Nemzetközi Katonai Zarándoklat - Lourdes

NEMZETKÖZI KATONAI ZARÁNDOKLAT 

1958 óta nemzetközi zarándoklat keretében évente találkoznak a franciaországi Lourdes-ban a különböző nemzetek katonái, hogy kifejezzék a béke iránti elkötelezettségüket.

A Magyar Katolikus Tábori Püspökség 1994 óta szervezi a zarándoklatot, melyre minden év májusában kerül sor a franciaországi Lourdes-ban, mintegy 30 ország 13000 katonájának részvételével.

 

A zarándoklat főbb eseményei:

1. nap - péntek

Magyar nyelvű szentmise a jelenések Barlangjánál

Gyertyagyújtás a Magyar Honvédség katonáiért

Nemzetközi Megnyitó ünnepség

2. nap - szombat

Magyar nyelvű keresztút a Lourdes-i kálvária dombon

Magyar nyelvű szentmise a Szentélyek egyik kápolnájában

Szentségi körmenet - betegek megáldása

Hősök emlékművének megkoszorúzása a Peyramale téren

Gyertyás-Mária körmenet

3. nap - vasárnap

Nemzetközi ünnepi szentmise

Befejező istentisztelet - a zarándoklat ünnepélyes bezárása

 

Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklat - Pélerinage Militaire Internationale á Lourdes, rövidítve: PMI

A Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklat vallási és katonai rendezvény.

1958. február 6-án Fontainebleau-ban francia, német, belga, kanadai, brit, holland, olasz, luxembourgi, portugál és USA tábori lelkészek határozták el, hogy milyen keretek között rendezzék meg az első Nemzetközi Katonai Zarándoklatot, melyre 1958. június 13-16. között került sor.

A zarándoklat helye:

Lourdes

Város Franciaország dél-nyugati részén a Pireneusok hegység északi lábánál, a Gave de Pau folyó partján, a Hautes-Pyrenées-ben (Magas-Pireneusok), a Midi-Pyrénées régióban (Közép-Pireneusok). Lakossága kb. 16 ezer fő. A város kegyhelye a világ egyik leglátogatottabb Szűz Mária-búcsújáró helye, ahol 1858. február 11. és július 16. között a Boldogságos Szűz Mária 18 alkalommal jelent meg Soubirous Szent Bernadettnek (1844-1879).

A katonai zarándoklat irányító szerve:

Francia Hadsereg, Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat, PMI igazgatósága (Armée Francaise, Évéché Militaire Catholique, Direction PMI, röv.: DIRPMI).

A katonai zarándoklat koordináló szerve:

Nemzetközi Előkészítő Konferencia (Conférence International Préparatoire, CIP), melyet évenként más-más országban tartanak általában október elején; itt döntenek a következő évi zarándoklat eseményeiről. Magyarország 2004 óta tagja az előkészítő konferenciának; 2007-ben Budapesten rendeztük meg az 50. zarándoklatot előkészítő tanácskozást, valamint 2016-ban ismét elvállaltuk a rendezvény megtartását.

A zarándoklat célja:

Kezdetben a francia-német megbékélés, majd számos ország (jelenleg mintegy 35) hadserege tagjainak tanúskodása a béke iránti elkötelezettségről.

Magyarország részvétele:

1991-ben érkezett először meghívás a zarándoklatra, 1994-ig néhány katona és a HM egy-két magasabb beosztású képviselője volt jelen. 1995-től a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében indul évenként hivatalos magyar katonai zarándokcsoport.

A résztvevő országok szerepvállalásai:

A mintegy 35 résztvevő ország mindegyike az alábbi megosztásban vesz részt: 3 fő VIP (állami, katonai, egyházi elöljáró), 4-8 fő meghívott delegáció (az adott ország állami és katonai vezetői döntik el részvételüket; ebben szerepelnek a sajtó munkatársai is), 3 fő nemzeti zászlót vivő díszelgő katona, Zarándokcsoport, Szervező Csoport: delegációvezető, koordináló és összekötő tisztek. Egyes nemzetek ezen kívül katonai zenekarral és nagyobb létszámú díszelgő csoporttal vesznek részt a zarándoklaton. A szervezésben részt vevő országok külön, vagy más nemzetekkel együtt vállalják el egyes szertartások és nemzetközi programok valamint más események kidolgozását és levezetését, valamint a nemzetközi jelleg biztosítása érdekében a programok egyes elemeire más-más nemzet katonáit kérik fel.

 

LÁTNIVALÓK LOURDES-ban

Boly Malom (12 rue Bernadette Soubirous)

Ebben született Szent Bernadett, szüleivel és testvéreivel tíz évig laktak itt. Az épület földszintjén látható a malomberendezés és a konyha, az emeleten a lakás bútorai és felszerelési tárgyai. A másik szobában képeket láthatunk a család életéről. Az épületbe egy a házhoz toldott modern múzeumon keresztül lehet bemenni, ahol családfa és részletes leírás mutatja be a család történetét, fényképekkel illusztrálva.

Le Cachot - Börtön-zárka (15 rue des Petits Fosses)

Itt élt a Soubirous család 1856. nyarától 1858. őszéig. A ház, mely régen valószínűleg vizsgálati fogda volt egy szűk utcában található. A piciny 16 m2-es szobában pár fából ácsolt szék, két ágy látható valamint egy nyitott tűzhely.

Bernadett szüleinek a háza (2 rue Bernadette Soubirous)

Ebben a házban laktak  Bernadett szülei a jelenések utáni időkben

Volt plébánia épület (16 avenue Général Baron Maransin) 

Itt mondta el Bernadette Lourdes akkori plébánosának amit a jelenésben hallott: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.

Plébániatemplom (Place de l'Eglise)

A város központjában áll a piactérrel szemben levő utcában. 1875. július 28. és 1903. szeptember 8. között épült, a régi Saint Pierre templom helyett - mely a piactéren volt található (ma Peyramale tér) ahova Bernadett is járt gyermekkorában – amit egy tűzvész pusztította el. Kriptájában található Marie-Dominique Peyramale (1811-1877) sírja, aki a jelenések idején Lourdes plébánosa volt, egész alakos szobra a templom előtti téren áll. Itt látható az a régi templomból megmaradt keresztkút, amelyben Bernadette-t is megkeresztelték, keresztlevelének csak töredéke menekült meg a tűzvésztől. A harangtorony alatt áll Bernadette szobra, capulettel, a nők hagyományos fejkendőjével.

Kis Lourdes (68 avenue Peyramale)

A várost Bernadette korának megfelelő állapotban mutatja meg, ahol a korabeli épületek makettek formájában láthatók.

Lourdes-i panoptikum (87 rue de la Grotte)

18 jelenetből és több mint 100 életnagyságú viaszszobor található itt Jézus Krisztus és Bernadette életéből.

Lourdes-i Múzeum (11 rue de l'Egalité)

A jelenések idejéből mutatja be jelenetszerűen – melyekben viaszfigurák szerepelnek - a város életét, korabeli tárgyakkal, eszközökkel.

Lourdes-i Vára Pireneusok Múzeuma (25 rue du Fort)

Számos teremben rendezték be a kiállításokat a vidék őskori életéről valamint a középkori mindennapokról, régi eszközökkel, bútorokkal, ruhadarabokkal. Láthatók a Pireneusok legjellemzőbb növényei és állatai. Külön termekben vannak a művészeti fém és kerámia alkotások, porcelán tárgyak, tányérok, csészék, teáskannák. Sok idevalósi, vagy környékbeli festő képét is kiállították. Fel lehet menni a vártoronyba is.

Pic du Jer

A város dél-keleti oldalán levő 948 méter magas hegyre, a Pic du Jer-re kábelvasúttal lehet feljutni. A hegy tetején  hatalmas kereszt áll, melyet esténként kivilágítanak.

 

LÁTNIVALÓK a SZENTÉLYEK-ben

Massabielle Barlang

1858-ban itt jelent meg a Boldogságos Szűz Mária Bernadette Soubirous-nak. A barlang egy 9,5 méter mélységű terület a Gave folyó mellett a templomok alatti sziklában. A barlang bal oldalán található kerek üveglappal lefedve a forrás, melyet a Szent Szűz kérése szerint Bernadett kapart ki a kezével. 1948-ban kétméteres mélységben találtak egy második forrást is. A források vize csatornázva van, melyet ciszternákba gyűjtenek, s innét táplálják a fürdőmedencéket és a barlang melletti baloldali falba bépített ivókutakat. A barlang területe márványlapokkal van borítva, az üreg középpontjában egy oltár áll, melynek közelében egy feliratos fehér márványlap jelzi a helyet, ahol Bernadette tartózkodott az egyes jelenések alatt. A barlang fölött jobb oldalon látható a Joseph-Hugues Fabisch(1812-1886) francia szobrászművész által alkotott szobor a Boldogságos Szűz Máriáról. A szobrász 1863 szeptemberében járt először Lourdes-ban, hogy találkozzon Bernadettel, akinek elbeszélése alapján készítette el carrarai márványból az 1,83 méteres kompozíciót, melyet 1864 április 4-én ünnepélyes keretek között áldották meg mintegy 20000 zarándok jelenlétében. A szobor alatt a felirata, mely 1916-ban került fel: "Que soy era Immaculada Councepciou" "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás". A szobor nem tetszett Bernadette-nek, nemtetszését el is mondta, ami miatt nézeteltérés támadt közte és a művész között. Bernadette szerint a szobor túl nagy és hiányzik róla a „Szép Hölgy”mosolya, derűje  és fiatalsága. A barlangot gyalogosan lehet megközelíteni, lassú menetben. A zarándokok csaknem valamennyien megérintik vagy végig simítják a szürke sziklafalat. A barlang előtti téren, az oltár előtti lépcsőfok  közelében padok vannak az imádkozni szándékozók számára. Az oltár és a szobor előtt hatalmas gyertyatartó állványon mindég égnek a gyertyák.

A barlang mellett jobbra találhatók a fedett gyertyaégető állványok, szüntelenül égő gyertyákkal. Itt segítők veszik át a gyertyát és ők helyezik el az égető állvány rekeszébe.

Kripta

A Lourdes-i szentélyek legelső temploma, a Szeplőtelen Fogantatás Bazilika és a Rózsafüzér Bazilika között található. 1866. április 4-én szentelték fel, melyen jelen volt Bernadett is.Bejárata fölött egy X. Szent Piusz pápát ábrázoló mozaik látható. A bejáratnál egyik oldalon Szent Péter apostol, másik oldalon X. Szent Piusz pápa szobra található, majd egy hosszabb folyosón – melyet később építettek meg - át lehet megközelíteni a tepmlomot. melyet később készítették el. Öt kápolnája van, a középsőben, a bejárattal szemben a Szüzanya fehér márvány szobra áll, karján a Kisjézussal. A templom falfelületein márványlapokon hálatáblák láthatók. készítették, diszkréten lapulnak a bevésett hálaszövegek.

Rózsafüzér Bazilika (Basilique Notre-Dame du Rosaire)

1883-1889 között épült Leopold Hardy (1829-1894) francia építész tervei alapján, 1901-ben szentelték fel, bizánci stílusú bronzkupoláját 1923-ban építették, ennek ablakai adják a templom természetes megvilágítást. A bazilika bejáratánál levő mozaikok Ivan Rupnik szlovén jezsuita pap alkotásai, melyeket 2007. december 8-án áldottak meg. A bazilika elöl indul Lourdes képének egyik jellegzetes eleme az elliptikus formájú két nagy feljáró a Rózsafüzér térről - az Atyaisten kitárt karjait jelképezve - a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikába. A korlátok két oldalán Szent Péter és Szent Pál, Szent Márton püspök, Szent Remigius, Monforti Szent Lajos, Páli Szent Vince, Szűz Mária szülei: Szent Anna és Szent Joachim , Szent Jácint, Szent Bernát, Keresztelő Szent János és Szent János apostol szobrai láthatók. A Rózsafüzér Bazilikát három fő építészeti irányzat határozza meg: fő vonalára a neoromán, a kövek domborulataira a római, a kupolák és kápolnák velencei mozaik díszítése a bizánci építészeti stílus hagyományait foglalja magában. A templom 15 kápolnájában található mozaikok közel 2 000 m2 kiterjedésűek, melyeket 12 év alatt készített a 19. század nagy mestere, Giandomenico Facchina (1826-1904) olasz mozaik művész, Louis Edouard Paul Fournier (1857-1917) francia festő és illusztrátor, Melchior Doze (1827-1913) francia festő, Joseph Wencker (1828-1919) elzászi festőművész A mozaikok a rózsafüzér titkait (örvendetes, fájdalmas, dicsőséges) ábrázolják egészen a IX.Piusz pápa által 1854-ben kihirdetett Szeplőtelen Fogantatás hittételéig és az 1858-as lourdes-i jelenésig. A templom orgonáját Aristide Cavaillé-Coll (1811-1899) korának egyik legnagyobb orgonaépítője készítette. A bejárat feletti szoborkompozíción Szűz Mária látható, ölében a gyermek Jézussal, amint Szent Domonkosnak átnyújtja a rózsafüzért. Két oldalt, kerek mozaikfelületeken XIII.Leó és XII. Piusz pápák arcképe lett elhelyezve. Benn a templomban a  főoltár felett az angyalokkal övezett Mária kitárt karokkal fogadja a zarándokokat.

Szeplőtelen Fogantatás Bazilika (Basilique Supérieure)

Az 51 m hosszú, 21 m széles és 19 m magas templom 1866 és 1871 között épült. 1876. július 2-án lett felszentelve 100000 zarándok jelenlétében. 1908-ban két harangtorony lett hozzáépítve. Tervezője és építője Hippolyte Durand (1801-1882) francia építész A templomhajó kilenc egyenlő oszlopközre van osztva. Ólomüveg ablakai Szűz Mária életének jeleneteit ábrázolják. A bazilika belső fala zászlókkal és kegyajándékokat tartalmazó ovális tartókkal van borítva egészen a boltozatig. A templomtorony csúcsának aranyozott virágkoszorúja a Gave folyó szintje felett 90 méter magasságban hordja az arany keresztet.

Szent Bernadette Templom

Új, modern, több ezer fő befogadására alkalmas templom a Massabielle Barlanggal szemben, a Gave de Pau folyó jobb partján található, melyet J. P. Felix, C. Despre, J. P. Guinard és D. Yvon építészek terveztek. A modern vonalú templomot 1988-ban szentelték fel, mozdítható válaszfalakkal van ellátva, helyileg pedig ott található, ahol Bernadette az utolsó jelenést látta 1858. július 16-án. A teplom mellett van Fayköd Maria Zsuzsa Pieta című szobra látható.

X. Szent Piusz fölalatti Bazilika

201 méter hosszú és 81 méter széles ovális templom, mintegy 12 000m², a Rózsafüzér tér főbejáratától - a Szent Mihály kaputól - balra helyezkedik el a föld alatt,  Befogadóképessége mintegy 20 000 fő. 1958. március 25-én, a Jelenések 100. évfordulóján szentelte fel Angelo Giuseppe Roncalli (1881-1963) bíboros, a későbbi XXIII. János pápa. Nevét X. Piusz (1835-1914) pápáról kapta, aki 1908-ban a jelenés 50 évfordulójára az egész Egyházra kiterjesztette a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária ünnepét. Tervezője és építője Vágó Péter (Pierre Vago, 1910-2002, aki 18 évesen került Franciaországba) valamint Pier Luigi Nervi (1891-1979) és Eugéne Freyssinet (1879-1962) világhírű szerkezettervező mérnökök. Belső kiképzése absztrakt: "V" alakú oszlopok tömege tartja 10 méter magasságban a tetőt.  Az ovális belső terében, középen 7 lépcső magaságban van a központi oltár. A Pax Christi kápolnában őrzik az Oltáriszentséget. Itt tartották 1981-ben az Eucharisztikus Világkongresszust.

Keresztút

1912-ben kezdték el építeni a mintegy 2000 méter hosszú utat, amelyen 115 két méter magas öntöttvas szobrok ábrázolják keresztút 14 állomását. A 10. stációt Magyarország adományából készítették el 1912-ben, melyet kétnyelvű bronz tábla örökít me a magyar koronás címerrel. A hegy csúcsán áll a keresztrefeszítés jelenete, az ezután következő többi állomás már lefelé menet követi egymást. Az üres sír képe az elhengerített kővel egy természetes sziklaüreg nyílása előtt áll.

Betegek keresztútja

2001-ben hozták létre ezt a betegek és azok számára, akik a hagyományos keresztútra nem tudnak elmenni. A stációk Fayköd Mária Zsuzsa magyar származású francia szobrászművész alkotásai.

Medencék

Évente mintegy 350 ezer ember látogat el ide és merül be a 12°C-os vízzel teli medencékbe.

Szent Bernadett Múzeum (Boulevard Rémi Sempé)

A Szentélyektől néhány méterre található, melyben felelevenítik jelenéseket és a Szentélyek építését.

 

Lourdes a jelenések idején

1858-ban körülbelül 4000 lakosa volt a településnek, viszonylagos jelentőségét a mai is látható várnak és a katonai laktanyának köszönhette. Rendszeresen tartott piaca és évi háromszori vására központi szerepet biztosított a városnak a tájon, melyet „Lourdes Vidéknek" neveztek. Ugyanakkor Lourdes-nak már 1858 előtt is „világhíre” volt azok körében, akik szerették az édességet, mert itt készült a Paillasson-család híres csokoládéja, amely a kiállításokon kapott díjakkal és III. Napóleon feleségének, Eugénie császárnénak köszönhetően meghódította az Európa koronás fők udvarait és a társadalom legmódosabb köreit. A város csekély számú elöljáróját kivéve az akkor élő lourdes-iaknak azonban szinte soha nem volt módja megkóstolni ezeket az édességeket.

 

Soubirous Szent Bernadett

1843. január 9-én Bernadett szülei házasságot kötnek. Házasság kötésükkor édesapja François Soubirous 34, édesanyja Louise Castérot 17 éves volt. Esküvőjük után az úgynevezett Boly malomban élnek (a malom neve hajdani angol származású tulajdonosára utal) a feleség népes családjának tagjaival. Ebben az időben Bernadett édesanyjának Louise-nak molnármester édesapja már régen elhunyt, ezért özvegye Claire Castérot irányította a malmot, ő vezette a számlakönyvet, felügyelte a terményraktárakat és éberen őrködött a bevételek és kiadások közötti egyensúly fölött.

1844. február 17-én a Boly malomban megszületett Soubirous Bernadett, akit két nap múlva megkeresztelnek a Lourdes-i plébániatemplomban Jó pár évig a Soubirous család élete nyugodt és békés volt, annak ellenére, hogy a malmot hajtó Lapacca patak vize kiszámíthatatlan volt, sokszor alig volt víz a medrében, sőt többször teljesen elapadt.

1844 novemberétől 1845. áprilisáig Bernadett a közeli Bartrés-ba kerül. 1844 novemberének egyik estéjén egy gyertya lángjától meggyulladt Bernadett éppen szendergő édesanyjának a ruhája, amelyet bár gyorsan eloltanak és az égés sem volt súlyos, de az éppen várandós asszony anyateje elapadt. Ettől a naptól kezdve Louise Castérot nem tudta tovább szoptatni Bernadettet, aki így a Lourdes-tól néhány kilométerre fekvő Bartrés-be kerül egy szoptatódajkához, Laguës Marie-hoz.

1848-ban Bernadett édesanyjának családja Castérot-ék elköltöznek a Boly malomból.

1854. júliusában a Soubirous családnak el kell hagynia a Boly malmot, vagy ahogy ők nevezték „a boldogság malmát". A helyzet akkor változott meg, amikor a környéken elterjedtek az ipari, géppel hajtott malmok, François Soubirous pedig továbbra is kézzel dolgozott, régi eszközökkel. Ugyanakkor nem mindig kapták meg a munkájáért járó pénzt, valamint engedékenyek is voltak, túlságosan „vajszívűek" ahogy a környéken mondták róluk. Mivel megrendelőiket sokszor még vendégül is látták, ezért sokszor többet költöttek, mint amennyit kerestek. Bernadett édesapját 1850-en egy baleset éri: amikor vésővel a régi malomkereket megpróbálta kicsipkézni egy váratlanul felcsapódó szilánk a bal szemébe fúródik, amellyel többé nem lát. A baleset miatt hagyja abba a Soubirous család a molnárkodást. Itt is, ott is munkát vállalnak, ahogy a szükség diktálja. Francois-nak néha Maisongrosse pék ad munkát. A malmot közben eladták, az új tulajdonos pedig közli velük, hogy ő maga kívánja azt működtetni. Mivel kevés pénzük volt ahhoz, hogy albérletet fizessenek, kudarc kudarc után éri őket, szállásról szállásra költöznek. A nehéz csapások sora boldogtalanságba taszítja, koldusbotra juttatja őket, a következő két év alatt háromszor változtatnak lakhelyet.

1856-1857 telén makacs asztmája és gyenge egészségi állapota miatt a 12 éves Bernadett újra Bartrés-ba kerül keresztanyjához, Bernarde-hoz, akinek segít a ház körüli munkákban, mos, varr, ruhát javít és felügyel unokatestvéreire. Itt találkozik Jean-Joseph Ader (1816-1878), aki első hitoktatója lesz.

1857-ben a Soubirous család Lourdes régi városnegyedébe, a Petits-Fossés utca 15-ös számú házának egyik földszinti szobájába költözik. A ház 1825-30 között börtön volt, melyet később egészségügyi okokból máshová helyeztek át. A gazdátlanul maradt házat megvásárolták, majd egy André Sajous nevű kőfaragó örökli meg, aki családjával ház emeleti szobáiban lakik. A ház földszintjén volt a kőfaragó mester műhelye és egy meglehetősen kicsiny, sötét és egészségtelen helyiség, ahová Soubirous-ék beköltöznek.

1857. március 27-én Bernadett édesapját Francois Soubirous-t letartóztatják. A déli órákban körül két csendőr jelenik meg, akik egy nyomozás ügyében jöttek: előző éjjel két zsák liszt tűnt el a Maisongrosse pékségből. A pék François Soubirous-t vádolta: családja annyira nyomorog, mondta, hogy csak ő tehette. Az apa ártatlanságát bizonygatja. A megriadt gyerekek anyjukhoz bújnak. A csendőrök átkutatják a cellát és bár a zsáknak nyoma sincs, de az udvaron találnak egy deszkát, amit François előző éjjel vitt haza, hogy azzal fűtsenek. A csendőrök ezt gyanúsnak találják és letartóztatják. Kilenc napot tölt börtönben, de semmilyen vádat nem emelnek ellene. A két zsák lisztet ellopó tolvajt a csendőrök végül elfogják, így a hatóság elismeri Soubirous-ék ártatlanságát, de az ügy mély nyomot hagy a családban.

1857 szeptemberében Bernadett ismét Bartrés-ba kerül, ahol Marie Laguës-nél tölti a telet, aki szoptatós dajkája volt 1845-ben.

1858 elején Bernadett visszatér Lourdes-ba, ahol írni, olvasni tanul és hittanra jár a nevers-i Iskola- és Szeretet-Nővérek  iskolájában

1858. február 11-én csütörtökön volt az 1. jelenés a Massabielle Barlangnál

(A legelső Bernadett által leírt elbeszélés 1861. május 28.).

„A Gave partjára mentem fát szedni két másik lánnyal. Miután a lányok átgázoltak a patakon a túlsó partra, sírni kezdtek. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért sírnak, azt válaszolták, hogy hideg a víz. Kértem, hogy dobjanak köveket a vízbe, hogy átmehessek anélkül, hogy le kellene vennem a cipőmet. Ők azt válaszolták, hogy tegyek csak én is úgy, ahogy ők. Akkor kicsit arrébb mentem, hogy lássam, át tudok-e menni anélkül, hogy levenném a cipőmet. Nem tudtam. Visszamentem hát a barlanghoz, hogy levegyem a cipőmet. Mikor hozzákezdtem, zúgást hallottam. A rét felé fordultam, láttam, hogy a fák lombja meg sem rezdült. Tovább oldoztam a cipőmet, ugyanazt a zúgást hallottam. Felemeltem a fejem és a barlang felé néztem. Egy fehérbe öltözött hölgyet pillantottam meg: fehér ruhája volt, kék öve és egy sárga rózsa mindkét lábfején, rózsafüzére is ilyen színű volt. Ennek láttán megdörzsöltem a szemem, mert azt hittem, káprázik. Benyúltam a zsebembe a rózsafüzéremért. Keresztet akartam vetni, de képtelen voltam a kezemet a homlokomhoz emelni. A látomás keresztet vetett. Akkor a kezem megremegett; próbáltam én is utánozni és akkor sikerült. Imádkoztam a rózsafüzért; a látomás is morzsolta rózsafüzére szemeit, de az ajka nem mozgott. Amikor befejeztem az imádkozást, a látomás hirtelen eltűnt. Megkérdeztem a másik két lányt, hogy láttak-e valamit, azt mondták, hogy nem. Tudni akarták, mi történt, és kértek, hogy meséljem el nekik. Mondtam, hogy láttam egy fehérruhás hölgyet, de nem tudom, ki volt az, és hogy ne mondják el senkinek. Ez után ők azt mondták, hogy nem szabad idejönnöm többet. De én nemet mondtam nekik.”

1858. február 14. vasárnap, a 2. jelenés

A farsangi időszak utolsó vasárnapján Bernadett benső indíttatást érzett, hogy a barlanghoz menjen, de édesanyja csak hosszas kérlelés után engedte el. Vele ment a másik két kislány is, ahogy az első alkalommal. Bernadett egy kis üveg szenteltvízet vitt magával, hogy meghintse vele a jelenést, ha ismét látná. A barlangnál Bernadett kérésére minhárman letérdelnek és elkezdik imádkozni a rózsafüzért. Amikor Bernadett ismét megpillantja a “Szép hölgyet” karján a rózsafüzérrel, szenteltvizet hint a mosolygó hölgy felé,  miközben ezt mondja: “Ha Istentől van, maradjon, ha nem, távozzon!” Minél buzgóbban hinti Bernadett a szenteltvizet, a jelenés „Szép Hölgye” annál kedvesebben mosolyog és közeledik, majd a kislány felé hajol, mintha magához akarná ölelni. Ekkor Bernadett elsápad és elragadtatásba esik, a vele levők pedig azt hiszik, mindjárt meghal, ezért a közeli malomba futnak segítségért. A molnár karjára kapja a kislányt. Közben megérkezik a kislányok értesítésére az édesanya is. Ütésre emeli a kezét. De a molnárék megvédik Bernadettet.

1858. február 18. csütörtök, a 3. jelenés

Ezen a napon Jeanne-Marie Milhet asszony - Bernadett édesanyjának munkaadója - és annak barátnője Antoinette Peyret kisasszony kísérték Bernadette-t a barlanghoz. A „Szép Hölgy” ekkor szólal meg először. Bernadett – akinek kísérői tintát, tollat és papírt is vittek magukkal, hogy a jelenés írja le mondanivalóját - kéri a hölgyet: “Kérem, legyen oly jó, és írja fel a nevét a papírra!”. „Az én mondanivalómat nem szükséges leírni” szól a válasz, majd a Szép Hölgy ezt kéri: „Megtenné, hogy eljön ide tizenöt napon keresztül?,” “Igen, megígérem.” - feleli Bernadett. A jelenés a következőt mondja még: “Nem az evilági boldogságot ígérek önnek, hanem a másik világét.”

1858. február 19. péntek, a 4. jelenés

Bernadett-et néhány asszony, köztük nagynénje kíséri el. Alig imádkoznak el három Üdvözlégyet, megismétlődik a jelenés, amely körülbelül egy negyedóráig tart. Bernadett ekkor vitt először gyertyát a barlanghoz, melyet ezután mindig hoz majd a 14. jelenésig.

1858. február 20. szombat, az 5. jelenés

Bernadett ezen a napon mintegy háromnegyed óráig imába merülve térdelt a jelenés előtt, szemeivel állandóan a barlang felé nézett, miközben arcán semmihez sem hasonlítható báj tükröződött, mintha fénylett volna, tekintete ragyogott, de néha fátyolossá vált, mert könny borította el szemeit. Későbbi jegyzeteiből kitűnik, a jelenés annyira lekötötte figyelmét, hogy a jelenlevőkből semmit sem észlelt. A jelenés után rögtön visszanyerte egyszerűségét, de alig akar beszélni, csak annyit mond határozottan, hogy az “aquero”t, a “szép fehér hölgyet” látta ismét, aki rámosolygott és üdvözölte őt.

1958. február 21. vasárnap, a 6. jelenés

Bernadett reggel hat órakor érkezett a barlanghoz, de a sok ember között alig tudott megszokott helyére menni. A jelenés azt mondta Bernadettnek: “Imádkozzon a bűnösökért!”. Bernadett az elragadtatás alatt megőrizte önuralmát és öntudatát, ami abból látszott, hogy a mellette levőnek többször odanyújtotta elaludt gyertyáját meggyújtásra, s emellett érverését és szívműködését is rendesnek találta, - megállapította, hogy nem hisztérikus képzelgéssel áll szemben. Ennél a látomásnál figyelte meg, hogy a kis látnok arca egyszer elszomorodott és két nagy könnycsepp pergett végig arcán. Mint később megtudta tőle, ez azért történt, mert a „Szép Hölgy” is szomorúan nézett a távolba és aztán így szólt Bernadetthez :"... imádkozzék a bűnösökért..." A jelenés alatt úgy tűnt, mintha a gyermek újjászületett volna. Egyszer olyan volt, mint aki az örömtől szólni sem tud, másik pillanatban pedig a könnyekig elérzékenyült alázatosan imádkozó kifejezés tette széppé az arcát. Dozous doktorral ekkor egy Estrade nevű író is jelen volt. Azt mondták: "Itt imádkozni kell és nem filozofálni, okoskodni. " E nap délutánján Dominique Jacomet (1821-1873) rendőrfelügyelő hosszas zaklató vallatásnak veti alá Bernadettet. Minden kísérlet, mely arra irányul, hogy ellenmondásokba keveredjen kudarcot vall. A kihallgatás után édesapja megígérteti Bernadettel, hogy nem megy többé a barlanghoz.

1858. február 23. kedd, a 7. jelenés

Bertrand-Marie Pomian (1822-1893) káplán, akinek Bernadett elmeséli az első jelenést azt mondja Bernadettnek, hogy senkinek sincs joga megakadályozni őt abban, hogy a barlanghoz menjen. Édesapja ezen a napon visszavonja a tiltást. Több mint 100 tanúja van a jelenésnek, aki megtanítja egy imára Bernadettet, amelyet ő titokban tart és ezután mindennap elimádkozik.

1858. február 24. szerda, a 8. jelenés

A barlangnál 200-250 ember van, akik azt látják, hogy Bernadett arca csupa szomorúság. A térdén csúszik, és néha megcsókolja a földet. Hallják, amint ezt dadogja: “Bűnbánat… bűnbánat…  bűnbánat… Imádkozzon a bűnösök megtéréséért” Elmondja, hogy a “Hölgy” ezt kívánta tőle, a bűnösökért engesztelésül.

1858. február 25. csütörtök, a 9. jelenés

A barlangnál mintegy 350 ember gyűlik össze. Ez alatt a jelenés alatt Bernadett látszólag különösen viselkedik, de ez annak tulajdonítható, amit a jelenés közölt vele. “Leányom, egy utolsó titkot bízok rád amely reád és csak reád vonatkozik, és amit senkinek sem mondhatsz el. Megtenné, hogy térdre borul és megcsókolja a földet a bűnösökért… enne az itt növő fűből? Menjen, igyon a forrásból és mosakodjon meg benne. A jelenés hölgye ujjával a barlangra mutat, Bernadett zavaros vizet pillant meg, amelyből nem tud inni. Háromszor is megpróbálja, is mindig mélyebbre ás. Végre negyedszerre iszik belőle, és megmosakszik benne. Azután eszik a fűből. A körülötte álló közül többen azt mondják, hogy megtébolyodott.

1858. február 26. péntek, a 10. jelenés

A jelenés ezúttal 800 ember jelenlétében zajlik le. Bernadett ismét iszik a vízből, amely az egyre bővebben buzgó forrásból ered, és eszik a fűből.

1858. február 28. vasárnap, a 11. jelenés

Még többen, mint a tegnapi nap (1150 ember) kísérik el Bernadettet a forráshoz. A tarbes-i rendőrparancsnok is lejött a titkárával együtt, akire igen nagy hatással voltak az események. Beszámolója szerint a jelenés elég sokáig tartott. Délután ismét egy kihallgatás következik, az ügyész, a felügyelő és egy nyomozati tiszt jelenlétében. A középiskola igazgatója is kihallgatja Bernadettet négyszemközt. Arra gondol, hogy talán merevgörcsben szenved, de a beszélgetés után meg van győződve arról, hogy a leányka valóban lát valamit.  Bernadett arcán ezen a napon a szokottnál is bőségesebb öröm tündökölt.

1858. március 1. hétfő, a 12. jelenés

A korabeli rendőrségi jegyzőkönyv szerint 1500-an vannak a barlangnál. Bernadett ismét iszik a forrás vizéből, és megmosakszik benne. Ezen a napon egy pap is jelen van, az újonnan felszentelt Antoine Dezirat, a közeli Omex faluból, aki figyelmesen szemléli Bernadettet, majd később így nyilatkozik: “Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan természetes, és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!”

Ezen a napon történt az első csodás gyógyulás Catherine Latapie-val, akinek évek óta béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult. 1858. március 1.-én, hétfőn még sötét van, mikor egy bizonyos Catherine Latapie, a szomszédos Loubajac faluból idejön a Barlanghoz. Sokan vannak már itt, akik Bernadettre várnak. Latapie asszony bemártja béna karját a forrás vizébe, és rögtön újra tudja használni! Feltűnés nélkül hazaindul. Útközben összetalálkozik egy kapucnit viselő fiatal lánnyal. Bernadet

1858. március 2. kedd, a 13. jelenés

A jelenlevők száma már 1560-ra rúg. Bernadett hallja a kérést: “Menjen, mondja meg a papoknak, hogy építsenek itt egy kápolnát és körmenetben jöjjenek ide” Marie-Dominique Peyramale (1811-1877) Lourdes plébánosa olyan szigorúan fogadja Bernadettet, hogy ijedtségében csak a körmenet jut az eszébe, a kápolna nem. Ijedten megy este vissza, hogy közölje az üzenet kiegészítését. A plébános azt feleli, hogy előbb kérdezze meg a hölgy nevét.

1858. március 3. szerda, a 14. jelenés

Kora reggel 3-4000 körül van a barlangot körülvevő sokaság száma, de ekkor nem történik semmi sem. Délután Bernadett visszatér és 100 ember jelenlétében látja a jelenést. A plébános nevében megkérdezi a Hölgy nevét, de az csak mosolyog, és nem ad választ. Bernadett elmegy a plébánoshoz, aki szerint a képzelete játszik vele, de ismételten azt kéri, hogy kérdezze meg a hölgy nevét.

1858. március 4. csütörtök, a 15. jelenés

A barlangnál több ezer ember van, a város rendőrségét, mely erősítést kapott a szomszéd falvakból, teljesen lefoglalja a tömeg kordában tartása. Bernadett háromnegyed órát tölt elragadtatásban. A Hölgy csak mosolygott, amikor Bernadett a neve után érdeklődött, ugyanakkor kéri, hogy kápolnát építsenek a helyre. A polgármester, a rendőrkapitány és más hivatalnokok is jelen voltak. Nagy csodát reméltek, és azt, hogy a titokzatos valaki bemutatkozik. Bernadett a jelenés után kijelentette, hogy a hölgy nem búcsúzott el.

1858. március 25. csütörtök, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, a 16. jelenés

Bernadett reggel 5 órakor néhány családtag kíséretében indul el a barlanghoz, ahol már 40-50 ember várakozik, többek között a rendőrfelügyelő is. Bernadett rögtön meglátja a Hölgyet, aki mosolyog. Bernadett egy órán át elragadtatásban van. Háromszor kérdezi meg a hölgy nevét, aki csak mosolyog. Bernadett összeszedi minden bátorságát, és negyedszerre is felteszi a kérdést:”Kisasszony, legyen olyan jó és árulja el, kicsoda ön?”. A hölgy végtelenül kedvesen azt mondja neki bagnere-sur-bigorre-i nyelvjárásban: „Que soy era Immaculada Councepciou” – „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Bernadett későbbi lejegyzéseiben megjegyzi, hogy a jelenés soha nem volt olyan jóságos és bátorító, mint ekkor.

1858. április 7. szerda, a 17. jelenés

Benadett kora reggel, még virradat előtt ér a barlanghoz, ahol egy égő gyertyát tart a bal kezében, melynek lángját jobbjával védi a széltől. Az elragadtatás ideje alatt jobb keze kb.10 percig beleér a lángba, de a jelenlévő orvos - dr. Pierre Romaine Dozous (1799-1883) - semmilyen égési sebet nem állapít meg. Az orvos megcsinálta az ellenpróbát is, az elragadtatás után többször is a kislány keze alá tartotta a gyertyát, de Bernadett mindannyiszor elkapta kezét a lángból, s azt mondta : „Maga megéget engem!"

1858. június 3-án volt Bernadett első szentáldozása

1858. június 8-án Alexis Lacadé Lourdes jegyzőjé és polgármestere rendeletben megtiltja a barlang látogatását, mely elé kerítést építenek

1858. július 16. péntek, a 18. - az utolsó - jelenés

Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén Bernadett este nyolc órakor megy a barlanghoz, melyet a hatóságok lezártak és palánkokkal elkerítettek, így Lucile nagynénjével a Gave folyó túlsó partján térdeltek le. Bernadett rövid ideig elragadtatásba kerül. Amikor megkérdezik, hogy kapott-e valamilyen választ a Szűzanyától a kérdéseire, nemmel felel, de hozzáteszi, hogy még soha nem látta ilyen szépnek a Hölgyet és ezt mondja: „Közelebb volt, mint valaha.”

1860. július 15-én Bernadett bentlakó lesz a nevers-i Iskola- és Szeretet-Nővérek lourdes-i vendégházában. Sokan jönnek die, hogy láthassák, voltak, akik úgy vélték, kötelességük kivallatni, hogy leleplezzék a hazugságot. Volt, akit ellenséges szándék vezetett, volt, akit a puszta kíváncsiság, kérdezték, vádolták, Bernadett mindig ugyanazzal a nyílt egyszerűséggel és őszinteséggel válaszolt, nem díszítette, nem bővítette elbeszélését. Menekült mindentől, ami fölhívhatta rá a figyelmet. Nem vesztette el a türelmét, jóllehet gyötrelem volt számára mindig készen állni a látogatók fogadására és napjában hússzor is megszakítani mindennapi munkáját. Türelemmel fogadott mindenkit, és válaszolt az őszinte érdeklődők és gonosz kíváncsiskodók kérdéseire egyaránt. Legnagyobb vágya az volt, hogy eltűnhessen a világ szeme elől.

1858. július 28-án Bertrand Sévére Laurence (1790-1870) tarbes-i püspök aki előzeleg már járt a barlangnál egy teológusokból, orvosokból és természettudósokból vizsgálóbizottságot állított fel, mely többször is kihallgatta Bernadettet

1858. október elején feloldják a zárlatot a barlang körül és elbontják a kerítést.

1861-ben a barlang körüli terület az Egyház tulajdonába kerül

1861-ben egy bizottság Henri Vergez (1814-1888) professzor vezetésével 100 gyógyulásból 15-öt orvosi szempontból megnagyarázhatatlannak minősített

1862. január 18-án Bertrand Sévére Laurence püspök pásztorlevelében – az 1858-ban létrehozott bizottság megállapításait: Bernadett teljes józansága, szerénysége, őszintesége, valamint a csodás gyógyulások alapján hivatalosan elismerte a jelenések valódiságát és megadta az egyházi hozzájárulást a Lourdes-i Boldogasszony kultuszához.

1864. április 4-én megáldják barlang fölött jobb oldalon látható carrarai márványból készült 1,83 méteres Szűz Mária szobrot, mely Joseph-Hugues Fabisch (1812-1886) francia szobrászművész alkotása. A szobrász 1863 szeptemberében járt először Lourdes-ban, hogy találkozzon Bernadettel, hogy az ő elbeszélése alapján készítetse el a kompozíciót.

Bernadett jelentkezik nevers-i Iskola- és Szeretet-Nővérekhez.  Amikor felvételét kéri ezt mondja Joséphine Imbert főnöknőnek: „Azért akarok belépni Önökhöz, mert Önök a szegényekkel foglalkoznak, és én szeretem a szegényeket. Azért akarok belépni Önökhöz, mert itt jól érzem magam. És azért akarok belépni Önökhöz, mert Önök ezt soha nem erőltették"

1865. május 19-én ünnepélyes körmenet után fölszentelik az első templomot, a mai Kriptát, mely a Szeplőtelen Fogantatás Bazilika és a Rózsafűzér Bazilika Között beépítve helyezkedik el,

1866. július 4. Bernadett útnak indul Nevers-be melyről ő maga így számolt be: „Szerdán este hat órakor értünk Bordeaux-ba és ott is maradtunk pénteken egy óráig. Elhihetik, jól kihasználtuk az időt egy kis sétára, méghozzá autón, kérem! Minden házat megmutogattak nekünk. Örömmel mondhatom, hogy itt nem olyanok, mint Lourdes-ban, főleg a Császári Intézet; inkább palotának mondhatnánk, mint egyházi épületnek! Megnéztük a Kármelita templomot; onnan a Garonne felé indultunk hajókat nézni. Elmentünk a Növénykertbe is; valami egészen új dolgot láttunk: találják ki, micsodát? Halakat; pirosat, feketét, fehéret, szürkét! A legszebb volt látni, ahogy ezek a kis állatok úszkáltak, mit sem törődve az őket figyelő gyereksereggel. Pénteken Périgneux-ben szálltunk meg éjszakára. Másnap reggel hét órakor keltünk útra és este fél hét körül érkeztünk meg Nevers-be.”

1866. július 7-én Bernadett megérkezik a nevers-i Szent Gildard zárdába, ahol Joséphine Imbert a rendfőnöknő fogadja, majd Maria Thérèse Vauzou novíciusmesternőre bízza, aki meglehetősen sok szenvedést okozott neki. Bernadett nem illett bele a lelki élet megszokott sémái egyikébe sem, nem csoda tehát, hogy mindenütt értetlenkedéssel találkozott. A mesternő és a főnöknő egyaránt attól félt, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté teszik a jelenések. Ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák.

1866. december 8-án hunyt el Bernadett édesanyja, Louise Soubirous

1866-ban elkezdik építeni a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikát, valamint oltárt állítanak a Jelenések Barlangjához

1867. október 30-én Bernadett beöltözik a nevers-i Irgalmasnővérek Kongregációjának ruhájába

1867. novemberétől Bernadett ápolónőként tevékenykedik a kolostor betegszobáján

1869. szeptember 4-én IX. Piusz pápa így ír a Lourde-i eseményekről: ,,Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék.''

1871. március 4-én elhunyt François Soubirous, Bernadett édesapja

1873. március végén betegsége miatt Bernadett abba hagyja az ápolónői munkát

1874. szeptemberében Bernadett ismét megbetegszik

1876. július 2-án felszentelik a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikát

1878. december 11-én Bernadett végleg ágyban fekvő beteg lesz

1879. április 16-án a húsvéti ünnep utáni szerdán 35 évesen Soubirous Bernadett 15 óra 30 perckor elhunyt. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!” Testét az április 19-ei temetési szertartásig felravatalozva láthatják, majd koporsóját először a kolostor egyik kápolnájában helyezik el, majd május 30-án a kolostor templomának Szent József kriptájában egy sírboltba teszik.

1883-ban elkezdik építeni a Rózsafüzér Bazilikát

1883-ban alakult meg az International Lourdes Medical Committee (CMIL), mely a gyógyulásokat vizsgálja ki. A gyógyulásokat egy év elteltével ellenőrzik, s megállapításaikat elküldik a párizsi Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottságnak. Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik, ahol egy bizottság ajánlása alapján az illető megyéspüspöke nyilvánítja csodásnak a gyógyulást.

1891-ben XIII. Leó pápa – akinek pontifikátusa alatt a vatikáni kertekben később elkészítették Lourdes-i barlang hű másolatát- officiumot és szentmisét engedélyezett az auch-i érsekségnek, melyet X. Pius pápa 1907-ben kiterjesztett az egész Egyházra

1901-ben felszentelik a Rózsafüzér Bazilikát

1908. augusztus 20-án François-Léon Gauthey (1848-1918) püspök, Nevers főpásztora létrehoz egy bizottságot a „Bernadett Soubirous-ügy" kivizsgálására, melynek során

1909. szeptember 22-én Bernadett koporsóját felnyitják és megállapítják, hogy teste épségben van

1909. október 23.-án kezdődik meg Bernadett boldoggá avatásának egyházmegyei eljárása

1912-ben kezdték el építeni a Kereszutat

1912-től a tarbes-i egyházmegye hivatalos neve Tarbes-Lourdes lett, a megyéspüspök májustól októberig Lourdes-ban tartózkodik

1913. augusztus 13.-án kezdődik meg Bernadett boldoggáavatásának szentszéki eljárás

1919. április 3.-án másodszor nyitják fel Bernadett koporsóját és megállapítják, hogy teste ugyanúgy épségben van, mint 1909-ben

1921-ben Achille Ratti bíboros, a későbbi XI. Piusz pápa látogat el Lourdes-ba.

1925. április 18.-án harmadszor is felnyitják Bernadett koporsóját relikviavétel céljából. A testet most már nem teszik vissza a földbe: először a zárda egyik kápolnájába helyezik el, lepecsételt ajtók mögé.

1923. november 18-án XI. Piusz pápa az „erényeket hősies fokon gyakorlóvá" nyilvánítja Bernadettet, majd kijelenti: „Élete három gondolatban foglalható össze: hű volt küldetéséhez, alázatos volt a dicsőségben, erős volt a megpróbáltatásokban".

1925. június 25-én Rómában Xl. Piusz pápa boldoggá avatja Bernadett-et

1925. július 18-án Nevers-ben Bernadett testét abba a koporsóba helyezik, amelyben ma is látható

1933. december 8-án Rómában Xl. Piusz pápa szentté avatja Bernadett-et

1935-ben Eugenio Maria Giuseppe Giovanni Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa látogatott el Lourdes-ba

1958-ban Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa fölszentelte a föld alatti Szent X. Pius pápa-templomot

1971 tavaszán Abino Luciani velencei pátriárka, a későbbi I. János Pál pápa zarándokolt el Lourdes-ba.

1983. augusztus 14-15-én zarándokolt el Lourdes-ba II. János Pál pápa. 15-én mondott homíliájában többek között rámutatott: „Lourdes üzenete az Evangélium szívéből fakad, a megtérést és a kiengesztelődést célozza. Megfelel a szentév témájának, amely az emberek és Isten, valamint az emberek egymás közötti szövetségére emlékeztet, amely Krisztus közvetítése révén jött létre. Mária segít bennünket abban, hogy közeledjünk a Megváltás misztériumához, mivel a Szűzanya saját maga e misztérium középpontjában van. A világ megváltása ugyanis Mária „igenjéhez” kapcsolódik, amelyet az Angyali üdvözlet pillanatában mondott, és amely Jézus születéséhez vezetett.”  

2004. augusztus 14-15-én II. János Pál ismét elzarándokolt Lourdes-ba (ez volt az utolsó, 104. zarándokútja). Ebben az évben az Egyház arra emlékezett, hogy 150 évvel azelőtt, 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus kezdetű bullával hirdették ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.

2008. szeptember 13-15. között kereste fel Lourdes-t XVI. Benedek pápa, aki részt vett a szombat esti gyertyás Mária-körmeneten, majd vasárnap és hétfőn szentmisét mutatott be a kegyhelyen.

 

TANÍTÁSOK, GONDOLATOK

Mitől zarándoklat a zarándoklat? 

A zarándoklat, mint egyetemes, felekezet fölötti jelenség utazást, úton létet jelent, innen oda menni: elindulni, menni, megérkezni, hazatérni; távolodni, közeledni, visszatérni. Ugyanakkor ez az út csak olyan, mint a „madzag a paprikakoszorúban”, hiszen a sétáló, a kiránduló, a turista, vagy a menekült is úton van, mégsem zarándok. A szándék és a lelkület teszi a dolgokat azzá, amik. A zarándok - bármilyen vallású is legyen - az Istennel, istenséggel, vagy vallástörténeti fogalommal élve a „szenttel” akar találkozni, spirituális céljai vannak. Egyfajta kötelezettséget teljesít, nehezedjen az rá akár kívülről, mint vallása elvárása, vagy belülről, lelkiismerete szavaként, nem a kíváncsiság vezeti, hanem megtisztulásra, bűnbocsánatra, érdemszerzésre vágyik, és ennek megfelelően találja meg zarándoklásának eszközeit is: böjt, fizikai – lelki tisztulási rítusok, lemondás, önkorlátozás, erőfeszítés és áldozathozatal. A zarándoklat külső és belső elvárásokhoz is igazodik, megnyilvánul az ember öltözékén, viselkedésén, és nyomot hagy lelkiállapotán, hangulatán, gesztusain, meghatározza mit tegyen, vagy ne tegyen az ember. A zarándoklás az egész embert érinti - bármilyen vallás keretei között végezzék is azt - úgy, ahogy azt a keresztény antropológia is állítja: a testet, a lelket, a szellemet. A zarándoklás kizár bizonyos motivációkat: haszon, kíváncsiság, nyugtalanság; és föltételezi az engedelmesség, a türelem, az előzékenység, az áldozatvállalás, az ima és a böjt lelkületét. A zarándoklat vallási, egyfajta hitből eredő és fakadó cselekedet.

A zarándoklás archaikus gyökerei - Embernek lenni azt jelenti: vallásosnak lenni.”(Mircea Eliade)

Minden „valamire való vallásban”, amelynek van történelme és vannak archaikus gyökerei, megtalálható a zarándoklás jelensége. A felszínes szemlélőnek, aki csak a hitvitákat, vagy vallási indíttatású háborúkat látja, úgy tűnhet, hogy alapvető különbség van az egyes vallások között, holott a töréspont nem itt húzódik. A valódi különbség a vallásos és a profán világszemlélet között van. A nem vallásos világszemlélet szerint a világ egynemű, azaz homogén: minden hely, idő, dolog, személy egyforma. A vallásos ember számára, tartozzon bármelyik valláshoz is a világ magától értetődően törésekkel, szakadásokkal van tele, ami azt jelenti, hogy vannak erővel telített, azaz szent helyek, idők, személyek, és vannak erő híján lévő dolgok. Minden kor minden embere megszentelt világban akart élni, egészen a „modernitás” megjelenéséig, amely deszakralizálta, profanizálta az univerzumot. A zarándoklás igénye és késztetése a vallásos tapasztalatból fakad, amely szerint egyes helyeken megnyilvánul a „szent”, akit a vallások Istennek, vagy isteneknek neveznek, és különböző nevekkel illetnek. Ezeken a szent helyeken „összeér a föld az éggel”, itt jobban lehet könyörögni, megtisztulni, kérdezni és választ kapni. A vallásos világtapasztalás tudatosítja az ember bűnösségét, tisztulási vágyát és lehetőségét. A modern ember (a modernitás nem értékkategória, hanem a világhoz való viszonyulást fejezi ki, szemben az archaikussal) elfojtja a bűntudatát, helyette inkább „szomatizál”, azaz pszichoszomatikus betegségekben szenved. A zarándoklás a testi-lelki gyógyulás szándékával történik. A vallásos, archaikus világszemlélet megtapasztalja az ember kiszolgáltatottságát, függését a természet erőitől, a „sorstól”, az Istentől. Ez a bizonytalanság azonban nem fenyegető, hiszen a vallások közmeggyőződése szerint a „szent” jóindulatát ellehet nyerni. A modern ember elhitte, hogy a sorsa mindenestől a saját kezében van, így magára maradt szorongásaival, és nincs eszköze arra, hogy ezt föloldja. A zarándoklás a biztonság és az oltalomvágyból fakad. A zarándok, tartozzon bármelyik valláshoz is, azzal, hogy elindul, távolodik az otthontól, bizonyos értelemben régi énjétől és gondjaitól. Közeledik a „szenthez”, a „nálánál nagyobbhoz”, s a Vele való találkozásban megtalálja a jobbik énjét. A különböző vallási rítusok és eszközök segítségével megtisztul, föloldozódik, megerősödik. Így indul hazafelé: megerősödve, megváltozott gondolkodásmóddal, s így lehetősége van arra, hogy az otthon gondjait megoldja, önmagát jobban elfogadja. A zarándoklás valóságát a katarzis élményével lehet leírni. Maga a katarzis tisztulást, tűz általi tisztulást jelent, ami arra utal, hogy az ember találkozva a „széppel” - általában a művészetek közvetítésével - fájdalmasan tapasztalja annak hiányát, s ugyanakkor a vágyat is arra, hogy benne is ott legyen az az érték, amit átél. Az, aki már átélt ilyen katarzist, tudja hogy az olyan, mint a tűz égetése. A különböző vallások hasonlítanak abban, hogy a „szent” számukra „misterium tremendum et fascianus” azaz „félelmetes és elbűvölő titok”. Ezt fejezi ki a Zsidókhoz írt levél fölkiáltása is: „Rettenetes az Élő Isten kezébe esni” (10,31), s mégis vonzza az embert, mint Mózest az égő csipkebokor. A zarándoklás tehát szenvedés vállalást jelent.

A katolikus zarándoklat

A Katolikus Egyházban a zarándoklat nem kötelező része a vallásgyakorlatnak, hanem a buzgóság, az Isten iránti szeretet megnyilvánulása: „valami szépet tenni Istenért,” illetve a bűnbánattartás, és a vezeklés eszköze. Mivel a zarándoklat vágya az emberi psziché része is, (gondoljuk csak meg, ha valaki elveszíti az Istennel való kapcsolatát, a zarándoklás ösztöne akkor is működik, csak éppen nevetséges módon teremt magának „kultuszhelyeket” pl. egy-egy „sztár” életéhez kötődően) így nagyon hamar kialakult a zarándoklás keresztény formája. Ez a Krisztus-követés része is volt, hiszen Jézus maga is rendszeresen fölzarándokolt Jeruzsálembe, így aki Jézus nyomába akart lépni, maga is így cselekedett. Ez a gyakorlat csak az „apostoli egyházban” volt lehetséges, hiszen a Jeruzsálemi Templom Kr.u.70-ben elpusztult, utána pedig elkezdődött a keresztényüldözés. 313-ban a Milánói-ediktummal újra lehetővé vált a szent helyek fölkeresése a Szentföldön, amelyet ötödik evangéliumnak neveztek. Jeruzsálem 638-ban arab fönnhatóság alá került, mely ismét lehetetlenné tette, vagy legalább is nagyon megnehezítette a szentföldi zarándoklatokat. A rövid ideig tartó keresztes uralom (1099-1118) után végleg lezárult a zarándoklatoknak az a módja, hogy a hívők fizikailag is Jézus „lába nyomába” lépjenek, ekkor alakult ki az európai nagy zarándok út Santiago de Compostela-ba, majd folyamatosan tűntek föl újabb és újabb zarándokhelyek.

Szeplőtelen fogantatás (latinul: conceptio immaculata)

Teológiailag az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől. Az üdvösség történetében egy ilyen eset van: Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása. Üdvtörténeti jelentősége miatt a hagyomány alapján IX. Pius pápa 1854. december 8.-án az Ineffabilis Deus bullában ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki, hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt, valamint különleges módon részesült a krisztusi megváltásban. A Szeplőtelen fogantatás kifejezésben Mária kegyelmi kiváltságáról van szó. A tétel dogmatikailag fokozatosan bontakozott ki az Egyház hitében. Az efezusi zsinatig (431) Mária kegyelmi kiváltságai bele vannak foglalva a második Éva szerepébe, az Isten anyját megillető szentségbe és az Istennek önmagát átadó szüzességbe, az egyházi íróknál Mária testben és lélekben egészen szent, s ha születése természetes volt is, telve volt kegyelemmel. A Nyugati egyházatyáknál található az, az állítás, hogy Mária nem lehetett az ördög hatalma alatt. Az efezusi zsinat után a tétel egyre jobban kibontakozott a Keleti atyáknál is, s az irányzat megmaradt a keleti egyházszakadás (1054) után is, és csak a 16. századtól a protestantizmus befolyására akadnak ellenzői az ortodoxiában. A 7. századtól Keleten már ünnepelték Mária fogantatását, s az ünnep a 9. századtól Nyugatra is átterjedt. A 13. századtól a teológusok az ünnepet már a Szeplőtelen fogantatás értelmében magyarázták. Akik ellenezték, azok inkább csak a meggyőző érvek hiányára vagy arra hivatkoztak, hogy ezzel Krisztus egyetemes megváltói érdeme csorbát szenvedne, ez volt a nézete Aquinói Szent Tamásnak és Szent Bernátnak is. Duns Scotus viszont és a tétel védelmezői arra hivatkoztak, hogy Mária rászorult a megváltásra, de Isten nála elővételezte a kegyelmet. Amikor a trienti zsinat (1545-63) az áteredő bűn egyetemességéről beszélt, abba nem akarta beleérteni Máriát, s így a kérdést továbbra is nyitva tartotta. Az egyház tanítása szerint a Szeplőtelen fogantatás tétele kinyilatkoztatott igazság, de be volt foglalva más igazságokba, és a dogmafejlődés révén lett nyilvánvalóvá. IX. Pius azt hirdette ki, mint ami már benne volt az Egyház hitében. A szentírási alapot a hagyomány az ősevangéliumban (Ter 3,15) és a Napbaöltözött Asszonyban (Jel 12,1) találta meg: az asszony és ivadéka győz a kísértő illetve a gonoszság hatalma fölött. Az asszony együtt győz ivadékával, ezért az nem lehet Éva, hanem csak Mária. A másik szentírási alap volt az angyali üdvözletben a kegyelemmel teljes kifejezés: Máriában olyan teljességnek kellett lennie, amely megfelelt az Isten Anyja méltóságának. A Szeplőtelen fogantatás tételét tehát nem szabad a megváltás tanától és a Krisztusra való vonatkoztatástól elszakítani. A megváltás kegyelmének legmagasabb fokát találjuk a Szeplőtelen fogantatásban, mely kiváltság alapja az, hogy Mária egyedülálló kapcsolatban állt Krisztussal mind anyasága, mind hite szerint, azért Krisztus kegyelmét is egyedüli módon kapta. Benne az Egyház előképe jelent meg „ránc és szeplő nélkül” (Ef 5,27), tehát illett, hogy egész élete mentes legyen a bűn terhétől. A dogma kimondja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűn „minden szennyétől”, és annak következményei sem sújtották, mentes volt a rendetlen hajlamoktól (concupiscentia), s ha földi életét halállal fejezte be, az sem hordozta magán a büntetés jegyét.

 

MÚLTIDÉZŐ

A Magyar Honvédség 1991 óta képviseli hazánkat a Nemzetközi Katonai Zarándoklatokon. Eleinte néhány fős küldöttséggel, majd 1995-től egy, illetve két de volt, hogy három autóbusszal indultak útnak zarándok katonáink. Valamennyi zarándokútnál fontos szempont volt, hogy a honvédség valamennyi állománykategóriája jelen legyen. Elmondható, hogy az eltelt évek alatt a Magyar Honvédség szinte minden alakulatából jelentkeztek katonáink, így a meglévő adatokból az derül ki, hogy több ezer fő vett részt ez idáig a zarándoklaton.

Mivel a több ezer zarándokot nem áll módunkban felsorolni, szeretnénk legalább azokat az alakulatokat megjeleníteni, melyek állományából a jelentkezettek részt vettek:

MH Alföldi Kiképző Központ

MH Altiszti Akadémia

MH Dunántúli Kiképző Központ

MH Bakony Harckiképző Központ

MH Béketámogató Kiképző Központ

MH Egészségügyi Központ

MH Egészségügyi Parancsnokság

MH Esze Tamás Híradóezred

MH Galga Vezetésbiztosító Ezred

MH Görgei Artúr Vegyivédelmi Információs Központ

MH Hadtáp Szolgáltató Központ

MH Haditechnikai Ellátó Központ

MH Irinyi János Szállítóezred

MH Központi Honvéd Kórház

MH Központi Gyakorló- és Lőtérparancsnokság

MH Légierő Vezérkar

MH Légijármű Javító Üzem

MH Légi Vezetési és Irányítási Központ

MH Ludovika Zászlóalj

MH ÖLTP

MH Összhaderőnemi Parancsnokság

MH Pápa Bázisrepülőtér

MH Szárazföldi Vezérkar

MH Támogató Dandár

MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár

MH Vegyivédelmi Információs Központ

MH 1. Javító Zászlóalj

MH 1. Logisztikai Támogató Dandár

MH 1. Honvéd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj

MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred

MH 2. Katonai Kerület Parancsnokság

MH 2. Gépesített Hadosztályparancsnokság

MH 3. Katonai Kerület Parancsnokság

MH 3. Gépesített Hadosztályparancsnokság

MH 5. Alba Regia Rendészeti Kommendáns Zászlóalj

MH 5. Bocskai István Gépesített Lövészdandár

MH 5. Bocskai István Lövészdandár

MH 11. Duna Légvédemi Rakéta Dandár

MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred

MH 12. Vegyes Légvédelmi Rakétaezred

MH 14. Rába Légvédelmi Rakéta Ezred

MH 15. Kalocsa Légvédelmi Rakéta Ezred

MH 24. Bornemissza Gergely Felderítô Zászlóalj

MH 25. Klapka György Harckocsi Dandár

MH 25. Klapka György Lövészdandár

MH 32. Budapest Őrezred

MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj

MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred

MH 43. Nagysándor József Híradózászlóalj

MH 43. Híradó és Vezetéstámogató Ezred

MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred

MH 54. Veszprém Légtérellenôrzô Ezred

MH 54. Veszprém Radarezred

MH 57. Gerecse Vezetésbiztosító Zászlóalj

MH 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred

MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis

MH 61. Vay Ádám Logisztikai Ezred

MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred

MH 78. Gróf Pálffy Miklós Elektronikai-Harc Század

MH 86. Szolnok Helikopter Bázis

MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezred

MH 89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Ezred

MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Ezred

MH 101. “Szigetvári” Zrínyi Miklós Tüzérdandár

MH 121. Vezetésbiztosító Zászlóalj

Bólyai János Katonai Műszaki Főiskola

Kossuth Lajos Katonai Főiskola

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Katonai Főiskolai Kar

Szentendrei Katonai Szakképző Intézet

Béri Balogh Ádám Honvéd Gimnázium

Lenkei János Honvéd Gimnázium

SFOR

KFOR

Győri Határőr Igazgatóság

Budapesti Határőr Igazgatóság

MK Katonai Felderítő Hivatal

MK Katonai Biztonsági Hivatal

Katonai Nemzetbiztonsági Hivatal

Állami és katonai vezetők:

Benkő Tibor vezérezredes,

Bozó Tibor dandártábornok,

Dankó István közigazgatási államtitkár

Erdélyi Lajos dandártábornok

Farkas Anikó kabinetfőnök

Farkas Tivadar vezérőrnagy

Fodor István dr., politikai államtitkár

Fehér József dr., közigazgatási államtitkár

Füredi Károly szakállamtitkár

Havril András vezérezredes

Holló József dr., altábornagy

Horváth Gábor dandártábornok

Iváncsik Imre politikai államtitkár

József Péter szakállamtitkár

Kántor Ferenc vezérőrnagy

Kőhalmy Alfréd kabinetfőnök

Kun Szabó István vezérőrnagy, helyettes államtitkár

Lamos Imre dandártábornok

Lévai István Attila dandártábornok

Lőrinc Miklós ezredes

Mátyus Ferenc dr., dandártábornok

Orosz Zoltán dr., altábornagy,

Sági János vezérőrnagy

Simicskó István dr., parlamenti államtitkár

Sütő Tamás vezérőrnagy,

Svéd László dr., vezérőrnagy

Szarka Gábor dr., kabinetfőnök

Szűcs Pál ezredes

Talpas László ezredes

Vadai Ágnes dr., politikai államtitkár

Varga János vezérőrnagy

Varga Tamás parlamenti államtitkár

Végh Ferenc vezérezredes

Egyházi vezetők:

Ladocsi Gáspár dr., vezérőrnagy, tábori püspök

Szabó Tamás dr., dandártábornok, tábori püspök

Szaradits József dr., ezredes, általános helynök

Berta Tibor alezredes, általános helynök

Bíró László tábori püspök

A testvéregyházak képviseletében,a Protestáns Tábori Püspökség állományából is többen elfogadták meghívásunkat zarándoklatunkra:

Szalay Tamás ezredes, irodavezető

Magassy Sándor alezredes, tábori lelkész

Kelemen Imre alezredes, tábori lelkész

Az MH zenekarai közül az alábbiak vettek részt:

Szolnoki Helyőrség Zenekar

Veszprémi Helyőrség Zenekar

Tatai Helyőrség Zenekar

Székesfehérvári Helyőrség Zenekar
 

Nagy köszönettel gondolunk azokra az MH BHD (és jogelődszervezetei) állományába tartózó díszelgő katonákra is, akik minden zarándokúton jelen voltak helytálló szolgálatukkal és példás tevékenységükkel.

 

Típus: 
Kiemelt programok
Tartalom dátuma: 
péntek, 2016, december 30