Rádióműsor - 2013. február 13. - 14. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. február 13.-ai műsor (14. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/36411

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

14. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

Köszöntöm a hallgatóinkat! A mai adásunkban a Zalavári gyermektáborozás helyszínére látogatunk el. Bár még javában a télben járunk, erre a negyed órára a nyárba kalauzoljuk el önöket. A Zalavári gyermektábort a Katolikus Tábori Püspökség szervezi minden nyáron, de a részletekről már beszéljenek a szervezők és legfőképpen a gyerekek.

- Az a helyzet, hogy itt a végén a hurok, ha ez megvan, az körülbelül akkora legyen, mint ennek a csomónak az átmérője. Ha ez megvan, akkor a két végét levágjuk a zsinórnak, visszaégetjük, és így lezárjuk az egészet. Innentől kezdve akkor a karkötőnk kész is van, utána már föl lehet venni.

- Ez így neked nem lesz rossz, csak középen ez a középső szál így elég hosszúra sikerült.

- Hát igen.

- Most vagy azt csináljuk, hogy rövidebbre vesszük, és majd itt elvágod, vagy idekötünk egy csomót, és a csomó mögött fogod átbújtatni.

Jól tudom, hogy ez túlélő karkötő?

- Igen ezt túlélő karkötőnek nevezik, ezt külföldön is ugyanígy hívják végül is, csak angol szóval. Ennek az a lényege, hogy egy állandó használatos úgymond karkötőben, vagy egy sima egyszerű kézi díszítő eszközben annyi zsinórt vigyünk magunkkal, amennyit csak lehet. Illetve ennek az lesz az eredménye, hogy egy díszes, kicsit divatos karkötőként van nálunk egy körülbelül 3-4 méter hosszú zsinór. Bármire lehet használni, olyan esetben, ha erre szükségünk lenne, akkor természetesen ezt ki tudjuk bontani, és utána máris rendelkezésünkre áll egy ilyen hosszú kötél, amit vészhelyzetben nagyon sok mindenre lehet használni.

Juhász Máté törzsőrmester vagyok, a Magyar Honvédség tűzszerész ezredétől.

Egyszerű elkészíteni?

- Én most csinálok ilyet életemben először.

És ma sikerült?

- Hát nem.

Még hol jársz? Nagyon az elején úgy látom.

- Nagyon az elején, még most kezdtem.

Még mindenki az elején van. Ott a fiúk készen vannak.

- Én is kész vagyok.

Kész vagy? Hogy sikerült? Nagyon szépen sikerült! Nehéz volt? Hogy készült, hogy készítetted?

- Kellett egy csomót csinálni a végére, utána mindig hurkokat kellett csinálni, és előröl át kellett fűzni, és aztán hátul ezen a kis lukon be kellett dugni.

Nagyon szép. Mennyi idő alatt készül ez el?

- Olyan 10-15 perc körülbelül.

Bemutatkozást kérek!

- Szabó Orsolya vagyok.

Srácok jövök ide is, hát nem tudom, hogy a fiúktól mennyire esik távol az, hogy karkötőt készítsenek?

- Igen, azt hiszem eléggé. Ez ilyen unaloműzőnek azért jó, csak nagyon nehéz.

- Az eleje az nagyon nehéz, de ha utána rájön az ember, utána már könnyű. – Kiss Richárd vagyok.

- Kucsi Norbert.

Nagyon nem unatkoztok?

- Nem, nem. Megyünk a kovácshoz, ott meg megkapjuk majd a bicskáinkat, az is jó.

Bicskát készítetek?

- Igen. A fanyél az már megvan, már csak bele kell szerelni a többit.

Berta Tibor ezredes, általános helynök. Úgy gondolom, elégedett lehet arra visszatekintve, amikor felötlött önökben, vagy önben az a gondolat, hogy egy ilyen tábort létre kellene hozni 9 évvel ezelőtt.

- Azért ez egy nagyon megnyugtató dolog, hogy valamit, amit nagyon szerényen próbáltunk elkezdeni, és igazából soha nem is vertünk nagydobra, 9 esztendőn keresztül működik, és úgy néz ki, hogy működőképes, és talán továbbra is meg tudjuk valósítani. Igaz, hogy ebben a táborban nincs se televízió, se internet, se semmisem, ami igazából a mai úgymond technicizált világban elvárható lenne. Ez benne az egyik olyan lényeges elem, ami miatt érdekes módon azért senkinek nem hiányzik a mobiltelefon, nem hiányzik az, hogy e-mailezzen. Lehet, hogy egyfajta olyan közösség is épül, ami nem megszokott, mert ugye itt a gyerekek az életben soha nem találkoztak egymással. A varázs talán pontosan abban van, abban a környezetben ahol vagyunk, és talán én úgy gondolom, hogy a szülők is adják tovább egymásnak ezt a honvédségen és a minisztériumon belül.

Milyen műveletet folytatsz itt?

- Ez egy elég kemény művelet. Nagyon-nagyon sok munka kell hozzá és erő. – Oláh Enikő vagyok.

Festetted ugye? Itt van egy vasaló is?

- Vasalóval festettem.

Magyarázd el akkor arra kérlek, hogy mit készítettél.

- Elmagyarázom. Bele kell rakni a vasalóba, vagyis hát oda kell rakni hozzá a zsírkrétát, és a zsírkrétával kell vasalni.

A vasalóval rányomatod ezt a zsírkrétát, ami megolvad egy picit, és ezeket az alakzatokat alakítja ki?

- Igen, pontosan.

Látom nagyon színes, nagyon sokszínű.

- Ez egy maci, nagyon szép maci.

- Szabó Boglárka.

- Csiha Gyopár.

Mit csináltok?

- Nemezből golyót készítünk.

Milyenek ezek a foglalkozások?

- Nagyon érdekesek és hasznosak. Például a birkának a gyapjúját meg lehet dolgozni és ez nagyon jó. Jó érzés, hogy látjuk, milyen szépet csináltunk.

- Legjobban a tegnapi kirándulás tetszett, amikor agyagból készítettünk poharakat meg ilyen edényeket.

És hová mentetek kirándulni?

Segíts neki!

- Lentibe mentünk kirándulni.

Lentibe. Jó hát annyi program van, persze hogy elfelejti az ember azt hol is volt előző nap.

- Kótai Róbert főhadnagy vagyok, tábori lelkész, a táborvezető műveleti helyettese. A Tábori Püspökség 9. alkalommal szervezte meg a tábort. Ez a mostani tábor már az elmélyítés időszaka. Itt találkozunk velük konkrétan, itt vagyunk együtt velük egy hétig. Valahol összegez is ez a tábor, mert mindazt, amit az iskolában tanulnak, azt itt a szolgálati személyek a legjobb tudásuk, tapasztalatuk szerint elmélyíteni kívánják. Szeretnénk egy helyes önismerettel rendelkező ember kibontakozását szolgálni, aki hazájának, nemzetének, lakóhelyének, munkatársi közösségének egy elkötelezett értékes tagja lesz. Azok a gyerekek, akik itt vannak, vagy az édesapjuk vagy az édesanyjuk katona a Magyar Honvédség állományában. Elhoztuk őket, és egy picit próbálunk katonásak lenni, ehhez segítség és egy vezérgondolat a KatonaSuli Program. Ebből szeretnénk játékosan megvalósítani dolgokat, hogy lássák ők is, apa és anya mit csinál nap, mint nap. Ilyen gyakorlatok vannak. Mindemellett kézműves foglalkozások, természetjárás, valami kis ízelítő abból, mi is az, „balatoni gyereknek” lenni. Valami kis ízelítő abból, hogy milyen a természetet nyitott szemmel, nyitott füllel járni.

Jól látom akkor, hogy talán úgy lehet megfogalmazni, hogy valóban közelebb hozza a szülőket a gyermekekhez, a gyermekeket a természethez, a gyermekeket a hagyományokhoz, a hagyományok tiszteletére és egyáltalán az értékhez? Hát akkor én ezt fölvetem, hogy ennek bizony híján vagyunk a társadalomban, hogyha egy kicsit tágabb értelemben kitekintünk.

- A Tábori Püspökségnek a honvédségben, a honvédelem keretein belül feladata, küldetésbeli kötelessége, hogy értékteremtő legyen. Azt gondolom, hogy ebbe az életmód, a keresztény életmód, a természetvédelem, a hagyományok tisztelete, és a hagyomány őrzése szorosan belekapcsolódik, mint szolgálat. Mert az embert szolgálják, és az embert akarjuk többé tenni a magyar társadalomnak, és a honvédségnek értékesebb tagjává tenni.

Ez kétszeresen is előnyös, és erősítsen meg, hogyha jól látom. Egyrészt azért, mert valóban közelebb viszi a szülőket a gyermekekhez, egymáshoz. Az Ön által elmondottak alapján, hogy megismerik azt, hogy anyu, apu mit végez, milyen munkát, tevékenységet végez a hadseregen belül. Másrészről pedig lehet, hogy ez egy nagyszerű útja annak, hogy hagyományozódjék ez a hivatás, és mondjuk a gyerekekből később katona válhassék.

- A hallgatók között is, akik most már itt vannak, mint szolgálati személyek, sokan vannak olyanok, akik éveken keresztül voltak a tábornak lakói. Megerősítettük abban a hivatásban, hogy jó katonának lenni, jó egyenruhát viselni. Most visszajöttek, és ők is szeretnének valamit visszaadni, most már, mint a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj tagjai, és mint szolgálati személyek, mint műveleti segítők, mint csoportvezetők. Valami jót alkotni, valami jót átadni a gyermekeknek, akik ugyanolyan családból jöttek, mint ők is. Szoros napirendünk van. Hétkor van ébresztő, egy kis frissítő testneveléssel kezdjük, amit a Ludovika Zászlóalj tagjai, mint szolgálati személyek vezetnek. Utána reggeli, és beindulnak a napi programok, mint ezen a mai napon is 9 órától egészen ebédig több csoportfoglalkozásban, csoportbontásban kézműves foglalkozások vannak. Azon kívül van benne várlátogatás, voltunk Szigligeten, voltunk a Kis-Balatonnál, a Kányavári-szigeten. Rozsé atyával, a táborvezetővel Szentgyörgyvölgyre elmentek fazekaskodni a nagyobbak. Megtekintettük a Kis-Balaton bemutató házat, és a holnapi napon pedig tánctanár jön, aki a záró estre felkészíti a gyermekeket. Dunántúli táncot, és más  egyéb társastáncot fog nekik oktatni. Holnap lesz a bemutatója a csoportoknak, amire külön-külön készültek. Az elhelyezés egy részét a zalavári plébánia, mint egy hatalmas ősi plébánia biztosítja kőházával. Illetve a Magyar Honvédség sátrai, amit a Kaposvári Logisztikai Ezred biztosított a részünkre, és állított fel.

Mi lesz ez Martin?

- Ez egy ilyen angyal, kis katona angyal.

Miből készítetted?

- A fegyvert azt papírból.

Papír, igen.

- Másik keze hol van? Mindegy, csak az egyik keze kell. Így néz ki.

Jó ez, nekem tetszik.

- Nekem is tetszik.

Sok időbe telt míg elkészült?

- Nem, nem tart olyan sokáig.

Mi tetszett eddig, vagy mi tetszik itt a táborozásban?

- A táborozásban nekem minden tetszik. Leginkább a kaja, az nagyon finom. Meg tetszik nekem, amikor kimegyünk a Balatonra, meg hogy sátorban alszunk, meg ezek a kézművesek.

Barátokat szereztél már?

- Igen, vannak.

Aha, itt az egyik barátod, itt szembe veled.

- A nevem Rajz Martin, 11 éves vagyok, és Szolnokról jöttem.

Köszönöm szépen Martin.

- Úgy mutat jobban, hogyha ilyen felemás hosszúságúra hagyod, és erre is egy csomót kell raknod.

Itt mi készül?

- Virágkötészeti foglalkozás lesz.

Igen?

- Igen. Szárazvirágokkal dolgozunk, úgymond erdőn-mezőn ami megtalálható mindent felhasználunk. – Niklainé Szencz Virág.

Mit teszel még rá? Vagy mivel díszíted még?

- Azt még nem tudom, ilyen virágokkal.

Szárazvirágokkal.

- Leginkább sóvirágot használunk különböző színekben, szalmavirágot, apró tobozokat, rózsatobozt, ánizscsillagot, pisztáciát.

Jó, mert egy picikét a gyerekek talán szabadjára engedhetik a fantáziájukat.

- Igen, kérdeztem is tőlük, hogy felismerik-e?

Fogékonyak a gyerekek ezekre a foglalkozásokra?

- Fogékonyak, és egyre inkább igénylik azt, hogy foglalkozzanak velük. Le tudnak ülni, ki tudják fejleszteni, és fejezni magukat ezekben a kis munkákban.

Jó hasznos időtöltés ez gondolom, hogy a kézügyességet javítja.

- Természetesen ez nagyon jó a finommotorikára, ugye sok pici, apró mozdulatot kell végezniük, csomókat kötni, lefogni az apró, pici alkatrészeket, odaragasztani. Megtanulnak bánni a ragasztópisztollyal, az ollóval. Több mindent fejlesztünk ezzel a foglalkozással náluk.

- Szakmai tanácsot kérhetek?

- Még akkor fehéret kellene hozzá.

- Fehéret?

- Igen, fehér sóvirágot és az ánizscsillagot csoportosan rakjuk. Nyugodtan ki lehet gurítani.

- És akkor még fehéret?

- Még fehér sóvirágot ragassz hozzá.

- Rendben, köszönöm szépen. Mindjárt hozok is.

Kinek készíti?

- Ez egyelőre még csak az érdeklődés szintjén van. Kipróbálom magamat, még nem tudom kinek fogom adni. – Jáki Richárd hadnagy.

Talán idecsábítja a gyermekeket is nem?

- Így van, szeretném őket ösztönözni. Máris több fiú jött ide, eddig csak lányok voltak itt.

Falidísz lesz ebből?

- Így van, falidísz.

De azért gondolom jó önnek is itt, mint katonaként részt vesz ebben a táborozásban, és akkor bekapcsolódik ezekbe a foglalkozásokba. Jó szemmel nézik a diákok gondolom.

- Igen, szerintem a gyerekeknek ez egy nagyon ösztönző tényező, hogy látják a katonák is ugyanúgy azt csinálják, amit ők, és máris sokkal lelkesebben állnak a feladathoz.

- Kálinger Roland százados, tábori lelkész vagyok. Én vagyok a tábor helyi vezetője. A gyerektábor varázsa szerintem, a barátságok, amik a gyerektábornak kialakulnak. Nagyon sokan jönnek úgy, hogy előtte egymást felhívják telefonon: - Ugye te is jössz? – Én is megyek. Ott találkozunk, ott folytatjuk, ahol tavaly nyáron abbahagytunk. A további varázsa szerintem az, hogy egy kicsit a megszokott, hazai légkörből a gyerek kikerülhet. Nem szabad elfelejteni, hogy bizony itt sátorban laknak, és a sátrazásnak mindig van egy vonzó ereje a gyerekek felé. A Balaton és nem utolsó sorban, hanem talán elsők között kellett volna megemlítenem, azok a programok, azok a színvonalas programok, amik az eddigi táborban, és ebben is jellemzik a tábor napirendjét. A tábornak nagyon komoly pedagógiai programja van, és a táborban egy küldetés nyilatkozatot is tettek a vezetők. Egy értékrendet átadni a gyermekeknek, amit a tábori lelkészek, a tábor vezetői, a csoportvezetők helyesnek tartanak, követendőnek tartanak. Otthon is egy kicsit próbálják talán a szülőkre is a gyerekek átragasztani a jó példát, a jó szokásokat, és értékeket, amiket itt megtanultak és felvettek.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

310 éve 1703. február 18.-án hunyt el Zrínyi Ilona Munkács várának hős védője, II. Rákóczy Ferenc fejedelem édesanyja

196 éve 1817. február 19.-én született Kossuth Zsuzsanna, az 1848–49-es szabadságharc tábori kórházainak főápolónője, Kossuth Lajos húga. Flór Ferenc vezetésével 1849 elején szervezték újjá a honvédség egészségügyi osztályát. Munkájának eredményeként három hónap alatt több mint hetven tábori kórház létesült, melyekben a korban megszokottnál korszerűbb módszereket alkalmaztak. Fölszólította a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ápolásában. A szabadságharc bukásáig fáradhatatlanul járta az országot, próbálva a betegellátás egyre rosszabbodó feltételein javítani.

164 éve 1849. február 14.-én volt az eszéki vár kapitulációja, mely után a császári csapatok bevonulnak a várba. A szabadságharc egyik legsúlyosabb veresége, melynek során az erőddel három zászlóaljnyi (kb. 4500 főnyi) gyalogságot és számos löveget vesztett.

145 éve 1866. február 17.-én halt meg Kiss Károly katonatiszt, hadtörténész, költő, író, az MTA tagja. Katonatisztként részt vett a napóleoni háborúk több ütközetében, majd az 1848–1849-es szabadságharcban is fontos szerepet vállalt, mint a nemzetőrség szervezésével megbízott főtiszt. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű hadászati műszótár megírása.

146 éve 1867. február 17.-én megszületik a Kiegyezés. I. Ferenc József osztrák császár, magyar király – Deák Ferenc javaslatára – Gróf Andrássy Gyulát nevezi ki magyar miniszterelnöknek. Létrejön a dualisztikus államszerkezetű Osztrák–Magyar Monarchia.

68 éve 1945. február 11.-én megkezdődik a magyar és német katonák kitörési kísérlete a körülzárt Budáról. A mintegy 40000 főből 780 német és 45 magyar katona éri el Zsámbéknál a saját vonalaikat.

68 éve 1945. február 13.-án elesett Budapest, amit a szovjet csapatok ellenséges városként „vettek be”, ahogy saját jelentésükben írták.

12 éve 2001. február 15.-én a koszovói Pristinában megkezdte munkáját  a Magyar Honvédség részről felajánlott Megelőző Egészségügyi Laboratórium, amelynek feladata a missziós erők közegészségügyi és járványügyi biztosítása volt 2010. február 28-ig, a laboratórium hadműveleti területről történő kivonásáig.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

 

Kedves hallgatóink! Adásunk letölthető a honvedelem.hu elektronikus oldalon, leveleiket, észrevételeiket, gondolataikat pedig az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímen várjuk.

Megköszöni a figyelmüket, és további kellemes rádiózást, szép napot kíván önöknek, a szerkesztő, Fodor Endre.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, február 13