Rádióműsor - 2013. december 04. - 49. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2013. december 4.-ei műsor (49. adás), mely itt hallgatható  meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/41516​ 

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 49. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.” – Márai Sándor gondolataival köszönti önöket a szerkesztő Fodor Endre, és kívánok tartalmas időtöltést az Inter Arma Caritas mai hallgatásakor.

Adásunkban hallanak majd több missziót is megjárt tűzszerészt, aki hivatásáról vall. Elmúlt héten Böjte Csaba megkapta a magyar állampolgárságot, érzéseiről vall majd mikrofonunk előtt. 
Rozsé atya adventi gondolatai nem csak a katonáknak szólnak. 
Hadinapló, Nádasi Alfonz kötetének felolvasását folytatjuk.

Kálinger Roland százados, Rozsé atya római katolikus tábori lelkész gondolatait hallják az adventről.

- Az advent szó jelentése eljövetel. A latin adventus domini kifejezésből származik, ami annyit tesz, hogy az Úr eljövetele. Adventi jókívánsággal kezdem mondandómat. Az Úr legyen veletek! Az egyház ősi köszöntése az adventi időszakban többlet értelmet nyer. Ha várunk valakire, akkor azt kívánjuk, hogy érkezzen meg, és ha megérkezik a kedves vendég, akkor azt szeretnénk, ha minél többet lehetnénk együtt vele. Advent egy ablak a modern világban, ami a múltra néz, ahol a jövőnk rejlik. Advent a hagyomány tisztelete, ezért is ragaszkodtunk itt a bázison a hagyományos koszorúhoz. Advent tanít minket, hogy legyen időnk arra, hogy megálljunk és körülnézzünk. Advent meg akarja világítani azt, ami az életben igazán fontos. Advent gyertyái a hitről, a reményről, a szeretetről és az örömről beszélnek nekünk. Most, mikor megáldom az adventi koszorút, nem csak erre a koszorúra gondolok. Legyen áldott adventi készületetek! Legyen áldott családotok, legyen áldott életetek! Legyen áldott a verejtékes munka szeretteitek boldogulásáért! Legyen áldott a kicsorduló könny, ha távollévő családtagjaitokra gondoltok! Legyen áldott gyermekeitek mosolya, ha megölelitek őket! Legyen áldott a fényesség, melyet mi gyújtunk a gyertyán, s melyet Isten gyújt szívetekben! Ez a fény Krisztust jelképezi, aki a világ világosságának mondja magát, s azt akarjuk, hogy az Ő fénye elűzzön minden sötétséget életünkből.

 

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes ötszázezredik külhoni kérelmezőként lett magyar állampolgár december ötödikén. Az árva, elhagyatott gyermekeket is befogadó szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója a Stefánia szalon vendége volt.

Csaba testvér, advent idején, karácsony kapujában vagyunk. Én úgy érzem most Ön is egy kapuban áll, méghozzá a magyar állampolgárság kapujában.

- Adventnek a lényege az, hogy rádöbbenünk, mennyi seb, mennyi fájdalom van bennünk, mennyi be nem fejezettség. Istenhez kiáltunk, kérünk, kopogtatunk, zörgetünk és az Isten válaszol erre a kérdésre, beteljesedik a mi imánk. Még 1959-ben szegény édesapám, álmodott ő is mint magyar ember, székely ember egy jó világról. Ezt meg is fogalmazta egy versben, leírta, és izgatásért politikai indokokból hét évet kapott ezért a versért. Ebből négy és fél évet leült, többször is megverték és mikor kiszabadult nemsokára meghalt. Én azt gondolom, hogy mit jelent számunkra erdélyi magyaroknak a kettős állampolgárság, ezt nagyon nehéz elmondani annak, akit soha életében nem neveztek bozgornak, hazátlannak. Aki nem tapasztalta meg azt, hogy ő csak egy megtűrt állampolgár. Persze én nem szeretnék átjönni soha lakni végleg Magyarországra, Erdély az én hazám. Jól érzem magam ott, és úgy érzem nagyon sokat változott a románokkal is a viszony. Én inkább azt szeretném, hogy ez az egész térség egy nagy családdá váljon. Árpád vezér valamikor meg tudta álmodni azt a Kárpát-medencét, ahol akkor is több nemzetiség lakott, avarok, szlávok, a honfoglaló magyar törzsek mellett székelyek. Ki tudja még kik nem voltak itten, és mégis ő akkoriban nem kerültek elé tömegsírok, felégetett városok, hanem Árpád vezér úgy gondolta, hogy együtt, közösen, s az Árpád-házi királyok ezek befogadó, integráló fejedelmek voltak. Valahogy én, ha valamiért imádkozok, vagy valamit kérek népem, nemzetem karácsonyfája alá, hát akkor pont ezt kérem, hogy tudjunk befogadni. Olyan jó dolog megtapasztalni azt is, hogy minket magunkat befogadnak, de az is olyan jó dolog, amikor mi magunk valakit Isten nevében szeretettel befogadhatunk. Úgyhogy úgy élem meg a befogadást, mint gazdagodást. Egy új világ kapuja nyílik ki azáltal, hogy befogadhatok, s azáltal, hogy befogadnak. De végül is, teológiailag is ha megnézzük, hogy most Isten fogadja be az embert, vagy Mária fogadja be az Istent, oda-vissza gazdagodunk mindenképpen, többek leszünk általa.

Felhívom figyelmüket, hogy Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel készült bővebb interjút következő adásunkban majd hallani fogják.

Vajon ön kedves hallgató belegondolt-e abba, hogy akkor, amikor egy lakossági bejelentés után a tűzszerész megpróbálja hatástalanítani a bombát, milyen élethelyzetnek van kitéve? Vajon gondol-e éppen szeretteire, családtagjaira akkor, amikor hatástalanítja a talált bombát? E nem könnyű hivatásról vall Martin László tűzszerész, Markovics Milán Mór tábori lelkész mikrofonja előtt.

- Martin László zászló vagyok a Magyar Honvédség I. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred speciális tűzszerész rajparancsnoka. Idekint EUFOR-ban az EUFOR parancsnokság EUFOR törzs tűzszerész csoportjának vezető tűzszerésze.

Tűzszerészeknek itt az EUFOR-ban tulajdonképpen mi a feladata? Ez egy érdekes dolog lehet az otthoni hallgatóknak is.

- Az EUFOR parancsnokság tűzszerész csoportjának elsődleges feladata, az EUFOR csapatok EUFOR-ban szolgáló személyek, EUFOR-os objektumok, EUFOR által használt útvonalak védelme a pokolgépek és a robbanótestek hatásai ellen. Bosznia területén rengeteg helikopter leszállóhely van, rendszeres időközönként kimegyünk ezekre a területekre és átvizsgáljuk azt, hogy közben nem szennyezték-e be, tehát nincs rajta fel nem robbant robbanótest, akna nem található-e rajta, még mindig használható-e helikopterek számára. Mindenkinek azt tanítják itt kint, hogy ne lépjen le a betonozott útról. Nálunk pont az ellenkezője történik. Elhagyjuk a biztonságot jelentő úttestet, lemegyünk erdőbe, mezőre, szántóföldre és aknamentesítést, területmentesítést, tűzszerész felderítést és műszaki felderítést hajtunk végre.

A múltadból tudom, hogy Afganisztánban is szolgáltál, és hogyha lehet így mondani, elég kemény körülmények között kerültél te oda ki.

- Legelső, ami nagyon kemény dolog volt a kijutásnál az az, hogy bizonyítsam, hogy én tényleg igazi tűzszerész akarok lenni, vagy hogy vagyok. Tehát folyamatos tanulás sokoldalúan, minden irányban, amit csak a tűzszerész szakág az adhat, aknák, fel nem robbant eszközök, pokolgépek, terror jellegű dolgok, víz alatti robbantás. A legelső afganisztáni tűzszerész csoportba való beválasztásomkor azért esett rám a választás, mert minden egyes vizsgámon ahol csak lehet a kiváló szintet akartam, vagy tudtam hozni. Kétszer volt alkalmam kijutni afganisztáni misszióba. Legelőször, mint csoportparancsnok helyettesként az első váltásba illetve az ötödik váltásban én voltam a csoportparancsnok. A legelső váltásba az a Kovács Gyula főtörzsőrmester, később ugye posztumusz hadnagy volt a kollegám a parancsnokom, akivel nyolc évet együtt merültünk, mint tűzszerész búvárok. Gyakorlatilag ő barátom volt, kiképzőm és parancsnokom. Illetve ott szenvedett hősi halált Nemes Krisztián századosunk is, posztumusz őrnagyunk, aki szintén, amikor még én az alakulathoz kerültem ő még ifjú hadnagy volt. Sorra hoztam a kiváló eredményeket, ezért jóba lettünk, barátok lettünk. Így az történt Afganisztánban, hogy a négyes váltásnál egy hónap különbséggel vesztettem el két barátomat, két oktatómat és két nagyon jó parancsnokomat. Nekem feltett szándékom volt, hogy amit az egyes legelső váltásban elkezdtünk Gyuszival és amit folytatni szeretett volna a négyesben Gyuszi és Krinya, Nemes Krisztián együtt, azt én folytatom, illetve befejezem, lezárom. Igazából lehet, hogy furcsán hangzik, de az ő haláluk és személyiségük adott nekem erőt arra, hogy igenis tovább folytassam, amit ők elkezdtek illetve közösen elkezdtünk. Igenis emlékeztem mindenre, amit az életükben tanítottak és amit a halálukkal is tanítottak, hogy mire figyeljünk oda.

Volt valami esetleg, ami a hivatásod választásában döntő tényező volt, vagy akár olyan szellemi megfoghatatlan erő, elv, bármi, ami erőt adott neked arra, hogy ezt tudd választani és nap mint nap tudd vállalni ezt a veszélyt ami ezzel a hivatással jár?

- Bennem, ami fölkeltette az érdeklődést ez irányba az az volt, hogy békeidőben is harci feladatot látnak el, tehát nem csak készülnek egész életükön keresztül, hanem tanulnak és aprópénzre változtatják a tudásukat. Ebben a szakmában mindig is muszáj tanulni és résen lenni, hogy el ne halványodjanak az ismeretek, különben ha megcsalod a tűzszerész szakmát ő cserben hagy téged. Istenigazából így a Szentendrei Tiszthelyettes Képzőt kiválóra végeztem el. A legnagyobb döntés azt gondolom, mikor már szakaszparancsnok voltam és tudtam, hogy kiválóan fogok végezni, jött egy felkérés, hogy három tűzszerész búvárt keresnek, illetve ki az, aki vállalná ezt a hivatást? Mert ugye ezeket a békeidőben is harcfeladatokat ellátó feladatokat csakis önkéntesen lehet vállalni a honvédségen belül. Én rögtön a legelsők között jelentkeztem, kiválóra végeztem el az iskolát általános műszaki szakon, sikerült a búvár orvosim is. Tűzszerészekhez kerültem, ott elsőre kiválóra sikerült a tűzszerész vizsgám, a robbantás foglalkozás vezetőim, sőt a búvár vizsgám is, amit Szentesen tettem le. Innentől kezdve gyakorlatilag vizsga, éles megpróbáltatás, vizsga, vizsga hátán, éles megpróbáltatás, de mindenhol kiválóan helyt álltam.

Azt mondják, hogy zuhanó repülőgépen nincsen hitetlen ember. Aknák között van?

- Nem, nincs. Istenigazából azt tudom mondani, hogy ott már a szakmára mész rá igazából. Szokták kérdezni, hogy hányszor halhattál volna meg egy évben, mint tűzszerész járőr, mint búvár, mint tűzszerész búvár, mint felderítő búvár, illetve mint sima robbantómester vagy mint vezető tűzszerész? Én erre mindig azt szoktam válaszolni, hogy egy éven belül egy pincér, egy kocsmáros hány poharat tör el, ejt le vagy tör össze? Tehát vannak ilyen helyzetek. Ott tulajdonképpen nem tudatosul számomra, hogy ez most majdnem az volt. Ott konkrétan arra figyelek, hogy mi az az eszköz, amivel dolgom van, illetve mi a környezet? Hogy kerülhetett ide, mi a következő lépés? Területzárás, biztonsági rendszabály foganatosítása, stb. Tehát az eszközzel foglalkozok, a rám háruló szabályokkal és magával a feladattal. Utána majd lesz időm azon sajnálkozni egyfajta poszttraumatikus stresszként, hogy „azta itt is meghalhattam volna, jaj ezt nem biztos vagy talán nem úgy kellett volna”. De a lényeg a lényeg minden kiválóan összejött és ezekből mindig tanulunk. A másik nagy mondás, hogy mindenkit hallgass meg és mondj el mindent, amit te is tudsz, tapasztalsz, minden egyes tudás életmentő lehet. Tehát meghallgatjuk az öreg tűzszerészeket, elmondom én is hogy mit tapasztaltam, mi lehetett a jó, mi nem és ebből összehozunk egy egységes egészt, amit beépítünk a kiképzési rendszerbe és ezáltal folyamatosan fejlődünk.

 

Nádasi Alfonz, Hadinapló. A kötet felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

- Március 18.

Különös nap volt. Tegnap nagyon sok postát kaptam. A bennük kért ügyeket kell elintéznem. Egész délelőtt a sebesültekkel voltam. Ismét van egy szörnyű amputáltunk. Alig lehet vele bírni. Senkit és semmit sem tűr el. Semmi fegyelmezettség nincs benne. Amikor a műtőasztalon feküdt, mondtam neki, hogy leegyen nyugodt: míg altatom, állandóan imádkozom érte. Azt felelete: Mit ér ez nekem? Megkérdeztem, milyen vallású? Persze, nem katolikus. Míg mások sokszor könnyekig elérzékenyednek ilyen állapotban, ez szinte durván elutasít minden vigaszt. Hát ilyen is van! Míg aludt, végig imádkoztam érte. Délután nagynehezen tudtam csak elmondani a breviáriumot, annyi munkám volt a műtéteknél és a sebesültekkel.
Átmentem a 106-osok lelkészéhez. Este, ég tudja, hogyan, de egy-kettőre olyan hangulat keletkezett, melyet még nem láttam itt kinn. Elkezdtek inni. Tízkor azt ajánlottam, hogy menjünk a szobánkba. Azt reméltem, hogy hallgatnak rám. De tévedtem. Próbáltak engem is bevonni, de hiába. Egyáltalán nem ittam. A főnöknél gépeltem vagy két óra hosszáig. Ott megkínált valami vacak tojáslikőrrel. Huj, de rossz volt! Valami kotyvadék. Abba kellett hagynom a munkát, mert mindenki bejött. Azt mondták, hogy nélkülem nem fognak mulatni. Nagyon kedves tőlük, de a spicces hangulat mondatta ezt velük, nem pedig az irántam érzett szeretet. Aztán még más is kiderült, hogy miért jöttek. Énekeltek, beszéltek, de mennyi ostobaságot. Aztán berúgott a patikusunk is.
Rögtön észrevettem, hogy itt a nővérek körül van a baj. Boróka eddigi szerény magatartását teljesen elfeledtetve, /úgy látszik hatott benne az ital, / nagyon öntudatosan kimutatta, hogy élvezi a helyzetet. A helyzet pedig az volt, hogy a "sebészet" is, meg a "belgyógyászt" is belehabarodott. Persze az ostoba férfi beugrik, és a két jóbarát összekap. Békítettem őket, aztán a hátuk mögött intettem a hölgyeknek, hogy menjenek, ha nem is a fészkes fenébe, de legalább a szobájukba. Végre lecsitítottam Kálmánt és Kornélt. Akkor meg a közben teljesen elázott főnök erőszakkal ott tartott bennünket. Éjfél után kettőig kellett egy berúgott és két spicces emberrel vitáznom. Mert ha nem szóltam, megsértődtek. De ugyanígy megsértődtek, ha megmondtam a véleményemet. Gyónástól kezdve a családi állapotukig és Tóni furaságáig mindenről kérdeztek. Közben nagyon untam, de nem lehetett lefeküdni. Az utolsó elmélkedést a holnapi beszédhez este akartam elvégezni. A nagy összevisszaságban bizony alig tudtam átgondolni az evangéliumot. Hogyan tudok reggel felkelni?

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM:
1798. december 4.-én született Csapó Vilmos 1848-as honvéd ezredes. 1848. október 7-én az ozorai ütközetben az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. A világosi fegyverletétel után Aradon golyó általi halálbüntetésre ítélték, melyet később tíz év várfogságra változtattak.

1819. december 7.-én született görgői és toporczi Görgey Kornél 1848-as honvéd alezredes, a Magyar Királyi Honvédség altábornagya, Görgey Artúr unokaöccse. 1848. december 18-án ő vezette a magyar csapatokat a szabadságharc első nagyobb szabású lovassági összecsapásában. 1849 tavaszáig részt vett Görgei Artúr hadtestének összes ütközetében és több összecsapásban jelentős érdemeket szerzett.

<>1804. december 8.-án született Damjanich János honvéd vezérőrnagy, volt császári tiszt, az 1848–49-es szabadságharc egyik legkiemelkedőbb katonai vezetője. Szerb határőrcsaládból származott. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként 1848. dec. 20-án tábornokká nevezték ki. Nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során a szolnoki, hatvani, tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysallói ütközetek elsősorban nevéhez és híres vörössipkásai bátorságához fűződött. Győzelmeihez katonai tudása és személyes bátorsága nagyban hozzájárult. Kötél általi halálra ítélték, és az aradi várban 1849. október 6-án utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”

1850. december 10.-én hunyt el Bem József az 1848-as szabadságharc tábornoka Cseh eredetű lengyel nemesi családba született. Katonai tanulmányait a varsói Tüzér és Műszaki Iskolában végezte. Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratában tüzérhadnagyként vett részt. Az 1830–31-es lengyel szabadságharcban, melynek bukása után Párizsba emigrált. 1848. november 3-án jelentkezett szolgálattételre Kossuth Lajosnál. Határozott intézkedéseivel rövid idő alatt újrarendezte a szétzilált, Erdélyből szinte teljesen kiszorult erdélyi hadsereget. A szabadságharc leverése után Törökországba menekült és a mintegy 216 magyar, 7 lengyel és 15 olasz társával együtt áttért az iszlámra. A kis termetű, vézna, beteges ember hatalmas lelkierővel rendelkezett. A csatákban valódi hősként viselkedett, nagy kócsagos csákójával mindenütt elöl járt, és sok sebtől eltorzult arca belső tűztől égett. Példamutató rettenthetetlensége átragadt katonáira, különösen a székelyek ragaszkodtak hozzá babonás tisztelettel. Hadvezérként mesterien alkalmazta az ágyú-ütegeket, szerette a gyors helyváltoztatáson alapuló meglepetéstaktikát. Önzetlen, halált megvető bátorságú, tanult és ügyes katonaként kötelezte el magát a szabadságharc eszméje mellett. Petőfire óriási hatással volt, ez a hatás felfedezhető verseiben is.

1996. december 10.-én hunyt el Kővágó József ( katonatiszt, mérnök, politikus, polgármester. 1931-től volt Ludovika Katonai Akadémia növendéke. Felsőfokú tanulmányait a József Nádor Gazdasági és Műszaki Egyetemen végezte. 1939-től dolgozott a Haditechnikai Intézetnél, majd a keleti frontra került, ahol egy utászzászlóalj parancsnokaként működött. Az 1944. október 15-ei nyilas államcsínyt követően részt vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának küzdelmeiben. A nyilasok letartóztatták, majd rögtönítélő bíróság elé állították. A második világháborút követően a politikában tűnt fel, 1945. május 15-én megválasztották Budapest alpolgármesterévé, december 14-én pedig a város polgármesterévé nevezték ki. 1945. augusztus 20-án tagja lett a Független Kisgazdapárt országos intézőbizottságának. 1950 májusában letartóztatták, először halálos ítéletet mértek ki rá, amit később életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak. 1956 szeptemberében szabadult és november 1-jén újfent Budapest főpolgármestere lett. 1956. december 1-jén elhagyta az országot. 1957-ben New Yorkban Kéthly Annával és Király Bélával együtt tanúvallomást tettek az ENSZ "ötös bizottsága" előtt a magyar forradalomról. Kinevezték a Magyar Bizottság és az Európai Rabnemzetek Szövetségének alelnökévé. Elnyerte a Szabadság-díjat, Magyarországon pedig a "Magyar Köztársaság Középkeresztje a Csillaggal" érdemrendben részesítették. 1992-ben felvették Budapest díszpolgárainak sorába. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték nyugalomra 1997-ben.

A kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

„Az életet álommá kell átalakítani, s álmunkból valóságot formálni.” – Pierre Curie Nobel-díjas tudós gondolataival köszönöm meg figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, december 4