Önzetlenség

Önzetlenség

Latinul altruismus, az alter, 'másik' szóból

A szeretet részerénye, amely arra tesz képessé, hogy a másik ember és a köz javát az ember a saját érdekei elé helyezze, esetleg azokat föl is áldozva szolgáljon.

Az önzetlenség minden közösség (család, házasság, társadalom) egészséges létezésének, működésének és békességének alapja; ugyanakkor a jó közösség a legjobb önzetlenségrere nevelő.

Az önzetlenség gyökere és mélységének meghatározója az istenszeretetből fakadó emberszeretet, melyben a személyek egymást Isten gyermekeinek tekintik, ennek megfelelően bánnak egymással: együttérzően és segítőkészen. Az önzetlenség „aranyszabályát” az Ószövetség negatív formában mondta ki: „Amit nem akarsz, hogy más tegyen veled, azt te se cselekedd másnak” (Tóbiás könyve 4,15).

Az Újszövetségben Jézus pozitív parancsot ad: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek azt velük” (Evangélium Máté szerint 7,12Evangélium Lukács szerint 6,3). Szent Pál a szeretethimnuszban fogalmazza meg az önzetlenség lényegét: „a szeretet nem keresi a magáét” (Első levél a korintusiaknak 13,5).

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2016, január 7