Ókeresztény írók a bűnbocsánat szentségéről

Ókeresztény írók a bűnbocsánat szentségéről

 

Római Szent Kelemen: Levél a korintusiakhoz, 57,1. (96)

Ti pedig, akik a lázadás alapjait megvetettétek, rendeljétek alá magatokat a presbitereknek, fogadjátok el a fenyítést megtéréstek érdekében, hajtsátok meg szívetek térdeit!

 

Antióchiai Szent Ignác: Levél a filadelfiaiakhoz (110)

Akik Istenéi és Jézus Krisztuséi, a püspökkel tartanak; azok, akik megtértek, jöjjenek az egyház egységébe, s ők is Istenéi lesznek, hogy Jézus Krisztus szerint éljenek. … én a saját dolgomat tettem, mint egyesülésre rendeltetett ember. Ahol ugyanis széthúzás és harag van, ott Isten nem lakik. Az úr megbocsájt minden megtérőnek, ha az Istennel való egységre a püspök tanácsához tér meg. Hiszek Jézus Krisztus kegyelmében, aki leold rólatok minden bilincset.

 

Szent Polikárp: Levél a filippiekhez (156 )

A presbiterek pedig legyenek készségesek, könyörületesek mindenki iránt, fordítsák vissza az eltévelyedetteket, látogassák meg a betegeket, ne hanyagolják el az özvegyeket, vagy árvákat, szegényeket; mindenkor, mindenekelőtt azzal törődve, ami jó Isten és az emberek előtt (vö. Péld 3,4; 2Kor 8,21; Róm 12,17), tartózkodjanak minden haragtól, személyválogatástól, igazságtalan ítélettől, minden fösvénység legyen távol tőlük, ne adjanak könnyelműen hitelt akkor, ha valakit vádolnak, ne legyenek kemények az ítéletben, abban a tudatban, hogy mindannyin tartozunk bűneinkért. Ha az Urat kérjük, ő megbocsájt nekünk, ezért nekünk is meg kell bocsájtani.

 

Szent Cyprianus: A bukottakról (250)

Mennyivel nagyobb a hitük, mennyivel több istenfélelmük van azoknak, akik nem keverednek sem az áldozatbemutatás, sem a bizonylatszerzés vétkébe, de mert megfordult a fejükben, még azt is fájlalják Isten papja előtt, és őszintén megteszik lelkiismeretük beismerő vallomását, lerakják a lélek terhét, üdvös orvosságot kérnek a jelentéktelen, aprócska sebekre, mert tudják, hogy meg van írva: „Istent nem lehet csúffá tenni.” (Gal 6,7). Nem lehet gúnyt űzni Istenből, nem lehet kijátszani, nem lehet becsapni semmilyen megtévesztő álnoksággal. Még nagyobb bűnt követ el az, aki emberi módon úgy véli, elkerülheti a bűn büntetését, ha nem nyilvánosan követi el a vétket. …

Testvéreim! Mindegyiktek addig vallja be vétkét, amíg ezen a világon van, amíg beismerése meghallgatható, amíg elégtételét és a pap általi megbocsátást az Úr elfogadja! Teljes szívünkből térjünk az úrhoz, a bűn megbánását őszinte fájdalommal fejezzük ki, kérjük Isten irgalmasságát!

 

Szent Ambrus: A bűnbánatról (388)

Az Egyház mindkét dologban megtartja az engedelmességet: azzal, hogy a bűnöket meg is bocsátja, meg fenn is tartja. Az eretnekség [a novatiánusok] az egyikben kegyetlen, a másikban engedetlen: meg akarja kötni, amit nem oldozhat fel, nem akarja feloldani, amit megkötött. Ebben önmagát ítéli el a vélemény: Az úr ugyanis egyformán akarta az oldás és kötés jogát azzal, hogy mindkettőt azonos feltétellel engedte meg. Tehát akinek nincs joga feloldani, nincs joga megkötni sem. Amint tehát az Úr kijelentése szerint, akinek joga van megkötni, joga van feloldani is, úgy az ő állításuk önmagát cáfolja, mert ha a feloldozás jogát megtagadják maguktól, meg kell tagadniuk a megkötés jogát is. hogyan lehet, hogy az egyiket szabad, a másikat nem szabad? Akik mindkettőt megkapták, azoknak vagy mindkettőt nyilvánvalóan szabad megtenniük, vagy biztos, hogy egyiket sem szabad. Az Egyháznak mindkettőt szabad, az eretnekségnek egyiket sem szabad, ez a jog ugyanis kizárólag a papoknak lett megengedve.

 

Szent Ágoston: Sermo

Minthogy a bűnök az Egyházon kívül nem bocsáttatnak meg, abban a Lélekben kellett megbocsáttatniok, aki az Egyházat egybegyűjti. Következésképp, ha valaki az Egyházon kívül bánja bűneit, de szíve nem bánkódik amiatt a nagy bűn miatt, hogy kívül áll az Isten Egyházán, mit használ a bűnbánat? Már csak ezzel ellentmond a Szentléleknek, hogy kívül van az Egyházon, mely ezt az adományt kapta, hogy benne a Szentlélekben történjék a bűnök bocsánata.

 

Szent Ágoston: Sermo

Lázár felemelkedett, kilépett a sírból, de meg volt kötözve, mint az emberek, akik a bűnvallomásnál vezekelnek. Már kiléptek a halálból, mert nem tennének vallomást, ha nem léptek volna abból ki. Maga a bevallás kilépést jelent a rejtekből és sötétségből. De mit bízott az Úr Egyházára? Azt mondja: „Amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is” (Mt 18,18). Következőleg, ha Lázár kilépett, mivel Isten irgalmassága jóságát gyakorolta rajta, vezesd a rejtetten halott, rothadó embert a bűnvallomáshoz; a többit már teljesíti az Egyház szolgálata: „oldjátok fel őt, hogy járni tudjon” (Jn 11,44).

 

Nagy Szent Leó: Theodórosznak  (452)

Isten sokszoros igazságossága úgy siet segítségére az emberi bukásoknak, hogy nemcsak a keresztség kegyelme révén, hanem a bűnbocsánat orvossága által is meg lehet újítani az örök élet reményét, hogy akik az újjászületés ajándékait meggyalázták, a saját ítéletükkel önmagukat elítélve elnyerjék bűneik bocsánatát: de az isteni jóság segítségnyújtása úgy van megszervezve, hogy az Isten bűnbocsánatát nem lehet elnyerni, hacsak nem a papok Istenhez való könyörgései által. Ugyanis „a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus” [1Tim 2,5] azt a hatalmat adta át az Egyház elöljáróinak, hogy egyrészt a gyónóknak biztosítsák a penitenciatartás [bűnbánat megtartásának] rendjét, másrészt az üdvös elégtétel által megtisztulva a szentségek vételéhez a kiengesztelődés kapuján át őket odabocsássák.

Típus: 
Gyónás
Tartalom dátuma: 
kedd, 2014, július 1