, mely így hangzott: „jól él, aki rejtve él” – emelte ki. Belváros – Lipótváros polgármestere Teleki Blanka életútját ismertetve elmondta, hogy a korszellemnek megfelelően Párizsban és Münchenben tanult festészetet és szobrászatot.

Életpályájának a nőnevelést nagynénje, Brunszvik Teréz hatására választotta – fűzte hozzá. Legfőbb életcélja az anyanyelv ápolása és a sajátos magyar kulturális értékek megőrzése volt – húzta alá, hozzátéve, hogy ami ma már természetesnek számít, az akkoriban „botrány” volt, hiszen a főnemesi családok lányai elsősorban angol, német és francia nyelven tanultak.

Teleki Blanka leánynevelő intézete 1846 őszén nyitotta meg kapuit, és a forradalom előszelét megérezve Teleki egyre elhivatottabb híve és terjesztője lett a forradalomi eszméknek – mutatott rá Rogán Antal. „Legyünk érdemesek arra, hogy társaiknak nevezzenek a forradalom fiai” – e szavakkal buzdította női növendékeit, e gondolat jegyében készítette fel őket az életre és a nemzetért való helytállásra – mondta a fideszes politikus. 1848-ban a márciusi pontok hatására kihirdette Teleki Blanka növendékeinek kiáltványát a nők egyenjogúsága nevében – fogalmazott, hozzátéve: Teleki Blanka messze megelőzte a szüfrazsettek korát.

Teleki Blanka tevékenységének jelentősége abban áll, hogy felhívja figyelmünket egy másfajta hősiességre és helytállásra, ami manapság, békeidőkben különösen fontos üzenet – fogalmazott Rogán Antal. „Teleki Blanka elsősorban dolgos, állhatatos magyar nő volt, és a büszke, magyar nő szimbóluma. Józan ésszel és tiszta szívvel harcolt a nők megbecsüléséért, és azért, hogy a nők mint teljes értékű emberek, az őket megillető helyet foglalják el a reformkor és az azt követő korok társadalmában. Teleki Blanka számára a haza és a nők szabadságának ügye elválaszthatatlan volt egymástól” – mondta Belváros – Lipótváros polgármestere. Végül Rogán Antal azzal zárta köszöntőjét, hogy Teleki Blanka példája azt bizonyítja számunkra, hogy minden időben élnek olyan nők, akik felérnek tíz férfival.

 

Az emléktáblánál koszorút helyezett el a Nemzeti Kegyeleti Bizottság nevében Boross Péter volt miniszterelnök, Rogán Antal V. kerületi polgármester, a Teleki család leszármazottja, De Gerando-Teleki Felicitie, Teleki Blanka oldalági vérrokona.

Teleki Blanka életútja

 A frigy, amelyből származott, 1805. szeptember 26-án a martonvásári katolikus templomban köttetett meg gróf Teleki Imre és Brunszvik Teréz kisebbik húga, Karolina (Lotte) között. Erdély peremén, a Nagybányához és Koltóhoz közeli Hosszúfalván (románul: Satulung) ma is látható a szépen felújított a kastély, amelyben a házaspár első gyermeke, Blanka 1806. július 3-án világra jött. Őt követte 1809-ben Emma (1840-től a francia író és történész De Gerando Ágost felesége), és az egyetlen fiú, Miksa (Max).

A kiváló szellemi képességeit Blanka az apjától örökölte. (A különcködésre és gunyorosságra való hajlamát úgyszintén.) A Brunszvikok zenei talentumaival nem dicsekedhetett, festői talentumával viszont mindnyájukat túlszárnyalta. A 19 éves erdélyi grófkisasszony három évre Brunszvik nagymama budai házába került, ahol egy tehetséges, fiatal bécsi festő lett a mestere. Ezekben az években Martonvásáron is többször időzött, 1828 tavaszán pedig szemtanúja volt annak, hogy a nagynénje – „rangjának, nemének, korának” előítéleteivel szembeszegülve – megnyitotta Közép–Európa első kisdedóvó intézetét, amelynek ő és a húga, Emma 15 könyvet adományozott. „Életemet a haza javára kamatoztatni” – volt Teréz néni életének egyik vezérmotívuma, amelyet utóbb Blanka is magáévá tett. 1828 nyarán azonban súlyos betegen visszakerült Erdélybe. Később beutazta Németországot, Svájcot, Észak-Itáliát, s Münchenben és Párizsban jeles mesterek mellett kergette festőművész ábrándjait.

Hazatérése (1843) után Pesten megismerte azt a küzdelmet, amelyet reformpolitikusaink a haza és haladás jegyében folytattak, a lelkesedésük őt is magával ragadta. És a jó mag, amelyet a nénikéje „a példa és tett erejével” a szívébe oltott, végre szárba szökkent! Teleki Blanka életében igazi mérföldkő lett a Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében című írása, amely 1845. december 9-én a Pesti Hírlapban („egy főrangú hazafi” aláírással) vezércikként jelent meg. Ezzel ugyanazokat az idegen szellemben nevelkedett és magyarul nem, vagy alig tudó nőtársait célozta meg, akikhez Vörösmarty Az úri hölgyhöz című megrendítő költeményét írta. Írása értékét növeli, hogy ő a saját környezetében látta, s részben a maga bőrén meg is tapasztalta azt a fonák helyzetet, amelyen immár változtatni szeretne. (Ne feledjük szem elől, hogy anyja ajkairól először ő is német szót hallott, és hogy az ő nevelőnői is idegenek voltak!)

Teleki Blanka a Szózatában kimondja: „A főrend vezette tévútra honunkban a nőnevelést”, így „neki kell a zászlót a megtérésre kitűzni”. De hogyan? Szerinte „két út nyílik előttünk, melyen célt érhetünk. Vagy állítsunk intézetet, magyar nevelőnék [sic!] képeztessenek, hogy tökéletesen pótolhassák azon külföldieket, kik most kizárólag minden főrendű család leányait nevelik. Vagy – mint írja – ha erélyesebben akarunk fellépni, magok a főrendű leányok számára nyissunk egy nagyszerű nevelőintézetet, melyben az anyai nyelvvel együtt a haza iránti kötelesség érzetével egyesítve tanulhassa a magyar ivadék az idegent becsülni, a hazait forrón szeretni”. Ő maga ez utóbbit választja: 1846 nyarán nyílt sisakkal a publikum elé lép, és bejelenti, hogy a főrangú leányok hazafias nevelése céljából Pesten nevelőintézetet nyit.

Szándékát a hatalom gyanakvással szemléli, ezért az intézetalapítással kapcsolatos Nyilatkozat-át a cenzor csak a kevesek által olvasott Honderűben engedi közzétenni. Blanka grófnő 1846. december 1-jén egy fizető növendékkel és egy Brunszvik Teréz által patronált kislánnyal nyitja meg az intézetet, amely azonban az osztályos társai „nyomorúságos előítéletei” miatt csak 1847 őszén kezd benépesülni. A gondosan kiválogatott tanári kar élén a született pedagógus tehetség Fejér, ismertebb nevén Vasvári Pál áll, aki a tanítványain kívül Blankát, a kezdő nevelőnő Lővei Klárát, sőt az óráira bekéredzkedő felnőtt hallgatóságot, köztük Teréz nénit is elkápráztatja. A kislányokkal maga a grófnő is szívesen foglalkozik. Gyakran kirándul velük a budai hegyekbe, ahol felolvas nekik, vagy például Vörösmarty Szózatát szavalgatják.

1848. március 15-ét Teleki Blanka kitörő örömmel fogadja. Aznap elszavalja növendékeinek a Nemzeti dalt, így minden bizonnyal ő e „történelem-csináló költemény” első női előadója. Később tollat ragad, hogy az Előbb reform, azután nőemancipatio című cikkével (Életképek, 1848. május 7.) nőtársait a sorrendiség betartásán kívül józan önmérsékletre és a hazaszeretet benső megélésére intse. Blanka grófnő és a nála húsz évvel fiatalabb Vasvári Pál kapcsolata ekkor fordul szorosabbra. „Szóbeszéd csupán, vagy a forradalom minden gátlást elsöprő lázában a két rendkívüli ember mint férfi és nő is egymásra talált?”– kérdi Sáfrán Györgyi. Nem tudjuk, legfeljebb sejtjük.

1848 végén, az ellenség közeledtének hírére Teleki Blanka kénytelen az intézetét bezárni, majd pedig Lővei Klárával együtt a kormányt Debrecenbe követi. Vasvárival továbbra is kapcsolatot tart, s az általa toborzott Rákóczi-szabadcsapatot pénzzel támogatja. Az ünnepélyes nagyváradi zászlószentelésen a zászlóanya tisztét is magára vállalja. 1849 július 6-án Vasvári Pál a bánffyhunyadi havasokban hősi halált hal. Blanka grófnő Lővei Klárával a Bánffyhunyadra siet, a mártírrá lett márciusi ifjú holttestének kiadatására irányuló erőfeszítéseik azonban kudarcba fulladnak.

Világos után Teleki Blanka a család Szatmárnémeti melletti birtokán, Pálfalván (ma: Paulesti) meghúzódva folytatja a maga szabadságharcát, s menti, ami még menthető: a bujdosókat, a szabadságharc szóbeli és írásos emlékeit, a forradalom hamu alatt rejlő parazsát – Kossuth visszatértében reménykedve. Ott csapnak le rá 1851. május 13-án a zsandárok. ’Bűnös szervezkedéséért’ (menekültek rejtegetése, osztrák–ellenes kiadványok pénzelése, a Párizsba emigrált húgának adatok továbbítása a szabadságharc hőseiről és a nép hangulatáról stb.) a kora egyik legveszedelmesebb lázadójának kikiáltott grófnőt tíz, a segítőtársát, Lővei Klárát pedig öt évre ítélik. A két év vizsgálati fogság (Nagyvárad és a pesti Újépület) után három év a kufsteini várbörtönben és további egy esztendő Laibachban (ma: Lubljana) – ezek Blanka grófnő szenvedésének stációi. Közben többen kapacitálták, hogy kérjen kegyelmet. „Nem tudom, mi az!” – ismételgeti, miközben egyre többet betegeskedik.

Szabadságát kerek hat év után, az 1857 májusában meghirdetett általános amnesztia révén nyeri vissza. Visszatér Pestre, ahol a nyomában folyton besúgó járkál, ezért az önkéntes száműzetést választja. München, Stuttgart és Drezda után, a megrendült egészségét helyreállítandó 1862 októberében a francia tengerpart felé tart, amikor Párizson átutaztában a húga, Emma otthonában ágynak esik, majd a szíve 1862. október 23-án utolsót dobban. Brunszvik Teréz „szellemi gyermeke”, s a hazai neveléstörténet jeles (Bajomi Lázár Endre szerint: „vértanú–fényességű”) nőalakja, akinek az utolsó szava „Magyarország” volt, azóta is idegenben nyugszik.
Hornyák Mária

 

Az épület melyben Teleki Blanka grófnő megnyitotta nevelőintézetét,  ad ma otthont a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség székházának.

Az emléktáblát Bíró László püspök, katonai ordinárius áldotta meg az alábbi imádságot mondva:

Gondviselő Istenünk!

Amikor a saját képmásodra megalkottad az embert, a férfit és a nőt társnak, és szövetségesnek rendelted egymás mellé és azt akartad, hogy tetszésedre alakítsák a világ arculatát. Amikor az ember Tőled bűnével elfordult, elhomályosította képmásod felismerhetőségét önmagában, s ezzel az önnön magában és a teremtett világban levő értékeket is lerontotta és megrontotta. A Paradicsomot otthonként adtad nekünk, amit azonban ősszüleink elveszítettek és megkóstoltattad velünk a Tőled való számkivetettség keserűségét. Kárpótlásul lelkünkbe írtad a testvériesség, és a családhoz való tartozás és a közösséghez való ragaszkodás vágyát, és eszményét. Reményünk életben tartására pedig szívünkbe oltottad a hazaszeretet érzületét, mely a szülőföldhöz, a szülőhazához, a nemzethez láncol minket történelmünk megpróbáltatásaiban és vígabb esztendeiben egyaránt.

Kinyilatkoztatott szavaidat őrzi Szentírásunk, melyből kiolvashatjuk, hogy minduntalan tanítani akartál és akarsz bennünket jóságra, szépségre, igazságra, szeretetre, azokra az értékekre melyek földi életünket örömtelivé tudják változtatni, és előkészítik utunkat a Te országodba, melyet Szent Fiad, Jézus Krisztus által ígértél nekünk.

Egy olyan emléktábla előtt fordulunk Urunk most hozzád bizalommal imánkban, mely egy olyan személynek állít emléket, akinek életében meg tudott mutatkozni tanulni vágyás nemes szándéka, a tudományok másokkal való megismertetésének nagyszerű eszménye, az erkölcsre nevelés magasztos hivatása. De megvolt benne nemzetének elszánt és odaadó szeretete, a haza nyelve és dallamai iránti feltétlen vonzódás, a családi élet kétséget kizárón mély tisztelete, a másokért vállalt megannyi áldozat és haza ügyéért való tenni akarás a nemzet forradalma alatt és szabadságharc eltiprása után. És megadatott neki a fogság évei alatt a szenvedés gyötrődése, majd a hazától való önkéntes számkivetettség keserű fájdalma is, mely után idegen földön fejezi be földi életét a mindent adó hazát oly nagyon szerető Teleki Blanka grófnő.

Mindenható Istenünk, áldd meg, ezt az emléktáblát, mely Teleki Blanka grófnőnek állít emléket fővárosunk szívének egyik legszebb terén.

Indítson bennünket ez az emléktábla a kegyelet érzése mellett erős elhatározásra, hogy a nemzet szabadságáért, a haza boldogulásáért, mi is meghozzunk minden áldozatot, és törekedjünk mások áldozatvállalásán enyhíteni a kölcsönös szeretetben.

Emlékeztessen bennünket Teleki Blanka emléktáblája a magyar honvédelem nemes ügyére, 1848-as katonáinkra és szabadságharcos fiainkra és leányainkra.

Az éltető Lélek erejében bízva Szent Fiad kegyelme őrizze ezt az emlékhelyet, Gondviselő Atyánk. Áldásod legyen rajta és mindazokon, akik tisztelettel, jóindulattal és a szolgálni akaró szeretet szándékával érkeznek fejet hajtani Teleki Blanka emléke előtt.

Ezen emlékhely figyelmeztessen bennünket a haza, az Isten és emberszeretet szívünkbe vésett parancsaira. Fiad kegyelme erősítsen meg minket jó elhatározásainkban, aki Veled és a Szentlélekkel együtt és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

Múlt és hagyomány, amit a 32-esek visznek tovább

2012. október 29. honvedelem.hu
           

„Íme egy szobor, mely nemcsak méltóságában, de valós életnagyságban jeleníti meg a csupa nagybetűvel írt KATONÁT, aki egy személyben állít emléket egy magyar ezrednek!” – mondta Ádám Barnabás honvéd koronaőr ezredes a 32-es Mária Terézia Budapesti Háziezred emlékművénél tartott megemlékezésen, október 26-án.

A rendezvényen – amit a 32. Mária Terézia gyalogezred megalakításának 271. évfordulója alkalmából tartottak – Ádám Barnabás ezredes hangsúlyozta: „Ma Budapest háziezredének 1741. október 30-ai megalapítására emlékezünk. Egy olyan dicsőséges múltra visszatekintő alakulatra, melynek történetét a harcban tanúsított vitézség vérbe mártott tollával írták, s melynek hagyományait az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár állományában mi, jelenkori 32-esek visszük tovább, folytatva elődeink szellemiségének megőrzését és annak továbbadását.” 

A 32-es gyalogezred megalakulásának, megszűnésének, majd újjászervezésének történetét is megismerhették a rendezvény résztvevői, valamint Balogh László nyugállományú ezredes köszöntésére is sor került, akinek parancsnoksága ideje alatt, 1984-ben a Budapest Őr- és Díszezred ismét visszakapta a 32-es számot.

Az ünnepségen Rácz István főhadnagy, tábori lelkész áldást adott, majd az emlékműnél a tisztelet és megemlékezés jeleként koszorúkat helyeztek el.

Hősök voltak, akik teljesítették kötelességüket

2012. október 31.

A halott katona többé nem ellenség, hanem ember, akit megillet a végtisztesség – mondta Vargha Tamás, a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára Budapesten.

Kegyeleti gyertyagyújtást tartott halottak napja alkalmából a Honvédelmi Minisztérium a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán október 30-án. Az eseményen a tárca és a Magyar Honvédség több vezetője és a katonai attasétestület tagjai is megjelentek.

„Kegyelettel emlékezünk a magyar és más nemzetiségű katonákra, akik háborúban vagy békében, szolgálat közben vesztették életüket” − mondta beszédében Vargha Tamás, a minisztérium parlamenti államtitkára. „Elcsendesedünk és emlékezünk. Még előttük állt az élet. Voltak terveik, álmaik, szerelmeik. Tanultak, dolgoztak, házat építettek, családot alapítottak, gyermekek nőttek körülöttük, és ők életet álmodtak, amit sohasem élhettek. És ők tették, amit a férfiaknak tenni kell. Kiszakadtak a munka, a szerető család, a mindennapi gondok s örömök világából, és a pokol égő torkában találták magukat. Mindegy volt már, hogy idegen földön vagy hazai tájon dúlt a háború, vagy elméletileg béke idején teljesítettek szolgálatot. Életüket vesztették hazájuk, nemzetük, szülőföldjük vagy bajtársaik védelmében.” 

Vargha Tamás hangsúlyozta: az elesett katonák talán hitték, de biztosan remélték, hogy áldozatuk árán utódaiknak boldogabb jövője lesz. „Hősök voltak, mert felismerték az élet törékenységét, mégis helytálltak, teljesítették kötelességüket: szolgálták hazájukat” – fogalmazott.

„Ma békés úton keresünk kapcsolatot különböző országok hadseregeivel, és tisztelettel emlékezünk azokra a katonákra, akik a fővárosi, vidéki, budaörsi, solymári, harkányi vagy beremendi katonatemetőkben nyugszanak. Parancsra fordultak egymás ellen a különböző nemzetek fiai, de a halálban megbékéltek. Emberek voltak, katonák, akik a legtöbbet vesztették: az életüket. A halott katona többé nem ellenség, hanem ember, akit megillet a végtisztesség. Tisztelettel emlékezünk a bátor és kötelességtudó férfiakra és nőkre, akik értünk is szenvedtek, áldozatot hoztak, meghaltak.”

Az államtitkár beszéde után Bíró László katolikus tábori püspök, Jákob János dandártábornok, református tábori püspök és Totha Joel Péter tábori rabbi mondtak imát az elesettekért.

 

Bíró László tábori püspök imádsága

Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis.

Örökkévaló Isten, Történelem Ura!

Az emberiség évezredekre visszanyúló élete megannyi hőslelkű személyiséget, kiváló, erényekben gazdag férfit és nőt, számtalan értéket felmutató, a következő nemzedék számára példát adó életet tár elénk, a Te jó voltod akaratából, gondviselésed által, mert egy nemzet fennmaradása csak úgy lehetséges, ha az elődeink dicső tetteit tiszteletben tartva hagyományként őrizzük, terjesztjük és a magunk számára követendőnek tekintjük.

Örökéletet adó Isten!

Mi úgy állunk itt ezen a megemlékező gyertyagyújtáson, mint Fiad, Jézus állt barátjának Lázárnak sírja előtt: fájdalommal és hittel. Gondolatban és lélekben ott vagyunk azoknál a síremlékeknél melyekbe nemcsak halottaink nevét vésték fel, hanem tiszteletünk kifejezéseként kegyeletünk minden rezzenését és akaratunk jövőt formáló szilárd elhatározását is. Emlékezünk hőseinkre, a szörnyű háborúk minden áldozatára, különösen is Nemzetünk elesett katonáira. Hősökre, akik a legértékesebbet, az életüket áldozták valamennyiünkért a Haza oltárán. Hálásan gondoljunk most reájuk, hiszen értünk ontották drága vérüket s adták oda életüket, miértünk, mi helyettünk, a békésebb és gondtalanabb magyar jövendőért.

Seregek Szent Istene!

Hálával könyörgünk azokért, akiknek a hazai földből néhány porszemnyi sem jutott, akiknek hantjai felett nem hangzott el búcsúztató, csak az ágyúkká öntött harangok szava kísérte őket utolsó útjukon az Örök Haza felé. Fogadd be őket az örök békesség honába, hogy a nagy és szent katonahősök társaságában együtt dicsőíthessenek téged, a Béke Istenét. Bocsásd meg bűneiket, amelyekkel megbántottak, töröld e vétkeiket, és ha az utolsó pillanatban ki is aludt volna szívükben a hitnek, és a reménynek a fénye, ne ród fel nekik. Bennünket pedig segíts hathatós kegyelmeddel, hogy elérjük azt a jót, amely szívünk vágya, önmagunk és a népek családjának szebb jövője: az áldott béke.

Hősök Hőse, Krisztus Király!

Csendesen elpihentek Ők a világ minden táján s, mi most lélekben itt tisztelgünk katonáink emléke előtt, itt száll buzgó imánk a Haza védelmezésében elesett hősi halottainkért, minden hős katonáért. Urunk, Jézus Krisztus, te három napon át sírban nyugodtál, és ezzel megszentelted híveid sírját. Add, hogy testvéreink, akik megjárták már a földi élet útját és átléptek a halál kapuján, békességben nyugodjanak mindaddig, amíg majd életre kelted őket a feltámadás napján, mert te vagy a feltámadás és az élet. Engedd, hogy a mennyei örök világosságot a te tündöklő arcodon lássák meg! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

Requiescant in pace. Amen.

 

Együttműködve érhetjük el céljainkat

2012. október 31. honvedelem.hu
 
Ez egy közös munka kezdete; csak együttműködve érhetjük el céljainkat – hangsúlyozta Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, aki bemutatkozó megbeszélést a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat vezetőivel október 31-én.
Vargha Tamás a beszélgetésen hangsúlyozta, elkötelezett támogatója volt eddig is, s lesz ezután, államtitkárként is a honvédelem ügyének.

A tábori lelkészi szolgálatok vezetői előtt a parlamenti államtitkár kiemelte, csak együttműködve – felekezettől, világnézeti meggyőződéstől függetlenül - érhetőek el a célok, hiszen egyetlen feladat van, a haza védelme.

Elhunyt bajtársaikra emlékeztek a helikopterbázis katonái

2012. november 3. honvedelem.hu

A közelgő halottak napja alkalmából rendeztek koszorúzással egybekötött megemlékezést Szolnokon, az Ittebei Kiss József hadnagy Helikopterbázison október 30-án, kedden.

A rendezvényen megemlékező beszédet és imát mondott Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkész, majd Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoka, valamint a helyőrségben települő katonai szervezetek és intézmények parancsnokai, képviselői helyezték el a megemlékezés virágait az emlékhelyen.

Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkész

 

 

MINDENKIÉRT EGY-EGY GYERTYA ÉGETT...

Megemlékezés Mazar-e Sharifban

2012. november 14. - forrás: honvedelem.hu

Gyertyafényben fürdött november 1-jén este Mazar-e Sharifban a hősök emlékére emelt emlékmű. A Camp Marmal táborban szolgálatot teljesítő magyar katonák közösen hajtottak fejet és gyújtották meg az emlékezés mécseseit elesett bajtársaik emlékművénél.

A horizonton lenyugvó nap és a mécsesek fénye által igazán meghitté varázsolt csendben mindenki megemlékezhetett azon szeretteiről is, akik már nincsenek közöttünk.

Másnap este a Takács Tamás alezredes, tábori lelkész celebrálta katolikus istentiszteleten vettek részt a táborban szolgálók.

 

Szentmisével emlékeztek meg a világháborúban elhunytakról Nyíregyházán

2012. november 5.

November 1-én, mindenszentek napján a nyíregyházi Hősök temetőjében ünnepi szentmisét mutatott be az ott nyugvó több mint 2800 első világháborús elhunytért Bíró László püspök, katonai ordinárius.

Idén immár hatodik alkalommal szervezett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Temetkezési Vállalat mécsesgyújtást Nyíregyházán, a Dugonics utcán lévő első világháborús temetkezési helyen, a Hősök temetőjében.

Bíró László tábori püspök a temetőben felállított tábori oltárnál mutatta be a legszentebb áldozatot az ott nyugvó elhunytakért is, akikért talán soha sem vagy már nagyon régen mutattak be szentmisét.

Többszörös, szimbolikus jelentése is volt a helyszínnek, a tábori oltárnak és a sátornak. Valamikor a templomokat a szentek sírjai fölé emelték. A temetők a templomok körül létesültek, és cinteremnek hívták a templom körül lévő, fallal körülvett temetőt. Az ószövetségi időben a vándorló zsidóság számára a sátor – a szent sátor – volt az Istennel való találkozás helye,a „találkozás sátra”, mely elnevezés arra az isteni kinyilatkoztatásra utal, melyet Mózes kapott: „Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok.” (Kiv 25,22). „Számunkra, ott jelen lévők számára most az az általunk felállított sátor, a benne lévő oltár és az ott végzett szentmise jelentette az Istennel való találkozás helyét” – írták beszámolójukban Hódi Miklós és Román Csaba, a temetkezési vállalat alkalmazottai, a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye akolitusai.

Szentbeszédében a főpásztor mindenszentek ünnepe kapcsán arról beszélt, hogy szent az az ember, akivel ha beszélek, tudom, hogy van Isten. Méltatta az itt eltemetett fiatalokat, akik közt magyar, osztrák, olasz, német, orosz, lengyel, szerb, román, bosnyák fiak és testvérek, vőlegények és édesapák vannak, és idegen földben, békésen egymás mellett alusszák örök álmukat az értelmetlen háború miatt.

A liturgiára a görög katolikus, az ortodox, a református, az evangélikus, a metodista, a baptista és az izraelita egyház is elfogadta a meghívást. Az egyházakon kívül megjelent a város néhány képviselője, a katasztrófavédelem, a rendőrség, a polgárőrség, valamint több külképviselet, állami és önkormányzati intézmény és vállalat vezetője és a városvédő egyesület néhány tagja. 

A felekezeti megemlékezések után beszédet mondott a város alpolgármestere, Jászai Menyhért. „Nem feledhetjük a városunkban nyugvókat. Míg idegen földön sok ezer magyar van gondozott sírokba eltemetve, addig mi az itt nyugvókról kell, hogy tisztelettel emlékezzünk” – hangsúlyozta. Beszélt azokról a családokról is, akik soha sem kapták vissza szeretteiket, akiket felekezeti hovatartozástól függetlenül temettek ide a borzalmak időszakában.

A szentmise után a megemlékezés virágait helyezte el az ukrán konzul, és egy osztrák katona sírjánál elhelyezték az Osztrák Fekete Kereszt Hadisírgondozó szervezet által küldött emlékezés koszorúját is. A jelenlévők ezt követően meggyújtották az emlékezés mécseseit a sírkövek tetején a már sötétedő temetőben.

 

Hazatért a hős százados

Vitéz Barankay József százados nemcsak egykori tanítványai, tüzérei és bajtársai számára volt példakép, de az kell, hogy legyen ma és a jövőben is – hangsúlyozta Hende Csaba Budapesten, a Fiumei úti nemzeti sírkertben. A honvédelmi miniszter az egykori rohamtüzér százados november 6-ai újratemetésén elmondta: a háborút követő fél évszázados időszakban a történelem viharai nem engedték, hogy a hozzá hasonló hősökről megemlékezhessünk.  Hende Csaba példaként állította minden hazaszerető magyar ember elé a legendás Barankay százados életútját, aki 1943-ban, németországi vezényléséről hazatérve felállította az elit rohamtüzérséget. Ez a fegyvernem olyan erőt képviselt, ami nemcsak a német szövetségesekben, hanem a szovjetekben is elismerést váltott ki.

A koporsót ágyútalpas lovas szekéren szállították végső nyughelyére, az 52. katonai parcellába, ahol vitéz Barankay Józsefet ágyúlövés és díszsortűz mellett helyezték végső nyugalomra.

,,Nem engedhetjük meg, hogy az itt is jelen lévő honvédtiszt-jelöltek, a Ludovika Zászlóalj ifjú katonái valaha is kevesebbel megelégedjenek, mint amit egykor ludovikásként Barankay József is célul tűzött maga elé: a tisztességet, a becsületességet, a rábízottak védelmét, engedelmességet és a hazáért mindhalálig való kitartást” – mondta a miniszter.

Dr. Barankay András, a hősi halott százados unokaöccse beszédében megköszönte azt az áldozatos munkát, amely lehetővé tette, hogy nagybátyja hazai földben nyugodhasson, majd felajánlotta Barankay József kitüntetéseit a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak. 
 

Mint ismert: 1944. július 13-án a galíciai Targowicza nevű település határában egy Il−2-es szovjet csatarepülő támadta meg Barankay József figyelőhelyét, aminek következtében a százados és két másik tüzére hősi halált halt. Augusztusban a kormányzó posztumusz Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel tüntette ki, amelyet csupán huszonkét kiváló magyar tiszt érdemelt ki, közülük is nyolcan csak a haláluk után.  A hősi halott századost, célzott kutatás eredményeként a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály munkatársai idén nyáron találták meg és azonosították az ukrajnai Ivano-Frankivszk magyar−német hősi temetőjében. A munkálatokat hosszú kutatómunka előzte meg, ugyanis a második világháborút követően a szovjet hatóságok mindent megtettek annak érdekében, hogy még a nyomát is eltüntessék a tengelyhatalmak hősi temetőinek. A hős honvédtiszt megtalálásában rendkívül segítőkésznek mutatkoztak az ukrán hatóságok, az exhumálást végző szakemberek már a fémkoporsót látva tudták: olyan ember földi maradványait találták meg, akit jelentős személyiségnek tartottak. A Honvédelmi Minisztérium pedig azonnal döntött arról, hogy a százados földi maradványait hazaszállítják. 
 

A temetési szertartást Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész végezte.

 

„Aludjatok, Ti áldott hőseink, Pihenj Te néma hadsereg!”

2012. november 4. honvedelem.hu

 

„Aludjatok, Ti áldott hőseink, Pihenj Te néma hadsereg!”

Hódmezővásárhelyen - a Mindenszentek napja alkalmából rendezett koszorúzásokon - a háborúkban életüket feláldozó hősi halottakra emlékeztek a résztvevők, melyeken részt vettek az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi helyőrségének katonái is.
 

„Aludjatok, Ti áldott hőseink, Pihenj Te néma hadsereg!”A keresztény országokban november 1-jén megtartott mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok pedig az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. Az elhunyt hozzátartozók emlékére gyújtott gyertya fénye az örök világosságot jelképezi.

Grezsa István települési képviselő azokra emlékezett, akik a magyar hazáért áldoztak fel mindent. „Nyilvánvaló, hogy minden nép csak úgy álmodhat jövőt, ha a múltját nem felejti el” - mondta a képviselő, aki beszédében nemcsak a magyar hazafiak, hanem az összes itt nyugvó katona emlékhelye előtti tisztelgésre is felhívta a figyelmet. 

Dr. Alácsi Ervin százados, római katolikus tábori lelkész és Bán Csaba református lelkész imáját és áldását követően a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés virágait.

A megemlékezés a Kossuth téren található I. világháborús emlékműnél kezdődött, majd a Hősök terén álló II. világháborús Hősi Emlékműnél folytatódott.

Koszorúkat helyeztek el többek között a Kincses temetőhöz tartozó Hősök kertjében, illetve a Katolikus temetőben található I. és II. világháborús hősi halottak síremlékeinél is.

dr. Alácsi Ervin százados, katolikus tábori lelkész

 

Megemlékezés, emlékhelyavatás Kabulban
2012. november 5. honvedelem.hu

 
Élni csak úgy érdemes, hogy életed bármelyik napján elmondhasd, érdemes volt élned − hangzott el a mindenszentek ünnepe, valamint a halottak napja alkalmából rendezett emlékhelyavatáson, megemlékezésen az MH Kabul Nemzetközi Repülőtér Őr- és Biztosító Kontingens (MH KNR ŐBK) bázisán november 1-jén.

Mindenszentek ünnepén, november elsején egy olyan emlékhelyet avattunk Kabulban, amelynél a műveleti területen szolgálók megemlékezhetnek a halottaikról, a hősi halált halt bajtársaikról.
A megemlékezés a heti miséknek is helyet adó úgynevezett Community Centerben volt. Ezen részt vett a kontingens katonáinak többsége, kiegészülve a magyar nemzeti támogató elem állományával, s tiszteletét tette a KAIA vezénylőzászlósán kívül a tábor parancsnoka is. Tamás atya megemlékezésében kiemelte: élni csak úgy érdemes, hogy életed bármelyik napján elmondhasd, érdemes volt élned. 

Az ünnepség után a megemlékezők a kopjafa megáldásán és avatásán vettek részt. Az emlékhely kialakításában és a kopjafa kifaragásában Tamás atya mellett nagy segítséget nyújtott T. szakaszvezető.  Külön köszönet illeti meg továbbá K. szakaszvezetőt és a táborban civilként dolgozó, erdélyi születésű L.-t is, amiért segítettek. Az áldást követően a résztvevők mécsesek meggyújtásával emlékeztek meg a halottaikról.

 

Halottak napi megemlékezés Ostffyasszonyfán a katonai temetőben

2012. november 2.

Több mint tízezer, az első világháború idején magyarországi hadifogságban elhunyt olasz, román, szerb, litván és orosz katonáról emlékeztek meg szerdán az Ostffyasszonyfa melletti hadifogoly-temetőben.

Az első világháború idején a község határában működött az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadifogolytábora, amelyben egy időben 35-40 ezer embert tartottak fogva, négy év alatt legalább 160 ezret. A tábor lakóit járvány tizedelte meg.

– Szörnyű a háború, de az első különösképpen kegyetlen volt – ezt Töll László alezredes, a HM hadisírgondozó osztályának vezetője mondta pénteken a település katonai temetőjében. – Ez a hely a 20. század egyik mementója. Akik mellett, fölött itt és most járunk, azok nem ellenségeink, hanem a mi halottaink. Isten a mi feladatunkká tette, hogy gondozzuk az elesettek sírjait – mondta.

A megemlékezésen több mint százan, helyi és megyei közéleti személyiségek, köztük Kovács Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke, Harangozó Bertalan kormánymegbízott, valamint katonai és polgári vezetők, hagyományőrzők és civil szervezetek vezetői gyűltek össze. Elsőként dr. Andor Ferenc főszervező szólt, aki elmondta: a halott kartonákra történő emlékezés az élők kötelessége.

A katonai tiszteletadás mellett tartott immár hagyományos gyászmegemlékezésen Bíró László katolikus püspök, katonai ordinárius mutatott be szentmisét, a történelmi társegyházak képviselői pedig ökumenikus igeliturgia keretében imádkoztak a hadifogságban elhunyt katonák lelki üdvéért.

Bíró László szentbeszédében hangsúlyozta: "a holtak tisztelete őrzi bennünk az emlékezés kultúráját, ez pedig különösen fontos egy olyan korban, amikor egyre inkább az az ítélet hangzik el velünk szemben, hogy csak a pillanatnak élünk, a múlttal és a jövővel alig törődünk". 

Szavai szerint a haditörvények is megfogalmazzák, hogy az elfogott ellenséggel, a sebesültekkel úgy kell bánni, hogy megőrizhessék emberi méltóságukat, a háborúban a legyőzötteket is tisztelet illeti meg.

A szentmise és az ökumenikus igeliturgia bemutatása során a püspök elmondta: a hívő ember tudja, hogy az Úr átvezeti a hívőt a halál és a sötétség ösvényén. – Ne féljetek, mondom a szenvedőknek, ne féljetek, mondom az Úr által, aki a reménytelenségbe is reményt és bizakodást vitt. Egységben vagyunk most itt, és ez az egység a mellettünk, alattunk fekvők közösségének egysége: imánkkal ezt most kifejezzük – mondta a püspök.    

"Minden temetőlátogatás arra hív bennünket élőket, hogy helyesen éljünk, önzetlenül szeressünk és jól haljunk meg" - fűzte hozzá.    

Obrecsány Mihály nyugállományú ezredes, a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület titkára beszédében kiemelte: a háborúban mindkét oldalon olyan katonák álltak, akik hazájukat védve esküjükhöz híven a végsőkig teljesítették a kapott parancsot, és ha kellett, életüket is feláldozták.     

 Az ünnepség résztvevői - köztük dr. Baán Mihály alezredes, a Vas Megyei Önkormányzati Hivatal Védelmi titkárságának vezetője - megkoszorúzták a temetőben álló világháborús hősi emlékművet.

A koszorúzások után Harangozó Bertalan kormánymegbízott elmondta: a helyi katonai temető ápolása segít a külhonban elesett hőseink sírjának megőrzésében. – Rendet kell tartanunk, és ezzel békét teremtünk – mondta.

 

KERESZTELÉS ÉS BÉRMÁLÁS AZ MH 86. SZOLNOK HELIKOPTER BÁZISON 
 2012. november 28. szolnoktv.hu

Különleges alkalomra gyűltek össze katonák családtagjai és kollégái a szolnoki helikopter bázison. A tábori lelkészség imatermében Bíró László tábori püspök három gyermeket és öt felnőttet keresztelt meg és kilencen részesültek a bérmálás szentségében. A szentségek felvételére Kálinger Roland százados, tábori lelkész készítette fel a jelölteket.

„Mit kértek Isten egyházától? Hitet! Mit vártok a hittől? Az örök életet!” - hangzott a jól ismert kérdés-felelet kedden este a tábori lelkészség imatermében.

Bíró László tábori püspök három gyermeket és öt felnőttet keresztelt meg, a bérmálás szentségében pedig kilencen részesültek. Kálinger Roland százados, tábori lelkész elmondta: nagy öröm, hogy ennyien jelentkeztek a katonák és családtagjaik közül a szentségek felvételére, hiszen ekkora léptékben itt Szolnokon most volt először bérmálás, elsőáldozás, illetve keresztelés.

Bíró László tábori püspök hangsúlyozta: fontos, hogy ezek a katonák vállalták társaik előtt is, hogy megkeresztelkednek, megbérmálkoznak, és hosszú keresés gyümölcseként, a tudatos döntés bátorságával kérték a keresztséget és a bérmálás szentségét. Hozzátette: valahol a jövő kereszténysége sejlik az ilyen alkalmakon, amikor felnőttek, idegen közegben, tudatosan csatlakoznak Krisztushoz.
A szertartásról szóló felvétel itt tekinthető meg:

http://www.szolnoktv.hu/hirek/?article_hid=21347

 

Adventi gyertyagyújtás: a várakozás fényei
  
Adventi gyertyagyújtást rendeztek a Magyar Honvédség több laktanyájában a napokban. Ezúttal a debreceni és a várpalotai rendezvényekről közlünk rövid tudósítást.

Debrecen. Meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját az MH 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni laktanyájának kápolnájában, ahol több tucatnyian gyűltek össze az ünnepi eseményre. Advent a várakozás időszakának kezdetét jelképezi, egyben készülődést Krisztus születésének ünnepére, a karácsonyra. A Bocskai-dandár hagyományteremtő szándékkal szervezte meg első közös adventi gyertyagyújtását a Kossuth-laktanya imatermében. Szentesi Csaba őrnagy, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár katolikus tábori lelkésze beszédében az advent időszakának fontosságát hangsúlyozta. Utalt a koszorún található gyertyák színére és üzenetére: a három lila a bűnbánatot, a rózsaszín pedig – melyet a harmadik vasárnap kell meggyújtani – az örömöt, a reményt szimbolizálja. 

Az adventi koszorún az első gyertyát dr. Böröndi Gábor dandártábornok, parancsnok gyújtotta meg, aki elmondta: rendkívül fontosnak és örömtelinek találja a kezdeményezést, hiszen ezzel még inkább erősödnek az emberi kapcsolatok. Sajtos Szilárd százados, református tábori lelkész ünnepi beszédében kiemelte: a gyertya és a láng az összetartozást, a családot jelképezi, amely biztos hátteret jelent a katonák életében, akár itthon, akár misszióban teljesítenek szolgálatot. 

A szertartás végén a Debreceni Helyőrségi Zenekar kvintettjének előadásában csendültek fel karácsonyi dallamok. 

 
Várpalota. „A tudat, a biztos tudat, a kételkedési nélküli hit, amivel észrevehetjük a hamu alatt megbúvó parazsat, elengedhetetlenül fontos. Ez az adventi ige első üzenete” – mondta beszédében Oláh Emil alezredes esperes, az MH Összhaderőnemi Parancsokság református tábori lelkésze Várpalotán, az MH Bakony Harckiképző Központ adventi gyertyagyújtásán. 

„A világosság életet ad, a szorongás elpusztít, amit el kell fújni, mint a hamut a parázsról” – folytatta ünnepi gondolatait Oláh Emil, hangsúlyozva: minden lépés, amire Isten hív, minden kihívás, melyre indulunk, minden emlékezés szítja és életben tartja a tüzet.

„Advent harmadik üzenete is ehhez kapcsolódik, mely szerint minden halogatott és elodázott lépés csak hamut termel” – mondta az alezredes, hozzáfűzve: a hit a parázs felélesztésében olyan, mint amikor hitet remélünk az élettől, Istentől, hogy amit nagyon akarunk, az valóra válhat.

 

ZÁSZLÓADOMÁNYOZÁS,  ZÁSZLÓMEGÁLDÁS SZOLNOKON 

OMLT KIBOCSÁTÓ ÜNNEPSÉG SZOLNOKON

Eredmények sora bizonyítja a mentortevékenység sikerét

„A magyar-amerikai kontingens tagjai mind elöljáróik, mind a nemzetközi katonai vezetők maximális megbecsülését kivívták, kiváló szakmai színvonalon látták el feladataikat. Ezt várom el önöktől is” – köszönt el a Magyar Honvédség Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport kilencedik váltásának tagjaitól dr. Orosz Zoltán altábornagy november 14-én.

Napokon belül indulnak Afganisztánba a Magyar Honvédség Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (Operational Mentoring and Liaison Team, OMLT) kilencedik váltásának tagjai. A mintegy ötven fős csoportban a magyarok mellett tizenkét amerikai katona teljesít szolgálatot, a kontingens parancsnoka Pécsvárady Szabolcs alezredes.
A külszolgálatra indulóktól a honvédelmi miniszter és a MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka nevében dr. Orosz Zoltán altábornagy köszönt el Szolnokon. A Honvéd Vezérkar főnökhelyettese külön kiemelte azt a segítséget, amelyet az Egyesült Államok nyújtott az afganisztáni műveleti területen végrehajtandó közös feladatok sikere érdekében. Mint mondta, többek között ennek is köszönhető, hogy katonáink a legmagasabb szintű kiképzettséggel, korszerű eszközökkel és technikai felszereltséggel láthatják el szolgálatukat, és képessé váltak a speciális felkészültséget igénylő feladatok végrehajtására. Orosz tábornok rámutatott: a magyar-amerikai mentortevékenység sikerét bizonyítja, hogy a Baghlan tartományban szolgáló afgán lövészzászlóalj július közepén megkapta az „önálló műveletre alkalmas” minősítést a NATO-tól. 
„Kérem és elvárom önöktől, hogy tisztességgel és becsülettel képviseljék hazánkat, Magyarországot és az Egyesült Államokat! Nincs nagyobb dicsőség, mint egy nehéz feladatból hazatérni. Kívánok önöknek és amerikai barátainknak tisztes helytállást, sok sikert és katonaszerencsét! Elvárom, hogy mindannyian épen és egészségesen térjenek haza”, köszönt el a kontingens tagjaitól Orosz Zoltán.

John C. Harris dandártábornok, az Ohiói Nemzeti Gárda parancsnokának képviselője a két ország katonáinak példaértékű együttműködését hangsúlyozta. Kiválóra értékelte a misszió tagjainak szakmai felkészültségét, egymás iránti bajtársiasságát, a katonák közt kialakult barátságot.

 

KATONATEMETŐ MEGÁLDÁSA

De te feledd az ágyút már, - te álmodd: Hazaértél...

A halott katona ember, akit hazája határain túl is megillet a végtisztesség − mondta Vargha Tamás Székesfehérváron, november 14-én.

A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a városi szovjet katonatemető felújításának alkalmából rendezett újraavatási ünnepségen mondott beszédet szerdán.

Hasonlóképpen vélekedett Róth Péter, a város alpolgármestere is, aki biztosította a jelenlévőket arról, hogy Székesfehérvár a jövőben is meg fogja adni a kellő tiszteletet és kegyeletet a temetőnek, illetve a település lakóinak.
A kegyeleti megemlékezések mellett különböző felekezetek lelkészeinek  - köztük Szentesi Csaba görög katolikus tábori lelkész - imádságai hangzottak el, majd az emlékezők, hozzátartozók elhelyezték koszorúikat az emlékművön. Vargha Tamás Tóth Árpád szavaival búcsúzott a halottaktól: „De te feledd az ágyút már, − te álmodd: Hazaértél…”

 

ÁLDÁS A FELDERÍTŐKRE

2012. november 10. 

Felemelő, egyben megindító fél órát élt át több mint száznegyven felderítő katona a debreceni Megtestesülés Plébániatemplomban. Immár hagyománnyá vált, hogy az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalja – a felderítők védőszentje, Szent Márton napjának alkalmából - ünnepi istentiszteleten vesz részt. 
A liturgia napjának reggelén ünnepi állománygyűléssel tisztelegtek a katonák védőszentjük emlékének. A Kossuth laktanyában tartott rendezvényen elsőként Hende Csaba honvédelmi miniszter és Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének levelét olvasta fel Enyedi Attila őrnagy, a zászlóalj törzsfőnöke. 
Az ünnepségen részt vett Szűcs András dandártábornok, a Honvéd Vezérkar Felderítő Csoportfőnökség csoportfőnöke, Boda József rendőr dandártábornok, a Belügyminisztérium Nemzetbiztonsági Szakszolgálatának főigazgatója, Horváth Zoltán ezredes, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság Felderítő Főnökség főnöke és Böröndi Gábor dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka. 

Rédei Róbert alezredes, a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj parancsnoka előadásában a felderítők történetét mutatta be, majd elbúcsúztatták Nyíri Sándor őrnagyot, aki az elmúlt öt évben a felderítő zászlóalj törzsfőnökeként teljesített szolgálatot, idén márciustól pedig a dandár nevelési- és oktatási részlegének vezetői teendőit látja el. Végül a vendégek tiszteletére rendezett technikai, fegyverzeti, és katonai közelharc bemutatón vettek részt az egybegyűltek. 

Ezután vonultak át a Böszörményi úti Megtestesülés Plébániatemplomba  a katonák, akikhez csatlakoztak a Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégium 9. évfolyamos katona növendékei és nevelőtanáraik.

Az ország egyetlen felderítő zászlóaljának katonáit a Debreceni Helyőrségi Zenekar muzsikája kíséretében áldotta meg Felföldi László, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki helynöke és Szentesi Csaba őrnagy, a Bocskai-dandár görög katolikus tábori lelkésze.

A háború végnapjaiban a többször gazdát cserélő Székesfehérvár elkeseredett és véres harc színterévé vált. A város környéki harcokban számos szovjet katona hunyt el, akiknek holttestét már 1945-ben végső nyugalomra helyezték a Béke téren. Az azóta leromlott állapotú temetőt az Oroszországi Föderáció védelmi minisztériuma a Pokolenyije Alapítvány által biztosított forrásokból újíttatta fel. Az új márványtáblákra több mint négyezer név került fel, amelyek méltón emlékeztetnek bennünket az orosz, azeri, belorusz, kazah, ukrán, illetve moldáv elhunytakra. Vargha Tamás szerint akik a sírkert felújítását kezdeményezték, „az emberiesség örök törvényének engedelmeskedtek, mert a halott katona ember, akit hazája határain túl is megillet a végtisztesség”. Antigoné is az istenek örök törvényének engedelmeskedve temette el a városra támadó ellenséget – idézte fel a parlamenti államtitkár.

A mai naptól viselje a század büszkén Kvasz András nevét!”

Szolnokon, az Ittebei Kiss József Helikopter Bázison 2012. november 16-án névadó és századzászló-adományozó ünnepségre várták a vendégeket a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj 5. hallgatói századának tagjai.

Századzászlót vehetett át Baranyai György őrnagy, az MH Ludovika Zászlóalj 5. hallgatói századának parancsnoka Szabó István alpolgármestertől pénteken, november 16-án. A zászlót Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlése ajándékozta a honvédtiszt-jelölteknek, elismerve az MH Ludovika Zászlóalj tevékenységét, mellyel hozzájárul a „repülés iránt elkötelezett” honvédtisztek képzéséhez. 
„A mai naptól viseljék büszkén Kvasz András nevét, tekintsék példaképnek elhivatottságát, kitartását” – mondta az alpolgármester. Az ünnepségen részt vettek a közgyűlés tagjai, a helyőrségben települt katonai szervezetek parancsnokai, vezetői, a békéscsabai Kvasz András Repülős és Ejtőernyős Egyesület képviselői, valamint a Kvasz–1 repülőgép építője. 
A zászlón zászlószalagot helyezett el Szabó István alpolgármester, illetve Gál István nyugállományú ezredes, a Magyar Veterán Repülők Szövetségének képviselője.

Baranyai őrnagy e szavakat szánta útravalóul a honvédtiszt-jelöltek számára: „Névadónk ifjúkori példája mutatja, milyen szoros az ember és a repülőgép kapcsolata. Együtt is vannak, külön-külön is, mégis elválaszthatatlanok. A névadó üzenete számunkra, hogy legyenek bármilyen kemény feltételek, vagy érjenek kudarcok feladataink végrehajtása során, lelkiismeretesen hajtsuk végre azokat, ne mondjuk le álmainkról, terveinkről. Pilóta nem repülhet gép nélkül, és a gép sem emelkedik a magasba pilóta nélkül.”

Miután Kálinger Roland százados, tábori lelkész felszentelte a Kvasz András század zászlóját, a rendezvény egy verssel folytatódott. Kutasi Mónika honvédtiszt-jelölt előadásában hallgathatták meg a jelenlévők Wass Albert A láthatatlan lobogó című költeményét, melyet az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Légierő Zenekara kísért. 

 

Az öröm fénye
Meggyújtották a harmadik, a rózsaszín gyertyát – mely az örömöt és a reménységet fejezi ki - az MH 5. Bocskai István Lövészdandár adventi koszorúján, a debreceni Kossuth laktanya kápolnájában.

A teljesen megtelt imateremben Sajtos Szilárd százados, a dandár református tábori lelkésze beszédében azt hangsúlyozta, hogy a nehézségek ellenére a családoknak össze kell tartaniuk és együtt kell a problémákat legyőzniük.

Szentesi Csaba őrnagy, az alakulat katolikus tábori lelkésze kiemelte: az Advent az elcsendesülés időszaka, amikor az emberek önmagukba néznek, és egymásra is jobban odafigyelnek. 

Az ünnep délutánján Polyák András alezredes, az alakulat megbízott törzsfőnöke gyújtotta meg a koszorú harmadik gyertyáját. 

A Magyarországi Dorcas Segélyszervezet a Magyar Református Szeretetszolgálattal együttműködve a „Kék vödör” akcióban gyűjtött ajándékokat az állomány tagjainak, ezeket Sajtos Szilárd lelkész és Balogh Barnabás, a szeretetszolgálat lelkész-igazgatója adta át 37 katonának, akik örömmel fogadták a finomságokkal megtöltött edényeket, amelyekbe a tartós élelmiszerek mellé a gyerekek nagy kedvence, szaloncukor is került.

 

 

Szavalóverseny a Püspökségen

2012. december 5.

Ötödik alkalommal rendezett szavalóversenyt a Katolikus Tábori Püspökség a honvédségben szolgáló katonák gyermekeinek. December 4-én az esti órákban megtartott budapesti megmérettetésen 20 gyermek készült egy - a püspökség által kijelölt - verssel, valamint egy szabadon választott költeménnyel.

A versenyzők két korcsoportban mérték össze tehetségüket és felkészültségüket: a 9-10 éves kategóriában öt gyermek versenyzett, míg a 11-16 évesek közül 15 gyermek mondta el a verseket.

A gyerekek két-két verssel készültek a versenyre: egyet szabadon választhattak, a másikat pedig egy, a rendezők által összeállított listából (Kölcsey Ferenc: Himnusz, József Attila: Thomas Mann üdvözlése, Pilinszky János: Apokrif,, Mécs László: Vád- és védőbeszéd, József Attila: Hazám) kellett kiválasztaniuk.

A „kötelező körben” a legtöbben József Attila Thomas Mann üdvözlése című költeményét adták elő, ezt a verset összesen hatszor hallgathatta meg a jórészt szülőkből, családtagokból álló közönség.

A püspökség által kijelölt versek sem a könnyedebb kategóriába tartozó költemények voltak, de a gyermekek is fajsúlyosabb és meglehetősen "hosszabb lélegzetű” verseket  választottak (Radnóti Miklós: Nem tudhatom, Márai Sándor: Mennyből az angyal, Arany János: Letészem a lantot, Arany János: Walesi Bárdok, Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz, Juhász Gyula: Tavaszvárás, Dsida Jenő: Az öreg óra énekel, Szép Ernő: Várjon, Sík Sándor: Hiszek)

A zsűri asztalánál helyet foglalt Vargha Tamás a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, a zsűri elnöke, Bíró László katolikus tábori püspök, Bozó Tibor dandártábornok, a HVK személyzeti csoportfőnöke, Felkai Anna HM PÁT titkárság főtanácsadója, Kovács Tamás a HM humánpolitikai főosztályvezetője, Szabó József ezredes, a HVK személyzeti csoportfőnökség toborzó és humánszolgálati osztályvezetője.

A gyerekek értékes díjakért szálltak versenybe: a 11-16 éves korosztály első helyezettje családjával együtt meghívást nyert a jövő év májusában megrendezendő 55. Nemzetközi Katonai Zarándoklatra, Lourdes-ba, valamint értékes könyvutalványt is átvehetett.

A második harmadik helyezettek mindkét korosztályból meghívást kaptak a 2013. évben megrendezendő 10. Zalavári Gyermektáborba. De természetesen a többiek sem távoztak üres kézzel, értékes különdíjakat vehettek át a zsűri elnökétől és tagjaitól. 

A verseny eredményeit, díjazottjait és az általuk előadott kötelező és választott költeményeket az alábbiakban közöljük:

A VERSENY EREDMÉNYEI:

Kálinger Roland százados, tábori lelkész különdíjait kapták:

1. GROSICS ANDRÁS 11 éves

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Juhász Gyula: Tavaszvárás

2.GARAI RENÁTA 14 éves

Mécs László: Vád és védőbeszéd

Márai Sándor: Mennyből az angyal

A Katolikus Tábori Püspökség különdíját kapta:

BOKSAY KATALIN 12 éves

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, honvéd vezérkar főnök különdíját kapta:

SZABÓ ORSOLYA 13 éves

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Romhányi József: A teve fohásza 

Vargha Tamás parlamenti államtitkár különdíjait kapták:

1. GYURICZA ÁGNES 13 éves

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Arany János: Walesi Bárdok

2. SZÉCSI ENIKŐ 10 éves

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

3. GERA MÁRTON 15 éves

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

 

A 9-10 éves kategóriában:

1. helyezett - KLEMENT EMESE 9 éves

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Lackfi János: Lányok dala

2. helyezett - CSAJBÓK MÁTÉ  9 éves

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Nagy László: Dióverés

3. helyezett - SZABÓ RÓZSA 10 éves

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Ingrid Sjöstand: Anyuban azt nem bírom

 

A 11-16 éves kategóriában:

1. helyezett- KÁTAI BEATRIX 13 éves

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Sík Sándor: Hiszek

2. helyezett - LŐRINCZ BOTOND 14 éves

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Arany János: Letészem a lantot

3. helyezett - OLÁH ENIKŐ 13 éves

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz

 

Bécsben emlékeztek Bolyaira
 2012. december 2.

Osztrák és magyar katonák közösen emlékeztek meg Bolyai Jánosról az osztrák fővárosban, ahol a bécsi helyőrség templomában koszorúzták meg a magyar katonatudós emléktábláját. Az eseményen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Honvédtisztképző és Hadtudományi Karának dékánja, illetve honvédtiszt-jelöltek is részt vettek.

A Bolyai János Honvéd Alapítvány immár 16. éve szervezi meg az ünnepi koszorúzást Bécsben, azon a katonai akadémián, melynek falai között maga Bolyai János is folytatta tanulmányait az 1800-as évek első felében. Idén ismét magyar katonai küldöttség érkezett Ausztriába, hogy tagjai osztrák katonatársaikkal közösen vegyenek részt az ünnepi megemlékezésen. Az eseménynek ezúttal külön aktualitást adott, hogy idén december 15-én ünnepeljük Bolyai születésének 210. évfordulóját. 

Bolyai János, a nem euklideszi geometria megalkotója felsőfokú tanulmányait a bécsi Hadmérnöki Akadémián folytatta. Az alapítvány 1996 októberében helyezett el emléktáblát a Stift templomban a világhírű matematikus és kiváló hadmérnök tiszteletére, amelyet azóta minden évben megkoszorúznak.

Az idei ünnepségen részt vett – többek között − dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, Papp Ferenc ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Irodájának vezetője, Magister Erich Csitkovits altábornagy, a bécsi Nemzetvédelmi Akadémia parancsnoka, Horst Walter dandártábornok, a Nyelvi Intézet főnöke, Monsignore dr. Franz Fahrner vezérőrnagy, Monsignore Rudolf Schütz ny. vezérőrnagy, volt általános helynök, Rudolf Hecht udvari tanácsos, Erwin Schmidl udvari tanácsos, egyetemi docens, a Stratégiai és Biztonságpolitikai Intézet vezetője, valamint Gersits István mérnök, az alapítvány ausztriai képviselője. 

A koszorúzást követően a Bolyai János Honvéd Alapítvány vezetősége, támogatói, illetve a meghívott vendégek közös állófogadáson vettek részt. 

Az esemény fényét emelték − a Bécsi Gárda díszőrsége mellett – az MH Ludovika Zászlóalj hallgatói díszegyenruhába öltözött honvédtiszt-jelöltjei is, akik szablyás díszelgéssel emlékeztek meg a nemzetközileg is méltán elismert magyar katonatudósról.

 
Egy nagy család vagyunk

Árvák karácsonya elnevezéssel tartottak ünnepséget a katonai szolgálat alatt, a szolgálattal összefüggő balesetben elhunytak árvái, családtagjai számára december 13-án, csütörtökön, Budapesten, a Stefánia Palotában.

Kitti már nagyon várja a karácsonyt, Barbie babákkal szeret a legjobban játszani, Adrián a legózást imádja, azt szeretne karácsonyra is, Dominik pedig autósjátékot kért; ő a legnagyobb, már sokszor segít édesanyjának a háztartási munkákban. A család 2008-ban veszítette el az édesapát, akinek fotója ott áll majd a karácsonyfa mellett, hogy a csendes, meghitt pillanatokban – ha csak lélekben is – erőt adjon a családnak…

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta, hogy a karácsonyvárás örömébe szomorúság is vegyül, hiszen a jelenlévők elveszítettek korábban egy nagyon fontos családtagot, akinek hiánya a Magyar Honvédség vesztesége is - fogalmazott.

 "Ti ma egy kicsit a mi gyerekeink is vagytok”- hangsúlyozta a gyermekek felé fordulva. „Azt szeretnénk, hogy ez a nap arról szólna, ami a karácsonyt is jellemzi: a szeretet, a ragyogás és a remény ünnepét.”

Dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnök-helyettes Benkő Tibor vezérezredes üdvözletét átadva kijelentette, a Magyar Honvédség is egy nagy család. Olyan közösség, amely nem felejti el a „családtagjait” és annak hozzátartozóit. Ez különösen igaz karácsony ünnepén, amikor együtt a család minden tagja valóságban és lélekben.

Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek köszöntőjében kiemelte, hogy együtt érez a jelenlévő gyermekekkel, hiszen ő maga is elveszítette édesapját tizenhárom éves korában, méghozzá 1940 decemberének karácsonyán. „Nem azt néztem, hogy a másiknak milye van, hogy nekem mi hiányzik, hanem azt néztem, hogy nekem mit kell tennem”- fogalmazott az érsek, kiemelve, hogy ez a szemlélet egész életében átsegítette a bajokon. 

Az ünnepi műsort követően – amelyet a Honvéd Együttes férfikara és művészei adtak – boldogan bontogatták az ajándékaikat a gyermekek. Az önfeledt öröm pillanatai voltak ezek, a szeretett szülő hiányát picike időre feledve, egy nagy család tagjaként.

 A közösen efogyasztott ebéd előtt Bíró László katolikus és Jákob János protestáns tábori püspök mondott asztali áldást.

 

A várakozás gyertyái a minisztériumban

Három gyertya égett december 13-án az adventi várakozás jegyében rendezett áhítaton a Honvédelmi Minisztériumban. Az advent lényegéről, üzenetéről Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök beszélt az egybegyűlteknek. A záróáldást Bíró László katolikus tábori püspök mondta.

„A karácsony titka az az isteni szó, amely beleharsogja a hétköznapi világunkba − szeretlek téged, ember!” - emlékeztetett Jákob János. Beszélt róla, hogy az ünnep értünk, nekünk van, azért, hogy néhány pillanatra megfeledkezhessünk a világ zajáról, félre tudjuk tenni azokat a dolgokat, melyek próbára tesznek, aggodalommal töltenek el minket, és szabadon kereshessük a belső békét.

 „Az az ezeréves történelmünk, amit megéltünk, elénk adja, hogy Isten Krisztusban megjelent szeretetében bízva éltek és haltak évszázadokon át víg esztendőket váró, balsorsú ősapáink, átélve a nemzethalálok állapotát, háborúk, idegen megszállók, hadifogságok, járványok és különböző válságok közepette. De a biztatás az, hogy amint ők túlélték Isten kegyelmében bízva, mi is túlélhetjük, hiszen ez a szeretet ölel át bennünket ma is kegyelemmel” − tette hozzá a püspök. 

A rendezvény befejező gondolatait Bíró László püspök mondta el. Imádságában megemlékezett a háború sújtotta országok szenvedő lakóiról, külön fohászkodva az évek óta harcban álló szírekért.

A beszédek közben felcsendülő adventi énekeket a Légierő Zenekar − Veszprém kamarakórusa adta elő.

A katonazenészek az utolsó gyertyagyújtáson, december 21-én is jelen lesznek, és az ünnep után vidám karácsonyi énekeket adnak elő a Honvédelmi Minisztérium parkolójában, szeretettel várva minden érdeklődőt.   

 

Megjelenítő emlékezés

Ahogy közeledik az év vége, az emberekben növekszik a várakozás, ki ezért, ki azért szeretné, hogy végre elkezdődjön az ünnep. Ebben a boldog várakozással teli légkörben beszélgettünk a történelmi egyházak MH Tábori lelkészi szolgálatán dolgozó vezetőkkel ünnepeink teológiai tartalmáról, jelentéséről és jelentőségéről. Megszólalt Bíró László katolikus tábori püspök, Jákob János dandártábornok, a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat vezetője, az evangélikus Nánai László százados, valamint Totha Péter Joel vezető tábori rabbi.

„Keresztényként Jézus Krisztus születésének ünnepére, karácsonyra készülünk, zsidóként pedig a hanukkahra, a fény ünnepére” - kezdte a beszélgetést a rabbi. Mivel időben közel esik egymáshoz a két ünnep, a laikus szemlélőnek úgy tűnhet, hogy kapcsolatban állnak. Valójában nem, hiszen tartalmukat tekintve ugyancsak távol állnak egymástól. A hívő ember számára a december a várakozás időszaka.

A keresztény egyház Jézus születését már a negyedik században megünnepelte, az ünnep azonban január 6-ra esett (az örmény egyház jelenleg is ekkor ünnepli azt). Az ünnep december 25-re való áthelyezésével valószínűleg a régi keresztények igyekeztek háttérbe szorítani, illetve kiváltani a pogány ünnepet.

A hanukkah az egyik legnagyobb, nyolc napig tartó zsidó ünnep: a fény ünnepe, amely egy csodára emlékeztet. A hagyománynak megfelelően nyolc napon keresztül meggyújtják a nyolcágú menóra egy-egy újabb gyertyáját. A hanukkah története időszámításunk előtt 164-re tekint vissza, amikor a makkabeusok győzelmet arattak IV. Antiochus szír uralkodó felett, - aki a templomból elhurcoltatta az arany menórát és templomi edényeket, s disznót áldoztatott fel a Templomban Zeusz tiszteletére. Megtiltotta a zsidó nép számára a körülmetélkedést, a sabat megtartását és a kóser étkezési szabályok gyakorlását. Ő maga is megfőzött egy disznót a templomban, levét pedig a szent Tóra tekercsekre öntötte.

A Makkabeusok 2. könyve számol be arról a csodáról, amely szerint az olaj mégis nyolc napon át égett. Ez az idő éppen elegendő volt arra, hogy előállítsák az állandó égetéshez szükséges olajmennyiséget. 
Jóllehet más-más eseményre emlékezünk, beszélgetőpartnereink rámutattak a két ünnep közös vonásaira is.

„Nem egyszerű nosztalgiázás, mindkét ünnep misztikus cselekedetet, megjelenítő emlékezés. Ha kimarad belőle a vallás adta tartalom, üres ajándékcserévé válik” - mondta Bíró László.
„Emlékezve tekintünk a jövőbe. Az ünnepünk egyszerre múlt, jelen és jövő – felidézzük a múltat, a jelenben élünk, és várakozva tekintünk a jövőbe. Így lesz a karácsonynak több dimenziója számunkra. Van egy személyes jellege, ugyanakkor nem lehet egyedül ünnepelni” – fogalmazta meg Jákob János.

 

„Szimbolikus módon is találhatunk kapcsolatot - ilyen a fény motívuma. Világosságot hozok a sötétségbe - írja a bibliai prófécia a Megváltó születéséről, a hanukkah mécseslángja is ehhez köthető” - vette át a szót Totha Péter Joel.
Hangsúlyos a közösség, és a család szerepe, valamint szokássá vált az ajándékozás is. „Karácsonyra figyelve kívánom, hogy az a néhány nap, amely elválaszt minket az ünneptől, legyen a közös készülődés, a közös várakozás ideje, hogy az öröm is közös lehessen. Karácsonykor a keresztény ember a találkozást ünnepli – hogy Isten találkozott az emberrel, és az ember Istennel. Az idei karácsony legyen ennek az ünnepe, a ma embere is élhesse meg ennek a találkozásnak a szépségét!” – fogalmazta meg karácsonyi jókívánságát Nánai László. 

 

 

A szír katonáknak pedig megparancsolta, hogy rendelkezéseit tűzzel-vassal tartassák be a néppel. Emiatt felkelés tört ki, amely a zsidók győzelmével végződött. A templomot újra Istennek szentelték, és új oltárt állítottak fel. Újra meggyújtották az „örökmécsest” de csak egy napra való megszentelt olívaolajat találtak. 
A magyar karácsony szó jelentése szláv eredetű, a szláv korcsun szóból ered, amely lépőt, átlépőt jelent. A szó jelentése utal az új esztendőbe való átlépésre. Ugyanígy az angol christmas Jézus Krisztus nevére utal. Ezzel szemben a német weihnacht és a holland kertsmisse szent éjt jelent, tehát a szavak jelentése egyházi eredetű. A francia noel, az olasz natale, a spanyol navidad, valamint a walesi nadoling a latin natalis szóból erednek, melynek jelentése születés. 

A keresztény ünnepkör egyik legfontosabb eseménye a karácsony, Jézus Krisztus születésének ünnepe. December 25-e eredetileg római pogány ünnep volt, mellyel a téli napfordulót ünnepelték, ettől fogva a nappalok már egyre hosszabbak lesznek. A háromnapos ünnep keretében 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony böjtje vagy Szenteste, 26-a pedig az ünnep második napja. 

 

 
Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
vasárnap, 2012, január 1 to hétfő, 2012, december 31