Rádióműsor - 2013. december 18. - 51. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2013. december 18.-ai műsor (51. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/42116

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 51. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A karácsony misztériumában van az emberiség ereje. Az az erő, amely kiárad mindarra, ami emberi. Ne nehezítsétek meg ezt a kiáradást! Ne romboljátok le! Mindaz, ami igazán emberi, ebből az erőből növekszik. Nélküle elvész, tönkremegy!” - II. János Pál 1978-ban elmondott karácsonyi üzenetéből idéztem, amellyel áldott, békés ünnepet kívánok valamennyi hallgatónknak.

51. ünnepi adásunkban a Katolikus és a Protestáns Tábori Püspökség karácsonyi gondolatait hallják majd. Ezt követően a család, a házastársi szeretet fontosságáról vall az a katona illetve civil házaspár, akik a családerősítő lelkigyakorlaton vettek részt még októberben. Tábori lelkészünk szavai adásunk befejező részében azokhoz a katonákhoz s családtagjaihoz szólnak, akik e szép ünnepet egymástól távol, külhonban illetve idehaza élik meg. Zenei válogatásunkban a Honvéd Együttes férfikara, a Veszprém Légierő Zenekar, és Székesfehérvár Helyőrség Zenekar egy-egy felvétele szerepel. Kívánom, hogy mai adásunk egy gyertyaláng legyen az ön karácsonyfáján, amely talán gondolatébresztő, másnak meghitt elcsendesülés az ünnepi pillanatokban. Ehhez kíván tartalmas perceket a szerkesztő, Fodor Endre.

Bíró László ordinárius, katolikus tábori püspök, valamint Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök karácsonyt köszöntő gondolatait hallják.

- Karácsony Isten közelségének az ünnepe. Isten már nem tud mélyebbre ereszkedni az ember előtt. Szinte karácsony éjszakáján térdet hajt az ember előtt. Apró, kiszolgáltatott gyermekként jön közénk, egészen közel. Pilinszky János azt mondja, hogy nem egyszerűen belépett a mi világunkba karácsonykor, hanem közénk született, közénk szervesült. Egész valónkat magára vette, így fejezte ki, hogy ő közel akar lenni hozzánk. És mi annyira távol tudunk kerülni tőle, pedig értünk emberekért jött közel. Vajon nem tudnánk-e közel lépni hozzá? Nem lenne-e szebb az életünk, ha közel lépünk hozzá? Karácsony Isten közelségének az ünnepe. Az egész kozmosznak az ünnepe, a megtestesülés ünnepe. Azt ünnepeljük, hogy az örök ige megjelent a mi emberi testünkben, megtestesült. József és Mária házasságának ölén jött közénk. Mind a kettő igenje ott volt az ő születése mögött. Ilyenkor megtestesül a szeretet a családokban, ilyenkor próbálunk közel lenni egymáshoz, családban ünnepelni és valahogy megvan bennünk a nyitottság is az igaz, a jó a szépen át a végtelen a kozmosz fele. Külön is ott vagyok azokkal a testvéreimmel, akik messze szolgálnak most Afganisztánban, Szarajevóban, Koszovóban, Cipruson vagy ki tudja hol távol a családtól. Nehéz ilyenkor a szenteste, bár az igazság az, hogy a szeretet mindig le tudja győzni a távolságot. Ez a mostani, magányos karácsony ott a misszióban - ami azért nem egészen magányos - emlékeztessen bennünket a valamikori karácsonyainkra a szülői házban, saját otthonunkban és hozza meg bennünk azt a mély döntést, hogy amikor családom közelében lehetek, akkor nagyon ott akarok lenni. Szeretném akkor különös módon is megjeleníteni a szeretetet, megtestesíteni a közelséget, átélni, a család egységét. Akik itthon vannak és megadatott az a lehetőség, hogy fizikailag közel legyenek szeretteikhez, kívánom, hogy karácsony titkából valami valósuljon meg otthonaikba. Így kívánok áldott karácsonyt minden kedves testvéremnek, akár minisztériumi dolgozónak, akár katonának!

- Bármennyire is idill a szent karácsonyi éj a játékszerré szellemült betlehemi istállóban, a megszületett Isten fia azért érkezett közénk, hogy a bűnben és félelemben élő elbukott embert megmentse. A rendezetlen, tékozló életeket, kapcsolatokat jött rendbe hozni, gazdasági, erkölcsi, szociális, generációs problémák között útmutatást adni. Teszi mindezt azért, hogy a hozzá és a törvényeihez igazodó vágyainkkal, akaratunkkal a Szentlélek segítsége által másképp, jobban éljünk. Mert szeretné tudatosítani a mai emberben is, hogy merjük elhinni a Golgotai kereszten elvégzett áldozata árán örök életünk van. Ez a karácsony mindenkori titka és a jövőbe mutató örök értékű ajándéka. Nincs és nem is lehet másik alternatívája ma az emberiségnek. Akár hisszük, akár nem, csak az ami eképpen íratott meg az Evangéliumban, mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Én a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat vezetőjeként azért imádkozom, hogy 2013 karácsonyán bárcsak minél többen megfejtenék ezt az óriási titkot s egyben kérem a mi mennyei Atyánkat, hogy töltsék magyar katonáink az ünnepeket családi körben szeretteikkel otthon, vagy szolgálatban, esetleg misszióban, átélhessék az idei karácsony csodáját, s az Isten áldása kiáradhasson rájuk. Térjen be hozzájuk Ő, ahogy énekeljük, s áldja meg az ő életüket békességgel, örömmel, lelki gazdagsággal.

A Honvéd Együttes Férfikara énekel.

 

Már korábbi adásunkban, talán egy hónappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy a Katolikus Tábori Püspökség Családerősítő lelkigyakorlatot tartott katonák s a honvédségnél dolgozó civilek, illetve családtagjaik számára. Ott készítettem azokat az interjúkat, amelyeket már akkor a karácsonyi műsorunkba szántam. Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke mellett megszólal majd Albert Dezső, a Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtér, repülőműszaki gépjárművezetője és felesége Zsuzsa, illetve Varga Krisztián kormánytisztviselő és felesége Veronika.

- Albert Dezső vagyok a Pápa Bázisrepülőtér repülőműszaki gépkocsivezetője.
- Albert Dezsőné Zsuzsa. Mindig szükséges, hogy a házasságot építsük, naponta meg kell erősödnünk, egymásra figyelni és jó elmélyíteni mindig, folyamatosan.

Nehéz helyzetben vannak ma a házaspárok akkor, amikor a család válságáról beszélnek, amikor a házasság válságáról beszélnek.

- A sátán nagyon erősen tud támadni és egy ilyen fogyasztói társadalom lila ködöt varázsol az emberekbe.

Mi jelenti az önök számára azt, hogy a családi kötelék az erős maradjon?

- Én úgy érzem, hogy a kettőnk kapcsolata. Tehát ez alapoz meg a mi családunkban mindent.

Meg kell felelni mint feleség, meg kell felelni mint családanya, meg kell felelni mint egy dolgozó nő. Hogyan lehet ezt egyensúlyban tartani?

- Nagyon nehéz ez a feladat a mai világban és szerintem nagyon fontos, hogy a feleségnek az istenkapcsolata meglegyen. A személyes istenkapcsolatból táplálkozzon, tudjon önzetlen lenni, a családjáért éljen.

Nézzük az ön esetében, mondjuk a férje, a dolgozó embernek a szerepét. Jut-e elég idő a családra, amikor a hivatásában is az embernek száz százalékosan kell teljesíteni? Ez sem egy egyszerű dolog.

- Felállítok magamban mindig egy lényegi sorrendet. Mindig a legfontosabb, ami aznapra szükséges. Mindig azokat a feladatokat próbálom végrehajtani, hogy az meglegyen.

- Varga Veronika.
- Varga Krisztián.

Számomra fölvetődik az a kérdés, amikor egy fiatal házaspárral találkozom itt a lelkigyakorlaton a Családerősítő Hétvégén, szentmise után itt leülve szűk körben, hogy egy fiatal, az életben most induló házaspárnak szüksége van-e és ha igen akkor miért, egy ilyen családerősítő hétvégére? Fordulok először a férjhez.

- Én azt gondolom, hogy szükség van rá, hiszen mindennapi rohanó világunkban nincsen elég idő arra, hogy elcsendesedjünk, akár egyénileg, akár a házastársunkkal. Közösen vezetve püspök atyával egy témakörben átbeszélve például a családon belüli kommunikációnak a szükségességét, ezt megtegyük. Egy kicsit elcsendesedhettünk, egy kicsit magunk lehettünk mind a házastársunkkal, mind pedig a közösséggel.

- Tavaly májusban volt az esküvőnk, tehát végülis másfél éve vagyunk házasok. Folyamatosan alakul a kapcsolatunk és mindig megbeszéljük a következő kérdéseket, teendőket.

- Én azt gondolom, hogy a házasság az egy döntés, egy tudatosság és nagyon sokan a korosztályunkból megpróbálják elodázni a döntést, hiszen nap nap után élnek és a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Hogyha nem hozzuk meg azt a döntést, amit szüleink, nagyszüleink meghoztak, akkor lehet, hogy tudunk alakítani sokkal könnyebben azon a helyzeten, hogyha valami nem tetszik számunkra. Nagyon nehéz meghozni a döntést én azt gondolom, de hogyha meghozta a férfiember vagy a felesége a döntést, hogy igen, ő az a személy, akivel nekiindul a közös életnek, a családalapításnak, akkor utána sokkal könnyebb, bizonyos mederben zajlik az élet. Meg vannak határozva azok a keretek, amiket közösen határoznak meg és ez lényegében azt gondolom, hogy könnyebben viszi az embert az élete útján.

- A mai életben nem vállalunk felelősséget. Kevésbé vállalunk, félünk. Valahol tényleg bizonytalanság, mert ugye csak a szüleink házasságát ismerjük, és amibe belépünk az a saját házasságunk. Nyilván saját magunk alakítjuk az életet közösen, és ez egy teljesen új dolog számunkra. De az elköteleződés valahol egy biztonságot is nyúlt, és ezt ne felejtsük el.

- A jó kapcsolat fogalma azt jelenti számunkra, hogy mi egy család vagyunk, ahol én számíthatok a feleségemre, a feleségem számíthat rám. Közösen hozzuk a döntéseket és közösen haladunk az úton, ami az életünk.

- Számíthatok a másikra, tehát mellettem áll jóban és rosszban egyaránt.

- A jó Isten megadta nekem ajándékul, hogy nagyon sok ember tud nyitott lenni felém, de a nagyobb öröm az, hogy azt látom az emberben alapvetően megvan az igény arra, hogy kitárulkozhasson a párja fele, hogy megoszthassa a belső világát. Ami mégis elnémítja, lenémítja ezt a vágyat az emberekben az az örökös rohanás. Tehát nagyon-nagyon oda kell figyelni ma arra, hogy teremtsünk időt egymás számára, ahol a megnyílásnak a vágya beteljesedhet, ahol ki-ki megoszthatja önmaga belsejét, belső rezdüléseit. E nélkül nem működik a házasság. Ugye én ezt nevezem Bibliai nyelven önkiüresítésnek, tehát a házasságba szükséges, hogy ki-ki kiüresítse önmagát a párja fele. Egy másik személy olyan mélységben tud jelen lenni bennem, amilyen mélységben én kitárulkozom feléje. Azt gondolom, hogy amikor az ember ezt erősítgeti az embertársaiban, akkor a házasság megújul és ennek a házasságerősítő hétvégének is a nagy ajándékát ebben látom, hogy az emberek egyértelműen, mosolyogva mennek most haza és egy újrakezdésnek a vágyával mennek most haza.

 

Sokan meghitt családi körben töltik a karácsonyt, de katonáink közül sokan szeretteiktől távol, külhonban, misszióban teljesítenek szolgálatot. Nem megfeledkezve róluk ez ünnepi pillanatokban, adásunk most következő részében Takács Tamás alezredes kiemelt vezető tábori lelkész még Afganisztánban elmondott gondolatait közöljük, ami hozzájuk, nekik szólnak.

- Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek – ki tudja hányszor állította Jézus követői elé példaképként a gyermekeket –, akik őszinte kíváncsisággal fordulnak a világ felé, akik bizalommal képesek várakozni a számukra fontos személyre, akik még önfeledten tudnak örülni. 
Amikor egy Fülöp-szegetekről származó kispap életében először vett részt az általunk jól ismert, elfogadott, és talán már túlságosan is megszokottá vált karácsonyi szentmisén, utána így nyilatkozott: - Nálunk egy temetés is vidámabb, mint nálatok a karácsony. Nem volt bántó szándék ebben a kijelentésben, mégis elcsendesedtek a jelen lévők, mert ha igazán belegondoltak, időnként tényleg elhomályosítja a kötelező formák tömkelege, a valamikori gyermekkor örömteli várakozását. A várakozás vége a levegőben lóg. Egybemosódik az ünnepi előkészülettel, és a találkozással. Az evangélium szerint Mária útnak indult, mert hordozta magában a kincset, akit féltett, de aki olyan örömmel töltötte el, hogy azt már nem tudta magában tartani. 
Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik. Mennyi szenvedés kísérte ezt a boldogságot? Mi is tapasztaljuk életünkben, hogy a hitben egyszerre van jelen a kiszolgáltatottság és a biztonság, a titokzatos ismeretlen, és a reményteli találkozás öröme. Ez a boldogság nem pályaudvar, ahová megérkezünk, hanem az utazás egyik módja. Egy afganisztáni advent idején megkérdeztem az egyik társunktól, szerinte itt a misszióban mi a legerősebb érzés a karácsonnyal kapcsolatban? A válasz egyszerű volt, és rövid: a hiány. Akik bármi oknál fogva kizökkennek az előkészületekből, egyrészt jobban értékelik az a keveset, ami még megmaradt nekik a régi idők ünnepléseiből. Másrészt ezt a hiányérzetet egy kicsit közelebb hozzák magukhoz, és ez az érzet közelebb viszi őket is, az ünnep külsőségektől mentes lényegéhez. 
Ha a körülmények mások is voltak, az ünnepet és a vele együtt járó érzéseket 1915-ben egy hadapród, az olasz frontról haza küldött levelében, a következőképpen fogalmazta meg: - Karácsony estéje van. Hazai hangok ütik meg a fülünket. A kürtös kiáll a vár udvarának közepére, és az imához szóló kürtjelet fújja. Csend van. De bármilyen is közöttünk a nyomorúság, a szegénység, bárhogy is fáj a szívünk, a katonák mégis ünnepelnek, mégis belevisznek ebbe a sivár középkori várba valami melegséget, valami megnevezhetetlen szépséget, szívet. A csendes éjszakában idehallik a betlehemesek rekedt éneke. A szobából világosság szűrődik ki, ott mindenki levelet ír. Mindenki egyformát ír. Ez az egyforma érzés kösse össze azokat, akiket a szolgálat amúgy is összefűz azokkal, akik a távolban várnak rájuk. S legalább az elcsendesedés pillanataiban ne felejtsük el azt, aki miatt ünneplünk. Ezért elsősorban nem kellemes, inkább áldott és a körülményekhez képest boldog karácsonyt kívánok nektek, akik itt vagytok körülöttem a táborban, konténereitekben beszélgetve, vagy éppen az őrtoronyban gondolataitokkal összezárva, és mindazoknak, akik a távolból is velünk ünnepelnek, mert hozzánk tartoznak. Úgy legyen.

Kedves hallgatóink! Szeretetben megáldott békés karácsonyt, meghitt pillanatokat kívánok az ünnepi együttlétben, s abban a reményben, hogy mai adásunk is ezt az érzést erősítette köszönök el, Jacob Koch gondolataival:

„Mi az élet? Élvezet? Bizonnyal nem. Azt jelenti: fáradozni és hűségben megtenni, ami a kötelességed.
Mi a szeretet? Édes érzés? Bizonnyal nem: - hanem szolgálat. Többet adni mint kapni.”

További jó rádiózást, Fodor Endrét hallották.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, december 18