Rádióműsor - 2012. december 19. - 7. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2012. december 19.-ei műsor (7. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/35549

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 7. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"Ismerd meg magad, mondta a régi görög bölcselő is. Az önismeret legegyszerűbb módja a napi lelkiismeret vizsgálat. Ilyenkor nem csak azt kérdezem mit tettem, hanem azt is: miért? A helyes önismeret és önkritika megóv a felfuvalkodástól, de megóv a lelket bénító kisebbrendűségi érzésektől is. Sok ember nagy baja, hogy saját lehetőségein túl akar emelkedni. Vannak, akik hibáinkat erényként állítják be maguk és mások előtt. Minden kívülálló látja ezt, csak ők maguk nem, mert hiányzik belőlük a józan önkritika." - Jakob Koch gondolatait osztottam meg önökkel, a szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Először adásunk tartalmából:

Mai műsorunkat is jelképes adventi gyertyagyújtásunkkal kezdjük, Kálinger Roland százados, Rozsé atya gondolataival. "Mondok egyet pásztortársak, itt fekszik a messiás csak nem messze az istállóban, menjünk el látogatóba."

Sík Sándor Hiszek című versét hallják majd, amelyet a Katolikus Tábori Püspökség szavalóversenyén rögzítettünk.

Ó tudom kinek, ó tudom kinek:

Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.

Mankó helyett kötöttem szárnyakat.

Adásaink közben a Honvéd Együttes Férfikarát hallják majd, de megszólal majd a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar, amikor a két héttel ez előtti adventi koncert pillanatait idézzük fel. "Katonazenekarról van szó, egy kis létszámú fúvós zenekarról. Mégis azért játszunk olyan filmzenéket, vagy esetleg olyan oratorikus műveket, amiket mások nem szoktak."

Adásunk végén, mint advent idején eddig is, Takács Tamás vezető katolikus tábori lelkész Afganisztánban rögzített gondolataival zárjuk. "A lényeges dolgok milyen egyszerűek, az igazi csodák milyen kevés zajt ütnek. Amikor minden változik és rohan, egyre inkább kellenek stabil pontok, ünnepek, amikhez viszonyítani lehet."

És akkor következzenek a részletek.

Jelképesen ismét meggyújtunk egy gyertyát az adventi koszorún, méghozzá Kálinger Roland, Rozsé atya, katolikus tábori lelkész Szolnoki Helikopterbázison elmondott gondolataival.

- Advent harmadik vasárnapja, Gaudete vasárnap, az örvendezés vasárnapja. Amikor meggyújtjuk az adventi koszorún a harmadik gyertyát - a rózsaszínűt -  emlékezzünk a pásztorok örömére, egy erdélyi Betlehemes felidézésével. Ne féljetek pásztorok, pásztorok! Örömet hirdetek, mert ma néktek született ki megjövendöltetett. Egy szűznek méhéből, szűzen szült véréből, megváltó isttennek, Alleluja. Hogyha pedig e csodát, e csodát látni akarjátok, Betlehembe menjetek, és ez lesz a jel nektek: Fogtok ott jászolban, takarva pólyában kisdedet találni, Alleluja! Pásztortársak! Mintha többen lennénk az égen ott fenn. Hej Pásztorok! Ugye szép volt? Szebb, mint a csillagos égbolt. Ilyen hangot, ily éneket, nem hallottam még emberek. Mondok egyet Pásztortársak! Itt fekszik a Messiás csak nem messze az istállóban, menjünk el látogatóba. Pásztorok keljünk fel. Hamar induljunk el. Betlehem városába, rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel odaérhessünk. S mi urunknak tiszteletet tehessünk.

5. alkalommal rendezett szavaló versenyt a Katolikus Tábori Püspökség a honvédségben szolgáló katonák gyermekeinek. A december 4-ei Budapesti megmérettetésen 20 gyermek szavalt el, egy a püspökség által kijelölt verset, valamint egy szabadon választott költeményt. Választásom Sík Sándor, Hiszek című versére esett, amelyet KÁTAY BEATRIX mondott el, s amely a versenyen a 11-16 évesek között az első helyet jelentette szavalójának.
Sík Sándor: Hiszek

Hallják meg hívők és hitetlenek

Élet-halálra szóló eskümet!

A szív bősége zúg fel ajkamon,

Az kényszerít a Krisztus vallanom.

Hallják meg rokkant, vén aposztaták

S a vétekben vajúdó új-világ,

A forradalom, a vak Leviáthán,

És hallja meg a settenkedő Sátán:

Isten nevében vallomást teszek:

Hiszek.

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.

Nem tünde tan, nem pille vélemény.

Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:

Igen és nem, kereken, magyarán.

Semmi csűrés és semmi csavarás,

Ínyeskedés és köntörfalazás:

Hiszem és vallom, szeretem és élem,

Amit az Egyház hinni ád elébem.

Ebben a hitben élek és halok:

Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,

Az élő Istent, aki bennem él,

S akiben élek, mozgok és vagyok,

Kinek tenyerén megsimulhatok.

Akinek rám is éber gondja van,

És cselekszik bennem és általam.

Aki mozdítja minden mozdulásom,

S én jóban-rosszban boldogan imádom

Intéző édes mély akaratát.

Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét:

Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.

Akit az Atya örök óta szül,

És akiben szépséggé lesz a zűr.

Kinek emberré tetszett válnia,

Hogy Isten legyen az ember fia.

Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,

Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.

Benne az élet és benne az út.

Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:

A Szellemet, aki a Szeretet.

Aki Szent Péter ajakán rivall,

Hegyeket bont, szíveket áthidal,

És hét csatornán csorgatja beléd

Az élesztő kegyelem kútfejét.

Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,

Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak

És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.

Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.

Házamat én kőszirtre építem.

Négy élőlény az erős alapok:

ember, oroszlán, sas, tulok.

Hallottam a piacon szólni Pált,

Hallottam Ágostont és Ottokárt,

Látom a szirten Péter kulcsait,

S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:

Kimondhatatlan gerjedezésekkel

A Szentlélek sóhajtozik.

Ó tudom kinek, ó tudom kinek:

Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.

Mankó helyett kötöttem szárnyakat.

Ami akad a földön emberi,

Gazdag szívem testvérnek ismeri.

És ami túl az emberkörökön,

A végtelenség: ígért örököm.

És mikor üt a boldogságos óra,

Hogy befogadjon koporsóm gubója:

Hitem gyertyája utolsót remeg,

És Istennek ajánlom lelkemet.

Már felidéztük a Honvéd Együttes Férfikarának és a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar adventi koncertjének legszebb pillanatait korábbi adásainkban. Most Ruff Tamás századost, a zenekar vezetőjét hallják.

Szívből gratulálok! Gyönyörű adventi hangversenyt adtak, már nem először – tegyük hozzá – óriási sikerrel. Az viszont nagyon érdekelne, hogy mi alapján választják meg, hogy mi szerepeljen a repertoárban?

- Hála Istennek, karmesterként van annyi szabadságom, hogy összeállíthassam tulajdonképpen a tematikáját minden egyes koncertnek. Az idei, a megváltó születését boncolgatta, kicsit körülírta történetileg, és kicsit zeneileg is. Igyekszünk mindig olyan műsorszámot is műsorra tűzni, ami egy kicsit unikum a maga nemében, hiszen egy katonazenekarról van szó, egy kis létszámú fúvós zenekarról. Mégis azért játszunk olyan filmzenéket, vagy esetleg olyan oratórikus műveket, amiket mások nem szoktak. Saját hangszerelésekről van szó, saját magunknak készítjük magunk részére, természetesen a közönség örömére, és mindig igyekszünk megörvendeztetni az embereket valami olyannal, amit valószínű máshol nem hallhattak.

Arra kérem, hogy nagyon röviden, legyen szíves azért a hallgatóknak mutassa be a zenekart.

- A zenekar virágkora gyakorlatilag a monarchia idejére tehető. Nem más, mint Fricsai Richárd világhírű katona karmesterünk dirigálta a Székesfehérvári Katona Zenekart az 1900-as évek elején. A ma itt székelő zenekarnak a jogelőd zenekarait ha tekintjük, tulajdonképpen 1964 óta folyamatos zenekari munka van Székesfehérváron. Nagyon kis létszámmal dolgozunk. Szerintem mindenki számára ismert, hiszen mint az ország többi vidéki helyőrségi zenekara, mi is egy huszonegynéhány fős csapattal tesszük a dolgunkat.

És hát azt hiszem elmondhatja, hogy Székesfehérvár büszke lehet a katonáira.

- Székesfehérvár biztos vagyok benne, hogy büszke a katonáira. A katonazenekarára is, hiszen Fricsei Richárd díjjal tüntették ki a zenekart. Ez a városban adható legmagasabb zenei díj, és nagy örömmel vettük át gyakorlatilag a zene világnapján, tavaly.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

346 éve 1666. december 19.-én szövetséget köt Bécsben gróf Wesselényi Ferenc nádor, gróf Nádasdy Ferenc országbíró és gróf Zrínyi Péter horvát bán I. Lipót politikája ellen.

309 éve 1703. december 20.-án II. Rákóczi Ferenc a dunántúli kuruc csapatok generálisává nevezi ki Bottyán Jánost.

164 éve 1848. december 18.-án Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke szabadcsapatok alakítására szólította fel az ország népét

164 éve 1848. december 22.-én Kossuth Lajos általános népfelkelésre szólítja föl az ország népét.

145 éve 1867. december 23.-án hunyt el Bethlen Gergely honvéd ezredes, az olasz királyi hadsereg tábornoka. A világosi fegyverletétel után Aradon hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították. 1849 novemberében szabadon engedték, de utóbb politikai okokból ismét le akarták tartóztatni. Ekkor Szerbián keresztül Franciaországba menekült és kapcsolatba lépett a magyar emigrációval. 1859-ben a Kossuth Lajos vezetésével megalakult Magyar Nemzeti Igazgatóság ezredesi rangban az itáliai magyar légió lovasdandárának parancsnokává nevezte ki. 1860-tól tábornok a szárd (piemonti) királyi hadseregben. 1862-ben nyugdíjazták. 1866-ban a poroszországi magyar légió (Klapka-légió) ban szolgált. A lovasság parancsnokaként részt vett a légió 1866. augusztus 3-ai akciójában, melynek során a Jablonkai-hágón keresztül benyomultak magyar területre. 1867-ben amnesztiát kapott és hazatért. Ezután haláláig visszavonultan élt.

128 éve 1884. december 22.-én született Hász István tábori püspök 122 éve 1890. december 24.-én született gróf Stomm Marcell, honvéd altábornagy, II. világháborús hadtestparancsnok. Az ír származású hivatásos katona vezérkari iskolát és hadiakadémiát is végzett. Harcolt az első világháborúban, majd katonai attasé volt Londonban és Washingtonban, később ismét csapatszolgálatot teljesített. Egységeivel részt vett a felvidéki és a délvidéki bevonulásban is. A Don menti harcokban a III. hadtest parancsnoka. A súlyos helyzetben 1943. február 1-én példa nélküli parancsában feloszlatta hadtestét. Röviddel később fogságba esett, mindkét lábát amputálni kellett. Hazatérte után koholt vádak alapján halálra ítélték, de ezt előbb életfogytiglanra, majd 12 évi börtönre enyhítették. 1956-ban szabadult. Halála (1968) után, 1989-ben rehabilitálták. Emlékiratai 1990-ben jelentek meg.

STOMM MARCEL „BÚCSÚPARANCSA”

1943. február 1.

M. kir. III. hadtestparancsnokság Hadtestparancsnoksági parancs

Krasznoje Olim, 1943. február 1-jén

A m. kir. III. honvéd hadtest 1943. január 12-től kezdődőleg a Don állások kézbentartásáért súlyos, veszteségteljes harcot vívott. Az urivi áttörés következményeképpen a 2. hadseregtől elválasztva a Korpsgruppe Siebert alárendeltségébe került. Ebben az alárendeltségben több mint 12 napon át biztosította a német 2. hadsereg tervszerű visszavonulásához szükséges időt. A harcokban a magyar csapatok emberfeletti hősiességről tettek bizonyságot. A mindinkább fellépő lőszer- és élelemhiány, párosulva a szokatlan nagy hideggel, megtörte a védők ellenálló erejét. E perctől kezdve a német hadvezetés számára csak tehertételt jelentettünk. Elöljáró parancsnokomnak ismételten bejelentettem csapataim helyzetét, kérve azok kivonását, egy hátsóbb helyen való pihentetését és újból való szervezését. Sajnos, ez nem történt meg, hanem lőszer, élelem és fedél nélkül a puszta havon szenvedtétek az orosz tél borzalmas éjszakáit. Láttam rajtatok, hogy napról napra sorvad testi és lelki erőtök, és hogy valamennyien a biztos pusztulás elé tekintünk. A német hadvezetés súlyos helyzetében még az élelmet sem tudta biztosítani. A mai nappal Siebert tábornok úrtól azt a parancsot kaptam, hogy vezesselek benneteket az Olim pataktól nyugatra eső területre, ahol keresztül tudjuk magunkat törni nyugat felé azon az orosz hadseregen keresztül, amelyet a német hadsereg teljesen felszerelt, teljes harcértékű hadosztályai sem voltak képesek áttörni. E parancsot én nem tudom nektek továbbadni, mert nincsen értelme, hogy az agyonfagyott, kiéhezett magyarok ezrei tíz tölténnyel puskánként, üres gyomorral tehetetlenül pusztuljanak el. A német hadvezetés már a múltban kiadta a parancsot, hogy a harcolni és a német hadseregnek szolgálatot teljesíteni akaró honvédeket átveszi és úgy bánik velük, mint a szolgálatában álló többi nép fiaival. A magyar nép történetében többször előfordult hasonló helyzetben, hogy egyes merész parancsnokok vezetése alatt még hihetetlen távolságokra is áttörtek. Ezek után kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására bízni jövendőjét, mivel élelmet, lőszert és végrehajtható feladatot adni nem tudok. A Magyar Haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni a hős fiaira, akikhez hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben.

Isten Veletek, Magyar Honvédek!

Gróf Stomm vezérőrnagy, Hadtestparancsnok

68 éve 1944. december 24.-én Megkezdődik Budapest ostroma.

63 éve 1949. december 18.-án megalakult a Budapesti Honvéd Sportegyesület.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

Adásunk zárásaként Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető katolikus tábori lelkész Afganisztánban rögzített gondolatait hallják.

- Mit tegyünk? Ezt kérdezi a nép Keresztelő Jánostól, ő pedig semmi rendkívülit nem ajánl nekik. Tegyétek azt, ami a feladatotok és éljetek emberségesen! Az ember szeretné, ha időnkét valaki különleges feladatokat adna neki, amiknek végrehajtása után varázsütésre megváltozna az élete. S ha ezek helyett csak egészen hétköznapi elvárásokkal találja szembe magát, úgy érzi, nem foglalkoznak vele kellő módon. Néha a rendkívüli események utáni vágyunk érzéketlenné tesz a mellettünk álldogáló ember iránt. Sokszor saját elképzeléseink szerint próbáljuk a világot alakítani és irányítani, ráerőltetve környezetünkre a mi egyéni elképzeléseinket.

Egy katonai tábornak is mindig megvan a saját életritmusa, akár otthon, akár a világ más pontján építik fel. A kiszámíthatóság és a pontosság olyan fogalmak, amik beleivódnak a szolgálatot teljesítők napjaiba. Természetesen, ahol sokféle ember próbál együtt élni, nem mindig zökkenőmentes az előre kigondolt programok végrehajtása. Nektek órátok van, nekünk időnk. Ezt szokták mondani az afgánok, amikor az európai jól eltervezett, percre pontosan kiszámított napirend, ütközik az ő sajátos időfelfogásukkal. Ramadan-kor, a muszlim böjti időszakban történt. Elég sietős dolgom akadt, de úgy gondoltam még gyorsan elszaladok, és leadom a mosodába a szennyes ruháimat. Jó szervezéssel, sok mindent el tud intézni az ember. A ruhák átvétele és a mosógépek üzemeltetése az egyik helyi alkalmazott feladata volt. Éppen beléptem a mosoda konténerbe, amikor felharsant a távolból mullah, a vallási vezető imára hívó éneke. A mosodás abban a pillanatban hátat fordított nekem, leterítette a kis imaszőnyegét, és leborulva imádkozni kezdett. Megszűnt számára a világ, és nem kis bosszúságomra én is, a kezemben szorongatott mosóhálómmal együtt. Vajon hányan állunk így szennyesünkkel a kezünkben, bosszankodva azon embertársaink miatt, akik megtalálták helyüket a világban és nem hagyják, hogy a mi kicsinyes terveink háttérbe szorítsák az Istennel való találkozásuk pillanatait. A lényeges dolgok milyen egyszerűek, az igazi csodák milyen kevés zajt ütnek.

Amikor minden változik és rohan, egyre inkább kellenek stabil pontok, ünnepek, amikhez viszonyítani lehet. Minden körülmény között megmarad a lényegük, távoli misszióban, a családban, vagy a magányban egyaránt. Az éjszakai tájékozódáskor a csillagokat is figyeli az útonlevő. S ha beborul, a felhők gyülekeznek, akkor is van egy csillag, a Betlehemi, amelyik mutatja a helyes irányt. A vándorok között persze, akik a gyermeket keresik, mindig voltak és lesznek jóakaratúak, de olyanok is, akik a gyermek életére törnek. Van, aki leragad Heródes palotájában, van akit a kíváncsiság kerget. Másokat belső erő hajt, de a missziója végén mindenki visszatér övéihez. Vajon mit visznek? Mit viszünk haza zsákjainkban, és önmagunkban? Egy kicsi gyermeket a szülei karácsony előtt pedagógiai célzattal próbáltak megzsarolni azzal, hogy amennyiben nem viselkedik jól, nem kap ajándékot. Ez az aprócska ember, elkerekedett szemmel megállt, és ellentmondást nem tűrő határozottsággal közölte: karácsonykor mindenki kap ajándékot. Ne felejtsük el ezt mi sem, a nagy ünnepi kapkodásban.

 

Kedves hallgatóink adásunkkal kapcsolatban várjuk véleményüket az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre, vagy a Katolikus Tábori Püspökség címére, amely Budapest, Szabadság tér 3., 1054. Adásunk ezúttal is meghallgatható a www.honvedelem.hu elektronikus oldalon.

"A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel." - E Bibliai idézettel köszönöm meg mai figyelmüket. Egy hét múlva, ünnepi karácsonyi adásunkkal jelentkezünk majd. További kellemes rádiózást, szép napot kíván önöknek a szerkesztő, Fodor Endre.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2012, december 19