Rádióműsor - 2013. január 10. - 9. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. január 10.-ei műsor (9. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/35773

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 9. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

Ne adj Uram még egy ilyen évet!

Ne adj kezébe se hurkot, se mérget a kétségbe esettnek.

Ne ejtsd kétségbe az elkeseredettet!

Ne adj szárnyat a halálnak,

ne oldd ki a bombát se odafönt, se idebent;

ne hozz vízözönt nyáron az érett mezőkre

ne hozz téli aszályt fagytól meztelen fákra,

sebet ne ejts szívünkön -

tud behegedni!

Ne húzz báránybundát a farkasokra,

s ne oltsd ki a szegények szomjúságát,

ne sértsd meg az igazak tisztességét,

ne född be városainkat korommal –

mert hová leszünk akkor e pusztaságban?

De add, hogy már semmit se kelljen adnod,

s mindent rendbe tegyünk, felnőtt kezünkkel,

szép tiszta kezünkkel.

S áldásodat se várva rakjuk össze

széttört földrészeidet a tengerek fölött.

Garai Gábor gondolatával kívánok nagyon boldog új évet valamennyi hallgatónknak.

Mai adásunk tartalmából:

„Mi szentségi házasságban élünk, pont most nyáron ünnepeltük a huszadik házassági évfordulónkat és hát egyértelmű, hogy ez valami magasabb rendű dolog, a szentségi házasság. Ez egy olyan kapocs, egy olyan érték, ami föntről jön. Tehát ez egy kegyelem, egy nagyon nagy kegyelem, és talán ezt emelném ki leginkább.”

Katonai zarándoklaton készítettem e gondolatokat egy házaspárral.

„Talán pont ezek a karácsonyok majd megadják otthon az otthoni karácsonyoknak is az értelmét és az értékét. Mert amikor az ember elveszít valamit, valaminek a hiányát érzi, és majd újra visszakapja később, akkor meg tanulja újra értékelni azt, ami otthon teljesen egyértelmű és teljesen megszokott volt.”

Ezt már Takács Tamás alezredes, vezető tábori lelkész mondja, akinek gondolatait advent idején hallhatták.

Adásunk végén kalendárium, fontosabb dátumokkal, személyekre, eseményekre visszaemlékezve.

 

És a részletek:

Adásról – adásra hallhatták Takács Tamás alezredes, vezető tábori lelkész gondolatait Afganisztánból advent idején.

Mi a legnehezebb amivel megkell küzdenie egy tábori lelkésznek azok közül a kérdések közül, amivel a katonák fordulnak hozzá?

- Én azt hiszem, hogy önmagának is meg kell maradnia valahol embernek, és ha emberszabásúan tud közeledni a többiekhez, akkor igazándiból a válaszok nem okoznak problémát. A probléma inkább az, hogy az igazán nagy gondokra itt helyben választ és megoldást adni nem lehet. Annyit tud tenni az ember, hogy megpróbálja együtt viselni azt, amit viselni kell, a kereszteket. És talán az ott létével megpróbálja egy picit segíteni azt, hogy a másik el tudja mondani a problémáit, s ha néha emberileg megoldani nem is lehet, de talán valami más erő segítségével próbálja ezt megoldatni, vagy egyáltalán segíteni elviselni.

Lehet arról tudni, hogy mik általában azok a legnagyobb keresztek, amiket cipelnie kell itt a katonáknak?

- Én úgy gondolom, hogy a katonák bár elsősorban a magyarokról tudok nyilatkozni, vannak annyira korrektek és erősek, hogy igazándiból a külső kihívások, azok nem okoznak akkora problémát, azokat lehet kezelni. A legnagyobb probléma mindig az, ami otthon van, ami távol van, amit gyakorlatilag kézzel foghatóan nem tud megoldani, érinteni, kezelni, ami tőle gyakorlatilag független probléma, amit igazándiból csak elviselni tud. Ezek azok a helyzetek, amik igazán nehézzé teszik a missziós katonák életét.

Legtöbbször a hétköznapok monotonságát nehéz elviselni. De a legnagyobb hiány mindig akkor jelentkezik, amikor valami ünnepre készül az ember. Egyrészt lehet-e egy katonai táborban megfelelő ünnepet tartani, gondolok itt most különösen a karácsonyra? Van-e lehetőség, hogy az ember tényleg úgy kiszakadjon a hétköznapok közül, mint otthon?

- Jobban bele gondolva, ami a hátránya egy missziós ünnepnek, karácsonynak az, az előnye is. Hátrány az, hogy azok hiányoznak számunkra, akik közel állnak hozzánk, akik otthon az ünnepet sokszor ünneppé varázsolják. Az előnye pedig az, hogy itt lecsupaszított ünnepek vannak. Nincsenek külső sallangok, nincsenek olyan dekorációk, amik elvonnák a figyelmet. Itt az ünnepnek általában a lényege marad meg. Az, hogy összejönnek, az emberek egy kicsit beszélgetnek, néha akár imádkoznak. Néha csak az, hogy együtt vannak, és együtt nézik ugyanazokat a gondokat, örömöket, amiket a másik is ugyanúgy érez. Egy-egy szál gyertya mellett, egy-egy ünnepi gondolat mellet. És talán pont ezek a karácsonyok majd megadják otthon az otthoni karácsonyoknak is az értelmét és az értékét. Mert amikor az ember elveszít valamit, valaminek a hiányát érzi, és majd újra visszakapja később, akkor meg tanulja újra értékelni azt, ami otthon teljesen egyértelmű és teljesen megszokott volt. Itt ebben a táborban nyilván lesznek lehetőségek azoknak, aki éppen nincsenek szolgálatban. Akik szolgálatban vannak, azokhoz talán-talán el fogunk jutni külön is. De én azt hiszem, hogy itt az emberek egymás között is tudnak ünnepelni. Az, az egy, két, három ember, aki egymás közelében él mindent megtesz annak érdekében, hogy legalább azon az estén, azon az ünnepen egy picit más legyen a hangulat, egy picikét talán díszesebb legyen az olyan megszokottnak tűnő hálókörlet. És ezek az apró, pici kis jelek, ezek segítik őket abban, hogy „átvészeljék” az ünnepet, és talán vigyenek is majd haza valamit magukkal az ünnepből.

Van-e valami bejáratott terv arra, hogy a tábori lelkészség hogyan ünnepli a karácsonyt?

- Hála Istennek a december az elég ünneplős hónap, így aztán végig pörögjük ezt a részét. És jó benne az is, hogy nem csak karácsony, van benne egy kis mikulás is, ami a komolyság mellet egy kis „örömködésre” is alkalmat ad. Mert azt hiszem, hogy egy normális lelkületű embernek ugyanúgy szüksége van az örömre, a bolondozásra, mint a komoly, nyugodt, magába forduló ünnepre. És ez a kettő majd talán egy picit kiegyensúlyozza azt, ami hiányzik az ünnepnek az otthoniságából. Nyilván terveket készítünk, nyilván lesz közös összejövetel, közös szentmise. Lesz lehetőség arra, hogy aki akar, együtt ünnepeljen. És nyilván tiszteletben tartjuk az is, hogy vannak emberek, akiknek időnként akár személyes problémáik, otthoni gondjaik miatt szükségük van arra, hogy saját kis szobájukban egy pár percet, pár órát egyedül töltsenek. De biztos vagyok abban, hogy aki itt van, az a másikat, egy picit családjának is érzi. És ha a hétköznapokban néha vannak is összezördülések, hiszen minden családban vannak, az ünnepek tájékán ezek az emberek, akár mennyire is kemény katonák, képesek arra, hogy a másiknak ünnepet varázsoljanak.

Takács Tamás alezredessel, kiemelt vezető tábori lelkésszel Afganisztánban, az ünnepek előtt készített beszélgetésünket hallották. A riporter Iványi Balázs volt.

A Makkosmária-i Katonai Zarándoklatról készített interjút, összeállítást már hallhatták korábbi adásunkban. Azt a beszélgetést viszont nem, amelyet egy házaspárral készítettem, akkor ott, a család fontosságáról gondolkodva.

- Druzsin József százados vagyok, Druzsin Zsóka a feleség.

Akkor család jött el erre a zarándokútra, és a gyerekek is. Hány gyerek van?

-  Hivatalosan kettő, de most hármat hoztunk. Egy baráti házaspár nagyobbik kislányát hoztuk el magunkkal.

Tetten érhető az önök példáján keresztül is, hogy fontos a család.

- Természetesen a katona életében mindenképpen fontos. Hiszen ez a hátország. Ez az a biztos pont, amihez mindig vissza lehet nyúlni, ami mindig alapot ad a mindennapos küzdelmekhez, ez egyértelmű. De nem katona vonatkozásban is, mint ember, a társadalom egy alap építőköve, kell, hogy családban éljen. Nem beszélve hogy a teológiai vonatkozás, hogy ekkleziola ugye a család, kisegyház, tehát mi vagyunk annak az ősmintának az életre váltása, amit ugye Krisztus elénk élt.

Most fordulok a feleséghez. Általában azt szokták mondani, hogy a család, az mindig attól függ, hogy az asszony, a feleség az hogyan fogja össze a családot.

- Mindennapjainkban sokszor felmerül a nők társadalmi szerepvállalásának a kérdése. Ez nálunk is sokszor vita tárgyát képezi. Nem egymás között, hanem ezeket a társadalmi dolgokat próbáljuk otthon megvitatni, és bármennyit feszegetjük ezt a kérdést, az-az igazság, hogy asszony nélkül nincs család. Természetesen kell a férj, az apa is, mint kereső, és példa a gyerekek előtt, és számtalan egyéb vonatkozásban szükség van rá, de anya nélkül nincsen család, és nincs otthon sem, tehát ebből kifolyólag azt lehet azért érezni, hogy egy nőnek elsősorban otthon van szerepe, és otthon van munkája. Természetesen én is dolgozom mellette, és szeretnék többet is dolgozni, de a mindennapi dolgok, az állapotszerű kötelességeim nagy részét lefoglalják az időmnek, tehát e mellett teljes mértékben úgy, mint egy férfinek nem lehet kibontakozni. Én ezt vallom, ezt tudom megvalósítani. Akiken látom, hogy ki tudnak bontakozni, azok mögött nincsen család.

Értsem ezt úgy, hogy akkor valami mindig csorbát szenved? Nem lehet teljes értékű családanya, nem lehet teljes értékűen egy hivatását betöltő személy valaki, nem lehet egy feleség teljes értékben? Vagy pedig nehéz ennek megfelelni?

- Nagyon nehéz ennek megfelelni. Nagyon nagy az elvárás mind a munka szempontjából, mind a családban betöltött többféle szerep szempontjából. Tehát feleségnek is nagyon jó feleségnek kell lenni, ami nem nehézség belülről, de megvalósítani azért a mindennapokban nem egyszerű. És hát családanyának lenni is nehéz, de azt hiszem egy nő számára ez a legfontosabb. tehát kibontakozhatunk mi a munka bármilyen területén, nem okoz akkora örömet, mint egy jó férj, vagy két szerető gyermek, vagy akár több is persze, vagy kevesebb, de mindenképpen a gyermekek.

A szülők, mint példaképek jelen lehetnek a családban a gyerekek szemében?

- Egyértelműen. Hál Istennek már nem ott tartunk, hogy Gagarin a példaképünk, bár semmi bajom az űrhajóssal.

Vagy a celebek?

- Vagy a celebek, igen. De egyértelműen. Tehát az a minta, amit eléjük élünk, azt magukkal viszik, és abból tudnak táplálkozni, ez kétség kívül. Ezért is mondjuk, hogy hivatás, nem csak katonai hivatásról, vagy orvosi hivatásról beszélhetünk, vagy bármi másról, hanem szülői hivatásról is.

Akkor most Önnek szegezem a kérdést, hogy mint családfő mi a legfontosabb szerepe egy családon belül Önnek?

- Én azt hiszem, hogy a nevelés arányainak, helyes arányainak a megtalálása, talán ezt emelném ki. Ezt nem tanítják semmilyen iskolában, hogy hogyan legyek jó szülő, pedig ez lenne talán a legfontosabb tantárgy.

Engedjék meg, hogy azzal zárjam és mind a kettőjükhöz forduljak amit, a mi nap éppen egy beszélgetésben ezen elmélkedtünk, hogy ez a mostani feje tetejére állított világ, ez az embert próbáló világ talán vízválasztó lehet. Magyarán azok a kapcsolatok, amik nem igazán kapcsolatok azok szétbomlanak, amelyek meg igazán kapcsolatot jelentenek azok meg egységesebbé forrnak össze a megpróbáltatásokban.

- Szentségi házasságban élünk, pont most nyáron ünnepeltük a huszadik házassági évfordulónkat..

Szívből gratulálok!

- Köszönjük szépen. És hát egyértelmű, hogy ez valami magasabb rendű dolog, a szentségi házasság. Ez egy olyan kapocs, egy olyan érték, ami föntről jön. Tehát ez egy kegyelem, egy nagyon nagy kegyelem, és talán ezt emelném ki leginkább. Nagyon kevesen élnek így, és ez meg is látszik a katonatársadalmon.

A civil társadalomban is egyre kisebb renoméja van a házasságnak. Még a társadalmi, vagy polgári házasságnak is, az egyházinak még kevésbé. Ha mégis akkor ugye az csak a ceremonális jellegében fullad ki. De ennek ellenére úgy érezzük, hogy feltétlenül apostolkodnunk kell a házasság intézményét erősítendő a többiek körében is. Sok barátunkat sikerült már rávenni arra, hogy igenis ez a helyes út és tessék szépen összeházasodni. Már tíz éve együtt élünk, minek a papír. Nem a papír miatt kell. Az igen kimondása, úgy, hogy nem arról van só, hogy nincs visszaút, de igenis gondolja meg azt, hogy én vállaltam egy életközösséget ezzel a másik emberrel és erre tanúk vannak, hogy mi kimondtuk az igent, és nem kell minden egyes tyúkpör után becsapni az ajtót, és szétválni. Nagyobb a felelősség súlya szerintem azoknál, akik házasságban élnek, komolyabban veszik ezt a kapcsolatot.

Tegyük hozzá, hogy hárítják az emberek a felelősséget manapság.

- Persze hárítják, mindig más a felelős, látszódik a társadalomban. Mindig a másik a hibás, én soha, én csak jól dönthetek. Hát ez nem helyes így. Nem könnyű szerzet a házasság, ez is egyfajta szerzetesi közösség, de érdemes vállalni.

Köszönöm a beszélgetést, örültem, hogy megismerhettem Önöket.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

445 éve 1568. január 6-án volt a tordai országgyűlés, ahol a világon elsőként iktatták törvénybe a vallási toleranciát.

409 éve 1604. január 4-én hunyt el Nádasdy Ferenc hadvezér, magyar főnemes Vasvár megyei főispánja a híres törökverő, az erős fekete bég.

249 éve 1764. január 7-én történt a madéfalvi veszedelem a vérfürdőben a császári katonák 200 székelyt megöltek, további 700 gyermeket, asszonyt és öreget a dermesztő fagyban hajszoltak a halálba.

164 éve 1849. január 8-án kezdődött el a nagyenyedi népirtás.

A várost 1849. január 8-a és 17-e között román felkelők elpusztították. Az ortodox karácsony másnapján, éjszaka kezdődött el a népirtás, mintegy 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a -24 fokos dermesztő hidegben.

120 éve 1893. január 8-án született Hugyecz László Ede építész. Az első világháború idején, a Monarchia hadnagyaként lábsérülést szenvedett és a kozákok fogságába esett, akik Szibériába vitték és építészként alkalmazták köszönhetően végzettségének és orosz nyelvtudásának. 1918-ban megszökött és sikeresen átjutott Kínába. Még ugyanabban az évben egy amerikai építészeti iroda nemzetközi építész csoportjának egyetlen magyar tagja lett. 1925-től 1941-ig mintegy 37, többségében még ma is álló és funkcionáló nevezetes épületet tervezett Sanghaj városában. 1942-ben a kommunisták elől újra menekülnie kellett, de magával vitte azt a levelet, amit a jezsuitáktól kapott, hogy adja át a Vatikánba. XII. Pius pápa megköszönte az egyháznak tett építészi szolgálatait és felkérte, legyen tagja a Szent Péter sírját feltáró csoportnak. Ez a nemzetközi tekintélyű csoport 4 évi munkával bebizonyította, hogy az az urna, amelyet, mélyen a Szent Péter Bazilika alatt találtak meg valóban Szent Péter csontjait tartalmazza.

98 éve 1915. január 6-án született vitéz Szentgyörgyi Dezső, a Magyar Királyi Honvéd Légierő legeredményesebb vadászpilótája.

35 éve 1978. január 6-án ünnepélyes keretek között adta vissza a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminiszter Magyarországnak a Szentkoronát és a koronázási jelvényeket.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

 

Kedves Hallgatóink egy eseményre hívom fel figyelmüket! A Magyar Királyi 2. Hadsereg doni katasztrófájának 70. évfordulóján január 12-én, szombaton 16 órakor megemlékező szentmise lesz a budavári Mátyás-templomban. A szentmisét Bíró László katolikus tábori püspök mutatja be, a katolikus tábori lelkészi kar tagjaival. Közreműködik a Magyar Honvédség Légierő Zenekara Veszprémből. Vezényel Katona János alezredes, karnagy.

„Az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat, büntetlenül lázadhat ellenük, mintha a vízcsepp azt mondaná, én más vagyok, mint a tenger, vagy a szikra, rajtam nem fog a tűz. De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkotórésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más amit a világban jelentünk és mutatunk nevetséges és szánalmas.”

Márai Sándor gondolataival köszönöm meg a figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást valamennyiüknek. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2013, január 10