Rádióműsor - 2013. január 30. - 12. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. január 30.-ai műsor (12. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/36330

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 12. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"A különféle versenynek nem az a haszna, hogy valaki megnyeri őket, hanem éppen az, hogy mindenki bemérheti a saját tehetségének szintjét." - Mérő László gondolataival köszöntöm önöket!

Jó napot kívánok, köszönti önöket az adás szerkesztője, Fodor Endre.

Folytatva sorozatunkat, ma ismét egy katolikus tábori lelkészt mutatok be önöknek.

- Kálinger Roland százados, tábori lelkész vagyok.

Miben látja leginkább a tábori lelkészek szerepét?

- Legfontosabb feladatom mindig ott legyen a katonával. Ott legyen, amikor a katona sportol, ott legyen akkor, amikor a katona gyakorlatozik. Ott legyen, mert bármikor szükség lehet a tábori lelkészre. Ez nem feltétlenül egyházi szolgálat, vagy szentségek felvétele. Egy beszélgetés. Egy mély lelki beszélgetés a katona problémájáról.

Ön a hivatásában találkozott nagy kihívásokkal?

- Három éve vagyok tábori lelkész. Előtte egyházmegyében plébános voltam, és azt kell, hogy mondjam, hogy a három év alatt a kihívások száma, a nagy feladatok száma sokkal sűrűbb volt, mint kint a civil életben. Talán azért, mert a feladatok, amit ezek a katonák elvégeztek, illetve amilyen környezetben elvégezték a feladatokat, az is nagyobb kihívás volt, mint mondjuk egy civil életben egy általános munkahelyre, gyárban vagy a mezőgazdaságban dolgozni. Voltak kihívások és hála Istennek eddig ezek a kihívások mindig úgy oldódtak meg, hogy nagyobb sérülés, lelki törés nem származott belőle.

Miért vágyódik valaki „kintről”, a civil életből a honvédségbe, mondjuk akár éppen azért, hogy a katonák lelki életét táplálja?

- Nem is olyan könnyű kérdés ez. A katonaság egy zárt közösség, és egy nagy család. Egy zárt közösségbe tartozni, és egy zárt közösséggel elérni azt, hogy engem befogadjanak, ez egy komoly feladat. Ebben részben segít az egyenruha, mert rajtad is az, az egyenruha van, ami rajtam, és így már egy kapocs megvan. A kihívás pedig, annak ellenére, hogy az én hivatásom a papság, és nem lövész szakon, vagy tüzér szakon végeztem, ennek ellenére elfogadtatni a katonával azt, aki én vagyok. Elfogadtatni azt, amit képviselek, és hogyha a katona elfogadja az én személyemet, akkor könnyebben elfogadja azt, akit én képviselek a jó Istent, a hitet, az egyházat. Azt hiszem, hogy ez a célja és ez volt az a kihívás amire, amikor beléptem a seregbe akkor vállalkoztam.

És kit kell, hogy lásson egy katona az ön személyében? Az embert, a katonát, vagy a lelkipásztort?

- A sorrend, az, az ember, a pap, és végül a katona. Ugyan a Magyar Honvédség egyenruháját hordjuk, de bajtársaink, katonatársaink is tudják, hogy mi nem katonának születtünk. Éppen ezért ezt a sorrendet állítottam föl, hogy először embernek kell lenni. És hogyha emberi hangon tudunk beszélni, meg tudjuk szólítani  a katonát, emberségesen tudunk vele viselkedni, akkor kíváncsi arra, hogy te pap vagy. Milyen papnak lenni? Milyen az Istent szolgálni? Milyen a te Istened? Beszéljél róla! Hogyha ez a kettő megvan, emberséges vagyok, és elfogadta azt, hogy pap vagyok, akkor elfogadják azt is, hogy a tábori lelkészek ugyan katonák, de talán mégse annyira értenek a lövészethez, mégse annyira értenek a fegyverekhez, a különböző katonás dolgokhoz, de ebben ők segítenek és kölcsönösen segítjük egymást. Én abban, amiben a pap tud egy katonának, ő abban, amiben egy katona tud egy papnak segíteni.

Talán azért nem is lehet egyszerű, mert ez egy nyíltságot feltételez, egy nyitottságot feltételez, az ön szavaival élve egy zárt közösségben.

- Igen, és ez a nyíltság, ez a nyitottság, ezek leginkább a katona kérdéseiben nyilvánulnak meg. Ők nem kertelnek. Nem olyan tisztelettel fordulnak az emberhez, ahogy egy falusi vallásos közösség, egy templomba járó közösség fordul az emberhez. Ők nyíltan nekiszegezik az embernek a kérdéseit, legtöbbször nem kertelve a kényes kérdésekre is rákérdeznek. És hogyha a tábor lelkész nem nyitott ezekre a kérdésekre, vagy megpróbál kibújni a kérdések alól, azt megérzik a katonák, és úgy katonásan esetleg az lesz az eredménye, hogy hát akkor a lelkész úr nem egyenes, nem nyitott, nem őszinte, nem hallgatjuk meg, hogy mit mond.

Végezetül az ön életében, az ön hivatásában a jelenlegi az milyen szerepet tölt be, milyen helyet tölt be?

- 15 éves pap vagyok. Most nyáron emlékeztem meg a 15 éves pappá szentelésemről. A 15 év alatt nagyon sok helyen voltam. Zalában kezdtem meg a papi pályámat, itt voltam káplán több helyen, itt voltam plébános is, és innen kerültem át a tábori püspökségre. Minden helyen voltak új lehetőségek, új kihívások, és nem mondanám azt, hogy az egyik helyem jobb volt, mint a másik. Mindegyik más volt. Mindenhol meg kell találni azt, ami az embernek az igazi helye, az igazi öröme, az igazi boldogsága, ahol a legjobban tudja szolgálni az Istent és az embertársait. Úgy érzem, úgy tapasztalom, hogy ez a tábori lelkészi kör, a katonák, a hittanos gyerekek, a katona gyerekek, most ezen a helyen tudom a legjobban szolgálni a jó Istent, és a katonákat is remélem, hogy továbbra is tudom szolgálni.

Prof. dr. Hideg János nyugállományú orvos vezérőrnagyot köszöntötte 80. születésnapja alkalmából, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke. Dr. Hideg János nyugállományú orvos vezérőrnagy repülő főszakorvos és űrorvos, az orvostudomány doktora, a Nemzetközi Űrkutatási Akadémia tagja. 1959-ben végezte el a Budapesti Orvostudományi Egyetem általános orvosi karát. Címzetes egyetemi tanár, a Honvédorvos folyóirat főszerkesztője, illetve tiszteletbeli főszerkesztője. A köszöntését követően beszélgettem a professzorral.

Vezérőrnagy Úr! Szívből gratulálok születésnapja alkalmából, Isten éltesse! Ha visszagondol a pályafutására, akkor milyen emlékezetes pillanat maradt meg önben?

- Nagyon nehéz erre válaszolni, hiszen már húsz éve nyugdíjba vagyok, és a hosszú katonaorvosi pályafutásomnak ugye a csúcsán, ez EÜ szolgálat főnöke voltam. 10 évig töltöttem be ezt a funkciót. Na most más a mai helyzet, és más az akkori helyzet. Tehát ahhoz képest én arra büszke voltam, hogy a katona egészségügy az kiemelt szerepet játszott a magyar egészségügyben, és ránk számítottak. Bizonyos funkciókat mi töltöttünk be. Ilyen például az égési betegeknek az ellátása. Az csak a mi kórházainkban volt, a vidéki és a pesti kórházakban, tehát Győrben, Pécsett, Kecskeméten, és a Központi Katonai Kórházban. Büszke vagyok arra, hogy ezek a szolgáltatások elismerték a polgári egészségügy részéről is a tevékenységünket.

Ön a repülő orvostan szószólója, hiszen az ön révén ezt oktatták is, vagy oktatják is.

- A repülő orvostan tulajdonképpen egy diszciplína, az orvostudomány egy ága. Ahol tulajdonképpen képzést kapnak azok az orvosok, akik a pilóták és a hozzá tartozó személyzet egészségügyi ellátását, speciális követelmény rendszerét kidolgozták, és a mindennapi vizsgálatok során ezeket megvalósítják. Arra vagyok büszke, hogy sikerült ennek egy tanszéket kapni. A tanszék a Szegedi Orvostudományi Egyetemhez tartozik, és koordinálja, és ez a mai napig ezt a szerepet betölti. A szakorvos képzést, a szakorvos továbbképzést, és az orvostudomány kutatásoknak a repülő orvosi vonatkozásait koordinálja.

Ennek azért volt egy közismert pillanata, hiszen ön tagja volt annak a teamnek, amely felkészítését végezte, ha jó tudom, az első orosz-magyar űrhajós expedíciónak. Jól tudom?

- Jól.

Ott mi volt az ön feladata?

- Az én feladatom volt annak az orvosi bizottságnak a vezetése, amelyik ezeket az előzetes alkalmassági vizsgálatokat elvégezte. Fölkészítette a kinti orvosi vizsgálatokra, ami a Szovjetunióban zajlott le Csillagvárosban, és magát az egész űrrepülést végig kísérte.

Akkor önnek is köszönhető az, hogy épp mondjuk Farkas Bertalan és ugye Magyari Béla volt azt hiszem, tehát hogy ők ketten lehettek..

- Így van, ketten. Farkas Bertalan volt az egyes számú, és Magyari Béla a dublőr. Ma is megvan a kapcsolatom velük.

Professzor Úr! Miért jó a katonaorvoslás? Miért jók a katonaorvosok? Hogyan látja ezt?

- A katonaorvoslásnak a feladata tulajdonképpen azon speciális feladatoknak a végrehajtása, ami a katonai szolgálattal függ össze. Tehát az alkalmasság elbírálása, a kiválogatás, a karbantartás, az egészségügyi karbantartás, és hát ugye különleges vizsgálatok alapján a repülő alkalmasság végső soron elbírálása. Legmagasabb szintű orvosi követelményrendszernek a kidolgozása a részünkről. Úgyhogy ezeket megvalósítottuk, és ez a mai napig is működik.

Borzasztóan változik az orvostudomány, a technika. Figyelemmel kíséri a mostani eredményeket? Sokkal fejlettebb, sokkal másabb ma az orvoslás, mint volt mondjuk az ön praktizálása idejében?

- Hát sajnos.

Sajnos? Miért mondja, hogy sajnos?

- Csökkentek a követelmények. Jelentősen lecsökkentek a létszámok is, tehát akikkel szemben ezeket a vizsgálatokat el kellett végezni – hát csak a pilóta állomány ugye. Az én időmben még több száz pilótával számoltunk, ma pedig több tíz. Úgyhogy ennek megfelelően a mai követelmények másabbak, mint az akkoriak. Mert ez a hadsereg fejlődésével, tulajdonképpen a hadsereg szerepének a csökkenésével jár.

Végezetül, hogyan telnek a mindennapjai?

- Még bejárok dolgozgatni a Honvédorvos szerkesztőségébe, részt veszek a szerkesztői munkába. Biztosított lehetőségek szerint, ugye kiválogatni azokat a cikkeket, amelyek a Honvédorvosba publikálni tudunk, és támogatni az ilyen irányú kutató tudományos tevékenységeket.

Sok tehetséges fiatal van.

- Igen.

További jó egészséget kívánok!

- Nagyon köszönöm.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

490 éve 1523. január 4.-én, VI. Adorján pápa megerősíti Tomori Pál kalocsai érseki kinevezését, aki három év múlva a mohácsi csatában a magyar sereg egyik fővezére volt.

440 éve 1573. február 4.-én született Káldi György jezsuita szerzetespap, az első magyar katolikus bibliafordítás készítője.

302 évvel ezelőtt 1711. február 6.-án hunyt el Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros. Fiatalon Csobánc várában szolgált a gyalogság vajdájaként, és részt vett a török elleni hadjáratokban. 1705-től az egyik legvitézebb kuruc csapattisztként tartották számon. Híres volt portyáiról, kétszer is eljutott Bécs határáig. 1710. október 28-án a Szekszárd környéki harcokban a rácok bekerítették és elfogták. Rákóczi mindent megtett kiváltása érdekében, de a császáriak mivel dezertőrnek és „megátalkodott esküszegőnek”, tartották és hallani sem akartak a kicseréléséről. A hadbíróság végül halálra ítélte, és kivégezték.

164 éve 1849. február 5.-én volt az 1848–49-es szabadságharc téli hadjáratának egyik jelentős következményekkel járó csatája a branyiszkói ütközet. A Branyiszkói-hágónál Guyon Richárd honvéd ezredes csapatai vereséget mértek Franz Deym tábornok csapataira, és ezzel kierőszakolták a feldunai hadsereg áttörését a Tiszánál összpontosított magyar főerő felé.

94 éve 1919. február 4.-én a magyar hadseregen belül megalakul az első önálló térképészeti szervezet, a Magyar Katonai Térképészeti Csoport, melynek emlékére ez a nap a Magyar Katonai Térképészet Napja.

24 évvel ezelőtt 1989. február 5.-én az utolsó szovjet alakulat is elhagyta Afganisztán terültetét, az afganisztáni háború és tízévi megszállás után.

23 éve 1990. február 1-én kezdődtek meg a magyar–szovjet tárgyalások a szovjet hadsereg a teljes kivonásról hazánk területéről

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

 

Kedves hallgatóink! Adásunk teljes egészében letölthető a honvédelm.hu elektronikus oldalon. Véleményüket, gondolataikat ezúttal is várjuk az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre, vagy Katolikus Tábori Püspökség címére, amely 1054 Budapest, Szabadság tér 3. Köszönöm, hogy meghallgattak, megtiszteltek a figyelmükkel. Szokásomtól nem térek el, ismét egy idézettel zárom mai műsorunkat.

„Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a nap fénye, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait. Nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az ember szívében is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzászóljon, akkor inkább bezárva marad.”  - mondta Böjte Csaba. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. További kellemes rádiózást, szép napot kíván a szerkesztő, Fodor Endre.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3. E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, január 30