Rádióműsor - 2013. február 06. - 13. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. február 06.-ai műsor (13. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/36331

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 13. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"Azt hiszed házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, amikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem ütközetben." - Márai Sándor gondolataival köszönti önöket a szerkesztő Fodor Endre, s kíván tartalmas időtöltést az Inter Arma Caritas mai adását hallgatva.

Kedves hallgatóink! Mai műsorunkban többek között majd Szolnokra kalauzoljuk el önöket, ahol Afganisztánból visszatérő katonákat köszöntöttek.

- Amit érez az ember, az először is a megkönnyebbülés és az öröm. Megkönnyebbülés azért, hogy épségben, egészségben ahányan kimentek, annyian hazajöttek és az öröm pedig az, hogy látom, ahogy a hozzátartozókkal találkoznak és üdvözlik egymást.

Új sorozatot indítunk, amely a hősökről szól.

- Sokszor és sokan könnyendén használják, használjuk ezt a szót: hős. Hős az, aki tudva, akarva, beleegyezve vagy belenyugodva, egy a helyzet adta átlagosnál jóval nagyobb áldozatot vállal, egy önmagánál nagyobb cél érdekében.

És természetesen a mai műsorban sem maradhat el történelmi visszatekintőnk, a kalendárium.

Következzenek a részletek:

Február elsején, családtagok, barátok, munkatársak köszöntötték, azokat az Afganisztánból visszatérő katonákat, a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis repülőterén, akiknek feladata az afgán légierő pilótáinak, műszaki szakembereinek képzése. A katonákat Lamos Imre dandártábornok, a bázis parancsnoka fogadta.

- Nem tudom, hogy el lehet-e mondani ezt szavakkal. Amit érez az ember, az először is a megkönnyebbülés és az öröm. Megkönnyebbülés azért, hogy épségben, egészségben ahányan kimentek, annyian hazajöttek, és az öröm pedig az, hogy látom, ahogy a hozzátartozókkal találkoznak, és ahogy üdvözlik egymást.

Mennyire nehéz az ő életüket Magyarországról követni?

- A 21. század vívmányainak köszönhetően egyszerű ma már, mert rendelkezésünkre állnak azok az informatikai sztrádák, eszközök, amivel könnyen tudunk kapcsolatot tartani, mind hivatalos, mind nem hivatalos oldalról egyaránt.

- Suszter Attila alezredes vagyok, a Magyar Honvédség Légi Kiképzés Támogató Csoport 8. váltásának parancsnoka. Szeptember 16-án kezdtük meg a kiutazást műveleti területre, és a mai nappal érkeztünk haza.

Mi volt a csoport fő feladata?

- Fő feladata, az afgán légierő helikopter erőinek a kiképzése, a kiképzett tapasztalatok megszilárdítása. Ennek a csoportnak a fő feladata, a hosszan tartó repülésből történő kiesés utáni visszaállítás volt. Nagyjából egy ilyen csoport a kiutazás előtt hat hónappal már megkezdi a felkészülést, és miután elég sokrétű, összetett, és ahhoz, hogy ezen keresztül menjen mindenki, és nyugodt szívvel mondhassuk azt, hogy felkészült csapatot bocsátunk a missziós területre, ehhez az idő feltétlenül szükséges, és nyilván az időből következik az is, hogy megfelelő tartalommal és nehézséggel kell megküzdeni a fiúknak a felkészülésen.

Mennyire volt veszélyes a kinti munka?

- Műveleti területen mindig számolni kell az esetleges kockázattal. Nem jelentett külön pszichikai megterhelést a csapatnak, ugyanúgy végeztük a munkánkat, ahogy itthon végeztük volna. A kiképzés tapasztalatban, a nagy magasságban történő repülések, Kabul légterében a hatalmas nagy nemzetközi forgalomban történő repülés, ami új tapasztalat volt, illetve a hegyvidékes terep adta sajátosságok szintén egy újabb tapasztalatot adott a magyar állománynak. Az, hogy odakint több nemzeti környezetben dolgoznak, ez már eleve ad egy olyan rutint, ami egy NATO szövetségesnek feltétlenül szükséges és elengedhetetlen, hogy sikeres legyen akkor, amikor együtt kell dolgozni a szövetségeseivel. A magyar feltételrendszerekbe pedig, azért kell beépítenünk ezt, hiszen ez a küldetés, amit Afganisztánban ez a csapat teljesített, ez a 2. világháború óta az első olyan küldetése a légierőnek, ahol olyan területen vagyunk jelen, ahol lőnek, ahol valóságos veszélyekkel kell számolni egy-egy repülési feladatra történő felkészülés, végrehajtástól egyaránt.

A magyar szakmai büszkeségen kívül, a nemzetközi katonai repülésben milyen rang jut a magyar légierőnek, magyar honvédségnek?

- Mindenféle önteltség nélkül úgy gondolnám, hogy minden nemzet, aki még ilyet nem csinált, az egy kicsit irigykedve néz azokra a nemzetekre, akik csinálnak. Így voltunk ezzel mi is, amíg ezt a feladatot nem kaptuk meg, nem készültünk föl rá, és tudtuk, láttuk azt, hogy más nemzeteknek már van ilyen missziós feladata. Egy picit irigykedtünk, de aztán láttuk azt, hogy alapos felkészüléssel, feltételrendszerek megteremtésével végrehajtható, és biztonságosan végrehajtható.

A magyar szakemberek kiváló szaktudásukkal segítik az afgán légierő kiképzését. A hazaérkezést követően készítettük interjúinkat Lamos Imre dandártábornokkal, bázisparancsnokkal, és Suszter Attila alezredessel, parancsnokkal.

 

Markovics Milán Mór tábori lelkész a mai adásunktól kezdődően egy sorozatot kezd, amely a hősökről szól.

- Hősök és katonák sorozat kezdetén, első részben azt szeretném tisztázni, hogy egyáltalán mi is a hős. Mi is annak kapcsolata hívőkkel, és nem hívőkkel, vagy talán még egyszerűbben, hogy a hősök és a katonák alatt mit értek.

A hős egy személy, aki valami nagyobb egészért hoz áldozatot. Ugyanakkor a hős valakinek ellenség - manapság akár terrorista -, másnak viszont szabadságharcos a jó ügy vitéze. Ráadásul nem csak a tér, vagyis az országok, nemzetek, hanem az idő is sok esetben ellentmondásossá teszi a hős képét. Aki egyszer áruló volt, mint például Jeanne d’Arc, hogyan válhatott szentté. A hős tehát relatív. Van-e egyáltalán abszolút hős? A kereszténység szentjei, például Isten hősei. Hősi fokon gyakorolták az erényeket. Ők lennének az abszolút hősök? A szentek mindig egy adott korra adtak hősies választ, így időtlenségük hősiessége itt sem abszolút. Szent király például, kinek kezéhez vér tapadt, nem valószínű, hogy mai világunkban megfelelő választ jelentene. Saját korukban és kultúrájukban azonban azt tették, amit akkor meg lehetett tenniük. Egy valaki volt, aki időtlen hősiességről tett tanúbizonyságot, Jézus Krisztus. Ám ő is a mi nyelvünkön szólt, és ebben az értelemben ő sem függetlenítette üzenetét az időtől. Nem véletlen, hogy az emberi közösséget, a keresztény közösséget elsősorban nem angyalok irányítják, vezetik, hanem hús-vér emberek, papok. Ők azon idő és kultúra részei, amiben mások is élnek. A szentek és bűnösök között, ők is szentek és ők is bűnösök. Ugyanúgy emberek, ahogy Isten fia, Jézus Krisztus is emberré lett érettünk.

Sokszor és sokan könnyen használják, használjuk ezt a szót: hős. Hős az, aki tudva, akarva, beleegyezve vagy belenyugodva egy a helyzet adta átlagosnál jóval nagyobb áldozatot vállal, egy önmagánál nagyobb cél érdekében. Miért nevezzük például hősnek azt a katonát, aki valami nagyobb cél érdekében sérült meg? Talán nem is akarta a harcot, és aki szolgálata után egyszerűen haza akart térni. Miért hős, és miért nem csak áldozat? Véleményem szerint azért, mert a hős nem magát a hősiességet akarja, vagy nem csak abba nyugszik bele, hogy ő hős lesz, hanem a körülményekbe, amelyekbe sodródott. Sőt, ha magáért cselekszik is csupán, de ezzel egy nagyobb egészért teszi, akkor is hős. A katonák hősiességét a történelem sem kímélte. A múlt messzeségébe veszőket legendák övezik. A valóság ma már nehezen bogozható ki belőlük. A nagyon közeliket a mindenkori politika, és a közélet nyesegeti a maga formája szerint.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

163 éve 1850. február 9.-én hunyt el Lenkey János honvédtábornok.

Ő is az aradi per vádlottja volt.Mivel pszichés betegsége elhatalmasodott rajta nem végezték ki, a kazamatákban halt meg. Petőfi Sándora „Lenkei százada” c. versében örökítette meg, hogy 1848 tavaszán századával hazaszökött Galíciából.

123 éve 1890. február 9.-én hunyt el Erdősi Imre, piarista szerzetes, pedagógus, az 1848–49-es szabadságharc tábori lelkésze.

A február 5-ei branyiszkói ütközet Guyon Richárd mellett Erdősi Imre nevét is országosan ismertté tette. A 33. zászlóalj élén több rohamot vezetett a hágót védő császári csapatok ellen és a siker jelentős részben az ő érdeme is volt. Kortársai az ütközet után a „branyiszkói hős pap”, vagy a „magyar Kapisztrán” néven is emlegették.

86 éve 1927. február 10.-én hunyt el Nagy Pál honvéd tábornok, első világháborús hadosztályparancsnok, 1922–25 között a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka

71 éve 1942. február 10.-én hunyt el Hazai Samu honvéd vezérezredes, aki 1910-1917 között volt honvédelmi miniszter.

68 éve 1945 február 11-én este 8 órakor kezdődött meg a magyar és német katonák kitörési kísérlete a körülzárt Budáról.

A Budapestet védőket ekkor mintegy 24 ezer német és 20 ezer magyar katona alkotta. Ebből több mint 10 ezer fő tudott áttörni a szovjet állásokon, ám 785 főnek sikerült csupán átjutnia a saját csapatokhoz.

66 éve 1947. február 10.-én Magyarország aláírja a párizsi békeszerződést, amely visszaállítja az ország trianoni határait.

64 éve 1949. február 8.-án a magyar népbíróság életfogytiglani börtönre ítéli Mindszenty József hercegprímást.

19 éve 1994. február 8.-án Magyarország csatlakozik a Partnerség a Békéért Programhoz.

A Partnerség a Békéért (Partnership for Peace) programot amerikai kezdeményezésre az 1994 januárjában megrendezett brüsszeli csúcsértekezleten hirdette meg a NATO. A békepartnerségben részt venni szándékozó államoknak először is egy keretegyezményt kell aláírniuk. Ennek értelmében a csatlakozó ország vezetésének garantálni kell, hogy megőrzi a demokráciát, betartja a nemzetközi jog alapelveit, tartózkodik attól, hogy megsértse bármely más állam területi integritását, tiszteletben tartja az államhatárokat és a felmerülő vitákat békés eszközök bevonásával rendezi. Az új tag egyben azt is kinyilvánítja, hogy készen áll részt venni az ENSZ és az EBESZ hatáskörébe tartozó műveletekben, illetve, hogy katonai vonatkozásokban is együttműködik a NATO-val, elsősorban a kiképzés és a hadgyakorlatok terén.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

A mai adásunkban is, ahogyan az előzőekben a Honvéd Férfikart, és a Veszprémi Magyar Honvédség Légierő Zenekart hallották. Kedves hallgatóink! Adásunk letölthető a honvedelem.hu elektronikus oldalon. Továbbra is várjuk véleményüket, gondolataikat, adásunkkal, elhangzott anyagainkkal kapcsolatban. Elektronikus postacímünk interarama@mariaradio.hu . Leveleiket, levelezőlapjaikat pedig a Katolikus Tábori Püspökség címére várjuk, Budapest V. ker., Szabadság tér 3.

Márai idézettel kezdtem a mai műsort, ezzel is zárom, s kívánok szép, további tartalmas napot valamennyiüknek! Az idézet pedig így hangzik: „ Egy értelmes ember különös tehetség nélkül többet használhat a világnak, mint egy tehetséges ember értelem nélkül.”

Az Inter Arma Caritas újabb adásával jövő héten jelentkezünk majd, addig is elköszön a műsor szerkesztője, Fodor Endre.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, február 6