Rádióműsor - 2013. június 12. - 31. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2013. június 12.-ei műsor (31. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/38678

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 31. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza." - Leonardo da Vinci gondolataival köszönti a szerkesztő, Fodor Endre a hallgatóit és kíván tartalmas időtöltést az Inter Arma Caritas mai adását ajánlva.

Az árvízi védekezésben a katonák példamutatásról, önzetlen segítségadásról, elszántságról tettek tanúbizonyságot. Nem véletlen tehát, hogy mai adásunkban pillanatképeket, interjú és riport részleteket hallanak majd. Ahogyan a műsorunkat bevezető idézet is említi, az akadályok nem törhetnek meg, hiszen valóban minden újabb akadály az elszántságunkat is fokozza. Így volt ez a katonák esetében is a gátakon, a nem kevésbé fontos háttérmunkában tevékenykedő katonák, munkatársak esetében is. Az összeállítást Ferenczi János és Konkoly Dávid készítette.

Történelmi árhullám vonult végig Európában. Az illetékes hatóságok felkészülten várták a rekordméretű vízhozamot a Duna magyarországi szakaszán. Példaértékű összefogást tanúsított az ország, melyhez a Magyar Honvédség biztosította a szükséges emberi erőforrást, logisztikát és szervezettséget.

- Nagyon sok feladatot jelent a katonák számára.

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke.

- Viszont nagyon jól vizsgázik a katonaállomány, a Magyar Honvédség. Hiszen a törvény értelmében alapfeladataink közé tartozik mindeneken túl, hogy az ország fegyveres védelmére nekünk készen kell állni bármikor. De ha az országban olyan katasztrófa helyzet alakul ki, akkor a Magyar Honvédségnek igenis azonnal reagálnia kell erre. És azt tudom mondani, hogy a Magyar Honvédség állománya, a katonák, rendkívül hatékonyan vettek részt ebben a munkában, és elsősorban azt mondom, hogy ez annak is köszönhető többek között, hogy időben értékeltük, elemeztük a helyzetet, mind személyi állománnyal, mind technikai eszközzel. Bárhol kérték az országban a magyar katonáknak a megjelenését, a részvételét, ott időben ott voltunk és nagyon rugalmasan tudtuk kezelni az újabb és újabb igények megjelenése esetén azt, hogy ott legyenek a katonák, időben végrehajtsák azt a feladatot és mindaddig maradjanak ott, amíg a biztonságot nem tudjuk garantálni. Rendkívül jó együttműködés volt a többi társszervekkel, rendkívül jó volt az együttműködés a helyi lakossággal, polgári személyekkel, civil emberekkel és ez azért nagyon jó érzéssel töltött el minket.

A folyó teljes szakaszán magyar katonák a civil lakossággal védekeztek az áradás ellen. Ez a munka a katonák és civilek szoros együttműködését követelte meg. Hogyan fogadta a lakosság a katonák segítségét?

- A lakosok először vegyes érzelmekkel fogadták a katonák megjelenését.

Mohos Zsolt őrnagy, a Bakony Harckiképző Központ egyik munkacsoportjának parancsnoka.

- Amikor látták a szervezettséget, látták azt, hogy az ő térségükért dolgozunk, azért teszünk, akkor beálltak hozzánk és vállvetve harcoltunk. Gyakorlatilag vállvetve küzdöttünk a gátakon és nagyon-nagyon jó kapcsolat alakult ki a helyi lakosokkal, amit szeretnénk folytatni a jövőben mindenképpen, az árvízvédelmi munkálatok után is. Amikor az emberek összekeverednek a katonákkal és pakolják a homokzsákot, azért elengedhetetlen az, hogy beszélgessenek egymással és találtak közös pontokat. Volt, akinek mondjuk a kutyákban nyilvánult meg, hogy mondjuk mind a kettő kutyát tartott és arról beszélgettek, volt aki a hobbiról, volt aki a munkáról és akarva akaratlanul is szimpatikussá vált egymásnak a mi katona csapatunk és a civil lakosság is. Nagyon jó volt a humor, jó volt végig a hangulat a munkálatok alatt és igazából ebben nyilvánult meg az, hogy a jövőben mindenképpen mi ide visszatérünk.

Azt hallottam, hogy még arra is volt példa, hogy szinte csak önökért mentek ki a gátra. Hogy történt ez?

- Igen, történt egy ilyen eset. Azt azért tudni kell, hogy a második bevetésünk, amikor pénteken kint voltunk a gáton, akkor rengeteg civil volt ott a gátakon és ők nagyon sokat segítettek nekünk. Akkor 130 támasztó bordát tudtunk megépíteni, ami bődületes mennyiség egy 12 órás műszakban. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 19 ezer homokzsákot tettünk le abban a műszakban, ez 250 tonna homokot jelent körülbelül, megsaccolva. Ez annyira jó teljesítmény volt, a közös jó munka összehozta az embereket. Következő alkalommal mikor erre jártunk vasárnap, és látták a helyi lakosok, volt egy nagyon aranyos házaspár, akik kint ültek a teraszon és mondták, hogy most már vasárnap van, ők nem pakolnak, nem mennek ki a gátra, hanem készülnek a másnapi munkára, hogy munkába induljanak. Ők látták azt, hogy a mi buszaink mentek el a házaik előtt, hogy megérkezett a mi váltásunk vasárnap ismét a gátra. Akkor beszólt a házaspár egyik tagja a párjának, hogy gyere szívem, mert itt vannak a mieink!  Mind a ketten annak ellenére, hogy nem akartak lejönni a gátra, mind a kettő lejött. Annak ellenére, hogy nem akartak dolgozni aznap, este tízig tervezték, hogy ott maradnak, aztán végül éjjel kettőig voltak velünk és segítették a munkánkat. Ami nekünk akkor nagyon jó volt, hogy akkor ott volt rengeteg civil, aki igazából nem volt egységbe szervezve. Mi meg ott voltunk egységbe szervezve, és ők ezt látták. Nekik csak az kellett, hogy valaki megmondja, megmutassa, hogy mit kell csinálni, és ezek mi voltunk. Igazából ezért is alakult ki szerintem egy jó kapcsolat.

19 ezer homokzsákot említett, hogyha jól hallottam, ugye?

- Igen.

Hát azért ez őrületes munka.

- Ez az volt. Egy normál műszakban ennek körülbelül a harmadára képes a csapat, de együtt valahogy megsokszorozta az erőnket az, hogy ők ott voltak. Mikor láttuk és lefényképeztük, hogy méterben is ez mennyit jelent, elképesztő volt. Én sem akartam hinni a szememnek.

A katonák a gátakon megfeszített tempóban dolgoztak, hogy az árvíz minél kisebb károkat okozzon Magyarországnak. Az egyik legveszélyesebb védekezési terület a Duna-kanyar volt, melynek bázislaktanyája, a szentendrei MH Altiszti Akadémia.

- Én úgy gondolom, hogy minden magyar katona büszke lehet arra, amit eddig végrehajtottunk.

Horváth Gábor dandártábornok, helyőrségi parancsnok.

- Azt elmondhatom, hogy akivel találkoztunk akár a gátakon, akár a nehéz szerelvényeken, akár a harcjárműveken, akár a gépjárműveken, de mondhatnám a konyhát is, vagy akármelyik más kiszolgáló létesítményt, mindenki örömmel, lelkesedéssel dolgozott és mindenki igyekezett azon, hogy minél többet kivegye a részét ebből a feladatból.

 

Az árvízi védekezésben a részvevőkkel együttműködésben a Magyar Honvédség sikeresen teljesítette a rábízott feladatokat.

- Én büszke vagyok a katonákra.

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke.

- Én ezt mindig el szoktam mondani, hogy én biztos vagyok abban, hogy katonáinkra bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között számíthatunk. És én úgy gondolom, hogy ezt láthatták azok az emberek is, akikkel együtt dolgoztak a gátakon és a médiának köszönhetően pedig láthatta az egész ország, sőt a világ is, hogy igenis a magyar katona felkészült, elszánt, és minden feladatra maximálisan igénybe vehető.

Az árvízi katasztrófa helyzet sokaknak beárnyékolta az elmúlt napjait. Azonban vannak, akiknek céljaik megvalósításában még egy ilyen esemény sem lehet akadály.

Füsi Csaba zászlóst, a MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred első rakétaosztály kiképző ütegének vezénylő zászlósát köszöntöm, aki azt hiszem, hogy talán élete egyik legszebb napját élte meg most az elmúlt hétvégén.

- Mondhatjuk így is, hogy igen. Kicsit azért beárnyékolta ezt az örömünnepet az egy hete tartó árvíz. Most már körülbelül egy hete a laktanyában élünk és csak a teherautó platón az ártérbe és a gátakra tudunk eltávozni. Éppen ezért kicsit árnyoldala is van a dolognak, mert június 8-án 11.30-ra volt kitűzve az esküvőnk napja.

Mondhatjuk, hogy majdnem keresztülhúzta az árvíz.

-  Majdnem keresztülhúzta. Sőt a hivatalos részét azt teljesen keresztülhúzta, mert ami történt szombaton 11.30-kor a győrújfalui töltés tövében, ugye az nem hivatalos volt. De ez a szívünknek, lelkünknek nagyon kellett, hogy ha lehetőségünk adódik és márpedig volt ilyen szerencsénk, hogy mind a ketten egy helyszínen teljesíthettünk aznap szolgálatot, így megvalósulhatott az, hogy az előre tervezett időpontban, nem hivatalos személy kérdésére felelve, és füle hallatára, azért a boldogító igenünket ki tudtuk egymásnak mondani.

Tehát történt egy nem hivatalos házasságkötés a gátakon.

- Pontosan így van. A párom Andrea lent a mentőnél az ár tövében teljesített szolgálatot. Az egészségügyi biztosítását adta a csoportnak, a több száz katonának, társszerveknek és civileknek. Én pedig a gáton raktam a homokzsákot, de azt mondtam reggel magamban, hogyha már ez a sors így adta, hogy együtt tudunk lenni egy helyszínen, akkor megpróbálok 11.30-ra leérkezni őhozzá – ugyanis ők a gátra nem mehettek fel -, ezt a parancsnokom engedélyezte. Lementem és próbáltunk keresni olyan személyt, aki nem hivatalosan, de a helyzethez illően áldását tudja adni ránk. Egy katasztrófavédelmis tiszt személyében találtuk meg az urat, aki kicsit először furcsán nézett a kérésünk hallatán, de aztán beadta a derekát, és feltette az ilyenkor szokásos kérdést, amire megadtuk az igenlő választ mind a ketten. Ez a történet úgy kerekebb, hogyha azt is elmondom, hogy a közvetlen mellettem álló bajtársaknak elmondtam, hogy hova készülök, hova megyek a jelzett időpontban. Erre az egyik katona kolléga körülnézett a gátról, és azt mondta: - Úgy szednék egy csokor virágot, de itt nincs egy szál se. Várj egy picit! Belenyúlt a zsebébe, elővette a tárcáját, abból elővett egy lapot, egy üdvözlő kártyát, amin egy rózsa van és ezt a kezembe nyomta, és azt mondta: - Akkor legyen ez a menyasszonyi csokor és vidd le az Andinak! Fantasztikus érzés volt.

Ez a bajtársiasság is hozzájárult akkor ehhez a szép naphoz.

- Így van, így van.

Zászlós úr, önök sok-sok bajtársával együtt teljesítették azt a feladatot, ami nagyon nehéz volt az elmúlt napokban, hiszen helytálltak a gátakon. Ön ugye Győrújfalun volt a gát mellett folyamatosan.

- Nem folyamatosan. Én megjártam Gönyüt, megjártam két alkalommal éjszaka Ásványráró környékét, szombaton Győrújfalut. Aztán tegnap pedig Győr és Győrújfalu közötti körtöltés erősítésén vettem részt. Úgyhogy több helyszínen megfordultam, de Andi ugyanúgy több csoporttal ment ki a napok során a mentővel, és látta el a sérülteket, betegeket.

Jó napot kívánok! Miletics Andrea, ugye?

- Igen.

És ön az ifjú pár egyik fele.

- Így van.

Önnek milyen érzés volt ez?

- Ez fantasztikus érzés volt. Mondta nekem a délelőtt folyamán – telefonon ugye azért kapcsolatba tudtunk lépni egymással -, hogy nagyon szeretne lejönni a gátról és ott lenni mellettem 11.30-kor, amikorra megvolt egy időpontunk az anyakönyvi hivatalba. Én nagyon bíztam abban, hogy valóban le tud jönni. Figyeltem folyamatosan a gátat, hogy látom-e őt, hogy le tud-e jönni? Lejött és ott volt mellettem, és hogy együtt lehettünk ott, és kimondhattuk, ha nem is hivatalosan, de a boldogító igeneket, ez valami fantasztikus volt számomra is. Az a kis üdvözlő kártya, ami a virágcsokrot jelképezte a kezemben, ez el van téve, és egy örök emlékként el is lesz téve.

Amikor az ember az esküvőjére készül, nyilván már jó előre felkészül erre a dologra. Mit érzett, amikor látható volt már az, hogy bizony-bizony erre az időpontra egy nagyon komoly árvíz lesz Magyarországon?

- Ez igazán akkor tudatosult bennünk, hogy meg fog hiúsulni ez a hivatalos esküvő, amikor kedden már nem mehettünk haza és láttuk azt, hogy mennyi embert bevonnak ebbe a munkába, milyen összefogásnak kell lenni. S akkor szerda reggel döntöttünk úgy, hogy ténylegesen még időben vagyunk ahhoz, hogy lemondjuk a megrendeléseket, lemondjuk az anyakönyvi hivatalba az időpontot. Illetve a bátyám lesz a tanúm, ő Nagybajcson él. Az ő házuk van legközelebb ott a Mosoni-Dunához, a nagy Dunához, és ő polgárőrként is szolgálatot teljesített ott. Tehát nem tehettem meg vele sem azt, hogy lejön a gátról, eljön az anyakönyvi hivatalba és visszamegy a gátra dolgozni. Hiszen ennek a napnak neki sem erről szabad szólni.

De a vége azért csak öröm lett.

- Így van. A vége egy hatalmas nagy öröm, és akkor majd szépen, nyugodt körülmények között majd a hivatalos része is meglesz ennek az eseménynek.

Nem sokan mondhatják el, hogy ilyen extrém körülmények között mentek férjhez.

- Hát nem sokan. Én sem gondoltam volna, hogy valaha egy katonai mentőautó mellett fogom én ezt megélni, úgy hogy a helikopterek zúgtak a fejünk fölött, a teherautók, markolók és nagygépek zúgása bezengte ott az egész környéket.

Akkor ennek az esküvőnek azért furcsa romantikája volt, fogalmazzunk így, de mégiscsak boldogságba torkollott.

- Igen, nagyon furcsa romantikája volt. Hihetetlen volt, hogy valóban ugyanazon a napon, ugyanazon a helyszínen teljesítettünk szolgálatot, mert én is volt, hogy úgy indultam el a laktanyából, hogy nem tudtam mindig pontosan, hogy melyik helyszínen leszek, és nem tudtam, hogy a párom azon a helyszínen lesz-e, és ott fog-e szolgálatot teljesíteni.

Miletics Andrea és Füsi Csaba zászlós úr! Én sok boldogságot kívánok önöknek, és köszönöm szépen, hogy a rendelkezésünkre álltak!

- Mi is köszönjük szépen.

Ferenczi János és Konkoly Dávid összeállítását hallották. Most pedig a Honvéd Férfikart hallják.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, június 12