Rádióműsor - 2013. június 26. - 33. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2013. június 26.-ai műsor (33. adás)

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 33. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Az igaz ember helyesen használja fel ajkát, ha szól, értelmesen szól, ha kérdez, nem keres viszályt, ha válaszol, nem nagyképűsködik. Más szavába nem vág bele, nem akarja saját nézetét rákényszeríteni a másikra, és bölcsességét nem fitogtatja a piacokon. Mértéket tart a beszédben is, a hallgatásban is. Tanít, és nem szégyelli, amit mond. Tanít, de nem kérkedik, és örömmel megmondja, hogy mit tanult másoktól. Még beszédének hangját is jól választja meg. Mérlegre tesz mindent, mielőtt nyilatkozik.” - Nagy Szent Vazul gondolataival köszöntöm a hallgatóinkat. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

A mai műsorban az 55. Nemzetközi Katonai Zarándoklatról készített riportunk II. részét hallják.

„Lourdes a hit egy kapuja” hirdette a zarándoklat jelmondata.

Nagyon sokan elmondták már nekem, hogy azért a hadseregben is jelen kell, hogy legyen és helye is van a lelkiéletnek, hogy az nagyon fontos. Az Ön esetében ezt hogyan fogalmazzuk meg?

- Mindenféleképpen nagyon fontos …

Kocsik Bernadett főtörzsőrmester a 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóaljtól, Szolnokról.

Hanyadik alkalommal van itt?

- Én harmadik alkalommal veszek részt ezen a zarándoklaton. 2010-ben voltam először. 2011-ben kimaradt egy alkalom, mert misszióban voltunk. És most 2012-ben voltunk és 2013-ban most.

Mi az a motivációs tényező, ami miatt újra és újra itt van?

- Mindenképpen az a plusz, amit itt kapok lelkileg mindenféleképpen nagyon, nagyon sokat jelent. Tulajdonképpen számomra ez megfogalmazhatatlan, amit itt átélek Lourdes-ban. Tehát nem is igazán tudom ezt szavakba foglalni azt a pluszt, amit itt kapok. Tulajdonképpen sok újat nem tudok elmondani, mert itt a lányok már mindent elmondtak előttem. Tehát én is, mikor lementem a barlanghoz, és megérintettem a falat, tehát ott amit érez az ember azt nem lehet elmondani, azt át kell élni, át kell élni és át kell érezni.

S akkor, amikor odahaza visszanézi, mondjuk az itt készült fotókat és visszaemlékezik az itteni történésekre, mi az ami legmegkapóbb pillanat volt?

- Nem tudnék kiemelni. Tulajdonképpen minden, minden. Bármire visszaemlékezem minden olyan csodálattal tölt el, minden.

Akik otthon maradnak, és mondjuk nem voltak még itt, ön hogyan csábítaná el őket ide?

- Hát ez érdekes dolog. Mert én mielőtt kijöttem pont beszélgettem a kolleganőimmel és meséltem Lourdes-ról és végig futott rajtam a hideg. Tehát csak arról, hogy beszélek róla egyszerűen olyan érzéseket hozz elő az emberből, hogy az elmondhatatlan.

Eleredt az eső Lourdes-ban. A magyar nyelvű Keresztúton, a Lourdes-i Kálvárián természetesen ez senkit sem zavart.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke:

- VIII. állomás: Jézus találkozik és beszél Jeruzsálem asszonyaival. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Szentkereszted által megváltottad a világot. Uram, Jézus add, hogy az emberek szóbeszédével nem törődve alázatos tettekkel kövesselek Téged. Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erőt vegyen rajtam, ha lanyhul bennem a lelkesedés lendülete. Sőt éppen ilyenkor szeretnék Neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni. Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk!

Ezt nem igazán lehet megélni csak ketten.

- Az ikrem adott nagy erőt ahhoz, hogy bevállaljam ezt az utat, mert köszönetet szeretettem volna mondani az Úrnak, hogy segített felnevelni a gyerekeket.

Monzáre Judit zászlós Honvédkórház.

- Adott erőt ahhoz, hogy feltudjam nevelni a két gyermekemet.

Nagyok már?

- 27 éves a fiam.

Akkor már elindultak az úton, az élet útján...

- Most kezdenek a lányom 21 éves csak meghalt az édesapjuk, amikor kicsik voltak. És azt szerettem volna megköszönni az Úrnak, hogy adott erőt.

Egyedül maradt a gyereknevelésre. Hogyan lehet erőt, vagy miből lehet erőt meríteni?

- Segítség Istenben. Sokszor nem tudtam, hogy holnap hogy lesz, de a hitem soha nem hagyott el. És a testvéreim, a nagycsalád mindig mellettem volt. És ott volt az a két gyermek, akinek én voltam egy személyben az apja, meg az anyja. A biztonságot én jelentettem nekik.

Amikor legelőször itt volt, és egy picit elmélyedt, és önmagába nézett. Emlékszik azokra a pillanatokra, hogy mik fogalmazódtak meg

- Csak az, hogy köszönöm Uram, csak az, köszönöm, hogy idáig eljöhettem. Köszönöm, hogy ezt az utat megtettük. Nagyon nehezen viseltem a hosszú utat, De mindez eltörpül a hosszú út, az itteni, ez katarzis érzés.

Lehet, hogy ez a megpróbáltatás, mármint az útra gondolok, az hozzátartozik ehhez.

- Igen, valószínű, valószínű.

 

- Első alkalommal érkeztünk a misszióba. 10 éve készülünk az ikertestvéremmel.

Szilvás Györgyné, Erika.

Ez egy hosszú idő!

- Édesanyánk 70 évesen bevállalta, és mi úgy döntöttünk az ikremmel, hogy na akkor most jött el az ideje, hogy 48 évesen bevállaljuk.

Végső soron ez nem életkorhoz kötött, meg nem időszakhoz. Az a lényeg, hogy itt vannak.

- Így van.

Mi a leginkább az, ami megfogta itt?

- Mindennek a varázsa megfogott. Az utazás az nagyon hosszú volt és fárasztó. De az egész légkörnek, az egyenruha viselésétől kezdve, minden, minden szervezés tökéletes.

Nem is tudom melyikőjük mondta azt, amikor itt jöttünk, hogy sok szép egyenruhás?

- Varázsa van.

Melyik tetszik legjobban? Melyik nemzet egyenruhája?

- Magyaroké.

Jó, jogos. Egyébként?

- Egyéként a tegnap esti szertartáson, a megnyitó ünnepségen nagyon sok szép egyenruhát láttunk. Nem tudom megmondani melyik tetszik legjobban, mindegyik.

Útban a gyertyás körmenetre állítottam meg két fiatalembert. Palásti Krisztiánt és Bebesi Lászlót hallják.

Hanyadik alkalommal vannak itt?

- Én először.

- Tízedik alakalommal.

Két véglet mondhatni. Milyennek találja?

- Ez egy csodálatos dolog szerintem.

Mi volt az a pillanat, ami legelőszőr megfogta?

- A megnyitó. A megnyitó, és ott a rengeteg nemzetnek a bevonulásai, a különböző egyenruhák és az, az egység, ami sugárzott az egészből.

Vallásos?

- Igen.

Mennyire tartja fontosnak a vallásosságot a hadseregen belül?

- Szerintem fontos lenne. Sokkal fontosabb, mint amennyire most a hadsereg a vallással összefügg jelen pillanatban. Szerintem sokkal fontosabb lenne.

Mi az, amit elsősorban önnek, személy szerint mint katonaembernek ad?

- Legfőképpen kitartást.

Tízedik alkalom. Ez alatt az időszak alatt gondolom az egyik különbözött a másiktól? Mely volt az a leginkább megragadó élmény, amely felidéződhet most Önben, amikor erre rákérdezek?

- Az az igazság, hogy amikor 2003-ban először sikerült kijutnom, mindig az első alkalom, amelyik annyira megfogja az embert, hogy utána szinte annyira visszavágyik, mint ahogy említették „ki megfogja Péter lábát az visszatér Rómába”. Nem tudom, hogy nekem sikerült megfogni egy olyan dolgot itt a Massabielle-ben, ahol megjelent a Szűzanya Bernadettnek, hogy azóta is visszavágyok és sikerül visszatérnem ide.

Látom, hogy kapcsolatokat is ápol, mert útközben itt, ahogy jöttünk a keresztút után lefelé, ill. föl az imaterembe azért nagyon sok mindenkivel találkozott és üdvözölték egymást régi ismerősként.

- Igen. Annak idején 2004.-ben volt egy táborépítő brigád, amelyik 5 éven keresztül itt tevékenykedett a sátrak építésében, és ennek szerves résztvevője voltam. Kapcsolatok innen adódnak a horvátokkal legfőképpen, az osztrákokkal, a németekkel, ill. a helyi franciákkal, akikkel együtt dolgoztunk.

Jelképes értelemben, de hogyan lobog ez a magyar zászló a többi nemzet lobogója között?

- Igen fényesen.

Te hanyadik alkalommal vagy itt?

- Én második. alkalommal vagyok itt.

Kónyáné, Valéria Budapest Honvéd Kórház

- Én gyermekkoromban megvettem a Szent Bernadett élete című könyvet és engem is Bernadettnek hívnak. És már akkor gondoltam, hogy valami közös lehet bennünk. És akkor azt mondtam gyermekkoromban, hogy talán egyszer, majd hogyha lesz rá lehetőségem, akkor én ide elszeretnék jönni. És most megadatott, most már másodjára is. Ami nekem itt nagyon sokat adott, az ugye maga a hit és ill. egy számvetést hoz az ember ide, hogy mi az amit megtudtam valósítani és mi az amit nem esetleg. Kérem az Urat, hogy adjon erre nekem erőt és lehetőséget. Ill. azért hálát adni, amit eddig elértem mind lelkiekben, mind pedig anyagiakban, ill. a munkám során, a hivatásom által. Hogy lehetőségeket kaptam, azokat úgy érzem, hogy abszolút maradéktalanul mindeddig megtudtam valósítani. Betartani a szabályokat, dolgozni más országokban, missziókban. Jöttem megköszönni.

Tudja ez azért fontos, mert általában ezt a lelkiéletet másféleképpen élik meg sokan. Tehát úgy, hogy elsőféleképpen ha baj van, akkor fordulnak mondjuk a jó Istenhez. Az a kettőség viszont bennem van, hogy részben egy közösségi élet hiszen más nemzettel is találkozik az ember, részben meg szükség lenne elmélyülésre.

- Az elmélyülésre én úgy gondolom, hogy mindenképpen önmagában kell, hogy legyen az ember valamilyen szinten. A közösség is nagyon fontos. Azt láttuk tegnap az ünnepségen, hogy ez a sok ember, ez a sok katona a világ minden országából egy egység. Egy olyan cél érdekében jött ide, ami mindenkinek ez a célja, a hit. És az, hogy köszönetet mondjon, ill. hálát. Az, hogy most ki milyen, hogy a nemzetiség abszolút nem számít, nem számít ki honnan érkezett, milyen múlttal, esetleg miket tett eddig. Hanem az a lényeg, hogy egy egységben vagyunk itt.

Kerekítsük le a beszélgetést. Azzal kezdte, hogy elolvasta ezt a történetet, ezt a látomást. Amikor itt volt a helyszínen és megtapasztalta ennek a környezetét, akkor az adott-e valami pluszt ehhez az olvasnivalóhoz, vagy kiegészítette-e az ön viszonyát ehhez az egész látomáshoz?

- Amikor ide megérkeztem és odamentem a barlanghoz, és én megérintettem én elkezdtem sírni. De ez a sírás ez a boldogságtól volt, hogy megköszönjem azt, ill. átéljem azt, hogy Úristen valóban létezik ez. Szóval én felnőtt koromban keresztelkedtem meg, egy misszió alkalmával. Nekem az édesanyám azt mondta, hogy nem fog rám erőltetni semmilyen vallást, hogyha én úgy gondolom és a hitem szerint úgy érzem bármilyen vallást felvehetek. Egy külföldi misszióban keresztelkedtem meg. Ott éreztem azt, hogy akkor most eljött az időm. Illetve amikor ideértem, akkor megint csak azt tudom mondani, hogy hálát éreztem, hálát.

 

Államtitkár Úr! Milyen személyes élményeket szerzett ezen a zarándokúton és mint a Minisztérium egyik vezetőjének milyen jelentőséget tulajdonít ennek?

- Meglehetősen nehéz összefoglalni az élményeket, amik itt értek.

Dr. Dankó István a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára.

- Talán a legfontosabb az, ami a mindennapi életünkben hiányzik, és egy ilyen rendezvény alkalmával előjön, ez a bizonyos együvé tartozás. Itt ez hangsúlyozottabban is érvényesül. Amiről beszélek azt talán a katonák érzik át a legjobban. Amikor valamilyen kényes, veszélyes helyzetben együtt kell működniük, menteniük kell egymás életét, vigyázniuk kell egymásra. Itt nemzetközi szinten, amikor nagyon sokféle nyelven beszélő, nagyon sokféle kulturából érkező katonák találkoznak, egyfajta célért jönnek ide, mindannyian ugyanarra gondolnak, függetlenül attól, hogy nem értik egymás nyelvét. És az az üzenet, amit egy ilyen zarándoklat mindannyiunk számára hordozz, az teljesen ugyanaz, függetlenül attól, hogy honnan jönnek és miként vélekednek az élet nagy dolgairól. És azért is érdekes az az érzés, ami az embert a hatalmába keríti, mert olyan emberek beszélnek itt a békéről vallási köntösbe öltöztetve, amelyek egyébként egy adott furcsa politikai szituációban harcolnak talán egymás ellen is. Itt most teljesen az ellenkezőjét lehet tapasztalni. És ez a kettőség, ez a nagyon furcsa kettőség az, ami ennek az egész rendezvénynek a hangulatát és a szellemiségét meghatározza. Számomra talán ez volt a legfontosabb az elmúlt két és fél nap során.

 

Atya mi a jelentősége a Lourdes-i zarándoklatnak a katonák szempontjából?

- Azt gondolom, mindannyiunk számára ugyanazt jelenti. Valahol az irracionálé van jelen, de ez nem az ésszel szembeni, hanem az észt meghaladó valóság.

Bíró László katolikus tábori püspök.

- A prédikációban is idéztem, hogy Lourdes, a Lourdes-i barlang az a pár négyzetméternyi sötét lyuk az valahol ablak a végtelenre. Annyira megszoktuk, hogy a hitről azt mondják, hogy beszűkíti a tudatot, és zavarja az embert a gondolkodásában. Itt azt hiszem megtapasztalhattuk azt, hogy a hit az kitágítja a tudatot, a horizontunk a végtelenbe tágul és valahol ez a varázsa ennek a Lourdes-nak. Végigcsináltuk a gyertyás körmenetet, van ebben valami misztikus, hogy vonul annyi sok ezer ember és nem lehet megmagyarázni értelemmel, hogy mi is történik, de valami történik az emberek szívében, szembesülnek önmagukkal és valahol a végtelenben jár a gondolat. Lourdes-nak ez a nagy titka, hogy az embert fölemeli a végtelenbe.

„Ha Isten bezár egy ajtót, helyette mindig kinyit egy másikat.” - Christian Pesch gondolataival kívánok további tartalmas rádiózást és köszönöm meg a figyelműket. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, június 26