Rádióműsor - 2013. február 20. - 15. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. február 20.-ai műsor (15. adás), mely itt hallgatható  meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/36603

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 15. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

A szerkesztő, Fodor Endre köszönti a hallgatókat. A mai műsorban egy imaterem szentelésre hívjuk önöket, amelyet Szentendrén tartottak. Ezzel kapcsolatban hallják majd az ott készített riportunkat. Imatermet szenteltek föl a Tábori Lelkészi Szolgálat vezetői Szentendrén, az Altiszti Akadémián, február 13-án. A korábbi tantermet a közösség kezdeményezésére, illetve a katonák részvételével átalakították imateremmé, amelyet a történelmi egyházak tagjai a jövőben közösen használnak majd.

A riportban először Bíró László katolikus tábori püspököt hallják.

- Áldó imádsággal áldom meg ezt a szent helyet. Az imádság érzékelteti Istennek a végtelenségét, titokjellegét, egészen más voltát, és közelségét. Könyörögjünk! Urunk és Istenünk, bár téged sem az ég, sem pedig a föld nem képes befogadni mégis olyan hajlékot készítesz magadnak itt a földön, ahol állandóan segítségül hívhatjuk szent nevedet. Kérünk, áldd meg ezt a szent helyet, fiad érdemeire való tekintettel és sugározd rá kegyelmed erejét. Az, hogy imádságunk, mint az áldozati tömjén illata szálljon föl színed elé. Hívő népedet halmozd el bőséges jótéteményeiddel, hogy mindazok, akik munkájukkal és áldozatos adományaikkal hozzájárultak a kápolna kialakításához, nyerjék el a jelen életben segítő oltalmadat, bűneik bocsánatát, és részesüljenek a megváltás kegyelmeiben, Krisztus a mi Urunk által. Amen.

Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Mindennapos, szokványos, vagy azért ez egy egyedi alkalom, hogy egy laktanyában egy imaterem szentelése történik?

- Most látogatjuk a helyőrségeket. Eddig minden helyőrségben találtunk kápolnát, és ez szép. A kápolna megáldás azért nem mindennapi esemény, de maga ez a vizitáció, amelynek keretében megáldottuk a kápolnát, ez most eléggé általánossá vált számunkra. A szolgálati ágnak a három vezető lelkésze elhatározta, hogy elindulunk és együttesen, közösen látogatjuk meg a különböző alakulatokat ezzel a mottóval, hogy „Egymással-egymásért a szolgálatban”. Igazából szeretnénk a dialógust kezdeményezni, folytatni, mélyíteni az alakulatok és a különböző lelkészi szolgálati ágak között. El kell mondanunk, hogy a helyőrségek parancsnoksága mindig nagyon barátságosan és nyitott szívvel fogadják a lelkészi szolgálatnak a vezető ágait. Ez is egy nagyon szép esemény ez a mai kápolna szentelés itt Szentendrén. Igazából itt kápolna áthelyezésről van szó. Itt is volt kápolna, csak hogy centrálisabb helyen legyen a kápolna, és mindenféle külön beléptetési rendszer nélkül bárki bejöhessen, aki elcsendesedésre vágyik, ezért helyeződött ez a kápolna át. Sokszor idézem Thomas Mertonnak a szavát, aki azt mondja, hogy a zene szépségét nem a hangok, hanem a csend adja. Azt gondolom, hogy az élet szépségét is elsődlegesen a csend adja, és ez a kápolna itt az Akadémiának a szívében az elcsendesedésnek a helye. Akik fölismerik azt, hogy mennyire kell a csend, ahhoz hogy az életünk szép legyen, azok ide betérhetnek. A katonai lelkipásztorkodáshoz nélkülözhetetlen a vallásos ember együtt gondolkodása. Másként nem hiteles a szolgálatunk. Így, hogy együtt vagyunk más felekezet lelkészei, a rabbi kollegával együtt, ez egy tanulságtétel arról, hogy tulajdonképpen mindegyikünk lényegében, egy transzcendes világra, egy embert meghaladó világra hívja föl a figyelmet létével. Ugyanakkor az ember szolgálatára vagyunk rendelve és erre szeretnénk itt közösen tanulságot tenni.

- Bukovinszkiné Apáti Nagy Éva őrmester vagyok. Én úgy gondolom, hogy fontos az én életemben mindenféleképpen. Úgy gondolom, hogy a katonatársaim életében is fontos a lelki fejlődésük és a lelki életük szempontjából, hogy legyen egy ilyen imatermünk.

Lelki értelemben mennyire alkotnak közösséget egy laktanyán belül a katonák?

- Remélem, hogy nagyon azt fogunk alkotni és azt alkotunk. Egy nagyon nagy közösséget, ami talán most elindul itt ezzel az imaterem szentelésével, vagy az imaterem átköltöztetésével.

Ebből adódik, mert itt azért egy picit megnyugszik az ember, egy kicsit elgondolkodásra lehetőség van. Mondja egymás között azért a mindennapi dolgokról esik szó önök között?

- Hát elsődlegesen ugye a mindennapi problémák, a mindennapi életről esik szó, de ahogy elkezdtük ezt az imaterem átköltöztetését, felszentelését, azért egyre jobban előjöttek a lelki dolgok, és akár az imádság, vagy akár az, hogy hogyan lehetne itt egy közösséget kiépíteni. Egyéb problémák, hogy hogyan tudnánk annak megoldásában egymást segíteni, hogy egymáshoz fordulunk.

- Tudjuk jól, hogy a Mennyek Ura, a mi teremtő Istenünk az egekbe lakozik. Ezt valljuk és ezt hirdetjük. Azonban azt is hirdetjük, hogy Isten mindenható és mindenütt jelen van. Bárhol is imádkozunk, mindig csak egy imádságnyi távolságra van tőlünk, legyünk a föld bármely távoli pontján, és ezért ha ez így van, akkor feltehetné az ember a kérdést, hogy mi szükség van akkor a templomra? Azért van szükség templomra, és olyan helyekre, mert valahol az ember érzi azt, hogy ez a világ túlságosan is más, mint aminek Isten teremtette. Szeretné elkülöníteni azt a helyet, ahol az ő Mennyei Atyjával találkozik, ami szent hely, ezt is jelenti a szent dolog, hogy egy elkülönített, Isten számára elkülönített helyiségről, területről beszélünk. Így van ez az istentisztelet helyszínével is. Egy találkozóhely lenne Istennel, az ég kapuja itt a földön, ahova minden előítélet, minden feltétel nélkül az ember odaállhat, megállhat, elcsendesedhet, és sokszor szavak nélkül is csak könnyekkel és sóhajokkal odaviheti súlyos önmagát minden problémájával együtt az Isten elé.

Talán a mostani imaterem szentelésnek egyik különlegessége az volt, hogy ökumenikus volt, mindannyian itt voltak.

- Amikor nekiálltunk a csapatlátogatásoknak, és ez a mai kápolna szentelés és megáldás, ez tulajdonképpen belekapcsolódik ebbe a rendbe, illeszkedik bele.

Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök.

- Együtt mutatkozunk meg a katonák felé, hogy a szolgálatunk nyitott, ökumenikus szellemiséggel folyik mindenki felé. Szeretnénk mindenkit megérinteni. A célkitűzésünk és a mottónk is ez, hogy „Együtt-egymással”. Azok a régi nyomok, amelyeket a világháborúk lenyomatként meghagytak ránk, a Hadtörténeti Múzeumban, és azok az írások, amelyek megjelentek, mind-mind arról tudósítanak, hogy a halál közelében megszűnnek a felekezeti különbségek. Egyetlen egy Istent imádunk, akitől származtatjuk az egész életünket, az egész teremtett világot. Ebben közösek vagyunk, és ez egy olyan kapcsolódó pont, amit hiba lenne letagadni, és csak kicsinyesen elfalazni egymás elől. Ez az alkalom is lehetőség volt számunkra, hogy megmutassuk mindazoknak a katonáknak, akik itt szolgálnak, vagy éppen ide vannak vezényelve valamilyen szempont alapján, hogy azt az Istent akit mi szeretünk, azt együtt szeretjük. S ez egy alapérték számunkra.

Nagyon sokszor elhangzik ebben a műsorban is az, hogy mennyire fontos egy katonánál az, hogy a lelki egyensúlya, a lelki békéje meglegyen.

- Én úgy látom, hogy az az ember - katonaságtól függetlenül -, akinek nincs meg a legbelső lelki békéje, az egy zűrzavart teremt önmagában is és maga körül is. Ha a békességet nélkülözi az emberi élet, márpedig nem tudja nélkülözni, akkor nem tud ép emberként betölteni egy hivatást, ellátni egy szolgálatot. A katonáknál ez fokozottabban így van. Megterheli őket ennek a hivatásnak és szép szolgálatnak minden nyomorúsága. Még fokozottabban előtérbe kerül a belső békességnek a birtoklása, és mi annak a Krisztusnak a követségével járunk, aki azt mondta, hogy az én békességemet adom nektek, amely minden értelmet felülölelt. Azt a békességet, amit világ nem adhat. Ebből szeretnénk a háborúk között is, a dúló fegyverek között is, a dörgő fegyverek között is a katonáinknak adni, hogy ez a békesség mindig bennük legyen. Tudják azt, hogy az az örökkévaló Isten, aki őket megajándékozta az élettel, ezzel a szép hivatással, amit felvállaltak a társadalom állampolgáraiért, hogy megvédjék őket, hogy a küldetésüket ellássák, az bármilyen helyzetbe is sodorja őket, a békesség az megáll, mert azt ajándékként megkapják.

Borzasztóan fontos az, hogy egy katona életében a lelki nyugalom, és egyrészt az összetartozás az meglegyen. Nem tudom, hogy ön parancsnokként ezt mennyire tartja egyfajta vezérelvnek itt az alakulatánál?

- Én úgy gondolom, hogy ez az összetartozás érzés, ez abból kell, hogy fakadjon, hogy ki-ki önmagában talál elég önbizalmat és hitet.

Horváth Gábor dandártábornok, parancsnok.

- Amikor arról van szó, hogy meg kell találnunk magunkban a megfelelő hitet, mert azért az Altiszti Akadémiának az a jelszava „ Erős hit, erős akarat”, akkor meg kell találni azokat a támaszokat, amikre ez a hit épülhet. Nem vagyunk egyformák katonák, és hogyha az összetartozást próbáljuk erősíteni, akkor erősíteni kell kiben-kiben saját magának a hitet. Én úgy gondolom, hogy ennek a hitnek az erősítése lehet, de nem kötelező az adott esetben a vallási élet, a vallási meggyőződés, az annak való megfelelés is.

Biztos vagyok abban, hogy legalább annyira nem csak a katonát, hanem az embert is nézni kell akkor, amikor parancsot ad.

- Ez így van. Gyakorlatilag manapság már a Magyar Honvédségben nagyon nagy hiba lenne tömegként tekinteni a katonákra. Mint valamikor 20 vagy 30 évvel ezelőtt, amikor százezrekről volt szó, akiket hónapokig láttunk csak, hónapokig képeztünk ki. Manapság már mindenkibe annyi időt, energiát, pénzt, kiképzést fektetünk, annyi bizalmat adunk nekik, annyi mindent rájuk bízunk, hiszen úgy várjuk, hogy évtizedekig szolgálnak, még akár a szerződéses katonák is. Ugye elkerülhetetlen az, hogy az embert, mint a teljességét vegyük figyelembe. Hogy most ezt hogyan mérlegeli, milyen szintű parancsnok, az természetesen parancsnok stílus kérdése is, az természetesen szituáció kérdése is, és természetesen a szervezeti érdek kérdése is. De nagy hiba lenne az embertől elvonatkoztatni, akkor amikor az ember parancsnokként vezetni kívánja őket.

- Hiszem, hogy ez az ökumenikus templom minden imádkozó léleknek segít a mindennapokban, segít a gyógyulásban, a terhek és a fájdalmak viselésében és elviselésében. Egy régi legenda azt a kérdést veti föl, hogy milyen szavakkal lehet imádkozni. Bölcseink válasza szerint minden szó, mondat, amely a szívből jön megfelelő, hiszen Isten minden nyelven ért. A mindenható nemcsak a szavak nyelvét érti, hanem a gondolatokét, az érzelmekét is. Imába öntött gondolatainkkal fordulunk a Mindenhatóhoz, hogy a következő idő legyen a megértésé, legyen a szereteté és legyen a szorgalomé. Áldd meg ezt az imatermet, hogy akik idejönnek és imádkoznak, hallgasd meg őket mennyből, a te lakóhelyedről, és add meg mindenkinek szíve kérését, szíve kívánságát. Amen.

Totha Péter Joel, vezető tábori rabbi.

- Az, hogy mind a hárman itt vagyunk, tehát a két püspök úr és én, az nekem azért jelentős minden egyes ilyen alkalom és találkozó, mert ez mutatja a többségi társadalomnak, hogy igen a kereszténység és a zsidóság az össze van kapcsolva. Össze van kapcsolva a szövetség által, tehát a Mózesi könyvek azok mind a két vallásnak az alappillérei, alapkövei, és emellett nem lehet elmenni. Ugyanakkor azt is erősíti, hogy azok a személyek, akik meghatározzák mind a két vallásnak a jellegét vagy tanításait, azokról beszélünk a szószékről. Mind a két püspök úrtól nagyon nagy erősítést kapok arra nézve, hogy a szolgálati ág az nem csak mint a honvédségen belül egységes, hanem a hitében is egységes. Mindamellett, hogy nyilván a történelem egy bizonyos részében szétválik, de az alapok, az alappillérek, az Ábrahámita vallásnak az alapjai, azok mindannyiunk számára egyformán fontosak.

- Papp Endre alezredes vagyok, az Altiszti Akadémián szolgálok. A szerepem maximum annyira korlátozódhat, mint amikor a palackból kiengednek egy szellemet. Tehát én csak kihúztam a dugót, és az a közösség, amelyik hívő emberekből áll, az aktivizálódott és hozzájárult ahhoz kétkezi munkájával illetve szervezésével, hogy ez az imaterem így megvalósuljon jelenlegi formájában. Az, hogy ilyen központi helyre tudott kerülni ez a helyiség, ez még jobban elmélyítheti ezeket az emberi kapcsolatokat, még jobban hozzájárul ahhoz, hogy megismerjük egymást, hiszen nem mindannyian egy vallási felekezethez tartozunk. Illetve megismerjük a másik hitét, ezáltal a tolerancia jobban elmélyül. Illetve ezzel párhuzamosan, hogy még több ember érezze úgy, hogy ehhez a közösséghez neki tartoznia kell. A hadsereg egy nagycsalád, de a családon belül is az a közösség, amit a hívő emberek közössége jelent, az nem csak a katonai feladatok végrehajtásához nyújthat segítséget, hanem a parancsnokoknak is nagyon nagy támasza lehet. Pontosan azért, mert egy katona csak akkor tudja 100 százalékosan végrehajtani a feladatát, ha testben-lélekben is ott van. A léleknek az ápolása ennek a közösségnek, illetve az egyháznak a feladata itt jelen pillanatban. Nekem az a tapasztalatom, hogy a mindennapokban jelen van, ez abszolút elfogadottá vált a Magyar Honvédségen belül. Tehát nem érhet senkit diszkrimináció amiatt, hogy a hitét gyakorolja, akármelyik vallási felekezethez tartozik, hiszen ez a hadsereg már nem a 20-25 évvel ezelőtti hadsereg. Bár azt tudom mondani, hogy akkor is nagyon sokan jártak templomba, maximum nem vállalták föl. Most fel lehet vállalni, és ez még több embert tud emellé az ügy mellé sorakoztatni.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

570 éve 1443. február 23.-án Kolozsváron megszületett I. (Hunyadi) Mátyás magyar király.

558 éve 1455. február 23.-án Johannes Gutenberg nyomtatni kezdi a Bibliát. Az un. 42 soros Biblia 641 lapot tartalmaz, és minden oldal kéthasábosan van szedve. A 42 soros Bibliából mindössze 31 példány maradt fenn (valószínű, hogy 100 példánynál többet nem is nyomtak belőle).

217 éve 1796. február 20. született Mészáros Lázár honvéd altábornagy, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere.

188 éve 1825. február 21.-én Görgey István honvéd százados, történetíró, Görgei Artúr honvéd tábornok öccse. Honvéd századosként bátyja segédtisztje volt, részt vett a szabadságharc szinte valamennyi, Görgei tábornok parancsnoksága alatt vívott csatájában.

97 éve 1916. február 21.-én kezdődik el Verdunnél az I. világháború legvéresebb csatája, mely mintegy 10 hónapig tartott. Ez volt az I. világháború leghosszabb és második legvéresebb csatája: több mint negyedmillió halottja és körülbelül félmillió sebesültje volt.

66 éve 1947. február 25.-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát a szovjet megszálló hatóságok Budapesten jogellenesen elfogják, és a Szovjetunióba szállítják, ahol nyolc évig raboskodik. 2000. június 13-án dönt a Parlament arról, hogy ezt a napot a kommunizmus áldozatainak szentelik

22 éve 1991. február 25.-én a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti, soron kívüli ülésén a külügy- és védelmi miniszterek aláírják a Varsói Szerződés 1991. április 1-jei megszüntetéséről szóló megállapodást.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

Állasz még küszöbén ifjú életednek;

Előtted a küzdés, előtted a pálya,

Az erőtlen csügged, az erős megállja.

És tudod: az erő micsoda? - Akarat,

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Arany János gondolataival kívánok további szép napot, és köszönöm meg a figyelmét. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, február 20