Rádióműsor - 2013. július 03. - 34. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. június 3.-ai műsor (34. adás)

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 34. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"A hegycsúcsra felvezető út mindig hosszabb, mint amire számít az ember. Ne hagyd magad megtéveszteni, biztosan eljön az a pillanat, amikor kiderül, hogy ami közelinek tűnt, még nagyon messze van." - Paulo Coelho idézetével köszöntöm hallgatóinkat.

Mai műsorunk tartalmáról:

Az esztergomi keresztény múzeumba kalauzoljuk el önöket.

- Az úrkoporsó a legtöbb katolikus templomban, a nagyheti szertartások része, hogy megnyitják a szent sírt Nagypénteken. De a középkorban tudunk arról, hogy használtak mozgatható szent sírokat is, és ebből a műfajból egy ismert darab, ami viszonylag ép állapotban fennmaradt az esztergomi keresztény múzeumban található. Ezt sem használjuk már, mint szent sírt, de a maga tárgyi formájában szerencsére megőrizte nekünk ezt a régi hagyományt.

A tábori lelkészek napját ünnepelték a katonák.

- A tábori lelkészek védőszentje Kapisztrán Szent János. A Tábori Lelkészek Napját, az ő születéséhez kötjük. Különösen is példa lehet számunkra Kapisztrán Szent János. Hunyadiban a világi ember, Kapisztrán Szent Jánosban a szerzetes papnak az összefogása. Annak idején a két ember összefogásából jött ki Nándorfehérvár diadala.

Szentesen az EUFOR kontingens katonáit búcsúztatták.

- De ne felejtsétek, hogy embernek lenni azt is jelenti, felelősnek lenni valakiért, szolgálni, megtartani, megoltalmazni. Szolgálni, ez szerénységet feltételez. Ezt csakis a tett, nem a csillogás, amely esetleg körülveheti. Megtartani, ez nem gondolható el az értékek ismerete nélkül. És megoltalmazni, csak az tudja mi az, aki tud szeretni, akinek őszinte érzései is vannak még.

 

Kapisztrán Szent János a tábori lelkészek védőszentje, rá emlékeztek a katonák.

- Évről-évre megtartjuk a tábori lelkészek napját. Ugye a tábori lelkészek védőszentje Kapisztrán Szent János. A szenteknek a halálnapján szoktuk emlegetni és ünnepelni. Kapisztrán Szent János halála napja október 23-ára esik, ami a forradalomnak az ünnepe. Így az az ünnep elhomályosult, és ezért a katolikus tábori lelkészek napját az ő születéséhez kötjük. Úgy tudjuk, hogy június 23-án született, Szent Iván nap előtti napon, és ehhez kötjük a tábori lelkészek napját. Ugye a honvédségen belül minden alakulat megtartja a maga ünnepét. Nekünk Kapisztrán Szent János a védőszentünk, az ő ünnepét tartjuk meg évről-évre. Amiben különösen is példa lehet számunkra Kapisztrán Szent János, az Hunyadiban a világi ember, Kapisztrán Szent Jánosban a szerzetes papnak az összefogása. Annak idején a két ember összefogásából jött ki Nándorfehérvár diadala. Azt gondolom, hogyha meg akarjuk szilárdítani az emberi értékeket társadalmunkban, a honvédségen belül is, egy széteső társadalomban, ahol a család kikezdett, ahol az élet tisztelete kikezdett, akkor nagyon-nagyon együtt kell dolgoznunk a honvédségen belül különböző szolgálatokat ellátóknak. A honvédségnél olyan gyakori szó ez: A hazámat szolgálom. A tábori lelkész a katonával együtt valóban a hazát szolgálja, és ez a mai összünnepünk is az összefogásnak az ünnepe. Amikor tényleg a katonaság képviselői is itt vannak, a vezetők is itt vannak, és itt vannak a tábori lelkészek. Együtt ünnepelünk, egymásnak örülünk, és ezen alkalommal kettőnknek az egysége erősödik, és ebből az egységből így szépen munkálkodás tud fakadni az év során is. Az idei találkozónkban két témát vettünk elő. Egyrészt Szent Lászlóra emlékeztünk, ugye ő a tüzérségnek a védőszentje, a keleti végeknek az őrzője a különböző betörésekkel szemben. Szent László egy ember, aki lát, gondolkodik, ítél, dönt, cselekszik. Én azt gondolom, hogy a mai világunkban nagyon oda kell figyelni az ő alakjára. Erre az egyéniségére, hogy látta a veszélyt, döntött és tudta mit kell tenni. Szóval ma is olyan tettre kész emberekre van szükség, akik látják a veszélyt és cselekszenek. Erről a Szent Lászlóról volt a megemlékezés a középkori énekeken keresztül, énekszövegeken keresztül. Ugye egy nemrégiben megjelent kiadvány ismertetése is volt ez egyben. A második előadás a Doni hadsereg áldozataira emlékezett, Szmetana György úr személyében, aki bemutatta a Doni áldozatoknak a jelenlétét, összefogását az orosz társadalommal. Nagyon sok mindent mondanak a magyar katonáról, hogy ilyen volt, meg úgy viselkedett biztos, hogy ilyen is volt a háború, nagyon el tudja vadítani az embert. Tény az, hogy a fotók amelyeket láttunk, azok iskolaépítésről szóltak, egészségház építésről szóltak, sőt egy fürdő építéséről szóltak. Tehát egy magyar katona, amikor nem kellett direkt módon a fronton harcolnia, az orosz lakosság életébe bekapcsolódott. Részt vett az aratás munkájában, együtt szórakoztak, ugye az orosz lányok gitároztak éppen a magyar katonáknak a fényképen, amit láttunk. Tehát van egy ilyen oldala is a második világháborúnak, ahol az orosz ember a tulajdonképpen őt támadó magyar katonában nem az ellenséget látta, hanem az embert látta. Tudjuk jól azt, amikor leverték a magyar hadsereget, ha az orosz lakosság a falvakban nem segíti élelemmel, sok minden más módon a magyar katonát, még ez a kevés sem tért volna haza, akik hazatértek. Tehát kell, hogy reálisan emlékezzünk a háborúnak erre a szörnyű szakaszára, a magyar katonának a helytállására, az orosz lakosságnak is a segítőkészségére. Biztos, hogy mind a két oldalon lehet mondani negatív példákat, de azért a pozitív történetek mégis csak többségében vannak.

Nyár lévén nagyon sokan kirándulnak, pihennek. Nem csak a hegyekben, nem csak a vízpartok mellett, hanem éppen múzeumokat felkeresve. Hallgatóinkkal most az esztergomi keresztény múzeumban teszünk látogatást.

A Bazilika lábánál a prímási palotában található az esztergomi Keresztény Múzeum. Magyarország leggazdagabb, a világon a harmadik legnagyobb egyházi gyűjtemény, mely több évszázad európai és magyarországi emlékeit őrzi.   Képtárának magyar, olasz, németalföldi, német és osztrák anyaga lévén az ország harmadik legjelentősebb festészeti gyűjteményeként is ismert. A rendkívül gazdag iparművészeti és grafikai gyűjtemény között található pár igazán különleges alkotás is, mint például Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára, illetve a garamszentbenedeki Úrkoporsó. Az egyedülálló egyháztörténeti alkotásokat Koncsek Ildikó művészettörténész, múzeumigazgató mutatja be.

Itt állunk a Kolozsvári Tamás Kálvária képe előtt, ez a leghíresebb kép, ami a múzeumban van. Beszélne róla?

- A kép 1427-ben készült. Egy szerencsés eset előtt állunk, mert az oltár középső képe alatti predella táblán - ez egy hosszúkás tábla -, ami latin nyelvű feliratban közli az alkotó nevét, Kolozsvári Tamás. A készülés dátumát,1427, és a megrendelő nevét is, aki szintén az oltáron ábrázolásra kerül Petősfia Miklós győri olvasó kanonok. A kép különleges helyet foglal el a magyarországi művészettörténet szempontjából, mert egy olyan kép előtt állunk, ami elpusztult emlékeket pótol, hiszen Budáról táblakép festészeti emlék ebből a korból egyáltalán nem maradt fenn. Ez a kép is csak azért élhette túl a török hódoltságot, mert Garamszentbenedekre kerül feltehetőleg a készülés helyéről, a Budai királyi udvarból. Így túlélte a nehéz időket, s ezért ma is megcsodálhatjuk azt a művészi színvonalat, melyet ez az oltár képvisel.

Látható Luxemburgi Zsigmond is a képen.

- Ebben az időben uralkodó magyar király, aki egyben német-római császár volt Luxemburgi Zsigmond, és más ábrázolások alapján egyértelmű, hogy a megtérő római százados arcvonásai, azok megegyeznek Luxemburgi Zsigmondéval. Ez egy nagyon izgalmas részlet a képen, mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért is kerülhet rá egy uralkodó az ábrázolásra. Ennek nyilván még akár aktuálpolitikai vonatkozása is lehetett. Ez az uralkodó, mint valamiféle hitvédő jelenik meg, a kereszténységnek egy erőteljes képviselőjeként jelenik meg a képen, aki ugye maga is megvallja, Jézus keresztje alatt állva, ünnepi díszbe öltözve, hogy valóban Isten fia előtt állunk.

Itt van például Mária, ő a szomorúságot ábrázolja a képen, lefele tekintő arc.

- Igen, a kereszt alatt jobbra láthatjuk Máriát. Kíséretében néhány asszony és egy fiatalembert, akiről ugye tudjuk a szentírás szövegéből, hogy a kedves tanítvány, János apostol. Mária teste szinte összeroskadni készül, a kép nagyon érzékletesen ábrázolja az ő törékeny testét. Nagyon lágy vonalvezetéssel látjuk a leomló karjait, a ruházata alatt szinte nem is érezzük a testét. A fájdalmat nagyon szépen megjeleníti a kép. Máriát egyébként a szokásos kék köpenyben ábrázolja, ahogy általában Máriát szokták. Hiszen Mária, mint a mennybe fölvett királynő, Istenanya legtöbbször kék ruhában jelenik meg a képzőművészetben. Az arany háttér az gyakran szerepel a korai középkortól kezdve egészen a gótika korszakának végéig. Az arany háttér az ünnepélyességet jelenti, az örökkévalóságra, a mennyre utal. A táj háttér ezzel szemben határozottan földi helyszínre helyezi az ábrázolást.

Található a múzeumban egy páratlan ritkaság, amiből összesen három darab van a világon, és egy, ami működőképes itt van Esztergomban. Ez az Úrkoporsó.

- Az Úrkoporsó a szent sír műfajába tartozik. Ezt manapság is ismerjük, hiszen a legtöbb katolikus templomban nagyheti szertartások része, hogy megnyitják a szent sírt Nagypénteken. De a középkorban tudunk arról, hogy használtak mozgatható szent sírokat is, és ebből a műfajból egy ismert darab, ami viszonylag ép állapotban fennmaradt az esztergomi Keresztény Múzeumban található. Ezt sem használjuk már, mint szent sír, de a maga tárgyi formájában szerencsére megőrizte nekünk ezt a régi hagyományt. A mozgathatóság abban nyilvánul meg, hogy évközben feltehetőleg egy oldalkápolnában tartották, és csak Nagypénteken húzták elő. Akkor beletemették Jézus egy szobrát, ami talán év közben kint függött a templomban. Ez egy mozgatható karú corpus, Jézus test, amit levesznek a keresztről és a Nagypénteki szomorú szertartás közben, ugye passió eléneklése, előadása közben a garamszentbenedeki bencés szerzetesek belehelyezték ezt a szobrot az Úrkoporsóba. Ez nagyon szemléletessé tette a Nagypénteki történet elmesélését. Ezzel mindenkinek nyilvánvalóvá válhatott, hogy miről is szól a történet, amit ugye ma nagyon sokszor hallottak, de ezzel az Úrkoporsóval ez további megerősítést nyert. Ez azért lehetett érdekes a híveknek, mert egy évben csak egyszer látták ezt az eseménysort így elénekelve, előadva, megmutatva. A halott Jézust ábrázoló szobrot a feltámadás megünneplése előtt eltávolították az Úrkoporsóból, és az Úrkoporsót aztán a feltámadási körmenetben feltehetőleg körbehúzták a templomban, esetleg a körmenet előtti téren a körmenet keretében. Akkor már egy feltámadt Jézust ábrázoló szobrot, aztán később a barokk időben egy monstanciát használhattak a Feltámadott jelképes megjelenítésére. Az Úrkoporsó kompozíció egyébként két részből áll. Az alsó része egy jelképes szarkofág, a felső része pedig egy kápolna.

Egy nagyon szépen megmunkált kápolna.

- Igen, mint egy egyterű gótikus kápolna, tipikus gótikus építészeti motívumokkal, mérműves ablaknyílásokkal, apró keresztvirág faragványokkal, kúszó levélmotívumokkal. Az oszlop közeiben szobrokat is látunk, a 12 apostolt ábrázolják ezek a szobrok. Így összességében ezek a szobrok a kápolnával együtt az egyházat, a papságot, vagy akár a mennyei Jeruzsálemet is megjeleníti.

Itt a szarkofág részénél katonák vannak ábrázolva.

- Igen, a két hosszanti oldalon Jézus őrzőit látjuk. Az alsó rész azt az eseménysort adja elő, amit ugye a Szentírásból ismerünk, hogyan is temetik el Jézust, illetve hogyan támad fel. A két hosszanti oldalon 3-3 katonát láthatunk. Egyesek török ruhát viselnek. Ugye 1480 körül keletkezik az Úrkoporsó, abban az időben nem tudják, hogy hogyan is öltöztek Jézus korában a pogány, nem keresztény katonák. Keleti típusokból, ugye a törököket ismerjük ebben az időszakban Magyarországon, és nyilván törökös ruhába öltöztetik a keleti katonákat. A hivatalos római katonákat pedig a korból vett példával szemléltetik ugyancsak, Mátyás kora és a fekete sereg vértezetét viselik egyes katonák az ábrázoláson.

Megfigyelhető a képeken – már említette ön is -, hogy aktuális korból ábrázolják a katonákat, szereplőket, felszerelést rajta. Ez miért így történt?

- A középkorban nincsenek információik a festőknek arról pontosan, hogy hogyan is néztek ki Jézus korában a katonák. Ezek az emlékek évszázadok alatt elvesztek, nem volt közvetlen kapcsolata a Szentfölddel és nem is voltak történeti kutatások. A tudományos történelmi érdeklődés majd a 19. században jelenik meg. Viselettörténettel, hagyománytörténettel akkor kezd el foglalkozni a történettudomány, vagy akár a teológia és ezzel együtt természetesen a művészi ábrázolások is követik ezeket az eseményeket. Abból a korból már ismerünk hitelesnek tekinthető ábrázolásokat, ilyen megfontolások akkor 19. században merülnek csak fel. Az előtt meghatározó az, hogy hagyományosan hogyan ábrázolják a keleti embereket, hogyan ábrázolják a rómaiakat. Egymást másolják igazából a festők a műhelyben, a hagyományokat követik. Ha valami aktualitás van benne, az viszont a saját korukból jelenik meg. Ilyen aktualitások igazából a 15. században kerülnek elő először. Aztán később egyre több egyébként, amikor mondjuk számszeríjat ábrázolnak, olyan fegyvereket amik csak a 15. századra jellemzőek. Ezek fegyvertörténészeknek nagyon fontos forrást jelentenek, ezek az ábrázolások, mert ha nem maradtak fenn ilyen fegyverek, nem találkozunk velük múzeumokban, vagy régészeti leletekben sem maradt meg éppen az a típus, de az ábrázolásokon rá lehet mutatni, hogy nyilván ezt használhatták abban az időszakban.

 

Magyar békefenntartó katonákat búcsúztattak Szentesen nemrégiben.

- Jó napot honvédek!

- Erőt, egészséget!

Felkérem Takács Tamás alezredes urat, áldja meg a kontingenst!

- Visztek magatokkal dolgokat, s egy időre elszakadtok. De ne felejtsétek, hogy embernek lenni azt is jelenti: felelősnek lenni valakiért, szolgálni, megtartani, megoltalmazni. Szolgálni, ez szerénységet feltételez. Ez csakis a tett, nem a csillogás, amely esetleg körülveheti. Megtartani, ez nem gondolható el az értékek ismerete nélkül. Megoltalmazni, csak az tudja mi az, aki tud szeretni, akinek őszinte érzései is vannak még. Szent Benedek annak idején azt tanította övéinek, hogy idegen kolostorba ne menj a saját reguláddal. Ti idegen földre mentek, idegen országba. Vigyázzatok a saját regulátokra, de tartsátok tiszteletben az ottaniakét. Tamási Áron azt mondja, hogy, aki meg akar élni ezen a földön, annak szükséges, hogy tartalék esze és duplán mért szíve legyen. A küldetésben, amikor idegen földön éltek vigyázzatok arra, hogy legyen meg ez a tartalék ész, és ami talán még fontosabb, a duplán mért szív. Minden út, amelyet nem indokol valamely határozott cél, álcázott semmit tevés csupán. Legyen igazi célotok és járható utatok oda és vissza is. Oda vagyunk kötözve a többiek életéhez, néha miattuk vagyunk erősek, máskor miattuk válunk gyengévé. Erősítsétek egymást. Ami értéktelen, az menekül a fénytől. Tudjatok egymásra büszkén nézni, és egymás fényében állni most is és majd a visszaérkezéskor is. Isten segítsen benneteket, ti pedig hívjátok egymást emberi módon! Áldjon meg és őrizzen benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek!

Kedves hallgatóink! A mai adás elkészítésében segítőtársam volt Ferenczi János, Konkoly Dávid és Kálinger Roland százados, tábori lelkész. Nevükben is kívánok tartalmas további napot és nagyon jó pihenést azoknak, akik a nyaralásukat töltik.

Bibliai idézettel kívánok útravalót a következő napokra.

„Aki a szelet nézi, nem vet az, és ki sűrű fellegekre néz, nem arat.”

Viszonthallásra a jövő héten, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT

VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK

AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:

Katolikus Tábori Püspökség

1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:

berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, július 3